Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-13 / 32. szám

1955. augusztus 13. 11 Szerelmi vallomás P éter szerelmet vallott ' Jankának! Tette pedig ezt a lányregényekben nagyon szokatlan módon. Nem is eresz­kedett térdre, nem is sóhajtott, nem is csókolgatta sokáig a lény pici keiét. Miközben Jan­ka a víz tükrén csillogó suga­rak iátékát bámulta, egyszerű­en elmondta a maga mondó- káját. Beszéde majdnem kemé­nyen hangzott, de meg kell adni, gondosan előkészített be­széd volt! — Itt nincs helye hímezés- nek-hámozásnak — kezdte el a vallomást — én nem foglak sokáig az orrodnál fogva ve­zetni és nem akarlak bolondí­tom. Rendes lány vagy, tetszel nekem. Nem vagy olyan ki- kent-kifent maskara, mint a többiek, akikkel eddig talál­koztam, Igen, kislány, úgy ér­zem, "te vaCni az a bizonyos „igazi”, és azt hiszem, mi ket­ten összeillünk. Mindig ilyen lány után lógyódtam s magam csodálkozom rajta a legjobban, hogy erre eddig nem jöttem rá. Janka hallgatóit, s o. hallga­tás ilyenkor mindig okosnak látszik. Péter folytatja: — Én eddig csak ugrattam a lányokat, de nem szívesen tettem, hidd el, rosszul esett a dolog. Annyi érzés töltötte el a telkemet, annyi mondaniva­lóm lett volna, de nem akadt soha senki, akinek kiönthet­tem volna a szívemet. Egy lány sem akadt, aki megértette volna gondolataimat. Boldoggá tudnék tenni egy asszonyt, igen nagyon boldoggá. Ebben biztos vagyok. Mégis, önma­gommal meghasonlottan, kétsé­gektől gyötörve éltem, s tele voltam önmarcangoló gondola­tokkal. Aztán megtaláltalak le­ged. Te ismersz engem, és tu­dod mi van bennem. Te vagy az első, aki megértett, te vagy az első akinek el mertem mon­dani, milyen érzések laknak a szívemben. Nélküled semmit sém érne az életem! Ne is til­takozz ellene — némította el tekintetével Jankát, aki éppen vissza akarta utasítani a sok dicsérd szót. — Igenis, mi len­ne belőlem nélküled? Le nem horganyzott ember, aki a sze- rencsecsillagát keresi. Csak mióta téged ismerlek, értettem meg a közös munka szépségét, csak azóta tudom, hogy meny­nyire össze tudja kapcsolni az embereket a közös cél, a közös érdeklődés. Nekem sokszor tá­madnak jó gondolataim — per­sze akad köztük bolondság is bőven, de ezek a gondolatok összetorlódnak bennem, éget­nek, kitörnek belőlem gáttala- nul, mint az áradat. Te tudod csak gondolataimat elrendezget­ni, az áradatot mederbe kény­szeríteni, s helyes irányt szab­ni elképzeléseimnek. A te se­gítségeddel látnak napvilágot terveim. Ha te nem lennél, semmit sem alkottam volna. Elkezdtem drámát írni. A har­madánál abbahagytam, mert közben filmíráshoz kaptam ked­vet. Ennek is nekigyűrkőztem, de nem tudtam befejezni. Aj­tón lírai elbeszéléseket kezd­tem irogatni. így ment ez ál­landóan. Egyszer az járt a fe­jemben, hogy folyóiratot kéne alapítani, aztán belekeveredtem a politikába, de ez is csak ad­dig érdekelt, míg nem támadt valami újabb bolondos ötletem. Csak mióta veled megismer­kedtem, van valami rendszer «z életemben. Te tudod csak kihozni belőlem minden képes­ségemet. Szívós vagy, nem egykönnyen engedsz. Hálás va­gyok érte nagyon... és tu­dod ... ? — s itt egyszerre meglágyultak Péter szavai — én mindezért nagyon szeretlek. Janka mosolyog. Péter ne­mébe néz. Milyen régóta várta már ezt a pillanatot. Bár szíve körül részegítő zavar bizsereg, egész világosan tudja, mit fog Péternek válaszolni. Szinte bosszankodik magában, ha rá­gondol, hogy milyen egyértel­mű lesz a válasza. Igen, szereti Pétert, ezerszer szereti, szere­ti! Már régóta kedvelte ezt a kedves, bolondos és ellágyult cinikus férfit, ahogy gondolat­ban elnevezte. De ismerte gyenge oldalait is, hiszen a fiú maga volt az, aki fö'hívta rá­juk a figiielmet. Csakugyan úgy történt köztük minden, ahoy Péter az imént elmondta. Az ö unszolására fejezte / be és jelentette meg a fiú társada­lomtudományi tanulmányát! Ö volt az. aki érdeklődésével, ál­landó kérdéseivel, a saját mun­kájával ösztökélte! Valami kü­lönös versengés alakult ki kö­zöttük az idők folyamán. Vajon mióta várta már ” Janka ezt a pillanatot? Réges-régen. Most azonban már minden a legnagyobb rendben van. Azért mosolyog hát olyan földöntúli boldogság­gal. És mikor végre megszó­lal, kissé keményen, de mégis gyengéden, még sugárzóbbá vá­lik az arca. — Miért is titkolóznék előt­ted, Pétzrkém? Megmondom en bátran az igazat. Csak a „jó­nevelés ” tartott vissza tőle, hogy — nos, hogy ne mondjam el magam azt. amit az előbb te mondtál nekem. Remélem, értesz belőle? — Igazat beszélsz? És Péter magához szorította Janka karját. A részeg kábulat, az előbbi zava odottság lassan oszladozni kezd Janka szívében. Már is­mét az a Janka áll előttünk, aki józanul szemléli az életet. — Nem tudok hazudni. Pé­ter — mondja határozott han­gon. — Nem volna igaz és őszinte dolog, ha most tördel­ném a kezemet és úgy visel­kednék, mint aki nem tud dönteni. Én azt tartom he­lyesnek, hogy az emberek min­denkor legyenek őszinték egy­máshoz és sohase hazudjanak. Én bizony semmit sem adok a presztízsre, amit annyiszor emlegetnek. Gyűlölöm azokat a lányokat, akik az élet legszebb érzéseivel is taktikáznak, gyű­lölöm a cselszövőket, a számí­tókat, akik így akarják még jobban magukhoz láncolni szí­vük választottját. Vagy szeret valaki olyannak, amilyen va­gyok, ha meg nem, hát... És még valamit szeretnék monda­ni neked ebben a komoly pil­lanatban. ígérjük meg egymás­nak, hogy mindig, minden kö­rülmények között őszinték le­szünk egymáshoz! Soha sem hazudunk, sose fogunk titko­lózni egymás előtt! — Jankám, nagyszerű kis­lány vagy! Így válaszolt Péter Janka vallomására és ügyetlen moz­dulattal megcsókolta a lány ki­csi kezét. — tgérem, hogy mindig őszinte leszek hozzád — mond- ta. — Még akkor is, ha keserű­séget okozol vele!? — teszi hozzá Janka. — Mindig, minden esetben’. — fogadkozik Péter. — Éppen ez az, amit legjobban szeretek benned, őszinte vagy, én is ilyen leszek hozzád, mindig. — Akkor hát minden rend­ben van — mondta Janka és megszorította a fiú kezét. — No és — kérdezitek kí­váncsian — mi történt aztán? Csókolóztak? Higgyétek el, kedves olvasóim, ami ez után következett, tulajdonképpen már nem is lényeges. AffelC mindenesetre biztosíthatlak benneteket, hogy Janka nem sóhajtozott közben, nem is bá­multa a holdat, egyszóval egy­általán nem viselkedett szenti­mentálisán. Úgy fogadta Pé­ter csókját, mintha ez a vilá­gon a legtermészetesebb. dolog volna. Hiszen az ilyesmi min­den szerelmi vallomáshoz hoz­zá tartozik. Igen. A folyó fölött úszott a hold. Igazán gyönyörű volt az este! Szladká asszomj biz­tosan azt írta volna: „két szív dobbant össze csodálatos rit­musban.'’ Az is elképzelhető, hogy ezt sem találta volna elég jónak és még nagiiobb banali­tást írt volna, kb. ilyenformán: „mindörökre a tied vagyok — mondta a lány és erőtlenül omlott Péter keblére’’. ■Janka és Péter a parton sé­táltak. Azonban egészen más­fajta beszélgetés folyt közöt­tük, Péter a munkájáról be­szélt és politikai kérdéseket fejtegetett. Aztán egyszerre egészen váratlanul, és látszó­lag teljesen indokolatlanul más témára ugrott át. — Szerettél már valakit, Jankám? — kérdezte. Igen. Tizenkét éves vol- *lam akkor. Ügye mulat­ságosan hangzik? Ő volt a kör­nyék legjobb trombitása és ez­zel teljesen lenyűgözött. Azzal vallotta be érzelmeit, hogy ala­posan hátbavert. Pedig már nem voltam egészen gyerek, különösen a lábam és a Icarom nyúlt meg alaposan. Nem is igen tudtam őket hová tenni. Már ebben az időben is elég szájas voltam és kikacagtam lovagom vézna alakját. De, hogy eláruljam az igazságot, azért nekem is voltak gyönge pillanataim. Ilyenkor verseket küldözgettem neki. amelyeket SILÓVÁ: ’ , P APÍRFIGURAK REGÉNYRÉSZLET, otthon, a könyvtár veitekében vetettem papírra. Ez a csele­kedet abban az időben nagyon merésznek tűnt előttem. Saj­nos azonban süket fülekre ta­láltam. Tovább püfölt * csak néha-néha, ha a mezőn kóbo­roltunk, volt kedves és gyen­géd hozzám. Ilyenkor virággal kedveskedett és belecsimpasz­kodott a hajamba. Ez volt az én első szerelmem. — Csodálom, hogy azóta sen­ki sem fedezett fel — jegyezte meg Péter. — Nyilván nagyon visszata­szítónak tartják pisze orromat és kötekedő természetemet. Rö­viden szólva, nem vagyok elég csinos — tudod, olyan vagyok, mint a csúf kacsa a nemes hattyúk között. — Ugyan, mit számít a szép­ség: A szépség nem más, mint egy leltár, amelynek rendbe­tartására a kisasszonykák na­gyon sok időt és pénzt pocsé­kolnak. — Péter megvetően le- biggyessztette az ajkát. — A szépség csak amnyfüst. Arra jó, hogy odacsalogassa a fér­fiakat. Neked, kedvesem, sok­kal drágább kincsed van, mint a szépség! A lelked! Neked van egyéniséged, van józan eszed és ez többet ér! Különben hall­gass! Ráadásul még szép is vagy, még ha nem is vagy ennek tudatában. Ott van a szépséged csillogó szemed tük­rében! — Hát te is ide jutottál? Eddig nem is sejtettem, hogy te is értesz a bókoláshoz! Ed­dig nemigen mondtál nekem ilyen szépeket. Bevallom, hogy bár nem vágyom rájuk, mégis nagyon jól esik most halla­nom. Tudod, ez már így van ... minden nő hiú és szereti, ha dicsérik! — Ez csakugyan így van, hiú valamennyi! — tüzesedett neki Péter. — Udvaroltam egyszer egy kislánynak. Fekete volt a haja és el kell ismerni, nagyon csinos teremtés volt. Tudod, hogy gyakran szoktam a lá­nyokat ugratni, neki is elmond­tam egyszer,'hogy a vöröshajú nők tetszenek nekem.-. Erre a lány — képzeld 'el az őrültet — egy hét múlva vörösre fes­tett hajjal jött a randevúra! Vörös volt, mint egy ívkakö­lyök. Úgy tettem, mintha sem­mit sem vettem volna ßzre. Mert, tudod, ez a legjobb or­vosság a női hiúság ellen. — Hát ez jellemző rád? r— mondta Janka vidám kacagás közben. — Lehet, Szóval úgi/ tettem, mintha semmi változást _ sem vettem volna észre. A kisasz- szonyka sürgött-forgott körü­löttem, fésülködött, szóval mindent elkövetett, hogy föl­keltse az érdeklődésemet. Vé gül aztán, mikor már nem bír­ta tovább, egyszerűen megkér­dezte, mit szólok a hajához. — Csodálkozó arcot vágtam és megkérdeztem: „Miért? Tör­tént "ele valami?” Erre már kitört szegényből a zokogás. El­sírta, hogy az én kedvemért festette be vörösre. Én persze biztosítottam, hogy nem szere­tem a vöröshajú nőket. Kép­zelheted, mit rendezett erre! Persze azonnal vége lett a ba­rátságunknak. Most látod, ilye­nek a nők! Janka szívből kacagott. — Ilyenfajta ember ez a Péter! Ilyesmi másnak eszébe se ju­tott volna! — Mikor én hasonló dolgokat írtam a cikkembe, amelyben bebizonyítottam, hogy kizárólag a női butaság szaporítja a há­zasságszédelgőket, a főszerkesz­tő asszony egyenesen kiröpí­tett. Nem akarta elismerni, hogy a lányok és asszonyok egy része mindenáron arra tö­rekszik, hogy alkalmazkodjék a férfiakhoz és szívesen sutba dobja egyéniségét, csakhogy minél gyorsabban férjhez me­hessen. De talán beszéljünk másról, Péterkém. ez a kérdés most nem való ide. Ezen el rget bosszankodhatunk máskor is! Az a véleményem, nyájas " olvasóm, helyesen járunk el, ha most magukra hagyjuk a fiatalokat. Ne hallgassuk ki, miről beszélgetnek, hiszen ma­gunk is tudjuk, hogy ilyen al­kalomkor nincs szükség ta­núkra. Távozzunk és várjunk egy Ids időt, hiszen az idő majd úgyis eldönti, mivé fejlődik az ügy. Úgysem marad titokban semmi! Csak legyünk türelme­sek. mindennek eljön az ideje! Fekete rövid kulikabát, uj- jain fehér rwrvégmintával, alat­ta fehér _j*<nlőver, ujjain fekete mintával. Kötéshez kb. 40 dkg fekete és 25 dkg fehér zeflrfo- nal kettős szála, 2-es és 2 és feles kötőtű szükséges. A pa­tentkötéseket 2-es tűvel és 1 síma 1 fordított váltakozásával kötjük. A többi részen símakö- téssel, vagyis síma és fordított sorok váltakozásával a 2 és fe­les tűvel dolgozunk. A kabát kötését az alsó szé­len kezdjük csípőbőségünknek megfelelő szerszámmal, 8 cm patentkötés után az 1. sima sorban minden 10. szembe sza­porítunk és az Így nyert bő­séggel kötünk egyenesen a kar­kivágásig. Itt a hátrészen lő­szer 1 szemet fogyasztunk és egyenesen kötünk tovább a vál­la^- Kb. 20 cm-es karkivá­Fekete-fehér együttes gásmagasságnál a szemeket 3 részre osztva a szélső harma- dokat 10 szemenkint, a nyak- kivágás szemeit ‘egyszerre be­fejezzük. Elejét két részben kötjük karkivágásig a hátával azonosan. Itt a karkivágásnál 8, 3, 2 és 5x1 szemet fogyasz­tunk, a középvonal felett pedig minden fordulásnál 1 szemet a vállaltig. 22 cm karkivágásma- gasságnál a szemeket 10 sze- ménkint befejezzük. Elejének 5 cm széles visszahajtott és le- varrott gomboláspántját a föl­szedett szemekre patentkötés­sel készítjük. Ujjait 56 szemes patentkötéssel kezdjük, majd 12 cm után simán kötjük. A középső szemek fölött beköt­jük az alapba a mintát. Az 1. sorban 10 szemet szaporítunk, majd minden 6. sor elején és végén 1-1 szemmel tovább sza­porítunk a kívánt bőségig. Kar­kivágáshoz érve minden sor e- lején 1 szemet fogyasztunk 16 cm magasságig. Innen kezdve csak a mintás szemeket köt­jük tovább a váll szélességének megfelelő hosszúságig és a mintás csíkot összeállításnál a vállak vonalára varrjuk. A pullóvert a derékbőségnek megfelelő szerszámmal kezdjük és 15 cm patentkötést készí­tünk. Utána símán dolgozunk, az oldalvonalak felett minden '6. sorban 1-1 szem szaporítás­sal. Karkivágását a kabát le­írása szerint fogyasztjuk. Hát­részét a karkivágástól két rész­ben kötjük. Elején a nyakkivá­gást a karkivágás fogyasztásá­tól 16 cm-re kezdjük. Főzelékfélék eltevése télire Zöldbab. A friss, hibátlan zöldbabot megmossuk, meg­tisztítjuk és tetszés szerint feldaraboljuk. Sós, gyengén cukrozott vízben puhára főzzük. Szűrőkanállal kiszed­jük, üvegekbe rakjuk és ráöntjük a levet. Minden üveg zöldbabra (1 literes üveg) 2 evőkanál ecetet és kevés szalicilt teszünk. Le­kötjük, fél órán át gőzöl­jük. Tök. A tököt meghámoz­zuk, a magját kivesszük, s tökgyalun meggja'uljr.k. Tisztára súrolt deszkára té­ve besózzuk, s a deszka e- gyik végét kissé feltámaszt­juk, hogy a sóslé lecsu'og- jon róla. Amikor a tök 1 órát állt a sóban, vigyázva kinyomkodjuk, s lazán üve­gekbe rakjuk. A tetejére kaprot teszünk, s hideg, gyengén ecetes vizet öntünk rá. Szalicilozzuk, majd lég­mentesen lezárva 25 percig gőzöljük és kihűlésig a fa­zékban hagyjuk. Málnalekvár kétféleképpen A málnát óvatosan m -g- mossuk és jól lecsurgatjuk. Csak akkor tesszük fel főz­ni, amikor már megszáradt. Egy kiló gyümölcshöz fél ki­lő cukrot számítva együtt főzzük és állandóan kever- getjük. Mindaddig főzzük, amíg a lekvár kocsonyásod­ni kezd. Ezt úgy próbá'juk ki, hogy egy kanálkáva! ü- vegtáriyérra csepegtetünk belőle. A megfőtt lekvárt forrón üvegekbe rakjuk és szárazon gőzöljük. * * * A málnát szitán áttörjük és ugyanannyi cukrot te­szünk hozzá, mint ameny- nyi a gyümölcs súlya. Ál­landóan kevergetve forraljuk és a forrás közben képződő habot leszedjük róla. Körül­belül fél órát forraljuk, azu­tán levesszük a tűzről és addig hagyjuk állni, amíg a teteje bebőrösödik. Ezután üvegbe szedjük é? lekötve szárazon gőzöljük. Málnaszörp nyersen 5 kg málna, 3 1 víz, 10 dkg citromsav. A málnát alaposan össze­törjük és a vízzel meg cit­romsavval elkeverjük és 48 órán át állni hagyjuk Azu­tán rongyon keresztül át­csepegtetni hagyjuk. A tisz­ta levet lemérjük és annyi cukrot teszünk bele, air.eny- nyit a lé nyom, azután még minden literre 1 kiskanál szalicilt keverünk hozzá A kész .málnaszörpöt üvegekbe öntjük és jól bedugaszoljuk és celofánnal lekötjük. Az ezen módon készült málnaszörpnek megmarad a málna friss szaga és íze.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom