Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-02-05 / 5. szám

r955. február 5, 5 Az ország ifjúságának hangja: Teljesítjük a reánk háruló feladatokat A puszta új képe Üzemből a szövetkezetbe Szívesen dolgoz- tam a Tfineci Vas­at , müveknél. Jó volt vp. I a kollektívánk es iókedvűek, kedé­lyesen voltak a fia­talok. Örömem telt abban is, hogy jó mesterséget tanul­tam ki. Kovács va­gyok. Még a kato­naságnál kezdtem tanulni, s az ipariskolát látogattam. Sokat olvasok .és állandóan tökélete­sítem magam a szakmában A köny­vek és folyóiratok életemben nagy szerepet játszanak. Tavaly, amikor Ruzindolban meglá­togattam szüléimét, új vágyak ébre­deztek bennem: a földek és falusi ba­rátaim. A kovácsrriunka a szövetkezet­ben valahogy gyengén ment — nem­sokára aztán határoztam. J Most már egy éve, hogy ’ a ruzíndoli szövetkezet kovácsa vagyok. A munka nagyot] igénybe vesz, gyakran kell alkatrésze­ket készítenem kijavítani az ekéket és cséplőgépeket. Műhelyünkben ketten tanulják ki a kovácsmesterséget — vígan vagyunk, jól összeférünk. Az idén 11.792 koronát kerestem. Ezen­kívül 37.5 métermázsa gabonát is kap­tam. Nagyon örülök neki, hogy szö­vetkezetünk szépen fellendült. Még az üzemben megszoktam a kötele­zettségvállalásokat. Most én is köte­lezettségvállalást tettem a gép- és traktorállomás egyik cséplőgépét mun­kaidőn kívül kijavítom. A CsISz kollektívájába .melegen fo­gadtak és rögtön feladatokkal bíztak meg. ■ Céllövő csoportot szerveztem és én vezetem a kört. Most télen megva­lósítottuk a Duklai futóversenyt. A mi fiataljaink összetartanak és ezért örökre megnyerték én mun­kás szivemet. KOVÁCS VALENTIN, a ruzindoli EFSz kovács- műhelyének vezetője. Bízhat bennünk a szövetkezet Teranyban a szövetkezeti töideke n az aratásnál, cséplésnél, és a do­hány szedésnél 892 munkaegységet, az őszi munkában pedig 71 munkaegy­séget dolgoztunk le. Szövetkezetünk kultúréletéről is gondoskodtunk, szín­darabot adtunk elő és táncegyüttesünk fellépéseivel, valamint a helyi lea­dó műsorával kellemessé tettük a szövetkezeti tagok életét. Mi ezentúl még jobban segíteni akarjuk a terany-i Hl. típusú EFSz-t és ezért a CsISz II. kongresszusára a ladzani CsISz helyi szervezete példá­ját követve a következőket vállaljuk: A legjobb barát Barátodat aszerint is megisme­red, hogy milyen nótára tanított meg. Amikor a tgje_ tanult dalla­mot dúdolod, akkor jut eszedbe barátságtok története, s meleg szeretette] emlékezel reája. Moncmann Ottó szívében is meg- pendült egy húr s míg a motor terve fölé hajolva rajzolt, gondo­latai visszasuhantak a múltba Most fejezi be a gépészeti iskolát Várják őt a gépek, s majd az úi barátok a katonaságnál. E jóleső érzés csendben meglapul a szíve csücskén, mert az. ő életét valami más tölti ki. Régi, apró emlékek rövid esték, s nagy, mély barátság 1. Az aratási és cséplési munkáknál és dohányszedésnél CsISz-csoportokat szervezünk és 2.600 órát dolgozunk le. ^ % 2 Kiszedünk két hektár burgonyát, öt hektáron lekaszáljuk, kiszárítjuk és elszállítjuk a szénát. 3. A mezőgazdasági mesteriskola számára két fiatal elvtársat nyerünk meg. 4 A pionír-szervezettel és az EFSz- el közösen harminchárom kísérleti Miesurin-telepet létesítünk. 