Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-06 / 31. szám

1955 augusztus 6.

Jobb meggyőző munkát Felsőszélül

Fekete, mongolos arcú ember a felsőszelii CSISZ-szerue- zet elnöke. Egyben 0 az egységes földművesszövetkezet ag- ronómusa is. Igen nehéz beszédű, de azért úgy-ahogy megindult köztünk a beszélgetés. Mint már az szokás, a jó eredményekkel huzakodott elő:

— Az utóbbi időben a mi szervezetünk volt a legjobb a járásban. A szövetkezet segítségére kísérleti köröket alakítottunk; azonkívül kultúr- és politikai téren is jól működtünk, úgyhogy a kiértékelésnél mi kaptuk meg a járás versenyzászlaját.

Most azonban már nem nagyon elégedett a járási vezetőség a felsőszel iek munkájával. A napokban valószínű, hogy a zászlót is elviszik Táltosra.. Beszélgetés közben szó volt arról is, hogy vajon segítette-e az ifjúság az egységes földmű- vesszövetkezetet az aratásban. A válasz az volt, hogy nem, de nem is kell, mert nekik annyi szövetkezeti munkásuk van, hogy nincs szükségük bri- gádosokra. Mi azt hisszük, nem ártott volna a segítség, mert amint megtudtuk a felsőszeli EFSZ nem a legjobban állt (egy héttel ezelőtt) a beadással. Furcsa az is, hogy ebben az aránylag nagy faluban csak ötven CSISZ-tag •van, s ezzel meg vannak elégedve. Pedig do'goznak fiatalok az EFSZ- ben többen is, akik nem CSISZ-tagok, de valamiért idegenkednek a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tagságától.

A magtisztítónál találkoztam veHik. Két géppel éjjel-nappal tisztítják a learatott kenyérnek és takarmánynak valót. Sietni kell, mert sok is van — bőven fizetett a föld — s a hét kombájnt is győzni kell. A gép mellett a szokásos porfelhő, zsákok tömege és sürgő-forgó emberek.’ Minden tizenöt percben befut egy búzával megrakodt pótkocsi. Derekasan dolgoznak a kombájno- sok. No-, de nem hagyják magukat a tisztítók sem. Naponta a két géppel ötszáz mázsán is felül kitisztítanak. Onnan aztán egyenesen a felvásárlóhoz viszik.

Az egyik gép mellett két fiatal fiú: Pónya Jóska és Pd- nya Dénes és egy bajuszos ember, Skalnicky bácsi serénykednek. Arcuk csupa por s maszatos az izzadságtól. Egy ott álló kocsit is éppen akkor raknak. Bizony, elég nehezek

a zsákok, de azéit viccelődnek, nevetgélnek. Mégiscsak jó érzés zsákban látni egész évi fáradságos munkájuk eredményét. iS így aztán nem csodálkozhatunk rajta, hogy verejtékezés közben is jól esik a vicc és a nevetés. S aztán fiatalok is! A fcocsi tetején barnára sült, izmos fiú. Mézes Jani, szedi fel a zsákokat. Közben bíztatja társait:

— Siess azzal a zsákkal, te Pista, inert már nagyon befelé hajlanak a térdeid.

— Még te is a vállamra ülhetnél, akkor is feldobnálak a kocsira — adja vissza a szót. De azért bármennyire is le- génykedik, sietve dobja le a válláról a zsáket. Mégiscsak megnyomja az a maga súlyát.

A gép mellett szorgoskodók- nak is tele a kezük munkával. Négy zsák is telik egyszerre s közben mérni is kell. A két legény és Skalnicky bácsi győzik a munkát. Közben szót is váltottunk egymással. Beszélgettünk a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségről is, s akkor kiderült, hogy sem Pónya Jóska, sem Dénes (és vannak még többen is) nem tagjai az ifjúsági szövetségnek.

— Benne vagyunk a Cse- madokban, elég az nekünk — felel Jóska arra a kérdésemre, hogy miért nem tagok s ránt egyet a zsák száján, hogy szorosabb legyen a kötés. Áz igazi okot azonban nem áruljja el. Kifogásnak hozza fel, hogy elég a Csemadokba fizetni, minek még a CSISZ-be is. S különben is, nem érdemes oda menni — állapítja meg, de hogy miért nem érdemes, azt nem akarja, vagy nem meri megmondani.

Sajnálatos ez a közömbösség a CSISZ-szel szemben, de még sajnálatosabb az, hogy ezekkel a fiatalokkal nem törődnek. Nem is próbálják meggyőzni őket, hogy legyenek CSISZ- tagok. Pedig megérné a fáradságot, hiszen ügyes, dolgos fiúk. Dénes a szövetkezeti iskola tanulója is, szívesen tanul — ahogy mondja — hiszen ott arról tanulnak, hogy lehet többet, jobbat termelni. Érdekli őket a munka, a szövetkezet élete, tetszik nekik az, hogy ilyen nagyban — ISOO hektáron — gazdálkodnak. Biztos, hogy megnyerhetnék őket a CSISZ-be, csak beszélni kell velük értelmesen, hogy megérthessék.

KOVÁCS ZOLTÁN

MOZDÍTSUK

ELÉG ÜGYESEK Ha eléggé hajlékonyak és ügyesek vagyunk, próbáljuk megtenni a következőt: Tegyünk hosszú és erős botot a falat és padiót elválasztó élre és kezünkkel a bot másik végét fogva lábunkkal a padlóba, kezünkkel pedig a botba táEL A DUGÓT

Ültessünk le valakit egy székre. Tegyünk a padlóra az illető ballábától kissé előre és balra egy dugót. Szólítsuk fel, hogy jobbkezével mozdítsa el ezt a dugót úgy, hogy kezét csak alul a ballába alatt mozgathatja.

Az ülésen csúszkálni nem szabad. Vigyázzunk arra, hogy az illető úgy üljön, mint ahogyan mi őt leültettük. Nem könnyű ezt a feladatot megoldani, ha azonban a szék előre dűl, a feladat megoldása egészen egyszerűvé válik.

VAGYUNK-E?

maszkodva próbáljunk úgy megfordulni, hogy fejünk a padló, a bot és a testünk által meghatározott háromszögbe essék.

Mint a képről is látható, a feladat nem könnyű és csak abban az esetben sikerül, ha a bot és két lábunk által alkotott háromszög egyenlőszárú.

Nem mindig könnyű az, ami könnyűnek látszik

Ugráló vízcseppek

Nincs könnyebb valami a gyertya elfúvásánál. Fújjuk el azonban úgy, hogy egv széles tölcsér keskeny csövén keresztül jusson a levegőáram a gyertyához. Ha nincs tölcsér, tölcsérré csavart papiros is megfelel. Ha a gyertya előttünk áll, éppen a cső középpontja irányában, nem tudjuk a gyertyát el fúj ni. Minden erőlködésünk ellenére a láng függőleges irányban lángol és még csak nem is lobog. Állítsuk most úgy a tölcsért, hogy

a láng a tölcsér széléhez érjen. A láng elalszik.

Miért?

Lényegében mi is történik itt? A szájunkból kiáramló levegő a tölcsér keskeny végén halad keresztül, ennek széles részén, a tölcsérfal mentén oszlik el, és elkerüli a gyertyalángot. Ha a gyertyaláng egészen a tölcsér széléhez ér, a légáramlat a gyertyát eloltja. Ez tréfás kísérlet rendszerint nagyon érdekes és tetszetős.

KERESZTREJTVENY

VARSÓ

Vegyünk elő egy elég hosz- szú széles papírsávot, kormozzuk be vagy kenjük be vastagon grafitporral. Állítsunk ezután az asztalra ■ nem nagy távolságra néhány különböző vastagságai könyvet élével egymás utáni hogy lépcsőzetesen kisebbed jenek. Erősítsük gombostűkkel vagy rajzszeggel a bekmmozott papírt a könyvek szegélyére. Hagyjunk annyi papírt a könyvek között, hogy hullámos legyen. Az utolsó, legkisebb könyv elé tányért állítsunk a víz felfogására és ebbe értessük bele a papírszalag végét. Ejtsünk az első könyvnél lévő részen a papírra egymásután rizcsepveket. A

1. A varsói VIT napjain.

19. Lakat. 20. Angol természettudós, aki szerint valamennyi növényi és állati faj a természetes kiválasztódás útján e- gyetlen közös alapformában fejlődött ki. 21. Tanulók. 22. Nem felé. 23. A másik irányba. 25. Szlovák tagadás. 26. Kelt — csehül. 28. Elhalt állati test.

29. Sánc, védőárok. 30. Egy — németül. 32. El... 33. Ital. 34. Toli-féle. 35. Betűt vet, jegyez. 37. Életadó központi égitestünk. 39. ... Mária. 41. Szem — szlovákul. 42. Ő-babilóniai város. 43. Méhkaptár lakói. 45. Edény. 47. Zenedráma. 49. Arra a helyre. 50. Miatt, ért — szlovákul. ,51. Állathelyiség. 53. Katona — népiesen. 55. Brit gyarmat Ä- zsiában. 57. A régi egyiptomi mitológiában: a Nap istene. 59 Japán kikötőváros. 61. Boxer rövidítés (knock-out). 63. Húst rögzít a csontokhoz. 64. A VIT idei színhelye. 66. A vízszintes 1 folytatása. -•

FÜGGŐLEGES:

1. Szépirodalmi műfaj, amely csípősen kigúnyolja és ostorozza a visszás jelenségeket.

2. Lásd vízszintes 19! 3 Nem

Iskolával kapcsolatos. 6. Kanadai tó egyike. 7. Mark ... híres amerikai regényíró. 8. Személyes névmás. 9. Vége — angolul. 10. Friss. 11. Divat része! 12 Bepanaszol, hibáztat. 13. Háziállat. 14. Zoltán, Ottó és Gábor névjelek. 15. Személyes névmás (rövid magánhangzó). 16. Tavasz — csehül. 17. Nem állói 18. Valamely pártszervezet, üzem vagy szakszervezet munkatársainak aktív része. 24. Dél-francia folyó. 27. Vezeték vagy kereszt... 29. Az — oroszul. 31. Az ember veleszületett jelleme. 34. Erő. 36. Arra fele! 38. Gyermek-köszöntés. 39. Családtag. 40. Repülőgép — népiesen itt Szlovákiában. 41. O D. 42. U. R. 44. Az „i” görög neve (A Cyril és Me .ód idejéből). 46. Liba mássalhangzói. 47. Bajt csinál. 48. Zeyér- féle alak. (AMIL) 49. Szláv személyes névmás. 50. Ipse — népiesen. 52. Ének. 54. Vissza, a Volga mellékfolyója (1478 km). 56. A. N. D. 58. Svéd fürdőváros. 59. Otto fele! 60 U. L. 62. V. T. 65. Vissza: állóvíz.

Beküldendő sorok: vízszintes

1., 20., 66., függőleges: 1., 18. sorok megfejtése.

BORGULA ANNA

Évejk némán behozott egy köpőcsészét is letette a vendég elé.

— Mit csinál maga Svejk?

— Feldkurát úrnak jelentem alássan, hogy itt már volt egy kis kellemetlenség ezzel az úrral a padlóraköpés miatt. _

— Hagyjon most minket, Svejk, van valami elintéznivalónk egymással.

Svejk szalutált. — Feldkurát úrnak jelentem alássan, hogy most hagyom a feldkurát úrékat.

— Kiment a konyhába, s bent a szobában igen érdekes párbeszéd kezdődött.

— Ön ugyebár azért jött, hogy pénzt kapjon a váltójára, ha nem csalódom? r— kérdezte vendégétől a tábori lelkész.

— Igen, és remélem ...

A tábori lelkész felsóhajtott.

— Az ember gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy nem marad egyebe, csak a remény. Milyen gyönyörű is a, „remény" szócska azon a hi '-m'eveiű lóherén, amely kiemeli az embert az élet káoszából: „hit. remény, szeretet".

— Remélem, tábori lelkész úr, hogy az az összeg...

— Kétségkívül, tisztelt uram, — szakította félbe a tábori lelkész — ismételten közölhetem Önnel, hogy a „remény” szó megerősíti az embert az élettel vívott harcában. Ön se veszítse el a reményét. Milyen gyönyörű dolog, ha az embernek van egy határozott ideálja, ha ártatlan és tiszta lelkű teremtvény, aki pénzt ad kölcsön váltóra, és reméli, hogy

időben visszakap mindént. Remélni szüntelenül remélni, hogy én visszafizetek Önnek ezerkétszáz koronát, amikor összesen száz smes a zsebemben.

— Ön tehát... dadogta a vendég.

— igen, én tehát — felelte a tábori lelkész.

A vendég arca ismét dühös és félháborodott kifejezést öltött.

— Uram, ez csalás — mondta felállva.

— Nyugodjon meg, tisztelt uram ...

— Csalás, — kiáltotta makacsul a vendég — maga visszaélt a bizalommal.

— Uram, — mondta a tábori lelkész — Önnek határozottan jót fog tenni egy kis levegőváltozás. Idebent nagyon füJledt a levegő.

Svejlc. — kiáltotta ki a konyhába, a vendég úr szeretne kimenni a friss levegőre.

— Feldkurát úrnak jelentem alássan, — kiáltotta vissza Svejk, — ezt az urat én egyszer már kidobtam.

Megismételni — hangzott a parancs, amit a derék katona gyorsan és határozottan végre is hajtott. r

— Nagyon ts jól tettük, feldkurát úr leérem, — mondta Svejk, amikor visszatért a folyosóról — hogy hamar végeztünk vele. mielőtt még valami rumlit csinált volna itt nekünk. Malesicéban vblt egy korcsma, egy bih- liás . ember, aki mindenre tudott egy idézetet a Szentírásból, és ha ez ráhúzott valakire a bikacsökkel, mindig azt mondta: „Aki megtartóztatja az ö vesszejét, gyűlöli, az ö fiát; aki pedig szereti azt, idején megkeresi öt fenyítékkel. majd adok én neked verekedni üt a kocsmában."

— Látja, Svejk, hogy jár áz ilyen ember, aki nem tiszteli a papot, — nevetett a tábori lelkész — már Aranyszájú Szánt János megmondta: „Aki a papot tiszteli. Krisztust tiszteli, aki bántalommal illeti a papot. Krisztus urunkat illeti bántalommal. mivel a pap az ő helytartója." Holnapra alaposan fel kell készülnünk. Csináljon sonkásrántottát. főzzön egy bordói puncsot, azután vedig átadjuk magunkat a meditációnak, mert az esti imádságban is meg van írva: „Eltávolította e lakhely felől az Ür irgalma a gonosznak minden •ostromát."

Vannak a világon állhatatos emberek, s ezek köze tartozott az a férfiú is, akit már kétszer dobiak ki a tábori lelkész lakásából. Éppen elkészült a vacsora, amikor csengettek. Svejk kiment ajtót nyitni, nemsokára visszatért, és jelentette: — Megint itt van,

feldkuiát úr kérem. Egyelőre bezártam a fürdőszobába, hogy nyugodtan vacsorázhassunk.

— Nem jár el helyesen, Svejk, — mondta a tábori lelkész — vendég a házban, isten a házban. ..A régi időkben torzszülöttekkel mulattatták magukat a lakomázók. Hozza ide, hadd szórakozzunk.

Svejk csakhamar visszatért az állhatatos fél-fiúval, aki nagyon komoran nézett maga elé.

— Foglaljon helyet, — üdvözölte barátságosan a tábori lelkész — éppen a vacsora pépén járunk. Az előbb homefit. ettünk, aztán lazacot, most vedig még egtr kis sonkásrántottát. Hja, így falatozik az, akinek van hitele.

— Remélem nem azért vagyok itt, hogy tréfáljanak vélem, — mondta a komor férfiú — ma már harmadszor vagyok itt. Remélem, hogy most minden tisztázódik.

— Feldkurát úrnak alázatosan. jelentem, — szólt közbe Svejk, — hogy ez egy elpusztíthatatlan alak. mint a libeni Bousek. Öt egy este tizennyolcszor dobták ki az „Exncrből", és mindig visszament, hogy ottfelejtette a pipáját. Bemászott az ablakon, az ajtón, a falon át a kerthelyiségbe, a pincén keresztül a söntésbe, és talán még a kéményen is leereszkedett volna, ha a tűzoltók le nem szedik a háztetőről. Olyan kitartó volt. hogy miniszter, vagy képviselő is lehetett volna belőle. Aztán adtak neki amit tudtak.

Az állhatatos férfiú, mintha nem is hallaná Svejk szavait, makacsul ezt hajtogatta: — Tiszta vizet akarok önteni a pohárba, és követelem, hogy hallgassanak meg.

—Az ön óhaia parancs, — mondta a tábori lelkész — beszéljen, tisztelt uram. Beszéljen olyan sokáig, ameddig csak akar, és mi közben elkeltjük estebédünket. Remélem, hogy ez nem fogja zavarni önt, előadásában. Svejk, jöhet a következő fonás.

— Amiként ön is jól tudja. — kezdte az állhatatos férfiú — tombol a háború. A szó- banforgó összeget még a háború előtt adtain önnek kölcsön, és ha nem volna háború, néni sürgetném a visszafizetését. Most azonban igen szomorú tapasztalataim vannak.

Kivett egv noteszt a zsebéből, és így folytatta: — Itt minden fel van írva.' Janata főhadnagy 700 koronámmal tartozott, és vette magának a bátorságot.. hogy elessen a Driná- nál. Prásek hadnagy fogságba esett az orosz fronton, és 2.000 koronámmal tartozik. Wich- terle kapitány, aki ugyanekkora összeggel

adósom, a saját katonáival lövette magát agyon Ravaruszkánál. Machek főhadnagy hadifogoly Szerbiában, 1.500 koronámmal tartozik. Még vannak itt ilyenek többen. Az egyik elesik a Kárpátokban a kifizetetlen váltómmal, a másik hadifogoly lesz, a harmadik megfullad nekem Szerbiában, a negyedik meghal egy magyarországi kórházban. Most már megértheti a félelmemet, hogy ez a háború tönkretesz, ha nem leszek energikus és kérlelhetetlen. Ön erre azt felelheti, hogy önt nem fenyegeti semmiféle közvetlen veszedelem. Nézzen ide, kérem.

A tábori lelkész orra alá dugta a noteszét: — Látja: Mátyás tábori lelkész, Bmóból, most egy hete halt meg egy járványkórházban. .4 hajamat tudnám kitépni. Az 1.800 koronámat' nem fizeti meg, és akkor elmegy a kolerás barakkba feladni az utolsó szentséget egy alaknak, akihez a világon semmi köze sem volt.

— Csak a kötelességét teljesítette, kedves uram, — mondta a tábori lelkész — holnap én is megyek feladni az utolsó kenetet.

— És szintén a kolerás barakkba, — jegyezte meg Svejk, — maga is velünk jöhet, hogy lássa, mi az az önfeláldozás.

— Tábori lelkész úr, — mondta az állhatatos férfiú, — higgye el, hogy kétségbeesett helyzetben vagyok. Azért folyik ez a háború, hogy kipusztítsa a világból az összes adósaimat?

— Majd ha magát is behívják és maOa is kimegy a harctérre, — jegyezte meg ismét Svejk — akkor majd celebrálunk egy szentmisét a feldkurát úrral, hogy a mennybéli úristen kegyeskedjék magát mindjárt az első gránáttal széttépni.

— Uram, ez komoly dolog, — mondta az elpusztíthatatlan férfiú a tábori lelkésznek — kérem, ne engedje beavatkozni a szólaniát az ügyeinkbe, hogy minél hamarabb végezhessünk.

— Engedelmet, feldkurát úr kérem. — mondta Svejk — témileg méltózt^ssék meg- pa-ancsolni nekem, hogy ne avatkozzak be'e a feldkurát úr ügyeibe, mert kü’fívben és tovább is védelmezni fo^om a feldkurát úr érdekeit, ahogy egy rendes katonának illik és való. Ennek az úrnak nagyon is igaza van, ő szeretne 'egyedül kimenni innét. Én se szeretem a jeleneteket, mert én egy társaságbeli ember vagyok.

(Folytatása következik)

|jjÉíÉiÉÍNMMÍÍíriiiÉttÍM

s

cseppek legurulnak, majd sebességük következtében felemelkednek a második könyvre, ismét legurulnak és felemelkednek. Végül a tányér- kába esnek. Azok a cseppek, amelyek a korommal vagy grafittal fedett papírra esnek, nem folynak szét, nem nedvesítik be a papírt, hanem gömbala- kúák maradnak.

A poros útra eső első esőcseppek visszaverődnek a földiről mint kis golyók és nem nedvesítik meg a talajt. Az izzó lemezre esO vizcseppek szintén gömbalakot vesznek fel. Az izzó felülettől ugyanis hirtelen keletkezett vízgözréteg választja el őket.