Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-03-05 / 9. szám

10

1955. március 5.

fj izony, körülményes do- ^ log a nösüés. Az egyik faluban kevés a lány és ez nincs ínyére a le lény válogatós természetének, a másikban meg éppen elég van belőlük, itt meg a baj az, hogy egy sem a legény kedvére váló. A katonaságot kiszolgált legény pedig mind nősülni akar.

Az •a gómörmegyei falu. amelyről szólni kívánok, éppen a sok szép lányról híres. De a legeslegszebb a fürge járású, kedvesen csevegő mindenkihez szíves Bájos Kata, Bájos szövetkezeti gazda egyetlen leánya. Uav iár mindig, olyan öltözetben, hogy a halandó akár ifjú akár vén, rajta felejti a szemet.

Nem szorul hót bővebb magyarázatra. hogy a falubeli Havas Péter, miért rabja a lánynak. Tudja a falu valamennyi épszemű embere, hogy csaknem egy fél éve jár utána. De hogy miért nem veszi el, miért nem köt ■ vele házasságot a falu el&járói előtt, arról még a jósasszonyok is nagyon keveset tudnának beszélni.

Havas Péter bizony régóta tapossa a sarat a Fö-utcán lefelé. vagy rúgja a port. aszerint. hogy milyen idő járja. Mert ez a Bájos Kata a legszélső házban lakik. Takaros kis házikóban, amelynek ablakában soha sem hervad el a muskátli. A házon túl a végtelen mező terül el, ' amely évszakonként változtatta köntösét.

A fiatalember a helyi EFSz agronómusa Hetente háromszor ellátogat a Bájos házba: kedden szombaton és vasárnap délután, mert Gömörben a lányhoz járásnak is törvényt szabott a szokás Aki ezt a törvényt megszegi, legtöbbször fokhagymái és vöröshagymát hoz ki zsebében a lányos háztól ö meg nem ezért fáradozott, hanem a lányért.

Szóval. Hams Péter szorgalmasan lárt a lányhoz. Nem mulasztotta el soha az ökoimat. Mert ugyan melyik h- gényember töltené el az estét korcsmában, vagy bár'.oi másutt ha a Bájos Kata társaságában lehet?!

Dehát hogyan is kezdődött az ismerettség?

Amikor Havas Péter elktrii t a néhány hónapos politikai iskolába, irt egy üdröz’ö lapot a lánynak. Tudomására hozta a fiúknak is, hadd tudják, hogy ö leányzónak is mer írni, hogy /I nem elfogult. A levélírásra az késztette, amit a nagyvilágért sem mert volna bevallani, hogy a leány 'e- nyügöző pillantását. hólehet fogsorának villanását ott sem felejthette. A leány meg válaszolt neki. Aztán míg az iskolában tartózkodott, rendszeresen leveleztek.

Hamar elröpült a néhány hónap ás az egyik este hazatoppant. Megölelgette, megcsókol- gatt.a öreg szüleit és azzal állott eléjük, hogy nem tölti odahaza az estét, hanem elmegyen

— Hová mennél fiam? — maraszta1 ta deresedé) hajú anyja aki örömében azt sem tun, a hóim üHesse.

— Maradi csak te itthon — szólt az apa Is könyökével az asztal sarkára támaszkodva.

A fiút azonban nem lehetett otthon tartani. Hiába várta a szoba-konyhás lakás nagy rendje, a tükörfényes kredenc, a régimódi karos-lóca, a szoba bensőséges melege és a szülők nagy szeretete, csak kimondta, ami a szívét nyomta, ami távollétében naponta foglalkoztatta.

— Jányho’ megyek, no!

— Oszt kihez, ki csalogat el tőlünk tégedet? — kérdezték mohón az öreg szülök.

— Bájos Kata!

— Ahá! . . .

— Ahho’ elmehetsz. A’ jó dolgos lány a szövetkezetben. Abból jó feleség lesz. Örvendhet, aki beköti a fejét — szólt az apja. Dehogy kellett aztán bíztatni Havas Pétert..

QzMfKEVE55ÜIVK

MACS JÓZSEF:

rCáderozom a szerelmemet

(bzatira)

Nagy sebtiben falatozott, a soványkát; háztáji borból is csak néhány kortyot ivott is elsietett a lányhoz.

Bájos Kata odahaza volt. Varrogatott, a vizes lócán a tnzhe]y közelében. Hosszú, fonott haja a vállán pihent, mint a hajdani Hamupipőkének, a szeme meg ragiiogott, akár csak a nap az égen. A: örei/ek az aszta1 körül pihenhettek. Keveset szóltak, ritkán beszélgetnek, ha magukban vannak. Nincs miről Heg ha lenne a vendégeknek tartogatnák 'mert mit tudni ki állít be hozzájuk estének évadján. A nyomasztó csöndet kopogás verte fel. A gazda felütötte fejét és kiszólt:

— Szabad:1

Magas, sudártermetű legény lépte át a küszöböt. Göndör haját szépen hátrafésülve viselte, a csizmát is ragyogóra fényesítette. Bájos feléje fordult.

— Nij csak Havas Péter. Ülj le mán no, fiú. Ide mellém a karos lócára Hát haza gyöttél?

— Haza én! — mondta a fiú, miközben sorba leparolá- zott mindenkivel.

Ahogy a karos lócára ült, hát a szemét. Kata egészséges piros arcában 1ürösztgette egy cseppet. De nem sokáig, mert k szolgált katona volt és tudta hogy kezdetben a szülőknek, nem vedig a lánynak keV udvarolni. Meg kell szerettetni magát.

j egényember volt . annak^ ide 'én Bájos gazda .. is. Hogyne ismerte volna hát a lányhozjárós csínját—binját. Nem várt arra, hogy a fiú kezdje el' a szót. Már csak azért sem várt, mert volt neki mindig arravdó szava a szótárban. Most van csak igazán. A teli kamrát, a két hízódisznót, meg a ringóhúsu háztáji tehenet kellene szóbahozni és beszélhetne reggelig. No. de inkább a fiútól kérdezgetett, mert úgy okosodik az ember, ha kérdez.

A háziasszony, aki fiatal korában semmivel sem volt csúnyább a lányánál, beszélgetés közben csak mosolygott. Tói tudván azt, hogy faluhelyen, de még városon is a lányos anyáknak mosolyogni kel ha legényember van a háznál, mosolyogni, akár mesterkélt, akár természetes az a mosoly. Teresa néni meg amúgy is kedvelte a fiút. mert szélté- ben-hosszában csak jót hallott róla, hogy derék fiú.

Bájos gazda aztán széles tenyerébe helyezte beretváH arcát és a fiúra pislogva megint szóit.

— Oszt mihez kezdesz?

— A szövetkezetben ddgoMacs Józsefnek a fiatal csehszlovákiai magyar írónak a napokban jelenik meg első könyve: „Végnélküli gyűlés” címmel A kötetben megjelenő több mint 20 falusi szatírából és egyéb elbeszélésekből képpt kapunk a mezőgazdaság pozitív és negatív eredményeitől.

Mács József tekintetét a falu felé irányítja. A paraszti élet egy-egy fontos kérdése ad ihletet az írónak arra. hogy tollal a kezében harcoljon a paraszti munkában fennálló hiányosságok ellen Ugyanakkor szeretettel és fiatalos hévvel ír az elért eredményekről is.

Mács József határozottan tehetséges írónak Ígérkezik amiről egvebként majd meggyőz bennünket a napokban mpgjelenő kötete, amit mindannyian szeretettel és nagy várakozással várunk Az alábbiakban közöljük a kötetben is megjelenő egyik szatirikus írást.

— Maradj •még Péter!

— Ráérsz még Péter!

De a fiúnak nem szabad mai leü'nie, ha egyszer felállt. Elköszönt hát Havas Peter és kilépett a koromsötét estébe Bájos Kata meg utána.

Mfyen is a természet'

Mintha csak a fiatalok kedvére lenne. Tudja mikor boríthatja barna köntösét rájuk, mikor engedheti leskelődni a holdvilágot.

U avas Péter a rácsos ka- 11 pt!“tái megállt. a lány

zom.

— Azt gondoltam, hogy ha iskolát jártál, hát itthagyod a falut?

— Azt nem akarom! — felelte Havas és hogy-hogynem most elfogta a lány varázsló pillantását.

— Szükség van rád itt is! — mondta a gazda és pöfékelve elhallgatott.

Jó sokáig beszélgettek a világ folyásáról, a gazdálkodásról és minden apróságról. 4 nagy tányérú falióra a kilencet verte. Havas Péter felpattant a lócáról és hazafelé indult. Ekkor azonban Teresa néni vette át a szót. Nem hagyta el a marasztalást. Mondogatta is kedveskedve:

meg a közelében. Szemük egymás- a ragyogott, villogott a sötétben, mint a szentjánosbogár. Kata me'lére kulcsolta karját és lopva leste a fiút. Várta, hogy majd csak előho- zalódik a kedves élménnyel, a lei'elezésse’. amelu mindkettőjüknek sok ! kellemes percet szerzett. Mert mi másra is i •hatna a lány, a sötét éjszakában, a hangulatos lombhul- ’ás idején, ha nem a bókra., ha nem olyasvalamire, hog% látod Kata a természet, szép ségét veszti, de te nem veszted el soha. Azt kívánja a legényember üyenkor szép szeméről, rózsapiros ajkáról beszéljen.

A fiú azonban csak állt a kapufélfához támaszkodva. É- rezte, hogy mondani kellene valamit. Olyat, ami tetszik a lánynak, amivel közelebb édesgetné magához. Hiszen ha a meggjjőződés nem lenne ezen az egyvilágonl De ö az iskolában éberségről tanult. S az éberséget meg könnyen elvesztheti, ha a lánnyal nem politikusán beszél. És míg ilyeneken töprengett a lány állt előtte, mint az ártatlan virág a cserépben. De a fiú nem szólt hozzá. Várt még. Köhé- cselt. Cigarettát és gyufát keresgélt a zsebében. Rágyújtott. A sercenés utáni fény a lány arcán remegett. Aztán fontoskodóan így kezdte:

— Szerettél volna iskolába gyünni, Kata?

A lány vállvonogatva felelt.

— Szerettem vóna.

— Oda, ahol én vótam?

A lány elpirult.

— Oda is.

— Sokat tanultál vóna, Kata?

— Tudj a fene! — vetette kötekedően a lány.

— Akkor mért gyöttél volna iskolába?

— Hogy ott legyek.

Közben zörögtek a folyosón

Teresa néne kopogott a mos- lékos fazékkal. Reggel is kite- hette volna a fazekat, de este van annak az ideje, mégpedig akkor, ha legényembert kisért ki a lány. Mert a zörgéssel mintha csak azt mondta volna Teresa néne:

— Elég vót, Kata, gyere be, Kata!

A lány mindjárt szót értett,

Miért, vajon miért?

Nagybütyök-i CsISz járási titkárságról írják Almos Jánosról:

Almos többszöri felszólítás után (a titkár) nem hajlandó felszólalni a gyűléseken. Feltesszük a kérdést — vajon miért utazik olyan ember a szövetség költségén össze-vissza, ha a gyűléseken nem hajlandó beszámolni, mert mindig álmos?

ŰJ IFJÚSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden szombaton. K*adja a Smena a CsISz Szlovákiai Kozponn Bizottságának kiadóhivatala. Bratislava, Pr»Zska 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal. Bratislava Prazska 9 Telefon 227-17 237-01. — Nyomja Merkantil n. v.

nyomdáia — Előfizetés egy évre 30 — Kős, félévre 15.— Kés. — Terjeszti a postaszolgálat. — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hírlap bélyeg engedélyezve A-68184 Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányitó postahivatal Bratislava 2.

még se tálalta ki a fiúnak oz anyja intését hogy bemegyen, mert nem így illő ez Gömbiben. Másképpen hozta a Hú tudomására. Ide-oda topogott és mert amúgy is szófián lány volt, hát csak annyit mondott•

— Hideg van.

Havas Péter széjjel nézett. A2 égre, a házra, a kerítésre nézett és válaszolt.

— Ha fázol, én meg hazamegyek.

És kezét nyújtotta a lánynak. Búcsúzáskor formás kis tenyerét melengette és azt mondta.

— Eljöhetek máskor is hozzád?

— Hát ... — felelte befelé futtában a lány és a fiú a tolvajnyelvből is megértette, hogy ez annyit jelent — el.

Ez volt Havas Péter első felejthetetlen estéje, amit a második, harmadik és a századik este követett. És a Bájos Katához való járogatás ' jó fél évig tartott. A falu fogatlan vénasszonyai már neki szánták Bajos Katát és senki mosnak, gondolván, hogy napok kérdése az esküvő. Jaj, pedig ha tudták volna ezek a sokat szenvedett, nagy nyomor tengerén átvergődött öregasszonyok. hogy Havas Péter táixi- labb állt a lánytól, mint valaha, elszomorodtak volna.

— De mi történt, mi történt? — mintha ezt harsogta volna a csörgedező patak es Bájos gazda udvarában a nyikorgó kerekes kút.

Erre Havas Péter sem tudott

volna felelni. Öreg szülei csak nógatták, hogy vegyen a lánynak gyűrűt, és beszélten Bájos gazdával a kérőről — hasztalanul. A fiú nem mert előhozakodni a dologgal. Pedig nagyon jó! tudta hogy szereti a lány. igaz, nem szólt erről ■ neki, de mellére simulása, esténkénti cirógatásai mindennél többet hiteleztek.

Azon az estén, amikor rászánta magat, hogy kiteregesse Bájos gazda előtt gyakori látogatása célját tavaszodott. Olvadt a hó, a hegyekből vékony csíkokban futott a víz lefelé. Szépüh a falu, a hegyes-völ- gyes vidék, az egyhangú fehér fátyolt . fekete föld tarkallása tette változatossá.

A fiú maqábamélyedten !é^ végétté át az utca gödreibe qyűlemlett víztócsákat. Az járt az eszében, hogy vajon jó helyen kopogtatott-e? Mert hát fő az éberség! Aki úgy venne el egy lányt, hogy nem tudakozódna utána, ki volt, mi volt. az szerinte rongy ember lenne. De akárhogy is hányta- veiette magában a Bájos gazda dolgát, a végeredmény semmivel sem lett több annál, hogy kisparaszt volt és a kevés földjében viláaéletében szegény ember volt Hát a lány, hát az anyja? Mi jót. mi rosszat tettek, míg ez a rendszer nem volt! No, de ezért van szája, hogy mindezt megkérdezze.

Bájos gazdát az asztal sarkán, a lányt meg a tűzhely közelében köszöntötte, mint első látogatásakor. Teresa néne nem volt odahaza, a szomszédoknál időzgetett. A gazda korántsem volt olyan szívélyes, mint régebben. Az foglalkoztatta, hogy a fiú, vagy kimondja mit akar a lánnyal, vagy ha nem, a küszöbét nem lépi többet által. Közömbösen mutogatott a lócára, hogy a fiú melléje ülhet és szóloga- tott hozzá.

— Nemsokára vetünk.

— Eljön az ideje.

— Mi újság a világban?

— Nem sok.

— Többet mondhatnál róla — elégedetlenkedett a gazda.

— Nem tudok többet mondani.

J:

— A politikáról se?

— Arról se.

Az öreg hallgatott. A fiú meg elérkezettnek látta az időt. hogy kérdezősködni kezdjen. Teresa néne távolié te könnyített a helyzeten. Mindennek ellenére igen kínosan jött a szájára a szó. Bátortalanul vetette az öregnek:

— Teresa néne hová jároga- tott annak előtte?

— A fonóba — felelte Bájos megszeppenve, mert nem tudta hirtelenében felfogni, hogy az asszony nem fordult-e meg olyan helyen is, amiről a fiú tud. ő meg nem szívesen venne tudomást róla.

— Hát Bájos gazda?

— Én sehová se jártam.

Havas Péter Katára pislogott, de a lány nem vette észre. Rá se mosolygott. Kedvetlen volt. Haragudott a fiúra, hogy nem repült oda hozzá a vizes lócára, nem ölelgette, nem sugdosott a fülébe az apja jelenlétében, hogy aztán ünnepélyesen bejelenthesse: no Bájos gazda feleségül veszem a lányát. De hol tart ő még szándéka bejelentésétől. Éppen a választottjáról van kérdezni- valója.

— Hát Kata? Semmi rosszat se tett?

Bájos gazdának ágaskodtak a hajszálak a fején. Kezdett ráeszmélni honnan fű a szél, hogy ez a fiú. az ö jövendőbeli ve je, a családot káderoz- za. Mogorván válaszolta.

— Tett a’.

— Aztán mit? — sápadozott

a fiú.

— Verekedett az iskolában.

No, de ez nem lehetett hiba

a Havas Péter szemében sem. Azért még megkérdezte.

Többet nem tett? aj, hogy mit is érzett a gazda. Hogyan feleljen a fiúnak, mikor csak a rna- gasságos isten a tudója, hogy a rácsos kapuban mit is tett a lány. No, de az efféle kérdések már a nyugodt természetű Bájos gazdát is kihozták sodrából. Utóvégre rendes lány az ö jánya, hát utána még a jövendőbelije se tudakozódjék. Sziszegve támadt a fiúra.

— Tudd meg. az én jányom rosszat nem tett. De én teszek neked rosszat. Addig a konyha küszöbét át nem léped, míg ezt a bolondériát ki nem vered a fejedből.

A fiú rákvörösen nyúlt a kabátjáért, kalapjáért és elköszönt. Senki sem marasztalta- A lány is csak a küszöbig kisérte, ott sem időzött soká, befordult a konyhába.

Hát így történt, hogy Havas Péter fél évig járt a lányhoz. Nagy idő volt ez a fél év és elég ahhoz, hogy ez a derék, jó dolgos fiú megtanulja: mikor és hogyan kell káderezni.