Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-14 / 19. szám

4

1955. május 14.

Gábor bácsi elmondja, hogyan fejik

a halakat------------------------------^ » a méltóságteljesen hömpölygő 0- reg-Duna kőpartján két fiú őgyeleg a tavaszi napsütésben Lapos kavicsokat kacsáztatnák az enyhe széltől bodrozódó víz felületén. Közben oda-odaszólnak egymáshoz. Olyan tizenhárom éveseknek látszanak. Nocsak, hallgassuk meg, miről beszélnek.

— Te Pista, tegnap a rádióban valami olyasfélét mondtak, hogy a lazacféle halakat fejik. En még ilyet nem hallottam. Hát vannak halak, amelyeket fejnek? — kérdezte Gyuri a vele egy padban ülő pajtását.

— Te golyhá, már hogyan lennének?

— Akármit is beszélsz, én bizony hallottam.

— Biztosan az EFSZ-ek tehenéről volt szó, csak te hallottad rosszul.

— Ne beszélj bolondokat. Hallottam, ha mondom.

— Ha már ennyire állítod, tudod mit, gyere, átmegyünk az öreg-ághoz, a Pali apja halászmester, (i biztosan tudja.

A két fiú nekiiramodott a szigetnek. A túlsó oldalon az ági Duna partján áll az öreg halászmester háza. Már messziről látták az árnyékos parton a kerítőhálókkal bíbelődő Gábor bácsit, a hegyesre pödört bajszú halászmestert. Félszemmel oda-odasandított a gáton nagysietve közeledő lurkókra. Ugyan már mi rosszban törik a fejüket a huncutok. Sok borsot törtek már az orra alá, de Palival egykorúak, egy osztályba járnak, nem tud haragudni rájuk. Ni csak, már a Pali is igyekezik utánuk.

— Gábor bácsi, Gábor bácsi, — kiáltozzák messziről a fiúk. Ezeknek ugyancsak sürgős.

— No, talán bizony a ház ég, hogy ilyen lóhalálban nyargaltok.

— Azért jöttünk, hogy igazságot tegyen köztünk, — kezdte Pista lihegve. A Gyűri azt állítja, hogy tegnap a rádióban olyan halakról beszéltek, amelyeket megfejnek. En még olyan halról nem hallottam, amelyiknek teje lenne.

Az öreg halászmester a bajszát pó- dörve jótzűt nevetett... Hit ezért volt. a nagy rohanás. Barátságos tekintettel nézegette a három fiút, mert közben Pali, a fia is odaért.

— Nos, akármennyire is fucsán hangzik, a Gyuri gyerek most az 'egyszer igazat mondott. Jól hallotta a rádióból. Üljetek csak ide a ladik padkájára, majd segíttek csomózni, azt o fenékhálót, én meg közben elmondom, amit ezekről a halakról tudok.

A fiúk örömmel ráálltak. Amikor az Öreg már kiosztotta mindegyiküknek a munkát, komótosan rákezdte: Éppen a minap járt itt a Pali kö- rösztapja, a Matejka Gyula bácsi, aki valami szlovák haltenyésztési könyvet fordít magyarra, amit az Állami Mezőgazdsaági Kiadó ad ki. A szerzője valami Sedlár mérnök. Hát a Gyula bácsi azért jött hozzám, mert 0 is tanácsot kért tőlem. Mert a halakhoz én is értek ám, ha könyvet nem is írok, — mondta büszkén simogatva bajszát az öreg.

És ebben a könyvben is írnak az üyen halakról? — türelmetlenkedett Pali.

— Várj gyerek, a sorjára. Egyszerre mindent nem lehet elmondani, — korholta az öreg. — Szóval egy és masban kikérték a tanácsomat. Most elhozta a könyvet, de csak úgy lapokban, ahogy a nyomda már kinyomtatta, de bekötve még nincsen. Hát ebben sok olyan dolog van, amiből még én is tanulhatok. Ugorj csak. Pali fiam, hozdd ki, ott van az almariom tetején. De úgy vigyázz rá, mint a szemedfényére.

A Pali gyerek ugrott is, és máris tért vissza a még be nem kötött lapokkal. Az öreg nyúlt érte, kérges kezevel óvatosan elvette, majd bütykös ujjaival belelapozgatott. Türelmesen lapozgatott, míg végre megtalálta, amit keresett. Felcsillanó szemmel odaadta a lapokat Pistának.

— No, itt van, te hitetlen Tamás, olvasd, az én szemem amúgyis gyenge.

Pista belenézett a könyvbe és csodálkozó hangon kezdte olvasni a vastagbetűs fejezetcímet:

— A lazacféle halak mesterséges ívása és fejése.

Elolvasta és tétován feltekintett. Az öreg megértette, miért ámuldozik Pista, mert nyomban közbeszólt:

— Persze, ti ezt így nem értitek. Ezt a könyvet is a nagyoknak írták, de én majd elmagyarázom nektek úgy, hogy megérthessétek. Azt már ae iskolában tanultátok, hogy a halak ívással szaporodnak. Felkeresik

e. fáköű úüWt 0 sutak csendesebb szakaszát, ahol a sekély vizet a napsugarak felm legítik és ott ürítik ki ikráikat. Ezekből az ikrákból lesznek a kicsi halacskák. Nos, a halak sem egyformák. Vannak olyan halak, amelyeknek az ikrái petevezetékeken kerülnek ki a testből. De akadnak olyanok is, amelyeknek petevezetékük nincsen. Ezek a lazacféle halak- ilyen hal is többféle van. Nálunk a pisztráng és a galóca a legismertebb. Ezeknek a halaknak az érett ikrája a hasüregbe hullik. Mivel sok ilyen ikra van, a hal teste tettebb, kidöm- borodóbb. A haltenyésztők ezeket a halakat kifogják és mesterségesen leivatják, ■ vagyis megfejik őket.

— És ez mire jó, hiszen ezek a halak is kiüríthetnék az ikráikat a vízben, — jegyezte meg Gyuri.

— Hát ennek is megvan a magyarázata. A patakok, folyók szabályozása, szennyeződése és a horgászás következtében ezeknek a halaknak az állománya jócskán megcsappant. Kevesebb az ívásra alkalmas hely és számos ikrát elsodor a víz. A természetes szaporulat nem elegendő a rohamosan csökkenő halállomány pótlására. Ezért a korszerű tudomány nem elégszik meg a természet rendjével. Az ivarérett halakat kifogják és az ikrákat mesterséges úton termékenyítik meg. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy igen kevés ikra marad megtermékenyítetleniil, tehát a fejessel több kis hal lesz, mint a rendes megtermékenyítéskor.

— Most már azt mondja meg Gábor bácsi, mi az a fejes?

— Mindjárt rátérek erre is. Amikor az ilyen ivarérett halakat már kifogták, a tenyésztők kiválogatják az ikrás halakat és a tejes halakat. Az ikrás halak a nőstények, a tejesek a hímek. Az ikrás halaknak, mint ahogy a nevük is mondja, ikrájuk, a tejeseknek meg tejük van. Egy-egy ikrás halnak sok-sokezer ikrája van. A pontynak például kétszázezernél is több. A sebespisztrángnak már kevesebb. Átlagosan a hal egy kg súlyára ötszáz—kétezer darab ikrát vesznek számításba. Azt már említettem, ■ hogy a lazacféle halaknak petevezetékük nincsen. Ezt használjuk ki, a mesterséges fejesre. Az ivarérett pisztráng oldalát ói:ato- san végigsimítva kinyomjuk az érett ivartermékeket, vagyis az ikrás halból az ikrákat, a tejesből pedig a tejet. Nocsak, Pista, olvasd a könyvből mit imák erről, Itt van ni a 31$. oldalon.

P

ista lassan, érthetően ohxism kezdte:

„A pisztrángok tulajdonképpeni le- fejését többféle mádon végeezük- Gyakorlatban a megtermékenyi'dés környezete és a lefejés módja szerint nedves és száraz módszert különböztetünk meg. A nedves módszer következőképpen osztható fel:

1. angol módszer — lefejés a víz alatt,

2. francia módszer —- lefejés a víz fölött

a szaraz módszer (víznélküli megtermékenyítés) pedig a következő két módszerre osztható fel:

1. orosz módszerre, — megtermékenyítés teljesen szárazon és

2. német módszerre — megtermékenyítés a magzatvízben.

Az első két módszer, vagyis az angol és francia ma már elavult és jelentős veszteséggel jár. Ma már csak a két utóbbi módszert, tehát az orosz és német módszert alkalmazzák, amelyeknél a veszteség elenyészően kicsi és helyes technikai kivitellel veszteség jóformán nincs.

Az orosz módszernél az ikrást szita fölött fejjük, le, így tehát a folyadék kicsöpög az ikrából. Ezután ugyanebbe a szitába több ikrás hal ikrájára ráfejjük a tejet. Az ikrákra annyi tejet fejünk, hogy a tej a szitán át lecsöpögjön. Az ikrákat lúd- tollal keverjük össze a tejjel, majd a szita tartalmát egy megfelelő, teljesen. simafalú porcellán, üveg vagy zománcozott táblácskába öntjük és vizet öntünk rá, hogy az ikrák meg- duzzadjanak.

A lefejést esetleg úgy is végezhetjük, hogy a tejet nem' a szitán lévő ikrákra fejjük, hanem közvetlenül a tálacskába, majd lúdtolla1 összekeverjük az ikrákkal és néhány perc műim a tálacskába vizet, öntünk.

Ez a módszer ketíő mennyiségű tejet kíván és as eredmény 95—98 százalékos.

A német módszer újabb. A lefejt ikrát a magzatvízzel együtt közvetlenül a tálacskában fogjuk fel és a felfogott ikrákra ráfejjük a tejet. Helyes lefejési technikával és valamennyi rendszabály betartásává' ezzel a módszerrel az ikra megtermékenyítése csaknem 98—100 százalékos. Az így kezelt ikrákat azután a keltetőházban már előkészített keltetőkészülékekbe helyezzük, ahol azután az ikrák kikelnek.

\

o, gyerekek, értitek már? Látjátok tehát, hogy semmi csodálatos nincs benne. Legfeljebb az, hogy így segíti elő az ember a természet munkáját. Ha legközelebb valamit nem értetek meg, gyertek el bátran, én majd megmagyarázom. Persze csak akkor, ha tudom, mert mostanában sok üj dolog van ám, amiről még én sem hallottam. Ha pedig olyan dolgot tudtok, amit én nem tudok, azt majd ti mondjátok el, mert a jó pap is holtig tanul. Most már eljárt az idő, elharangozták a delet, siessetek haza ebédelni. Ha holnap kijöttök, még a rizsföldi haltenyésztésről is mondok nektek egyet mást.

MAROS JÓZSEF

A verseny győztesei

A nyitrai kerületben a Mototeohna műhelyek között folyó versenyt az első negyedév végén az érsekújvári Mototechna alkalmazottai nyerték meg. Negyedévi tervüket 153 százalékra teljesítették, így megkaptak a kerület „legjobb javítóműhely“ zászlaját. Képünkön Kovács József (jobbról), aki még külön az egyéni verseny győztese is. Kuruc Kornéllal, a műhely vezetőjével munka közben.

A CSISZ járási vezetőinek tjgyeimébe!

Egy országos kérdésről

Napjaink egyik legégetőbb kérdéséről, a mezőgazdasági termelés fokozásáról sok szó esik manapság. Mindamellett sajnálattal kell megállapítani, hogy a CsISz járási vezetőségei ezen a téren nem teljesítik tökéletesen az eléjük tűzött feladatokat. Különösen kirívóak a hiányosságok az állattenyésztés terén. Egy helyben topog a fiatal állattenyésztők toborzása és a meglévők szakmai tudásának fejlesztése, valamint az új munka- módszerek propagálása érdekében a CsISz helyi és járási vezetőségei vajmi keveset tesznek.

Az egyik alapvető hiányosság, hogy a járási vezetőségek szinte semmilyen kapcsolatot nem tartanak fenn a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági ügyosztályával. Az egyes akciókról későn értesülnek, vagy egyáltalán nem is tudnak. Itt nem arra gondolok, hogy a járási vezetőség dolgozói mint ötödik kerék szerepeljenek a JNB fentemlített ügyosztályában, hanem arra, hogy a CsISz felsőbb szerveinek utasításait az említett ügyosztálytól kapott segítség, jobban mondva, ennek kebelében futó egyes akciók keretében sokkal könnyebben és nagyobb sikerrel tudnák megoldani. Az együttműködést a járási titkárok ne úgy értsék, hogy eggyel több ülésre kell eljárni. Természetes, ha idejük lesz rá, helyes, ha elmennek a mezőgazdasági ügyosztály megbeszéléseire. Az együttműködésnek nem ezeken az egy-két órás beszélgetéseken kell alapulnia. Elég az, ha a járási titkár hetente megbeszéli az illető ügyosztály vezetőjével a feladatokat. Ez mindössze néhány percet vesz igénybe. Persze, nem jelenti azt, hogy a titkár feladatokat adhat az ügyosztály vezetőjének, sem pedig ellenkezőleg, hanem

közös megegyezés alapján, egyesült erővel igyekeznek sikerre vinni az egyes akciókat.

Ezen a téren most a legfontosabb feladat újabb fiatalokat toborozni az állattenyésztésbe s elérni azt, hogy az ottlévők az új munkamódszerek szerint dolgozzanak. Ennek érdekében szükséges, hogy a CsISz JV és az említett ügyosztály megállapodása alapján az EFSz-ek zootechnikusai és a legjobb fejői találkozójára meghívják a fiatal fejőket is, azokat is, akik még messze maradnak a jók mögött. A következőkben fontos lesz, hogy ezek az exkurzlón résztvett fiatalok hazatérve szövetkezetükbe, igyekezzenek meggyőzni az idősebbeket az új munkamódszerek használatának szükségességéről.

A falusi szervezetek vezetőségeinek feladata, hogy az EFSz vezetőivel közösen mérlegeljék a helyi körülményeket, és meggyőzzék az arra alkalmas fiatalokat, hogy jelentkezzenek :'.Uattenyésztőknek. Ezzel a kérdéssel állandóan foglalkozni kell a vezetőségi gyűléseken. Azokban az EFSz-ekben, ahol fiatal állattenyésztők dolgoznak s gyenge eredményeket érnek el, a szervezet vezetőségének feladata beszélgetést szervezni az idős és ifjú állatgondozók között. Ha az EFSz-ben nincsen új módszerekkel dolgozó kiváló állatgondozó, akkor a szomszédos EFSz-ből kell elhívni, aki bizonyára szívesen beszél majd munkájáról és tapasztalatairól.

A CsISz járási vezetőségei tehát ne várjanak csupán a felsőbb szervek irányelveire, hanem megismerve az EFSz-ben lévő viszonyokat, igyekezzenek az említett kérdést megoldani. Erre minden Ifjúsági funkcionáriust kötelez a CsISz II. kongresszusa határozata, melyet teljesíteni kell. es.

Az ebedi traktoros brigádközpontról

Az ebedi traktoros brigádközpont egy évig első volt a járásban, A versenyzászló is ott lengett a fiatal traktoristák örömére, örültek neki, büszkék voltak rá. Túlnyomórészt fiatal traktoristából áll ez a brigád, akik telve kezdeményezéssel, akarattal, jó ötletekkel azon iparkodtak, hogy ne hozzanak szégyent sajátmagukra. Meg aztán a brigádvezető is sokat számit* öt éve a traktorok szerelmese, ért a motorhoz, a földhöz. Tudja, hogy kell a legjobban elvégezni a szántást, fogasolást és a hengerezést, mert ej is tudomány, nem mindegy, hogy milyen sebesen halad a traktor, ami* kor hengert, fogast vagy ekét húz. A traktorról ugyan félve került át brigádvezetőnek, mert azt gondolta, hogy egy lánynak erőnfelüli munka ez. De biztatták, bátorították, végre elvállalta és kitűnő brigádvezetö lett Gábler Máriából.

Most egy éve azért mégis jobb napjaik voltak! Tavaly május elsejére 100 százalékra teljesítették a tavaszi munkák tervét. Az idén május elsejére 60 százalékra, bár ez is szép eredmény, de mégsem közelíti meg a tavalyit. Az első helyről a negyedik helyre kerültek, tehát az elsők között vannak, de jobb lenne, ha az elsők lennének. A CsISz traktorosbrigád tehát eddig még nincs az első helyen — susogják kárörömmel azok az idősebb brigádvezetők a többi brigádközpontról, akik eddig még sohasem voltak az elsők között.

Gábler Mária elbeszéli, hogy is áll voltaképpen a brigád helyzete. Az ebedi EFSz-nek 600 hektár földje van, és nekik elsősorban az EFSz-ben kell

dolgozni. Viszont, ha a tavaszi tervet 100 százalékra akarják teljesíteni, akkor 1.660 hektárnyi földterületen kellene dolgozni a brigádnak. Tehát 1.000 hektárral több földterületen, mint amennyi helyben az EFSz-nek van. így hát teljesítsük a tervet!

— Tavaly, amikor az első helyen voltatok, hogy értétek el a tervteljesítményt?

— Sok utánjárást, futkosást vett ez igénybe. Sorra jártam az állami gazdaságokat, megérdeklődtem, hová menjünk el dolgozni. Segítettünk a szomszéd községek szövetkezeteinek is. Az ebedi EFSz földterületén tavaly sem tudtuk volna a tervet teljesíteni, ha nem megyünk el máshová is dolgozni.

Az idén az állami gazdaságokat már jobban gépesítették és több már a vontató eszközük is. A szomszédos traktorosbrigádok szintén bírnak a munkával, kevesebb segítséget vesznek már igénybe. Tehát ezért megy lassan a tervteljesítés, de az előírt munkamennyiséget azért mégis időre teljesítik, ha nem is olyan gyors tempóban, mint tavaly. Sokat szántanak most az egyéni gazdálkodóknak, bár ez hátrányos munka, mert egy helyen kevés ideig dolgozhat a gép, más munkahelyre menni viszont idő és anyagveszteséggel jár.

A brigád gépeit a télen elsőosztályú javítás alá vették. Azt nem lehet állítani, hogy nagyobb hiba befolyásolta volna a terv teljesítését. Apróbb hibák mégis előfordulnak, mert anélkül nincs. Gyuri bácsi, a brigádközpont mechanikusa pedig az apróbD hibák javításánál követi el azt a hibát, hogy lassan, felületesen javítja meg sok esetben a gépeket. Azt tartja, hogy a vágó és a kalapács a legfontosabb szerszám a gépjavításnál!

Az egyik traktorista jön haza a brigádközpontba. Megállapíthatjuk, hogy valami nincs rendben. A „kuplunggal” van baj — mondja a traktorista. A templomelőtti part nem magas, de alig bírtam feljönni rajta, nem tudom a műtrágyát sem szórni. Abbahagytam a munkát, meg kellene csinálni a kuplungot.” Jó félórás munka az egész, de a szántóföldön mégsem lehet elintézni. Nem lehet azonban a brigádközponton sem! Nincs erre berendezés, nincs hozzá eszköz.

Ha Gyuri bácsi nagyon ügyes lenne és ha itt lenne, lehet, hogy az meg tudná csinálni — így mondja Gábler Mária.

De Gyuri bácsi nincs itt, hát el kell menni Köbölkútra a traktorral együtt. Mária már írja a kísérőiratot, melyen a gép hibája és a javítási művelet van feltüntetve. A köbölkúti gépállomás Ebedhez közel 20 kilométer és vissza már majdnem negyven. Egy napot okvetlen igénybevesz ennek az apró hibának a megjavítása, pedig csak félóra munkába kerül.

Ez aztán a munka jó megszervezése ! -------Persze, ez is a tervteljesítés rovására megy.

Jövőre még több traktor és más mezőgazdasági gép lesz úgy az állami gazdaságokban, mint a szomszédos brigádközpontokon. Ebeden is több tesz a traktor.

Mi lesz ebben az esetben Mária?

Hogyan teljesítitek akkor a tervet, hiszen a föld nem nő meg és ha több lesz a traktor, többet is kellene szántani.

A lényeg az, — feleli, — hogy nem maradunk el a szántással. A kitűzött agrotechnikai határidőkre mindent el tudunk majd végezni. Az őszi szántást nem december közepén, karácsony felé végzik majd el a szövetkezetekben, mint eddig sok esetben megtörtént. Meg aztán, ha több lesz a traktor, kevesebb földterület jut az egyes traktoristára. Tehát nem sietteti az a gondolat, hogy csak gyorsan végezzük a munkát, ha a minőség rovására is megy ez, ment még sok tennivaló áll előttünk. Mindenki iparkodik majd a tőletelhető legjobb munkát végezni, mer-t lesz erre idő és lehetőség.

Csak hát az ebedi határban kell teljesíteni a tervet a brigádnak, mert a szomszéd faluban, állami gazdaságokban nem igen kell majd más bri- gádközpontből munkaerő. Ha a jelenlegi körülményeket vesszük figyelembe, amikor a negyedik helyen áll ez a brigád a járásban, akkor majd még hátrább kerül, mert nem nagy a falu, kicsi a határ?

Ebből láthatjuk, hogy alaposan Ri kell dolgozni a traktorosbrigád tervét. Meg aztán azt is el kellene intézni, hogy minden apró hibával ne kelljen a távolfekvö gépállomásra szaladni a traktorral. A traktorosbrigád tervteljesítésénél bizony nem ártana, ha már végre figyelembe vennék, hogy milyen munkát végeznek a traktorosok, mennyiben segítik ezáltal elő a szevse+kezet fejlődését. B, 1.