Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-10 / 49. szám

1955. december 10. 3-HJ- V&ÍS&L' r< * , j^/OcoU idokwa So&viehitoiával XHi ■biiiijsiiiimimmiifiHiumiiaiHiiiiKivimiiiiHnniniiiiiimiiififiiiiiiKitmiiiiiiiHaiiiiiiii I!k19 r^7- ^ yMesszi útra indulnak „Felemeli a horgonyt!" ... Már majdnem minden kész. A hajók« már csak azt várják, hogy elinduljanak mész- szí útra, a jéghegyek közé. — Erre az útra várnak már a geofizikusok, rneteorologusok és az oceángrafusok, akik a ten­ger tanulmányozásával foglal­koznak. A Szovjet Tudományos Aka­démia a technika legújabb vív­mányaival felszerelt expedíciót indít a trópusi övezeten keresz­jukat a mérhetetlen tengeren és csak ritkán találkoznak hajóval. CSODÁK AZ EGYENLÍTŐ ALATT Az évszakok szokatlan mó­don váltiák egymást, a késő ősz után jön a forró nyár, míg a nyár után következik a csodálatosan szép tavasz. Ha a hajók Dél-Afrika partjai jelé térnének el, a Fok-városban buja virágzó park lepné meg Az expedíció vezérhajója, az „Ob” elindult messzi útjára. A tropikus övezeti csodák után az utazók nem érzik any­agira az Antarktika nyers ég­hajlatát. Az ég beborul, a ten­ger sötétebb lesz. A viharmada­rak anélkül, hogy megmozgat­nák szárnyaikat, a hullámok felett repkednek. A kapitányok alaposan szemügyre veszik ha­jójukat, minden zegét, zugát megvizsgálják. Hatalmas térségek nyílnak meg az utazók előtt, ez a földgolyó legviharosabb helye. A hatalmas erő szinte szaggat­ja a hajót, a cápák hatalmas vízsugarakat okádnak. A külö­nös fehér torpedófélék furcsa hangot hallatnak, amely nem libagágogás és nem is emberi hang. Valami állandóan felbuk­kan a tengerből, . majd újból alábukik. Ezek i a pingvinek, igen barátságos madarak, kí­váncsiskodva gyülekeznek a fe­délzeten és a tengerészek jókat mulatnak a fekete, hófehér met- lényes frakkban megjelent ven­dégeken. A hajó őrsége azon­ban nem szórakozik: megjelent az első jéghegy. Mint valami tornyos fehér várkastély, úgy bontakozott ki a ködből, hirte­len lehütötte a levegőt, mintha valóban valami varázsló lakna henne. Utazóink több mint egy hónapig tovább úsznak majd, míg végre egy eddig teljesen ismeretlen helyen kötnek ki. Mi VAR OTT RAJUK? A szovjet utazók teljesen is­meretlen helyen kötnek ki és még emberi, szem nem látta ezt a vidéket. Az Ausztráliától déli irányba húzódó tengerpartot eddig még nem térképezték. Mi vár ott rájuk? A hajók egyene­sen a meredek parton kötnek ki, vagypedig csak úszkálni fognak a jéghegyek között? — Szovjet halászok ezen a helyen mar egyszer több mint 200 úszó jéghegyet láttak. Tábort ver­hetnek-e majd valami száraz- földön, vagy pedig egy jéghe­gyen? A jéghegyek ha lassan is, mégis a tengerbe csúszhat­nak. Elviselhető lesz-e vajon az időjárás, vagy pedig hurri­kánok fognak tombolni? Egy ausztráliai utazó kiszámította, hogy az Adelaid szigeten nem messze azoktól a helyektől, amerre a szovjet expedíció majd elhalad, az év 340 napja ziva­taros. A szovjet utazók min­denre felkészültek, sátrakat ver­nek és elkezdenek dolgozni. — Repülőgépek is felszáltnak majd az Antarktika ismeretlen lég­körébe és a hozzáférhetetlen mágneses mező közelében a hófedte magaslati fennsíkon ku­tatókat veinek ki. Vajon fenn­síkról van e szó, persze ezt is még rejtély fedi. Az expedíció az Antarktisz környékén több mint harminc tudományos ku­tató állomást állít jel. A ne­hézségek ellenére igen jelenté­keny munka vár rájuk ezzel a hatalmas területtel, mely még- egyszer akkora mint Európa, kibővítve az emberlakta vidé­ket. Természetesen a tizennégy- millió négyzet kilométer terje­delmű területnek kevés lakása lesz, de egyelőre csak az elv jontos: a hatalmas szárazföld, amely védett a fagyok ellen, hasznos lesz és az emberiség a naga céljainak megfelelően felhasználja majd ezt a terüle­tet is. A geológusok, klimatótőgusok és más tudományos kutatók azt állítják, hogy az egész Földre szükség van. Nagyon keveset tudunk még Földünkről, amíg az Antarktiszt a földgömbön fehér színfolttal jelöljük — mint ismeretlen területet. Sok ország, mint a Szovjet­unió, Angtia, Franciaország, az Egyesült Államok, Ausztrália, üjzéland, Norvégia, Belgium, Chile, Argentína, Japán tudo­mányos dolgozóinak segítségé­vel elérjük, hogy az Antarktisz is a Föld lakásait szolgálja, N. M. A béke, demokrácia és a szocializmus biztosítéka tül az Antarktisz partjára, aho­vá még ember nem tette be a lábát. Egy bizonyos decemberi na­pon az „Ob" hajó fedélzetén felhangzik a parancs: „Fel­emelni a horgonyt!" Az embe­rek a parton majd örömmel in­tegetnek, korunk nagy felfede­zői után. A hajók majd szelik a ködös tengert, elhagyják a Biskaiai öbölt és gyakran ha­talmas hullámverésen gátolnak keresztül. Aztán kitárul előttük a végtelen tenger, melyet va­kító fény ragyog be. A hajókat már nem vetik ide-oda a fel­bőszült hullámok, lassan rin- ganak az Óceán hátán, Az Óceán sima felületét a cápák éles háta szúrja keresztül. Az utazók közül valakinek eszébe jut, hogy most már láthatnák a déli sarkcsillagot. Es valóban a láthatáron felragyog az ezüs­tös déli sarkcsillag. Utazóink aztán folytatják út­Azt hiszem mindenki, aki egyszer már Csehszlovákiában járt, szeretne újból eljutni oda. 1951 tavaszán, mint a szovjet szakszervezeti küldöttség tag­ja, ezzel az érzéssel jöttem haza Csehszlovákiából. Ugyan­ezt éreztem 1953 őszén is, ami­kor résztvettem Prágában a Nyugat-Németország újra fel­fegyverzése elleni tiltakozó kon­ferencián. Ugyanez volt az ér­zésein, amikor mint a Legfelső Szovjet küldöttségének tagja, 1955-ben 15 napos tartózkodás után jöttem haza Csehszlová­kiából. Amikor most beszámolok be­nyomásaimról, elsősorban sze­retném kihangsúlyozni azt a rendkívüli szívélyességet, mely- lyel úlon-útfélen találkoztam. Megnéztük Prágát, Plzent, Kar- love Varyt, Brnot, Ostravát, Besztercebányát és Tátralomni- cot. A Csehszlovák Köztársaság polgáraival összejöttem hatal­mas gyűléseken, de lakásokban, az európait. Decemberben itt olyan az időjárás, mint nálunk júniusban. Útközben az északi félgömb­ről a délire sok csodálatos dol­got lehet átélni. A halak re­pülnek a levegőben, az Óceán világít, az emberi árnyék egy kis foltra zsugorodik össze és igyekszik megbújni valahol az ember lába alatt. Az egyenlítő alatt a nap állandóan jobbról balra mozog, a hold képét meg­fordítva látjuk, mintha csak a tükörképét néznénk. Az egyenlítőn a geofizikusok ezt a magyarázatot adják: ,A Föld közepétől 21 kilométer­nyire távolodunk, testünk egy százalékkal könnyebb*...” A csodák betetőzéséül megjelenik Neptunus, a háromágú szigo­nyával és azokat, akik először lépték át az egyenlítőt, alapo­san beszappanozzák, teborotvál­ják és beledugják egy tengeri vízzel telt hordóba. A besztercebányai múzeum megtekintése után a szovjet ven­dégek szívélyesen elbeszélgettek a kerület dolgozóival. A ke­rületi nemzeti bizottságon kedves emléktárgyakkal ajándékoz­ták meg őket. A kerületi dolgozók nevében Ján Sipos, a kerületi nemzeti bizottság elnöke búcsúzott el, aki F. N. Szoletovnak, a küldöttség vezetőjének ötvös munkával díszített fokost adott át. Felejthetetlen napok családi körben is. Mindig meg­értettük egymást, megtanultuk a barátság nyelvét. Mély ha­tást tett rám a briinni ipari kiállítás. Világosan megmutatta a termelés magas színvonalát és a csehszlovák ipar fellendü­lését. - Engem, mint vasutast főleg a kiállítóit közlekedési eszközök érdekeltek. A kiállí­tott 556-os számú új tehermoz- dony gazdaságos és teljesítmé­nyével felülmúlja az eddigi csehszlovák mozdonyokat. A ki­állításon sok olyan kiváló vil­lamos és motoros mozdonyt láttunk, mint amilyeneket Cseh­szlovákiában nem gyártottak. Végtelenül örültem, hogy bará­taimmal találkoztam, a plzeni Karol Pecho mozdonyvezetővel. Burkon Jaroslavva! és Danko Payeilel, a vrsovici műhely dol­gozójával, aki. a csehszlovák vasúti forgalomban úttörő volt a soktonnájú vasúti kocsik for­galomba hozatalában. Találkoz­tam Qrobál Aníonínnal is, aki most az ostravai vasúti körzet Szakszervezetének a funkcioná­riusa. Ezek a szakemberek be­számoltak a csehszlovák vasu­tasok szép sikereiről. Mi, a szovjet vasúti közleke­dés dolgozói nagyon örülünk ennek, mert Csehszlovákiában is kiszélesítették a nehéztonná- jú vonatok vezetésénél alkalma­zott haladó munkamódszereket. A szovjet vasutasok nagy 7ér- deklödéssel figyelik, hogy a csehszlovák vasútakon hogyan vált be a vasbetonból készült két kapcsolású alvázak haszná­lata, melyeknél a betonvasat előzőleg 10 tonnával feszítik. Azt hiszem továbbra is igen hasznos lesz, ha tapasztalatain­kat kicseréljük a csehszlovák vasutasokkal. Küldöttségünk megismerke­dett a csehszlovák mezőgazda­sággal is, külön megjegyeztem magamnak a szlovákiai udvar- di szövetkezetei. Legnagyobb örömünkre közölték velünk, hogy a szövetkezetnek tavaly 6.141 ezer korona jövedelme volt. Felejthetetlenek voltak azok a pillanatok, melyeket azokban a városokban töltöttünk, ahol a partizánok vállvetve együtt harcoltak a szovjet katonákkal és együtt véreztek harcban a fasiszta megszállók ellen. Mély benyomást tett rám és 'küldöttségünk tagjaira a prá­gai Nemzeti Színház művészei­nek színvonalas előadása. Meg­néztük Smetana: Eladott meny­asszonyának előadását. Most, hogy visszatértem Moszkvába, csehszlovák barátaimnak békét, sok sikert kívánok a szocializ­mus építésében. VIKTOR BLAZSENOY, a Szovjetunió Legíelső Ta­nácsának képviselője A Csehszlovák Szovjet Barát­ság Hónapjának örömteli nap­jaiban beleesik a Szovjetunió testvéri népeinek egyik legna­gyobb ünnepe — a szovjet al­kotmány napja, melyet minden évben december 5-én ünnepe­lünk. A szovjet nép — a hatalmas szocialista haza teljesjogú gaz­dája 19 évvel ezelőtt a Szovje­tek össz-szövetségl rendkívüli VIII. kongresszusán új alkot­mányt hozott, a győzedelmes szocializmus alkotmányát, a kö­vetkezetes szocialista demokrá­cia alkotmányát. 1936 december 5-e a szovjet népek számára valóban törté­nelmi határkövet jelent, hatal­mas előrehaladásukban a kom­munizmus felé. Azon a napon a szovjet népek mérlegelték az emberiség felszabadításáért ví­vott harcukat és győzelmeiket Az elégtétel büszke érzésével készítették el a mérleget, azzal a tudattal, hogy a szovjet em­berek véráldozata nem volt hiá­bavaló és meghozta a maga gyümölcsét. Ez a tudat meg­erősítette a saját erejükbe ve­tett hitüket és a kommunizmus újabb győzelmeiért új harcokba lelkesítette őket. Még öt év se telt el azoktól a dicső és felemelő pillanatok­tól és a szovjet nép kénytelen volt újból fegyvert fogni, hogy a történelem legádázabb harcai­ban millió és millió fia és leá­nya élete és véré árán megvé­delmezze a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom és a győze­delmes szocializmus vívmányait, melyek a szovjet alkotmány cikkelyeiben gyökereznek. Ezek a vívmányok hatalmas legyőz­hetetlen hősies erőt sugaltak a szovjet népnek. A szovjet nép, a munkások, a kolhozparasztok és a szovjet értelmiség törhetetlen erkölcsi és politikai egysége, a lángoló szocialista hazafiassággal fűtött szovjet népek testvér! közössé­ge, melyet a hősies kommunis­ta bolsevik párt vezetett, tör­ténelmi jelentőségű győzelmet ünnepelt a világ imperializmus élcsapata, a hitlerista fasiszták felett. A szovjet nép Nagy Honvédő Háborúja végétért és a szovjetek hazájában megje­lent a győzedelmes béke szivár­ványa. És most újból ugyanúgy, mint a háborús megpróbáltatá­sok idején ugyanaz az erő, amely a szovjet alkotmány cik­kelyeiben van lefektetve, lehe­tővé tette, hogy hihetetlenül rövid idő alatt eltávolítsák a háborús pusztítás és a fasiszta betolakodók vandalizmusának nyomait. A háború utáni két ötéves terv teljesítésében ugyanez az erő hajtotta a szovjet népet előre a kommunizmus felé. Ma, tizenkilenc évvel az új szovjet alkotmány elfogadása után a világ előtt egyre jobban erősö­dik a legyőzhetetlen szocialista nagyhatalom, mely a béke, de­mokrácia és a népek testvéri­ségének biztosítékát jelenti. A szovjet alkotmány napjá­nak, melyről a mi népeink is minden évben megemlékezne!:, nemzetközi jelentősége van. Keletkezése idején óriási szere­pet játszott, erkölcsi alapul és támaszul szolgált azoknak, akik a fasiszta barbarizmus ellen harcoltak. A történelmi valósá­got, azt, hogy a szocializmus és a demokrácia legyőzhetetlen, kellőképpen bizonyítja az a tény, hogy a szovjet alkotmány lángoló vádat jelentett a fasiz­mus ellen. A szovjet alkot­mánynak ma se kisebb a fela­data, mint keletkezése idején, tizenkilenc évvel ezelőtt. A vi­lág békés nemzetei ugyanúgy mint akkor, ma is megfeszített erővel harcolnak a béke meg­szilárdításáért és fenntartásá­ért, az imperializmus megfér- hetetlen erői ellen, melyek egy újabb világháborút igyekeznek íellobbantani. A gyarmati és függő helyzetben élő nemzetek most is igazságos harcukat vív­ják a gyarmati elnyomatás el­len, nemzeti felszabadításukért, szabad életükért, az emberhez méltó életért. A népi demokra­tikus államok, amelyekben hála a felszabadító szovjet hadsereg világtörténelmi győzelmének, a második világháború után a dolgozó nép került uralomra, a felszabadítók segítségével és példájuk nyomán harcolnak a szocialista társadalmi rend győ­zelméért, azért a rendért, amelyben nincsenek kizsákmá­nyoltak és kizsákmányolok. Azok a népek, melyek a Szovjetunióban látják reményü­ket, a béke, a demokrácia, a szocializmus, a szabadság és a népek testvériességének legyőz­hetetlen támaszát, azok a jövő győzelmébe vetett bittel vívják igazságos harcukat. A szovjet alkotmány mint örök eloltha- tatian fáklya világítja meg az utat a népek számára. Nem vé­letlen, hogy a Szovjetunió körül a történelem folyamán ilyen széleskörű, sokrétű és nagy befolyással rendelkező arcvonal keletkezett. A szovjet, lenini békepolitikát, a kis- és nagyobb népek szabadságát, független­ségét és önállóságát tiszteletben tartó politikát, amely gazdasági és társadalmi rendszerre valő tekintet nélkül az államok kö­zötti békés, egyenjogú, egymás­hoz való viszonyt és békés ver­sengését tartja szem előtt, azt a politikát, amely a kétes nem­zetközi kérdéseket tárgyalások és egyezmények alapján kívánja megoldani — ezt a nemes és becsületes politikát mindenki támogatja, aki a világi észek bármely országában becsületes és haladó. A békeharcosok hatalmas vi­lágmozgalma, amely már régen túlnőtte a szocialista tábor or­szágainak határát és a proleta­riátus forradalmi mozgalmának keretét, ma olyan erőt jelent, amilyet a történelem eddig még nem ismert és amelyet akarva, nem akarva kénytelenek tekin­tetbe venni, azok is, akiknek az volna kedvére, ha hatalmi vágyaikat, a „hatalom helyzeté­nél fogva” elégíthetnék ki. Ez a mozgalom, amely kife­jezésre juttatja az egész világ, a nyugati kapitalista államok közvéleményét is, tökéletesen a szovjet kormány békés külpoli­tikáját támogatja. Hazánk dolgozó népe vállvet­ve együtt halad felszabadítója a szovjet nép és a béketábor népeinek oldalán. Csehszlovákia népét örök megbonthatatlan barátság fűzi a szovjet népekhez, ezen épül fel népeink biztosított örömteli jövője. Népünk most második ötéves terv előtt áll, amely közelebb viszi céljához, mindig szem előtt tartja a béke, demokrácia és szocializmus lobogóját, a szovjet alkotmányt, a dolgozók egységének és a népek testvé­riességének alaptörvényét, az emberi boldogság alaptörvényét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom