Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-12-03 / 48. szám
1955. december 3. . „ r/ „A rendkívüli“ asszony \ .......................................................................................................................................................... Már az 1971-es év tervét teljesíti A SLl’K kollektíva tagjai csütörtökön, november 10-én saját otthonukban a Bratislava melletti oroszvár! kastélyban üdvözölték a szovjet kulturális küldöttség tagjai és több mint egy útás műsorral szórakoztatták a vendégeket. Beszéltek tevékenységükről és művészeti feladataikról. Az együttes szlovák és orosz népdalokat tette színesebbé a baráti összejövetelt. ... zjvzz AN'- .' .s-XCTWtWát y->. X-áwaSV/.- TO. ’MvZ .... TwXWWWWwWMWwllliWWW K Sz. Kislyakov, a charkovi Turbina-üzem Sztálin-dijas vasesztergályosa, hétfőn november 14-én meglátogatta a Bratislava! Elektrotechnikai üzemet. Elbeszélgetett az üzem dolgo- zóival, melegen érdeklődött Jozef Kuirtina marós munkája iránt, aki már 44 éve doloozik az üzemben. A Bratislavai Elektrotechnikai üzem kapuja tárva-nyitva áll. 4 munka rendes mederben folyik, csak a kapus körül a bejáratnál szokatlan nagy a forgalom. Minduntalanul kifut valaki az üzem udvaráról és kíváncsian az utat szemléli. Az üzem ritka, kedves vendégeket vár. Már fél kettőre jár az idő, egyszer csak szinte észrevétlenül sötétszínű autó áll meg az üzeni be'árata előtt és egy magas jól megtermett mosolygósarcú férfi szállt ki belőle. Szívélyesen kezet fog az igazgatóval, a mérnökökkel és az üzem más dolgozóival. Konstantin Szergeje- vics Kislyakov, a charkovi Turbina-üzem vasesztergályosa jött cl ide hozzánk, a Csehszlovák- Szovjet Barátság Hónapjának ünnepségeire. Xéhány perc múlva egy kisebb csoport már kíséri a vendéget régi és mégis olyan közeli jó barátunkat. Meg akarták Konstantin Szergejevicsnek mutatni a munkahelyüket, a gépeket, melyeket nemcsak a hazai üzemek, hanem a Szovjetunió számára ws gyártanak. Ki akarták kérni tanácsát és kicserélni tapasztalataikat. Hiszen a charkovi Turbina-üzem vasesztergályosa valóban mestere lehet szakmájának, lm a Sztálin- dijjal is kitüntették. Még fiatal,. körülbelül negij- venl éves és már huszonhat éve dolgozik egy és ugyanazon üzemben. Csak a háború alatt ment el az Ural vidékére Szverdlovszkba, hogy négy gépen dolgozzon és helyettesítse fivéreit, akik a fronton harcol- tak. Konstantin Szergejevics ma két függőleges tengelyű esztergapadon dolgozik. Maga mondja, hogy nerm könnyű a munkája, de a szovjet technika óriási fellendülése a technológusok és mérnökök, számtalan újítási javaslatai a munkástól is magasabb teljesiunénut kö- . veielnek. Konstantin Szergejevics vasesztergályos eleget tett feladatainak. A munkáját úgy győzi, hogy már előző nap előkészíti a feldolgozásra váró anyagot, pontosan áttanulmányozza a munka menetet, kikéri a műhely technológusának tanácsát és minden figyelme oda irányul, hogy az egyik gépén elvégzendő munka ~ rendszeresen felváltsa a másik gép munkáját. Ez év márciusában K. SZ. Kis- lyakovot meghívták a Kremlbe, az ipari dolgozók értekezletére. Vagy megtiszteltetés érte, hiszen ugyanarról az emelvény- tói beszélt a Siovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán Sztálin elvtárs is. Es ugyanazon a helyen K■ Sz. Kislyakov azt a kötelezettséget vállalta, hogy az . 1955-ös évben két év munkanormáját végzi el. Még mielőtt eljött ide hozzánk, eleget tett kötelezettségvállalásának és most már joggal éldicsekedhet azzal, hogy a háború utáni szovjet két ötéves terv ideje alatt már ötszörösen túlteljesítette az ötéves tervet és a csehszlovák jelzésű függőleges tengelyű esztergapad mellett. Érdeklődik azok iránt a gener. orok iránt, melyeket a Szovejtunió számára szállítunk. Védő szemüveget vesz fel és végignézi az aluminium hegesztését. Nagyon érdeklődik a marós iránt, aki már 44 éve dolgozik itt az üzemben, meg‘ áll Dreveník Anna melleit, a tekercselésnél, megfigyeli az tált megfelelő vőlégényt magának és az üzemi bizottság elnöke niég nem ,,fejlett ki olyan irányú kezdeményezést”, hogy „ilyen irányban" segítségére legyen. Amikor a búcsúzásnál kezet szorít az üzem dolgozóival, úgy érzi, hogy ez az együtt eltöltött ■ ö-id idő még közelebb hozta őket egymáshoz. A z t üzem csarnokában lassan besetterlkedik az őszi, korai szürkület. Már esteledik. K. Sz. Kislyakov már csak egy órát lóit itt. velünk. Ki kell liasználi az időt, A' Bratislavai Elektrotechnikai üzem kultúrházá- ban összejönnek a legjobb munkások, mesterek és mérnökök. Poharukat az örök csehszlovák szovjet barátságra emelik, majd élénk beszélgetés kezdődik. — Az emberek gyakran megkérdezik tőlem, hogy miért érek el ilyen nagy teljesítményt — mondja K. Sz. Kislyakov. Pedig függjétek el, nem végzek csodákat. Elsősorban nagyon szeretem a szakmámat, minden időmet a' továbbképzésnek szentelem és képességeimet felhasználom , a munkániban. Es aztán — kommunista vagyok és így jó példával kell előljárnom. Ä jelenlevők figyelmesen hallgatják a vendéget. Örülnek neki, hogy tetszett neki az üzem és a kollektíva, nem bosszantja őket még az a megjegyzése ,se, hogy a technológusok és, a mesterid! közölt szorosabb együttműködést kell teremteni és a munkások ismerkedjenek meg alaposabban a munkaszekrénykéjükkel, mert a teljesítményt csakis így javíthatják meg. K- Sz. Kislyakov nagyon fontának tartja a fiatal munkások kiképzésének kérdését. Az utóbbi öt évben 25 szakembert tanított be. akik továbbra is mellette dolgoznak és nagy örömére szolgál, ha sokszor bizony túhzárn ’alják mesterüket. A tanítvány teljesítménye — a tanítót dicséri. A beszélgetésben egyre többen vesznek részt. Egyesek a kerámiai kések iránt érdeklődnek, mások a munkaszervezésről szeretnének megtudni egyet- mást, megint mások azt kérdezik, hogy a munkaszekrénykében hogyan kell helyesen elhelyezni a késeket. K. Sz. KisU/a- kov aprólékosan válaszol a fal- tett kérdésekre. Gyorsan nmlt el az idő. észre se vették. / így van ez mindig, amikor olyanokkal találkozunk, akikét szeretünk és akikkel . .szívesen elbeszélgetünk. Világos tágas épület. Már messzire érezni a vanília és a mandula illatát. A moszkvai „Bolsevik" üzemben vagyunk. A leányok fehér kendőkben és munkaköpenyekben valami tészta körül foglalatoskodnak. Kezükben krémtöltelék, a fürge űjjak gyors mozdulattal kinyomják a vászonzacskóból a puha anyagot és csodálatos virágok és díszítmények keletkeznek. A „Bolsevik” üzemnek megvan a maga hagyománya. A moszkvai háztartások dicséröleg' nyilatkoznak az elsőrendű termékekről: az Ízléses tortákról, süteményekről és édességekről Az üzem valamikor egy francia tőkés tulajdonát képezte. A forradalom előtti időkből csak egy egérrágta könyv maradt, amelybe a büntetéseket írták T>e. Ebben a könyvben olyan nevekre is bukkanunk, akik még ma is itt dolgoznak az üzemben. Néhány évvel a forradalom után 1928-ban mint egész fiatal munkásnő került ide Anasztázia Anafaszievna