5. Községünk szépítésénél 100 bri­gádórát dolgozunk le. 6 Az idén két színdarabot adunk elő, dal- és zeneegyüttesünk 10 elő­adást tart és a helyi leadónk minden szombaton műsort rendez. 7. Hét új tagot szervezünk a CslSz- be, tíz CsISz-tag megszerzi a Fucsík- jelvényt és az MHK-jelvényt. A terany-i heiyi CsISz- szervezet tagjai. P Uj vezetőség — üj élet Csailó közaranyoson már régen megalakult a CsISz-szervezet, de nem végzett kielégítő munkát, mert a vezetőségbe olyan tagok kerültek, akik felületesen dolgoztak. Amikor tagsági gyűlésre hívták össze a fiatalokat, rendszerint a vezetőség tagjai sem jelentek meg. A esallóközaranyosiak lát­ták, hogy ez így nem mehet tovább. 1955. január 20-án új vezetőséget választottak. Berec Imrét választották elnöknek. A szervezet fölött véd­nökséget vállaltak a helybeli határőrség tagjai. Ezek főképp a Fucsík-jel- vény megszerzésében segítenek a fiataloknak. A CsISz-tagok kötelezettsé­get vállaltak, hogy 30 új tagot szereznek a szervezet számára. Vállalták, hogy húsz előfizetőt 'szereznek az Üj Ifjúságnak, s mindannyian olvasni fogják az ifjúsági sajtót. A szervezet büszkesége Fülöp Ilona, Bíró Ella, Németh Imre és Hu- bik Sándgr CsISz-tagok, akiket jó munkájuk jutalmául a CsISz KB becsü- letjelvényere javasoltak. MARTINCSEK RUDOLF BŐK-PUSZTA ! az, amely őt egy kis csoporthoz, egy szervezethez kapcsolja. Ott ta­nulta meg az első dalokat, amikor a faluban még nem volt kultúr- együtles, s ók, a fiatalok, elhatá­rozták, hógy terjesztői lesznek egy új kultúrának. Ez 1946-ban történt. Ottó akkor még csak tizenkét é- ves volt, nem vették fel a CslSz- be, de azért már járt a gyűlések­re, énekelt a kultúrbrigádban s ültette a fákat a többiekkel e- gyütt. Három év múlva már a CsISz helyi szervezetének kultúr- felelóse volt. 1951-ben, amikor a \szervezet elnöke lett, még komo­lyabb feladatok c-lőtt állt. Élete teljesen összeforrt a szervezet é- letével. Dolgozott, beszélt, harcolt, s munkáját siker koronázta^. A faluban fellendült a kultúrmunka, az 'EFSz-ben ifjúsági, munkacso­portok alakultak és ma. a CsISz II. kongresszusának idején, már már 100 százalékos szervezettsé­get mutatnak fel, a ruzsindoü szervezetnek 104 taja var). Most Ottó is résztvesz a CsISz kongresszusán. Ma már nem ti­zenkét éves, dé a dalokat, amiket akkor megtanult, nem felejtette el, benne élnek. Sosem felejti el legjobb barátját, aki annyi bátor, szép. vidám dalra tanította. Alaposan lelkészültek Még a nyáron történt. A szövet­kezetben reggeltől estig két cséplő­gép búgott, az egyik a faluban a másik pedig a CsISz-tagoké, az istál­lók mellett. A versenyben a fiatalok cséplőgépe nyert. Akkor született meg az a gondolat, hogy a szövetke­zet kebelén belül - ifjúsági csoportot szerveznek, akik a növénytermelésben új munkamódszerekkel dolgoznának. A CsISz-tagok maguk látták, hogy földjeiket bizony jobban is meg le­hetne művelni. A tarlóhántást későn végezték el, már csak akkor, amikor a homokos földeken az eke után mar­osak por maradt. Bejátták, hogy sok hibát követtek' el és