Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-03-12 / 10. szám

8 195fi. március 1? A S?ar kérdésben mutatkozó egvi e jobban A Bundestag február 25-i ülésén, mint ismeretes Ade­nauer kijelentette: Illetékes szövetséges forrásból Ígéretet kapott arra, hogy a Saar- euyezmény ratifikálása után az Egyesült Államok és Nagybri- tannia idejétmúltaknak tekinti majd azokat a biztosítékukat, amelyeket 1947-ben adott Fran­ciaországnak, hogy támogatja majd Franciaországnak a Saar- vidékre irányuló követelését a béketargyalások során. Másnap 26-án Adenauer kijelentette, hogy az új státusz életbelépte­tése után a Saar-videki pártok kam­pányt indíthatnak a Saar- vidéknek a békeszerződés aláírása után Németországhoz való visszatérése érdekében. Azt állította, hogy ezt az en­gedményt Mendes Francétól kapta, a La Celle-Saint-Cloud- ban és Párizsban folytatott megbeszélései során, s a volt francia miniszterelnök azt is kijelentette, hogy a békeszer­ződés megkötése idején máso­dik népszavazást is engedélyez­hetnek. A francia külügyminisztérium hosszabb hallgatás után kom­münikét adott ki, s ebben azt állította; nem akar polemizálni a Saar-kérdésről A kommüni­ké szerint a döntő kérdés a Saar-vidék státuszának lehető leggyorsabb alkalmazása és ez a státusz egészen világosan megállapítja a Saar-vidék auto­nómiáját, tehát törvényellenes kampányt in­dítani e státusz ellen. A kommüniké arra is rámuta­tott: Franciaországnak nincs semrrtí oka annak feltételezésé­re, hogy változás történt azok­nak a nyilvános kijelentések­nek, vagy biztosítékoknak a Vasfüggöny — A New-York Times szerkesz­tőségi cikke rámutat arra, hogy az amerikaiak évek óta „sze­mére vetik a Szovjetuniónak a vasfüggönyt". Most azonban — írja a lap — olyan helyzetbe kerültünk, hogy alkalmat adunk a Szovjetnek, hogy ugyanilyen szemrehányással válaszoljon ne­künk”. A lap emlékeztet arra, hogy Eisenhower helyeselte szovjet parasztok lowa államba utazásának gondolatát, de tüs­tént hivatkozott azokra a jogi nehézségekre, amelyeket ezzel Az atom kérdése Az elmúlt héten semmi sem mutatta meg jobban, hogy mi­lyen fegyverkezési hajsza, mi­lyen őrült atomláz tombol nyu­gaton, mint Churchill angol miniszterelnöknek parlamenti beszéde. Mint e beszédből ki­tűnik, Churchill egyrészt igyek­szik megfélemlíteni az angolo­kat az1 atomveszéllyel, mely szerinte a Szovjetunió részéről fenyegeti őket — másrészt megkísérli, hogy összerakosgas­sa az Egyesült Államok atom- monopoliumáról költött és ré­gen szétfoszlott legendát. így bizonyos, hogy Churchill beszé­de atomháborús előkészületre hív fel. De bizonyos az is, hogy Churchill arcképe legújabb háborús nyilatkozata után rancia— nyugatne et ellent«»t ki né e-ed k tekintetében, amelyeket a szö­vetségesek 1947 óta tettek, il­letve adtak- Franciaországnak. Ez a kommüniké tehát pont­ról pontra megcáfolta Ade­nauer állításait. A francia kommüniké kiadá­sa után 24 óra sem telt el, amikor Hausenstein, a bonni kormány párizsi ügyvivője meg­jelent a francia külügyminisz­tériumban és közölte Massigli főtitkárral, hogy Adenauer kan­cellár kijelentései teljesen helytállóak — bármit gondol­janak is ezekről Párizsban — a Saar-vidék státuszának pro­vizórikus jellege, az e státusz ellen