Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-07 / 53. szám

1954 ft..as 7 ÓI IFJÚSÁG Élesre fenik a kaszát Naff',7 a sürgés-forgás mindenfelé. Lázas sietséggel készülnek az aratás­hoz. Idejében akarják elkezdeni, hogy idejében betakaríthassák a termést és ígv elkerüljék a szemveszteséget. így van az mindenfelé és nem utolsósor­ban Alis Ion is. Az Őszi árpát, amely már megérett, ünnepélyes keretek Kö­zött már learatták. Ez még csak olyan oróbálkozás féle zolt.s az igazi aratás • csak ezután kezdődik. A hat kombájn és a tizenegy önkötözö mohón vária a munka megkezdését. Várhatják is. hi­szen felkészültek rá, illetve gondos ke­zek előkészítették, hogy aztán az idény beálltával semmi komoly baj ne le­gyen. semmi se akadályozza a pontos és gyors aratási munkálatokat. Az alistáli magángazdák is mindent megtesznek, hogy idejében kezdjenek idejében végezzenek és így minél előbb eleget tehessenek beadási köte- ezettségüknek. Jó élesre fenik a ka­szát. hogy aztán jó nagy rendeket vág­hassanak a kövér acélos búzából. — Elkészültünk a kezdésre és be is takarítunk idejében, sőt az a bal, hogy nagyon is idejében — mondja Bartalos bácsi. Nagyon meglepett a ki­jelentése, arcomon biztosan észrevette a csodálkozást, mert magyarázatkép­pen még hozzáfűzte — „Tud.ia, a mi falunkban az a helyzet, hogy nagyon kevés a magángazda és azok akik még maguknak gazdálkodnak, csak egv-két hektár földdel rendelkeznek. Hát ezért fejezzük mi be olyan hamar az ara­tást és a begyűjtést.” Várakazva tekintettem rá. Mintha eltalálta volna gondolatomat, úgy folytatta a megkezdett beszélgetést Most bizonyára arra kíváncsi, hogy mi, törpe földtulajdonosok miért nem léptünk be az EFSz-be. Mégmondom én azt is. Én például mindig dolgoz­tam. most is útépítésnél dolgozom. A fö'd csak olvan mellékes, mondhatnám hátrahúzó volt. de azért nem akartam tőle elszakadni. A megművelését csuk a munkaidő után végzem Az aratás azonban más. Azzal sietni kell. nem lehet vele várni, mert a szem meg­érik. kipereg, nem vár De hiszen iái még nekem két hét szabadság, az pedig nekem épp elég lesz Azt, hogy most kapjam meg a szabadságot, a HNB segítségével történt, hálás :s vagyok érte. Az EFSz-sze! szintén ba­rátságban élünk, kölcsönösen segí­tünk egymásnak. Ezért mondhatom, hogyha mi is belépünk, nem leszünk mi ott sem idegenek. Hát belépne!?? — kérdezem. Mit tegyünk, azt gondol­ja, hogv sokáig bírjuk meg? Nem azt már nem iehet kívülről nézni Az em­ber úgv ódik amikoi látja, a gépek és az egymást segítő emberek örömteljes munkáját Hát lehet ezt még bírni? Megértőén bólintottam igaza van bácsi, iól látja, ez lesz a legjobb megoldás. Búcsúzásnál keményen megszorí­totta a kezemet, becsületes tekintet­tel nézett szemembe és ezekkel a sza­vakkal búcsúzott: — ,Ne féljen, a mienk sem marad kint. mi is ideié­ben végzünk az aratással, hiszen ez nemcsak a mi érdekünk.” De nemcsak Bartalos bácsi vélemé­nye ez. Ugyanígy vélekedik Horváth Elek is, a két és félhektáros magángaz da. Az állami birtokon becsületesen elvégzi a reá bízott feladatokat pedig nem is olyan könnyű, hiszen