Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-15 / 2. szám

6 JÉGÉ; Nagyanyó szemüvege Éva kijött a ház elé, amely igen magas, meredek hegyoldal alján ál­lott és teletorokkal felkiálltott: — Juroó! Juroó! A hegyoldal veremén megmutatko­zott egy kaszás férfi, széles fehér in* geujjával homlokáról a verítéket tö- rülgetve. — Miaaz? — Nagyanyóó nem találja a szem­üvegét. hová tetted? — Miaaz? Éva legerősebb hangján kiáltotta: — Nagyanyó nem találja szeműre, gét, hováá tetted? — Mit bőgsz? Semmit sem hallok Miii? — Semmi! Te süketfajd! — S ez­zel megfordult és ment be bosszúsan a házba. Félóra múlva Jurái riadtan beron­tott. — Mi történt, mért zavartál le? Éva kezét tördeli — De hiszen nem kellesz te itt! Mért fenekedtél le onnan? Én csak anyám szemüvegét kerestem és 0 hirtelen itt terem! — Hogy a pokol minden ördöge ■ vinné ezt ... a munkával egyetem­ben. Ilyen semmiség miatt lehajszolni az embert. . . Hol van az a fene szemüveg? Ide vele! — Anyám szemén. Ingedet foltoz­za a kamrában. Szoknyájában vált a szemüveg, nem tudott róla. így történt. — No, én majd rendre tanítalak benneteket azokkal a ragyogókkal! Jura) beront a kamrába, ahol az ablak mellett ül görnyedten a nyolc­vanesztendős öreg Gasóné, reszkető csontos ujjaival foltozva egy vastag inget. Vaskos tűvel és ■hasonló cérná­val egy-centim teres öltéseket reme­kel. Gyűszű nélkül varrt, s közben állandóan reszketett. — Mama adja csak ide azt a fene szemüveget! Az1 öregasszony szó nélkül levette reszkető fejéről és. oda adta Juraj- nak. Jurái kiment a fakamrába, le­tette a szemüveget a fatörzsökre és kétszer rábunkózolt. — De hiszen ti többé e miatt a bu­ta szemüveg miatt meg nem hajszol­tok. . ! Hát így bizony. Azután kifordult és elment Délben, Zuzka, tizenhétévés leány­kája. kettős serpenyőben hozta fel az ebéde és elmondotta apjának, oly­képpen, ahogy a felelő tanuló szokta recitálni, hogy bizony anyja igen mérges volt, hogy öreganyó egy hiá­bavaló szót nem mondott, hogy sem­mit. sem evett, hogy előszedte a ró­zsafüzért. beült vele a kamrába és .csak annyit mondott, hogy már íme meg akar halni, hogy azután is foly­ton csak imádkozott és hogy apuka ingjál megsimogatta szépen és hély- retette és és hogy . . . szóval így..! Zuzka aztán megtörülte orrocskáját, kifordított kacsájával. Jurái bokor alá ült, a serpenyőt két combja közé illesztette és meg se mukkanva megevett mindent, amit Éva küldött A serpenyő egyik felé­ben nagyszerű jól megzsírozott brínd- zásmetélt volt amit Jurái igen-igen szeret. Amikor végzett az ebéddel, odaad­ta Zuzkának az edényt és barátsá­gosan megveregetve vállát. így szólt: — No, most igyekezz, mert itt nem kellesz, ám otthon igen. Zuzka rendbctétte a serpenyőt ujjaival kendőcskéje alá fésülte ha­ját, köszönt apjának és fürge lábacs­káival lesüvített a lejtőn, amely olyan meredek itt, mint d házak teteje. Este, amikor Jurái lejött a havas­ról, nem ment a szobába hanem egyenesen az istállóba Látta az asz- szonyt. ám szót sem_ mondott neki. A kis Zuzkn jött hozzá és elujságolto néki, hogy az öreganyó igazán