Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-06 / 31. szám

1955 augusztus 6.

foá&cu* úicaUe?Mk • %.

BRATISLAVA. „Gyorsvonat Prága felé a második vágányon...” — A hangszóró zúg, harsog, az embertömeg morajlik, hullámzik végig a perónon. Es a szombat délutánok sokat látott, megszokott képe, melynek csúcspontját a vonat megállását követő néhány másodperc képezi: a felszállás.

Ma valahogy ez is simán ment, csak az első két kocsi utasai izzadtad meg egy kicsit, mert a hatalmas bőröndök legtöbbje az ablakon keresztül került fel a polcokra. Az ajtón is felhordhatták volna, teljes tíz percük volt rá, de ők fele idő alatt foglalták el helyüket. Az út úton az első lépést gyorsan, ügyesen megcsinálták.

A vonat megmozdul, éles füttye túlharsogja az állomás zaját s e percben száz ifjú kebelben gyorsabban dobban a szív, s míg mosolygó arccal • búcsút intenek az otthon maradottak felé, agyakban cikkázik a gondolat: megyünk! Ez a rövid szó különböző érzést vált ki az útrakelökböl, aszerint, hogy mi készteti Őket útra, hogy hová mennek. Valami különleges, megfoghatatlan érzés ez, ami még a mindennap vonaton munkába utazó emberekben is bizsereg, de eredetét megmagyarázni már ők sem tudják. Ez a mindig más formában jelentkező érzés az első két kocsiban ülő fiatalokra most egyformán hatott: hangos kacagást, határtalan jókedvet váltott ki belőlük.

Már messze mögöttünk maradt Bratislava, Kútyhoz közeledtünk, de a fiúk és leányok nem mozdultak el az ablakoktól. A legtöbbjük még sohasem járt ezen a vidéken és mindent megcsodáltak. Bfeclavba érve, a sörös poharak kézről-kézre jártak a forró napsütésben. Lassan a sok titkolt gondolat szóáradattá változott. Nem kellett már senkit sem kérdezni, hogy honnan jött, mit csinált eddig. V •ymás szavába vágva szórták élményeiket a gyárról, a faluról, a szövetkezetről, aszerint, ki honnan jött, kinek mi nőtt jobban a szívéhez. Már itt-ott a vágyak, a tervek is kivülan- tak a szóáradatból. A hiúság, pök- hervdiség nyomait is felfedezzük egy- egy . lejtett szó mögött. Van olyan is — egy lány Galántáról — aki már most kijelentette, hogy a verseny- zászló senki másé, csalcis az övé lehet. 4 legtöbben csak mosolyognak rajta s legyintenek: majd elválik ...

Brünnbe érve, beborul s a következő 'ércben már szakad az eső. A jó hangulaton ez csak annyit változtat, hogy üres lesz a folyosó s a fülkékben folyik tovább a beszc'ge- tés. A galántai lányok egy Móricz- kötet fölé, a vágujhehjiek egy újsáp fölé hajolnak, majd előkerül egy gitár s a beszélgetést nóta váltja fel.

Az idé! gyorsan repül, s máris a gyönyörűen kivilágított Prágát csodálják meg a fiúk. A legtöbbjükön erőt vesz a kísértés: nézzünk szét egy kicsit. Nem lehet. Csupán annyi időnk van, hogy a mellénk befutó nemzetközi gyorsból kihajoló, Varsóba uta- z' magyar küldöttségnek búcsút intünk s üdvözletünket küldjük Varsóba, mert máris indul a vonat, a perónon felzúg a kiáltás: Éljen a VIT, Éljen a béke!

Két vonat gördül most ki az állomásról: az egyik a béke szavával kü'önböző nemzetiségű fiatalokat röpít Varsó felé, hogy ott közös vágyukat, óhajukat öntsék szavakba; a másik Tachov felé indul, száz fiatallal, akik elhagyták szülővárosukat, a kicsi falut, búcsút intettek az ismerősöknek, a szülőknek, azért, hogy sose kelljen könnyezve búcsúzniok, hogy sose dördüljenek el a fegyverek, hogy a határszéli elhagyott földek gazdagon teremjenek, hogy a ne: azét raktárából mindaynyiunk asztalára több minden jusson. Nem kis célt tűztek maguk elé, komoly feladatra vállalkoztak, s azt mindany- nyiunkért teszik.

PLANA U TACHOV A, így hívják azt a kis várost, ahová hajnali négy ón után megérkeztünk. A hajnali k d, a hideg szél, még itt sem bírt kifogni a brigádosok jókedvén. Olyan köze: játékba kezdtek, hogy kimelegedjenek, s úgy elfutott néhány óra, csak azt vették észre, hogy yiegér- keztek a traktorok. Kezet szorítottak egymással a fiúk. A, galántai brigád- írt jöttek utoljára. Ök nem messzire, alig hét kilométerre, a kocomi gazdaságba mennek. Velük tartottunk.

Ezt a néhány kilométeres utat sokáig nem fogom elfelejteni. A kíváncsiság, az új helyre váló érkezés izgalma, a táj megkapó szépsége

: mellett, azt hiszem, valami „mis" is hozzájárult ahhoz, hogy ez a brigád, az egymás iránti zárkózottság utolsó foszlányait is levetette s egy közösséget teremtett, melynek gerincét körülbelül heten alkották, fiúk és lányok, akik már most kendőzés nélkül beszédjükkel elárulták, hogy számukra az itteni élet nem játék, hanem komoly harc lesz s már' érzik, hogy a többiekért is felelnek.

A gazdaságban kellemesen fogadtak bennünket a tavasztól itt lévő pős- tyéni brigád tagjai. A hét tiszta, új barak, a fehér paplanok, minden várakozásunkat felülmúlták. Ügy éreztük, hogy az otthonból — hazajöttünk. A falubeli cseh fiatalok igen örültek érkezésünknek, bár egy kicsit nehezen, de megértettük egymást. Az út fáradalmait néhány óra alatt kipihenték a fiatalok s déhitán már együtt mentek a régiek s az újak a szomszéd községbe táncolni s együtt is jöttek haza alkonyaikor.

Este munkacsoportokra oltották a brigádot, csoportvezetőket Választottak. A leányok külön csopoitot alkottak s kijelentették, hogy „majd elválik, ki a lány" (ezen jó lesz elgondolkozni a fiúknak) Pásztor Verona, a vezetőjük, már évek óta fejd vök a nebojszai gazdaságban. Barátnője, Bori, szintén itt dolgozott. A királyrévi lányok, Teréz, Margit és Bori kiskoruk óta a határban dolgoztak. Az ilyen lányokat nehéz lesz legyőzni a munkában!

“A fiúk Krenka Marlant és Matula Ferencet választották csoportvezetőnek. A brigád vezetője továbbra is Kozuch Mihály maradt. Akik már ismerik, azt állítják róla, hogy olyan jtú, aki a munkában nem azt mondja, hogy „menjünk fiúk’’, hanem „utánam, fiúk".

Tíz óra felé járt az idő, mikor a gazdaság vezetője elbúcsúzott a csoportvezetőktől és ezek visszatértek szobáikba.

— No mi lesz holnap? — Répakapálás. Hétkor munkába állunk. A szomszéd szobából egy vékony hang . már megtoldta a csoportvezető • be- I szédjét „aki fél, hdgy lemarad, már í most indulhat’’.

Ezen már senki nem nevet, sőt ! vari, aki bosszankodik. A pilstyéni \ brigád legfiatalabb tagja, egy alig tizenhatéves gyerkőc, merészen el- ' dobta a fejszét. Több volt ez, mint versenyre hívás, ügy látszik, ő maga is megijedt, mert fejére húzta a paplant, de még így is hallhatta a kiáltozásokat a szomszéd szobából: „Majd holnap elválik!’’

\ igen. Holnap majd elválik. Kez- ’ dődik majd a nemes versengés, útnak indul egy új brigád ...

Képünkön a vágújhelyi CSISZ-tagok egyik csoportját látjuk, köztük Jozef Iván traktorost, és nővérét, Mária Ivanovát, aki a Kárpátia üzemben dolgozott, továbbá Viktória Zemanovát a Ruhaüzemek dolgozóját.

Acélos, tiszta búzát adunk

Már évek óta nem termett ilyen acélos búza a pozsonypüspöki határban, mint pz idén, A szövetkezet tagjai az államnak gyönyörű, tiszta búzát

adnak.

Jóka épül, szépül

Jóka négyezer fakosú község a szenei járásban, a Kis-Duna mentén terül el. A régi kizsákmányoló rendszertől elmaradott gazdaságot örökölt. 1945 óta rohamos fejlődésnek indult. Mivelhogy vasútunk nincsen, régente nagyon nehéz volt itt a közlekedés. Az új társadalmi rend ezen is segített. Bevezették az autóbusz járatot Jóka—Galánta és később Jóka—Szene között. így tőlünk naponta többszáz ember utazik kényelmesen munkába.

A falu kacskaringós utcáin a sötétben nemcsak az idegen tévedt el, hanem sokszor még a falubeli is nehezen talált otthonába. Egy régi anekdota szerint egy katona hét éviq bolyongott itt a faluban. Ha más nem, már az a régi szóiás-mondás is bizonyítja, mennyit jelent most a falu éietében a villamosítás.

A volt dercsikai Katona Móric kastélyát középiskolának alakították át. Emellett óvodánk' és napközi otthonunk is van. A nyolcéves magyar középiskola, ami a felszerelést illeti, az első helyen áll a szenei járásban. Bár az iskolák jó karban vannak, de fekvésük még sem idéális, mert öt épületben vannak elhelyezve, közel a falu széléhez.

Falunk nemcsak anyagiakban fejlődött, hanem politikai és kulturális téren is. Szilárd alapokra épült az EFSZ, amelyben községünk kis- és középparasztjainak nagyobbik része tömörült. A szövetkezet tagjainak. egy része szlovák, a másik magyar nemzetiségű, de barátságban, a legnagyobb megértéssel végzik építő munkájukat. A múlt rendszer bűne, a nemzetiségi viszálykodások nem bontják már a dolgozók egységét* békében, közösen építik a szebb holnapot.

Az építésben szintéig a fiatalok járnak élen. Az EFSZ-ben ók a munka motorjak A tizenkét kombájnt, amely határunkban az aratást végzi, többnyire fiatal kombájnosok és segéd- kombájnosok irányítják. Ravasz Tibor, Hegyi Lajos, Savéi Zoli és a többiek is mindnyájan igyekegnák valóra váltani az aratási jelszót: gyorsan, szemveszteség nélkül. De nemcsak a mezei munkacsoportban, hanem az állattenyésztésben. a kertészetben és a többi munkahelyeken dolgozó fiatalok is a legjobb munkások közé tartoznak. A szövetkezet vezetősége nem is fukarkodik a dicsérettel. S ezt mindenki hallja, mert már nem Dani bácsi üti a kisdobot, végig a falun, hanem július 7-től a helyi hangszóró sugározza a dalt, a dicséretet a legjobb dolgozóknak és serkenti ókét még jobb munkára.

Ha széjjelnézünk falunkban, öröm tölt el bennünket, Május óta áruházunk van s a nagy pékkemencét — melyet annyira várunk — már ez évben üzembe helyezik. A falu képe megváltozott, új házak s néhol egész utcasorok nőttek ki s bennük boldog családi otthont találtak' azok, akik a múltban a szép, életről álmodni is aiig mertek.

Bár sokat elértünk, de még nincsen minden úgy, ahogy mi szeretnénk, még sok a tennivaló. Mozitermünk a talu szélén van, rossz időben bizony kevés itt a látogató. Községünk utcái szükek, vagy térdig sár, vagy térdig por van rajtuk. Az új, pormentes út még csak papíron valósult meg, pedig nagy szükség volna rá. Kellene még egy szép kultúrház is, amelyben olvasóterem, sportklub, mozihelység és egyéb terem lenne, ahol a fiatalok kedvükre szórakozhatnának, olvashatnának. Tudjuk, hogy idővel majd ez is megvalósul s örülni fogunk majd neki, úgy mint most a két kis parknak. Mert ki gondolta volna tíz évvel ezelőtt, hogy a mi falunkban még nark is lesz, ahol nyíló virágok és sudár fenyők között a hajdani béresek fiai, leányai fognak sétálni s ezek magukat a falu gazdáinak tartják.

Szabó Lajos — Jóka

Megyeri Géza útközben a tárna felé

hangzik a munkába induló póton bányászok ajkán, és lassan, libasorban, kézilámpájuk imbolygó fénye mellett elindulnak a tárnákba. Lépteik alatt dong a föld, mintha katonák mennének, igaz, ők is katonák, a munka katonái. Az imbolygó lámpák egymás után tűnnek el a folyosók kanyarulataiban, majd felhangzik a kopácsolás, mely jelzi, hogy megkezdődött a munka.

Megyeri Géza aknász műszaka is munkához látott. Az egyik csoport ácsol a másik a robbantást készíti elét A lakatosok, két fiatal fiú, még- egy„zer ellenőrzik a gépeket és szállító szalagokat, hogy a robbantás után ne legyen baj a szállítással. A lakatosok röviden elvégzik munka„JÓ SZERENCSÉT

jukat, gyorsan eltávolítják a hibákat. Most már jöhet a munka, ömölhet a szén, a fekete arany, a föld felszínére.

Megyeri elvtárs elvezet a bányászok egyik csoportjához, ök is a robbantásra készülnek. Mélyen befúrnak a szénfalba, majd ékalakban elhelyezik a robbanó anyagot. Az idősebb bányászokkal néhány fiatal fiú is dolgozik. — Gyakorlati munkán vannak, — mondja egy idősebb bányász. Igyekszünk átadni minden tapasztalatunkat, hogy jó bányászok legyenek és már fiatal korukban megismerjék a bányászat csínját-bínjut. A fiatalok igyekeznek is, ez meglátszik, csoportunk munkáján. A tervet állandóan 100 százalékon felül teljesítik.

Nemcsak ez az egy jó csapat van. Megyeri elvtárs aknájában, a többi csopoitok is jól dolgoznak.

De nemcsak a bányászoktól függ a terv teljesítése. Nagy része van ebben a munka megszervezésének is. Mégytri elvtárs a bányászatban szerzett többéves tapasztalatait úgy a munkaszervezésben, mint a munkaversenyek kezdeményezésében jól fel tudja használni. Nemrégiben versenyre hívta ki a bánya összes tárnáit és falait. Az utóbbi napokban ugyan nem wlt az elsők között, de azért nincs elkeseredve, mert, mint ahogy 0 mondja „a szocialista munkaversenyben még az is győztesnek számít, aki az utolsók közt van, meri

a verseny lázában ö is többet adott, | mint amennyit a terv előír."

Délután két óra van. Lent a tár- i nák mélyén megszólal a műszak vé- i gét jelző csengő. Slata mérnök most veszi fel a jelentéseket, hogy az egyes csoportok milyen eredményeket értek el. örömmel tekint a számokkal teleírt papírlapra.

Tíz perccel két óra után jött ki a bányából Springl Rudolf, a csoportvezető is. Az utóbbi napok jelentései szerint az ő csoportja érte el a legszebb eredményeket. Átlag 110—

115 százalékra teljesítik a normát. A műit szombaton pedig 128 százalékra teljesítették a tervet.

Beszélgetés közben Springl elvtárs elmondta, hogy mi a titka csoportja jó munkájának. — A legfontosabb az — mondja, — hogy a csoportvezető ismerje embereit. Tudja, ki mire képes, és olyan munkába osztja be őket, amilyenre a legalkalmasabbak. Csoportomban több fiatal is van, akik nagyon jól végzik munkájukat és teljesítményük nem marad el az idősebb bányászok mögött. Ezek közé

Slata mérnök munka után elbeszélget Springl Rudolffal, és Duba Andrással.

Springl Rudolf már befejezte a műszakot, most Koronci András lép helyébe.

tartozik Csaba Gyula és Kökény József.

— Kökényről külön is kell beszélni — folytatja Springl. Ö cigány származású. Eleinte bizony nehezen szokta meg a nehéz bányász-munkát. Olyan vélemények is akadtak, hogy sdha se fogja megszokni. De Kökény véget vetett az ilyen beszédnek és bebizonyította, Ivo'gy ö is tud dolgozni. Ma már egyike a legjobb munkásoknak és havonta 2500—2800 koronát is keres.

Ez a barnaképű cigányfiú,'Kökény Jóska, saját munkájával bizonyította be, hagy minden becsületes ember megtalálja helyét a szocializmust építő hazánkban. VARGA ERNŐ