intézendő támadás és az angol-amerikai visszakozás te­kintetében. Massigli főtitkár a francia álláspont fenntartására szo­rítkozott. Az incidens kínos feltűnést keltett Párizsban. Daladier volt miniszterelnök kijelentette: — Ügy vélem, hogy a Bun­destag vitája után a francia köztársasági tanács nem ra­tifikálja majd a párizsi szer­ződéseket. Világos, hogy az, amit Német­ország Európának nyújt, volta­képpen nem más, mint német hegemónia Nyugat-Európa fe­lett. Véleményem szerint a francia köztársasági tanács ala­posan megvizsgálja majd a Saar-vidékre vonatkozó francia­német megegyezés szövegét és azokat az ellentétes magyará­zatokat, amelyeket e szövegről a két országban adnak. Ha a német szövegmagyarázatot fo­gadjuk el, világos, hogy nem­sokára semmi sem marad a Saar-vidék politikai autonómiá­jából, valamint a francia-saar- vidéki gazdasági unióból. „Made in USA" kapcsolatban az amerikai tör­vények támasztanak. A lap em­lékeztet arra is, hogy az' Egye­sült Államok postaügyi intéz­ményei megtagadták szovjet kiadványok eljuttatását számos előfizetőhöz. Mindez különösen kedvezőtlen hatást kelt most, amikor a Szovjetunió megen­gedi, hogy nagy számban utaz­zanak országába amerikaiak, akik egyáltalán nem kommu­nisták — írja a New York Ti­mes. — Az összehasonlítás nem válik becsületünkre”. a béke kérdése a békeszerető népek súlyos bűncselekménynek tekintik az ilyenfajta felhívásokat. Ezt jut­tatta kifejezésre minap Ponte- corvo tanár, az olasz szárma­zású Sztálin-díjas fizikus is, a Szovjetunió tudományos akadé­miája rendezésében Moszkvában megtartott sajtókonferencián. A kapitalista országok reakciós sajtója — mond űta Pontecor- vo tanár igyekszik elködösíteni az emberek ítéletét. Vannak azonban olyan dolgok, melyeket a gyermekek is megértenek. Hogy hihető el például az, hogy a Szovjetunió veszélyezteti az Egyesült Államokat, melynek katonai támaszpontjai közvetle­nül a Szovjetunió közelében fekszenek. Mint ismeretes, az atlanti tömb 1954. decemberé­ben igen felelősségteljes hatá­rozatot hozott. A tömb tagál­lamai elhatározták, hogy előké­születeket tesznek az atomhá­borúra. Azt hiszik, hogy az atom- és hidrogénfegyver, tör­vényesen megengedett eszköz. Négy éve élek a Szovjetunió­ban — mondotta a sajtókonfe­rencián Pontecorvo tanár. Ez idő alatt meggyőződhettem ar­ról. hogy az egész szovjet nép a békéért harcol, valamint ar­ról, hogy a szovjet kormány mindent megtesz a háború el­hárítására". Pontecorvo tanár a szovjet és- a külföldi tudósítók nagyszámú kérdésére adott vá­laszaiban ismertette a Szovjet­unióban végzett munkáját, né­zeteit és terveit, visszautasítva a nyugati sajtónak személyével kapcsolatos rágalmait és hazug híreszteléseit. Hangsúlyozta, hogy most minden becsületes embernek, különösen a fiziká­val foglalkozó tudósoknak ha­tározottan állást kell foglalniok a béke sorsát érintő kérdések­ben. Ai atomháború borzalmai ellen A szovjet emberek beszélnek: „Mi, a szovjet tudósok és orvosok a legélesebben tiltako­zunk az atomenergia háborús célokra való felhasználása ellen és a leghatározottabban kérjük az atomfegyverek hasznáiatá- 1 nak betiltását. A mi haladószellemű tudományunk a népet szolgálja. A mi feladatunk az, hogy az atomenergiát békés cé­lokra használjuk fel. Mi, orvosok az atomenergiát már most is használjuk és a jövőben még jobban felhasználjuk harcban, az emberi beteg­ségekkel szemben, harcban az ember egészségéért, boldogsá­gáért és hosszú életéért". Alekszander Mjasztnyikov, tanár A Szovjetunió Orvostudományi Akadémia gyógyászati intézetének ioazgatója. — ♦ Mi, anyák, kiknek fiai hadseregünkben • katonai szolgálatot teljesítenek, különösen tudatában vagyunk annak, hogy milyen veszélyt rejtegetnek magukban az Egyesült Államok háborús uszításai. Mi nem akarunk háborút. Mi dolgozó anyák tiszta szívvel támogatjuk a Béke Világtanács felhívását amely mozgósítja a nemzeteket harca a pusztító atomháború ellen. . Eltökélten megvéd.jük a békét és gyermekeink boldogságát, felhívjuk az anyákat Amerikában Angliában. Franciaországban Olaszországban. Spanyolországban és az embereket, kiknek szíve tele van szeretettel hazájuk, a gyermekek és családjuk iránt: ,,Szálljatok síkra mindnyájan a békéért! A hábórú és a halál ellen!" R. Sakirovova Tádzsikisztán A Román Népköztársaságban már százezrek aláírták a Béke Világtanács felhívását. A Sceava tartományban 240.000 polgár írta alá a békeívet, a radauti kerületben 40.000-en, a Dorovoi- ban pedig 32.000. ♦ Indiában Dr. Kiclú, az Össz-Indiai Béketanács elnöke és D. C. Kumarappa valamint Műik Rádzsa-Nand alelnökök első­ként írták alá a békeívet. Nyugat-Bengáliában elhatározták hogy egymillió aláírást szereznek. ♦ Az olasz békevédők bizottsága jelenti, hogy a bécsi fel­hívást eddig már több mint egymillió olasz írta alá. ♦ Albániában eddig már 820.000-en írták alá a békeívet.- . A BÉKE DIPLOMATÁJA V. M. Molotov 65. születésnapja alkalmából. Vjacsesd'av Mihajlovics Molotov, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, március 9-én töltötte be 65-ik életévét. V. M, Molotov azoknak az államférfiaknak a sorába tartozik, akik egész életüket a nép javáért folytatott küzdelemnek szentelték. 16 éves korában 1909-ban lett tagja a Kommunista Párt­nak, s azóta megszakítás nélkül a harcosok első vo­nalában tevékenykedik. Több mint egy évtizeden át viselte és most is vise11 a szovjet külügyminisztéri­um vezetésének fele'ős posztját. Számos nemzetközi konferencián vett részt, ott volt Teheránban, Jaltában, San Franciscóban az ENSz alakuló közgyűlésén ti ve­zette a szovjet küldöttséget. A második világháború be­fejezése után a párizsi bé- ketárqya'ásokon, külügy- minszterek tanácsának a kü­lönböző összejövetelein áll­hatatosan védelmezte a szov­jet nép nevében a béke ügyét. Még azok is, akik ellentétes álláspontot foglal­tak el vele szemben, kény­telenek voltak elismerni kö­vetkeztetéseinek, logikájának helyességét, és nagy hatását. Maga Byrnes, volt amerikai külügyminiszter .,Beszéljünk Őszintén” c. könyvében nagy tisztelettel ír Molotov elv­társról és kiemeli „éleseszű következtetéseit, határtalan türelmét, amely hatalmas energiával párosul.” Molotov elvtárs több beszédét a né­met kérdés megoldásának szentelte és ezekben hang­súlyozta az egységes de­mokratikus Németország megteremtésének szükséges­ségét. Csodalatosán szép kilátás tá­rult elénk, amikor hajónk Üj- zélandból jövet elhagyta a ve­szélyes korallzátonyokat és az apiai öbölbe futottunk be. Ma­gas hegyek emelkednek az égig. Itt-ott fények gyulladnak ki a hegyek között, az utolsó vul­kánkitörés nyoma, a kéngáz ég. Az apiai kikötőben A kikötő irodaháza előtt ke­reskedők, ültetvénytulajdono­sok, hivatalnokok és katonák várják a hajó érkezését. A parton félmeztelen szamoa- bennszülöttek ládákba kakaó­babot, kaucsukot és banánt csomagolnak. Két nap múlva útnak indítják ezeket a ládá­kat. Ugyanakkor partra szállít­ják a benzinnel jelt hordókat, gépalkatrészeket. mezOgazdasági gépeket, bort és cigarettát. A sziget belsejében, ott. ahol már nincsenek utak, a vállukon ci­pelik a ládákat az ültetvény­tulajdonosok, gyarmati hivatal­nokok és a misszionáriusok vil­láiba. Hideg láva és hőforrások A Szamoa szigetek a Csendes Óceán déli részén 600 km-es hosszúságban húzódnak. A szi­getek vulkáni eredetűek. Ezt bizonyítják a tüzhányóhegyek a helyenként még izzó lávaföl­dek és a hőforrások. A Mata- wanu nevű vulkán 1906-ban tört ki utoljára. A szigetek kö­zül a Szavai sziget a legna­gyobb. A sziget hegycsúcsa 2.000 méter magas. A lagúnák és völgyek, a gazdag növény­zet csodálatos szépséget kölcsö­nöznek a szigetnek. Szavaitól széles tengeri szoros választja el Upolu várost, melynek 10.000 lakosu van és a szigetcsoport kereskedelmi központja. A nehéz munkát kényszermun­kások végzik. Ezeket többnyire azért kényszerítik munkára, mert nem fizették ki az adó­jukat. Erőszakkal kiragadják őket szülőfalujukból és családi körükből. Errefelé mégcsak nem is láttak mezőgazdasági gépe­ket. A gyümölcsöt házilag dol­gozzák fe1. így élnek a szamoai benn­szülöttek Keskeny földsávokon éldegél­nek, népművészeti szempontból rendkívül érdekes házakban. Földjeiken tarát és jojngyöke- ret termesztenek. Ez képezi a lakosság főeledelét, Sokan ha­lászattal is foglalkoznak. A bennszülöttek híresek a halász­bárkák készítéséről. Kosarai­kat, halászbárkáikat, legyezői­ket, melyeket egy tapu nevű anyagból készítenek, szívesen megvásárolják az idegenek. Még .ma is a régi családi és falusi közösségekben élnek. El­lenállnak a gyarmatosítók kí­sérletezéseinek, akik erőszakkal a népi hagyományok ellen tör­nek. Ahol a gyarmati urak el­érték céljukat, ott a bennszü­löttek az ültetvénytulajdonosok kezébe kerültek és rabszolga- sorban tengődnek. A Szamoa szigeteken a föld még ma is az egész törzs tulajdonát képe­zi. A törzsfőnök minden évben újból kiosztja a fö'det a csa­ládok között. A Szamoa nép­törzs a polinéziai népfajhoz tar­tozik. Nyelvük, szokásaik és er­kölcseik hasonlóak mint a Ton- ga-sziget és Üj-Zéland ősla­kosáé. a maori népé. Hadihajók és helyőrségek Már 1722 óta, amikor a hol­land Roggeven Szamoa szigetén kikötött, egész Európában tud­tak a sziget létezéséről. De csak a XIX. század második felében kezdtek a gyarmati ha­talmak a sziget iránt érdeklőd­ni. 1872-ben az amerikaiak kö­töttek ki a Tutuila szigeten és kiépítették az első támaszpon­tokat. Valamivel később jöttek az angolok és a németek. A hódítók mind egyforma mód­szerrel dolgoztak. Ha a meg­vesztegetés nem segített, akkor erőszakkal kényszerítették a törzsfőnököket arra, hogy „szer­ződéseket" írjanak alá és is­merjék el a sziget „protektorá­tusát”. A hódítók mindig erős helyőrséget hagytak vissza. — Alig, hogy a szigetre érkeztek, máris megkezdődött az ellen­ségeskedés. 1898 márciusában az apiai kikötőben német és angol hadihajók találkoztak. — Ütközetre nem került sor, mert egy rettenetes tropikus vihar tönkretette a hadihajókat. Ez a súlyos körülményekkel járó esemény sem mentette meg a Szamoa bennszülötteket. Még ugyanabban az évben eldőlt a sorsuk. Németország kapta a szigetek nyugati részét a Szavai és Upolu szigeteket, az Egye­sült Államok pedig Tutuila és Tan szigeteket. Anglia lemon­dott igényeiről. Az első világ­háború után Űj-Zéland vette át az egykori német tulajdon felett a mandátumot. Bombák Apia felett Szamoa lakossága soha se nyugodott bele az idegen ura­lomba. A múlt század hetvenes évei óta egyik felkelés a má­sikat követte. A törzsek meg­feledkeztek a belső viszályok­ról és egyesültek, hogy meg­védelmezzék szigetüket, elker­gessék a kereskedőket, a misz- szionáriusokat és a katonai alakulatokat. Történelmükben sok szén példával bizonyították be hősiességüket és hazaszere­tetüket. A gyarmati urak nehéz kö­rülmények között szállították csapataikat és „rendet" terem­tettek. Apia kikötőjét többször bombázták. Többezer szamoa- bennszülöttet lemészárolták, há­zaikat tönkretették. Mégse si­került elnyomni a bennszülöt- . tek nyelvét, kultúráját és a függetlenség utáni vágyukat. Fekete vasárnap 1927-ben alapították a „Mau” nevű tömegszervezetet, mely­nek a legtöbb bennszülött tag­ja. A szervezet az ország füg­getlenségéért és a tartományi rendszer eltávolításáért harcolt. A szervezet vezetőit állandóan üldözik. Már több alkalommal kénytelenek voltak a sűrű er­dőkbe és a tűzhányó hegyek között menedéket keresni. A szamoa-bennszülöttek sohase teleit k el az 1930 december 28-át. Ezen a napon a „Mau” szervezet a tartományi hatósá­gok engedelmével közgyűlést rendezett. Amikor a közgyűlés résztvevői két nagy csoportban a tartományi kormányzóság épülete elé vonultak, gépfegy­verrel fogadták őket. A tünte­tők közül sokat megöltek, a szervezet vezetőjét is. Ezt a napot a nemzeti fel­szabadító harcok történetében mint a „szamoai fekete vasár­nap”-t írták be. A december 28-át nemzeti gyásznapnak te­kintik. Ezen a napon a töme­gek mindig fekete zászlókkal tüntetnek Apia utcáin. A törzsfőnökök, a „nyugat- szamoai törvényhozó tanács” és a politikai szervezetek Szamoa önállóságát követelték. Kérel­müket több ízben megismétel­ték, de mindig eredménytele­nül. A stockholmi felhívás Szamoában is nagy visszhangra talált. Sok ezer aláírással itt is békemozgalomba kezdtek és minden erejükkel a harmadik világháború ellen küzdenek. Buja tropikus növényzet Szamoa szigeten örök nyár uralkodik. Kókuszpálma és ba­nánligetek takarják a lankás lejtöket. A gyümölcs egész éven át megterem. A terjedel­mes ültetvényeken, melyek új- zélandi és amerikai uraságok kezén vannak, kaucsukot ka­kaót és szárított kókuszpálma magot termelnek. A munkát a Szamoa bennszülöttek végzik alacsony bérért és rend kiírni rossz munkafeltételek mellett. A samoa leányok szépsége már közmondássá vált. Még működésben lévő vulkán Szavai sziget és és Upolu város közötti tengerszorosban A krátere csak néhány méterrel fek­szik a tenger színe felett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom