Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-06 / 31. szám
A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJABratislava, 1955. augusztus 6. Ara 60 fillér IV. évfolyam 31. szám Varsó. Te szép... Te meg nem alázkodott város. Robbanóanyagok, gránátok, aknák és bombák akarták végrehajtani fölötted a halálos ítéletet. Ezt az ítéletet azok hozták, akik gyűlöltek Téged és népedet — az emberbőrbe bújtatott vadállatok. Véreddel akarták szomjukat oltani. Hamu martalékává lettek palotáid, hídjaid és kicsi kunyhóid. Patakokban ömlött a vér. És megfulladtak benne azok, akik le akartak Téged törülni Európa térképéről. De terveik hajótörést szenvedtek. Te újraéledtél. Romjaid közül új élet született. Azok, akik átélték a borzalmakat, újult erővel és abban a hitben, hogy kezük munkáját nem söpri el a háború/dühöngő forgataga, láttak hozzá a felhőkig emelni palotáid fehér falait, hídjaid karcsú vázait, és új, gyönyörű lakóházakat építettek kunyhóid helyére. Most a világ minden tájáról összesereglett fiatalok százai járnak-kelnek utcáidon. Itt egy sötétbőrű indus áll fehér turbánban a romok eiőtt, amelyeket szorgalmas építőidnek még nem volt idejük eltakarítani. Ott pedig tarka csoportot látunk: egy magas, burnuszos arab, egy báránybőrsapkás albán fiatal, egy selyemruhűs kínai lány és egy sombreros, zömök mexikói távolról nézegeti a »öld parkok között felépült lakónegyedet. Amott, távolabb, a népviseletak és tarka ruhák sokaságában, ott vannak a mieink, a mi küldötteink, akik minket képviseltek! Ott állnak! Táncolnak, énekelnek! Már meg is kaptuk tőlük az első üdvözleteket. ..Igazán jól érezzük magunkat, azt sem tudjuk, mit csodáljunk meg előbb...” írják rólad és mindig felső fokban beszélnek: hogy »milyen pompás díszben és milyen szívélyesen fogadtad őket. Köszönjük neked, hiszen velük együtt minket is, mindannyiunkat fogadtál, akik csak gondolatban vagyunk veled. Varsó, feléd, és azok felé, akik most utcáidon járpak, száll a fiatalok gondolata Sierra Madreból, az Uraiból, Atlasból, Tyan-sanból és a Kárpátok alól. A VIT tiszteletére és a Te dicsőségedre születnek az új munkaeredmények: a kombájnoknál és cséplőgépeknél dolgozó fiatalok határidő előtt végzik el a munkát, a gyárakban túlteljesítik a normát és fokozzák a minőséget. Oda, hozzád küldik örömteli üzeneteiket: Teljesítettük felajánlásainkat a VIT tiszteletére! Már előre örülünk, hogy küldötteink hazatértük után mi mindent fognak mesélni rólad, építőid hőstetteiről, a mindenféle fajú és színű emberekről, akikkel ott, a Visztula partján találkoztak. Egyeiáre csak gondolatban veszünk részt az előadásokon, mulatságokon, egyelőre csak gondolatban táncolunk a ferdeszemű japán lánnyal. Munkahelyünkön pedig ezzel toldjuk meg a fiatalság hangját: „Békét akarunk, barátságot a fiatalok között; élni, dolgozni és szórakozni akarunk!” Egyelőre csak tekintetünket fordítjuk feléd, gyönyörű Varsó, a Világifjúsági Találkozó szabad Varsója. Szlamed szűri Éjfélt ütnek az ősi varsói órák. A Sztálin-téren teherautók rakodnak. A Mazowsze-együttes gépkocsijai szállítják el a műsor után az együttes felszerelését ... És a Tudomány és Kultúra Palotája előtt végre meg van a rég nem látott, annyira keresett szökevény, a pere- nyica. Nyakba hullanak a kendők, a kör közepére éppen egy angol fiú vezet egy román lányt — szóval az ifjúság átmentette Varsóba a perenyicát, „nem szűnt meg létezni” a bukaresti VIT-el. Hazafelé menet megállunk beszélgetni. Üj indonéz ismerősre teszünk szert: Do Eimanatt a neve, s külön érdekessége, hogy a nagy konferencia színhelyéről, Ban- dungból jött a fesztiválra. Június 29-én indult el és nem sokkal a megnyitó előtt ért ide. De, mint mondja — érdemes volt ennyit utaznia. Ebben, azt hisszük, mindenki egyetért vele. Lassan gyérül a forgalom. Bandungi barátunk is megindul egy várakozó autóbusz felé és mosolyogva elköszön: „Szlamed szűri" — Jó éjszakát... Varsó felett már az első este ott terjengett a nemzetek közti barátság, a felszabadult jókedv légköre. Röviden : a VIT „hivatalos” légköre... • Feléd tekint milliónyi szem Ma Varsó felé tekint millió és millió fiatal, és az egyszerre dobbanó szívek forró vágya száll országok határain, hegyeken, rónákon, óceánokon át a hősi város felé. És ez a vágy, a béke, a szeretet vágya, az alvó gyerekek, az ébredő anyák, a munkába induló apák egyetlen igazi vágya, mely a legféltettebb kincsként lebeg előttük. Varsóban összegyűlt fiatalok tízezreit, kik különböző nyelven beszélnek, más-más hitet vallanak, egy cél, egy akarat fűzi össze, a béke akarata. És a legnagyobb, a legszebb, a legnemesebb akarat csakis ez lehet. Mi hisszük és tudjuk, hogy ez a nagyszerű ifjúsági találkozó is hatalmas lépéseket tesz előre a béke szent ügyében. Hisz a béke ma már nemcsak jelszónk, hanem erős, lettekké forrt akaratunk is és holnap, holnapután, még erősebb lesz mindaddig, míg végre földünk minden kis zugában kivirágzik a béke örökzöld fája.
