Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-12-24 / 51. szám
T955. december 24, 9 Ján Juel akadémiai festőművész munka közben. ]Vf ezögazdasági kutató inté- zeteink azon fáradoznak, hogy tudományos alapon kidolgozzák a terméshozam emelésének feltételeit és biztosítsák a jóminőségű termékek magas hozamának állandóságát. A kutató intézetekben tanulmányozzák a növények fejlődését, nemesítését, inilyen élet- feltételek mellett fejlődnek az egyes növények, tanulmányozzák a növények táplálkozási kérdéseit, a kórokozókat és a gyógyítási lehetőségeket. /. Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia, hogy népszerűsítse a kutatás eredményeit, folyamatosan népszerű tudományos könyveket ad ki. A közeljövőben „A, burgonya betegségei és kártevői" címén atlaszt ad ki, amely néhány kötetben jelenik meg. Ján .Tűzi, akadémiai festő több mint száz művészi kidolgozású színes rajzon mutatja be a burgonya betegségeit, szemléltető módon megtemer- kediink a burgonya különböző betegségeivel, a burgonya-vész- szel, a levél sodródással, a fonal kórsággal, a burgonya-rákkal, a föld feletti gumősodásssl, a bábosodással, 3 szár felpattanással, a gyűrű betegséggel, a burgonya varasodé savai, szár- tő rothadásával és a betegséget akozó élSsdieklsel, mint az amerikai burgonya bogárral, a gyökérgyilkolóval és a kórokozó gombákkal, melyek eUen állandó harcot folytatunk. Ha nyomdateehnikailag sikerül kihozni Ján Juzl akadénüai festő kiváló illusztrációit, akkor igen értékes szakkönyvvri bővül ki irodalmunk és nagy segítséget nyernek nemcsak a szakiskolák növendékei, hanem általában a mezőgazdasági dolgozók. A Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia ezen kívül Burgonya atlasz címen is kiad egy tanulmány gyűjteményt, ugyancsak Ján Juzl akadémiai festő mű! vészi rajzaival. Ez a mű áttekintést nyújt a nálunk termesztett burgonya fajokról és száz fényképen, valamint huszonegy színes rajzon szemléltető módon bemutatja a burgonya fájókat és betegségeiket. A KARÁCSONY FOGALMÁHOZ a fenyőig ugyanolyan szervesen hozzátartozik, mint tőihez a hó. Gyertyák, csilíagszorók fényében tündöklő karácsonyfa nem jutott mindenkinek. A szegényebbeknek be kellett smíök csupasz fenyőgallyal, esetleg boróka- ággal is, amit legtöbbször az ttra.ság erdejéből sikerűit etemelniök. Ezért a karácsonyfa és a fenyőfa fogaimé nem teljesen fedi egymást. Igaz a karácsonyfa is fenyőfa, de a fenyőfa még nem karácsonyfa. Az apró karácsonyi örömökkel a lélek mélyére ható sok-sok gyermeki csalódás párosult Ment hát a szegény gyermekek Is megtanultak vaiameny- nyine írni. És ők is írták a levelet a Jézuskának, amelyben meleg csizmát, téli ka bétát kértek, hogy a zimankós tétben iskolába járhassanak. Szívszorongva várták a k-arácsonyestét Azután valamelyik szülő a Jézuska megbízásából közölte, hogy mejd jövőre, most nem jutott. Jövőre megint újnfeb halasztás következett. Méltatlankodtunk is eleget, hogy nekünk soha nem jut, néhány helyen meg minden évben dús ajándékot kaptak. Az idő múlásával a karácsonyi emlékek is lassan foszladozni kezdenek. E foseiányök tömkelegéből egyetlen egy tőr elő emlékezetemben, amelyet az idő sem tépázhatott meg, 1944 karáosony. estéje szokatlan körülmények közepette köszöntött be. Az asztalról hiányzott a fenyőgaly, a szokásos fehérkaiács és z ostya is De még asztal sem volt. A kántáló nálunk „rengető" gyermekek éneke helyett az ágyúiövedékek robbanása rengette meg a pince falait, ahol vagy öt család kuporgott a szalmán dideregve. A pince néhány száz méterre a falun kívül volt. Ide menekültek a családok hogy a fö! dalait egy-két méter mélységben keressen menedéket a halálveszély elől, A sötétség beáHtával megszűnt az eszeveszett lövöldözés. Csikorgó, holdvilágos téli este volt. A környék kihalt, a házak ablakai sötétek. Mintha az élet is megszűnt volna. Nem volt jő mutatkozni, mert ha golyóba nem alvadt is az ember, bezzeg németbe annál inkább s nehéz lett volna