Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-02 / 13. szám

x\ A CslSz SZLOVÁKIAI KÖZLOMI BÍZOL IhÁGAJNAK LAPJA Bratislava. 1955. április 2. ____________ ___ Ars fiO fillér 1V. P' f ! v i rn 1 3 < n > Szabad tavasz A természet egyre szabadabban ielekzett. A tavasz bontogatta a szárnyait s az emberek mintha vidámab­bak lettek volna. Különös volt az a kora tavasz. Az itt- ott felcsendülő madárdal mellett furcsa morajlás szállt a szelek szárnyán. Csillogó acélmadarak rajzoltak az égen különös jeleket, s valahol a Kis-Kárpátok lejtőin mélyen, dobpergésszerüen megszólalt a katyjusa. Az utak egyre járhatatlanabbakká lettek, a nyugat felé menekülő s egyre jobban szorongatott barbár hadaktól. Romboltak, pusztítottak mindent, ami csak útjukba került. Másra már nem telt erejükből az egykor verhetetlennek vélt náci hadaknak. Porráégett falvak, lerombolt városok, fel­robbantott hidak kísérték útjukat, gyermekek, feleségek és kezüket tördelő anyák átka szállt utánuk. De a szenvedés, a gyalázat, sem tarthatott örökké. Kelet felől egyre jobban pirkadt, Bratislava is új szabad tavaszra ébredt Utcái megélénkültek, s orosz, ukrán, Uzbég és a távoli szibériai rónák fiainak), harmonika- hagjától visszhangzott a város. De ők nem maradhattak nálunk sokáig. Talán egy-két napos pihenőjük volt. To­vább kellett menniük, hogy elvigyék a szabadságot egyre nyugatabbra, Prágába. Berlinbe és még tovább is. Tud­ták, hogy a felszabadult Bratislava és egész Szlovákia népe Prága felé tekint, hogy nélküle nem teljes a sza­badságunk. Tíz év nem nagy id< de szabad népeknek, szabad hazában nagyon sokat jelent. A drága vér nem ömlött hiába. A slavíni temetőben nyugvó szovjet, hősök harcát mi tovább folytatjuk, és harcunk győzelmes, a munkánk gyümölcsöző. Erről ti már nem tudtok, de távoli hazá­tok városaiban és falvaiban tudnak rólunk, tovább har­colnak, de már velünk együtt. így könnyebb a harc és biztosabb a győzelem. Városunk és egész dolgozó népünk tudott élni a szabadsággal. Amint távolodott a harci zaj, ahogy űzték a fenevadat, úgy újult meg az élet a felszabadult te­rületeken. Dolgozó népünk mindjárt a kezdet kezdetén érezte a felszabadítók segítségét. Mindenütt ott voltak, ahol segítő kézre volt szükség. A szabadság szeretete, a Vörös Hadsereg végső győzelmébe vetett hit, és a Szlovák Nemzeti Felkelés szelleme vezette dolgozó .ié- pünket mindjárt a felszabadulás első pillanatától az építésben. Tudtuk, hogy a kommunisták által vezetett nép megtalálja az igazi utat. Nem elégedtünk meg csu­pán a felszabadulással, nem kábított el bennünket a szabadság érzete. Tovább mentünk. A lerombolt lakó­házak, a szétbombázott gyárak, vasutak, a felrobban­tott hidak, munkáskezekre vártak. Dolgoskezű fiatalok, öregek, a felkelés hősei, munkások és parasztok hozzá­fogtak az újjáépítéshez. Tíz év távlatából visszatekintve, sokszor a felismer- hetetlenségig megváltozott városunk és egész Szlovákia képe. Oj gyárak, üzemek százaiban talált második ott­honára az egyre jobban edzett és öntudatosodó munkás- osztályunk. A falu élete is megváltozott és egy egészen új paraszti életforma van kialakulóban. De a legtöbbet mégiscsak népünk reménysége és büszkesége, az ifjúság kapta. Mit kapott? Igazi sza­badságot, hogy a századok átkát, bűneit, az elmaradást és a tudatlanságot megszüntesse, hogy elődeink és leg­jobbjaink álmait valóra váltsa. És valóban méltón a felszabadítókhoz, apáink harcához, mindjárt az első híd felépítésével kezdve, midenütt ott ’'oltunk. Erőnkhöz mérten, az egyszerű vasárnapi brigádoktól kezdve Ba­lázsi és az Ifjúsági Vasútvonal felépítésén keresztül, az Ifjúsági Duzzasztógátig, a Szövetségi Vasútvonalig, min­denütt ott voltunk, és vagyunk, hogy az oly’ drágán kiharcolt szabadságot gyümölcsöztessük. És különösen most, amikor hazánk felszabadulásának 10 évfordulóját készülünk megünnepelni, ifjúságunk mindent elkövet, hogy megfiatalodott városát és hazá­ját még szebbé tegye, hogy a slavíni temetőből végigte­kintve Bratislava felett, még több új épületet, tiszta ut­cát, és parkot lásson, mely egyedül csak őt szolgálja De nemcsak Bratislava készül megünnepelni fel- szabadulását. Hisz vele együtt szabadult fel egész Szlovákia és így közösen, egységesen még többre va­gyunk képesek, még erősebbek vagyunk, akárcsak akkor, amikor az első szovjet katona városunk, vagy falunk utcájára lépett. De az az ünnepi hangulat, nem megnyug­vást, nemcsak egyszerű elmélkedést jelent az elmúlt idők felett. Sok mindenre kötelez. Hisz az elmúlt évek nem teltek el nehézségek nélkül, keményen meg kellett harcolnunk és ennek a harcnak a java még előttünk áll. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy azt a hadsereget, amelynek gyilkos fegyverei annyi áldozatot követeltek tőlünk, újból felfegyverzik. Nem maradhatunk tétlefíek akkor, amikor a francia dolgozó tömegék felháborodása és tiltakozása ellenére a francia burzsoázia Hitler utó­dainak útját egyengeti. Egész dolgozó népünk és ifjúságunk érzi és tudja, hogy tíz esztendő ,’áradságos, de szabad munkája nem volt hiába. Tudja, hogy még sok a tenni- és a javítani­való. Ezért időnként a múltba tekint, elgondolkodik, vajon jól dolgozott-e, helyesen élt-e. És amikor ez megtörtént, számot adva magának az elmúlt tíz eszten­dőről. újból még bátrabban előre, a jövőbe néz és ter­veket kovácsol. Tudja, hogy ezeknek a terveknek való- raváltása erős akaratot és kemény munkát követel. Tudja, hogy csakis ezeknek a terveknek a megvalósí­tásától függ egyéni boldogsága is. Ezért köszönti dol­gozó népünk hazája felszabadulásának tizedik évfordu­lóját felajánlásokkal a gyárakban, földeken mindenütt, ahol csak munka folyik, ezért szépíti városait és fal- vait. hogy a nagy nap méltó legyen a felszabadító hősök nevéhez. ST. K. NEUMANN: SUGÁR GYÖRGY FELVÉTELE. Köszönet Üdvözletünk s köszönetünk nekik !u örömtől ég a szívem, . nem vagyok védtelen! kimondom a nevük, s milliók vannak velem — a harc kemény, de győztes, mer W* építjük új s szabad hazánk pillérei Udv a holt Leninnek, ki testté fonná1 teremtve a néppel forradalmi hatatijj és Sztálinnak, ki lángeszével verte síét a népgyilkos fasiszta birodalmat. Szívünkből nőttek, a harci tetteket kik győzelemre vitték, e bátor felkelők, üdv az alkotó, Ifjú nemzedéknek, amelynek homlokán a csillag tündökölt. A dolgozók már értik hazáiuk forradalmát, ledönthetetlen bástya ma a nép, fegyvert ragad, ha földjét zsarnokok tápodják, s a szabadságért adja életét. jet népnek k s köszönetünk nekik! I a szívem, k védtekgji? kimondom a nevük, millióit vannak velem, üdvözletünket’ s hálánkat nekik, kik szabadságunk terhét viselik. A dolgozók kezébeíÁ j^íarcsu sarló, a kalapács szikrája vet kemény arcunkra fényt, a szenvedés a földre vert, — és gyarló szívünkbe most e csillag gyújt reményt, mert élni Jó, dolgozni újra van miért — bír vén vagyok, de forró szívvel hirdetem: valóra vált, mi álmaimban élt, a szovjetnépek harca lett a legszebb győzelem! Szabadság, mérhetetlenül szép a te csillagod, ötágú fény a népeink szemében felragyog — üdvözletünket s hálánkat nekik, legyőzték ők a barbár zsarnokot; majd jön idő, s eggyé leszünk velük mi, szabad milliók. HEGEDŰS ZOLTÄN FORDÍTÁSA „•V • ^ tMi

Next

/
Oldalképek
Tartalom