elhatározták, hogy a Hibákat közösen távolitják el. Néhány évvel ezelőtt még lehetet­len lett volna és nem kérhették vol­na, hogy saját mezei munkacsoportot alkotnak. Régebben még nem- bíztak bennük, mindig csak azt hallották, hogy túl fiatalok, nincsenek még meg a tapasztalataik. Pedig ellenkezőleg. A szövetkezet’ legjobb dolgozói a fia­talok soraiból kerültek ki. Különösen a lányok tűntelj ki: Lukacovicová, Krajcovicová, Danisová, Simoncicová, akik a növényi termelésben 200—30fl munkaegységet is ledolgoztak. A CsISz-tagok az építkezéseknél is kész­ségesen brigádokat állítottak fel,- se­gítettek a répaösszehordásnál és min­denütt ott voltak, ahol segítségre volt szükség. Amikor aztán szeptemberben a líf- lyi CsISz-szervezet mint a legjobb szlovákiai helyi szervezet megkapta a Megbízotti Hivatal zászlaját, akkor aztán már belátták, hogy a fiatalok­ban bízni kell. A CsISz-tagok meg­valósították tervüket. A tagsági gyű­léseken megoldották a munkacsopor­tok kérdését és aztán tanácskoztak az EFSz vezetőségével. Nagyon szere­tik a szövetkezetüket és minden ere­jüket megfeszítik, de azért sokszor jól jön az öregek tanácsa. Ezért vá­lasztották vezetőjüké Holkovic Ferenc 30 éves, tapasztalt szövetkezeti ta­got. Tudják, hogy szereti a fiatalokat és mint a 2. számú mezei munka- csoport vezetője mindig a fiatalokra támaszkodott. Elhatározásukat szigorúan végrehaj­tották és a CsISz kongresszusa tisz­teletére tett vállalásukban jelentik: „A növényi termelés terén 30 tagból álló munkacsoportot alakítunk és a legújabb munkamódszereket alkal­mazzuk. Negyven hektáron hektá­ronként 400 métermázsa répahozamot érünk el. A földeket a prosenicei mozgalom tapasztalatai nyomán mű­veljük meg. Negyven hektáron 38 mé­termázsa kukoricát termelünk ki hek­táronként. A kukoricát négyzetesen vetik.“ « Eljött az év vége és a szövetke­zetben átszervezték a mezei csopor­tokat. A csoportok vezetői kifogásol­ták, hogy elveszik tőlük a legjobb dolgozókat. Az előbbi beosztás mel­lett a CsISz-tagok szétforgácsolták erejüket és a kisebb csoportok még nem voltak képesek arra, hogy az új munkamódszereket életbe léptes­sék. A vezetők álláspontja hfelyes, el­lenben a helyzet az, hogyha a szö­vetkezet munkacsoportokat létesített volna, akkor a CfslSz-tagok is ifjú­sági csoportokat szervezhettek volna. Míg a szövetkezet irodájában Hol­kovic, a csoport vezetője a CsISz ve­zetősége és az EFSz vezetősége a termelési terven és a 5-ik mezei munkacsoport tervének felállításán fáradoztak, 12 CsISz-tag szorgalma­san látogatta a szövetkezeti munka­iskolát. A 3-ik mezei munkacsoport minden tagja szakképzettségre tesz szert, és három év múlva a csoport tagjai elnyerhetik a „magas termelési hozam mestere” címet. Az első évfo­lyamot 13-án, a másodikat pedig 8-án látogatják. Az előadások látogatott­sága 85 százalékot tesz ki, a CsISz- tagok csak ritkán hiányoznak. Eddig már tíz témát vettek át. Február 20- ig be szeretnék fejezni az iskolát. Lehet, hogy közben beáll már a ta­vasz. Kétszeresen készülniük kell. hi­szen a vezetőség megbízik bennük és megengedte, hogy önálló munkacso­portot alkossanak. Az új munkacsoportnak saját pénz­ügyi és termelési terve van, ennek alapján 8 kocsit, 2 vetögépet, "8 szé­na- és 3 gabonakaszálógépet kaptak, ezenkívül 4 gépet.a répa egyelésére, ekéket, boronákat és hengereket. Szükség szerint más gépeket is ren­delkezésükre bocsátanak, műtrágyát és vegyszereket is kapnak. A termelési terv komoly feladatok elé állítja őket. Ezek szerint gondos- kfidniok kell a gabona harmadáról, negyven hektár répáról, 40 hektár kukoricáról, nyolc Hektár takarmány­burgonyáról, két hektár kenderről, napraforgóról és őszi repcéről. A 3. számú mezei csoport alaposan felkészül és így várja a tavaszt, hogy sikeresen teljesíthesse úttörő munká­ját. // alahúnyszor arra gondol ok, mily ’ hatalmas lépést tett meg szü­lőfalum a szocialista falu felé, dagad a szívem, s arra gondolok, íme mire képes a nép. mennyi, mindent meg­lesiZ, ha érzi maga körül, a béke, a szabadság leheletét s tudja, hogy amit tesz, magának teszi. S ha emlékeim közt keresem r\ régi Lelesz egy-egy bús, vagy olykor-olykor vidám képét, eszembe jut mindaz, ami falumra emlékeztet. Amikor öt éve ennekelfftte elindul­tam falumból, tele tudásszomjjal, a bennem hosszú évekig elfojtott tanul- nivágyással, még sokay. úgy beszél­tek a szövetkezetről, mint valami kí­sérteiről, rettegett rablóbandáról, mely mindenkit kifoszt, az ég világon sem­mit nem hagy. És ez az öt év mást tett. Nem vett el senkitől semmit, nem nyomorított meg senkit, nem verte a dobra senki házát, mint 1940- ben az apámé,t. De adni adott és nem kegy eleidből, könyöradomány- ként. kanéi kemény, szívós, áldásos munka árán. Mert nem úgy van az, hogy az ember kitátja száját és po­tyog bele a manna, de még úgy se, hogy máról holnapra megvalósul a nagy költő — Petőfi álma, a kánaán. A ícánaánig még sok víz lefolyik a Latorcán; de az igazi. az/ annyiszor megálmodott' jóléthez Lelesz község apraja-nagyja az alapot már lerakta. S ez az alap szilárd! Nincs erő, nincs hatalom, mely szét bírja zúzni.., Petruska bácsi, az öreg tehénpász­tor ki hosszú évekig élt a Szovjetuni­óban, azt mondja: — Úgy érzem magam, mintha a davidovkai kolhozban lennék. Mert azt meg kell adni, hogy szakasztott úgy van itt is, mipt ott volt. Ha ki­állók a hegy-útcai dombra és széjjel­tekintek a láthatárban, istenemre mondom, hogy újra az orosz kolho­zokban érzem magam. Néha azt kell hinnem, hogy mindez csak álomkép. Ilyen és hasonló szavakkal árasztott el Petruska bácsi, miközben egyet- egyet pederintett dércsípté bajszán. ‘ Megpróbálom kusza emlékeimben felidézni Lelesz régi arcát, de nem is a falu, hanem a Bene-tót, a Puszta rétet, a pázsit, hepe-hupás, emberma­gasságú dudvátal teli táját, mely néni egyszer szolgált jó tüzelőként a sze­gény embernek, ha megszáradt. Még mint kamasz fiúcska salait fürdőéltem a Bene-tóban. mely minden évben megduzzadt a tavasszal olvadó hóié­tól, vagy a Latorca tavaszi áradásától. A Bene-tó egyben a cigányság „kin­cses” bányája volt. Ugyanis kitűnő vályognak való föld rejlett a tó med­rében, mit a cigányság jól ki is hasz­nált. S a Puszta-rét? Valóban puszta volt. mit csak libale gelffnek használ­tak fel, vagy ■ a