Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-07-02 / 26. szám
195". július 2. 12 I» ISMERŐST KERESEK Készültetek már Prágába ? Akkor bizonyára volt valamilyen szándékotok is. Végignézitek a spartákiádot. elmentek. a múzeumokba, stb. Am, az én tervem sokkal terjedelmesebb volt. Még a satöbbin kívül beterveztem, hogy megkeresem volt iskolatársam, aki szintén résztvesz a spartakiádon. De bíz’ kereshettem cn öt. Ö a stadionon annyi, mint mákszem a zsák búzában. Már le is mondtam erről a tervről. A lelkiismeret azokban becsületesebb. Nem hagyott cserben, súgott: „Itt van közel, nézz szét.” Megpróbálom, — gondoltam, — utolsó nap, hátha belebotlok. Elindultam. A hármas számú kijárat előtt nézelődtem, és... nini, mit látok... Jancsi. Ott sétálgat a cukrászda előtt. Ő az! Istók szatyor. Ismerem a menéséről. Eh. most meglepem. Óvatosan a cukrászda mögé húzódtam és ___ puff. a vállára ütöttem. — Szervusz Jancsi! — Hátrafordult. Először mo- qorván nézett rám, de amikor látta, hogy vidáman mosolygok, csehül köszöntött: — Nazdar — s kezét barátságos mosoly kíséretében nyújtotta felém. Én persze komoly lettem abban a pillanatban. — Hogyne, sose láttam s ilyen gorombán ismerkedjek me!7 vele. ö megértett. Tévedés volt. — Jsem Janécek — mutatkozott be, kezét közelebb nyújtja. — Bud'me kamarádi. (Legyünk barátok). No! Kezet fogtunk. Meleg, baráti kézszorítás volt... Sokáig elbeszélgettünk még egyröl-másról, de legtöbbet a spartakiádról. Egyetértettünk. A kellemes ismeretség után barátságunk igaz barátsággá forrt. Hazafelé, bár a furcsa ismerkedés, kellemesen végződött. megfogadtam, hogy soha többé nem leszek ilyen vigyázatlan. Ezzel a gondolattal bandukoltam a Nemzeti Színház előtt, lesütött szemmel, nehogy valakiben ismét barátomat ismerjem fel. Egyszeresük bal vállamra valaki lesújtott. t— Szervusz Jóska! Mosolyogva hátrafordultam és baráti kézszorításra nyújtottam a kezem. — Nazdar! Jsem Nádasi. — Bud’me kamarádi. — Jóska, hát nem ismersz? — nézett rám álmélkodva Jancsi. GRÁNÁTOT ÁRULNAK Mivel a szomjúság nem ismer kivételt, nekem is oda kellett állnom az egyik bódéhoz. Előttem egy ifjú „prazák” állt. — Kérek egy gránátot. Sohasem csodálkoztam még úgy, mint most. Hirtelen következtetni sem tudtam semmire. Hisz ez teljesen lehetetlenség! Ott gránátot kérni, ahol hűsítő italokat árulnak. Máskülönben meg köztudomású, hogy a gránát életveszélyes, s nem gyerekek kezébe való. így elmélkedtem, miközben barátom megivott egy üveg málnát. — Parancsol az elvtárs? — fordult felém mosolygós arccal a fiatal elárusítón/). Pillanatnyi habozás után szóltam csak: — Az elvtárs... gránátot kért. Tessék kiszolgálni. — Már kiszolgáltam. Bántott a dolog, kfisz csak a málnát láttam. Megkockáztattam még egy kérdést: — És a gránát? Az elárusítónő nagyot kacagott. — Parancsol az elvtárs is egy gránátot? s nyomban öntötte is a papírpohárba. Hogy leplezzem balgaságomat, valamit mondanom kellett. De mit? Azt hiszem, ez a kérdés megmentett. — Hmm. Meg lehet inni? De meg ám. A szomjúság ellen ezt választottam orvosságul. Ezután mindig csak „gránátot” ittam. KEREKES ISTVÁN Lófi János balladája Összegyűltek fiúk. lányok Szólt az elnök, spartakiádot gyakorolni ki akar? — Tanakodtak, kérdezgettek — Felemelt karra] feleltek. — Mi a csodának az nekem? — szólt s legyintett Lófi János. Másnap este, szombat este megkezdődött a gyakorlás — táncoltak a végtagok. Kató állt még az ajtónál — Ne menj, ne menj. kérte egy hang. Miért ne? s befordult a lány. Hoppon maradt Lófi János. Folyt az edzés —olvadt a hó nyílni kezdtek az ibolyák szerelemre nyúlt a szív. Mulattak a fiúk, lányok Csupa mosoly volt a szájuk. Megvetetten, elhagyottan fütyörészett Lófi János. r A spartakiád, Lipót meg én Jött a kerületi próba Helytállóit az ifjú csapat: — „Prágában felléphetnek” Nosza vette szűk nadrágját, Széles gallérú kabátját — szombat este — a terembe, beállított Lófi János. Látta, a szép ifjú testek Mint lengnek a taktus habján — az ajka is leesett. Mosolyt tűzött félszójára más felével ekképp szól'ott — Én is veletek tartanék s ráköhintett Lófi János. — Te csak menj az ajtó mögé! Kiáltották azok karban Jaj. még szép Katóka is! Az ifjúság Prágába ment. Ott mulat és ott mulattat. Barát nélkül, Kító nélkül Otthon búsul I/fi János. Testnevelésünk nagy ünnepe — Asszony, hát te sem tudod, hol fekszik? — Mi? — Hát az a Spartaki város. VÍZSZINTES: 1. Az I. Országos Spartakiád napján... (a nyíl irányával folytatva). 10. Testnevelés. 11. A Seine mellékfolyója Francia- országban. 13. Friss, üdítő ital. 14. Fehérnemű. 15. Kiejtett betű. 17. Sor, rend — németül. 19. Személyes névmás. 20. A foszfor vegyjele azonos mássalhangzók között. 22. A. V. 23. Hó — szlovákul. 25. Angol grófi cím. 27. Azonos betűk. 29. Kapitalista állam. 30. Görögország autójelzése. 31. Repülőgépeink jelzései. 33. Bárány-hang. 35. A csengő hangja. 36. Száz — szlovákul. 38. így nevezték régen az ipari tanulót (névelővel). 41. A XV. Olimpiai játékok hőse a Köz- társasági Érdemrend viselője, a sport érdemes mestere. 43. Kiváló zeneszerzőnk Janáesek keresztneve. 44. Eke része! 45. Szlovákul falusi helyeslés. 46. Cseh határmenti város. 48. Vas 'peremei! 49. Béke — oroszul. 51. Azonos római számok. 53. Eszme, gondolat. 55. Délamerikai tevefajta. 57. Vissza: gyermekköszöntés. 59. Arab férfinév. 60. Édes fele! 61. Magyar érdemes művész. 64. Megszólítás. 65. A toll mestere. 67. Talál — népiesen. 68. Szicíliai tűzhányó. 70. Angol távfutó (a napokban Brüsszelben a 2000 m-es versenyt ö nyerte meg). 72. Volt köztársasági síbajnokságok elnevezése. FÜGGŐLEGES: 2. Dénes Tibor névjele. 3. Az — oroszul. 4. Nem fiatal. 5. Ismert — csehül (nőnem). 6. Ö. A. 7. Ritka férfinév. 8. Ur- mény István Gábor névjele. 9. Kommunista Párt szlovák rövidítése. 14. 499 római számokkal. 16. Egységesített testnevelésünk eddigi legnagyobb ünnepe. 18.Pöstyéni fürdőhely. 19. A testnevelési és sportmozgalom tanára. 21. Azonos betűk. 24. Nudli kezdete. 26. Paripa. 28. Maníliai kender. 32. Mező- gazdasági munkát végez. 34. Személyes névmás. 37. Otto és Tibor. 39. Lásd vízszintes 19! 40. Állat helyiség. 42. Szibériai folyam. 47. Hó-léc. 50. Volt német pénzegység rövidítése. 52. Hőemelkedés. 54. Igen — oroszul. 56. Földművelő. 58. Puhatestű, lásbasfejü tengeri állat. 62. Nullás liszt. 63.Római kegyetlen császár. 65. Fegyelmez. 67. Szeszesital — csehül. 69. Mor- se-betü. 70. Ludolf-féle szám. 71. E. Ä. BORGULA PÉTER Lipót barátom agitációs képességei a spartakiádra való előkészület közben robbantak ki. — Te — kérdezte egyszer — jelentkeztél már? — Még nem — mondtam — és valószínűleg nem is fogok! — Hogyan — nézett rám bámulva — te nem akarsz jönni? — Nem bizony apuskám — elméskedtem — én aztan nem! — Ez, lehetetlen — jelentette ki ridegen — el fogsz jönni! Teljesen logika ellenes, hogy elmulasszad életed legpompásabb élményét. — Ember, — rimánkodott — térj észhez! Gondolj a jö- vödre! Gondolj az öregkorra, amikor mint ősz hajú nagyapának egyetlen szórakozásod lesz, hogy unokáidat az öledbe- ülteted és mesélsz nekik. Lipót kifújta az orrát és folytatta: — S ha már, annyira korlátolt vagy, hogy még az sem elég érv, hát akkor gyere el az én kedvemért. Állandó <el— kiismeret furdalásaim lennének, amiért itthonhagytalak. — Komolyan? — enyhül •em meg — no ezt nem akarom. Akkor már inkább ... várjunk csak! Mit mondtál az előbb, hogy korlátolt? — Én korlátolt! Micsoda, én? Lipót, te sértegetsz! Nem megyek — U- völtöttem — azért sem megyek! Ha lelkiismereted, az a fekete, rostává furdal, akkor se megyek! Háborogva elrohantam. Egész nap nem bírtam lecsillapodni. Éjszaka rettenetes álmom volt. Egy hatalmas teremben voltam, hosszú szakálam lengedezett, ősz fejemen puha, bojtos házisapkával ültem egy karosszékben és hatalmas tajték pipából bodor füstfelhöket eregettem. Körülöttem . százhúsz unokám nyügösködótt, hogy meséljek a spartakiádról. Es borzalom, én nem tudtam, egy szót sem erről mondani. Nyögtem, dadogtam, hogy öreg vagyok én már arra, meg hogy elfelejtettem, de végre Is be kellett vallanom, hogy nem voltam ott. Erre gúnyosan végig mértek szemükkel és kijelentették, hogy őnekik ilyen nagyapa nem kell. Majd ők keresnek maguknak olyat, aki ott volt. Reggel rosszkedvűen ébredtem, és elkéstem az Iskolából. Nem figyeltem az előadásokra. Elgondolkodva ballagok haza, mikor látom, hogy szentbe jön velem Lipót. Arcáról len az agl- tálási szándék. No, még sem engedhetem, hogy azt higyje, ő győzött meg. — Megyek — kiabáltam neki messziről, — meggondoltam! Tudod, az ember sok mindent megtesz az unokái kedvéért. Másnap jelentkeztem és megkezdtem a spartakiád gyakorlatozását. Nem mondom, egy kicsit kényelmetlen volt, mert ügye az ember. ülő lény és é- leteleme az ágy, de megszoktam. Aztán csak azt vettem észre, hogy már nem is nehéz és szinte jót tesz naponta az a kis mozgás. Látom most e- gyes olvasóim arcát, ahogy fejcsóválva dünnyögik. — Ejnye, ez a fickó már megint lyukat akar beszélni a hasunkon! Eljött az utolsó próbák ideje. Nagyszerűen mentek a gyakorlatok. Hanem piros melegítőben mint egy őrült állándó- an futkározott egy alak a nyílegyenes sorok között. Sosem találta meg a helyét. — Ki az a piros idióta ott — recsegte dühösen a hangszóró, — mit kóborol ott mint egy megtébolyult ember. Ez a piros és megtébolyult pasas, a barátom volt. Egyáltalán nem tudta a gyakorlatokat, mikor a többiek legugol- tak, ő állva maradt és magasba emelte a kezét, mikor terpeszállás volt, hasravágódott. — Lipót — rohantam hozzá — te nem tudod a gyakorlatokat! Hogyan akarsz te velünk jönni ? — Én ... én — nyögte lesütött szemekkel — én talán, nem is megyek. — Miért? — kérdeztem kétségbe esve. — Miért? az orvos — re- begte — a derekam megrándult, fáj és az orvos megtiltotta ... — Igen — mondtam és hátulról átnyaláboltam a hóna a- latt, — igen, no majd én ki- gyógyítlak és rázni kezdtem, mint egy rongycsomót — neked fájt a derekad ügye? — elmélkedtem, és figyeltem, mikor fuldoklik — no, jösz? — Megyek — hápogta, miután megszabadult karjaim közül — megyek! így aztán mégis csak eljutottunk mindketten a spartakiád ünnepi színhelyére, Prágába Hát nagyszerű volt, nincs még egy hely, ahol annyi nép, fiatal fiú és leány zsúfolódhatna össze, mint ift, Lipóttal szótlanul gyönyürköa Mnk az e- gyes gyakorlatikban. — No látod .'"inak — lökött oldalba kedélyesen — mégis csak jó volt rám hallgatni. — Nono — mondtam — a/ért valami, kis részem nekem is van benne, hogy feljöttünk Prá— Micsoda? •— nézett rám csodálkozva — csak nem vonod kétségbe, hogy én voltam a kezdeményező? Ez a Lipót minden dicsőséget magának akar — gondoltam magamban. Már ezt pedig nem engedem. — Nem mondanád meg — érdeklődtem metsző gúnnyal — ki volt az, aki utolsó pillanatokban sem tudta még a gyakorlatokat? — De én hivatkoztam a logikára — üvöltötte. — Ügy — hörögtem — és ki gyógyított ki a derékfájásból? Nem én? — Oh, te — szitkozódott — de ha én nem emlegetem az unokáidat, akor sosem jelentkeztél volna a spartakiád-gva- korlatokra, és most nem volnál Prágában. — Pökhendi, beképzelt és amellett tökkel ütött alakkal nem tárgyalok — jelentettem ki és otthagytam őt. — Hitvány karriérlsta — sziszegte utánam megvetően. Azóta nem beszéltünk. DUBA GYULA „Szabad Európa“ jelenti wr íu; Y7 A j 1 8 r. m ■ J Ji "X ^ =3 ^ ^ v Minden gyakorlat katonai parancsra megy. „Szabad Európa“ mindig figyelmeztetett arra, hogy a külföldi vendégek nem mozoghatnak szabadon. Sok dolgozó nem nézheti meg a spartakiádot. A nyugat elleni agresszióra a kommunisták granátdobásra tanítják a gyerekeket. ŰJ 1FJÜSÁG — a CSISZ Szlovákiái Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smem. a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Bratislava. Praíská 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke József — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava. Prazská 9. Telefon 227-17, 237-01. — N vom la Merkantil n. v nyomdája. — Előfizetés egy évre 30 — Kés. félévre 15 - Kés — Terjeszti a postaszolgálat. — Rendeléseket minden postahivatal és minder kézbesítő átvesz. — Hit la Dbél veo A-68537, engedélyezve Bratislava 2. Kerületi engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és Irányttópostahivatai Bratislava 2
