Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-12-03 / 48. szám
1955. december 3. Bródy Sándor „Tanítónőié“ a Magyar Területi Színház előadásában Ditrói Mór annakidején „A Tanítónő’- bemutatójával (1908) kapcsolatban ezt írta: az idők csodálatos folyásában indexre került a darab. De megjósolom, visszatér még diadalmasan a rivalda elé. Nem hiába nevezték Ditróit a Vígszínház direktorát a legirodalmibb színigazgatónak (1881-ben Kolozsvárt magyar irodalomtörténeti ciklust mutatott be 42 szerzővel (jóslata ismét bevált, „A tanítónő" diadalmasan visszatért és a szlovákiai magyarság dolgozói előtt fényes sikert aratott. Tóth Flóra szegény tanító családjából származott, ahoi öt gyerek volt, nehéz sanyarú sorsban nőtt fel, de emberinek és tisztának. Anyja ezzel bo- csájtotta az életbe: légy becsületes, mehetsz, mehetsz. A tanítói pálya egy alföldi faluba vitte és bizony a rektor lakásán, ahol már várták az új tanítónőt, és azt hitték, hogy ez is valami kiszáradt vénleány lesz mint az előző, nagy' volt a meglepetés, amikor új tanítónőként egy csinos, fiatal leány mutatkozik be. Nagy szenzáció vqdt ez ebben az áporodott at- mószférájú sárfészekben és ki is vetette hálóját mindjárt a csinos leányra a szolgabíró, a kenetteljes káplán és ifj. Nagy István, a paraszt nabob fia. Mindnyájan szeretőjükké akarták tenni, így szokták ezt meg, ez volt a falusi tanítónők sorsa a kapitalizmus alatt. Flóra azonban a maga tiszteségében és emberiességében felvette a harcot és ellenállt. Hiába küldött neki minden nap friss rózsákat Nagy István és hiába huzalolt minden éjjel ablaka alatt a híres pesti igánnyal. Pedig hát Flóra beleszeretett a csinos fiúba, de ellenállt. A hoppon maradt falusi inteligen- cia bosszút forralt a? új tanítónő ellen, iskolaszék elé idézték „erkölcstelen életmódja miatt”, mert hát biztos van babája annak, aki folyton virágot kap. Az iskolaszéki ülés előtt az éhes gavallérok mind felajánlják segítségüket Flórának. de Flóra megállta a sarat. Az urak bosszúja kegyetlen volt. Az iSkolaszéki ülés, melyen idősebb Nagy István, a szerelmes íöldbirtokosfi apja elnökölt, megfosztották Flórát a tanítási jogtól. A kisemmizett káplán, aki erkölcstelen ajánlatokkal üldözte Flórát, az er köles érdekében még meg is toldotta az ítéletet azzal, hogy értesítsék ki erről a tanítónő édesanyját is. Flóra, aki a tanítástól való megfosztást is keményen vette tudomásul, most teljesen összeomlott. Hátira édesanyja még valóban el is hiszi, "hogy ez igaz. El akar menni a faluból valahová az erdélyi . hegyek közé a tanítóval, aki szintén szerelmes belé. Ifj. Nagy István csak az iskolaszék ítélete után érkezett men. Mindent megtudott, elintézte, hogy az iskolaszék majd megkövetj Flórát, feleségül akarja venni, anyját és apját küldi el megkérni a kezét, de Flóra nem ment hozzá ifj. Nagy Istírta az igazat. Nem volt ő szocialista soha. Egyszerűen megírta az életet, olyannak, amilyennek látta és1 minthogy tehetséges .színpadi író volt, kitünően sorakoztatta a realista képeket egymás rr.