Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-12-10 / 49. szám
10 1935. december W. A szakágiad paprika Az ipolysági piac egyik része az ipolyszakallasiak kiváltságos hely:, akik egész éven át paprikát árulnak. Nyáron zöldpaprikával árasztják el nemcsak az Ipolysági, hanem a környező piacokat is. Tömzsi zsákokban szállítják a keresett árút, a hosszú, hegyes, csípős paprikát. Megterem ott a szolidabb faj is, amely ugyan szintén elkel, de éppen a csípősig hiánya miatt nem hívják .szakállast paprikának.” A szakállast paprika télen is a piac elmaradhatatlan árucikke. Az őrölt, csípős, téglaszínű paprikát literre mérik. A szárított piros paprikahüvelyek pedig a magyar konyha régi hagyományainak ápolását szolgálják. Az ipoíymenti falucskában termelt paprikát az egész környéken ismerik. Igaz, nem világmárkáról van szó, nem csomagolják védjeggyel ellátott tarka-barka zacskókba se, de aki megszokta, színéről, ízéről is megismeri. Hiánya a környékbeli háztartásokban csaknem annyit jelent, mintha a só hlányzana. A háború utolsó éveiben sok más szükségleti cikkel együtt a piros paprika is eltűnt az üzletek polcairól. Hej, meg is nőtt a szakállasi paprika becsületet Termelői nem hordták már a piacra. — Akinek kell, majd eljön érlel — mondogatták büszkén. Igazuk lett, beköszöntött a paprika-konjuktúra. Az ölesek idején még messzi vidékekről is csapatostul vándoroltak ipoly- szakállosra paprikáért. Mert háború ide, hősi halottak ezrei oda, a hazai kolbász piros paprika nélkül fabatkát sem ér. Mi is öléshez készülődtünk. A családi munkamegosztás keretében rám esett a választás. . — Elmész Szakállasra paprikáért, úgy Is vannak ott osztálytársaid. Bizony nem is volt olyan egyszerű dolog paprikát vásárolni még Szakállason sem. A nagy kereslet felemésztette az árut, sokan pedig tartogatták jobb árak reményében. Ott lakó osztálytársaim szülei egy idősebb bácsihoz irányítottak. — Bácsi kérem, paprikát keresek. Az eg valamit farícsgált _ s csak úgy félszemmet mustrál- gáttá müvét. — Ha keresel, biztosan találsz is. — De én itt keresek. — Akkor itt is találsz. Az öreg letette a fadarabot, , a kést és f.uncutkásan rám kacsintott. Ahogy abbahagyta előbbi munkáját, tüstént feloldódott addigi mogorvasága. — Hát hány kilót akarsz? — Elég nekem egy is — szerénykedtem. — Csak? Több nem kell? — Nem. — Te bánod meg. Tudod milyen paprika ez? Az egész világon nincs párja. Ha száz évig ilyet eszel, meglátod sokáig élsz. Amíg a paprikát mérte, hosz- szú elbeszélésbe kezdett. Ezzel is a paprika minőségét akarta bizonygatni. — Elmondok neked egy esetet. Olyasféle suhanc lehettem, mint te. Másik magamfajta pajtásommal legeltettünk, jó mész- sze a falutót. Azt Bárdi Janinak hívták — mintha most is látnám. Ágról szakadt szegény gyerek volt, a falu egyik nagy gazdájának az állatait őrizte. Azok közt volt egy szamár is. Gazdája a szamártejet tartotta a legjobb orvosságnak, azért tartotta. Az egyik reggel elővettük a tarisznyát, ami édesanyánk pakolt meg. Volt biz abban paprika jómódon, ezek közt szerénykedett egy falás szalonna. A paprika meg csak úgy perzselte a szánkat, az a kis szalonna nem igen olthatta a mérgét. — A betyár mindenéti — prüszkölt Jani. — Ettől talán még a szamártej is jobb. — Te, úgy se ittunk még szamártejet, kóstoljuk már meglőni rám meresztette a tekintetét. — Mi nem jut az eszedbe, megtudja a gazda. — Ah, dehogy tudja. Csak egy csupornyit fejünk el tőle. Addig, addig, hogy ő is ráállt. — Igen ám, de ki feji meg? Ezt azért kérdeztem, mert ismeretes volt, hogy a csacsi csintalan. lant, mint a csacsi másodgazdája, vállalkozott a jejésre. ö volt az illetékesebb. Odalépett hozzá, hogy megsimogassa a tőgyéi — szoktató- nak, mert nem lehet csak egyből nekiesni. A szamár elérthette a dolgot, mert feldobta a farát, s bizony fenéken teremtette a komát. Az volt a szerencséje, hogy ijedtében jálA&S János bácsi magángazda, Zsíros foltos a kalapja. A világban nem néz széjjel, Szántogat a faekével. Nincs sok földje, — vagy hat hektár, — Egy kis szőlje, leve nektár. Beadja, amit rárónak, Nem marad el utolsónak. Nem vón hiba a mezővel, Bírná jobban csak erővel. De hogy az elment a korral, Jött helyébe baj bokorral. Csikó döglött, szerszám szakadt, Pótlásra már alig akadt. Lám a fia is itthagyta, az ót, régit nem bírhatta. Traktorral szánt a gaz kölyök, János bácsi így mennydörög. Pedig volna itt is munka, — Az EFSZ-ben jobb, azt mondotta. — Hogy lépjek én is közéjük, Nyilatkozzak, ha Őszt érjük. Hisz láthatja, kik belépnek, könnyebben és jobban élnek. GYÜRE LAJOS gyorsan megfordult, különben gyomron találja. Janit elöntötte a méreg. — Majd én megtanitlak rug- datóznil — üvöltöte s egyik lábát húz i a tarisznya jelé rohant. Kiválasztott egy jó hegyes, piros paprikát és azt hosszában elnégyelte. A két hosszúkás paprikaszeletet a szamár orrlyukaiba helyezte, a szegény pára ellenkezése közepette. A szamár először csak a fejét rázta, majd éktelen táncba kezdett. — Verjen ki a hideg gazdás- tóit — röhögött a pajti még a hasát is fogva. A szamár tüszkölt, ordított, ugrált. Jani jó csípős paprikát választhatott neki. Hanem egyszer csak nekiiramodott, hajáé a falu jelét Jani megszeppent, az előbbi égtelen nevetés is az ajkára fagyott. A riadalomból nem tellett, csak egy káromkodásra. A szamár meg csak vágtázott hazafelé. — Most mi lesz? A gazdám agyoncsap. Megsajnáltam öt. Aztán hír- tele mentöötletem támadt. — Hallod, te Jani. Add csak ide azt a paprikát. Fogtam a megmaradt két szelet csípős paprikát és a Jani orrába dugtam. A paprika csodát művelt. Jani ugrott egyet és sebes vágtába kezdett. Akármennyire Is hihetetlennek tűnik, még a falu szélén utolérte, sőt mitöbb, megelőzte a szamarat. Gazdája nem is szerzett tudomást semmiről. Ilyen kát a szakállasi paprika! A töténet igaz-e, nem-e, csak az öreg bácsi lehetne a megmondhatója. A titkot azonban egy sárguló avarral belepett sir őrzi őrökre. Egy azonban bizonyos. Ez a kis történet is a szakállasi paprika mérhetetlen erejéről tesz tanúbizonyságot. Egyetlen hüvely csípős paprika egy szamarat és egy embert hajtott el, pedig azidőtájt az atombontás és az atomenergia felhasználhatóságának még csak a híre sem jutott el Szakállasig. Mi lesz majd száz év múlva? ZSILKA LÁSZLÓ. Az ebadták — Te szoktál bömbölni, amikor az apád elnadrágol? — Nem volna semmi értelme. Süket szegény. Kritika — Képzelje, a kétéves fiam összetépte az új szattirám kéziratát! — Ne mondja! Már olvasni is tud a kicsike? Horgászat — Mondja, jó ember, ha én ebben a tóban halat fognék, kihágás volna az? — Nem kérem, az csoda volna. A sszon yszemmpl Szeretek örömet szerezni hozzátartozóimnak, ismerőseimnek. Ha ajándékot vásárolok, már előre boldogan gondolok arra, hogyan jog örülni a megajándékozott s a csomag kibontása közben mint gondolkodik majd, hogy ezúttal mi a meglepetés. Természetesen, az ajándék megválasztása, nem könnyű feladat. Mert nemcsak azt kell tekintetbe vénünk, hogy mit kedvel, mire van szüksége és minek örülne az illető, hanem, mikor mindezt már kigondoltuk, azt is, hogy kapható-e a kigondolt ajándék, megtaláljuk-e az üzletekben? Amikor ezidén e célból Végigjártam Bratislava utcáit és gyönyörködtem a kirakatok pazar szépségében és gazdagságában, megcsodáltam az üzletek roska- dásig telt polcait, önkénytelenül eszembe jutott, hogy ez a rengeteg vásarolnivaló, ez a sok szép holmi, mind tízéves építő munkánk eredménye. Ha elgondoljuk, hogy tíz évvel ezelőtt nemcsak hogy nem dúskálhattunk a sok-sok finom árúban, hanem még a lesilányabb holmit is csak hosszas utánajárás, sorbaállás árán kaphattuk meg, nem szabad figyelemre- méltás nélkül elsiklani a kérdés mellett. Nem szabad elfelejtenünk, hogy milyen hosszú volt az út, mennyi akadályt kellett leküzdeni, hány gyárat, üzemel kellett létesíteni, újjáépíteni, felszerelni addig, amíg a kirakatok