község disznajaival túratiak fel. Egyszóval az egésznek nemsok hasznát vették. S ott, ahol hajdanában csak dud- va és cigánytövis burjánzott, ott ma a szövetkezel tarka nyája kolompol, és meghitt, békés, eljövendő boldog életnek légköre honol. Ott új szövet­kezeti telep létesült. Tehén, ló, juh, sertésistállók, dohány szárítók, a gaz­dasági gépek számára fedett épületek nőttek ki a puszta bozótjai helyén. S ez mind a szövetkezeté'azokéi, akik építik, nap mint nap harcolnak, fára­doznak a szövetkezet felvirágzásán. Nem nehéz kitltlálni Lelesz község dolgozó parasztjainak gondolatát, szá­mítását a nagyüzemi, vrígy ahogy ük mondják „a kolhoz gazdálkodás” jö­vőjére nézve. Nem várnak ffk csodá­kat, csak azt, amit becsületes mun­kájuk után \megérdemelnek. S azt meg is kapják. ■ Jóllehet az egyik; ke­vesebbet, mint a másik. Hogy ki mennyit kap? — azt az évi elvégzett munka mondja meg, mert az a leg­jobb mérce arra, hogy mindenki csak azt kapja meg, ami őt megilleti. Per­sze ez nem egyszer szül. megnemér- tést. amit néhány esetben meg is le­het érteni. Mert nehéz mindenkinek igazságot teremteni, kiváltképp, ha az igazságot, . int fogalmat mindenki másképp értelmezi. De van egy igaz­ság, illetve, közmondás; mit mindenki ismer, „aki nem dolgozik, ne is egyék,” vagy „ki mint vet, úgy arat”. Azaz, ki mennyit dolgozik, annyit keres. Ezt mutatta■ meg a szövetkezet évzáró gylllése is, melyen több mint háromszáz szövetkezeti dolgozó vett részt. L z az évzáró közgyűlés egyben, ünnepet is jelentett a szövetke­zeti dolgozóknak. A gyűlést már nem a község kultúrházában, hanem a szö­vetkezet kidtúrházában tartották meg. Itt ünnepelte meg . és zárta le az 1954-es . évet a szövetkezeti tagság. Ez a kultúrház már az övék. Ezt is az elmúlt égben építették, mely nem­csak hogy szép és nagy, hanem mo­dern, a belseje szebbnél szebb díszí­tésekkel kelt gyönyört az ember szí­vében. ■Dobos Imre, a s»övetkezet elnöké­nek beszámolójából megtudtam, hogy a már meglévő istállók és egyéb gaz­dasági épületek mellé az elmúlt év­ben 1 juhakolt, 2 istállót, 4 tyukfar­me t, egy 500 méter hosszú pajtát, irodahelyiségeket, építettek. A-szövet­kezet 6,154.667 korona jövedelemmel zárta le az elmúlt gazdasági évet. Ebből 4,908.169 korona került szét­osztásra. azaz 600,000 koronával több, mint' az 1953-as évben. És mindamel­lett a szövetkezet az állammal szem­beni kötelezettségét is terven felül teljesítette. Több mint 250.000 koro­nát kölcsönzött a tagságnak lakóhá­zak építésére és égyéb szociális dol­gokra. A megkeresett pénzösszegből. 7 ko- r ma’ jutott egy egységre. Talán 1sokán azt. mondják, hogy ez kevés. Valóban kevés? Nein, mert az a. pénz, ami nem került kiosztásra, megvan. Olt van a kultúrházban, az új istállók­ban. a kibővített állatállományban, a szövetkezet ingó és ingatlan vagyoná­ban. Ezért mértéin oly meggyőződéi- sel. leírni, hogy a leleszi szövetkezel alappillére szilárd. És ami még ennél is fontosabb, az az, hogy a nép már magáénak érzi a szövetkezetei. S ha beszél, nem a szövetkezet ellen be­szél, hanem a még mindég fennálló hibák ellen. Eg inr éve még az ifjúság is hú­zódozott