ögé. Maga az előadás a legjobb volt eddig, amit a Magyar Területi Színház produkált és egyre jobban emelkedő színvonal skálájában hatalmas ugrást jelent. Az előadás minden mozdulatán kiérezni a szakavatott rendező kezét és azt, hogy mennyire szüksége van ennek a törekvő kollektívának rutinos rendezőre. A darabot Lendvay rendezte a pécsi Nemzeti Színház főrendezője, aki % kultúsz- minisztériumok kultúrcsere akciója folytán, mint az első magyarországi rendező jutott el Komáromba. „A Tanítónőt” péLőrincz Margit, Bottka Zsuzsa és Konrád József a Tan'ír.rnhpn” vatalnoknő a „Sabin nők elrablásáénak egy szerepében feltűnt, úgy megállapíthatja, hogy a színésznő tierék munkát végzett, mert belőle az új magyar színpad egyik legnagyobb tehetsége bomlott ki. Partnere ifj. Nagy István szerepében Hatvány László, a debreceni színház volt tagja lépett fel. Ebben a szerepben kettős elem van, a hányaveti falusi kényúr és a javulás útjára térő szerelmes férfi. Hatvány mindkét elemet jól kidomborította. A nagyasszony, tehát idős Nagy Istvánné szerepében Bottka Zsuzsa ezúttal valóban nagyszerűt produkált. Nem túlzott, a hangját sem húzta el, nagyszerűen alakította az úrráved- lett gőgös asszonyt. A farizeus káplánt, aki a lelkiszerelem frázisain keresztül akarta magának megkaparintani a t .nítónőt, 1 Tarics János játszotta. A fiatal színész ebben a szerepben nagyszerűen bevált, talán övé volt a legjobb férfialakítás. Idősebb Nagy István, aki egy célt lát maga előtt, a vagyont, s aki inkább a szolgabíróra íratna át valami földet." ha elvenné Flórát, csakhogy a nincstelen tanítónő ne kerüljön a családba, Konrád József alakította jól. Tóth László, a bur- zsoá elet léha gavallérjainak pompás alakítója most igazolta azt, hogy helyt tud állni az intrikus szolgabíró szerepében is. A tanító szerepében Turner Zsigmond színtelenebb alakítást nyújtott, mint máskor. Jó volt a plébános kis szerepében Király Dezső, a járási orvos szerepében Husvár Ferenc, a postás szerepében Sipos Jenő. A kántor kisasszonyt Mihályi Mária játszotta, á törvénybírót Gvurkovics Mihály, a bérlő Korai Ferenc, a lovászinast Bu- gár Béla. Ferenczi Anna, Hray Ida az úri leány szerepében nem volt elég természetes. Fazekas Imre prímás tmizód szerepében '-abinet alakítást nyújtott. . A segédrendező Risdorfer László volt. a diszlefttervezö Rózsás János. A ielmezek Zsab- ba József és Boldogi Erzsébet kezét dicsérik. Szerepelt még a komáromi nemzeti iskola sok diákja is. A'ÁRTONVÖLGYÍ LAS7T f ENGELS FRIGYES Százharmincöt évvel ezelőtt született Engels Frigyes, a' proletariátus halhatatlan vezére, a tudományos szocializmus> úttörője, Marx Károly hű barátja és munkatársa. Apja gazdag gyáros volt és nyolc fia közül Frigyesre akarta a gyára, vezetését bízni. Engels Frigyes azonban már ifjú korában más pályát választott magának. Már gimnazista korában felkeltette az érdeklődését az irodalom és a tudomány. Tanulmányai mellett sokat olvasott és egyéni érdekköre szerint tanult. Tanulmányait kitűnő eredménynyel végezte. Engels a negyvenes éuek elején Angliában élt, ahol jó alkalma volt megfigyelni a proletáriátus helyzetét, kizsákmányolását és a kapitalista válságok következményeit. Bekapcsolódik az angol munkások mozgalmába: a chartista mozgalomba és munkatársa lesz a chartisták lapjának, az Északi Csillagnak. Engels 1842-ben Kölnben, a Rajnai Üiság szerkesztőségében találkozott először Marx Károllyal. A nagy ügy. amelyért harcoltak ctös baráti köteléket teremt a két nagy férjiú között. 