megteltek a szebbnél- szebb kötöttárukkal, szövetekkel, cipőkkel, és hogy annyi van belőlük, hogy nem kell félni, hogy kifogy. Eltűnt a sorbaállás és mindenki kénye-kedve és ízlése szerint válogathat a kívánt áruban. Nem kell sietni, nyugodtan gondolkozhat azon, hogy kislányának piros, fehér vagy fekete gumicsizmát, fehér, fekete, piros vagy szürke, villám- zárás, gombra, vagy csatira záródó hócipőt vásároljon. Pedig nem is olyan régen volt, pár évvel ezelőtt, amikor nem tudtam „elfogni", hogy mikor érkezik gyermekhócipö az üzletbe, s ha volt is. éppen nem volt megjelelő a szám, pedig nem bántam volna, akármilyen szí. és formájú. Pontosan emlékszem, most négy éve pulló- verek érkeztek a Dunaj áruházba. Órákig tartó sorbaállás után lehetett csak hozzájutni és persze mindenki olyan színűt vett, amilyen éppen jutott neki. S most, amikor kedvem szerint válogathatok a szebbnél-szebb különböző mintájú és minőségű pulóverek között, amikor, Fa szilonharisnyát kérek', háromnégy minőséget tesz elém az elárusitónő, amikor dúskálhatok a leheletszerű, csodaszép fehérneműkben és minden ízlést kié- l ’gítő textilárukban, selyemben, szövetben épp úgu, mint mosóanyagban, tűdben és bársonyban, amikor a pár év előtt még úgy irigyelt nylon táskák minden szíriben bőven kaphatók, most amikor van férfiing és selyemnyakkendő, sportcipő, tne- legcipő és estélyicipő, van Iw- jasbaba és gumilabda, korcsaVörösmarty emlékest Bratislavában és Szencen A Szlovákiai írószövetség és a Csemadak Bratislavában, 1955 december 14-én, Szencen december 16-án emlékesté"! rendez Vörösmarty Mihály halálának 100 éves évfordulója alkalmából. Emlékbeszédet mond Fábry Zoltán. Az emlékesteken a legjobb szlovákiai előadóművészek Vörösmarty költeményeket szavalnak. lya és játszóvödör, meg még sok-sok műiden, amit nem is győzök felsorolni, ügy érzem, hogy köszönetét kell mondanunk pártunknak és kormányunknak, ametyek nevelő munkájukkal rávezették dolgozó népünket az öntudatos, áldozatkész, építő munkára. Ennek eredmény- hagy megtégedetten, boldogan és mind színvonalasabban élhetünk. GERO KATALIN JÓ TUDNI A bab leve kitűnő tisztítószer. A friss tinta-, vörösbor- és zsírfoltot nyomtalanul kiveszi. A selyem-, gyapjú és pamutholmi olyan lesz, mint az új, • ha langyos bablében mossuk ki. Négy liter vízben fél- kiló tisztára mosott szárazbabot kell főzni, a leszűrt lében szappan nélkül mosandó a foltos anyag. Utána kéiszer öblítsük ki'a ruhát langyos vízben. FARADSÁGÁT szinte letörli a gyógyteával való gőzölés. Egy titer vízbe egy evőkanál hársfa és egy evőkanál kamillateát dobunk, a lo- frogásig forraljuk és ezzel a főzettel gőzöljük az arcunkat. A gőzölés kétféle tehet: a teásfazék fölé hajolunk és mintha inhalálnánk, kendővel letakarjuk a fejünket. A másik mód, hogy puha ruhát kicsavarunk a teában, arcra bontjuk és száraz kendövei letakarjuk. A teás borogatást kétszer-háromszor cseréljük, végül friss hideg.pit- ’rrrcss'U' nr r'Cot 1" <'<"5 módszert csak fodrászhoz menés előtt használhatjuk, u‘ i.íá- sodik nem árt a frizurának. Szép ajándék A csinos övnélküli pizsamát legszebb, ha rózsaszín, világoskék vagy halványlila puplinbó! készítjük. A pongyola dísze a nagy sálgallér, melyet elütő anyagból készült pánt szegélyez. Ugyanilyen pánt szegélyezi a zsebeket és a manzsettákát is. Készíthetjük puha szövetből, vagy egyszínű iáméból. A kombiné virágos — vagy mintás — lavableból készül. Oj IFJÜSÄG — a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákia) Központi Bizottságának kiadóhivatala Bratislava. Praíská 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava. Prazská 9. Telefon 445-41, 42. — Nyomja Merkantil n v nyomdája. — Előfizetés egy év. > 30.— Kcs, félévre 15.— Kés. — Terjeszti » postaszolgálat. — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hirlapbéftrg D—53640 engedélyezve Bratislava 2 Kerületi Postahivatal. Feladó és irányító postahivatal Bratislava 2.
