Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-13 / 32. szám

1955. augusztus 13. 9 A ■ múlt héten a virág-közvélemény figyelmének középpont­jába elsősorban a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülése került. A szovjet parlament képviselői megvitatták N. A. Bul- ganyin beszámolóját a genfi kormányfői értekezleten részt vett küldöttség munkájáról. A Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke hangsúlyozta, hogy Genfben a részvevők közös erőfeszítései nyomán jelentős eredmények születtek az államok közötti kölcsönös bizalom kialakításának útján. A beszéden vörös fonalként húzódott végig az a gondolat, hogy továbbra is — és különösen az októberi külügyminiszteri értekezleten — a genfi úton járva kell munkálkodni újabb eredmények, konkrét megegyezések elérésén. N. A. Bulganyin, a Legfelső Tanács ülésén bejelentette, hogy a genfi eszmecsere folyamaként meghívták Moszkvába Faure-t és Pinay-t Csütörtökön a francia minisztertanács hozzá is járult a meghívás elfogadásához. A francia miniszterelnök és külügy­miniszter moszkvai látogatása, amely október elejére várható, azt jelenti, hogy tovább szélesedik a Kelet és Nyugat közötti mesterséges válaszfalon Genfben megnyílt kapu. A moszkvai megbeszélések előnyösen befolyásolhatják a külügyminiszteri tanácskozás munkáját is. A Legfelső Tanács ülésén részt vett a jugoszláv parlament küldöttsége is. A delegációt, amelyet Bulganyin elvtárs külön üdvözölt be­szédében, nagy szívélyességgel fogadták Moszkvában. Ez az utazás „lehetővé teszi jugoszláv elvtársaink számára, hogy közelebbről megismerkedjenek a szocialista építés országunk- beli tapasztalataival, baráti kapcsolatokat létesítsenek a szov­jet dolgozókkal, meggyőződjenek arról, milyen mély és szívé­lyes rokonszenvet táplál a szovjet nép Jugoszlávia testvérnépei iránt” — mondotta Volkov, a Szovjet Szövetségi Tanács elnöke a küldöttség megérkezésekor. Egy másik meghívással: Adenauer moszkvai útjával kapcsolatos az a válaszjegyzék, amelyet a Szovjetunió a nyu­gatnémet kormányhoz juttatott el. A jegyzék javasolja, hogy a kancellár-vezette küldöttséggel augusztus végén vagy szeptember elején tartsák meg Moszkvában a tárgyalásokat a szovjet-nyugatnémet diplomáciai, kereskedelmi és kulturális egyezmények megkötéséről. Mivel a szovjet kormány elfogadta azt a nyugatnémet javaslatot, hogy előzetesen a két ország párizsi nagykövete folytasson nemhivatalos megbeszéléseket a moszkvai tárgyalások anyagának előkészítésére, a közeljövő­ben megkezdődik az első közvetlen diplomáciai eszmecsere a Szovjetunió és Nyugat-Németország között. ^ A nemzetközi sajtó egyik izgalmas témája a múlt héten a „mesterséges bolygók” kérdése volt. Egyrészt az amerikai sajtó közölte, hogy tudo­mányos megfigyelések céljából műszerekkel felszerelt rakétá­kat szándékoznak felbocsátani. Tervek szerint a rakéták 350— 500 kilométer magasságban körülbelül 30 000 kilométeres órán- j kénti sebességgel keringenek majd néhány napig a föld körül, végül pedig szétesnek majd anélkül, hogy bármi kárt is okoz­nának. A műszerek segítségével mind a föld felső légkörében, mind pedig a világűrben lejátszódó jelenségeket meg lohet figyelni. Másrészről Szedov szovjet akadémikus, a koppenhágai VI. nemzetközi űrhajózási kongresszus részvevője nyilatkozott' saj­tóértekezleten a szovjet tudósoknak a bolygóközi közlekedés területén folytatott munkájáról. Kijelentette, hogy a különböző méretű és súlyú „mesterséges bolygók“ létrehozására minden technikai lehetőség rendelkezésre áll s technikai szempontból lehetséges a nagyméretű mesterséges bolygók létrehozása is. A szovjet tervezet megvalósítása viszonylag a közeljövőben várható. Szedov akadémikus hangsúlyozta: úgy véli, hogy be­köszöntött az az idő, amikor minden erőfeszítést a „mestersé­ges bolygók” létrehozását célzó együttműködésre lehet irányí­tani és a katonai téren elért eredményeket a kozmikus repülés békés céljaira lehet átállítani. A nemzetközi atomkonferencia Hétfőn délelőtt 11 óra 30 perckor Genfben megkezdődött az atomerő békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi tudomá­nyos és műszaki értekezlet. Első ízben történik, hogy vitat­ják azokat a rendkívül fontos és időszerű kérdéseket, amelyek­ről eddig gyakorlatilag nem folyt tapasztalatcsere. Már önma­gában az a tény, hogy különböző társadalmi rendszerhez tar­tozó államok képviselői együttesén tárgyalják meg az atomerő problémáit, történelmi jelentőségű esemény, amely azt bizo­nyítja, hogy az atomerő békés felhasználásának kérdései túl­nőttek a nemzeti kereteken. Ezeket a kérdéseket ma már az emberiségnek együttesen lehet és kell megoldania. Az óriási magenergia-források kihasználásának az emberi lángelme által felfedezett lehetőségei mind fontosabb nemzet­közi tényezőt jelentenek. Azt a kérdést, hogy mi módon hasz­nálják fel ezeket a roppant erőforrásokat — a béke és az építés érdekében, vagy rombolásra és pusztításra —, korunknak ezt az alapvető kérdését ma senki sem döntheti el úgy, hogy ne kellene számítania a' földkerekség valamennyi népének aka­ratával. A népek pedig már régen kinyilvánították akaratukat: az atomerőt az emberiség javára és nem tömegpusztításra kell felhasználni. Rákosi Mátyás a jelenlegi helyzetről Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető­ségének első titkára hétfőn a csepeli sportcsarnokban tartott gyűlésen beszédet mondott, amelyben értékelte a jelenlegi nemzetközi, valamint belpolitikai fejleményeket és megvilágí­totta a Magyar Dolgozók Pártja és a kormány politikáját.----------­Soha többé Hirosimát A reggel hűvös völ\ és kellemes. Úgy látszott, sem­mi különös nem történik ezen a reggelen. — Lám, alig múlt nyolc óra — gondolta Masakazu Fujiji doktor és leült a kór­ház verandáján. Keresztbe­vett lábakkal, kényelmesen elhelyezkedett s tekintete megpihent a város, a hét folyó képén. Toshio Nakamura, a tíz­éves kislány az egyik távo­labbi városrészben diót evett, mielőtt úszni indult volna. Kicsiny barátnői, Kikuki és Murakammi a Tailcó-hídnál vártak rá. A radarállomás körül sem lehetett nyugtalanságot ta­pasztalni, jóllehet a készülék néhány amerikai repülőgép közeledését jelezte. — Felderítők — mondták a radarállomás kezelOi és le­gyintettek. Kár volt annyira várni a korai légitámadást. Az égen ebben a pilla­natban villám hasított vé­gig. Toshio Nakamurát va­lami a kishúga ágyához dobta és a diók szerteszét repültek. Masakazu Fujiji doktor arcra vetette mugát. Mire ismét felnéztek, a reg­gel már nem volt hűvös és kellemes. Körülöttük por­felhők kavarogtak. Mintha éjszaka lett volna, hirtelen besötétedett, csak a láng­nyelvek világítottak. A kislánynak Hataya néni azt mondta, hogy szaladjon vele együtt, megkere'sik a mamát. Á szomszédok ösz- szeégve} véresen futkostak össze-vissza, aztán valahon­nan előkerült a mama is, zokogva ölelték át egymást. Kikuki édesanyja súlyosan megsebesült, Murakammi édesanyját holtan tálálták. Masakuzu Fujii doktor nem tehetett mást, kizárólag a könnyű sebesülteken segí­tett; nagyon jól tudta, hogy a csekély számú életbenma- radt orvosnak nincsen ideje a súlyosabb sebesültekkel is törődni, azok menthetetle­nül meghalnak. Százezrek pusztulták el, alig pár perc alatt. Hirosimát, a nagy ja­pán tengeri kikötőt porrá rombolta az atombomba. Toshio Nakamura azóta megnőtt, huszadik évében jár. A mai napon, melynek reggel Hirosimában éppoly hűvös és kellemes, mint a tíz év előtti, a Tajko-híd- nál, bizonyára találkoyik Kikukival és Murakammival. Kezükben egy-egy szál hó­fehér krizantém. Murakam­mi édesanyjának sírjára he­lyezik a virágot, a halottak­ra gondolnak. És az élőkre. Masakazu Fujii doktor ma éppoly hosszasan nézi Hi­rosima hét folyóját. A hol­napokra gondol, a békére. Csendes a reggel ma Hi­rosimában, hűvös és kelle­mes. De ebben a csendben hatalmas, erős kiállás hálik, milliók és százmilliók ke­mény szava: nem akarjuk és nem engedjük megismét­lődni a hirosimai gyaláza­tot! A világ visszhangzik et­től a kiáltástól. ^AAAA/V^Ar✓^Af^AAAAAA/ A nagy dráma színhelyéről jöttek volt a közvetlen veszélyzóná­ban, nem érte roncsoló rádió- aktivitás. „csak” a tetőről rá­zuhanó égő fadarabok nyomtak pecsétet fiatal bőrére. „Csak” a szülői ház dőlt romba, „csak” két legjobb barátja és család­jának nagyobbik része maradt a romok alatt. És Hirosimában még mindig arat a halál. Az idei január ki­lenc embert ragadott el. az egv évtizeddel ezelőtti sebek annyi helyen 'nem hegedtek még be. Gyerekek százai szü­letnek deformá'va, torzult arc­cal. szemüreg és fülkagyló nél­kül. másodíziglen is sújtva az atombombázott városra. Egyszerű albumot ad ke­zünkbe, de minden oldala, m:'nden fényképe vádol. Ilyen volt a város... Itt volt a rob­banás központja... Itt volt a textilgyári munkások lakóne­gyede. Errefelé lakott a leg­jobb barátom — szavak ezek, közönséges szavak, de így mondva és Wie hal'va. gyúj­tanak, harcba hívnak. A képek borzalmasak, de mégsem csüggesztenek, hanem a kezet szorítják ökölbe. És lehet-e más a következő kér­dés: Mit tesz azért, hogy ne legyen mégegyszer, ne lehes­sen soha többé Hirosima? „Ezért élek .. — Mit teszek? Lehet, hogy nagy szónak tűnik, de higgyék el: ezért dolgozom és ezért élek — mondja. — Aláírást gyűjtöttünk. Én háromszázat. Jártuk a lakáso­A tolmácsunk Varsóban annyi a meglepe­tés. hogy ritkán lepődik meg az ember. Ami azonban a ja­pánok Zaklucsinszki utcai szál­lásán történt, azt hiszem még­sem mindennapos. A bemutat­kozás után az ébenfekete hajú lány szemében mintha egy kis mosolysugár villant volna, az­után így szól: — Magyarul, sajnos, még nem tudok beszélni, mert a magyar nyelv nagyon nehéz.. Igaz, nem is mondtam, mind­ez magyarul hangzott. Most már hadd mutassam be az eddig elmondottak főszerep­lőjét. Kyo Hanit, akivél először találkoztunk a japán delegá­ciónál. Vezetékneve bizonyára' ismerős, hiszen Hani profes­szor, a Béke-Világtanács tagja és a BVT emlékezetes üléssza­kán járt Magyarországon is. Amikor hazatért, tanácso'ta lá­nyának. aki zenét tanul és ja­pán első női karmestere tesz, hogy foglalkozzék a magvar népzenével is. A japán lány majdnem féléve tanul már ma­gyarul s a V1T után még gyorsabb ütemben akar ismer­kedni a magvar nyelvvel. Sokat érdeklődött a magvar zeneszer­zők iránt is. s elmondta, hogy levelet váltott Kodály Zoltán­nal is. Mindez tulajdonképpen csak afféle előhang, nem tartozik magához a cikkhez. -Hogy 'e- írtom. annak oka: az ilyen vé­letlenek ma általánosak Var­sóban. « Hirosimából jött... ... És Kyi hívja is már a komolv. mosolyra alig hajló fiatalembert. Hozzá jöttem. Jukio Motojasunak hívják. 24 éves. technikus, csak nemrég nősült, kü'dött ö is — de eh­hez a felsoroláshoz az embe­rek hozzátesznek még egv vá­rosnevet is. Japánból icit: Hi­rosimából. Hirosimából. És ezért Var­sóban. a felszabadult városban is mindig marad redő a hom­lokán. Hirosimából. .. Tizennégy éves volt, amikor azon az au­gusztusi reggelen piros tűzgömb A V1T legifjabb résztvevője, a 7 éves Sidi, egy iraki fiúcska emelkedett a város fölé és el- boldog, sugárzó tekintettel gyönyörködik a hősi város virágzó szabadult a pokol. Jukio nem szépségeiben kát, az utcán asztalok mellett álltunk és gyűltek az aláírá­sok. Kérdeztük a hirosimaiakat: Akarnak-e mégegyszer 1945. augusztus 6-ot? A hirosimaiak nem akarnak! Elhatároztuk azt is, hogy küldött képvisel majd bennünket a varsói VIT-en.^ Az útról kérdezem: hány hé­tig utaztak, volt-e nagy vihar a tengeren stb. Most először, a beszélgetés során elmosolyo­dik: — Ö, nem volt olyan roman­tikus az utunk, ahogyan a tá­volság után gondolná valaki. Három nap alatt értünk Tokió­ból Varsóba, a korszerű tech­nikát kihasználva, repülőgépen. De azért az izgalom és a ro­mantika iócskán megvolt útunk előkészítésében. Útlevelünket mindössze fél nappal az indu­lás előtt kaptuk meg, a kor­mány húzta, halasztotta és csak az ifjúság határozott követelé­sére adta ki. A .pénzé úgy kel­lett venrő1 yenre összegyűjte­ni — magunk is meglepődtünk, milyen komoly összegre rúgott a végén, milyen rokonszenvvel segítette az ország egész köz­véleménye utunkat. — Több mint haívanan va­gyunk. az eddigi legnagyobb japán VIT-delegáció. Képvisel­tetik magukat a vallásos szer­vezetek. a négvmi'Iió tagot tö­mörítő ifjúsági szervezetek ta­nácsa, a baloldali szocialista párt és a szakszervezeiek ifjú­sága is. Egyetlen egv volt kö­zülünk Bukarestben is. A töb­biek most vesznek 'részt elő­ször fesztiválon. — Hogy kik vannak közöt­tünk? Fiatalok, akik szeretik a békét, az életet. Nem tudok és nem akarok neveket kiemel­ni, mert mindnyájan megtették és megteszik azt, ami tő1 ük telik. A mosoly .. . A varsói estéken, a par­kokban, tereken színes villany- füzérek alatt gyakran találkoz­hatsz a feketehajú japán tech­nikussal, A sok ezer barát kö­zött most már gyakoribb a vendég arcán a mosoly. Mo­solygott akkor is, az erő és bizakodás sugárzásával, amikor a japán küldöttség felvonu'á- sán magasra emelte a táblát: — Megvédjük városainkat! r-d Soha többé Hirosimát! Ezek a koreai fiatalok látva az épülő Varsót és a még romba heverő, kiégett épületeket, hazájukra, Phenjanra gondolnak, ahol még nem is olyan régen, halált és pusztító lángot szórtak a gyilkos fegyverek. De ma már épül és szépül az ő hősi városuk is. Két földrész művészei szívükben örök barátsággal és sze­retettel ölelkeznek össze. Hazánk kiváló népművészeinek, a SLUK tagjainak és a hatalmas szabad Kína fiainak igaz, baráti találkozója ez Varsó utcáin.

Next

/
Oldalképek
Tartalom