1844-ben Engels néhány napra Marx tartózkodási helyére, Párizsba érkezik, ahol Marx és Engels barátsága még szorosabbá, örökéletűvé kovácsolódik. A jobb anyagi körülmények között élő Engels anyagilag js támogatja a nélkülöző Marxot. Marx, Engels segítségével alakítja meg a proletáriátus első pártszervezetét, a Kommunisták Szövetségét. A Szövetség 1847-ben tartott első kongresszusa céljául tűzte ki a burzsoázia uralmának megdöntését, a magántulajdon nélküli társadalmi rend felépítéséi a proletárdiktatúra eszközével. Itt hangzott el először a jelszó: Világ proletárjai egyesüljetek! A Kommunisták Szövetsége 1847-ben tartott második kongresszusa Marxot és Engels t bízza meg a Szövetség programjának kidolgozásával. amely 1848-ban Londonban „A kommunista kiáltvány" cím alatt jelenik meg. A kommunista kiáltvány megjelenése óriási jelentőségű volt. Az 1848-as forradalom Marxot é} Engelst Németországba szólítja. Kölnben közösen adják ki az Üj Rajnai Ojságot és élére állnak a forradalmi erők moz- „ galmának. A proletáriátusnak, hogy eredményesebben folytathassa harcát, szüksége volt nemzetközi szervezetre. Marx és Engels mindent elkövetett, hogy ilyen nemzetközi munkásszervezetet , létrehozzon. í Nagy harcok közepette ez sikerült is és megalakult az 1. Ihternacionálé. Az 1. In- ternacionálé alapja volt a munkásosztály nemzetközi összefogásának, a kapitalizmus elleni közös harcának. Marx és Engels a munkásosztály zseniális vezérei és szervezői kidolgozták a tudományos szocializmus, a proletárdiktatúra elméletét és egyenes utat mutaltak a világ proletáriátusának a kommunizmus felé. Harc 1 volt egész életük, s ehhez a he :hoz a győzelem tudata adta az erőt. Egyetlen céljuk volt: a kapitalizmus megdöntése, a proletárdiktatúra megvalósítása és egy . új, jobb társadalmi rend felépítése. Ennek a célnak szentelték egész életüket,, minden erejüket. Engels 75 éves korában 1895-ben halt meg. (bt) ügy érezte, minden oldalról árulás veszi körül, és az a határozott benyomás alakult ki benne, hogy a körzetében minden csendőrnek van valami háborús eredetű bűne, hogy e komoly időkben mindegyik elkövetett valami szolgálati mulasztást. Öt pedig a felső hatóságok bombázták mindenfelé leiratokkal, melyekben a honvédelmi minisztérium utalt arra, hogy a hadügyminisztérium jelentései szerint a plsekl körzetből való kalonák átszökdösnek az ellenséghez. Folyton hajszolták, hogy vizsgálja ki a körzet lojalitását. Kísérteties eredményekre jutott. A környékbeli asszonyok elkísérték bevonuló férjüket, a kapitány tudta, hogy ezek a férfiak feltétlenül megígérik a feleségüknek, hogy nem fogják magukat agyonlövetni a császár őfelségéért. A feketesárga láthatáron forradalmi felhők gyülekeztek. Szerbiában és a Kárpátokban egész zászlóaljak mentek át az ellenséghez. A 28. regiment, a 11. regiment. Az utóbbiban a píseki körzetből és járásból való katonák szolgáltak: Oly feszült volt ez a lázadáselőtti légkör, hogy a vodfianyl rekrulák fekete orgonámból készült székükkel vonultak be. A píseki állomáson Prágából jövő katonák utaztak át, s vtsszahajigálták a cigarettát és csokoládét, amit a píseki jobb társaság hölgyei adtak be nekik a sertésszállító vagonokba. Aztán átutazott egy menetzászlóalj és né- . hány píseki zsidó elordította magái: „Heil, nieder mit den Serben!“, amire kaptak egy pár olyan gyönyörű pofont, hogy egy egész hétig nem mutatkozhattak az utcán. S miközben ezek az epizódok lejátszódtak, világosan rámutatva arra, hogy a templomi orgonákon játszott „Gotterhalte" csupán siralmas aranyozás és általános képmutatás, a csendőrőrsökröl egyre érkeztek a válaszok, á la Pulim, a különböző kérdőívekre, hogy minden a legnagyobb rendben van, a háború ellen nem folyik semmiféle agitáció, a lakosság hangulata római egyes A, a lelkesedés római egyes a—b. ) — Maguk nem csendőrök, ~ hanem községi csőszök: — mondogatta a kapitány kőrútjai alkalmával — ahelyett, hogy ezer százalékkal élesebben vigyáznának, lassanként barmokká fejlődnek vissza. S e zoológiái felfedezéséhez még hozzátette: -- Vígan döglödnek idehaza, és azt gondolják: ' „Mit dam ganzen Krieg kann man uns im Arscli lecken.“ * , Aztán mindig felsorolta a szerencsétlen csendőrök összes kötelességeit, és előadást tartott arról, hogy milyen a helyzet, s hogy mindent jól kézbe kell venni, hogy valóban olyan legyen, amilyennek tennie kell. Miután lly* Az egész háborúval kinyalhatják fenekünket. módon ragyogó képet festett a csendöri tökéletességről, amely az osztrák monarchia megerősítését szolgálja, fenyegetések következtek, fegyelmi vizsgálatok, áthelyezések és káromkodások. A kapitány szilárdul meg volt győződve arról, hogy itt valami fontos őrhelyen áll. védelmez valamit, s hogy az alája tartozó csendőr- őrsök összes csendőrei lusta gazemberek, egoisták, csirkefogók, csalók, akik a világon spin- mi máshoz nem értenek, csak a pálinkához, sörhöz, és borhoz. S mivel csekély a fizetésük, hagyják magukat megvesztegetni, hogy vedelhessenek és lassan, de biztosan tönkreteszik Ausztriát. Az egyetlen ember, akiben megbízott, a saját ömestere volt a körzeti parancsnokságról, de a ko, .iában ez is mindig azt mondta: — Na, máma megint csináltam egy jó heccet a vén fajunkéval.., A kapitány elmerülten tanulmányozta a putipii csendőrőrmesternek Svejkröl szóló ,,berichtjét". Előtte állt Matéjka csendőrőrmester, és azt gondölta magában, hogy a kapitány bebújhat neki fenekébe az összes beríchtekke! együtt, mert öt lent az Otavában már úárják egy parti snapszlira. — Legutóbb azt mondtam magának, Matéjka, — szólalt meg a kapitány, — hogy a legnagyobb hülye, akit eddig megismertem, a prozivíni csendőrőrmester, de ezzel a bericht- tel a putiml őrmester még rajta is túltett. Az a katona, akit az a bitang, az a részeg örsparancsnok hozott, és úgy hozzá volt kötve, mint egy kutya a másikhoz, egyáltalán nem spion. Egész közönséges dezertőr. Az őrmester olyan marhaságokat ír itt a jelentésben, hogy minden kölyök az első pillantásra látná, hogy be volt rúgva a nyavalyás, mint egy pápai prelátus. Azonnal vezesse ide azt a katonát — adta ki a parancsot a kapitány, miután még egy darabig tanulmányozta a putimi jelentést. — Soha életemben nem láttam még egy ilyen hülyeség-gyűjteményt, és ráadásul még egy olyan marhát küld azzal a gyanús fickóval, mint ez az őrsparancsnok, Engem még nem jól ismernek ezek az emberek, én is tudok komisz lenni. Ha naponta háromszor nem csinálják össze magukat elöltem a félelemtől, már azt hiszik, hogy fát lehet hasogatni a hátamon. A kapitány hosszasan kifejtette, hogy a csendőrség mostanában fittyet hány minden parancsnak, s amikor berichteket állít össze, mindjárt, látni, hogy egy ilyen őrmester tnindenbpl tréfát űz, csak hogy mégjobban megkeverje a dolgokat. Ha felülről figyelmeztetés érkezik, hogy nincs kizárva, hogy kémek járkálnak a vidéken, okkert a csendőrőrmesterek nagyban kezdik gyártani őket, és ha még eltart egy ideig, a háború, akkor az egész csendőrség egy nagy bolondokháza tesz. Táviratozzanak az irodából Pulimba, hogy az az őrmester holnap jelentkezzen, Písekben. Majd ö kiveri neki a fejéből azt az „óriási eseményt“, amelyről a jelentése kezdetén ír. — Melyik regimentből szökött meg? —. így fogadta Svejket a kapitány. — Egyikből se. A kapitány ránézett Svejkre, és akkora gondtalanságot látott a derék katona nyugodt arcán, hogy megkérdezte tőle: Hogy jutott akkor az uniformishoz? — Minden katona kap uniformist, amikor berukkol, — felelte Svejk szelíd mosollyal — én a 91-es regimentben szolgálok, és nemcsak hogy nem szöktem meg a regimentből, hanem éppen ellenkezőleg. Az „ellenkezőleg“ szót olyan hangsúllyal mondta, hogy a kapitány gyászos képet vágott és megkérdezte: Hogy-hogy ellenkezőleg? — Borzasztó egyszerű a dolog, — avatta be Svejk a titokba a kapitányt — én a regimentemhez megyek, én a regimentemet keresem és nem szökök meg tőle. En semmi mást nem kívánok, csaté hogy minél hamarabb a regimentemhez kerülhessek. En már egészen ideges vagyok emiatt, hogy úgylátszik egyre messzebb kerülök Ceské Budéjovicétől, amikor meggondolom, hogy ott az egész regiment énrám vár. Pufimban az őrmester úr megmutatta nekem a térképen, hogy Budéjovice délre van, és ahelyett ő északra irányított' engem. A kapitány legyintett, mintha azt akarná mondani: „Az az őrmester még rosszabb dolgokat is müvei annál, mint hogy északra irányítja az embereket." — Szóval maga nem, tudja megtalálni a regimentjét. — mondta — és merre kereste eddig? Svejk elmagyarázta neki az egész helyzetet. Megnevezte Tábort és az összes helységeket, amelyeken áthaladt Budéjovice felé: Miíeusko, Kvetov, Vráí, Maiéin, Cízová, Sedlec, Horaz- dovice, Radomysl, Putim, Stékno, Strakoníce, Volyh, Dub, Vodnany, Protivin és meglntcsak Putim. Svejk a lelkesedéstől lobogva ecsetelte vias- kodását a sorssal, hogy ő erőnek erejével, * > d y |■ vánhoz sem. Nagyon jól megértette a leánykérésnél, hogy milyen megtűrt személy lenne csak a Nagy portán. Felszedte cókmókját és elindult egyedül egy új, egy szebb világ felé. Csak a vak és szétütött öreg plébános érezte át, mi történi itt és a darab utolsó mondatfaként felkiáltott: „a gazdagok butasága kimeríthetetlen, mint a tenger. Hagytátok, hogy elmenjen az élet, a jövő.” Mi a felszabadult színházi ítélet tükrében nem az idők csodálatos folyásának tudjuk be a ;t, hogy valaha ezt a darabot betiltották. Egyszerűen annak, hogy a kapitalizmus félt a da^ rabtól, meri Bródy Sándor megcset is rendezte és tudását' tapasztalataival együtt érvényesítette a szlovákiai magyar színházban. Ez a pompás színi pedagógus, akitől a színészek távozásukkor könnyel a szemük- benn b.' súztak (pedig ott nem is volt közönség) aránylag rövid idő alatt-október 9-től november lO-i" olyan pompás munkát végzett, mellyel beírta nevét a felszabadult szlovákiai magyar színpad történetébe. A címszerepet Lőrincz Margit játszotta és eddig ez volt az Ígéretesen fejlődő fiatal színésznő csúcsteljesítménye. Ha valaki visszagondol va komáromi Sta- vebnv Kombinát műkedvelő előadására, amikor ez a fiatal hi-