megállapítani. melyik a veszélyesebb. Egy sarokban gubbasztó idősebb nénikének eszébe jutott, hogy a ka- rácsonyesstet mégis csak illő lenne valamiféle képpen megünnepelni. Ünnep* vacsoráról sző sem tehetett, de még kenyeret is hiába kerasett ba- tyucskájában. Ahelyett a rózsafíizér akadt a markába. Rá is rendített nyomban, a többiek utána. —■... Mindennapi kenyerünket idd meg nekünk ma... Itt nagyot nyeltem. Bizony még ma jó leírna. De ha biztosan tudtam volna, hogy legalább holnap tesz kenyér, már abba is ssfve&en belementem/ volna. A tüzeseiül beálltával a pince tulajdonosával kitepakodtunk a pince elé, amelytől alig néhány lépésnyire ' szal- maaezwg állott. E mellé húzódtunk és figyeltük 1 a fagyos .jóval borított környéket, amelyen ezüstösen csillogva verődött vissza a holdfény. Mindenütt a békés karáésony estékre emlékeztei» csend honolt A távófban itt-ott puska pukkant, mint ahogy a csőszök, vadászok szokták ezen az estén fegyvereiket elsütni. A táviéból hangszóró hangja hasított bélé az est némaságába. — Katonák, fordítsátok fegyvereiteket a fasiszta fenevadak ellen !... — Te gyerek, az oroszok üzennek — s megszorította a ka tóm, hogy fcl- szisszentem. — Közel az arcvonal, egy nap múlva itt lesznek — állapította meg a tapasztalt katona bölcsességével, Hittem neki, ő már ismerte az oroszokat, hisz a Don kanyarban ö is ott volt. — Ide fülelj! Ha megpillantod az elsőt, csak ezt kiabáld nekik: Ztfraszt- vuj tovaris, Frici nyet! — oktatgatott suttogva. — No csak ismételd el! Mi mást tehettem? Ellenkezni nem nagyon mertem, mert Lajos bácsi reggei óta szaporán emlegette a boros kancsót, mondván, hogyha bor van, neki a kenyér bizony nem hiányzik. Annál jobban hiányzott nekem. A terepszemle nem tartott sokáig. A falu felöl a síkos mezei úton gépkocsi közeledett. A fal mellé, az árnyékos oldalra húzódtunk. Am a teherautó pincéhez érve lelassftott^majd az útról letérve befordult a pince és árulóvá váljék. Ilyenkor jobb, ha nem tudnak az emberről. Most vígan ropogott a tűz s a kályha tetején ázék alatt krumpli sistergett. A jövevény a tűz mellé telepedett le. Szalonnával, borral kinélgatták. Kenyerünk nem volt, <~zt a sült krumpli helyettesítette. — Aztán meddig tart még ?z a muri — vette fel a beszéid fonalát Lajos bácsi. A katona csak a vállát húzta meg feleletként — Honnan? Merre? — faggatta tovább. — Elvesztettem az egységem, azt keresem. — Hohó! Ismerem én ám a hadi stratégiát. Előttünk beszélhetsz nyíl' tan is — veregette meg Lajos bácsi a katona vállát és ismét a boros kancsót nyújtotta feléje. A katona elnevette magát és jót húzott a kancsdból. LAJOS BÄCS1 beret eszel re az ajtót, a kazal közé. A vezető leállította a motort és kiugrott. Magyar katona volt. A szomszédom is megbátorodott. — Jó estét! — köszöntött oda halkan és megindult feléje. — Jobb is lehetne — bökte vissza mogorván, a írontkatona közömbösségével. — Cudar hideg van. — Majd befütenek az oroszok, hogy még melegünk te lesz. — De a bajtárs csak nem fázik? Igen jó mundérra! látta el az emir. Lajos bácsi puhatolódzott. Mert. hét az ilyen időkben nagyon át kell szűrni a szavakat, amíg nem tudja kivel beszél. — Kész örömest elcserélném a magáéval. — Tudod mit pajtikám, lásd el a masinát és 1 tekints be hozzánk. — Lajos bácsiban felébredt a katona. A másik nem tiltakozott sem a te- gezés, sem a meghívás elten. A motort befedte szalmával, hogy a hűtőben be ne fagyjon a víz. A pincelyuk feletti helységben pléh- kályha állt, amelyben csak ritkán füthettünk be, nehogy a kiáradó füst a katonát meg a pince deszkáin! !al elkerített részébe vezette smely valamikor éléskamraként szolgák. Rövid idő elteltével a katona eivílruhával, csizmával a karján tért vissza. A ka- toraruhát nagy sietve lehányta magáról. Lajos bácsi mf>9 petróleummal locsolta meg az egyes darabokat és a kályhába gyömöszölte. — No, ennél legalább gyorsan megsül a krumpli. Dolga: végeztével az idegen felé fordult és végig mérte tekintetével — No Iáin ez sokkal jobban vég. Kár volna fiatalon elpusztulnod. Utolsó mondata Ítéletet jelentett az egész menekülő német és magyar hadsereg felett. A házigazda helyesebben a pince gazda közben kinézett. Ám tüstént visszafordult nagy léiekszakadva. — Emberek! Égünk! Mind egy széliig felugrottak, mintha csak puskából lőtték volna ki őket. Ha mi nem is égtünk, de az autóra szórt szalma lángjai mér a kazal oldalát nyaldosták. Az áttüzesedett motor gyűlt be. Keletkezett is olyan fejetlenség, hogy az emberek egymásba verődtek. — Hamar vizet! Hol a kannák? — kiáltozták a prince mélyéből előkerült asszonyok. — Lapátot! havat a tűzre! — Gyorsan, amíg az oroszok be nem lőnek! — toldották meg a bölcse jbek. A legnagyobb veszélyt a kazal és a tető meggyúlása jelentette. Ar autó közelébe senki sem- merészkedett, félve a tartály robbanásától. Igaz, egy embert kivéve, a volt katonát, aki odaugrott, ldfékezte a kocsit 0 az lassan megindult a lejtőn. A tűzveszély elmúlt. Honnan, honnan nem időközben egy német járőr, vagy őrszem is odavető- dött. v — Was ist hier? A civilruhás katona áHt eléje s nagy hadonászva kezdte magyarázni, a történteket, válogatva a német és magyar szavakat. — Ekkora felelőtlenség egy katonától háború idején! Ide állítja a kocsiját ö meg eltűnik. Kötelet érdemelne! — mondott ítéletet maga felett. A német: megértette est vagy sem, legyintett és tovább ment. Nem volt abba semmi szokatlan, hogy egy gazdátlan katonai gépkocsit látott A katona viszont végleg megtagadta katonavoltát. A katona is meg a gépkocsi is ottmaradt mind addig amig másnap meg nem érkeztek a srovjét kstonák Lajos bácsi stratégiája bevált. S bizony, amikor az első beállított a pincébe kezében pisztollyal, egyetlen sző sem jutott az eszembe amint Lajos bácsitól tanultam. Ö meg rögvest vitte felé' a kancsót. Azt adta, ami számára a legkedvesebb volt.. A katona azonban nem fogadta el és miután ateposan körülnézett, tovább ment. Még ma is világosan emlékezem szigorú visszautasító tekintetért JÖVAL KÉSŐBB temet visszatért. Mintha kicserélték volna. A vadság eltűnt tekintetéből. Sapkáját a padra dobta s közénk ült. Nem utasította el a felé nyújtott kancsót sem. Akadt tolmács is: egy idős bácsi, aki gz első világháború éveiben néhány hónapot orosz fogságban töltött. Az öreg bácsi kézzel-lábbal magyarázta, hogy szívesen megkínálnánk vacsorával, szalonna, kolbász akadna is. de kenyérből híjján vagyunk. — Szegényes karácsony se kenyér se fenyőfa. _ A szovjet katona nem sokáig maradt Marasztaltuk, szerettünk volna friss híreket hallani a világfólyasáróí, hisz napok óta vakondok módjára a világtól eiszigetelten éltünk. — Ezt is utoljára láttuk. Lajos bácsinak ez a jóslata nem vált be. Újdonsült ismerősünk hóna alatt kicsi fenyőfával tért vissza. Csal; a csillagos égbolt meg talán a kastély- kerti őrszem a megmondhatóid a fácska eredetének. A másik kezében három komiszt (kenyeret) tartott. Mindezt levitte a princébe, ahol az asszonyok meg a gyermekek tartózkodtak. A fenyöfácsköt a szerény lehetőségekhez mérten hamarosan feldíszitet- ték,' a kenyeret pedig szétosztottak. Soha kalács, sütemény nem iatett úgy min 1944 karácsonyán az a fekete kenyér. Ekkor kóstoltunk bele első ízben a szabadság ízes illatos kenyerébe Z5ILKA LÁSZLÓ éjié fi vith.mos még utolsót csengett, aztán szinte titokzatos csendbe burkolózott a tér. A decemberi éjjel hűvös ezüstös palástja végigsuhintja a kopár fákat. Sgtj magányos - férfi magasra feltűrt gallérját és a hidegtől elgémberedett kezét mélyen zsebébe rejti. Fagyos, csendes, világos az éjjel Éjfél közeledik. A moziból krhömpti- lyög az utolsó előadás közönsége és meleg pára sűríti a levegőt: Az emberek gyorsan szétszélednek . a keskeny utcákban, elcsendesül minden, csak itt-oit hallani még egy búcsúszót és aztán csend lesz. Az utcai gesztenyeárus még utoljára megrázza a kályháján a rostot, elalszik a parázs és fáradt öreges lépéssel távozik, a tér nyugodalmas álomba merül A város éjszakai tekintete már csak a megkésett siető alakok, az egymáshoz simuló szerelmes párok személyen és a kirakatok fényében él. A folyó felöl hajósziréna búg. a toronyóra tompán hármat ütött. Visszhangja még sokáig remeg a levegőben, valami titokzatosat rejt ae éjszaka. A férfi meggyorsította lépéseit. A ragyogó kirakat vonza, csábítja az embert, a férfi megállt Színes szép anyagok, egyik szebb mint a tná$ik. fantasztikus virágok és gyönyörű minták. Az ízlésesen elrendezett anyagok közepette egy műanyagból készült kirakati baba, egy nő, áll. Merengő égszínkék szemekkel, titokzatosan kissé mélabúsan mosolyog, gyönyörű ruha van rajta. — Milyen szép! — mondta önkénytelenül is a férfi, csak úgy magamagának. Es az a nö mintha csak élne! Egyszer csak — a bámulattól tágra meresztette a szemét — vagy mi is történt, az a nö ott a kirakatban valóban mosolygott? Most megint Eltűnt a kirakat üvege ts és a nő egy tépést előre tett, Csak kinyújtod a kezedet és máris megérintheted. — Hogy tetszem? — kérdezte halkan a nő. — Hiszen ez egy élő lény, ocsúdott fel átmélkodasából. Hiszen él, semmi kétség nem fér hozzá. —- Szép! — felelte lovaglásán a férfi. Es nagyon szép a ruhájat — Ugye szép? És tetszelögve mosolygott, ezzel is elárulta, hogy semmiben sem különbözik a többi, nőtől. — Még azt is elárulhatom, hogy ez az anyag hogy született meg, véletlenül van még néhány szabad percem. Érdekli? A férfi bólintott, majd szétnézett az utcán, sehol egy árva lélek. essziről érkezett a ruhám anyaga .— kezdte a nö és öntudatosan felemelte hangját. Ázsia messzi síkságáról hozták a szovjet vasutasok a gyapotot, egészen a csanői vasútállomásig. Onnan már a mieink szállították tovább Rybár Poleba. A V. I Lenin üzemben ügyes fiatat leányok kezelésbe vették a gyapotot és feldolgozták. Szóval ez nem egy olyan egyszerű anyag — mondta büszkén. — Látom. Es a férfi elismerőleg bólintott és nem tudott magáhoztérni a csodálkozástól. Milyen habpekely könnyű és omlós ez az anyag, olyan sima mint a tükör, a szövés szálai teljesen egyformák — mondta a férfi. Csakhogy engem sokkal jobban érdekel az.. — Igaza van — szólt közbe a nö. Ez a bizonyos omlóssága egész egyedülálló és igazán csak a szovjet anyag tulajdonsága. Nem te hiszi mennyit■ küzködött Strapcová Anicka os a többi leány, míg tökéletesen elsajátították Usanovová új munkamódszerét. 4 gyapotnak ugyanis megvan az a kellemetlen iulajdonsága. hogy fetdogozás közben szakad, „(röhögni" keit, össze kell kötni a szétszakadt szálakat. Azelőtt a lányok ágy göbözték, hogy mindenütt csomók keletkeztek és ez az anyag rovására mént. Ma azonban az Usanovová munkamódszernek és Obttilovié mesternek köszönhetjük — aki ezt a módszert a rybarpölei üzemben bevezette — hogy ilyen anyagokat termelünk, mint ez itt. — Értem, felelte a férfi. Szóval elmondhatjuk, hogy ez egy igazi csehszlovák-szovjet anyag. — Ügy van. Es az anyag jó minőségét annak köszönhetjük , hogy a Csuikih-módszert alkalmazták. A szövésnél Ludovít Guoth mester szigorúan ügyel, a gépek helyes kezelésére, tisztítására, felülvizsgálására... a ... — Igen. igen — türelmetlenkedett a férfi. Köszönöm a felvilágosítást, mindent megértettem. Csak azt nem értein, hogy lehet az. hogy maga beszél! — Szemét merően a mi szájára szegezte, a nő pedig nem válaszolt. A férfi felemelte a kezét és a kirakat üveglapjába ütközött. Megdörzsölte a szemét, a kirakatban, a pompázó szép színes áhyagok között oil állt mozdulatlanul a műanyagból készült kirakati figura. Hát hogyan, mégis csak álmodom. Mélységes csend. A férfi ta^.sú lépéssel . elindul a járdán, a sarokról niég visszanéz — a figura mozdulatlanul ott áll - és mélabúsan mosolyog. A hold most megvilágítja a hideg merevségbe tömörülő teret. A második emeleten még rádiót hallgatnak. A kremli Orloj utolsót ütött, az őszi éjszaka keményen, acélosan visszaveri hangját. Szojuz nerusimi reszpublik. szvobodnych ... 1 ZÖLDELÖ FENYŐFA
