Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-03-12 / 10. szám
7—K .. yy ! * 10 iy.vßiis<&. 1955. március 12. Vitorlázórepülö induló a 2x2 néha 5 című filmből. Fényes Szabolcs zenéje. Szenes Ivén verse. *záz KADERBESZELGETES Jelenet. Irta: Jiri R. Pick I. denki ellen, Távol MoszkváSzemélyek: a fiú, az 1. szá- tói... (Szünet), mű bizottság tagja, — a leány A FIÚ: Hát ennyi elég is volna, (érettségi bizonyítvánnyal a jj kczábfin ) * A FIÚ: Szóval maga orvostan- Személvek: A fiú, a 2. számú hallgató akar lenni. bizottság tagja. —_ A leány, A LEÁNY: Igen. ugyanaz a leány, (érettségi biA FIŰ: És miért? zonyitvánnyal a kezében.? A LEÁNY: Ugyanis nálunk van A FIÜ: Szóval maga építészetet egy doktornő ... akar tanulni. A FIÜ- És magának tetszik az A LEÁNY: Igen. ő foglalkozása? A FIÜ: És miért? A LÉÁNY Igen. A LEÁNY- Nem vettek fel az A FIŰ- És miért? orvosira ... A LEÁNY- Hát igen, mindig A FIÜ- Ügy?. . . (Szünet). És olyan szépen öltözködik. máskülönben? A FIŰ- És azért akar orvos A LEÁNY- Máskülönben semmi. lenni? A FIÜ- Hm. És dolgozott a A LEÁNY Nem. dehogy. CsISz-ben. A FIÜ- Akkor miért? A LEÁNY: Igen. A LEÁNY Hiszen mindenki A FIÜ: És mit csinált ott? kell, hogy valami legyen, A LEÁNY: Semmit (Szünet.! úgvebár? A Fiú: Természetesen. (Szünet). Dolgozott már valamikor a CsISz-ben? A LEÁNY Igen. A FIÚ: És mit csinált ott? A LEÁNY- Gyűlésre és... A FIŰ: És még mit? A FIÜ: No, ennyi elég! III. Személyek: A fiú, a 3. számú bizottság tagja. — A leánv ugyanaz a leánv (érettségi b:- jártam zonyitvánnyal a kezében ) A FIŰ- Szóval agi'obiológiá’ akar tanulni? A LEÁNY: Egvszer Vera ellen A LEÁNY Igen. szavaztam. A FIÜ: Miért? A LEÁNY Nem szerettem üt, de az nem baj úgv-e‘? A FIÜ- Nem. az nem baj. (Szünet). És olvasott valami politikai irodalmat? A LEÁNY Igen. A FIÜ: Mit? A LEÁNY: A nagyanyót, MinA FIÜ: És miért? A LEÁNY Nem vettek fel az orvosira se az ép-tészetire A FIŰ Ahá. (Szünet) így mái elég. A LEÁNY- Szóval itt sem vesznek fel? A FIŰ- De igen, felveszünk — va'ahogv ki kell töltőn' a kvótát. Jó pilótának szívében dal támad, kezében bátor biztonság. Jó pilótának nem gát a távolság, magasba szárnyal száz veszélyen átl Ha fentről nézed a tájat, csak apró pontok a házak, hát jókedvvel futunk a géppel fel, a jó pilóta vígan énekel. Mint szélvész száll a gépünk, mint a táltos úgy repülünk, míg a csillagokhoz érünk, egy-egy felhőn megpihenünk. A miénk a kéklő égbolt, a mi gépünk fényben jár! Fel az égre törünk, szerencse velünk, minden bátor ifjú velünk száll! Hol madár sem jár, a géped büszkén száll, előre nézz a kormánynál! Nézd a célpontot, urald az égboltot, körötted forrón tűz a napsugár. A boldogság dala száll most, ránk büszkén néz fel a város, a szív felgyűl, viharzó jókedv dúl ma már az ember égen-földön úr! Mint a szélvész ... 1. A labdarúgó művészethez tartozik. 7/a Élet 8. Lázkeveredés! 9. SP. 10. Ennek a számú hónapnak rövidítése. 11. J. E. 12. Tulajdona. 14 Mázol 15. Férfinév. 18 Testalkati jelző. 19 Női név. 20.. Tova. 22. Összevissza ver! 23. Személyed. 24. Hőmérséklet. Függőleges: 2. Lábmozdulatot téve. 3 F. T. 5. Éneklő hang 6. Hurrá! 7. Csendesen, nyugodtan alszik. 13 Idegszálaival felfogja. 14 Aminek a végén egy állat költ. 16 Ferde helyzetbe 17 A magyar nyelvtan nem ismeri 21. Folyadék 23. Magad. 