Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-15 / 41. szám

1955. október 15. .13 Gondolkodó kezek műve Ez az újfajta textilgép fordulópontot jelent a textilgépek történetében. Üj csehszlovák gépek a bmoi csehszlovák gépipari kiállításon. Képünk egy sarokfelverő-gépet mutat be, melyet csakis Csehszlovákiában gyártanak. A gép egy műszak alatt 2000 pár cipőre veri fel a sarkat. A bratislavai vasúti körzet újabb EUGEN VRBA Egyre több sikert értünk el Az elmúlt hónapban bányászaink minden részlegen szép eredmé­nyeket értek el. A szocialista munkaverseny által sikeresen emeijük a termelést és a legjobb szlovákiai bányákhoz tartozunk. Az eredményteljes bányásznap után kampányt indítottunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére és számtalan kötelezett­ségvállalást tettünk. A verseny eredménye máris megmutatkozott. A szeptember havi tervet 104,8 százalékra teljesítettük. Az üzemi terv teljesítésében a bukovci falbontók érték el a legnagyobb sikert, akik 117 százalékra teljesítették a normát. A Donbasz szovjet szénkom­bájn kitűnő segítőtársnak bizonyult. A Slatinka tárnában Molnár József, Fáid József és Kapinaj Mihály munkacsoportjai teljesítették a részlegtervet. A dolinái részleg is tervbevette a feladatok teljesítését. A szeptemberi tervet 124.3 szá­zalékra teljesítették. Hovorka Juraj munkacsoportja már eddig is túl­lépte a normát és most 150 százalékra teljesítették a tervet. Benőik Géza munkacsoportja pedig 166,4 százalékra teljesítette a tervet Versenyre hívták a gyorsaságáról ismert Maláchovski-munkacsopor­tot. Eddig a bukovcaiak vezetnek, a dolinaiak pedig visszamaradtak, mert a Malachovski-munkacsoportot nehéz utolérni. A legnagyobb napi termelés terén Pupala Tamás helyezkedett el, aki 125 százalékra teljesítette,: a tervet. A Háj-tárnában Pupala Jó­zsef vezet, 98,7 százalékra teljesíti a normát. Slatinkán jól dolgozott Ján Vilham, ott a műszak 106 százalékos''eredményt ért el. A mun­kaversenyben résztvesznek a Kékkői Szénbányák dolgozói, mindnyájan nagyon igyekeznek és a legnagyobb napi termelést akarják elérni. MIRO ÜLIK J A bolgár élelmiszerek kiállításán Október első napjaiban ért véget Prágában a bolgár élelmiszerek kiál­lítása. A kiállításnak eredetileg szep­temberben kellett volna befejeződnie, de az érdeklődés nagysága miatt meghosszabbították. A kiállítást közel 200 000 ember látogatta meg. A ki­állítás a prágai Melantrich palotában volt, a Vencel-téren. A kiállítás nem volt nagy, de érdekességével értékes élményt nyújtott a kiállítás látogatói­nak. A kiállítás csak az élelmiszerek­kel- foglalkozott és kár, hogy nem mutatott rá a bolgár termelés világ­hírű árucikkére, a dohányra. A külön­böző élelmiszerfajták közt ott látjuk a dobrudzsai rizstől a baklanázs kü­lönböző vállfájáig a világhírű bolgár kertészet és élelmiszeripar minden A vasutasok üdvözlik az októberi évfordulót A naptár dolgozóinkat a közeledő november 7-ére, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára emlékezteti. Munkahelyeinken minde­nütt új kötelezettségvállalásokkal kö­szöntik a nagy évfordulót. A bratis­lavai vasúti körzet dolgozói 252 össz- üzemi, 1.471 kollektív és 