Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-07-02 / 26. szám
*y. i A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1955. július 2. Ar» M flIWr IV. évfolyam. - 26. szám. A béke serege Zászlóerdös, színes utcák, mosolygó emberek, virág, ezrek összedobbanó szíve: ez ma Prága. Soha nem látott fénnyel, pazar színnel emelkedik ki az európai országok városai közül. E napokban ő a városok királya. Olyan események színhelye, amilyet még nem látott a világ. Az elmúlt napokban az ifjúság városa volt. Ezer meg ezer fiatal fiú és leány kedvétől volt hangos a város. Fiatalság: erő és bizalom. S ez az erő sziporkázott s a bizalom dús fénnyel ragyogott. Az emberek szíve |||. melegebb lett a büszkeségtől, mert jövőnket látták meg- p$ testesülve egészséges, eröteli ifjúságunkban. Külföldi vendégeink alig tudták szavakba önteni el- fü ragadtatásukat. Hasonlót még soha nem láttak. De nemcsak ok, hanem mindenki, aki ott volt, a stadionban látta a pöttöm kis emberkék „Aranykapu" gyakorlatát, az iskolák lelket gyönyörködtető fellépését, a Testnevelési Főiskola növendékeinek erőteljes s mégis kecses bemutatóját, a Sokol és a szakszervezeti ifjúság szereplését, az nem feledheti azt. Es a munkaerőtartalékok fellépése külön élmény volt. Munkásosztályunk egysége s kimeríthetetlensége nyilvánult meg gyönyörű gyakorlatukban. Nem, ilyet nem lehet feledni. Ennek a leírására szürke az emberi szó. Ezt látni, hallani, érzéki.Ini kellett, s akkor kitörölhetetlenül szívünkbe vésődött emlék marad. Ifjúságunk seregszemléje kitűnően sikerült. Az út a sikerig azonban nem volt könnyű. Egy év fáradságos, kitartó munkája van a jól végzett gyakorlatok mögött. De éppen ebben, a nehézségek legyőzésében nyilvánult meg ifjúságunk ereje, kitartása. Ifjúságunk megmutatta, hogy felsorakozott a kommunizmus zászlaja alá és pártunk vezetésével egységesen, tántoríthatatlanul halad a győzelem felé. Teljesen igaza van Zygmunt Jaworsky lengyel őrnagynak, miktfr azt mondja, hogy „itt ezekből a fellépésekből lehet legjobban látni, hogy mennyire a népé már a sport Csehszlovákiában.” Igen, testnevelésünk kitűnően osztályozott bizonyítványa az I. Országos Spartakiád. Testnevelésünk biztos alapokon nyugszik, és kimeríthetetlen tartalékból — a nép széles rétegeiből táplálkozik. S ez a legbiztosabb alap. Ezt bizonyítják az utóbbi Időben elért eredményeink is. Jó úton halad testnevelésünk S ifjúságunk a legjobb tartalék. Minden biztosítékunk meg van ahhoz, hogy a jövőben még nagyobb nevet szerezhessünk egységes testnevelésünknek. Tíz éve vagyunk már szabadok. Tíz éve, hogy szabadon lélegezhetünk, gondolkodhatunk. Ez a tíz év szívós, meg nem alkuvó harcban telt el. Erősek, bátrak, boldogok vagyunk. Jól élünk s még jobban akarunk élni. Felszabadulásunk tíz éves évfordulójának legszebb kifejezője nagyszerű sportünnepünk. Köszönet és hála hangjai száll Moszkva felé Prágából mindazért, ami van és ami lesz. S még egy láng ég most Prágában messzire világító fénnyel; a béke lángja! Ott ég a gyakorlatozok, a nézők szívében, ott ég ajkukon, szemükben a vágy az örök béke után. Hatalmas tüntetés a felvonuló gyakorlatozok serege a háború ellen. Nem akarunk új vérözönt, világégést, nem akarjuk, hogy ezek a pufók, pirosarcú gyerekek halotthalványan, véresen feküdjenek. Nem akarjuk, hogy izmos, alkotásvággyal teli ifjúságunk a halálra gondoljon. Nem akarunk könnyet, bánatot, hiszen még ott sajog bennünk az elmúlt pusztítás érzése. S ha rágondolunk, még forrók lesznek a szívekre hullott, el nem sírt könnvek. Nem, nem akarunk háborút és nem is engediük, hogy legyen! Nekünk béke kell, virágot- hozó, gyümölcsöző béke! Ez a vágy fűti most a prágai szíveket s e vágy, ez az akarat dübörgő hanggá változik, elhaüatszik a világ minden tájára. A békét akaró emberek felemelik fejüket. Az úszítók, a pusztítani akarók megremegnek a hangra. Mert tudják, hogy erős ez az ifjúság, erős a béketábor. Tudják azt, hogy ez a fiatalság, amely Prágában tett hitet akaratáról, nem fél a hiéna üvöltésétől, s ha netalán harapni is merne, acélos öklével zúzza szét a ragadozót. Mennyi nemes érzés,, szándék szövi át az I. Országos Spartakiád részvevőit! S ez a szándék, ebben az ifjúságban, amelyet Prágában láttunk, tetté válik. Forró, határozott akarattá, melyet megtörni soha senki nem tud és nem is fog. Erős, félelmet nem ismerő ifjúságot láthattunk Prágában. Nagy időket élő hazánk színe-java, reménysége ők. Az I. Országos Spartakiád ifjúsági napja befejeződött. Az utolsó napon több mint százhúszezer fiatal vonult fel Prága utcáin Százhúszezer fiatal ajakról szállt a dal. Mindegyik kézben színes virágcsokor. Hullámzott, ri- valgott ez a virágtenger, s hatalmas erővel csaptak fel az üdvkiáltások hangjai. Zúgott-zengett a hang: Éljen az I. Országos Spartakiád! Éle jen a Szovjetunió! Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja! Éljen a világbéke! (Emil Pardubsky felvétele.) Az erő és a szépség ünnepére Forró szívemben a vágy tüze éget, hogy üdvözletedre nyissam ki ajkam mondani forrót, mondani szépet fürge patakként csobogó dalban. Szeretném, hogyha száz kezem lenne s minden kezemben vérpiros rózsa, bennük most oly’ nagy örömöm telne: rátok nevetve, közétek szórva. S míg az arcomra hajnali pírt fest lángra lobbanó szép tüzek fénye, szívem s az ifjú játékos jókedv dalt fon ma Prága nagy ünnepére. S mintha az alkony hús karja lenne úgy borul össze im húszezer kar e reggeli víg, tarka menetbe’ hol húszezer szív is egyet akar. Most érzem még csak, most igazán e zendülő fényes nyári napon milyen erős vagy, te ifjú hazám, — itt van e dallam, hát néked adom. TÖRÖK ELEMÉR i' * <
