Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-28 / 21. szám

» Í955. május 28.­A huszita forradalmi hagyományok öröksége Május JO-án emlékezünk meg a lipanyi-csatáréi, ahol a Táboriták for­radalmi serege vereséget szenvedett a szövetséges cseh úri ellenforradalmi erőktől. 1434. május 30-val lezárult a cseh nép nyílt fegyveres harca a maradiság erői ellen. Dolgozó népünk a huszita forradalomban példát látott, erőt merített a huszita hagyomá­nyokból a reakció elleni harcban. A forradalmi zászlók vörös kelyhe ál­landó felhívás volt az elnyomók elle­ni harcra. A huszita hagyományok erősítették a haladó erőket. A cseh polgárság a 15. században mindenek­előtt a nemzeti és hazafias mozga­lomhoz csatlakozott. A Cseh Testvérek Egyesülete is a huszita hagyományok hirdetője lett Ján Blahoslav, Komensky, a Testvér­társulat legkiválóbb szónokai, nem­csak Húsz János tanait hirdették, ha­nem a chiliazmus legforradaímibl hirdetőinek tanait is. Komensky meg­emlékezik a Cseh Egyház áldozatairól A csendes eretnek mozgalomban az osztályharc nyilvánul meg. Jagelló Lászlónak a Társulat áruló tagjai megírták, hogy a testvérek között az a gondolat terjed, hogy bosszút áll­nak a vértanúkért. A király azt fe­lelte, hogy ha „zsizskáskodnak”, vé­dekezni fog. Zsizskát követni annyit jelentett, mint a huszitaforradalmá­rok nyomdokait követni és fegyver­rel a kézben harcolni a kizsákmá- nyolók elleni A XVII század elején felcsendül „Fel a harcra csehek, harc áll előt­tetek" népdal. Ojra meg újra vissza­tér a cseh történelem ragyogó nap­jainak emléke. De hiába fújt riadót a vers, a cseh urak csak a saját zse­bükkel törődtek, a cseh nép érdekelt félre dobták. II. Ferdinánd általános támadást indít minden huszita hagyo­mány ellen, ami csak veszélyeztetne a cseh és német feudálisok birtokait. A Habsburg szolgálatban álló jezsui­ták a népből teljesen ki akarták ir­tani a huszita emlékeket. Ezért mar 1623-ban elrendelték Zsizska sírkövé­nek lerombolását Csaszlavban. Húsz Jánosról, Zsizskáról gunydalokat ter­jesztettek, elrendelték a cseh huszi­ta könyvek elégetését. A feudalizmus „sötétség" korának nem volt nagyobb ellensége, mint a forradalmi hagyo­mányok. De a cseh dolgozó népet nem lehetett megtéveszteni. A huszi­ta hagyomány forrás veit a 16. és a 18. századbeli parasztság számara. 1627-ben a sziléziai felkelés idejér. Zsizska követésére hívja fel Ulicky Mátyás pap a parasztokat, hogy tá­madják meg uraikat. Az 1775-beli nagy sziléziai felkelés idején a pa­rasztok harca egészen világosan meg­nyilvánult a huszita hagyományok kö­vetésével. 1775-ben a parasztok gyü­lekeztek Prokop Holy sírjánál Lipany mezején, hogy onnan induljanak a földesurak ellen. A cseh burzsoázia a huszita forra­dalmi hagyományokat fegyvernek ta­lálta a császári udvar ellen. Ezért 1848-ban huszita jelszavak jelenned meg a prágai barikádokon. Megérthe­tő, hogy e hangok hirdetői a cseh forradalmi demokraták voltak, akik husziták nyomdokait követték. Ema­nuel Arnold megírta ,.A husziták tör­ténete, különös tekintette' Zsizska Jánosra” című könyvét A szilézia» nép között művéből részeket olvasott fel. Külön kiemelte a huszita for­radalmi hagyományokat és a forra­dalom jelentőségét. A forradalmi de­mokrata, Karol Sabina, forradalmi te­vékenységét a huszita mozgalmakra vezette vissza. A cséh nép a prága’ barikádokon ugyan az elen az ellen­ség ellen harcolt, mint a husziták, — a feudalisták ellen, A barikádosok aj­kán felcsendült a „Szabadság dala", melyet a fiatal Smetana zenés:tett meg, Ján Kollár verse alapján. „Leng a zászló — harcra, harcra! Isten velünk! Csehek talpra! Védjük meg a jogainkat, dicsőségünk és cseh hazánkat! Országszerte zűg az ár, táboriták dala száll..." A vers megmutatta, hogy a 48-as forradalom cseh barikádasai hol ke­resték elődeiket, — a huszita for­radalmakban és kimagasló vezéreik­ben. A cseh munkásosztály is a ka­pitalizmus elleni harcra, a forradalmi hagyományokra támaszkodva indult el. • A munkásosztály vezérei is felis­merték a huszita forradalmi hagyo­mányok jelentőségét. 1890. május 1- én a cseh munkásság először jelenik meg az utcán megünnepelni a munka ünnepét. Ján Neruda megemlékezik, hogy a munkások ezreinek lépéséből a huszita harcok dübörgése hallik A burzsoázia a forradalomtól ret­tegve, mindent támadott, ami a for­radalomra emlékeztetett. így a hu­szitákat is mint a vallás fanatikus harcosait mutatta be. Masaryk mar 1920-ban elvetette: „A mi progra­munk Tábor” jelszót és elhajlott a forradalmi hagypmányoktól. Pctr Chelcickyt állította példaképnek o cseh nép elé. Chelcicky elméletben forradalmi követelményeket hirdetftt, de gyakorlatban szembefordult a tá- borita mozgalommal. Csehszlovákia Kommunista Pártja nemcsak a munkásosztály védő paj­zsa, hanem a huszita hagyományok hű őrzője is. Elegendő olvasni a kom­munista lapokat,-meglátjuk,, hogy a huszita hagyományok elválaszthatat­lan részévé váltak a munkásosztály harcának. Haken elvtárs ltja a nagy gazdasági válság idején: „A mai re­akciós rezeim eltávolodik a huszita történelemtől, új példákat rángat flő, a „szenteskedő Vencelt, a gazdag feu­dális IV. Károlyt, a haza atyját, aki alatt a nép éhezett, és PodSbrad György urat, ellenforradalmárt, aki likvidálta a huszita forradalmat, szlo­vákok részére holmi Pribinát, Népre erőszakolt burzsoá szentek. A dolgozó nép csak a nép történelmére hivat­kozhat, mert ezek ellen és az összes kizsákmányolők ellen lázadozott, tá­bor a mi programunk" Kommunista írók, publicisták, riadót fújtak a fa­sizmus ellen, mikor felemelkedett a horogkeresztes zászló. Az újkori úri egység ellenforradal­mi álamcsínyének visszaverése ulan 1948-ban a dicsőséges hagyomány be­teljesült. Klement Gottwald az Alkot- mányozó Nemzetgyűlésen elmondott programbeszédében rámutatott erre: „Ti mentettétek meg országunkat egy új Lipánytól és egy új Fehérhegy­től... az állam döntő kérdéseiben az igazi táboriták ivadékai jutnak szó­hoz, Húsz János mester, troinovi Zsizska János, valamint Prokop Holy és Ján Rohác z Dubé követői.” Meg emlékezési akció A békevilágtanács az idén is fel­hívta a világ népeit a kultúra nagy­jainak közös megünneplésére. Még a tavalyi szeptemberi ülésén kidol­gozta azokat a jubileumokat, melye­ket alkalmasnak talál a cél megva­lósítása érdekében és így a világ összes népe á békeharc jegyében ünnepli meg Montesquieu halálának 200 éves évfordulóját, Cervantes spa­nyol író „Don Quijote" című regé­nyének 350 éves jubileumát, H. Ch. Andersen dán meseíró születésének 150 éves fordulóját, Schiller német lírikus halálának 150 éves forduló­ját, Miczkiewicz lengyel költő halá­lának 100 éves jubileumát, valamint a modern szabadvers megteremtőjé­nek, Walt Whitman amerikai költő „Fűszálak" című verskötetének 100 éves jubileumát. A nyitrai dolgozók már az elmúlt év folyamán is jelentős figyelmet fordítottak a békevilágtanács megem- lékezési akciójára és a Csehov ün­nepségek keretében, szlovákiai vi­szonylatban az első helyet érték el. A békevédők kerületi választmányá­nak elnöksége azonban az idén még szebb eredményeket szeretne felmu­tatni, s még nagyobb figyelemmel dolgozta ki az aktié programját. Az első akció május 14-én valósult meg. A nyitrai békevédők színvonalas estét készítettek elő, hogy megemlé­kezzenek a „Don Quijote” megjele­nésének 350 éves évfordulójáról. Az est műsorában Cervény Elvira elv- társnő Cervantesről emlékezett meg (1547—1616), rámutatván műve je­lentőségére. Majd részleteket olvas­tak fel a könyvből, míg az estét a Közművelődés Háza mellett működő szinfonikus zenekar, a Mezőgazdasá­gi Főiskola táncegyüttese, a nyitrai zeneiskola és Dr. Csillaghyné balett­karának fellépte tarkította. Nans Cristian Andersennek meg­ünneplését a békevédők június else­jére tervezik, s már megtették a szükséges intézkedéseket, hogy An­ti nyitrai kerületben dersen méltó megünneplésben része­süljön. Andersen (1805—1875) való­ban megérdemli, hogy a haladó vi­lág és elsősorban az ifjúság megün­nepelje, mert meséi nemcsak lebi­lincselő történetek, de egyszersmind oktatók is, melyben az igazság győ­zedelmeskedik. Nem hiába fintorgat- ta orrát a szegény cipész fiának el­beszélései felett a korabeli dán kon­zervatív kritika és felrótta Andersen meséinek, hogy túl demokratikusuk. A nyitrai bekevédqjc érintkezésbe léptek a nyitrai kerületi színház bábszínház csoportjával is,- hogy eb­ben az időben Andersen mesék fel­dolgozásával szórakoztassa és oktassa legfiatalabbjainkat. Schiller (1750—1805) megünneplé­sét a nyitrai kerületben két előadás keretében is megvalósítják. A már­tom Hadsereg Színház június 29-én és 30-án mutatja be Nyitrán Schil­ler „Ármány és szerelem” című da­rabját, mely előtt Dr. Túri Nagy Lászlóné ismerteti a bátor német költő jelentőségét, akit fogházba ve­tettek az abszolutizmus urai. Az ősz folyamán még külön Schiller akadé­miát rendeznek a békevédők, mely­nek keretében Cerveny Elvira taimr- nő tart előadást. Hasonlóképp nagy súlyt helyeznek a nyitrai békevédők Adam Miczkie­wicz (1789—1855) Lengyel forradal­mi költő emlékestjére, aki forradal­mi magatartása miatt volt .kénytelen élete legnagyobb részét emigrációban tölteni. Párizsi tartózkodása alatt a „Nemzetek tribünje” című lapot szerkesztette, s mint békeharcos dol­gozott. A nyitrai békevédők nagy súlyt helyeztek arra is, hogy hasonló ün­nepségeket rendezzen lehetőség sze­rint minden járási székhely és na­gyobb város, valamint az üzemek, így akarjuk a jubileumi évben a kultúrán át is megmutatni, hogy a világbéke megvédésében jelentős részt kívánunk venni. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ HAMAR KÁLMÁN Anyám munkába megy Készül már jóanvám, Fésűt tűz hajába, Tesz-vesz magakörül — Most megy a munkába. Egy percre most megáll . (Ugyan mire gondol? ‘ Minden mozdulatot Okosan megfontol. Aztán köszön, kimegy.., Szentében harcos tűz! Az arcára a Nap Sugárrózsákat tűz. így vagy szép Jóanyám! Szivemnek vagy éke. Munkád által épül: A Jövő s a Béke. SZEKERKA IMRE Kassai Magyar Tannyel­vű Ipariskola. A katonaorvosok fele azt állította, hogy Svejk nem más, mint „ein blöder Kerl." ** míg a másik fele közönséges gazembernek tartotta, aki gúnyt akar űzni a katonaságból. ** Hülye fickó. Ha a lene lenét eszik is, — ordította Svejk- re a bizottság elnöke — akkor is elbánunk magával: Svejk egy ártatlan gyermek isteni nyugal­mával járatta Cégig pillantását a bizottságon. A főtörzsorvos szorosan odalépett Svejkhez: — Kiváncsi vagyok, maga tengeri disznó, hogy most vajon mit gondol magában. '— Alázatosan jelentem, hogy én egyáltalá- barj nem gondolkozók. — Himmeldonnerwetter,*** — üvöltötte az egyik bizottsági tag, a kardjával csörömpölve, — azt mondja, hogy egyáltalán nem gondol­kozik. És mért nem gondolkozik, maga sziá­mi elefánt? — Alázatosan jelentem, hogy azért nem gondolkozók, mert az a katonaságnál meg van tiltva a katonáknak. Amikor jenekkel ezelőtt a 91-es ezredben voltam, a kapitány úr min­dig azt mondta nekünk: „A katonának nem szabad a saját fejével gondolkozni. Gondol­koznak 'helyette a feljebbvalói. Mihelyst egy katona elkezd gondolkqzni, akkor az már nem katona, hanem csak egy disznó, tetves civil- A gondolkodásból nem jön ki semmi más — Fogja be a pofáját, — szakította félbe Svejket a bizottság dühöngő elnöke — magá­ról már hallottunk egyet s mást. Der Kerl meint: man wird glauben, er sei ein wirkli­cher Idiot... * * Dehogyis idióta maga, Svejk, maga ecfy ra­vasz gazember, egy minden hájjal megkent csirkefogó, tetves kapcabetyár, érti... — Alázatosan jelentem, hogy értem. — Mondtam már, hogy fogja be a pofáját, nem hallotta? — Alázatosan jelentem, hogy hallottam, hogy fogjam be a pofámat. — Himmelherrgott, hát akkor fogja be a pofáját, mert ha megparancsoltam, akkor jól tudja, hogy magának kussolni kell. — Alázatosan jelentem, hogy tudom, hogy nekem kussolni kell. Az orvostiszt urak összenéztek, majd oda­hívták az, őrmestert. — Ezt az embert. — mondta a főtörzsorvos, Svejkre mutatva — leviszi az irodába, es megvárja a jelentésünket. Majd a helyőrségi fogházban kiverik neki a fejéből az ilyen po­*** Mennydörgés ménnvkő. * A fickó úgv gondolja azt fogják hinni ró­la. hogy valóban idióta. * (ázást. Ez a gazember olyan egyészséges, mint a makk, szimulál, és .még pofázik és gúnyt űz a feljebbvalóiból. Azt hiszi, hogy direkt az ő szórakoztatására jöttünk ide, hogy az egész katonaság egy nagy muri, egy vicces dolog. Majd a helyőrségi fogházban megmutatják ma­gának. Svejk, hogy a katonaság nem bordély- Ház. Svejk elvonult az őrmesterrel az irodába, s miközben áthaladtak az udvaron, ezt dú­dolta: Azt hittem, a katonaság tréfadolog lesz, ott maradok egy-két hétig, aztán vége lesz ... S míg az irodában az ügyeletes tiszt azt ordítozta, hogy az ilyen gazembereket, mint Svejk. főbe kell lőni, odafent a kórtermek­ben a bizottság egymásután végezte ki a szi­mulánsokat. Hetven páciens közül csak kettő menekült meg. Egy, akinek levitte a lábát a srapnel, és egy másik, akinek valódi csont­szuvasodása volt. Csak ezekre nem mondatott ki a „tauglich" szócska, a többieket mind, beleértve a három haldokló tüdövészest is, harctéri szolgálatra alkalmasnak nyilvánították, és a főtörzsorvos nem mulasztotta el, hogy ebből az alkalom­ból beszédet intézzen hozzájuk. Szónoklata, melyet a legváltozatosabb szit­kok szőttek át meg át, igen velős volt. Ba­rom és gané az egész társaság, s csak ha bát­ran fognak harcolni a császár őfelségéért, ak­kor térhetnek vissza az emberi társadalomba, s csakis ez esetben lesz nekik megbocsátva a háború után, hogy ki akartak bújni a szolgá­lat alól és szimuláltak. De ő, a főtörzsorvos, nem bízik ebben, és azt hiszi, hogy kötél van mindannyiukra. Egy tejfelesszájú katonaorvos, tiszta és rom­latlan lélek, engedélyt kért a főtörzsorvostól, hogy 0 is szólhasson a páciensekhez. Az 0 szónoklata optimizmusával és naivitásával ütött el a feljebbvalójáétól. Németül beszélt. Hosszasan fejtegette, hogy azoknak, akik most elhagyják a kórházat és csatlakoznak ez- redükhöz a' harctéren, vitéz és lovagi maga­tartást kell tanusítaniok. ö meg van győződve róla, hogy a csatamezőn ügyes fegyveríorga- tók lesznek, minden egyéb háborús és magán­ügyükben pedig gáncstalan férfiak. Hogy le­győzhetetlen harcosokká válnak, emlékezve Radecky és Savoyai Jenő herceg dicsőségére. Hogy vérükkel fogják megtermékenyíteni a monarchia dicsőségének tágas mezejét, es győzelmesen végrehajtják a feladatot, melyre a történelem szemelte ki őket. Vakmerőén, haláltmegvetö bátorsággal rontanak majd elő­re ezredeik golyólukgatta lobogói, alatt, új diadalok, új győzelmek felé. Kint a folyosón aztán a főtörzsorvos azt mondta ennek» a naív embernek: — Kolléga úr, biztosíthatom magát, hogy minden hiába. Ezekből a csirkefogókból még Radecky vagy maga Savoyai Jenő herceg se tudna katonákat faragni. Szép szó vagy gorombaság, mindegy nekik. Csürhe ez. nem más. 9. Svejk a helyőrségi fogházban Azoknak, akik nem akartak a frontra men­ni, a helyőrségi fogház volt az utolsó mene­dékük. Ismertem egy segédtanárt, aki nem akart, mint matematikus, a tüzérségnél lövöl­dözni, és ezért ellopta egy főhadnagy óráját, hogy a fogházba kerüljön. Tettét a legalapo­sabban megfontolta. A háború nem imponált neki és nem bűvölte el. Hogy az ellenségre lövöldözzön és a másik oldalon épp oly sze­rencsétlen matematikus segédtanárokat öljön halomra a srapneljeivel és gránátjaival, ezt 0 hülyeségnek tartotta. — Nem akarom, hogy meggyűlöljenek az ilyen erőszakosságért, és nyugodtan ellopta az órát. Először is megvizsgálták az elmeálla­potát, és amikor kijelentette, hogy meg akart gazdagodni, a helyőrségi fogházba szállították. Többen voltak ilyenek, akik lopás vagy szél­hámosság miatt ültek a helyőrségi fogházban. Idealisták, és nem-idealisták. Olyanok, akik jövedelmi forrásnak tekintették a háborút, mindenféle számvevő altisztek a hátországból és a frontról, akik a legkülönbözőbb szélhá­mosságokat követték el a menázsival és a zsolddal, azután jelentéktelen kis tolvajok, ezerszer tisztességesebbek azoknál, akik ide- küldték őket. Továbbá ültek itt katonák sok­féle más, tisztán katonai jellegű vétkekért, függelemsértésért, lázadási kísérletért, szökés­ért. Külön csoportot alkottak a politikaiak, akiknek nyolcvan százaléka teljesen ártatlan volt. de azért ennek a nyolcvan százaléknak a kilencvenkilenc százalékát is elitélték. A hadbírói apparátus minden elképzelést felülmúlt. Ilyen bírósági apparátusa van min­den államnak, amely az általános, politikai,

Next

/
Oldalképek
Tartalom