1.297 egyéni kötelezettségvállalást tettek. A válla­lások teljesítése több mint kétmillió megtakarítást eredményezett eddig. A vasúti forgalom lebonyolításában szép eredményeket értek el. Lényegesen csökkent a teherkocsik késési ideje is. A részleggyorsaságot 100.1%-ra emelték és lényegesen kevesebb a berekesztett útvonalak „zárna. A ne­héz tehervonatok összeállítását 130%- ra teljesítettük. Hasonló eredménye­ket értek el más részlegeken is. Mint ahogy mondani szokás — evés közben jön meg az étvágy — hason­lóképpen elmondhatjuk, hogy az elért sikerek még nagyobb sikerekre ösz­tönöznek. A bratislavai vasúti körzet újabb csodáját. Láttunk itt pompás gyümöl­csöket, gyümölcsízeket, lekvárokat és szirupokat, még rozsszirupot is, ami Bulgáriában nagyon kedvelt. A terem sarkában a bolgár húsneműek csábí­tottak, közepén pedig a nagyszerű bolgár szőlő volt lugasszerüen kiállít­va. A falakat ötletes rajzok és grafi­konok díszítették, melyek szemlélte­tően mutattak rá a bolgár élelmiszer- ipar fejlődésére a felszabadulás után. 1939 óta 1954-ig a bolgár konzerv- gyártás húszszorosára emelkedett. A nemrégiben lezárult kiállítás értékes bizonyítéka volt annak, hogy a bolgár nép milyen hatalmas eredményeket ért el a felszabadulás óta. M. L. feladatokat tűzött ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38 éves évfor­dulója , tiszteletére már 54 összüzemi kötelezettséget, 1.049 kollektív és 1.952 egyéni vállalást tettek. Az ám berakodását éjjel 3%-al javították, vasárnap 4%-al. A javítás alatt álló vagonok számát 10%-al leszállították. Gazdaságos munkabeosztás mellett ez év harmadik és negyedik negyedében négymillió korona terven felüli meg­takarítást akarnak átadni a közleke­désügyi minisztérium költségvetésének rendelkezésére. A kötelezettségvállalások teljesíté­sében nagy segítséget jelentenek a technikai és a szervezési intézkedé­sek, különösen a szocialista munka­versenyek. Sokat remélnek az önálló elszámo­lási rendszer bevezetésétől, melyet ez év december 31-éig minden részlegen bevezetnek. A bratislavai vasúti kör­zet valóban alaposan készül a máso­dik ötéves tervre. Lehet, hogy furcsán hangzik — gondolkodó kezek. Valaki talán fel is vetné, hát akkor, hogy nevezzük az agy tevékenységét? Természetesen gondolkodásnak. De a bmoi kiállítás területén minden arra emlékeztet, hogy valóban nagy művészetre van szükség, hogy gondolataidat szavakba öntsed. Amikor ezt a címet adtam cikkemnek, akkor csak az egyik futó gondolatomat rögzítettem le. Sokáig szét kell nézni a pavilonok között és a kiállítás előtti térségen, ahol most a fák és virágágyak őszi színpompában ragyognak, de elsősor­ban természetesen alaposan szemügy­re kell venni a kiállított gépeket. Egy, két, három napig is nézdegél- hetsz és még három nap se elég ah­hoz, hogy végignézd a kiállítás anya­gát, és felfogd ezt a hatalmas gaz­dagságot, melyet egész szárazon így nevezünk: a gépipar termékei. Nézed, megfigyeled a különböző gépeket, mennyi szeretet, ügybuzgalom, tehet­ség, ügyesség összpontosul ezekben a szerkezetekben. Nemcsak úgy érzed, hanem valahogy ki is szeretnéd fe­jezni, hogy itt valahogy nemcsak a kezek dolgoztak és az agyak alkottak, hanem mintha a kezek is gondolkod­tak és az agyak is dolgoztak volna. Az alkotó erők egységéből nőtt fel ez a mű, ez a csodás kiállítás, amely az egész világból ide csábítja az embe­reket. A brnoi kiállítás távolról sem je­lenti a mi fejlett gépiparunk teljes szemléjét, mert ha azt szeretnénk, hogy minden termékünk helyet kap­jon a kiállításon, akkor sokkal, de sokkal nagyobb kiállítási területre volna szükség. Gépiparunk kiállításán csak azok az üzemek állítanak ki, melyek az export számára dolgoznak — a Strojexport, Kovo, Technoexport, Motokov és a Pragoexport nevű üze­mek. Álljunk csak meg néhány percig a világ térképe előtt. Csehszlovákiából sűrű hálózat indul ki az egész világ­ba, szemléltető módon megmutatja, hogy gépiparunk termékeit hová szál­lítjuk. Látjuk, hogy szállítunk Brazí­liába, Argentínába, Írországba, Kolum­biába. Peruba, Luxemburgba, Marok­kóba, Ausztráliába. Ott a földeken a Zetoraink és más gépeink dolgoznak. Elképzeljük magunknak, hogy például Olaszországban hogyan dolgozik t e- gyi- és a petróleumipar, magunk előtt látjuk az emelőrudakat, a vízerőmű­vek berendezéseit, a víz- és gőztur­binákat, kazánokat — ki tudná felso­rolni őket. Igen, a világ nagy és nincs olyan hely széles e vjlágon, ahová ne jut­nának el a mi/gépeink és ne hirdet­nék a csehszlovák munkások és mű­szaki dolgozók dicsőségét. * A kiállítást uralja a fehér pavilon, melyet, ipar-palotának neveznek. A kiállított gépek közül különösen a Ká-112-6 jelzésű dinamometer ragad­ja meg figyelmünket, amely a Morvát Elektrotechnikai üzemek terméke. Itt látjuk az elektromotorokat, hegesztő, olvasztó szerkezeteket és elektromág­neseket. Elmondhatjuk, hogy ez a csarnok örvend a legnagyobb látoga­tottságnak, hatalmas marósgépeket, esztergákat, fúrókat, tréseket és fa- feldolgozó gépeket látunk. De minden teremben van valami, ami különösen felhívja a látogatók figyelmét. Rend­kívül érdekes a lökhajtásos szövőgép. A moszkvai kiállításon ez óriási szen­zációt váltott ki. Ki tudná felsorolni a textilgépeket, az élelmiszeriparban használt felszereléseket, a konyhabe­rendezéseket, a hűtőkészülékeket, a fegyvereket és az elektrotechnikai cikkeket. Mennyi munkát és Jkotó erőt jelentenek ezek a gépek. Milyen sok fáradságot, munkát jelent a leg­kisebb alkatrész előállítása. Hány gon­dolat született meg az emberi agyban. míg az alaktalan anyagból a technika ilyen csodás- vívmányai megszülettek. Milyen büszkék és öntudatosak lehe­tünk, hogy a technikai fejlődés terén éppen a mi országunk vezet. A világ minden sarkából naponta örültem, hogy eljutok Handlovára és'egész úton arra gondoltam, vajon milyen is lehet a mai Handlova. So­kat hallottam mostanában felőle, tud­tam, hogy hegyek között fekszik, szén­bányái vannak és sok fiatal bányász is él ott. A legjobb azonban, ha az ember néhány napig ott tartózkodik, akkor sok mindent megtud. Rendezett szép park fogad, a park­ban virágágyak, mindenütt friss zöld, csak a korom lenne kevesebb. Es bi­zony lehetne is, ha már itt volna a por elszívó. Milyen a mai Handlova? A felső vége még a régi Handlova, de lej­jebb már ott látjuk a Szép, fiatal rendezett Handlovát. A bányász szak­tanulók otthonát, új családi házakat. Ezekben a szép kényelmes házakban otthonra találtak az Idősebb és fiata­labb bányászok is. Beszédbe elegyedek azokkal az em­berekkel, akik a bányában a villany­telepen és a szövetkezetekben dolgoz­nak. Beszélnek életükről, gondjaik­ról, mert az élet nem könnyű és min­denütt küzdeni kell. De harcolni akar­nak azok ellen a nehézségek és hiá­nyok ellen, amelyek itt Handlován hátráltatják a sikert. A munka győ­zedelmeskedik Handlován, siker koro­názza és örömet szerez. Kíváncsi voltam, hogy élnek' a szak­tanuló intézetben. Handlova a fiata­lok városa, mindenütt fiatalokat látsz az utcákon, a moziban, amint a munkába mennek, mindig jókedvűek és frissek.. Látszik, hogy örülnek az életnek. A nagy bányákban mindenütt dolgoznak fiatalok és elmondhatjuk, hoby jól dolgoznak. Az idősebb elv­társak mindenütt jó példát mutatnak, segítik és tanítják a fiatalokat. Név járnak ide küldöttségek és az egész világ csodálatát fejezik ki. A lökhajtá­sos szövőgép például milyen csodála­tos alkotmány. A tudósok és műszaki szakemberek már évtizedek óta fog­lalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az eddigi elavult csónakréndszer helyett új szövőgépeket szerkesszenek. Szen­zációként hatott az egész világban a hír: Csehszlovákiában rájöttek. Egy fiatal Svaty nevű mérnöknek sikerült. Hasonlóképpen megcsodálják a „Mi­niden” jelzésű röntgent, amely a világ legkisebb röntgene. Egyedülállók a Skoda-féle fémfeldolgozására szolgáló gépek. Itt járkálsz a hatalmas acél- óriás-szerkezetek ejőtt és szinte bosszant, hogy olyan hálátlan a világ és nem is jelöli meg, hogy kinek z agyában születtek ezek a bámulatosa^ finom, pontos szerkezetű gépezetek. Alkotóik örökké ismeretlenek, névte­lenek maradnak. a Vannak olyan látogatók is, akik már ötödször, sőt tizedszer is eljöttek Szeptember 10-e óta közel 700 000 ember látogatta meg a kiállítást. A szívükhöz nőtt és nehezen búcsúznak tőle. Hiszen a kiállítás nemcsak a cseh szkjuk gépipar büszkesége, öröm­mel ŐSft el bennünket, hogy népünk ilyen alkotóerővel rendelkezik. És a külföldi vendégek közül bizonyára mindenki megcsodálja az alkotó te­hetséget, a kultúra munkáját és ha­zánk technikai fejlettségét. szerint nem is tudjuk felsorolni a fia­talokat, hiszen annyian vannak. Ko- vacic Rudolf beszélt nekünk első be­nyomásairól. „Amikor először mentünk le a bá­nyába, sokáig tartott míg megláttuk az első lúmpafényt. A „bazalt“-ban eltértünk a főirányvonaltól. Még egy ideig együtt mentünk a kocsikon, az­tán megálltunk. Már útközben megfi­gyeltem a dúcolási. Eleinte bevallom, bizony féltem, de aztán munkába fog­tam. Az üres csilléket oda szorítottam a falhog, a munka jól ment, alig vet­tem észre és máris vége volt a mű­szaknak — mesélte a 24 éves Rudi. Ma már az átrakodásnál dolgozik és a hgjobb dolgozók egyike. Igen ügyes és áldozatkész, szükség szerint bár­mikor hajlandó lemenni a tárnába. — Vagy például beszélgettünk a fiatat Milan Mogullal, aki a munkatartalé­kok szaktanuló intézetében a CSISZ vezetőségének elnöke. Olyan vidékrőt származik, ahol nemigen hallott a bányászatról és mégis arra határoz­ta el magát, hogy bányász lesz. Már az iskolában elhatározta, hogy erre a pályára megy és alaposan képzett szakember lesz belőle. Szorgalmasan tanul, az iskolában szerzett elméleti tudást a munkahelyen, a bányában is érvényesíti. A fiatal bányász jó tu­lajdonságához tartozik az is, hogy kezdeményező a munkában és mun­kaversenyt indít az egyes munkahe­lyek között és rruinkatársaival jó ba­rátságban vari. Dusán Adamík, Sta­nislav Toman és Stanislav Ulicny azok közé tartozik, akik még nem mulasztottak a munkából. A fiatal Gajdác Jankó, aki a ma­gyarországi Békéscsabáról származik, még sohasem hiányzott. Tudja, mit jelent a kötelesség és lelkiismeretes­ség. Nem akarja, hogy jóhangzású nevén csorba essék. Nem akar olyan lenni, mint Bikcan, Tichy Jóska, Pa­nik és Benő, akiket úgy látszik nem bántja az, hogy Hat vagy hét műsza­kot elmulasztanak havonta. Teljesen megfeledkeznek arról, hogy mivel tar­toznak az ifjúsági kollektívák jó hír­nevének. Míg mások dolgoznak, ad­dig ők kerülik a munkát. így bizony nem járulnak hozzá ahhoz, hogy Handlova emelje a széntermelést. — Mennyivel örömteljesebb lenne, ha ezek t a fiatal bányászokat is a pél­dás bányászok közé sorolhatnánk. — Vajon nem örülnének-e annak, ' ha szülőfalujukban nem a rossz n\aga- viseletükről, hanem munkás iker eikröt ismernék őket. Ez csakis rajtuk mú­lik. Hiszen körülöttük es velük sok-sok kiváló bányász dolgozik, akiket jól ismernek, tudják róluk, hogy mindig becsületesen teljesítik kötelességüket. Megismerkedtem Handlovával, az új Handlovával, ahol olyan nagyszerű és becsületes fiatalok élnek. Természe­tesen még Handlován is vannak hi­bák. Itt megemlíthetjük a kultúráiét hiányosságait. Gazdagabb kultúréletre lenne szükség, hogy a bányászok ne­héz munkájuk után kissé felfrissül­jenek és kipihenjék napi fáradalmai­kat. Es még valamit. Az „Üderník" ne­vű vendéglőben kevesebb fiatalt sze­retnék látni, ahol hétköznap is han­gos ordítozás, nótázás hallatszik. — Most is négy fiatalember nekidunálla magát és úgylátszik, hogy hangszá­lait gyakorolja. Körülülik az asztalt és egyik túlharsogja a másikat. Még jó, hogy kevés ilyen fiatalember akad Handlováp. Gondolkodóba estem, hogy vajon azoknak az eltévelyedett fia­taloknak nincs-e annyi lelkierejük, hogy jó útra térjenek? Gondolom még mindég nem késő. Jobban szemügyre kell' venni eéeket a fiatalokat és he­lyes lenne, ha a CSISZ-szervezet töb­bet törődne velük % és segítené őket, hogy megszabaduljanak az ital rab­ságától. Végigjárjuk Handlovát és látjuk, hogy mindenütt serényen folyik az építkezés. Uj otthonok emelkednek a régi pusztaság helyén és új emberek születnek, üj nemzedék születik, aki­ket már a mi nevelésünk alakít és csiszol: Minden csille szén újabb ke­rekeket indít el, kellemes meleget hoz a családi házba, és újabb gépe­ket hajt üzemeinkben Minden csille szén több acél olvasztását jelenti és több gyógyszer gyártását. A szén — az életet jelenti. Nehezen búcsúzom Handlovától, ak­kor is, hacsak öt hétig nyújtott ott­hont számomra. Átmeneti, de barátsá­gos, kellemes otthont. Üjra haza­megyek, régi munkahelyemre, oda ahol a munka vár és legtöbbet tudok segíteni. LACO SOLTYS

Next

/
Oldalképek
Tartalom