Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-15 / 41. szám
\ Nagy őszi divatbemutató Bratislavában mumm Riportírás köbben O któber 9-én a bratislavai Kultúr- és Pihenéspark esztrádtermében közös nagy őszi divatbemutatót rendezett a bratislavai és brnoi Vzorodev. Vasárnap délután egymást követték a zsúfolásig megtelt száguldó villamosok és autóbuszok. A Dunaparton a kissé kedvezőtlen időjárás ellenére is szinte hömpölygött a tömeg a Kultúr- és Pihenéspark felé. A hatalmas előcsarnokban érdekes volt megfigyelni, hogy a tömérdek nő között csak elvétve láttunk egy-egy férfit. Jól öltözött dolgozó nőket láttunk, akik barátnőjük ismerőseiig, vagy rokonaik társaságában jöttek a divatbemutatóra. Nagy volt az érdeklődés. A gyönyörű hatalmas terem zsúfolásig megtelt vendégekkel. Négy óra tíz perckor szép, magas barna nő jelent meg ízléses utcai őszi ruhában. Ebben a pillanatban felzúgcrtt a taps. A jelenlevők így üdvözölték a divatbemutató megnyitását. Ha megkérdezné valaki, hogy melyek voltak a legszebb modellek, szinte lehetetlenség lenne rá válaszolni. Mind a bratislavai, mind a brnoi Vzorodev alkalmazottat kitettek magukért. A brnoi Vzorodev vállalatok elegáns kosztümöket, kabátokat és estélyi ruhákat mutattak be. A modellek bebizonyították, hogy a brnoi Vzorodev alkalmazottai igazi mesterei a varrás technikájának. A bratislavai Vzorodevek a divatos őszi ruhákkal ar-attak nagy sikert. Itt különösen sok szép modellt láttunk a Duna- utcai és Mihálykapu-utcai alkalmazottaitól. Elegáns estélyi, utcai, sport, őszi és téli cipőket láttunk a Mihálykapu- és a Nyerges-utcai Cipőkészítő Szövetkezet bemutatásában. Az alábbiakban egyszerű őszi kabátot mutatunk be, jellegzetessége az újvonalú csapott váll. Másik képünkön a bemutató utolsó számát látjuk. Nagy tetszést arattak a bemutatott estélyi ruhák, melyek többsége taftból készült. A nagy őszi divatbemutató tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy divattervezőink ' és szabászat! dolgozóink megtalálták a helyes utat a divat terén. A bemutatott modellek egyszerűek, s amellett igen Ízlésesek voltak, olyanok, amilyeneket dolgozó nőink szívesen viselnek majd munkába és társaságba egyaránt. (tje.) Sokan azt hiszik, hogy a kéz ápolása fölösleges fényűzés s csak a régi nagyságos asszonyoknak volt rá szükségük, akik nagy rá- érhetnemségükben nem tudtak más fontosabb dolgot csinálni. Ez tévedés. Mindenkinek, különösen a dolgozó nőnek szüksége van arra, hogy a kezét rendbe- thrtsa, sőt egyes munkaágaknál valóságos feltétel a finom, símabörű kéz. (Például a textilmunkásnők hogyan bánnának durva kézzel a vékony selyemfonalakkal?) Másrészről azonban vannak olyan munkák — többi között a mezőgazda- sági munka, háztartásbeli teendők — amelyek bizony durvítják a kezet. Azért nem kell kétségbeesni. Nem kerül olyan nagy fáradságba és különleges hozzáértés sem szükséges hozzá és a legdurvább munkát végző asz- szonyok és lányok keze is rendes, ápolt lehet. Azt már nem is kelt külön hangsú- lyoznunk, hogy mennyivel szebb és ízlésesebb, ha mind munka közben, mind a szabad időben, szép, finom, különösen a fiatal lány keze. Természetesen a kézápolást sem kell túlzásba vinnünk, a fontos csak az, hogy keDOLGOZZUNK