Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-13 / 32. szám
1955. augusztus 13. 9 A ■ múlt héten a virág-közvélemény figyelmének középpontjába elsősorban a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülése került. A szovjet parlament képviselői megvitatták N. A. Bul- ganyin beszámolóját a genfi kormányfői értekezleten részt vett küldöttség munkájáról. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hangsúlyozta, hogy Genfben a részvevők közös erőfeszítései nyomán jelentős eredmények születtek az államok közötti kölcsönös bizalom kialakításának útján. A beszéden vörös fonalként húzódott végig az a gondolat, hogy továbbra is — és különösen az októberi külügyminiszteri értekezleten — a genfi úton járva kell munkálkodni újabb eredmények, konkrét megegyezések elérésén. N. A. Bulganyin, a Legfelső Tanács ülésén bejelentette, hogy a genfi eszmecsere folyamaként meghívták Moszkvába Faure-t és Pinay-t Csütörtökön a francia minisztertanács hozzá is járult a meghívás elfogadásához. A francia miniszterelnök és külügyminiszter moszkvai látogatása, amely október elejére várható, azt jelenti, hogy tovább szélesedik a Kelet és Nyugat közötti mesterséges válaszfalon Genfben megnyílt kapu. A moszkvai megbeszélések előnyösen befolyásolhatják a külügyminiszteri tanácskozás munkáját is. A Legfelső Tanács ülésén részt vett a jugoszláv parlament küldöttsége is. A delegációt, amelyet Bulganyin elvtárs külön üdvözölt beszédében, nagy szívélyességgel fogadták Moszkvában. Ez az utazás „lehetővé teszi jugoszláv elvtársaink számára, hogy közelebbről megismerkedjenek a szocialista építés országunk- beli tapasztalataival, baráti kapcsolatokat létesítsenek a szovjet dolgozókkal, meggyőződjenek arról, milyen mély és szívélyes rokonszenvet táplál a szovjet nép Jugoszlávia testvérnépei iránt” — mondotta Volkov, a Szovjet Szövetségi Tanács elnöke a küldöttség megérkezésekor. Egy másik meghívással: Adenauer moszkvai útjával kapcsolatos az a válaszjegyzék, amelyet a Szovjetunió a nyugatnémet kormányhoz juttatott el. A jegyzék javasolja, hogy a kancellár-vezette küldöttséggel augusztus végén vagy szeptember elején tartsák meg Moszkvában a tárgyalásokat a szovjet-nyugatnémet diplomáciai, kereskedelmi és kulturális egyezmények megkötéséről. Mivel a szovjet kormány elfogadta azt a nyugatnémet javaslatot, hogy előzetesen a két ország párizsi nagykövete folytasson nemhivatalos megbeszéléseket a moszkvai tárgyalások anyagának előkészítésére, a közeljövőben megkezdődik az első közvetlen diplomáciai eszmecsere a Szovjetunió és Nyugat-Németország között. ^ A nemzetközi sajtó egyik izgalmas témája a múlt héten a „mesterséges bolygók” kérdése volt. Egyrészt az amerikai sajtó közölte, hogy tudományos megfigyelések céljából műszerekkel felszerelt rakétákat szándékoznak felbocsátani. Tervek szerint a rakéták 350— 500 kilométer magasságban körülbelül 30 000 kilométeres órán- j kénti sebességgel keringenek majd néhány napig a föld körül, végül pedig szétesnek majd anélkül, hogy bármi kárt is okoznának. A műszerek segítségével mind a föld felső légkörében, mind pedig a világűrben lejátszódó jelenségeket meg lohet figyelni. Másrészről Szedov szovjet akadémikus, a koppenhágai VI. nemzetközi űrhajózási kongresszus részvevője nyilatkozott' sajtóértekezleten a szovjet tudósoknak a bolygóközi közlekedés területén folytatott munkájáról. Kijelentette, hogy a különböző méretű és súlyú „mesterséges bolygók“ létrehozására minden technikai lehetőség rendelkezésre áll s technikai szempontból lehetséges a nagyméretű mesterséges bolygók létrehozása is. A szovjet tervezet megvalósítása viszonylag a közeljövőben várható. Szedov akadémikus hangsúlyozta: úgy véli, hogy beköszöntött az az idő, amikor minden erőfeszítést a „mesterséges bolygók” létrehozását célzó együttműködésre lehet irányítani és a katonai téren elért eredményeket a kozmikus repülés békés céljaira lehet átállítani. A nemzetközi atomkonferencia Hétfőn délelőtt 11 óra 30 perckor Genfben megkezdődött az atomerő békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi tudományos és műszaki értekezlet. Első ízben történik, hogy vitatják azokat a rendkívül fontos és időszerű kérdéseket, amelyekről eddig gyakorlatilag nem folyt tapasztalatcsere. Már önmagában az a tény, hogy különböző társadalmi rendszerhez tartozó államok képviselői együttesén tárgyalják meg az atomerő problémáit, történelmi jelentőségű esemény, amely azt bizonyítja, hogy az atomerő békés felhasználásának kérdései túlnőttek a nemzeti kereteken. Ezeket a kérdéseket ma már az emberiségnek együttesen lehet és kell megoldania. Az óriási magenergia-források kihasználásának az emberi lángelme által felfedezett lehetőségei mind fontosabb nemzetközi tényezőt jelentenek. Azt a kérdést, hogy mi módon használják fel ezeket a roppant erőforrásokat — a béke és az építés érdekében, vagy rombolásra és pusztításra —, korunknak ezt az alapvető kérdését ma senki sem döntheti el úgy, hogy ne kellene számítania a' földkerekség valamennyi népének akaratával. A népek pedig már régen kinyilvánították akaratukat: az atomerőt az emberiség javára és nem tömegpusztításra kell felhasználni. Rákosi Mátyás a jelenlegi helyzetről Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára hétfőn a csepeli sportcsarnokban tartott gyűlésen beszédet mondott, amelyben értékelte a jelenlegi nemzetközi, valamint belpolitikai fejleményeket és megvilágította a Magyar Dolgozók Pártja és a kormány politikáját.----------Soha többé Hirosimát A reggel hűvös völ\ és kellemes. Úgy látszott, semmi különös nem történik ezen a reggelen. — Lám, alig múlt nyolc óra — gondolta Masakazu Fujiji doktor és leült a kórház verandáján. Keresztbevett lábakkal, kényelmesen elhelyezkedett s tekintete megpihent a város, a hét folyó képén. Toshio Nakamura, a tízéves kislány az egyik távolabbi városrészben diót evett, mielőtt úszni indult volna. Kicsiny barátnői, Kikuki és Murakammi a Tailcó-hídnál vártak rá. A radarállomás körül sem lehetett nyugtalanságot tapasztalni, jóllehet a készülék néhány amerikai repülőgép közeledését jelezte. — Felderítők — mondták a radarállomás kezelOi és legyintettek. Kár volt annyira várni a korai légitámadást. Az égen ebben a pillanatban villám hasított végig. Toshio Nakamurát valami a kishúga ágyához dobta és a diók szerteszét repültek. Masakazu Fujiji doktor arcra vetette mugát. Mire ismét felnéztek, a reggel már nem volt hűvös és kellemes. Körülöttük porfelhők kavarogtak. Mintha éjszaka lett volna, hirtelen besötétedett, csak a lángnyelvek világítottak. A kislánynak Hataya néni azt mondta, hogy szaladjon vele együtt, megkere'sik