csoport- vezető. tehát példával kell neki elöl- iárni Földiét az állami gazdaság se­gítségével műveli meg. Munka után, vasárnap fogatot, gépet bocsátanak rendelkezésére Bízik benne, hogv aí aratás jól fog menni és 0 is becsüle­tesen teljesítheti állampolgári köteles­ségét. MARKOTÁN PÁL ÚTRA KELTEK Ahogy megérkeztem Stará Túrára, mindjárt lefeküdtem. Ügy féltizenegy körül mozoghatott az óra mutatója, amikor elszenderegtem. Nekem amúgy se esik nehezemre az internátusi élet, megszoktam már és egész otthomiasan éreztem magam a stará túrái ipari te- nulóotthon tanulói között. Megvallom, kicsit szokatlannak találtam azt a ka­Ludmila Novomestská tonás fegyelmet, különösen, ami a csendet illeti. Azt hittem, sok mindent hallok majd, 60k érdekeset tudok meg a fiatalokról. Hisz nagy dolog történt életükben. A két éves tanulás után az utolsó éjszakát töltötték az internátus­bán. A szendergés nem tartott sokáig. Amire vártam, mégis csak bekövetke­zett. Megeredt a beszéd. Mindenki mondani akart valamit és mindenki elsőnek igyekezett valamit hozzáfűzni az elmúlt két esztendőhöz. És előjöt­tek a nagy tervek is. — Fiúk, én My- javára megyek, tovább akarok tanulni — mondotta Radakovics elvtárs, aki nyilván a legjobb tanulók közé tarto­zik, bár az értesítőjét még maga sem iátta, de a megjegyzések, amelyek a vékony spanyolfalon át hozzám szű­rődtek, erre igyekeztek következtetni. És így ment ez úgy éjfél után ket­tőig. Nehezen tudtak elaludni, alig várták a pillanatot, hogy kezükben a bizonyítvánnyal és az új munkabeosz­tással útrakeljenek Dubnicára, Skalicá- ra, Myjavára, vagy máshová. És el­jött a nagy nap is. Hetvenöt fiatal szorongó szívvel hallgatta az igazgató búcsúbeszédét, hogy utána átvegye a kétéves munka gyümölcsét, — a bizo­nyítványt. Az ünnepi gyűlésen többen felszólaltak. A vizsgáztató bizottság elnöke a múlt évi eredményekkel ösz- szehasonlítva, megállapította, hogy az idei vizsgák jobban menteik, mint ta­valy. Hetvenöt élni akaró fiatal leány és fiú. Hetvenöt lelkesen dobbanó szív. Micsoda erő rejlik fiatalságunkban. Milyen nagy a tudás utáni vágy és mi­lyen óriási az az erő, amely elörehajtja és szárnyrakelti fiataljainkat. Nagy­szerű munkásosztályunk büszkeségei, ők az új, a friss vér, amely üzemein­ket és gyárainkat fiatalos lendülettel tölti be és mindazzal, ami új és ami fiatal. Elnéztem volna ezeket a még paj­kosnak mondható fiatal arcokat, talán órák hosszat is. akár estig is. beszel gettem volna velük, de sem nekik, sem pedig nekem volt időm hozzá. Nagy­ban készülődtek, csomagoltak, hogy a jól végzett munka után szabadságra utána pedig az új munkahelyekre men­jenek, én pedig a vonatra siettem. De a lázas készülődés és búcsúzkodás közben mégis sikerült bejegyezni egy­két nevet. Ludmila Novomestská Ska- ticáról. Kis elvtárs Dunatőkésröi és Radakovics elvtárs Módra mellől. So­kat beszéltek a jövő terveikről, az el­múlt két es. .endőről és bizony nehe­zen váltak el egymástól. A két év eggyé kovácsolta őket és csak az szol­gált vigasztalásukra, hogy az új mun­kahelyen is olyan jó kollektívába ke­rülnek, mint amilyen az internátusbán volt. Hisz itt sem ment a kezdetben minden úgy, mint később. Itt i6 voltak nehézségek, úgy a tanulásban, mint a munkában, de a közös erő, a fiatalos Radakovics Alajos akarat, diadalmaskodott. Mindezzel a jövőben is számolnak. Az új munka­helyen már nem lesznek nevelők, nem lesz az iskolaigazgató, aki segítené, bátorítaná őket, de az idősebb elvtár­sak már várják őket és segítségükre lesznek, mert tanácsaik nélkül bizony kezdetben nehéz lenne, az önálló élet. Tudják, hogy v. rájuk az Ifjúsági Szövetség és mindenben segítségükre lesz. Felkészül az állami gazdaság ifjúsága A galántai áliami gazdaságban dolgozó CsISz-szervezet kezdemé­nyezésére összehívták az állami gazdaságban dolgozó ifjúság aktívá­ját. Az aktívát július 1-én tartották meg Galántán. Az aktíván részt- vett 160 fiatal dolgozó s megbe­szélték miiven feladatok várnak az ifjúságra az aratási és csépi ési munkák idején. Divicán elvtárs. az üzemi pártszervezet elnöke beszá­molójában ismertette azon felada-. tokát, amelyeket pártunk X. kon­gresszusa az állami gazdaságok dol­gozói elé tűzött. — A állami gazdaságban dol­gozó ifjúság már ezideig is szép eredményeket ért el, de mi ezek­kel az eredményekkel nem lehe­tünk megelégedve — mondotta be­szédében. Az ifjúság feladata, hogy állandóan gyarapítsa tudását és példát vegyen a szovhozokban dol­gozó komszomolistáktól. A mi gaz­daságunkban dolgozó idősebb mun­kások is példaképül szóTgálhatnas ifjúságunknak A fiatalok vegyenek példát az olvan kiváló dolgozóktól, mint Jurina elvtárs, — a munka- érdemrenddel kitüntetett fejő. — akire mindannyian büszkék va­gyunk. Gazdaságunkban állandóan szaporodik a jól dolgozó munkások száma. Az ifjúság követi az idősebbek példáját s nem marad el mögöttúK Különösen szép eredményeket ér­nek e! az ifjúsági munkacsoportok A szlovákmezOi gazdaságban a io- hánytermesztésben dolgozó ifjúsági csoport Giózy Margit vezetésével 212 százait' V teljesíti napi. ter­vét. Jukosov Irén csoportja szin­tén a nyomukban jár, tervüket 203 százalékra teljesítik. A CsISz-ta- gok példásan teljesítik kötelezett­ségvállalásaikat is. Sucák Pál fiatal fejő napi tejhozamát a vállalt 9 5 liter helyett már 10.2 literre emelte. Az aktíva részvevői elhatározták, hogy az aratási és cséplési mun­kákból az ifjúság teljes erejével ki­veszi részét. STROPKÓ MIKLÓS . ®®®®®®*®®®®®®®®®®®®*®®®®®®®®®®®*®®®®®®®®*®*®®®*®®®®*®i Alistálon is megünnepelték a Nemzetközi Szövetkezeti Napot A Nemzetközi Szövetkezeti Nap a közösen dolgozó emberek szolidaritá­sát fejezi ki. Minden becsületes szö­vetkezeti tag, fiatal és öreg, örömmel várta ezt a napot, hiszen itt kinyilvá­níthatják állásfoglalásukat a szövetke­zet, a közös gazdálkodás mellett. Min­denki szívügyének tekintette és gon­dosan készültek a nagy nap manifesz- tációs megünneplésére. A csalovói já­rásban szombaton közös ünnepélyt ren­deztek az egész járás falvai részére. Vz ünnepi beszéd után gazdag kultúr- rrogrammot mutattak be a környező falvak fiataljai. Az otthonmaradottak sem aludtak, ök is lázasan dolgoztak, hogy vasár­napra, amikor majd otthon fogják ün­nepelni a szövetkezeti lapot a falu méltón fel legyen díszítve. Alistálon is fonták a virágkoszorúkat, hogy ezzel tegyék barátságosabbá, ünnepélyesebbé azt a helyet, ahol majd az ünnepélyt tartják. Vasárnap gyönyörű idő volt. A terhes felhők, melyek napok óta ott kóvályogtak közel a föld felszínéhez, eltűntek mintha elsöpört0''- volna őket. Alaptalan volt tehát a félelem, hogy a rossz idő megrontja az ünnepet. De az izgulás után annál nagyobb volt aztán az öröm a szép idő láttán. A legnagyobb sikert a fiatalok aratták. Az igaz, hogy a várható is volt, mert szombaton a járási ünnepélyen is na­gyon tetszett mind az üvegestánc. mind a magyar népitánc, amit előad­tak. A műsort még szavalatokkal is tarkították. A műsor befejezése után közös ebé­det tartottak. Az ünnepi hangulat to­vábbtartott gész nap. Közös mulatás, közös szóir :ozás, — ezzel fejezték be a Nemzetközi Szövetkezeti Nap tiszte­letére tartott ünnepséget. A zon a délutánon valahogyan sokkal hamarább alkonyodott. A tavasrí égen szürke felhőcsoportok keletkeztek. Valahonnan a távolból egy halk, de veszedelmes villám cik­kázása ilágította meg az eget. A kö­vetkezd, percben hatalmas mennydör­gő: robaja törte meg a csendet. A „Filimun Sirbu” egységes föld­művesszövetkezet üléstermében tü­relmetlenkedni kezdtek az emberek „Miért nem kezdődik már a gyűlés? .. Mire várunk ? .... Az elnök elvtárs megígérte, hogy a gyűlést pontosan 6 órakor megkezdik... és most mir mindjárt 7 óra lesz...” •- hangzott minden oldalról * Tudor Alexe, a szövetkezet elnöke kedves, jóságos szemével végignézett az egybegyűltek felett és minden sza­vát jól megfontolva, meggyőzően mondta: „Néznétek elvtársak— tud­juk kint valóságos árvíz van... Ma reggel telefonált nekem Bvndoc elv. társ a bukaresti „Vulcan” gyárból Csak ennyit mondott: „Délután 6 óra­kor nálatok vagyok. A járásról is lön velünk egy elvtárs." És az elnök minden szót külön kihangsúlyozva, folytatta: „Ügy gondolom elvtársak hogy várjunk még egy kicsit.’’ Ion Melinte brigádvezető és még né­hányon megerősítették az elnök sza­vait: „Meg várunk rájuk ... úgy van. még várunk . . Az esd különös ritmusban kopogott a tetőkön. Eftimie apó elgondolkozva figyelte az országúton keletkező víz­tócsákat. • Egyszerre csak, amikor a Banesti felé eltérd országút felé fordí­totta tekintetét,, két fénylő pontot vett észre. Még egy percig várt, s miután meggyőződött róla, hogy a fénylő pon­tok autó reflektorai és a párhuzamos fénysávok mind erősebben vágtak bele az est sötétjébe, Eftimie Dinu bero­hant a terembe és izgatottan újságol­ta: — Emberek ... autót látok az országúton.. ... Az autó az EFSz kapujánál állt meg. Miron elvtárs, a párt járási tit­kárságából, továbbá Vasile Dobrita, Grigore Bondoc, C.azrriir Suchovschi cs Tudor Ungureanu elv társak, a .,Vul­can" gyár dolgozói szálltak ki belőle A vendégeket minden formaság nélkül, szívélyesen fogadták. A kedves fo­gadtatást Miron elvtárs köszönte meg és elmondta, hogy a nagy eső miatt nehezen haladtak előre, azért késtek Majd így folytatta: — Mindannyian tudjuk, hogy nemrégen alapítottátok meg a földművesszövetkezeteket. Elv­társak, a mezőgazdasági kampány kö­zepén vagytok. Részletes munkatervet dolgozunk ki. Mondjátok meg nyíltan a munkásoknak a hiányosságokat, mire van szükségetek, mit kell megjaví­tani. Meg vagyok róla győződve, hogy barátságotok a gyár dolgozóival qazdaa gyümölcsöt hoz. Cazmir Suchovschi sztahanovista meleg, szívből jövő szavakkal fordult a szövetkezeti tagok felé: — Elvtár­sak, én is parasztcsaládból szárma, zom . írni. olvasni, a gyárban ta­nultam meg. A párt segített hozzá hogy idáig jussak, ahol ma vagyok És ugyancsak a párt tanított meg arra is, hogy nincs értékesebb barátság, a műn1 ás-dolgozóparaszt barátságánál Elvtársaim, biztosítalak benneteket hogy vállalásaink nem maradnak üres szavak csupán. Ezt mint párttag és mint sztahanovista acélmunkás ígé­rem 'T'iszta, felhőtlen volt a napsuga. * ráktól fényes égbolt ezen a nyán vasárnapon. Cazmir Suchovschi sztahanovista munkás négy társával együtt, már csaknem két órája dolgo­zott a gorneni „Fűimen Sirbu" szö­vetkezet udvarán. Tudor élvtárs sze­net rakott a tűzre. Eftimie Dinu Gavril. Ilié az aratógépek és más mc. zőgazdasági eszközök eltörött alkat­részeit hordták ki a raktárból A töb­bi szövetkezeti tag szorgalmasan vé­gezte munkáját az udvaron. A szö­vetkezet elnöke boldog tekintettel fi­gyelte Cazmir és a többi munkás ügyes kezét, amint pontosan formálták a tűzben vörösre izzott puha vasat Arcán kimondhatatlan boldogság és megelégedettség tükröződött vissza. Mikor Cazmir és társai már több mint három órája dolgoztak, vendéglátói gondoskodással szólt hozzájuk: — Elvtársak, mára ez már elég.. . Már csak az aratógép armatúráját kell el­készíteni. Azt máskorra hagyjuk. Eftimie Dinu és Gavril Ilié, akik éppen az utolsó javításra szoruló ara­tógép alkatrészeit hozták ki, vissza­fordultak az alkatrészekkel. Cazmir azonban mosolyogva állította meg őket. — De hiszen ez csak félórára való munka! Hagyjátok csak itt. hadd fejezzük be. . Az elnök felelet helyett felgyűrte az ingújját. szenet dobott a tűzre és neki­látott a munkának . . . Egy félóra múl­va mindennel készen voltak Cazmir megivott egy pohár jó. hideg vizet és a többiekkel együtt megmosakodott a vályúknál. ft/l eqkezdődött az aratás ... A szö­‘-’-L vetkezet földjein javában folyt a munka. A szövetkezeti tagok ke. resztsorosan vetettek és alkalmazták a szovjet tapasztalatokat; most büsz­kék voltak sikerükre és olyan boldog­ság tr’tötte el Iket. mint még eddig sohasem. A kalászok nehéz feje ide- oda hajladozott a szélben. A szövet­kezeti tagok minden erejükkel azon voltak, hogy megnyerjék az aratási csatát Működésbe léptek a kombáj­nok. -j aratógépek és harcias ütem­ben tele munkakedvvel dolgozott c gazdaság minden épkézláb embere. — Eftimie Dinu és Gavril Ilié versenybe léptek. Eftimie vezetett, jóval meg­előzte Gavrilt. Gépe a legnagyobb rendben volt és mindenben pontosan követte az agronómus utasításait. Egy­szerre csak, körülbelül a kilencedik forduló után fülsiketítő nyikorgás hallatszott, amire minden jelenlévőnek megborzongott a háta. Az aratógép megállt. Eftimie Dinu mérgesen elkáromkodta magát. Az alsó váltó és a két kerék egy hatal­mas köre szaladt rá és eltörtek. Eiti- mie léléksrakadva rohant az elnökhöz. Tudor elvtárs gyorsan mérlegelte a helyzetet: Új kerekekre van szüksé­günk, a áltót nem tudjuk összefor. rasztani... De honnan veszünk al­katrészeket? ... Hogyan forrasszuk össze őket? ... Miután Eftimie apó látta, hogy a versenye forog kockán, azt tanácsolta az elnöknek, hogy telefonáljon a gyár­ba, hátiul az elvtársak megértik a helyzetet és segítenek . .. A „Vulcan" gyár teherautója meg­állt a szántóföld szélén, ott, ahol már csaknem öt órája Eftimie eltörött aratógépe feküdt. Cazmir Suchovschi egy pillantást vetett a törött alkat_ részekre s pár perc alatt leszerelte őket. Vasile Truta, technikai rajzoló megmérte az eltörött kerekeket (» vázlatot készített. Bondoc elvtárs ve­dig összeszedte azokat az alkatrésze­ket, amelyeket össze kellett forrasz, tani. Másnap már jó aratógéppel dolgozott Eftimie apó. As aratógépre is büszke volt, de arra is. hogy normáját 120 százalékra teljesítette. A gorneni szövetkezetben már szo­kássá vált, hogy úgy vasárnap, mint hétközben meglátogatták őket oará­táik, a nyári munkások. A munkások és szövetkezeti tagok barátsága egyre nőtt. és a munkások tettekkel is be­bizonyították. hogy megérdemlik, hogy az egész szövetkezet szivébe zárja őket. Cazmir acélmunkás és Bondoc lakatos segítségével új kovácsműhelyt létesítettek, továbbá új gabonacsűrö­ket, méhkasokat, amelyeket vasárna­ponként Vasile Kant és Victor Nastas asztalosok készítettek. Nemrégen az elnök elmesélte ne­kem, hogy kultúrtéren is mennyit kö­szönhetnek a gyár munkásainak; még két évvel ezelőtt megtanították őket sakkozni, könyvekkel látták el őket es könyvtárat rendeztek be számukra. — Ugyancsak a Mao Ce-Tung.gyár t— a gyár időközben Mao Ce-Tung nevét kapta - munkásainak érdeme a szö­vetkezet tánc- és énekcsoportjának, valamint sziniegyüttesének megalaku­lása is. A „Mao Ce-Tung”-gyár sztaha- novista acélmunkása részére ló­véi érkezett. Tudor elvtárs, a gorneni ,,Filimon Sirbu” szövetkezet elnöke írta: „Mi, szövetkezeti tagok, jól em­lékszünk barátságunk első napjára. -- Azóta már két év tel el. A szövetke­zeti tagok hálájukat fejezik ki a gyár munkásainak és külön neked is, Caz­mir elvtárs. A szövetkezeti tagok mű­vészi fesztivállal egybekötött ünne­péi yt rendeznek a ti tiszteletetekre.’’ A helyiség baloldali falán felakasz­tott három búzakalász emlékezteti az acélmunkásokat az első termésre, a védnökség első évére: a három kalász a munkásosztály és dolgozó parasztság ragyogó barátságának a jelképe. Ezt a három búzakalászt Eftimie Dinu küld­te Cazmir Suchovschinak, ezekkel a szavakkal: Az aratógéppel, amelyet te, Cazmir elvtárs, megjavítottál, Be­fejeztem a kampányt. Jó munkám eredményeként a gazdasági élmunkás zászlóiával tüntettek ki. — Gyáratok acéljával nemcsak erőt hanem bol­dogságot is ajándékoztatok nekünk. A mi acélunk a kenyér, ezért ajándé­kul küldöm az első búzakalászokai amelyeket az én győzelmes aratógé­pemmel vágtam." Okizáliáí^

Next

/
Oldalképek
Tartalom