Makarova. Egész új élet várt rá — más mint amilyet' a forradalom előtti időkben éltek a munkásnők. A fiatal Anasztázia nagyon megszerette az itteni munkát és idővel áz óriási üzem igazgatónője lett. * Bratislavából Póstyén felé robog néhány autó. A szovjet küldöttség tagjai ülnek benne, végigjárják Szlovákiát, hogy megismerkedjenek hazánk szépségeivel. Nemsokára megállnak a Pöstyéni Sütöde n. v. épülete előtt. Virággal, kedves szavakkal üdvözlik a vendégeket és boldog mosollyal. A vendégek között látjuk Anasztázia Afana- szievna Makaravovát, a Bolsevik üzem igazgatónőjét is. Makarova alaposan megnézte az üzemet, a keksz, kétszersült, makaróni és a többi tésztanemü gyártását, de elment még a szomszédos malom épületébe is. Nem zavarta a gépek zakatolása, de még a szűk lépcsőktől se riadt vissza, amelyek a malom emeletére vezetnek. — Szeretnénk egy kicsit elbeszélgetni — mondta később Matej Kamenicky, a pöstyéni péküzemek igazgatója. — Szeretnénk egyet-mást megtudni arról, hogy hogyan dolgoznak a Szovjetunióban, mit csinálunk mi itt rosszul és hol kellene javítani. A pöstyéni péküzemek még sokáig visszaemlékeznek majd erre a látogatásra. — Mennyi tartós süteményt készítenek naponta? — kérdezte Makarova elvtársnö. Az igazgató elvtárs büszkén rávág- ta: három és fél tonnát naponta. És maguk? — Mi, nos mi, a „Bolsevik” üzem Moszkvában valamivel nagyobb — mondotta Makarova, — mi látjuK el süteménnyel az egész várost. Naponta átlag 220 tonna süteményt készítünk. — Kétszáz- húsz tonnát! — kiáltott fel az igazgató. És hányán dolgoznak az üzemben. Háromezren, többnyire nők. Aztán részletesen beszélt a „Bolsevik” üzemről, Arról, hogy mennyire gépesiiet- ték a termelést és hogy a pős- tyéni péküzemeknek is ót kellene szervezni a csomagoló osztályt. Makarova még azt is elmondta, hogy a Bolsevik üzeni már három éve a minisztérium és a szakszervezetek Vörös zászlajának a tulajdonosa. Az üzem ez év október 8-ig teljesítette az ötéves tervet és október 11-ig az egész évi tervet. Makarova sokat beszélt az önálló elszámolási rendszerről és azt ajánlotta, hogy Póstyén - ben is vezessék be. Amikor az asztalon boros poharak jelentek meg, a jó szlovákiai borral Makarova a következő kívánsággal emelte poharát: „A termelésük kiszélesítésére! Sok sok sikert, elvtársak”. Nehezünkre esett a búcsú a vendégektől, az autó már rég eltűnt a láthatárról és Matej Kamenicky, az üzem igazgatója még mindig ott állt, mintha gyökeret eresztett volna a lába — Kétszázhűsz tonna sütemény naponta. És egy ilyen egyszerű, szerény asszony háromezer munkást irányít. Gondolkodóba esett és megtörölte homlokát. Szabad életünk tizedik évében dolgozóink különböző módon fejezik ki « felszabadító szovjet nép iránt érzett mélységes hálájukat és szeretetü- ket. A hatalmas felvonulások és ünnepségek, a kötelezettségvállalások és azok túlteljesítése, az a végtelen öröm, amikor összejövünk szovjet emberekkel és élő szóba önthetjük érzelmeinket és a hála-stafétád val küldött ajándékok bizonyítják igaz hálánkat és örök barátságunkat. A jubiláris májusi napokban a nemzeti bizottságok különböző fokozatai ezer és ezer üdvözlő levelet küldtek a kerületi, járási, városi és falusi szovjeteknek. Ezekben a meleghangú levelekben a nemzeti bizottságok leírták, hogy kerületük, járásuk vagy' falujuk a fel- száb:.dulás óta milyen változásokon ment keresztül, mily'en eredményeket ért el és a jövőre nézve milyen tervekkel foglalkoznak. A szovjet emberek — ez már a természetükhöz tartozik — olyan megértéssel és szeretettel fogadták ezeket a leveleket. mint ahogy csak legjobb barátoktól lehet. Habár, ezek a levelek messziről és ismeretlen emberektől érkeztek, mégis kiérezték érdekközösségünket és szoros kapcsolatunkat. Sok ilyen levélre a nemzeti bizottságok választ is kaptak. így például a Don melletti Rosztov városi szovjet végrehajtó bizottsága több nemzeti bizottságunk levelére is válaszolt. A stará-kremnickai helyi nemzeti bizc.tság például a következő levelet kapta: „A Don melletti Rosztov városi szovjet végrehajtó bizottsága szívből köszöni a stará- kremnickai helyi nemzeti bizottság meleg üdvözletét, mely'et Csehszlovákiának a - fasiszta megszáll'' *ól való felszabadítása 10.-ik évfordulója alkalmából küldött.” A szovjet nép ezt az emlékezetes évfordulót a csehszlovák néppel együtt ünnepel,e meg. Ez a nevezetes évforduló ősz£ szefügg egy másik történelmi évfordulóval — a Hitler-Német- ország fölött aratott győzelem 10-ik évfordulójával. Csehszlovákia felszabadítása a fasiszta megszállóktól — a nagy győzelem egyik láncszemét képezi. Azóta tíz év múlt el. Csehszlovákia népei most már új, boldog életüket építik. Az elmúlt tíz év alatt Csehszlovákia népei Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetése mellett jelentős sikereket érlek el az új demokratikus állam építésében. A szovjet nép végtelenül örül azoknak a sikereknek, melyeket hazátok kulturális és gazdasági felépítésében értetek el. A rosz- tovi dolgozók is nagy munkát végeztek: újjá építették .a háború sújtotta városukat. A Don melletti Rosztov ma még szebb mint a háború előtt. E tíz év alatt Rosztov város dolgozói és - az egész szovjet nép megvalósítja a kommunizmus építkezéseit, új sikereket értek el, megszilárdították az ország nemzetgazdaságát és lé- , nyegesen emelték a dolgozók életszínvonálát. A rosztovi városi szovjet végrehajtó bizottsága annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy Szovjetunióban, valamint Csehszlovákiában a gazdasági és a kulturális téren élt ért eredmények, és az a mély baráti kapcsolat, amely a szovjet nép és Csehszlovákia népei között fennáll, lényegesen hozzájárul a világbéke megerősítéséhez. Viruljon és szilárduljon a Szovjetunió és Csehszlovákia népei között fennálló felbonthatatlan örök barátság!” . Ezt a levelet Szulimenko, a végrehajtó bizottság elnöt^ és Dejnek titkár írták alá. A megkezdett levelezést bizonyára folytatni fogják. Elmélyíti a kölcsönös bar-'!§ágot és ezenkívül a nei -éti bizottságok a levelezés útján is sokat tanulhatnak a tapasztalt szovjet' funkcionáriusoktól ás a szovjetek dolgozóitól. Baráti levélváltás ma már az 1971-es év feladatain — már « kommunizmus számlájára dolgozik. Konstantin Szergejevics egész otthonosan érzi magát a Bratislavai Elektrotechnikai üzem dolgozóival. Jól ismeri az itteni gépeket és egész közel érzi magát azokhoz az emberekhez, akik a gépek mellett dolgoznak. Végigmegy az üzemen és figyeli a munkamenetét. Érdekli a teljesítmény, a gépek kiszolgálása és tartóssága. Sokáig áll asztalos és lakatos kollektíva munkáját. Megérti a gépek mellett dolgozó munkások nyelvét, hiszen ö maga is munkás. Beszélnek a közös munkáról, kicserélik tapasztalataikat és sokszor a magánéletükbe is elkalandoznak. A gépek egyhangú kattogását nem egyszer kedélyes nevetés• váltja fel, különösen akkor, amikor Konstantin Szergejevics népi akarja elhinni, hogy az egyik csinos fialal munkásnő eddig még nem la-
