Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-09-17 / 37. szám
4 1955. szeptember 17. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti tárgyalások részvevői. Véget értek a moszkvai tárgyalások A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság felveszik a diplomáciai kapcsolatokat Genf szelleme és az erő politikájának újabb felbukkanása A Pravda keddi száma közli M. Marinyin cikkét Genf szelleme és az erő politikájának, újabb felbukkanása címmel. A cikk egyebek között így szól: A genfi értekezleten a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányfői szükségesnek tartották közvetlen célként megjelölni azt, hogy közös erőfeszítésekkel dolgozzanak ki „elfogadható leszerelési rendszert”. Most tehát nem arról van szó, lehetséges-e általában egy elfogadható leszerelési rendszer megteremtése. Ezt a lehetőséget elismerték. Most további lépéseket kell tenpi ,elöre, és Genf szellemének megfelelően le kell küzdeni a nehézségeket, hogy mielőbb megvalósuljon a leszerelés. Ilyen körülmények között — folytatja a cikkíró — a népeknek jogukban áll elvárni, hogy az ENSZ leszerelési bizottságának albizottsága, amely augusztus 29-én ismét munkához látott, minden erejével azon lesz, hogy eltávolítsa a megegyezéshez vezető úton még mindig fellelhető nehézségeket. A tények azonban arról tanúskodnak, hogy az albizottság munkájában mindezideig nem lehet lényeges előrehaladásról beszélni. Amint szeptember 9-én Szoboljev, a Szovjetunió képviselője az albizottságban rámutatott, Stassennek az a kijelentése, hogy az Egyesült Államok fenntartja magának az állásfoglalás jogát mindazokkal a javaslatokkal kapcsolatban, amelyeket korábban terjesztettek az albizottság elé, megakadályozza a világos kép kialakítását abban a kérdésben, hogyan vélekedik az Egyesült Államok a Szovjetunió május 10-i javaslatairól. így tehát — jegyzi meg a cikkíró: Az Egyesült Államok hivatalos álláspontja a leszerelés kérdésében nem világos. Meg kell látni — mutat rá Marinyin — hogy az amerikai sajtó az utóbbi időben tarkállik olyan szenzációs hírektől, amelyek szerint az Egyesült Államok általában „mellékvágányra tolta az összes leszerelési terveket, amelyek mellett a genfi értekezlet előtt állást foglalt.” Az ilyesféle megállapítások csupán azt bizonyítják, hogy a tényleges leszerelés útján való előrehaladás egyáltalán nem elégít ki egyes politikusokat, akik az erő politikájában a legfőbb bölcsességet, -Genf szellemében pedig elkárhozást látnak. Kitűnik ez például Frye-nek, a Christian Science Monitor szemleírójának cikkéből, amelyben kitálalja az Egyesült Államok egyes politikusainak „kettős könyvelését”. A szemleíró cikkében nem szerepelnek nevek. Azok a politikusok, akiknek nézeteit részletesen ismerteti, itt névtelenek. Ezek azonban távolról sem valami kiagyalt emberek. Ezek élnek és tevékenykednek, méghozzá igen céltudatosan. Arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy lefékezzék Genf szellemét, ugyanakkor teljesen változatlanul folytassák tovább az erő politikáját. Reston, a New York Times washingtoni tudósítója a lap hasábjain ugyancsak megismerteti olvasóit az ilyesféle politikusok egyik tekintélyes képviselőjének álláspontjával, de nem tartja titokban sem az illető nevét, sem hivatali helyzetét. Ezúttal Quarlesről, az Egyesült Államok új légügyi miniszteréről van szó, aki a napokban beszédet mondott Philadelphiában. Reston szerint a nem túlságosan bonyolult beszéd lényege a következőkben foglalható össze: a leszerelés megszokott értelmezése „ódivatú” és nem áll összhangban a jelenlegi helyzettel: az Egyesült Államok biztosítani szándékozik hatalmas atom- és légierejének fenntartását; szó sem lehet tehát „pz atomfegyver eltiltásáról és megsemmisítéséről”, csakis az atomerővel rendelkező államok „kölcsönös felügyelete” előzheti meg a bármelyik fél részéről indítandó váratlan támadást. Ily módon tehát — állapítja meg Marinyin — az atomfegyver bármilyen áron való megőrzése annak a politikának alfája és ómegája, amelynek buzgó szószólója Quarles. „Béke a hathatós ■ fékentartás útján“ — így nevezi Quarles saját felfogását. Reston viszont azon a véleményen van, hogy találóbb elnevezés lenne „béke a kölcsönös terror útján” A dolog lényege természetesen nem az elnevezés. A „hathatós fékentartás” vagy a „kölcsönös terror” politikája nem más. mint a nemzetközi bizalmatlanság és az országok közötti feszültség fokozása, a biztonsági garanciák hatékony formáinak elvetése, a béke aláaknázása. Ezzel szemben Genf szelleme hivatott előmozdítani a béke megszilárdítását a leszerelés, az erősödő nemzetközi bizalom, a szilárd biztonsági garanciák, a sokoldalú békés együttműködés alapján. A népek már régen választották — írja befejezésül Marinyin. — ök Genf szelleme mellett állnak. Genf szellemét akarják érvényesíteni az alapvető nemzetközi kérdések megoldásánál, síkraszállnak a leszerelésért, az atomfegyverek feltétlen eltiltásáért, a hatékony nemzetközi pllenőrzésért. Szeptember 13-án moszkvai idő szerint délelőtt tíz órakor a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormány- küldöttségei szűkebb összetételben ülést tartottak. A szünet után 15 órakor tartották a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségeinek negyedik ülését teljes Összetételben. Az ülésen tovább folyt a vita a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatai felvételének kérdéséről. Az ülés elején N. A. Bulganyin,, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió kormányküldöttségének veze-/ tője és V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere nyilatkozatot tettek. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió kormányküldöttségének vezetője és K. Adenauer szövetségi kancellár, a Német Szövetségi Köztársaság kormány- küldöttségének vezetője, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere és W. Hallstein, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériumának államtitkára között lefolyt véleménycsere után elhatározták, hogy felveszik a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között és elhatározták, hogy ezzel kapcsolatban kicserélik a megfelelő okiratokat. Ezzel a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségeinek tárgyalása véget ért. A tárgyalások eredményeiről Moszkvában közös nyilatkozatot hagytak jóvá. Zárónyilatbö2at a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság tárgyalásainak, eredményeiről 1955. szeptember 9. és 13. között Moszkvában tárgyalások folytak a Szovjetunió kormány- küldöttsége és a Német Szövetségi Köztársaság kormány- küldöttsége között. Szovjet részről a tárgyalásokon részt vettek: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke (a küldöttség vezetője), N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, .V- M. Molotov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter, M. G. Pervuhin, a Minisztertanács elnökének első helyettese, I. G. Kabanov, külkereskedelmi miniszter és V. Sz. Szemjonov, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese. A Német Szövetségi Köztársaság részéről a tárgyalásokon részt vettek: Dr. K. Adenauer, szövetségi kancellár, (a küldöttség vezetője), dn H. von Brentano külügyminiszter, dr. W. Hallstein, a külügyminisztérium államtitkára, dr. H. Globke, a szövetségi kancellár irodájának államtitkára,^K. Arnold, Észak- Rájna Westfália miniszterelnöke, a Szövetségi Tanács külügyi bizottságának elnöke, K. G. Kiesinger, a szövetségi 'parlament külügyi bizottságának elnöke, C. Schmied, a szövetségi parlament külügyi bizottsága elnökének helyettese, H. Blan- kenhorn nagykövet, F. von Eckhardt nagykövet, W. Grewe minisztériumi igazgató. A kölcsönös megértés légkörében lefolyt tárgyalások alkalmával széleskörű és mély véleménycserére került sor a Szovjetunió és a ’ Német Szövetségi Köztársaság közötti kölcsönös kapcsolatok kérdéseiről. A tárgyalások folyamán megtárgyalták a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kpzötti diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdését is. Megegyezést értek el, ami kifejezésre jut a felek által kieseiéit idevonatkozó okiratokban, hogy a szövetségi kormány és a szövetségi parlament, valamint a Szovjetunió Legfelső , Tanácsa elnökségének jóváhagyása után a két ország felveszi?- a diplomáciai kapcsolatokat, e célbpl megfelelő nagykövetségeket létesít Bonnban és Moszkvában és kicserélik diplomáciai tisztviselőiket rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti minőségben. Mindkét küldöttség megegyezett abban, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele hozzájárul a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kölcsönös megértésének és együttműködésének az európai béke és biztonság érdekében való fejlesztéséhez. A felek emellett abtyól indulnak ki, hogy a normális kapcsolatok felvétele és fejlesztése a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között hozzájárul az egész Németországot érintő rendezetlen kérdések megoldásához és ezzel kell, hogy hozzájáruljon a német nép fő országos problémájának — a német demokratikus állam egysége felújításának megoldásához is. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja a létrejött megegyezést az alább közölt szövegű okiratok kicserélésével erősítette meg. A felek abban is megegyeztek, hogy a Szovjetunió és a német Szövetségi Köztársaság a legközelebbi időben tárgyalni fognak a kereskedelem fejlesztéséről. A létrejött megegyezésről szóló dokumentumok Konrad Adenauer úr Őexcellenciájának, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának, Moszkva Moszkva; 1955. szeptember 13. Szövetségi kancellár úr, Azzal a megegyezéssel kapcsolatban, amely a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségei között lefolyt tárgyalások alkalmával jött létre, tisztelettel megerősítem Önnek, hogy a szovjet kormány, elhatározta a diplomáciai kapcsolatok felvételét a Német Szövetségi Köztársaság kormányával és diplomáciai-képviselők kicserélését rendkívüli ,és meghatalmazott nagykövetek minőségében. A Szovjetunió kormánya annak a meggyőződésnek ad kifejezést, hogy a most felvett diplomáciai kapcsolatok hozzájárulnak a Szovjetunió és ,a Német Szövetségi Köztársaság kölcsönös megértésének és együttműködésének az európai béke és biztonság érdekében való fejlődéséhez. A szovjet kormány emellett abból indult ki, hogy a normális kapcsolatok felvétele és fejlesztése a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között elősegíti az egész Németországot érintő rendezetlen kérdések megoldását és ezáltal hozzá kell járulnia a német nép fő országos -'roblémájának — a német demokratikus állam egysege felújításának megoldásához is. Szükségesnek tartom ezennel kijelenteni, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvételéről a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között létrejött megegyezés érvénybe lép, mihelyt azt jóváhagyja a Szovjet- -unió Legfelső Tanácsának Elnöksége. Kérem Önt, Kancellár Or, fogadja mély tiszteletem kifejezését. N. A. Bulganyin. N. A. Bulganyin marsall úrnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnöke őexcellenciájának, Moszkva Moszkva, 1955. szpíember 13 Miniszterelnök Ür, azzal ; megegyezéssel kapcsolatban, a mely a Német Szövetségi Köz íársaságJés a Szovjetunió kor mányküldöttsfgei között lefoly tárgyalások alkalmával jött lét re; tisztelettel megerősítem ön nek, hogy a szövetségi kormán; elhatározta a diplomáciai kap csolatok felvételét a Szovjetünk működés fejlesztéséhez az európai béke és biztonság érdekében. / A szövetségi kormány emellett abból indul ki, hogy a normális kapcsolatok felvétele és fejlesztése a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió- között elősegíti az egész Németországot érintő rendezetlen kérdések megoldását és ezáltal . kormányával és a diplomáciai i képviselők kicserélését rendkí■ vüli és meghatalmazott nagykö■ vetek minőségében. A szövetségi kormány annak 1 a meggyőződésnek ad kifejezést,- hogy a most felvett diplomá- ciai kapcsolatok hozzájárulnak ' a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió között i kölcsönös megértés és együtthozzajarul a nemet nép fő országos problémájának — a német demokratikus állam egysége felújításának megoldásához is. Ez az egyezmény érvénybe lép, mihelyt jóváhagyja a szövetségi kabinet és a német szövetségi parlament. Miniszterelnök ür, fogadja, kérem, mély tiszteletem kifejezését. " K. Adenaum
