Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-05-07 / 18. szám
A (WS» -SLOVAK I AI KOZl'UJNll BJZOl I b Á G a’ INA K. LAPJA Bratislava, 1955, május 7. Tízéves szabadságunk ünnepén Hazánk felszabadulásának 10 évfordulója ki°melkedik a szokásos ünneplések sorából különös lelemőséggel áll előttünk Az ünnep nagyságát az adja hogy „az egész emberiség Ünnepe május kilenc, mert az utolsó sebet ekkor ütötték a fasiszta agresszoron Berlin után Prágában, Konyev marsall páncélosai Hazánk felszabadulása már visszavonhatatlanul a vérengzés végét, az európai népek békéjét jelentette, a hatéves esztelen öldöklés után. A XX század derekán letisztult a történelem. Megvilágosodtak az emberiség nagy gondolkodóinak Marxnak, Engelsnek és Leninnek a tanításai az imperializmus végét háborúk jelzik, s ezek fokozatosan vé- getvetnek uralmuknak, és Sztálin generalisszimusz az első szocialista állam erejével, dicsőséges fegyverténynyel járult hozzá az emberiség történelmének formálásához. Egy sor középeurópai államot sorozott a szo< ia- lizmus zászlaja alá a dicsőséges szovjet hadsereg felszabadító háborúja. Ez az ünnep nagy Nagy elvet és igazságot igazolt a tiz év előtti május és örülnünk kell, hogy ez hazánk történelmét nagyon mélyről érintette Századok igazságtétele volt ez, olyan erők kerültek fel, amelyek azelőtt mindig a társadalom mélvén éltek és csak fenyegető morajuk ijesztgetett századokon át. És most egyszerre a felszabadítás nagy érvénye után létjogosultságot nyertek. egy haza, egy állam irányítását vették a kezükbe, s a nemzetből egy nagyerejű osztály mutatta meg hatalmát. és egy erős párt, Csehszlovákia Kommumsta Pártja jelzi ennek az osztálynak fontos teendőit, a barométer pontosságával és érzékenységével. Es mindezt egynek, csakis egynek köszönhetjük annak a nagy áldozatnak, amit a Szovjetunió hadserege, minden egyes katonája hozott értünk. Éreztük ezt az erőt már korábban is, a müncheni és bécsi árulásnál Is, amikor felkínálta önzetlen támogatását egy ország épségbentartására, a hazamentés ezerküenc- száznegyvennégyes augusztusi napjaiban is és azóta mindig. Volt nekünk május kilenc után ezerkilencszázn-gy- venhetes száraz éviink is, amikor nemcsak nemzetgazdasági krízistől mentett meg a szovjet gabona, hanem egv gyalázatos politikai puccs gyászos következménv éltől Is, és az ezerkilencszáznegyvennyolcas februári qyő- zelem kivívására Is a szovjet hadsereg által adott szabadság új íze erősítette népünket. Azért nem csúszott tragikusan rossz kezekbe az új vizeken járó hajó kormánya Ünnepi ünnep május kilenc. Ha majd zászlóerdő, ünnepi menet, rivalgó zeneszó köszönti ezt a napot, gondolkozzunk el ennek a napnak a jelentőségén. Mert már hajlamosak vagyunk az ünnepi hangulat elbagatelizálására, hiszen annyi ünnepelni valónk van minden évben és oly sokszor vonulunk színes menetben a szabadság szokott titulusában Gondolkozzunk el azon, hogy mindenki köszönhet valamit a tíz év előtti májusnak. Az ország szabadságot, önálló állami életet. Helyet a siabad országok táborában, megbecsülést a szocializmust építő nemzetek sorában. Az sem kevés, hogy gyűlöletet ébresztenek az imperializmus országaiban megfeszített erejének beszédes eredményei. De félelmet is. Ez is jó. A szlovák nemzet hosszú időre szóló megbecsülést a cseh nemzet mellett. Amíg a történelem nemzeteket jegyez. Az országban élő magyarok, ukránok, németek, a valakihez tartozás érzését, színházat, iskolát, oktatást, a nyelv, a nemzeti jellegű szocialista műveltség korlátok nélküli élését. Az ember, a félelemnélküli életet. A munkás, a munka örömét. A paraszt, a föld engedelmességét, magát a földet és szabad életet. Az orvosnak, a tanárnak, a mérnöknek önbizalmat és intellektuális örömet. öreg, megnyugvást. Fiatal, a nekifeszülő készülés örömét. A beteg, gyógyulást. A fáradt, pihenést. Az anya, bölcsődét, napközit, a parkok friss levegőjét. A diák, szorongásnélküliséget, életrehivatottságot. Az igaz, zsandárnélkül'séget. A rosszraszületett, mellőzést, kitaszítottságot. És ébresszen ez az ünnep bennünk, fiatalokban, komoly elhatározásokat. Az életretörés igaz mohóságát Tíz éve nem láttunk fegyvereket, amelyek halált osztogatnak, és ne éljen emlékezetünkben más háborús halott, mint akit a háború utolsó órája küldött az örök hallgatásba, mert minden dolgozó két kézért kár. Akkor megköszöntük szabadságunkat és jól ünnepeltünk. Ara M fillér s/ám A VLTAVA PARTJÁN Szerettem mindig, hár nem láttam, mert utcáin még sosem jártam, s így hiába volt minden vágyam benne szépet én nem találtam. S most a régi vágy újul és vonz, a tegnapot már messze látom, szívem az örömtől áradoz, hogy láthattam legszebb városom. Oj tért nyitott ma életemben ez a nap, hol bízva a jóban boldog emberként remélhetem, mit tíz éve csak gondolatban szőttem magamnak a holnapról: jókedvvel, szabad földön élni és innen a füzes, lankás partról az ősi szép várost nézni. Mily jó is a Vltava partján _ pihenni csendes esthomályban, s merengni a víz zöldes fodrán tovaúszó kis habocskákban. S Ha most szólnék egy röpke perchez: mondanám, oly szép vagy nekem, s nem bánom én, ha el is kergetsz, mert szépséged magammal viszem. Szememből a könny is kicsordul, ha szívem a búcsúra gondol, de tudom, minden jóra fordul, mert látjuk mi még egymást újból. (Prága, 1955. TV. 30 ) Török Elemér.