és végkép meg akar halni, meri itt már nincs semmi keresnivalója, hiszen nem lát. Jura.j hajnalban három órakor kelt. megnézte az állatokat, aztán a hegy­tetőn át lement a városba és 9-óra- knr már otthon is volt. Hozott nagyanyának vadonatúj szemüveget. Ford.: SÍPOS GYŐZŐ Balassi Bálint nyomában megpillantotta napvilágot. Ez az a táj, ahol első magvar költünk a pórok édesen zengő nyelvét Ízlelgette. Szíve- 1 szita seregek, met megérinti hatalmas szellemének lángja, verseinek örök zenéje. ..Őszi A Tátra felöl csípős szél kerekedik. Végignvarga! a völgvön, a város ház­sorain s magasba csapja a pori A park csenevész fácskáiról sűrűn bil­legnek a levelek. Felhasad a köd. A szivárgó napfényben ezerféle színár- nva'atban pompáznak a hegvek Az erdők lombsátorán aranycsermelyek csorognak alá, hogy szinte lángra lobban a Garam. Az (fez könnyű ujja megérintette a tájai. A város szélén úgy terpeszkedik a századokkal dacoló vár. mint a meg­kövesedett múlt. A bástvák hűséges őrszemekként vigyázzák a messzesé­get. A keskeny lőrések sötét sora vé­res ostromokról regél. A várdombon ballagok felfelé. Mö­göttem Zólyom váiosa rajong, de sze­mem előtt, a cirádás kőfalakba rejtve, mél ven hallgat a történelem Ez hát az a föld. ahol a homályba veszi! száza­dok egyik őszi napján Balassi Bálint ★ VERES JÁNOS: T Ha reggel érsz a faluba csodálkozol: tűzimádők laknak tán itt? mindenfelé lobognak a piros lángok. 0, nem más ez! disznóölés ideje van Álljunk meg csak A Bartáék udvarába épp egy friss öl szalmát hoznak A hízó dús holttetemét körülállják aprók, vének. Roppan a láng s meg-megvillog pengéje a hosszú késnek. — Lekaparni szép tisztára! — a családfő ígyszól — mindjárt meglesz — Látni ügyességért a szomszédba soha nem járt. Megy a munka Belet mosnak az asszonyok nemsokára s rózsaszínű kolbász-szálak utaznak fel a padlásra. harmat után Végre mikor osztón Fu.i- dosál a hives szél . . Járom a boltozatos termeket. Va­laha 0 is itt járt. itt tipegett ezeken a porladó köveken. A parasztdajka ölében itt hallotta először népe pana­szos dalait. Négvszáz éve ennek. Nagy idő. Ezt csak a nagv lelkek, s erős vár­falak vészelik át. Megérintem a százados köveket. — Porzik s aláhull a vakolat. Vájjon ki építette, s mikor? A krónikák poros lapjai szerint Nagv Lajos, magvar királv a tizen­negyedik század felén. 1350 körül adott parancsot a vár felépítésére. hogv megerősítse tekintélyét az elha­talmasodó főutakkal szemben Azóta sokszor cserélt gazdát a vár, sok nép ★ + E L Délben aztán megtérülnék az asztalok, sülthús bürke illatoz és csoda volna, ha reá a bor nem csúszna. A víg torra a rokonság eljött füstöl kilenc pipa. Tereferél a sok sógor. Micsoda szép harmónia! Paprika függ koszorúban mint egy néger nő nyakéke a kamrában, s piruló lány néz a tréfáló legényre. Rongyos ruhás bús dédanyánk, jó volna, ha közénk ütnél s mosolyognál, melegednél a szívünkből sütő tűznél Kint az est is leszáll lassan, hó szállingóz, kutya mordul. Van-e úgy, hogy bús valaki? Egyszer minden szökőévben talán az is előfordul. i fiának vére öntözte falát. Ostromolták a török s német hadak uralták a hu- magába fogadta Zsig- mond és Hunvadi Mátvás vitézeit, majd Bocskay és Bethlen tűzték fo­kára a szabadság zászlaját. S adta a legelső magyar költőt is. Balassi Bálintot Megállók a kőpillérek alatt, s képze- 'etem visszaszáll az elmúlt időkbe Zulium Anno 20. oktobris 1554, A zólyomi ár egyik kisebb termé­nek ablakából sápadt arcú. gyönyörű' fiatalasszonv szemléli a messziséget. Fekete szemébe öleli az ezüstösen kí­gyózó folyót, a Garam fölé ágaskodó hegyeket, az őszi erdők szinoompáját. Sulyok Annát, a vár úrnőjét egy percre elkápráztatja a természet fen­séges panorámája, hogy annál na­gyobb erővel- rohanja meg a szívébe kaparó -nyugtalanság. Hites urát vár­ja. kémleli türelmetlenül. Vitézlő Ba­lassi Jánost. Zólvom főkapitányát. — Nem jövend, ma sem jövend — morzsolgatja magában a szót, s sze­mét elfátvolozzák a könnvek — Pennig érzem, ma estve. ma éc- •aka velágra jövend a gyermek. Szíve alatt újra s újra megmozdult a zsenge élet. S telt, keble erősen hul­lámzott minden lélegzetvételre. Állin- gállt még egv ide’g. sóhajtott, s elfor­dult az ablaktól. A mennvezetes ágy­hoz ment. s a duzzadó párnákra ha­nyatlott. Néhány pillanatig mozdulatlanul fe­küdt. maid a zsámolyon kuporgó szol­gálójára fordította gyötrelemben égő szemét. — Szólítsd lelkem a bábaasszonyt­Másnap reggel fölrivalltak a kürtök <i jelezték, hogy megtért portyázásából Zólyom város főkapitánya, vitézlő Ba­lassi János. A csatlósok lovainak pa­tái alatt szikrát vetett a kő. ahogy felügettek a várudvarra. A főkapitány dobban le elsőnek a nyeregből, a gyeplőt apródjának ve­tette. s vértesen, sisakosán rohant a hálóterem felé. fKJJLTÚ^j KRÓNIKA---------—---------4 A Bratislava melletti Sv. Jur vá­roskának 2 múzeuma van. Az egyik múzeumban teljes képet nyerünk Sv. Jur szabad királyi város történelmi fejlődéséről a másikban pedig Pétéi Jilemnicky nemzeti művész, a nagy szlovák író ereklyéit őrzik. * * * Smetana életéről filmet forgatnak. A film keretén belül részleteket lá­tunk majd a legszebb operákból, A leggondosabban készítik elő az .El­adott menyasszony”, a „Libusa” cí­mű operák jeleneteit. A Román Népközrtái'saságban Asz­talos 1.. Sütő A. máRvar nemzetiségű írók, Majténvi és Szemlér költők ál­lamdijat kaptak. * * * Cseh nyelven most jelent meg az első indonéz nyelvtan melv egyedül álló egész Európában. * * * Gerü László „A magyar építészet cimü könyve a napokban nyerte.el az 1954-es év legszebb könyve" címet. Most a magyar várépítészetről ír és feldolgozza a magyar várak történel­mi. haditechnikai és esztétikai vonat­kozásait. * * * Tavasszal jelenik meg a Szikra kia­dásában a Szovjetunióban megjelent „Politikai gazdaságtan ’ című könyv A vaskos tölgvfaajtó előtt megtor­pant, Béniről gvereksírás szüremlett fülébe. Óvatosan tárta föl az ajtó­szára vat s belépett. Ami legelőször a szemébe tűnt. egy síró. ficánkoló gvermek volt. Éppen fürdette a bábaasszony. —, Figyermek -- mutatta föl örven­dezve a csecsemőt. A főkapitánv kezébe akarta ragad­ni, de hirtelen egy gyönge hang szó­lította. — János! Letérdelt Anna ágya mellé, s nehéz kezébe fogta az asszonv erőtlen újjalt — Fiam van. fiat adtál. Anna. Szívüket édes melegség járta át. S ebben a percben, ebben a pilla­natban a városban megszólaltak a ha­rangok, hogv hírül adják ország vi­lágnak a későbbi hányatott életű nagv maffvar költő. Balassi Bálint világra­DÉNES GYÖRGY 1955. január 15. Bemutató filmszínházaink két kínai filmet játszanak nagy sikerrel. „Az arany és ezüst fennsík" című, a mész szi hegyek közé szorult fennsíkon pász- torkodó törzsek életéből meríti tár­gyát. míg a másik „A sztyeppék népe“ ■ mai problematikát dolgoz fel ugyan- I csak a pásztorok életéből, j „Az arany és ezüst fennsík”-ot két törzs bátor pásztorai lakják, akik bé­kességben, egyetértésben élnek egy­mással Életük nem könnyű A vere­ség után vereséget szenvedő Csang- kaisek banditák szipolyozzák. zsarol­ják a pásztorokat. Mikor aztán lovaik­tól is meg akarják fosztani a fennsík lakóit, azok dacosan nemet mondanak De a raffinált katonai tanácsadó meg­akadályozza. hogy ellenük összefogjon a fennsík népe. Szembeállítja ezt a két törzset és egymás ellen uszítják őket j Fegyveres harc robban ki a fennsík 1 birtoklásáért Vér folyik. A szép pász­torlányt elszakítják a másik törzsbeli kedvesétől, de a legény nem adja fel a harcot. Egy sor bonyodalom félre értés után a felszabadító népi hadse­reg vet véget a viszálykodásnak A két törzsfőnök rádöbben, hogy ccú- J nyán becsapták őket Kibékülnek és örömmel látnak a munkához A fia­talok is egymásra találnak. A film egyszerű eszközökkel, mégis érdeke­sen oldja meg a hatásvadászattal csá bitó bonyodalmakat. „A sztyeppék népe”, mintha csak folytatása lenne „Az arany és ezüst fennsíknak”. Igaz, hogy a környezet más. de a felszabadított kínai pász­torok problémáinak további alakulá­sát, fejlődését látjuk magunk előtt. A legjobb, legtapasztaltabb munkások a végeláthatatlan sztyeppék állatte­nyésztésének kollektivizálását óhajt­ják Megjelenik az ellenséges zsold- ban álló ügynök aki minden eszköz­zel igyekszik ezt megakadályozni. Ke­gyetlen hófergetegekben t karámok­ból kiengedi az állatokat, hadd pusz­tuljanak. Később megmérgezi az állatok itatásához használt vizet, hogy azt a látszatot keltse, mintha az oltástól pusztultak volna el. Az éberség fokozódik. Sejtik, ki a tet­tes. A betakarítás utáni nagy népi­ünnepséget, az ellenséges kártevő cso­port pánikkeltéssel akarja félbesza­kítani. Tervük nem sikerül Izgalmas jelentek, küzdelmek során elfogják a sikertelenül próbálkozó ellenséget. Ebben különösen nagy érdeme van a legjobb állatgondozónak, egy leánynál-, és cserzettbőrű kedvesének. ..A sztyeppék népe" érdekes, izgalmas film. bár nem mentes a .sematizmus­tól. A fiatal kínai filmgyártásnak ez az első nálunk bemutatott alkotása mely a felszabadult Kína egyszerű fiainak mindennapi munkájáról küz­delméről szól. Mindkét filmnél érde­mes kiemelni az operatőrök kiváló munkáját. Sz. B. ■ f/ *" , Y.y..y-£Cfr. X • , . Képek „Az arany és ezüst f-nnsík“-ból A .Sztyeppék népe” szerelmespárja

Next

/
Oldalképek
Tartalom