zünket ne hanyagoljuk el és ügyeljünk a rendszeres rendbertartására. A mezőgazdasági, háztartás-körüli, egyes gyári, vagy más munkától a kezet fedő bőrfelület eldurvul, érdes lesz, a bőr felrepedezik, felpattog. A segítség egyszerű. Első leendőnk, hogy a bőrt megpuhítsuk. Tehát: kezünket meleg — de nem forró — vízben megmossuk, utána úgynevezett körömkefével dörzsöljük meg jól tenyerünket, ujjainkat és a kézfejet. Ezután kezünket még- egyszer szappannal alaposan megmossuk, tiszta vízzel leöblítjük, majd glicerines krémmel jól bekenjük. Ügyeljünk arra. hogy a krém egész kezünkfejét egyfor- hrémet hosszasan, úgyszól- mán érje, ezért jó, ha a vén belemasszírozzuk a bőrbe s nem hagyjuk ki az újjak közötti felületet sem. Kezünket mossuk gyakran, de kerüljük a hideg és a túl forró vizel. Ha pedig munkánk megköveteli, hogy hideg vagy forró vízzel dolgozzunk, utána mossuk meg kezünket langyos vízben és járjunk el a fenternlített módon. 'tó Teke.it Uaedityáu. y — Csak csöndesen, ne hogy megzavarjuk, ügy látom, most rólam van szó, mert a keresztnevem helyett X János gaz- ■í Mi ír. j. 1 A KANAL w Diákétkező. Kérlelhetetlen elszántsággal, mozgó álkapesok uj birodalma, kenyérevő világrekordok dicső színhelye. Az egyik asztalnál ülők, forró levesemet kavargatom és szemügyre vett szem a környezetet. V: Szemben évelem pufók arcú fiatalember eszik. Vagy talán , mégsem eszik, inkább mondhatnám, hogy fal. Körülbelül ilyen Í elképzeléseim vannak egy koplalóművészről, amikor ötven napos vidám táplálkozási szünet után beszabadul egy éléskamrába. \t Még csak a levesnél tart a pufók arcú ismeretlen, kanalát szl- ’/ nültig meríti és villámgyors mozdulattal dugja a szájába, hogy / szürcsögve szívja be tartalmát. Néha nem sikerül tökéletesen !jh kiüríteni kanalát, és az így fölöslegessé vált levesmennyiség : kisded patakocskák alakjában csörgedez le ajkára. Semmi kétség, emberünk étkezik. Mindenesetre figyelemreméltó jelenség, mely, ha valaki ebé- ,'f delni készül, föltétlenül hatással van a lelkivilágára. Az enyémre j is hatással volt! Pillanatokon belül felfedeztem, hogy a leve- V semnek milyen lehetetlen színe van. Olyan se piros, se sárga, V sőt határozottan egérszürke. És úszkálnak benne dolgok, ame- W’lyekről nem is tudom micsodák. De csak nem eszek meg ilyen gyanús keresztrejtvényt! Nem én, inkább figyelem az előttem y lefolyó eseményeket. A pufók ifjú ugyanis, miután az utolsó y csepp levest is kikanalazta és a kanalát érzéki nyelvével tü- ’y ikörfényesre sikálta, határozott mozdulattal nyúlt a másik tá- jf.'jayér után. A tányéron főtt marhahús, knédli és főzelék. Szem- j 'rebbenés nélkül biztos kézzel maga elé helyezte és érdeklődő •/ pillantásaimmal mit sem törődve, merítette kanalát a főzelékbe. / Kése és villája azonban nem volt! Sebaj! Arra való a kanál V éle, hogy fölszeleteljük vele a főtt marhahúst. Ejnye, ejnye, ez egy kicsit kemény! Szegény megboldogult háziállat tisztes y kort érhetett meg, mielőtt húsát a köz rendelkezésére bocsá- íf tóttá. Emberem marokra fogja a kanalat és nyúzza, vizsgálja - a konok húsdarabot. jrS> Érthetetlen — morogja — hiszen olyan igénytelen kinézésű f és vékony! ' Már mint a hús! A fiatalember nem, ő testes és jóltáiplált, jövendő tokájának embrióállapotban már létező zacskói méltatlankodva reszketnek a felháborodástól. Hogy ez a vacak hús hogy kibabrál ővele! t És még nagyobb energiával esik neki, csak úgy sikolt a tá- nyér kegyetlen vágásai alatt. Arról természetesen már szó sem lehet, hogy megegyem az ebédemet. Egyszerűen nincs rá időm. j Csak rá kell néznem pufók kartársam főzelékkel körített szá- 1 "iára, ahogy rág, nyel és fuldoklik, sőt szuszog és nyög, hogy j ne tudjam a szememet levenni róla. Mikor egy-egy kiadósabb j', mennyiséget sikerül nyelőcsövön letuszkolnia, mélységes ro- • konszenvvel, elismerő bólintással nyugtázom teljesítményét. De y őt nem zavarja sem a rokonszenvem, sem az elismerésem. A ^táplálkozás bűvös légkörében él most, számára megszűntem '.ff létezni, jó ha még nem főtt marhahúsnak gondol, akit föl kell . y szeletelni. ítj Ekkor tekintetem a kanalára esett és agyamból kipattant a gondolat, melynek fenségességétől majdnem felordítottam. A kanala eltörik! Föltétlenül! Nem tudom, hogyan jöttem rá, de vártam és megesküdtem {,§; volna rá, hogy eltörik. Vannak ilyen megérzések az életben, ; y melyeknek eredete bizonytalan, bölcsőjük valahol az érzelmi : y életet kormányozó agy rekeszekben ring, de többnyire csalha- " tatlanok. ■A Mialatt kihűlt ebédemet piszkáltam, szemeim delejes álomban csüngtek immár a kanálon. Igen, valósággal rátapadtak erre a szerény aluminium evőeszközre, amely az ifjú vasmarkában csikorgóit és kimerülésnek vagy ellankadásnak egyelőre még semmi jelét nem mutatta. Fogyott a hús, néma megadással csúztak le a főzelékben megmártott knédlidarabok az evő torkán, de a kanál kitartott. El kell törnie, el kell törnie — hajtogattam magamban makacsul — ha már nem ebédelhettem, legaláb ez az egy elégtételem meglegyen! Már csak egy fél knédli volt a tányérján és egy egész kis darab hús. Befalhatta volna egyszerre, de a telhetetlen még ezt is fel akarta aprózni, hogy az evés gyönyöreit annál tovább nyújtsa. Hozzáfogott nagy energiával és rnarokrafogott kanállal, de nem ment a dolog. Valami porcogó volt a húsban! ördög és pokol! — sziszegi dühbegurulva és vadul nyomja a kanalat. A szemeim előtt fátyolos ködökben tüzes szikrák ugrálnak az izgalomtól. Krach... bum — pattan el a kanál nyele. Az ifjú ökle, mint a bomba belevágódik a főzelék közepébe és szétcsapja azt. A fél knédli óriási lökést kapva átrepül a szomszéd asztalra egy gyanútlan kémikus levesébe. Tökéletes és fenséges a tragédia. Az asztalon íőzelékfoltok, a pufók ruhája csupa pecsét, riadt, megdöbbentően mulatságos arcán apró sárgarépa darabok. Megnyugodva kelek fel az asztaltól és távozom. Nem ebédeltem, de a kanál mégis eltört és ez sem kutya. Sőt, két ebédet is megért volna! DUBA GYULA Mondani szokták, hogy a női nemet sok csalafintasággal ajándékozta meg a természet, mintegy kárpótlásul gyengeségükért, így akarta kiegyensúlyozni a férfi fizikai erejét. Ám pontosat senki sem tudhat. Éppen ezért igazságtalanság lenne a természetet kellő bizonyíték hiányában megvádolni. Sőt, bennem már régen az a titkos gyanú él, hogy nem is a természet a hibás. A női nemről feltételezhető, hogy nem elégedtek meg — mint ahogy most sem elégszenek meg semmivel, — azzal, amit a természet adott nekik, hanem valamilyen úton- módon meglopták az adakozót. Mert a női körmönfoni- ságot illeti, lehetetlennek tartom, hogy a mindig igazságos természet ennyire túlzásba vitte volna az adakozást. Ki merné kétségbe vonni, hogy a divat is a női csalafintaság legagyafurtabb megnyilvánulása. De ne keressünk ebben eredetiséget. Egyszerű másolás, utánzás az egész, habár ebben az utánzásban mégis csak van valami „női" eredetiség. Hogy miért utánzás a divat? A magyarázat egyszerű. Vegyük csak a legegyszerűbb példát. A mező virágai (feltételezhető, hogy ezek is nőneműek) a legkülönfélébb formákat és a színek ezernyi árnyalatát öltik magukra, hogy a megtermékenyítő pillangók figyelmét magukra vonják. A női divat alapelve: úgy öltözni, ahogy más nem öltözik, vagyis kitűnni a többi közül és magára vonni a másik nem figyelmét s nem utolsósorban irigységet kelteni az azonos nemnél (ebben különböznek a rét virágaitól.) Az utóbbi időben ilyen divatláz a kardigánok, kuligánok, szvetterek, pullóverek temérdek változata. Az új divat ellen nem is tiltakozik senki (természetesen a férjeket kivéve), hiszen a csinos, ízléses szvetterek hordozóiknak is kölcsönöznek némi bájt, ez viszont so’se árt. Más kérdés a beszerzéssel járó, beteges melléktünetként jelentkező hajsza. Dekát melyik férfi állhat ellent egy gyengéd, könyörgést sugárzó női pillantásnak? Be kell vallanunk, ezen a téren gyengék vagyunk. Hozzád simul a drága teremtés, rád szegezi bájos, lenyűgöző tekintetét, s még mielőtt szólásra nyílna az ajka, kész vagy a beleegyező válasszal. S most jön a java. — Tudod milyen csinos, elegáns a fekete szvetier? Nagyon praktikus, hétköznap, ünnepnap, egyaránt hordható, s csaknem minden ruhához vág. Azt, hogy az alakot „kiemeli", s hogy a termetesebb alak is karcsúbbnak tűnik a fekete szín hatására, már nem zengi a gyengédségtől megindult férj fülébe. Erről csak barátnők beszélgetnek egymás közt. Ám valamit mégsem felejt el jól kiszámított időzítéssel kihangsúlyozni. — Már mindenkinek van fekete szvettere, csak nekem nincs. Az Ilinek (ez a barátom felesége) a múlt héten vett a férje. Röviden: telitalálat. Emberi nyelvre lefordítva: csupán te vagy olyan figyelmetlen a feleségeddel szemben, hogy még máig se lepted meg őt. Nos, ide jutottunk. Bármenynyire diszkrét dolog is ez, be kell vallanom, hogy hasonló eset játszódott le a mi családunkban is. S mi tagadás, a férfiakban is van némi hiúság. Elindultam a családi békét fenyegető fekete szvetter felhajszolására. A kívülálló ember nem is gondolná, milyen hosszú út vezet a fekete szvetterig. Azután a véletlen mindent megold. — Egy alkalommal rég nem látott ismerősöm állított meg az utcán s nagy titokzatosan apró csomagocskát húzott elő aktatáskájából. — Ausztrál pamut, elsőrendű minőség. Van belőle egy kitó. Melegen ajánlhatom, ritka dolog. Egész Bratislavában kincs több ilyen. Végre fekete pamut. A mintát elvittem haza mutatóba. Kész családi ünnep következett. — Micsoda vékony fonalú pamut! Micsoda ügyes vagy le? Fél kilóból ki lesz a szvetter és pullover is. Gépen köttetjük meg, igy szebb. Másnap szépen leszámoltam 450 koronát a félkiló pamut ellenében. Egy álló hétig minden este kitettük a pamutot az asztalra s úgy gyönyörködtünk benne közösen. Ausztrál gyapjú! A lehető legjobb minőség. — Mégis csak Ausztráliában tenyésztik az igazi birkát. Itt ilyen gyapjút nem is látni. örömünk teljes volt. Egy napon aztán felkerestük azt a vállalatot, ahol a pamutot megkötik. — Hát kérem, ebből csak egy szvetterre futja. — De hisz ez vékony fonál — álmélkodott a feleségem. — Igen, de ebből sok elesik. 25 méter az egyik, ugyanannyi a másik orsón marad. Ezenkívül a szabásnál is elesik 8—10 deka. Ne tessék félni, mi senkit sem károsítunk meg, hisz a pamut súlyát mindig ellenőrizhetik. F volt az első jeges zuhany. — S mennyibe kerül a kötés? — 80—100 korona darabonként, ez a fazontól függ. Távoztunk. Üj megoldáson töprengtünk. A női leleményesség ez esetben is diadalmaskodott. — Én nem hiszem, hogy fél kiló vékony fonálból ne telne két szvetterre. Biztos Bratislavában nincsenek szakemberek. Jó lenne Prágába felmenni. S mit nem visz véghez egy nő, amit egyszer a fejébe vesz. Nem nehéz kitalálni, hogy elment Prágába is. Se szeri, se száma nem volt az indokoknak, amelyek a prágai út mellett szóltak. Este izgulva váriam a prágai gyors érkezését. Feleségem örömtől sugárzó arccal jutott felém. — Elintézted? — volt az első kérdésem. Kissé elkomorodott. — Ah, ott sem értenek hozzá. Képzeld el, azt mondták, hogy ez a pamut csak másodosztályú. Szerintük nagyon szakadozik, nem eléggé rugalmas. Egyszerre megváltozott a hanglejtése. — No, meg valami igazuk is lehet. Nem is értem, hogy vehetsz meg úgy árút, hogy alaposan szemügyre ne vennéd. Csak a férfiakra ne bízzon az ember semmit. Bevezetőnek ez is jó, — gondoltam. Szólni nem szólhattam, mert mint már annyiszor, most is el kellett ismernem, hogy én voltam a hibás. Mert úgy-e a feleség nem hibázhat. Azért mégse volt hiábavaló az utam — ioldotta meg nyug- tatásképpen. — Nézd csak, mit hoztam. — Táskájából csinos fekete szvettert húzott elő. — Ma el is készítették? — Fenét, a pamutot visszahoztam. Ezt meg az egyik üzletben vettem, s milyen olcsón! Kardigán, pullover, együtt 380 korona. Némán ballagtam mellette s számolgatni kezdtem: fél kiló pamut 450, prágai út 150, szvetter 380 korona — összesen 980. Valóban olcsó. Ez aztán a gazdálkodás! Még álmomban is a fekete pulóverekkel játszottam kergelőcskét. Másnap az egyik kirakatban megpillantottam a fekete pulidéért és kardigánt. Ára: 380 korona. Mindenütt kerestük, hajszoltuk a szvettert, csak az üzletről feledkeztünk meg. Ez talán túl egyszerűnek tűnt. Ismét egy tapasztalattal és egy földrajzi ismerettel gazdagodtam. Keserűen kellett megállapítanom, hogy nem csupán Ausztráliában vannak birkák. Zs. L ÚJ IFJÚSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Stnena a CslSz Szlovákiai KözpontiBizcttságának kiadóhivatala Bratislava. Prazská 9. — Szerkeszti a s. rkesztőhizottság. Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal. Bratislava. Prazská 9. Telefon 227-17, 237-01. — Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — Előfizetés egy évre 30.— Kis, félévre 15.— Kcs. — Terjeszti a postaszolgálat — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hírlapbélyeg A-68770 engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányitőpostahivatal Bratislava 2.
