Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-21 / 20. szám

1955. május 2Tí Jegyzetek eseményekről Egy régi anekdota $ Az osztrák államszerződés aláírásának jelentősége Becsben vasárnap délelőtt a négy hatalom és Ausztria kül­ügyminiszterei aláírták a. füg­getlen, demokratikus és semle­ges Ausztria helyreállításáról szóló államszerződést. A moszk­vai Pravda hétfői számának ve­zércikkében foglalkozik ezzel a kimagasló jelentőségű ténnvel és megállapítja: az államszer­ződés megkötése fontos ese­mény nemcsak az osztrák nép történelmében, hanem az puró- pai nemzetközi viszonyok ala­kulásában is. Az osztrák kér­désben elért megegyezés elő­segíti az európai szárazföld bé­kéjét és biztonságát, elősegíti a nemzetközi feszültség enyhí­tését. Az államszerződés új szilárd nemzetközi pozíciót ad az Osztrák Köztársaságnak, amely ragaszkodni fog az ál­landó semlegességhez és nem engedi katonai támaszpontok létesítését területén. Az osztrák kérdés megoldása h Szovjetunió békeszerető poli­tikájának sikere — hangsúlyoz­za a vezércikk, majd kiemeli, hogy a Szovjetunió fáradhatat­lanul törekszik a német kérdés békés és demokratikus ren­dezésére, olyan utak felkutatá­sára, amelyek a német nép jo­gos egységtörekvéseit szolgál­nák a német militarizmus fel- támasztása nélkül. A Pravda a négy nagyhata­lom kormányfőinek tervbe vett tanácskozásáról írva rámutat, hogy a tanácskozás célja lenne ösztönözni azokat a lépéseket és azokat a konkrét intézkedé­seket, amelyek összhangban állnak a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvé­sekkel. Az osztrák államszerződés aláírása rendkívül élénk vissz­hangot váltott ki világszerte. Az osztrák közvélemény mel­lett mindenekelőtt a német népben hagyott mély nyomo­kat a Belvedér-palota már­ványtermében lezajlott ünnepé­lyes aktus. A nyugatnémetek többségének érzelmeit tolmá­csolta Ollenhauer. amikor sajtó- nyilatkozatban üdvözölte az osztrák államszerződés aláírá­sát és kijelentette: „Az állam- szerződés megkötése arról győz meg bennünket németeket, hogy a négy hatalom tárgyalásai ko­moly eredményekhez vezethet­nek. Ma minden németnek fel kell vetnie a kérdést, miért nem követi Nyugat-Németország Ausztria példáját. Amíg Auszt­ria egén a függetlenség napja ragyog, Németországra a pári­zsi szerződések sötét árnyéka borul." A petrvaldi Július Fucsík-bánvában Jaroslav Krecmer éln»m- kás a délutáni műszak előtt rövid gyűlésre hívta össze a bá­nyászokat. Frantisek Dvorak. a Forradalmi Szaktervezői meg­bízottja ismertette velük a varsói konferencia jelentc- oe* Az összejött bányászok a kormányhoz intézett sürgönyük­ben többek között a következőket fejezték ki: Eddig már 1685 tonna szénnel teljesítettük túl a tervet, vállialjuk, hogy a bányásznapig még 1100 tonna szénnel lépjük túl a terme­lési tervet, így akarjuk megerősíteni hazánk védelmi képes­ségét. A jugoszláv-szovjef viszony rendezése a béke ügyét előmozdító hatalmas siker — mondotta Tito elnök A varsói szerződés megsokszorozza erőnket Ä lengyel fiatalok az V. YIT előtt írta: Tadeusz Wegner, a Lengyel Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkára, a Nemzetközi Előkészítő Bizottság tagja. A varsói VIX stadion modellje. A múlt század huszas évei­ben a Párizsban élő Victor Hu­gót meglátogatta egy cseh diákküldöttség. Otthonukról, a cseh nép sze­gényes életéről, és különösen szabadságvágyukról beszéltek a nagy francia írónak, A galambősz fejű párizsi úr meghallgatta a sok keserű pa­naszt. Bíztatta, bátorította ö- ket. Azt mondta, hogy; 'Attila és Árpád utódai, lesznek még szabadok ... — Attila és Árpád utódai? A diákok rögtön észrevették, hogy valami tévedés van a do­logban. (A cseheket Francia- országban „bohém“-eknek hív­ják. De Párizsban egyaránt bo­hémeknek nevezték a kocsmák­ban játszó, magyar huszárru­hába öltözött muzsikusokat is). — Talán tévedés van a do­logban, kedves Victor Hugo — figyelmeztették a cseh diákok — ugyanis, mi nem magyarok, hanem csehek vagyunk ... Az öregúr kénytelen volt bo­csánatot kérni tőlük, hogy a bemutatkozásnál nem figyelt oda. —Talán azért tévedtem — mentegetődzött — mert a na­pokban magyar fiatalok jártak nálam és azok is csak a sza­badságról beszéltek... Azután, kissé felháborodva még hozzá tette: — A fene magukba ott Kö- zép-Európában. hát nem tudnak már egyszer közösen beszélni a szabadságról.. ?1 Victor Hugo meghalt már az­óta. Az emberiség is új szá­zadba lépett. Háború is volt. Nem is egy. nem is akármilyen. A legutóbbi tizenkét millió embernek ásta meg a sírját. Száz év. Száz év telt el, mire az emberek megtanultak, ná­lunk, itt Európa közepén és keleti felén, végre „közösen beszélni a szabadságról.” 1955. május 14-én, a múlt hét szombatján, nyolc szabad ország népének miniszterelnö­kei Varsóban megkötötték a ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerző­dést. Mi ez? Mit »jelent ez más szóval? Ezt: Valakik verekedni készülnek Engem, s Téged, Őt, — egy­szóval minket, barátokat akar­nak megverni. Először csak pletykáznak; ócsárolnak ben­nünket, hazudoznak, uszítanak ellenünk. Azután köveket is gyűjtenek. Egyszer csak, már hadonásznak is az orrunk előtt. Az csak természetes, hogy mi sem nézhetjük ezt tétlenül, zsebretett kézzel. Buták len­nénk, ha felkészületlenül hagy­nánk, hogy megüssenek, meg­verjenek. Nem! Kihúzzuk a zsebből a kezeket, s még bele is köpünk, hogy jobban szorul­jon az ököl. a köveket sem vetjük meg. Sőt mindezen túl. mi, barátok, együtt, meg is be­széljük a dolgokat: Hogy ha arról lenne majd szó, ki mit csináljon, s hogyan és hogy hol kell ütni. Mindezt egyszerűen azért, hogy a közös ellensé­günk ellen ne szétszórtan. gyöngén, fegyelmezetlenül. — egyszóval: felkészületlenül, ha­nem ésszerűen meggondoltan, egységes erővel, egységes irá­nyítás mellett lépjünk fel. De — és ez a „de” szónak az értelme különös fontossággal bír, amit a varsói szerződés is rögtön az elején kiemel — nem azért fogunk össze, és nem az­ért szorítjuk ökölbe a kezün­ket, hogy most már nekirohan­va az ellenségnek lesújtsunk rá. Nem! Ez nem érdekünk, ez nem a mi politikánk, sem el­vünkkel, sem céljainkkal, sem humanitásunkkal nem egyezik meg. Azonban, ha ellenségünk, ba­rátaink közül bármelyiket is meg meri ütni, egy pillanatig sem késlekedve segítünk neki és agyonra verjük, megsemmi­sítjük ellenségünket. Ez a fő értelme a varsói szerződésnek, amely — mint mindnyájan tudjuk — a veszé­lyes helyzetet teremtő párizsi egyezmények ellensúlyozására született meg. Érdemes még valamit szóta­nunk erről a barátságról, a varsói barátsági, együttműködé­si és kölcsönös segélynyújtási szerződés tagságának a kér­déséről. A Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok becsületes politikáját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a varsói szerződés csatlakozási lehetősé­get nyújt minden más európai országnak, függetlenül politikai és gazdasági elvétől. Egy a fontos: hogy hajlandó legyen mindent megtenni Európa bé­seget. kéjének megvédése céljából. Hogy hajlandó legyen Európa nemzeteit megvédeni egy új ka­tasztrófa elől. Illetve, hogy haj­landó legyen minden erejét megfeszítve, szükség esetén fegyveresen harcolni a fegy­veres támadók ellen. A varsói szerződés határo­zottan megsokszorozza erőnket a békeharcban. Tiszta, becsüle­tes szándékokat az is világosan bizonyítja, hogy a varsói szer­ződés szerint, amennyiben lét­rejönne egy összeurópai védel­mi közösség a háborús veszély elhárítására, — aminek a meg­valósításáért a Szovjetunió már régóta küzd, — a varsói szer­ződés elveszti érvényét. Végezetül leszögezhetjük: A varsói szerződés megkötése a nemzetközi feszültség enyhülé­sét, Európa biztonságát ered­ményezi. S azt, hogy nyu- godtabban dolgozhatunk, tanul­hatunk, építhetünk. KARDOS ISTVÄN gyen részt, hogy a győzelmi pálmáért vívott harcok izgal­makban bővelkedve, de a ba­ráti versengés légkörében foly­janak le. Az előkészületek keretében széleskörű verseny bontakozik ki a különböző sportszerveze­tek között. Ennek a verseny­nek az a célja, hogy minél több fiatalt vonjanak be a sportéletbe, biztosítsák sporto­lóink felkészülését és a leg­jobbakat benevezzék a találko­zóra Ennek érdekében a fiatal l körében különböző sportver­senyeket, helyi olimpiai játé­kokat szerveznek, amelyek fel­ölelik a tömegsport összes ágát. gok fiataljainak életét és har­cát. Örülünk minden ered­ménynek és győzelemnek, ame­lyet az ifjak és lányok arat­nak szerte a világon. A Lengyel Ifjúsági Szövetség számos szervezete konferenciá­kat, megbeszéléseket rendezett a fiatalok számára, amelyeken megvilágították a DÍVSZ te­vékenységét, a különböző or­szágok fiataljainak életét és harcait. Nap mint nap sok levél ér­kezik az ifjúsági lapokhoz, az íjúsági szervezet bizottságai­hoz, amelyekben az ifjúmun­kások, parasztok, iskolások és diákok megírják: szeretnének ismeretséget kötni a külföldi országokban élő fiatalokkal. segítséget kémek a levelező­kapcsolat megteremtésében. Külön dicséret illeti a var­sói fiatalokat, különösképpen a fiatal építőmunkásokat, akik lelkesen vesznek részt az elő­készületekben, a VIT célját szolgáló építőmunkában. Á varsói fiatalok jelentős segítséget nyújtanak a Köz­ponti Stadion építésében. Itt zajlanak le majd a VIT meg­nyitó ünnepségei. A Központi Stadionban, Lengyelország leg­nagyobb stadionjában 80.000 ember számára lesz férőhely. A korszerűen felszerelt stadi­onnak olyan bejáratai és kijá­ratai lesznek, amelyek kikü­szöbölnek minden torlódást. Sok ezer varsói ifjú és lány vesz részt a Központi Stadion megépítésében. Nagyban folyik egy másik, 60.000 férőhelyes stadion építése. Az épület a VIT előtti napokban készül el, itt kerül sor a II. Nemzetközi Baráti Sporttalálkozók legtöbb versenyszámának lébonyolítá­sára. A VIT sikere szempontjából fontos varsói építkezések kö­zül meg kell említeni a Varsói Filharmónia épületét. Ez lesz az egyik legmodernebb euró­pai koncert épület, nézőterén 1.100 ember fér el. A VIT előtt meggyorsulnak a Visztula partján fekvő Köz­ponti Kultúr- és Pihenő Park rendezésének munkálatai. A VIT során számos kulturális bemutatót bonyolítanak, le a parkban. Augusztusra elkészül a 120 hektáros pázsit, a Visz­tulái sétány, a tánctér és a szabadtéri színpad. A varsói fiatalok ebből a munkából is derekasan kiveszik a részüket. Ugyancsak hangsúlyoznom kell, hogy a Tudománv és Kultúra Palotája - a Szovjetunió aján­déka a lengyel népnek — tel­jesen elkészül a VIT-re. Ezt a nagyszerű palotát színház­termével, mozijaival, tornater­meivel, uszodájával, stb. a VIT részvevőinek rendelkezésére bocsátják. A lengyel fiatalok tudják, müven kötelezeti éqek hárul­nak rájuk, a VIT szervezőire. Mindent megtesznek, hogy méltóképpen fogadják barátai* kát, a Fiatalok és Diákok V, Világifjúsági Találkozójának részvevőit. A lengyel fiatalok és a spor­tolók nagy' örömmel fogadták azt a hírt, hogy a VIT alkal­mával megrendezik a II. Nem­zetközi Baráti Sporttalálkozót. A sportszervezetek, a spor­tolók már készülődnek arra, hogy méltóképpen fogadják a világ minden tájáról érkező sporttársaikat. A lengyel spor­tolók arra törekszenek, hogy a sporttalálkozók magas szín­vonalúak legyenek, hogy mi­nél több világhírű sportoló ve­A különböző sportszerveze­tek — az Egyetemi Sportszö­vetség, a Parasztok Sportszö­vetsége stb. — országos baj­nokságokat szerveznek a II. Sporttalálkozó előtt. E bajnok­ságok, olimpiai játékok és ver­senyek során jelölik ki a leg­jobb sportolókat, akik a II. Nemzetközi Baráti Sporttalál­kozón a lengyel színeket kép­viselik. A lengyel ifjúság érdeklő­déssel kíséri a külföldi orszá­Tito 'jugoszláv elnök, május 15-én Polában beszédet mon­dott Isztria felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából. Be­szédében kijelentette: a jelen­legi nemzetközi helyzet arról tanúskodik, hogy a békeharc nem maradt eredménytelen és hogy a nagy erőfeszítésekkel elért eredmények eléggé lelke­sítitek. Jelentős fontosságú ae a ja­vaslat. amelyet néhány nappal ezelőtt terjesztett elő a Szov­jetunió a leszere'iés kérdésé­ben és sok más probléma meg­oldására. Elmondhatom, hogy ezek a javaslatok sok olyan kérdést tartalmaznak, amelye­ket megelégedéssel fogadha­tunk és boldogok leszünk, ha e javaslatok leglényegesebb té­telei megvalósulnak. Nézetem szerint tekintélyes hozzájáru­lás ez a világbéke megszilárdí­tásához, a népek és államok közötti bizalom légkörének megteremtéséhez. Tito üdvözölte a május vé­gén Belgrádban sorra kerülő szovjet-jugoszláv tárgyalásokat, és a .Szovjetunió kezdeménye­zését. Egyenjogú alapon fo­gunk tárgyalni — jelentette ki Tito — az egész világ sze- meláttára, az egész Nyugat és az egész Kelet tudni fogja, miről tárgyaltunk és miben egyezünk meg, mivel az adott esetben nem szándékozunk színfalak mögötti manőverezést folytatni és nem szándékozunk senki rovására cselekedni. Aggasztó tény — mondotta Tito — hogy vannak a világon olvan emberek, akiknek sza­va döntő, s akik még mindig úgy vélekednek, hogy csak erő segítségével lehet elérni a békét. Pedig az erő koncep­ciója és a fegyverzetbeli fölény nem hozhat semmiféle ered­ményt, mivel mindkettő hábo­rús veszélyt rejt magában. Jugoszlávia azt óhajtja, hogy a megoldatlan kérdéseket erő segítségül hívása nélkül, bé­kés úton oldják meg. Ezért elleneztük — mondot­ta — az atlanti tömbhöz való csatlakozást és úgy véljük, hogy most nem a fegvvercsör- tetés, hanem a tárgyalások ideje érkezett el. Ugyancsak ezért ellenezzük az atomerő, az atom- és hidrogénbombák háborús célokra való felhasz­nálását, mivel ez a legnagyobb veszélyt r°jti macában az em­beriségre nézve Nem azonban csak etiltani az s- tomfegyvert és megakadályozni alkalmazását, hanem bátran hozzá kell látni az általános leszere'éc’ ez is. ——■——— i. i —i ; Nemcsak a lengyel ifjúság, az egész lengyel nép fogadta örömmel azt a hírt, hogy fő- mrosukban, Varsóban rende­zik meg az ifjúság és diákok V. Világifjúsági Találkozóját. Ennek az általános örömnek az oka mindenekelőtt abban rejlik, hogy a lengyel nép mélységesen érdekelt a világ népei közötti baráti és testvéri kapcsolatok megszilárdításában. A lengyel nép és a lengyel ifjúság már csak azért is szív- vel-lélekkd békét és barátsá­got akar, mivel még élénken emlékezetében élnek a máso­dik világháború borzalmai. Hat­millió lengyel pusztult el ezekben a szörnyű években, alig akad olyan család, amely ne siratná legalább egy elve­szett tagját. Varsó és a többi lengyel város csaknem telje­sen elpusztult, elpusztultak nemzeti kultúránk szép emlé­kei, múzeumok, iskolák, egye­temiek, kórházak, templomok. Nagyon is megértjük azt a jogos gyűlöletet, amelyet or­szágunk lakásai a háborús bű­nösökkel szemben táplálnak, azt a lelkesedést, amellyel a nemzetközi békeerők, minden új sikerét, minden új győzel­mét üdvözlik. A lengyel ifjúság meg van győződve arról, hogy a világ fiataljainak közös erőfeszítései számottevően elősegíthetik az agresszív tervek kudarcát. Ez­ért követnek olyan nagy fi­gyelemmel minden tevékeny­séget, minden kezdeményezést abban a harcban, amelyet a világ fiataljai a békéért és a kollektív biztonságért folytat­nak. A lengve1 fiatalok tudlak, hogy a hatn1 más arányú elő­készületek a VIT-et az ifjú­ság életének hatalmas esemé­nyévé, olyan felejthetetlen ün­neppé teszik, amely kifejezés­re juttatja a világ valamennyi fiataljának vágyait és törekvé­seit. Az ifjak és lányok felisme­rik a VIT nemzetközi jelentő­ségét, a szervezésben rájuk eső feladatot. Éppen ezért te­vékenyen részt vesznek az elő­készítő munkában. A lengyel ifjúmunkások, parasztok és di­ákok meg akarják mutatni kedves vendégeiknek azokat a figyelemreméltó eredményeket, amelyeket munkájukban, ta­nulmányaikban, a társadalmi, kulturális és sportélet terén értek el. A művészegyüttesek már most fokozott tevékeny­séget fejtenek ki. A kültúr- otthonok csak úgy visszhang­zanak a fiatalok vidám kaca­gásától: lengyel és külföldi népdalokat tanulnak, népi tán­cokat gyakorolnak, faliújságo­kat készítenek, fényképkiállí­tásokat rendeznek a VIT elő­készületeiről, a más országok­ban élő fiatalok életéről és munkájáról stb. Mindegyik e- gyüttes ki akar tűnni magas művészi színvonalával, prog­ramja eredetiségével és eszmei gazdagságával. Nemsokára meg­rendezik országunkban a mű­vészegyüttesek selejtezőit, ame­lyeken résztvesznek a gyárak, falvak, iskolák, egyetemek, stb. fiataljai. A selejtezők, körzeti és tar­tományi, szinten kezdődnek, majd sor kerül az országos se­lejtezőkre: itt jelölik ki a leg­jobb együtteseket, amelyeknek az a tiszteletreméltó szerep jut osztályrészül, hogy bemu­tassák a VIT-en a gazdag len­gyel folklórét és népművésze­tet. Máris rendeztek egy sor pályázatot, amely az érdekel­tek körében- élénk visszhangra talált. Számos VIT-éneket komponáltak, így Edward Fi- szer a „VIT-kendőt” és Hen­ryk Gawovski a „Köszörtvéne­ket". A művészek már készü­lődnek arra a már-már hagyo­mányos pályázatra, amelyet a VIT alkalmával a „Világ Ifjú­sága” rendez. Végezetül Tito újból kifeje­zésre juttatta azt a meggyő­ződését. hogy a szovjet-jugosz­láv tárgyalások konstruktívak lesznek és óriási mértékben hozzájárulnak a világ békéjé­nek megőrzéséhez. 'AAAAAAAAAAAAAA^/VWAAAAAAAí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom