Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-12-10 / 49. szám
4 'It- VfiúXgL 1955. december 10. Az 1956. év állami terve S A kormány 1955 december [ 2-án megtartott teljes ülésen ; megtárgyalta és jóváhagyta a • Csehszlovák Köztársaság nem- : zetgazdasága fejlesztésének jj 1956. évi állami tervét. A jóvá- I hagyott állami terv a második ; ötéves terv első évének terve, ■ melynek javaslatát főbb voná• saiban már kidolgozták ; A nemzetgazdaság 1956. évi ! fejlesztése állami tervének fe- ! (adatai, ezért elsősorban a má- ; sodik ötéves tervben kitűzött jj feladatokkal kapcsolatban kell ; megítélni. Az anyagi termelés • fejlesztése szakaszán a Cseh■ Szlovákia Kommunista Pártja ; által kitűzött irányelvek szerint ■ az 1956—1960-as években az ■ ipari termelésnek legalább a ! felével kell növekednie. így pél- ; dául a villanyenergiának 10.3 ■ százalékkal, a vasércfejtésnek • 17,5 százalékkal, a vasöntödék j termelésének 42 százalékkal, a • kőszén fejtésnek több mint 6 ■ százalékkal, a bamaszénfejtés- I nek 12 százalékkal. Az építke- ; zési anyagoknál a cementter- ; melésnek 9,1 százalékkal, a S mésztermelésnek 10,4 százalék- ; kai, a téglagyártásnak 15 szá- ; zalékkal, a tetőfedő cserép ; gyártásának 31,5 százalékkal, ! az építkezési alkatrészek ter- ; melésének 17 százalékkal, stb, ; kell emelkednie. S ugyanakkor jj biztosítani kell a termelő esz- : közök termelésének előnyben • részesítését. Az irányelvek ér- ; telmében a mezőgazdaságban a ; szocialista szektor teljes fölé• nye alapján a mezőgazdasági ■ termelést hozzávetőlegesen egy ! harmadával és az építkezési ; termelést több mint felével kell ! növelni. A második ötéves terv : során a nemzetgazdaság fej• lesztésének gyors ütemét külö- ; nősen kiterjedt beruházási épít- ! kezés útján kell biztosítani. A ; beruházási építkezések terjedel- ; mének csaknem háromnegyedé- ! vei nagyobbnak kell lennie, mint : az első ötéves terv során. A • nemzetgazdaság gyors fejlődési I ütemét egyben biztosítani kell j a tudomány és technika légii újabb ismereteinek a bevezeté- ; sével és érvényesítésével a • nemzetgazdaságban. A munka ; termelékenységét nagy mérték- ; ben növelő és az önköltséget ■ csökkentő technika színvonala- : nak emelése lesz a termelő ; erők további minőségi fejlesz- ; tésének alapja. • A termelés fejlesztése és tojj kéletesítése, valamint a munka- ; termelékenység és a takarékos■ ság növelése alapján a CSKP ■ irányelvei további jelentős fej- ; lődést írnak elő a lakosság ; anyagi és kulturális színvonala ■ szakaszán éspedig minden sze- j mélyi fogyasztás lényeges növe- 5 lése, mindpedig a társadalmi jj fogyasztás további bővítése út- jj ján. A nyáron két vödörrel a karomon már korahajnalban indultam az erdőbe málnát szedni. A Fénix-gyár mögötti hegyeket jártam be. Útközben néha összeakadtam lányismerősökkel, együtt mentünk a hegy aljáig és ott különválva, — éles füttyökkel jelezve hollétünket — kalandoztuk be az ár- nfos erdőt, ahová a napsugár csak az ágak közt eltévedve tophatta be aranyló, porzó fénycsóváját. A füvekről, bokrok átjárói annyi harmatcsepp p rgett csupasz lábamra, azt hittem, amikor a napsugár elé tartottam, hogy ezernyi csillag ragyog rám. És jókedvemben nevetve, kacagva töröltem le. Jól éreztem magam az erdőben. Mókusok ugrándoztak ágról-ágra, egyik fáról a másikra és lomha, nagy farkukat olyan könnyedén cipelték magukkal, mint én idejövet az üres vödröket. El-elnézegettem az egyre kopá- csoló szorgalmas harkályokat és szivem csordutig telt a madarak csivite- lő, csattogó énekével. Imitt-amott ágak zördültek. Megrezdültem. Azt gondoltam. jön valaki és végetvet az erdei boldogságnak. Ilyenkor egy pillanatra megszűnt dobogni az erdő szíve. Pedig csak elvénült, száraz gallyak poty- tyantak le a harasztra... A harkályok továl’b kopácsoltak, tovább szólt a hívogató, csalogató madárfütty és fent a magasból vércsevijjogás hallatszott. Egész zenekar ez. S úgy játszik, zeng-bong az erdőben, hogy emberi lény nem is utánozhatná. A fák között mégis nagy, ünnepi csend honolt. Es én, árva létek, csak sóhajt- gattam a madarak felé. — De jó (s nektek, kis madárkák, nem bánt titeket senki sem, szabadok vagytok, örültök az életnek... S a madarak visszacsicseregtek, visszafüttyentették vidám igenlésüket ... A málnával megrakott vödrökkel a városba mentem. Sorra jártam a házakat és kinálgattam árumat. Még nyolc koronát is kaptam egy vödörért. A kapott pénzt, mint valami óriási nagy kincset hazáig szorongattam és anyám arcára csókot cup- pantva, nyomtam kezébe első keresetem. Olyan boldog voltam, hogy a fáradságról is megfeledkeztem. Egy alkalommal már késő délután volt, amikor az erdőből hazaindultam. A legközelebbi utat választottam. így nem kerültem meg a Fénix-gyár mögötti alacsony, széleshátú dombot, mely félig körülölelte a hosszúkás üzemet, hanem rajta keresztül sza- poráztam lépteimet. A kíváncsiság is erre húzott. A dombon büszkélkedett Mitotának. a gyár igazgatójának emeletes villája. Á lánya velem járt az elemiben. Be akartam hozzájuk kukkantani a kerítésen., Trillájuktól le egészen az ország- ' útig köves út vezetett. Köny- nyebb is lesz erre a gyaloglás, nem kell majd annyit vigyáznom, hogy ne szűrődjön tövis a talpamba. A dombról be lehet látni az egész várost... Kissé odébb, észak felé, a gyár tőszomszédságában hencegön emelkedett ki a tapostetejü Vöröskő. Azért mondom, hogy hencegön, mert messze felülmúlja a közeli dombokat és magassága vetekszik a várost körülölelő hegyekkel. Milotáék elé érve, hevesebben lüktetett a szívem. Az udvaron két lány és egy fiú játszadozott. Kiáltoztak, nagyokat kacagtak. A vasrácsos kapu előtt leraktam a telt vödröket és bámultam őket. Milyen szép ruha volt rajtuk. Tiszta és frissen vasalt. Az igazgató lányán fehér szandál. Hosszú haja copfokba fonva himbálódzott a hátán. Megtapogattam rövidrevágott, kócos hajamat. Anyám nyírta le oltóval. Végignéztem fakó. elviselt, színétvesztett szoknyámon, és nem a legtisztább mezítelen lábamon.. Csak a dombról leérve, a patakban akartam lemosni róla az erdő, az út porát.... Egyszerre szégyent éreztem és megbántam. hogy megálltam. Kezembe ragadtam a vödröt, de akkor az igazgató lánya, Hedvig, félig csodálkozva utánam kiáltott: —Ni! A Varga Margit! — és a kapuhoz rohant. Várjál csak, — mondta és összesúgott barátaival, majd újra hozzám szólt. — Hát te. hogy kerülsz ide? — Az erdőben voltam málnát szedni ... — Es csak így, mezítláb? — Jobb így nekem... — Nem volna kedved velünk játszani?... No, gyere be márt — Ha megengeded... Bekerültem az udvarba. Félszemmel mindig a kapu felé lestem, nehogy valaki elvigye a vödröket ... — Hát mit játsszunk? — kérdezte Hedvig. — A kocsis — játékotl — kiáltotta a fiú. — Az meg micsoda? Erről még nem is hallottam, — mondottam csodálkozva. — üj játék! Rögtön megismered ... Nagyon könnyű, — mosolygott el Hedvig. — Az ostort odarakjuk a fal tövéhez, — magyarázta nagy szájjal a fiú. — Aki előbb elkapja, az lesz a kocsis, a többiek meg a lovak és verni kell őket, ahogy csak tudod. Érted? — Értem... — suttogtam, s magamban gondoltam. megálljatok csak... — No, akkor kezdjükt — szólt újra a fiú. Az ostort lerakták a fal mellé, mi meg vagy tíz méterre sorba álltunk. Nem féltem, a legjobb futó voltam az osztályban. Engem aztán nem fognak ütni! S ekkor összeroppant bennem a nagy virtus. Ha nálam lesz az ostor, hogy merjem őket ütlegelni. En, a mezítlábas?... A fiú végre megadta a jelt. — Futást Már az első léptemben a két lány elgáncsolt, elterültem a földön. A fiú meg az ostorhoz rohant és addig vert-ütött, amíg valahogy ki tudtam kecmeregni az udvarból és mögöttem nagyot döngve, becsapódott a kapu. A rács mögül röhögtek, vihogtak. — Büdös prolija, úri gyerekekkel akarsz játszani?... Ha... Ha... Ha... Na, hogy tetszett a játék? Eljöhetsz máskor is Ha ... Ha ■ Ha... De akkor is mi leszünk a kocsisok, te meg a gebe. Ha... Ha ... Ha .. ügy nekiiramodtam, ahogy csak a két vödör engedte, s meg lent a patak partján is hallottam kárörvendő gúnyos kacagásukat. . A patak a gyár előtt folyt s alig tízpercnyi járásra torkollott az Ipolyba. A szégyen, a megalázás marcangolta szívem. Jobban fájt, mint az ostorcsapás. Nem mertem hazamenni, nem mertem megmondani anyámnak, hogy keveredtem bele ebbe a kocsis- játékba. Ahogy ismerem, még megpofozott volna. Mi keresni valóm van az úri kölykök között?... Igaza is lenne. A patak mellett ültem, hallgattam csörgedöző folyását és vártam az estét... Ilyenkor nyáron hosszúak a napok, de ilyen hosszú, mint a mai, egy sem volt. Még jó, hogy otthon nem gyújtják meg a petróleumlámpát. Nincs is olajunk... Nem akartam, hogy anyám, vagy apám észrevegye sajgó arcomon az ostorcsapás helyét. Holnap majd könnyebben sír- vafakadás nélkül mondhatom, . hogy az erdőben megkarcolt valami. gy év múlva már meglányosod- tam. Nézegettem magam a tükörben, kíváncsiságból és részben érzékiségből. Gömbölyödő csípőmet megsímogatt i m, kibuggyanó mellem megemeltem. Szemem villogásától magam is elpirultam. Szemem olyan kék volt, mint a búzavirág... Es tervezgettem, majd ha nagy leszek és keresni fogok, szép ruhákat veszek, nem olyanokat, mint anyám hord, nem szerelem a hosszú és gyá- szosszinű szoknyákat. Rövidebbeket, tarkavirágosakat hordok majd, hadd látszódjon ki lábam szára és úgy fogom bolondítani a fiúkat, hogy beleszédülnek... De jó volt gyermeknek, ábrándozö- nak lenni... Anyámmal a gyár fölött, a patak tiszta vízében öblögettük a kimosott fehérneműt... Otthon, tavaly óta, alig változott az életünk. Apunak még mindig nem akart rendes, munkája cs anyám egyre csak mosott, mosott másoknak... A napsugár játszi vidámsággal pajkoskodott, vibrált a patak csillogó hullámain, mintha ezernyi apró tűk- r öcske szorongatta volna rájuk a szemkápráztató fényt. Gabonát érlelő forró nyár volt és még sem érezték a tűző nap hevét, a közeli hegyek s a patak hűsítő lehelete enyhítette melegünket. Anyám egykedvűen ' locsantotta a vízbe a ruhadarabokat és erős kezével egykettőre kifacsarta belőlük a patak vízét. Anyám oldalt reám leshetett, mert a vízben felejtve kezemet, tekintetemmel a távolt kutattam, a kéklő hegyeket csodáltam, ö arra felállt, derekát tapogatva felsóhajtott. — Látod Margit, milyen szép itt körülöttünk minden ... Hogy el tudnánk mi is gyönyörködni a természetben, kirándulnánk a hegyek közé, ha meglenne mindenünk és békességben élhetnénk... Nagy, nagy fájdalmat, levertséget olvastam le arcáról. Szólni akartam, de gyorsan ajkamra forrt a szó. Csak azt akartam mondani, hogy én így is tudok gyönyörködni a hegyekben, az erdőkben, a gyorsvizü patak vízében, az apró hullámokban... Lehet, hogy megbántottam volna vele, vagy talán azt felelte volna, hogy én még gyerek vagyok, nem érzem az élet terhét. — Ha meghalnék, — csillogott fel erre a különös és lelket szomorító szóra anyám szeme, — s még egyszer a világra jöhetnék, nem lennék más, ' csak szakácsné... Csakhogy jókat főzhessek nektek... — Es te mi szeretnél lenni, Margit? — fordult felém tréfásan. — Kocsist — fakadt ki hirtelen belőlem. — Miért? — csodálkozott anyám. — Hogy ostorral verhessem azokat! — mutattam a villa felé. Anyám nem tudta, hogy miért mondom. Csak bólintott egyet és ritkán látott mosoly ült ki ajka szélére. — Abban én is segítenék! — Es apu is? — 0 is... Azt gondoltam, hogy sohasem leszek boldogabb életemben. Részlet a szerző „Határváros” c. készült regényéből. A második ötéves terv küszöbén Az emelőrúd magasan a fejünk felett lendült át az iparcsarnok túlsó oldalára. A fiatal lány, aki a fúrógép mellett állt, figyelmesen kísérte szemmel az emelőrudat, amint könnyedén viszi terhét. Majd ösztönszeríien kitért az emelőrúd pályája elől. mintha attól félne, hogy talán ráesik valami. — Mitől félsz, te csacsi? — Nem félek én, csak úgy.. hisz tudom, hogy nem szakad le, mert látom, hogy még kétharmada sincs • annak a tehernek, amit elbírna. Hat daru dolqozik itt és emel egyike ide, másik oda, géptől gépig, felemelik a terhet, aztán utat engednek a következőknek, hogy minden pontosan elkészüljön és a kész árut vagonokba rakva, szállíthassuk a világ minden részébe, Egyiptomba, vagy éopen Burmába és máshová. Hiszen a gottwaldovi Finom Mechanika-üzem egyike azoknak az üzemeknek, amelyek cipészeti és textilfeldolgozó gépeket gyártanak és azokat külföldre is szállítják. Látod, látod, mi mindent tudunk erről az üzemről. És vajon tudod-e, hogy jövőre ott az az emelőrúd még gyorsabban fog mozogni ide- oda, mert négy és fél százalékkal többet termel jövőre az üzem, hogy hozzájáruljon nemzetgazdaságunk fellendítéséhez. Ez nem is olyan kevés, mint ahogy az ember gondolná. Csak egy gépfajtánál 14 millió koronát tesz ki ez a többlet. Vagy még világosabban, tíz munkás száz műszak alatt dolgozik ennyit. Négy és fél százalékot tesz ki ez az egyik terméknél. Kicsit sok ez, de az üzem dolgozói mégis vállalták, hogy elvégzik. Ennek érdekében a CSÍSZ üzemi szervezete aktívát hívott össze, melyen részt vettek az üzemi bizottság tagjai, a pártszervezet küldötte és az üzem legjobb dolgozója, a Köztársasági érdemrenddel kitüntetett Svich elvtárs. Eddig bizony nem nagyon járt jó példával elől az az ezerötszáz fiatal fiú és lány, aki az üzemben dolgozik és a CSISZ-szervezet most azon van, hogy aktivizálja a CSISZ-tagokat, hogy azok alaposan belekapcsolódjanak a feladatok teljesítésébe. Sok fiatal dolgozó nem teljesíti a tervet. Az irodában ültünk és azt számolgattuk, hogy hány fiatal marad le a terv teljesítésében. Bizony hetven fiatal átlag csupán 80 százalékra teljesíti a normát. Ez havonta körülbelül kétezer nr.maórát tesz ki, ami azt jeleni hogy minden egyes dolgozó öt műszakot hagy ki havonta. Amint igy számolgattunk, szerettük volna, ha beszélgetésünket hallja Pepik Smensík, "tnynka Vrbová, Ruda Vysvét és a többiek, akik rendszer- ! telenül járnak munkába. Talán érdekelné őket, hogy a normájukból hiányzó 20 százalék minden hónapban százötven koronát vesz ki mindegyiküknek a zsebéből s mennyivel jobb lenne, ha ezt az összeget kedvük szerint elkölthetnék. Kruml elvtárs javaslatára, az idősebb és fi .tál munkások közösen újítói hetet rendeztek, ami abból állt. Folyik a munka a gottwaldovói üzemekben hogy az idősebbek egy hétig figyelemmel kísérték a fiatalok munkáját, tanácsot adtak nekik, hogyan kell a munkát szakszerűbben, ügyesebben és jobban elvégezni. Az eredmény várakozáson. felül volt! Mirek Kadlcík, aki átlag 80 százalékra dolgozott, 100 százalékra teljesítette a tervet, sőt mi több, egyszerre csak 160 százalékos teljesítménnyel dicsekedhetett. T e ne gondoljuk, hogy Mirek talán kivétel. Vlád’a Svoboda is szép utat tett meg felfelé a teljesítménylétrán. 50 százalékkal kezdte, s egészen 110 százalékig vitte fel. Hasonlóképpen dolgoztak a többiek is. És nemcsak az újítói hét alatt. Mert most már mindenki ismeri a munka csinját-bínját s azt is tudták, hogy szakismereteik segítségével most már legyőzhetik a legnagyobb akadályokat is. És hogy még többet tanuljanak, a tizenöt fiatal megegyezést kötött az idősebb dolgozókkal az állandó tapasztalatcsere elmélyítésére. A Kruml-osztályon diagram jelzi a teljesítményt. Vegyük például Jenda Fojtkát. A diagramon keresztül húzódó vízszintes vonal 100 százalékot jelent. Az alatta lévő vonalon pedig ez_ áll: „eddigi átlagteljesítmény: 90 százalék.” Innen a vonal — az előző vízszintesen keresztül — meredeken szökik felfelé, egészen a 170 százalékot jelző rovátkáig. Mellette: június. Ez azt jelenti, hogy Jenda a jövő év júniusáig 170 százalékot szándékszik elérni. A diagram alatt pedig azoknak az elvtársaknak a nevei vannak feltüntetve, akik Jendát ennek elérésében segítik: Spácil és Hanasík elvtársak. A gottwaldovi Finom Gépipari üzem CSISZ-tagjai most azon dolgoznak, hogy az egész üzemben így menjen a munka. Ehhez az első lépést az ifjúsági aktívák jelentették. A tapasztalatlan dolgozók fölött vállalt védnökség és a szervezet fokozott felelősségérzete azokkal a fiatal dolgozókkal szemben, akik normáikat nem teljesítették, volt a további lépés. És hogy ezután is eredményesen, sikeresen fognak dolgozni, arról meg vagyunk győződve. A Kruml-osztály példája nyomán a 8207-es osztály dolgozói vállalást tettek, hogy 10 százalékkal emelik teljesítményüket. Néhány nap múlva csatlakoztak hozzájuk a 8104-es osztály fiataljai is, akik hasonló vállalást tettek. A malenovici részlegből pedig húsz fiatal jelentkezett az esti üzemi munkaiskolába. Ha az üzemben dolgozó 1 500 fiatal mind í„y teljesíti kötelességét, akkor a többi dolgozókkal egyetemben felemelt fejjel kezdhetik meg az ötéves tervet. JOSEF MADERA
