Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-06-04 / 22. szám
1935. június 4. 7 AHOL A RUHÁK KÉSZÜLNÉK Trenesén (elé száguld a vonat Mellettünk elmaradoznak a szöveti-«éti szántóföldek hatalmas táblái. Kora reggel van, a nap vörös korongja lassan kúszik felfelé a keleti láthatáron. A távolban már látszik a város látképe, s fölötte az ősi vár falai A vár főtornyán a felkelő nap fényében vörösen ragyog az ötágú csillag, szabadságunk jelképe. Petrek elvtárs 30 perc alatt 25 öltönyt szab ki. Ugyanilyen csillag ragyog a tren- cséni Viliam Siroky Ruhaüzemek fölött is, előtte pedig versenytábla, ami hirdeti, hogy a ruhaüzemek közti versenyben az első helyet foglalták el és megkapták a Munka Vörös Zászlaját. Persze nem volt kpnnyü doX>^ megszerezni ezt á zászlót. A Versenyben szükség volt arra, hogy az üzem az első negyedévben állandóan 100 százalékra teljesítse a tervet. Ezt csak az önálló elszámolási rendszer segítségével tudták elérni. Botka mester volt az első, aki műhelyében bevezette az önálló elszámolási rendszert. 7- Nehéz volt a kezdet — mondja Botka elvtárs, de sikerült legyőznünk a nehézségeket. Az üzemben a mi műhelyünkben először alkalmaztuk az önálló elszámolási rendszert. Nagy feladat volt ez, mert a gyár minden dolgozója minket figyelt, hogy mi lesz ebből Azzal kezdtük, hogy a műhely munkásait megismertettük az önálló elszámolási rendszer előnyeivel, vagyis mondhatjuk, hogy tanultam és közben tanítottam is. Amikor a műhely munkásai már tisztában voltak az önálló elszámolási rendszer előnyeivel, kipróbáltuk a gyakorlatban is. Ez eleinte nagy nehézségekbe ütközött, különösen adminisztrációs kapcsolóiban. Sokáig kísérleteztünk, amíg megtaláltuk a helyes megoldást. Botka elvtársban nem csalatkozott az üzemi oárt szervezet és az üzem vezetősége, A Botka elvtárs műhelyében elért tapasztalatok alaojSn a múlt év végéig az üzem minden mü- h Ívében bevezették az önálló elszámolási rendszert. Ennek következtében az üzem a tervet az utóbbi hónapokban állandóan 100 százalékon felül teljesíti és csak áprilisban 36.229 koronát takarítottak meg. A terv rendszeres teljesítésében nagy része van Sedlák mester műhelyének is. Itt szabják ki a ruhákat. Az egyik asztalnál még csomagolják ki a hatalmas bálákat, a másikon kirajzolják és a harmadikon már szabják is. Beszélgetés közben St diák mester elmondta, hogy műhelyének legjobb munkása Petrek János. Petrek eivtárs már több mint öt éve dolgozik az üzemben. Elnyerte a Könnyűipari Minisztérium „Példás Munkás”-a címét. Tervét átlag 102 százaikra teljesíti és teljesen sebjt nélkül dolChovanec Irma munka közben. Botka elvtárs ellenőrzi a munka minőségét. gozik. De nemcsak az az érdeme, hogy tervét rendszeresen teljesíti, hanem az is, hogy ha a szabászok nem győzik a munkát a mester bátran odaállíthatja őt a szabászasztal mellé, ott is derekasan megállja a helyét. D? nemcsak a szabóműhelyben vannak ilyen jő munkások, megtalálhatjuk őket máshol is. A var- rómühelyben dolgozik Cho- vanec Irma, Krosláková Zsuzsa és a többi fiatal lány. Mind jó munkások, és nem maradoznak le a terv teljesítésében. Krosláková Zsuzsa és Chovanec Irma kezdeményezték az „arany cé- dulás“ mozgalmat. Ez annyit jelent, hogy a legjobb minőségű ruhákat arany cédulával látják el, melyek után a munkások magasabb jutalmat kapnak. De résztvet- ■ tek a 60-as mozgalomban is, ami annyit jelent, hogy naponta az anyag minősége emelésével 60 fillérrel teszik gazdaságosabbá a termelést. Ezeknek és a hozzájuk hasonlp jó munkásoknak a segítségével érte el az üzem, hogy a második negyedévben is náluk maradt a Munka Vörös Zászlaja. VARGA ERNŐ Az ígéretet telté kovácsolják Damásdot a zselizi járásban úgy emlegetik, mint a legjobb szövetkezeti falvak egyikét. S abban, hogy a