Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-06-04 / 22. szám
t <Séla az új színházba 1955. június 4: Május 28-án Bratislavában, Pavol Országh Hviezdoslav néven új színházat nyitottak. Aki nem ismerős Bratislavában, nehezen találná meg és a legjobb, ha a Nemzeti Bank épülete iránt érdeklődik, ott aztán már könnyebben eligazodik. A bejáratot három allegorikus szobor őrzi, Fran- tiSek Draskovic akadémiai szobrász műve. Belépünk a vakitóan kivilágított márványoszlopos előcsarnokba. A falakat freskók — a frissen vakolt fal felületére vízfestéssel festett képek — díszítik. A bejárattal szemben: falon garamvöigyi táncot lejtenek a poloniaiak és mellette ragyogó tarka népviseletben leányok azt a kedves szokást örökítik meg, amikor a „morénát” űzik ki. Jozef Sturdík, akadémiai festőművész alkotta. A színpad függönye vonja magára a figyelmünket. A szlovák rónák virágzó szépségét vetíti elénk Franlisek Gajdos festőművész és szinte érezni, milyen boldogan, lelkesen játszik ti- linkóján a jó detvai paraszt. Szabadságot lehel a Fold, és szinte csodálatos, hogy a művész milyen élethűen elénk vetítette hazánk gyönyörű vidékét. Megcsodáljuk Otto Oprsa! „A elkelés kezdete” című művét, amely azt ábrázolja, hogy a fiatalok hogyan indulnak a hegyek közé, hogy kiharcolják szabadságunkat. A színház túlsó oldalán Ivan Simko festőművész képéről leragyognak az arcok és kendőkkel integetnek a felszabadító vörös hadsereg elé. A mennyezeten Frantisek Gajdos, az örömteli május elsejét örökíti meg. A képzőművészeti műremekek közé tartoznak az előcsarnok színes mozaikszerű ablakai, amelyeken életünk utolsó tíz évéből örökítettek meg jeleneteket. Az ablakok Jankó Alexy akadémiai festőművész terve szerint készültek el. Rendkívül érdekesek a kulisszatitkok. A színpad maga egy látványosság Hasonló modern felszerelésű színpad nincs egész Közép-Európában. A színpad 36 kétméteres kockalapbó! áll és egy gombnyomásra bármelyik kocka három méter magasságba emelhető, vagy pedig három méter mélyégbe süllyeszthető. A forgó színpadon egyszerre három különböze képet lehet berendezni A világító 160 reflektor és számtalan szuffitta lelett rendelkezik. Munkáját megkönnyíti a színpad felett elhelyezett mozgó világító híd. Az új színháznak hanpki- oróbáló kabinja van és filmkamrája ahonnan szintén fényhatásokat vetíthetnek, Szünet után hangszóró hívja össze a közönséget. A Pavol Országh Hviezdoslav színházat megnyitották és ügy a technikai felkészültségével, mint művészeti kiállításával arra van hivatva, hogy a legtisztább művészetet szolgálja. Pótoltuk a mulasztást A rozsnyői Pedagógiai Iskola tanulói sikerig brigádmunkát hajtottak végre. A tanulók három csoportban dolgoztak és kötelezettségvállalásukat magasan túlteljesítették. Ennek a négynapos munkának jelentősége főleg abban áll, hogy ezt a kimagasló eredményt a lehető legmostohább körülmények és természeti adottságok mellett érték el tanulóink. Magának a munkahelynek a megközelítése is erős akaratot, önfegyelmet, és lankadatlan kitartást igényel. A Pol'ana fölé emelkedő „Ördöghegy" 1140 méter magasságban húzódó gerincének befásítása volt a feladatunk. Évszázadok mulasztását pótolta itt az öntudatos ifjúság, mely fáradságot nem ismerő áldozatkészséggel hajtotta végre feladatát Ha közelebbről megvizsgáljuk azokat a körülményeket, melyek lehetővé tették ennek a feladatnak sikeres megoldását, nem mulaszthatjuk cl annak a ténynek megállapítását, hogy végre itt megmutatkoztak az oly' régóta várt öntudatos fegyelem megnyilatkozásának első jelei. Értékes megállapításnak vethetjük azt is, hogy ebben a munkában napről-napra