a mamát. Á szomszédok ösz- szeégve} véresen futkostak össze-vissza, aztán valahonnan előkerült a mama is, zokogva ölelték át egymást. Kikuki édesanyja súlyosan megsebesült, Murakammi édesanyját holtan tálálták. Masakuzu Fujii doktor nem tehetett mást, kizárólag a könnyű sebesülteken segített; nagyon jól tudta, hogy a csekély számú életbenma- radt orvosnak nincsen ideje a súlyosabb sebesültekkel is törődni, azok menthetetlenül meghalnak. Százezrek pusztulták el, alig pár perc alatt. Hirosimát, a nagy japán tengeri kikötőt porrá rombolta az atombomba. Toshio Nakamura azóta megnőtt, huszadik évében jár. A mai napon, melynek reggel Hirosimában éppoly hűvös és kellemes, mint a tíz év előtti, a Tajko-híd- nál, bizonyára találkoyik Kikukival és Murakammival. Kezükben egy-egy szál hófehér krizantém. Murakammi édesanyjának sírjára helyezik a virágot, a halottakra gondolnak. És az élőkre. Masakazu Fujii doktor ma éppoly hosszasan nézi Hirosima hét folyóját. A holnapokra gondol, a békére. Csendes a reggel ma Hirosimában, hűvös és kellemes. De ebben a csendben hatalmas, erős kiállás hálik, milliók és százmilliók kemény szava: nem akarjuk és nem engedjük megismétlődni a hirosimai gyalázatot! A világ visszhangzik ettől a kiáltástól. ^AAAA/V^Ar✓^Af^AAAAAA/ A nagy dráma színhelyéről jöttek volt a közvetlen veszélyzónában, nem érte roncsoló rádió- aktivitás. „csak” a tetőről rázuhanó égő fadarabok nyomtak pecsétet fiatal bőrére. „Csak” a szülői ház dőlt romba, „csak” két legjobb barátja és családjának nagyobbik része maradt a romok alatt. És Hirosimában még mindig arat a halál. Az idei január kilenc embert ragadott el. az egv évtizeddel ezelőtti sebek annyi helyen 'nem hegedtek még be. Gyerekek százai születnek deformá'va, torzult arccal. szemüreg és fülkagyló nélkül. másodíziglen is sújtva az atombombázott városra. Egyszerű albumot ad kezünkbe, de minden oldala, m:'nden fényképe vádol. Ilyen volt a város... Itt volt a robbanás központja... Itt volt a textilgyári munkások lakónegyede. Errefelé lakott a legjobb barátom — szavak ezek, közönséges szavak, de így mondva és Wie hal'va. gyújtanak, harcba hívnak. A képek borzalmasak, de mégsem csüggesztenek, hanem a kezet szorítják ökölbe. És lehet-e más a következő kérdés: Mit tesz azért, hogy ne legyen mégegyszer, ne lehessen soha többé Hirosima? „Ezért élek .. — Mit teszek? Lehet, hogy nagy szónak tűnik, de higgyék el: ezért dolgozom és ezért élek — mondja. — Aláírást gyűjtöttünk. Én háromszázat. Jártuk a lakásoA tolmácsunk Varsóban annyi a meglepetés. hogy ritkán lepődik meg az ember. Ami azonban a japánok Zaklucsinszki utcai szállásán történt, azt hiszem mégsem mindennapos. A bemutatkozás után az ébenfekete hajú lány szemében mintha egy kis mosolysugár villant volna, azután így szól: — Magyarul, sajnos, még nem tudok beszélni, mert a magyar nyelv nagyon nehéz.. Igaz, nem is mondtam, mindez magyarul hangzott. Most már hadd mutassam be az eddig elmondottak főszereplőjét. Kyo Hanit, akivél először találkoztunk a japán delegációnál. Vezetékneve bizonyára' ismerős, hiszen Hani professzor, a Béke-Világtanács tagja és a BVT emlékezetes ülésszakán járt Magyarországon is. Amikor hazatért, tanácso'ta lányának. aki zenét tanul és japán első női karmestere tesz, hogy foglalkozzék a magvar népzenével is. A japán lány majdnem féléve tanul már magyarul s a V1T után még gyorsabb ütemben akar ismerkedni a magvar nyelvvel. Sokat érdeklődött a magvar zeneszerzők iránt is. s elmondta, hogy levelet váltott Kodály Zoltánnal is. Mindez tulajdonképpen csak afféle előhang, nem tartozik magához a cikkhez. -Hogy 'e- írtom. annak oka: az ilyen véletlenek ma általánosak Varsóban. « Hirosimából jött... ... És Kyi hívja is már a komolv. mosolyra alig hajló fiatalembert. Hozzá jöttem. Jukio Motojasunak hívják. 24 éves. technikus, csak nemrég nősült, kü'dött ö is — de ehhez a felsoroláshoz az emberek hozzátesznek még egv városnevet is. Japánból icit: Hirosimából. Hirosimából. És ezért Varsóban. a felszabadult városban is mindig marad redő a homlokán. Hirosimából. .. Tizennégy éves volt, amikor azon az augusztusi reggelen piros tűzgömb A V1T legifjabb résztvevője, a 7 éves Sidi, egy iraki fiúcska emelkedett a város fölé és el- boldog, sugárzó tekintettel gyönyörködik a hősi város virágzó szabadult a pokol. Jukio nem szépségeiben kát, az utcán asztalok mellett álltunk és gyűltek az aláírások. Kérdeztük a hirosimaiakat: Akarnak-e mégegyszer 1945. augusztus 6-ot? A hirosimaiak nem akarnak! Elhatároztuk azt is, hogy küldött képvisel majd bennünket a varsói VIT-en.^ Az útról kérdezem: hány hétig utaztak, volt-e nagy vihar a tengeren stb. Most először, a beszélgetés során elmosolyodik: — Ö, nem volt olyan romantikus az utunk, ahogyan a távolság után gondolná valaki. Három nap alatt értünk Tokióból Varsóba, a korszerű technikát kihasználva, repülőgépen. De azért az izgalom és a romantika iócskán megvolt útunk előkészítésében. Útlevelünket mindössze fél nappal az indulás előtt kaptuk meg, a kormány húzta, halasztotta és csak az ifjúság határozott követelésére adta ki. A .pénzé úgy kellett venrő1 yenre összegyűjteni — magunk is meglepődtünk, milyen komoly összegre rúgott a végén, milyen rokonszenvvel segítette az ország egész közvéleménye utunkat. — Több mint haívanan vagyunk. az eddigi legnagyobb japán VIT-delegáció. Képviseltetik magukat a vallásos szervezetek. a négvmi'Iió tagot tömörítő ifjúsági szervezetek tanácsa, a baloldali szocialista párt és a szakszervezeiek ifjúsága is. Egyetlen egv volt közülünk Bukarestben is. A többiek most vesznek 'részt először fesztiválon. — Hogy kik vannak közöttünk? Fiatalok, akik szeretik a békét, az életet. Nem tudok és nem akarok neveket kiemelni, mert mindnyájan megtették és megteszik azt, ami tő1 ük telik. A mosoly .. . A varsói estéken, a parkokban, tereken színes villany- füzérek alatt gyakran találkozhatsz a feketehajú japán technikussal, A sok ezer barát között most már gyakoribb a vendég arcán a mosoly. Mosolygott akkor is, az erő és bizakodás sugárzásával, amikor a japán küldöttség felvonu'á- sán magasra emelte a táblát: — Megvédjük városainkat! r-d Soha többé Hirosimát! Ezek a koreai fiatalok látva az épülő Varsót és a még romba heverő, kiégett épületeket, hazájukra, Phenjanra gondolnak, ahol még nem is olyan régen, halált és pusztító lángot szórtak a gyilkos fegyverek. De ma már épül és szépül az ő hősi városuk is. Két földrész művészei szívükben örök barátsággal és szeretettel ölelkeznek össze. Hazánk kiváló népművészeinek, a SLUK tagjainak és a hatalmas szabad Kína fiainak igaz, baráti találkozója ez Varsó utcáin.