szövetkezet jól dolgozik és szép eredményeket ér el, nagy részük van a kékinges fiataloknak is. A damásdi fiatalok szavukat tetté kovácsolják, mert amit Ígérnek, be is tartják. S ígéretük egyöntetű, megfontolt, mit nemcsak papíron megfogalmazva nyújtanak be a szövetkezet vezetőségének, hanem amit egyszer megfogadtak és vállaltak, azt egy emberként válóra is váltják. Nem Ígérnek megvalósíthatatlan dóig kát, csak azt, amit erejűkhez mérten teljesíthetnek is. És így van e2 jól Mert mit ér a szó a nagy ígéret, ha az csak ígéret marad — jegyzi meg Huszár elvtárs a CS1SZ helyi szervezet elnöke. Lnnék tudható be aztán, hogy a fiatalok eddig (és fogadták, hogy ezután sem) nem maradtak ígéretükkel adósak e szövetkezetnek. S most, hadd említsek meg egv pár konkrét dolgot, ami példaként szolgálhat sok CSISZ-szervezetnek és még több CSISZ-tagnak. Elsősorban azt szeretném elárulni, hogy a domásdi 28 tagból álló ifjúsági csoport tagjai 17—18 és 20 éves fiúk és lányok. S valamennyien kikerülve az iskola padjaiból úgy döntöttek, hogy a szövetkezetben maradnak, ott fognak dolgozni, mert szevlgan dolgoztak, s szinte kedvem szottyant nekem is közéjük állni és egyelni a még alig látszó, zsenge cukorrépát. Ez Itt a leánycsoport, akiktől később megtudtam, hogy a fiúk most a silógödröknél dolgoznak. Itt van köztük a szép, pirosarcú Mészáros Neszti, aki már öt éve a szövetkezetben dolgozik. Neszti menyasszony, a jegyese katona. Munkájával és keresetével elégedett. S beszélgetés közben elárulta, hogy ősszel megtartják az esküvőt is és egy kissé büszke hangon azt is hozzátete. hogy a stafirungom, meg ami kell egy fiatal menyecskének, már megvan, amit a szövetkezetben keresett pénzből vettem. itt találjuk Huszár Annát, Uhliar Máriát, Prievár Bözsit és a többi legjobb fiatal munká3nőketv is, akik ma ünnepi napra készülnek. Olyan ünnepre, ami egyben dicsőség és magas megtiszteltetés is a damásdi fiatalok számára. S most hadd említsek meg egy pár adatot abból, amit még kora tavasz- szál vállalták, hogy a rendes munkájukon kivül elvégeznek a nyár folyamán a szövetkezetben. Így például 8 hektár cukorrépát, 10 hektár tengerit, 1 hektár krumplit kapálnak meg és takarítanak be és ezenkívül még 20 hektárnyi területen termett szénát Janurik János (jobbról az első) a kerület legjobb tehéngondozója átveszi a verseny zászlót. rétik a földet, a kisarjadő vetéseket, szeretnek a lenge szellőben, a <}alos pacsirták- trillája mellett vetni, ' kapálni, gyomlálni, aratni, szénát gyűjteni, mindent» ami áldásos és szép a természetben. És nemcsak, hogy szeretik a földet, de büszkék is arra, hogy hűek maradtak az ősi röghöz régen lenézett és megalázott kérges, verejtékes paraszti munkához. És most is, amikor felkerestem őket, kinn a répaföldeken, dalolva, A jó borhoz is tudás kell E zerkilencszázötvenben született meg a gondolat, hogy Szőlős- kén szőlészeti mesteriskolát kellene alapítani. Nagy Lajos, akinek a fejében megszületett a gondolat, nem olyan ember, aki könnyen lemond terveiről. Fontolgatta, mérlegelte a lehetőségeket. Itt terem hazánk legjobb bora: a tokaji bor! És ez nem megvetendő dolog. A másik, hogy a szőlőtermelésnek és a borászainak olyan gazdag tapasztalatai halmozódtak itt fel a hosszú évszázadok folyamán, amilyenek sehol máshol az országban. A jövő szakembereit tehát itt lehet a legjobban kiképezni. Aztán meg itt van Kistornya a közelben és itt működik hazánk egyik szőlészeti és borászati kísérleti állomása. Mindez nem megvetendő elOny egy komoly iskola számára. Am megvannak a hátrányok is. Távolesik az ország központjától és nincsenek tanerők. De ez a pirospozsgás, csupatüz ember nem sokáig tartotta magában a tervet. Egyenesen a minisztériumhoz fordult Prágába és javasolta az iskola megszervezését. Tervét jóváhagyták és mint ilyenkor szokás, Ot bízták meg az iskola megszervezésével. Hozzá is látott. Nem volt épület s nem volt költségvetés sem az iskolára. Aztán lett költségvetés, épület is akadt, amelyet át lehetett erre a célra alakítani, de nem voltak tanerők. De ezek is lettek és diákok is jöttek. Jöttek, s nem is akármilyenek. Amikor meglátták, hogy az iskola még csak hivatalosan létezik, de se internátus, se tantermek, nem szaladtak haza, hogy megvárják, amíg minden rendbejön. Nagy elvtárs értett a nyelvükön, és kemény munkával most már közösen megteremtették az iskolát. Nem volt könnyű, de az önfeláldozásnak meglett a gyümölcse. Az iskola immár állt éspezs- gett benne az élet. Megkezdődött a tanulás.., A zöldelő hegyoldalon húzódik meg az iskola. Lenn a hegy lábánál ott kanyarog lustán, szétterülve a Bodrog. Vizet ad a kertészetnek és a szőlőskei kutaknak, hogy nyáron lehessen permetezni, mert ahhoz itt rengeteg víz kell és egyre több kell majd. Hiszen állandóan folyik az új telepítés, bővül a szőlőterület, hogy a régi tokaji pincék minden évben megteljenek a nemes nedűvel. A diákok nem mind fiatalok, vannak köztük családosok is. Ezeknek a családjáról a tanulási idő alatt az állam gondoskodik. Sokan messzi vidékről jöttek. Ilyenek Zimka Fen, ez a s^kszelőcei vasgyúró és Simon Feri, GaramkövesdrSl. Most végeznek, kitüntetett tanulók mind a ketten. Nagyok a terveik. Szerintük nemcsak itt, Tokaj vidékén: Szőlőskén és Kistornyán lehet kiváló , bort termelni, hanem náluk is. Csak szeretet és hozzáértés kell hozzá. A borhoz is tudás kell, nemcsak jó torok — mondják, mert nemcsak isszák a bort, hanem termelik is. És ehhez tudás kell. Kassai Andor, a CSISZ-szervezet elnöke ide Szőlőskére való, 0 hát itt marad helyben s termeli majd a jó tokaji bort. Együtt a vezetőséggel és az iskola tanári karával sokat fáradozik azon, hogy az iskola minden tanulója kiváló szakemberré váljon. Becsületbeli feladatának tartja ezt. hiszen falujában van az iskola és így nagyon szeretné, ha az iskola jóhíre az egész országban ismertté válna. 4 száznegyven hektáros iskolagazdaságből negyvennégy hektár a szőlő. A gazdaságot Nagy elvtárs, az iskola megszervezője vezeti Együtt az iskola tanári karával, Tóth István igazgatóval és különösen Kovács László szaktanárral komoly kísérleteket folytatnak. A terméshozgmot egyrészt a termőterület megnövelésével lehet növelni, de növelni kell új termelési módszerek bevezetésével is. Az új termelési módszerek kísérletezése hosszú lelkiismeretes munkát követel, hiszen a világhírű tokaji borról van szó. Ezért itt elsősorban a minőségre kell adni, nem csupán a mennyiségre. Ügy kell hát a terméshozamot megnövelni, hogy a minőség is javuljon, vagy legalább is ugyanolyan maradjon. Mindez nagy felelősséget hárít az iskola és a gazdaság vezetőire. Hi- s n a szőlőtermelők nagy része rögtön mindent elles az iskolától és igyekszik bevezetni ő is a saját parcelláján. Ezek az őstermelők, ha valamihez nem értenek, elhívják vagy a tanárokat, vagy az iskola néhány ügyes diákját, hogy segítsenek. És ez nagy/ dolog. Az iskola diákjainak állandó kapcsolata az őstermelőkkel már ma is jelentős tényezője itt a terméshozamok növelésének. Nem kell messzire mehni a példáért. Itt van Gergely András bácsi, a nyugdíjas vasutas. Ez az ember tele életkedvvé., reggeltől estig kint tesz-vesz, dolgozik a szőlőjében és sokszor kint is alszik a borházban. Jóban van a diákokkal, elbeszélget, elviccelget velük és a fiúk segítenek neki. Néha, est 1 Irént vidám jókedv hangzik az egész hegyoldalon Az öreg Gergely bácsi mókázik a fiatalokkal, Folyik a szó régi és új históriákról, a fekete penésztől ünneplőbe öltözött boros pincékről. Mert itt minden borospincének históriája van. Olyan, ami talán meg se történt, hanem csupán a csapongó fantázia, az itteni emberek sziporkázó szellemessége szülte, gondolta ki borozgatás közben. Aki nem járt még itt, s nem látott legalább egy ősi borospincét, aki még nem ivott a hegy tüzes borából, s nem beszélt az emberekkel, az nehezen hiszi, hogy itt melegebb az emberi szív, forróbban lüktet a vér, hevesebbek a szenvedélyek. A tavasz itt duplán tavasz, s az ősz, a szüret ünnepibb, minden ünnepnél. A hajdani betyárok, Esze Tamás talpfisai, Dózsa katonái éltek itt, s ma unokáik szabad emberként, szabadon élik életüket, végzik munkájukat. /I lyan munka, szakma ez, hogy nem lehet nem szeretni. Bele- kóstól az ember s nem tudja abbahagyni. Mintha csak a jó tokaji bort inná, maga magát kedvelteti, itatja. S mégis, míg a borról rengeteget írtak, a termelőiről jóformán semmit. Pedig ezen a vidéken járja egy közmondás: „Aki a jó bort szereti, rossz ember nem lehet." De ki szereti jobban a bort? Az-e aki issza, vagy az, aki termeli? Nehéz kérdés, de lehet rá felelni. Az szereti jobban a bort, aki termeli, mert meg is issza. Van aki erre azt mondja, hogy mégse egészen úgy áll a dolog, mert a termelő se issza meg mind a borát. Márpedig ha tényleg szeretné, akkor ... Erre itt azt mondanák neki, hogy hát éppen azért jobb ember az, aki termeli a bort és nem issza, mer: má nak is hagy belőle. Még az íróknak is, akik annyi szépet m<md- tak már a jó borról — persze sűrű poharazgatás közben — és megfeledkeztek az emberről, a termelőjéről. SZQKE JÓZSEF gyűjtenek össze. Az elmúlt évi munkájukról nem beszélnek, arról hadd beszéljen a CS1SZ Központi Bizottságának vörös zászlaja, amit ma este ünnepélyes keretek között vesz át a CSiSZ helyi szervezetének elnöke. E zászlót minden kerületben az a CSISZ-csoport kapja, amely a legjobb. A nyitrai kerületben a damásdi CSISZ-szervezet a legjobb és így nyilván őket illeti a CSISZ KB vörös zászlaja. No és említsük csak meg a 17, éves Janurik Jánost, a kerület legjobb tehéngondozóját, aki 26 tehénnek az etetését, fejesét, borjaik nevelését stb. vállalta magára. Az ő eddigi munkájáról is hadd beszéljen inkább a kis háromszögű vörös zászló, amit a CSISZ KB nevében Sedivy elvtárs nyújtott át Janurik Jánosnak, a kis szőkehajú, mindig mosolygó tehenésznek. Az ünnepi esten résztvettek Sződó község fiataljai is, akik szép kultúrműsorral üdvözölték a kitüntetett damásdi fiatalokat. A sződóiak e kitüntetés tiszteltére vállalták, hogy a varsói VIT megnyitásáig 250 brigádórát dolgoznak le. íme a két Község fiataljainak kölcsönös együttmunkás- kodásáról, baráti kapcsolatáról beszól ez a szép példa. S hadd teciyem hozzá azt is, hogy a hazánkban élő szlovák és magyar parasztfiatalok mély barátságának és testvéri együttélésének nemcsak szimbóluma, hanem tettekké forrt igazolása is volt ez az ünnepély. Ugyanis, mind a két község CSISZ-szervezetében dolgoznak szlovák és magyar nemzetiségű fiatalok is, akik kéz a kézben harcolnak a szocialista falu kiépítésében. Ennek az ünnepi napnak és a szódói fiatalok felajánlásának és versenykihívásának a kapcsán született meg a damásdi fiatalok újabb munkafelajánlása, amit Mészáros Neszti olvasott fel az ifjúság nevében: „Mi damásdi fiatalok, eben az évben egy hektár helyett három hektár krumpli gondozását és betakarítását vállaljuk. Üjabb tíz hektárnyi területül gyűjtjük be a szénát és az őszi sarját. Továbbá szervezünk egy ifjúsági cséplőbrigádot, és ígérjük, hogy a jövő évi politikai iskolázást aliposan előkészítjük és még ebben az évben hat CSTSZ-tagot ajánlunk pártiskolázásra. Az eddig tett- felajánlásunkat minden két hétben ellenőrizzük h >py ígéretünket teljes egészóben valóra is válthassuk.” S mi hisszük, hogy Damásd és Sződó fiataljai ígéretüket — mint eddig is — tetté kovácsolják.