25. A 20. sz. egy kockába. A szövetkezet tagjai kötelezték magukat, hogy az épületeket közösen építik fel s elsősorban a közös istállókat. , — No ezzel nem kell nagyon* sietni hiszen a tehenek egész jól érzik magukat, és marad még takarmány az istálló mögötti tehén számára. “»Strici SS — Hogyan juthatnák el a gépállomásra? — Csak menjen nyugodtan géptől gépig, melyek szét vannak szórva egészen a gépállomásig. — Nem szégyent) magát elnök elvtárs? Tanulhatna a fiától, hogyan kell a szárnyasokkal bánni. — -A .1 — Mi az fiúk, elromlottak a gépek ? — Dehogy, csak várunk, mert ha az üzem legrosszabb műhelye leszünk és ha megkezdődik a szocialista munkaverseny, nekünk ajándékozzák a 20.000— koronát. VASSIL ZONEFF: tfaiUMQÚhm Gondolataiba merülten. báránybőr bundájába burkává ült az öreg és szomorúan lógatta hosszú, gyér bajuszát. Csak miután párat nyelt a pálinkásüvegből, tért magához utasszomszédom, s karjaival hadonászva haragosan mormogott valamit magában. „Mi az. . . Csak nem történt valami kellemetlensége?” — Kérdeztem együttérzően. „. . . ’sz ha én tudnám”, rándult meg az apóka keze, „magam sem értem már az egészet. ': . öt napja állandóan ide meg oda futkostam, oszt hiába. . Láttam, hogy tele van szíve keserűséggel és bíztattam, hogy beszéljen. És nagyapó beszélt: — Azt mondja nekem a polgármester „menj Péter apó, utazz fel Szófiába. Ott gyorsan elintézik az ügyedet, estére már itthon leszel.” Azt gondoltam: Miért ne, hacsak egy napról van szó, miért ne mennék. Beutaztam hát a városba s azonnal a hivatalba mentem, de mégcsak a lépcsőn mentem és már utánam kiáltottak: „Állj meg "nagyapó. ez így nem megy! Hogyan gondolsz látogatási lap nélkül felmenni?” „Hát ha már mondom, ha az is kell...” A szobácskábán két n(! ült. Gyanakodva néztek rám: „Kihez akarsz menni. Nagyapó?” . . ’sz, ha én azt tudnám! Az én ügyem így áll: én és az öcsém. . . ” „A te ügyed bennünket nem érdekel; mondd meg, hogy kihez akarsz menni, különben nem mehetsz be.” „De hiszen mondom, hogy miről van szó. Mikor a múlt nyáron én és az öcsém ... ”, majdnem könny szökött a szemembe a nők ekkora megnemértése hallatára. „Hát küldjük őt Ivanovszkihoz, talán (I iud segíteni”, — mondták végül együttérzően. Felhívták öt, majd hozzám szóltak: „Ivannvszki most nincs a szobájában. Egy kicsit várnod kell nagyapó.” Ivanovszki nem volt a szobájában, nekem tehát várni kellett. Egy óra múlva csendesen megkérdeztem: „Ugyan Ivanovszki a szobájában lehet-e már? „Azonnal megnézzük”, — mondják a nők és ismét tárcsáznak a telefonon, majd: „Még egy kis türelem”. Várok és várok. . . Egyszer csak hallom hogy a nők kiáltottak „Ivanovszki elvtárs!” és hallom, hogy mondják neki: „Ivanovszki elvtárs, ez az ember magát várja!” „Hát nem látják, hogy szolgálati ügyben el kell mennem! tojjon holnap — mondta Ivanovszki és' másnap újra jöttem.. Felmásztam a harmadik emeletre Ivanovszkihoz. „Minek jössz ide fel" — kiáltotta izgatottan. „Éppen ülésre kel' mennem'” „Én nem tudtam,” — mondtam csendesen, „akkor hát ismét vissza kell mennem. . .” ' „Na, jó” — legyintett a kezével. „Mondd már. hogy miről ran szó'” És én kezdem neki elmondani- így és így. . az öcsém- 'mel együtt mentünk az erdőbe fát vágni. ■ .” „Erdő?” — vágott közbe Ivanovszki — „mi közöm énnekem az erdőhöz?" „Hátha én azt tudnám! Nekem egyszerűen azt mondták, hogy Ivanovszkihoz jöjjek.” „Micsoda!” — mondta Ivanovszki mérgesen. „Én a profi- aktikué osztályt vezetem, mit akarsz hát tőlem.? Más hivatalba kell menned apóka.” Nagijon helyes ember volt ez az Imnovszki. Adott egy cédulát és ezt mondta „Ebbe a hivatalba kel1 menned." „Ivanovszki elvtárstól jövök” — mondom, a portásnak a* ab’aknál — „ö küld ide.” Ivanovszki? — nem ismerjük.” „Ö a vezetője egy hivatalnak . . egy pillanat... fel van írva a hivatal . . vrofilaktikus osztály” — világosítom fel az embert „Ilyen hivatal itt nincs” — mondja fagyos arccal. Ideges 1ettem és kezdtem elmondani, hogy az erdőre mentünk fát vágni . . . „ . . . éppen az erdőbe mentünk fát vágni, amikor egy teherautó jött re’iink szembe. Úgy látszott, hogy a sofőr be van rúgvd. A lovaink megijedtek és megvadultak. Öcsém és én a nagy veszélyben leugrottunk a szekérről — s az egy másodperc mű}vu összeütközött az autóvalAr emlékezéstől kiverödött a hom'okomon az izzadtság, de részvétlenül mondta egy mogorva ember: „Sajnálom, de forgalmi szerencsétlenségekhez nekünk semmi közünk sincs!” „Engem Ivanovszki elvtárs küld és az erdőügyekkel foglalkozó hivatalban azt mondták, hpgy ide kell jönnöm törvényáthágás miatt. . .” „Hol van itt törvényáthágás? — néz rám álmosan a mogorva ember — „hiszen te az összeütközés miatt jősz ide panaszkodni." „Azért jövök, mert a kocsink” — s itt nyeltem egyet — „teljesen összetört... és csak ez az egy kocsink volt. . .” „Ennek semmi köze az erdöügyekhez és a törvényáthágáshoz.” És ismét adtak egy cédulát. Egy óra hosszat beszélget a fiatalember az új hivatal bejáratánál a teherautó típusáról és súlyáról, és kérdezi, hogy nem ismerem-,e véletlenül a sofőrt. Elmeséli nekem, hogy éppen sofőriskolát látogat, kérdezi, hogy milyen olcsón kapható a falunkban üriihús, végül pedig elküld. Holnap újra kell jönnöm, az irodavezető elvtárs talán már itt lesj. „Rágondolok a hivatalépületekre, az emberekre és azt mondom magamnak: Ej, Péter nagyapó, a földön vagy-e még, vagy már a pokolban? Ébren vagy-e, vagy álmodsz? És ülök a vonatban és nem tudom felfogni... öt nap óta futkostam és miért? Nem tudom megérteni. . Sóhajtott és ismét az üvegért akart nyúlni. — Egy pillanat — szakítottam félbe — mindent jegyeztem. El akarja kérem olvasni és aláírni? Péter nagyapó oly csodálkozva nézett rám, mintha én lennék a nyolcadik világcsoda személyesen. Hosszú szakálla remegett . . . — Nálam jól fel van véve a maga ügye, pár nap múlva kölcsönt kap — mondtam kalapomat meg emel intve. A nevem Angel Petroff, a biztosító és földművessegítő .bank alkalmazottja vagyok . . . Könnyek szöktek Péter apó szemébe és elvitték az elmúlt öt Vtöp súlyos bánatát. Fordította Kovács Béla ŰJ IFJÚSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának 'apja Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena a CsIS? Szlovákiái So/poru- <•> .n-aga nak kiadóhivatala Bratislava Pr-tska 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkes/tfi Szőke lózsef — Szerkesztőséq év kiadóhivatal, Bratislava Prazska 9 Telefon 227-17 237-01. — Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — Előfizetés egy évre 30.— Kős, félévre 15.— Kős. — Terjeszti a postaszolgálat — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hirlap bélyeg engedélyezve A-68213 Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányító postahivatal Bratislava 2.