jobban megmutatkozott az egység, az összefogás erejének szükségessége, a gyengébbeken való segítés öröme, a szocialista munkaverseny nagyszerűségének felismerése. A II./a osztály, melyet Lucsko József tanár elvtárs vezetett,, ebben mindnyájunknak példaképül szolgált. A gyengébb lányoknak az erősebbek de a fiúk is egymással versengve segítettek. Voltak olyanok is, akik ebéd- srünet alatt, sőt műszak után is dolgoztak, pedig mindkét kezükön 10—12 vízhölyag volt. A harmadik napon, amikor a feltört kéz hegedő sebhelyei a legjobban fájtak, ebben a csoportban mutatkozott meg leginkább az egység, az összetartás, a fegyelmezett munka. A normát mindannyian túlteljesítettük. Mikor az egyik nap közvetlen a műszak befejezése előtt lepihentek és Lucsko tanár elvtárs összegezte az eredményt, megállapította, hogy még nem érték el az előző napi átlagot. Erre mindannyian egyszerre ugrottak fel és a még hiányzó két gödör helyett mindegyikük hármat ásott. Öröm volt nézni ezeket az életörömtől sugárzó, kipirult arcú fiatalokat, akik példáját adták az igazi bajtársi segítségnek és munkafegyelemnek. Estére ízletes jó vacsora várta az ifjúságot, melyet Barnák Ilona tanár elvtársnő készített. A kis barakk, ahol 75 tanuló nyert elhelyezést, legfeljebb 35—40 ember befogadására volt alkalmas, mégis meleg otthonává vált brigádunknak. Minden este a tábortűz mellett szórakoztak brigádosaink s a jókedv a nagy fáradtság ellenére sem hiányzott. A brigád 122,3 százalékra teljesítette tervét. A fiúk közül Vágó Tibor 223,2, Sípos Béla 163,7, Csomós Barna 136,9 százalékos teljesítményt értek el. A leányok közül Béres Mária 181,1, Szoták Borbála 169,6, és Brindza Ilona 132,8 százalékra teljesítették a tervet. Ha a fiúk is oly őszinte ügybuzgalommal dolgoztak volna, mint a leányok, akkor még sokkal szebb eredményt értünk volna el. A szocialista munkafegyelem értelmezésében if- jaink sokat tanulhatnak leányainktól, akiknél a norma teljesítése nem elégedettséget és lefokozott ügybuzgalmat, hanem még nagyobb és erőteljesebb törekvést váltott ki. Erre a kemény munkában eltöltött négy napra mindig örömmel, a kitűzött feladat teljesítésével, jóleső érmésével gondolunk vissza. A „Veszélyes utacska" című szovjet film. fiatal szerelmespárja mit sejt a veszedelmes vadállat közel eátér öl. BNICK GYULA a III. csoport vezetője Az „Életjel” című magyar film egyik jelenete. A bányamunkásból lett tiszt a bányában rekedtek mentésére indul. se fog az Or jósága vezérelni utatokon, az isteni szeretet szelleme nem fog _ kdrüllengem titeket, mert az irgalmas atyauristeunek esze ágában sincs, hogy összeálljon ilyen latrokkal. Halljátok odalent, ti alsónadrágosak? Húsz alsónadrág nézett fel a szószékre, és egyszerre mondta: — Alázatosan jelentjük, hogy halljuk. — Nem elég hallani, — folytatta prédikációját a tábori lelkész — az élet sötét fellegében vagytok, amiben az Or mosolya nem veszi le a gyászt rólatok, hülyék, mert az isten jóságának is megvan a határa, te meg ott hátul, te vadszamár, ne röhögj, mert le- csukatlak, hogy belekékülsz. És ti, odalent, ne higyjétek, hogy a csapszékben vagytok. Isten végtelenül irgalmas, de csak a rendes emberekhez, nem pedig az emberi társadalom söpredékéhez, amelyik fütyül az 0 törvényeire és még a dienstreglamára* is. Ezt akartam mondani nektek. Imádkozni nem tudtok, és azt hiszitek, hogy a templombajárás oz egy hecc, hogy ez itt valami színház, vagy mozi. De majd én kiverem ezt a fejetekből, nehogy azt higgyétek, hogy én azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak titeket és hogy valami örömötök legyen az életben. Mindnyájatokat beváglak az egyesbe, nyavalyások, úgy éljek. Csak a drága időmet veszieaetem itt rátok, és látom, hogy falrahányt borsó az egész. Ha egy tábornagy vagy egy érsek volna itt személyesen, akkor se javulnátok meg, akkor se térnétek meg az istenhez. Pedig egyszer még az eszetekbe fogok jutni, hogy jói akartam nektek. A húsz alsónadrág között egyszerre csak felzokogott valaki. Éveik volt az. A tábori lelkész lenézett. Ott állt Svejk, és az öklével törülgette a szemét. A látványt közderültség fogadta. A tábori lelkész Évejkre mutatva így folytatta: — Mindenki vegyen példát erről az emberről. Mit csinál ez? Sír. Ne sírj, ha mondom, ne sírj! Meg akarsz javulni? Nem megy olyan könnyen, fiacskám. Most sírsz, de ahogy visszamész a cellába, megint éppen olyan kapcabetyár leszel, mint azelőtt. Sokat kell még neked gondolkozni az úristen végtelen kegyelméről és irgalmáról, hogy az a te bűnös lelked megtalálja ezen a. világon az igaz utat, * Szolgálati szabályzatra. amin járni kell. Ma azt látjuk itt, hogy bőgni kezdett itt előttünk egy ember, aki meg akar térni, de mit csináltok ti többiek? Semmit a világon. Tessék: az egyik tele pofával rág valamit, mintha a szülei a kérődző állatokhoz tartoztak volna, ezek meg ottan csak úgy tetvészkednek az isten templomában. Hát nem tudtok otthon vakarózni, muszáj, hogy éppen az istentiszteletre hagyjátok ezt? Stáb- foglár úr, maga se törődik semmivel. Pedig hát ti itt mind katonák vagytok, nem pedig valami marha civilek. Épp azért úgy kell hogy viselkedjetek, ahogy katonákhoz illik, még a templomban is. Gyerünk most már az úristent keresni, hogy az anyátok ne sirasson, a tetveket majd otthon is kereshetitek. Ezzel be is fejeztem, tekergők, és mindenkit felszólítok, hogy mise alatt tisztességesen viselkedjen, nehogy úgy legyen, mint a múltkor, amikor ott hátul kincstári fehérneműt cseréltetek kenyérért, és azt zaboltátok úrfelmutatás közben. A tábori lelkész lebotladozott a szószékről, és lement a sekrestyébe, a stábfoglár utána. Egy idő múlva a stábfoglár kijött, egyenesen odament Éveikhez, kilódította a húsz alsónadrág csoportjából és bevitte a sekrestyébe. A tábori lelkész az asztalon ült, amilyen kényelmesen csak tudott, és cigarettát sodort. Mikor Svejk belépett, a lelkész így szólt hozzá: — Szóval maga az. Közben én mindent végiggondoltam, és azt hiszem, hogy belelátok c vesédbe, érted, zsivány? Ez az első eset, hogy valaki elbőgte magát, nekem a templomban. Leugrott az asztalról, és megrázta Svejket a vállánál fogva, ráordítottt Szalézi Szt. Ferenc nagy, savanyú arcképe alatt: — Valid be, gazember, hogy csak a hecx miatt bőgted el magad. És Szalézi Szt. Ferenc kérdően nézett le a képről Svejkre. S lenézett rá a szemközti falról, egy másik képről, valami felháborodott vértanú is, akinek éppen egy nagyfogú fűrész volt a fenekében, mert holmi ismeretlen római zsoldosok fűrészelgették. A vértanú arcán még ilyen körülmények között se látszott semmilyen szenvedés, de öröm és vértanúi átszellemültség sem. Épp csak hogy fel volt háborodva, mintha azt akarná mondani: „Tulajdonképpen hogy jövök én ehhez, mit csinálnak maguk velem, uraim?” — Jelentem alássan, feldkurát *■ úr, — mondta Svejk megfontoltan, mindent egy lapra téve fel — meggyónom a mindenható istennek és a főtisztelendő úrnak is, aki isten helyében van itt, hogy tényleg csak a hecc miatt bőgtem el magamat. Én láttam, hogy a tisztelendő úrnak hiányzik a prédikációjához egy megtért bűnös, akit hiába tetszett keresni a prédikációjában. Ezért gondoltam, örömet okozok a tisztelendő úrnak, hogy ne tessék azt hinni hogy már nincsen tisztességes ember a világon, és saját magamnak meg a hecc miatt csináltam, hogy könnyebb legyen a szívem. A tábori lelkész fürkészően belenézett Svejk jámbor arcába. Egy napsugár megcsillant Szalézi Szt. Ferenc savanyú képén, s a szemközti falon meleg fénnyel árasztotta el a felháborodott vértanút.. — Maga tetszik nekem — mondta a tábori lelkész, visszaülve az asztalra. — Melyik ezredbe tartozik? — Elkezdett csuklani. — Feldkurát úrnak alázatosan jelentem, hogy a 91. ezredbe tartozók meg nem is tartozók, mert nem is tudom, hogy mi a hely* zet velem. — És miért ül itt? — kérdezte a tábori lelkész, szüntelen csuklások közepette. A kápolnából behallatszott az orgonát helyettesítő harmonium hangja. Egy tanító játszott, akit szökési kísérletért csuktak le. s a legbánatosabb egyházi daVamokat szólaltatta meg a harmóniumon. E hangok és a tábori lelkész csuklása valami újféle dór skálában olvadtak össze. — Jelentem alássan, feldkurát úr. igazán nem tudom, hogy miért ülök itt. és nem pa- naszkodok, hagy itt ülök. Csak pechem van. Én mindig jót akarok, és a végén mindig minden rosszra fordul, mint ennek a vértanúnak itt a kévén A tábori lelkész felnézett a képre elnevet- Je magát, és azt mondta: — Maga egyre jobban tetszik nekem, majd érdeklődöm maga után a hadbíró úrnál, és most nem diskurálok itt többel magával Csak már túl volnék ezen a szentmisén! Kehrt euch! Abtreten!* Miután visszatért az elsónadrágosok meghitt csoportjába, a szószék alá, s ezek elárasz-' tották kérdésekkel, hogy mit akart tőle a tá* Hátra arc! Lelépni! bori lelkész a sekrestyében. Éveik igen szárazon és kurtán így felelt: — Be van rúgva. A tábori lelkész újabb teljesítményét, a szentmisét, mindenki a legnagyobb figyelemmel és leplezetlen szimpátiával kísérte. Még olyan hívő is volt, aki fogadott a szószék alatt, hogy á tábori lelkész ki fogja ejteni a kezéből a monstranciát. Egy egész napi kenyér- adagját tette fel két pofon ellenében, és nyert. Az, ami a kápolnában mindenkinek eltöl- iötte a lelkét, míg a tábori lelkész szertartását nézte, nem a hívők miszticizmusa volt, és nem is az igaz katolikusok ájtatossága. Olyasféle érzés volt az, mint a színházban, amikor nem ismerjük a darab tartalmát, a cselekmény egyre bonyolódik,' s mi izgatottan várjuk, hogy végül is hóm lukad ki. Mindnyájan elmerültek a látványban, amelyet a. tábori lelkész úr szolgáltatott az oltár mellül, végtelen áldozatkészséggel. Átadták magukat az esztétikai élvezetnek, amit a tábori lelkész által fordítva felvett or- nátus nyújtott, s rendkívül fogékonyan es lelkesen szemlélték az oltár melletti események minden mozzanatát. A vöröshajú ministráns, egy templomi körökből származó dezertőr, aki a 28. ezredben nagy specialistája volt a kisebb lopásoknak, őszintén elkövetett mindent, hogy előhalássza emlékezetéből a szentmise egész sorrendjét, technikáját és szövegét. Egyszemélyben mi- nistránsa és súgója volt a tábori lelkésznek, aki fölényes könnyedséggel cserélt tel egész mondatokat, s a rendes mise helyett eljutott a misekönyvben egészen a rórátéig. amit azután énekelni is kezdett a közönség általános megelégedésére. Nem volt se hangja, se hallása, s a kápolna boltozata alatt olyasféle visítás és nyöszörgés rezegtette a levegőt, mint a malacok között az ólban. — Hát ez ma is úgy be van piálva, — mondták az oltár előtt állók, végtelenül boldogan és elégedetten, hogy az nem közönséges. Csuda jól beszívott megint! Biztos valahol a lányoknál szopta le magát. S immár vagy harmadszor harsant jel az oltár mellett a tábori lelkész éneke: „He mis- sa est!" — mint egy indián csataordítás, hogy belerezegtek az ablakok. (Folytatása következik !