a szövetkezettől. az iparba, a bányákba és a gyárakba mentek dolgozni. És nw. ff is otthon érzi ma­gát a szövetkezetben. És hogy meny­nyire szereti az ifjúság a szövetkeze­tét, csak Kobak Ilona esetét, eriilítem meg, akit. jó munkájáért kiemelt a szövetkezet s elküldött hathónapos politikai iskolába. S amikor onnét ki­került, a CsISz helmed járási titkár­ságra helyezték. De az Ilona szíve csak egyre vágyott vissza a szövetke­zetbe, ki, a földekre, oda ahol Hor- nuák Ilona. FőziI Margit, a 'szövetke­zet legjobb fiataljai dolgoznak.és ver­senyt énekelnek a pacsirtákkal, ők már „öreg” tagjai a szövetkezetnek., szép, egészséges, naptól, széltől bar­nított arcú lányok. Dobos Imre, a szövetkezet fiatal el­nöke elismeréssel és megelégedéssel beszélt a fiatalokról, akiket már a szövetkezet nevelt fel. akiknek már minden olyan megszokott, mintha másképp nem is lehetne. Nemrécj meg csak a szovjet filmeken láttak és a regényekben olvastak így az életről. Akkor még mindezt el sem hitték, s ma azon csodálkoznak, hogy nem le­hetett azt. elhinni. ^ A szövetkezet tyultúrháza .új. kilá- ^ tásokat, nagyobb szórakozási és művelődési lehetőséget biztosit az if­júság számára. Itt valóban feltalálja magát a fiatalság, így nem*szorul a bűzös pipafüsttől terhes levegőjű kocsmákba, ahol mindent, csak jót nem találhat. A hósszú, fagyos, csikorgó téli. , es­ték sem illanok el nyomtalanul, hiá­bavaló semmitevésben. A hosszú este, ha unalmgs is, de mégis jó miamire. Csak meg kell keresni, hogy mire. A leleszi fiatalok ezt is megkeresték, Ök azt tartják, ha már van új kul­túrház, ne tátongjon esténként üre­sen. Használjuk ki, hisz ez már a mi­énk. így született meg az a gondolat, hogy február közepéig betanulják a Maharadzsa című színműved. S itt hadd említsem meg azt az örvendetes tényt is, hogy a régi • műkedvelő gár­da lelked tagjai Világi Sanyi, Bittó László. Halász Aliceka, illetve Barkó Pálné vették kezükbe a színdarab betanítását. Binó László és Világi Sándor legkedvesebb szórakozását ab­ban lelik, ha előveszik öreg hegedű­jüket és el-eljátszanak rajta egy-egy szép magyar dalt, A színdarab zenei részét és a tánc melódiákat, ’is ők kí­sérik hegedűjükön. S ha véqetér a próba sohasem mulasztják, el, hogy egy-két. táncdalt el ne játszanának a fiatal színjátszó csoportnak. S ők meg nem restek a lágy csengő hurok pen­gésére könnyed táncra perdülni. Mondom a kishitűek. a borúlátók már eloszlatták kételyüket és bíznak a szövetkezet jövőjében. Bár igaz, hibák, hiányosságok is akadnak még szépszerivel. Többek között gyönge pontja a szövetkezetnek az, hogy nem vezették be mai napig se a pont­jutalmazást. nem osztották^ ki egyé­nenként és csoportonként hogy te ezt, ti J>edig ezt a munkát, vagy munkálatokat végezzétek el és úgy részesültök, ahogy dolgoztok, ht ■ töb­bet termeltek, többet kerestek. De a jelenlegi hibák, az óriási sikerek mel­lett mégis csak eltörpülnek s lassan el is tűnnek, mert. mindenki belátja, hogy érdemes rendesen és becsülete­sen dolgozni, meri csakis így ütheti több ezres az ember markát. TOROK ELEMER J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom