Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-08-04 / 61. szám

to moste Í954. aususzíus 4. t y A szlovák és magyar fiatalok együttműkö­désének példája az érsekújvári Elektroszvitben Az érsekújvári Elektroszvit elő- udvarán szokatlan csend volt. Nem hallatszott a gépek zúgása mint máskor, pedig egyszerű munkanep volt. A júliusi este csendjét esek hangfoszlányok zeverték. Az üzem dolgozói é6 e gépek is pihennek, összüzemi szabadság van. De a kú!- túrbrigád fiataljai nem tartanak sza­badságot. Az ö daluk hallatszott az udvarra e klubhelyiség felől. Vidám daluk minket is becsalt közéjük. „Az én rózsám szénát ké­széi a réten” — hangzott a dal, mi­kor átléptük a klubhelyiség küszö­bét Az énekkar élén Jozef Stano állt és vezényelt e 25 daloló fiatal­nak és a zenekíséretnek, melyet eqy a vezetőink, pedig az üzemi újság fiatal szerkesztője. Mikor a csoport megalakult, Sta­no elvtársit hívták meg soraikba és 6 reá bízták a vezetést. Stano elvtárs ezen a téren már szép ered­ményeket ért el. Különben ő vezet’ a vállalat ipartanulóinak ének- és zeneegyüttesét, mely ez évben a Bánovcén megrendezett Területi Népművészeti Kultúrversenyen kiér­demelte az els< helyet és most az Országos Néoművészeti Kultúrver­senyen lépnek majd fel. Á fiatal kultúrbrigádnak még csak egy fellépése volt. Legelső fellépé­sük alkalmával az üzem dolgozóit köszöntötték ez összüzemi szabad­Az érsekújvári Elektroszvit kultúregyüttese. harmonika szolgáltatott Jozef Sta­no azonban nem tud magyarul és magyar kultúrcsoportnek lett a ve­zetője — erre gondoltunk ez első pillanatban. Azonban négy percig sem kellett várni és már egy szlo­vák mozgalmi dal csendült fel a fiatalok ajkán. Itt már tisztán lát­tuk, hogy egy lelkes kultúrbrigádró! ven sző, mely szlovák és magyar dalokat tanul be. A szünetben szóba eredtünk a da­loló fiatalokkal. Jarka Bizonovához hiába szóltunk magyarul, választ nem kaptunk tőle. Ő csak énekelni tud magyarul és ezt is a kultúrcso- portban tanulta meg. Asztalos Jan­csi és még sokan mások pedig in­kább magyarul beszélnek, de az ének, az megy szlovákul is. S ezek e fiatalok mégis nagyon jól meg­értik egymást és megértik vezető­jüket, Jozef Stano elvtársat is, aki szlovákul beszél, de egyforma szere­tettel tanítja a szlovák és magyar dalokat is. A kultűrbrigád tagjai elmondot­ták, hogv nem régen alakult az együttes. Tulajdonképpen valameny- nyien a Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség II. alapszervez°tének tagjai, vagyis ez Elektroszvit II. üzemré­szének fiatal ' ’-ozói. Jozef Stano, ság előtt. Dallal kívántak hasznos pihenést munkatársaiknak. Az üzem dolgozói .megérdemelt szabadságukat élvezik és merítenek új erőt a további munkához. Azon­ban a fiatal kuitúrbrigád tagjait most is összehozza kultúrmunka iránti szeretet. Minden napot ki kell használni, mert új műsort a- kamak bem .itatni a Járási Arató- ünnepségen. Itt nemcsak dalokkal lépnek fel. de szlovák és magyar egyfelvonásos színdarabokat is be­mutatnak. A kultúrbigád tehetséges konfe- rensziéje a mindig vidám Tonka Laci. aki zlovák és magyar nyel­ven konferálja be az egyes számo­kat. Az ő számára sem a magyar, sem e szlovák nyelv nem okoz ne­hézségeket. •’ a konferen6zié sze­repét megoldották egy személyben. Ahogy elnézzük a fiatalokat, úgy tűnik, mintha mindannyiuknek egy szíve lenne. De az érthető is. Egy célért dolgoznak. Az Elektroszvit szlovák és magyar fiataljai minden­ki arcái a el akarják vinni a mo­solyt, mely az ő ajkukon ragyog ás mindenki szivébe el akarják vinni azt a szeretetet és bátorságot, mely őket összehozta és egymáshoz fűzi. FÜLE LAJOS í Hol töltik a nyári szünidőt a Szovjetunióban tanuló csehszlovákiai diákok? Beszélgetés Karel Matejkával, a Szovjetunióban tanuló Csehszlovák Diákok Országos Szövetségének elnökével Már régen befejeződtek a vizsgák, elárvultak a főiskolák máskor oly za­jos termei, szünidő van. A munkában gazdag iskolai év után a diákok élve­zik a megérdemelt pihenést. Számos csehszlovákiai fiatal fiú és lány tanul Moszkva és más szovjet vá­ros főiskoláiban Mindenütt a legkivá­lóbb gondoskodásban részesülnek, diáktársaik — a szovjet diákok. — va, lamint a különböző szervezetek és főiskolák vezetőségei, valósággal elhal­mozzák őket szeretetükkel és kedves­ségükkel. Az előző évekhez hasonlóan, a cseh­szlovákiai diákok legnagyobb része hazamegy, hogv otthon töltse a szün­időt, hogy rokonaik és barátaik köré­ben vihenienek. Azonban évről-évre egyre több csehszlovákiai diák tölti szabadságát a Szovjetunióban, ahol oly szívesen látják őket. Az utóbbi években sok diákunk töl­tötte a miári szünidőt a Szovjetunió legkedveltebb üdülőtelepein, a kauká­zusi, krimi és Balti-tengerparti sza­natóriumokban, valamint a Moszkva- környéki üdülőközpontokban. Ezidén is sokan töltik az egyik nyári hónapot a Szovjetunió különböző szanatóriu. maiban és üdülőtelepein. Másokat mint az előző években is — meghív­ták szőttjei elvtársaik, hogy látogas­sák meg őket otthonaikban. A csehszlovák diákok legnagyobb örömére turista-kirándulásokat ren­deznek a Szovjetunió különböző ré­szeibe. Tavaly nyáron négy irányba', rendeztek kirándulást, mégpedig Le- ningrádbav, Sztálingádban, Grúzia és Örményország megtekintésére. Ezé., ken a kirándulásokon több mint 100 Moszkvában és másutt tanuló diák vett részt. Ezek az utak mély benyomást hagy­tak bennük. Ez nem is csoda, annyi mindent láttak, anniy sok minden szépben volt részük. Például 14 napig hajóztak a Volgán Moszkvától Sztá­lingrádig. Hasonlóan érdekes volt a kauká­zusi kirándulásuk is. A csehszlovák diákok egy része, köztük Z. Mlynár. a Moszkvai Egyetem jogi fakultusá. nak hallgatója, 0. Kuchta. a Külke­reskedelmi Intézett hallgatója, J. Le­gen, a pénzügyi intézet diákja, meg­látogatta Tifliszt. A diákok megláto­gatták a 3. V. Sztálin életével és munkásságával összefüggő történelmi jelentőségű helyeket, megtekintették a bolsevikok híres illegális avlabarszki nyomdáját. Továbbá megismerkedtek elvtársaink a napsütéses grúz főváros nevezetes­ségeivel. találkoztak a tifliszt ifjúság­gal. Ezután a diákok meglátogatták Batumct, Suhumit. a milliós jövedel­mű Sota Rusztaveli-koíhozt és kirán­dultak a csodaszép Rica tóhoz, innen a részvevők egy része visszatéri Moszkvába, a többi- pedig Vöt». roszijszkból körülhajózta a Krím déli partját, majd Jaltán és Szehasztopolon keresztül Odesszába érkezett. A diákok harmadik csoportja Jere­vánt, az örmény fővárost kereste fél. Innen Azerbajdzsán fővárosába, Baku­ba utaztak, ahol megtekintették a hí­res kőolajmezőket. Ötjük ezután a Kaspi-tengeren keresztül Asztrahánba, majd tovább a Volgán át a V. I. Le­ninről elnevezett Voga-Don csatorná­hoz vezetett. Tekintettel arra. hogy ezidén elv­társaink nagy része szeretné a Szov­jetunióban tölteni a nyári szünidőt, a csehszlovák diákok szövetségének ve­zetősége hat turista-kirándulást ren­dez. Számításunk szerint, ezeken a kirándulásokon körülbelül 180 diák vesz részt. A diákok egy csoportja, LadisTa'u Rusmachhal, a mérnöki.gazdaságt’oni intézet hallgatójával és Miroslav Pe- kárekkel, a Külkereskedelmi Intézet hallgatójával, az élen. Moszkvából Tifliszbe rónául, továbbá meglátogatja Batumot, Suhumit, Jaltát, Szimfero- polt, maid visszatérnek Moszkvába. Több mint 50 elvtársunk, köztük M. Mares, J. Sála, Jerevánba mennek, azután pedig követik az első csoport útját. Václav Marsálek, Láda Dlouhá, a moszkvai építészmérnöki intézet diákjai, társaikkal lehajóznak a Vol­gán Moszkvától Sztálingrádig. Körülbelül 30 diák, a Moszkvai Ál­lami Egyetem SzKP fakultásának je­löltjével és Václav Centikkel, a Moszkvai Egyetem hallgatóiixd az élen. Leningrádot látogatja meg. Milan Malinovsky. Éva Kantorová, Vladimír Dvofák, a leninffrádi M. 1. Kalinyin Politechnikai Intézet hallga. tói és társaik elhatározták, hogy hajó. kirándulásra mennek a Fekete-tenge­ren keresztül Szocsiból Jaltára. Josef Levoránek. a Külkereskedelmi Inté- hallgatójának javaslatára, ezidén elő­tör rendeznek kirándulást Közép. Ázsiába. Levorával tartanak Cestmír Kővár, az Állami Színművészeti Inté­zetből. Emil Divil, a pénzügyi inté­zetből. Josef Závada, a Moszkvai Egye­tem gazdaságtani fakultásáról, Ritze na Dlouhá. a moszkim építészmérnöki in­tézet növendéke és mások. Ezeknek a diákoknak nagy terxxik vannak. Szeretnék megnézni Tasken. tét, továbbá az Üzbék Szocialista Szov­jet Köztársaság Állami Opera- és Ba­lettszínházát, megtekinteni a Taskent mellett fekvő „Polárka”- kolhozt, melynek jövedelme a milliót is meg­haladja. a leninabadi J. V. Sztálin te.rtilkombinátot, Frunzet, a Kirgiz Szocialista Szovjet Köztársaság fővá­rosát, el akarnak vándorolni a Fergan-i völgybe és meglátogatni azokat a he­lyeket, amerre 1934-ben Fucsík járt, kirándulni az Isszikul hegyi tóhoz, meglátogatni Alma Atát. szovjet Kazah­sztán tővárosát, majd Karagandán és Cskálovovn keresztül visszatérni Moszkvába. Ez az út valóban igen szép és érdekes lesz. Amikor elvtársaink hazajönnek, hogy a szünidő további részét itthon töltsék, az újságok hasábjain és a rá­dióban majd részletesen beszámolnak ezekről a kirándulásokról. VersenyzószJót nyertek Szepsi járás ifjúsága kiveszi részét az aratási munkálatokból Mindent el­követnek. hogy az aratást minél előbb és minél jobbé" fejezzék be. Sok fa­lusi vagy üzem; szervezet dolgozik és ér el szép eredményeket s ezért nehéz dolog eldönteni, hogy m°lyik a leg­jobb. Szép eredményeket ért el a felső-mecenzéfi, r poproeßi, áji CsISz- szervezet tagsága. A legszebb ered­ményt és legjobb munkát fejt ki Pe- rény község Ifjúsága. Az aratási munkálatokat a legheme- ráb’ itt kezdték el és nár be is fe­jezték. Hetvenöt CsISz-tag kapcsolódott be a brigádmunkába. Kultúrcsoportjuk is szépen dolgozik. Nemcsak munka, hanem kultúrbrigádot is szerveztek és az aratás befejezésére öt falut látogatna! meg. Július hó huszonötödikén vasárnapi brigádon vett részt Perény község if­júsága. Ez a nap azonban nagy izgal­makat rejtett magában. Ha az ember végignézett a szorgosan dolgozó fiata­lokon, először talán nem is vett észre semmit. Azonban a kipir.üt arcok, az örömtől csillogó szemek valami külö­nöset árultak el. A falusi ifjúság nem­zetközi találkozója tiszteletére felaján­lásokat tettek és versenyben álltak a járás többi ifjúság' szervezetével. A verseny győz ••*. szervezete nyeri el a járási GsISz-bizottság vándorzászlaját. A legjobbak eddig ök volf^tk. Ez volt ez oka a különös, nem megszokott han­gulatnak. Vajiori jönnek-e? Mikor jön­nek? Ezek e kérdések foglalkoztatták Perény ifjúságát. Késő délután megérkezett a járási CsISz-bizottság vezető titkára, Kuruez elvtárs és a titkár, Tóth elvtárs. A- merre az ember nézett .mindenütt mo­solygós arcokkal találkozott. Jó mun­kájuk első gyümölcse ez a vándorzász­ló, melyet Kuruez elvtárs adott át ne­kik Nagy volt az öröm az ifjúság kö­zött. Talán nem is tudták volna sza­vakba önteni, hogy mit éreznek ebben a pillanatban. A boldogságot szemükből lehetett kiolvasni. Minden fiatalban még jobban megacélosodott az akarat, hogy ezentúl igyekeznek még jobban dolgoz­ni, hogy ezt a gyönyörű vándorzászlót továbbra is birtokukban tarthassák. A meglepetés azonban C6ak ezután következett. Kuruez elvtárs rövid be­szédében említette, hogy a járási CsISz- bizottság három vándorzászlót ad ju­talmul. Egyiket a legjobban dolgozó szervezet kapja, mit már át is vettek, “ másik kettőt a két legjobb trektoris- ta. Kíváncsiak voltak, hogy melyik község traktoristái nyerték meg a két másik zászlót. Az öröm tetőpontjára hágott, mikor megtudták, hogy a két traktorista is az ő szervezetükhöz tar­tozik. A versenyzászló egyik boldog tu­lajdonosa Borissza János. Boldogok a perényi fiatalok. Lelki- ismeretes munkájuknak megvolt a gyü­mölcse. Sikerüknek csak az a titka, hogy akartak dolgozni. Megérdemlik, hogy a többi szervezet is kövesse pél­dájukat. T íz év távlatából atalmas fenyvesek, hegyi lege­lők között visz az út felfelé Besztercebányától a hegyek között lé­vő kis faluba Balázsiba. Egy pár kilo­métert a privigyei műúton siklunk, majd letérünk a völgyek közt vezető útra. Nem lehet papírra vetni azt, amit az ember érez a csillogóan zöld völgyek, kéklö hegyek, ezüstösen csil­logó, csobogó patakok között, ügy rém­lik, mintha tündérországban járnék, az itt-ott felbukkaQó rozs vagy árpa kalászai úgy tűnnek, mint megannyi ékes arany hajdísz, amit a tündérek viselnek. A közeli hegyek mögött emelkedő hegylánc kék színével oly szép, mintha ez volna a meséből is. mert üveghegy. Ábrándozásomból ko­csink csikorgó féke ébreszt fel. Meg­érkeztünk Balázsiba, őszintén meg­vallva, egy kis meglepetés ért. A hegy­hez ragadt tipikus faházikók helyett korszerű, szép, nagyáblukú házakat találtam. Egy kis paradicsom a hatal­mas hegyek között. A kültúrház lép­csőjén fiatalok énekelgettek, majd kí­váncsian vettek minket körül, nem tudták elképzelni mit kereshetünk az ö magányukban. Körüljártuk a falut. Három vagy négy házat találtam, mely még magán viseli a múlt nyomait és a régi hegyek közti házakra emlékez­tet. Ű j itt minden. A kis kápolna egy dombon épült, alatta egy szobor bi. zonyítja e falunak történelmi jelen­tőségét. Egy szovjet partizánt ábrázol s talapzatán csak egy keltezés van: 1944, de ez a szám nagyon-nagyon sokat kifejez. A kacskaringós hegyi- útón lefelé szekerek gördülnek, fával megrakottan, a hegyoldalban tehenek legelésznek, s őrzőjük ősrégi szlovák népdalt dúdol. A kapukban fiatal menyecskék tereferélngk, kezükben vizes vödörrel. Boldog, békés falusi nép■ Az abla­kokban muskátlik integetnek, s mö­göttük itt is, ott is megjelenik egy. egy mosolygó, kiváncsi leány fej. A boldog jelenből lépjünk vissza *1 tíz évet és nézzük meg az ak­kori szegény, de harcot falut. 1944. július. A háború zaja, a fa­siszták gyilkos pusztítása, a forrongó gyűlölet ide is eljut. A fílinka Gárda, a terror leghívebb kiszolgálója itt ű működik és még nagyobb elkesere. dést. még több szenvedést visz a föld­hözragadt kis viskókba. Babiak erdész úr bizonyította és bizonyítani akarta hatalmát. A németek, kiknek 0 hű bérence volt, nem is mondhattak ró rosszat. Nagyon, ,.bátran" viselkedett a védtelen emberekkel szemben, de bátorsága hamar inába szállt, mert az események nagyon qyorsan jöttek. Augusztus 18-án csend volt a faluban. Mindenki végezte a mega munkáját s a fűrészek mellől csak akkor emel­kedtek fel a fejek, s akkor csillantak meg a bágyadtfényű szemek, ha va­lami hír jött Besztercéről. Rádió, vil­lany, itt csak hírből volt ismeretes. E nap délutánján azonban nagy do. log történt, öt idegen jelent meg a faluban. Kik, mik, nem tudták. Az akkoriban megalakult kommunista párt elnökét keresték s ennivalót kér­tek. Fáradtak, éhesek voltak. Furcsán hangsúlyozták a szavakat, habár lát­szott rajtuk, hogy nagyon igyekeznek azokat jól kiejteni. Személyük nem sokáig maradt titokban. A párt elnöke rögtön mozgósította a falu megbíz­ható férfiait. Barátok voltak a jöve­vények. testvérek, orosz partizánok. Nem sok biztatás kellett a lakos­ságnak. Kenyerüket megosztották ve. lük, s a férfiak csatlakoztak hozzájuk Pár órán belül kétszáz férfi állt tal­pig fegyverben. Egy pár ember ki­vételével az egész falu csatlakozott hozzájuk. Az árulók pedig jobbnak látták a gyors eltűnést. Megszervez­ték a Forradalmi Nemzeti Bizottságot A polgárőrség azonnal megkezdte mű­ködését. A háború véres tengerében ez a kis hegyi falu szabad lett. A hegyek oltalma alatt, az erdők sűrűjében háromezer ember várta a harci jelszót. A közeli völgyekben há­rom részre elosztva vártak a parancsra a különböző nartizánosztagok. Major Petrov major Volkov és major Ven- kurov vezetése alatt állottak a par. tizánok. Megkezdődött a felkelés. Di­csőséges harcokat vívtak partizánjaink a szovjet partizánokkal együtt. Szá­muk egyre növekedett. A magyar had­sereg katonái is látták, hogy hol a helyük, s ha már halni kell, akkor nem a németek bilincse alatt halnak, hanem mint szabadságért küzdő par­tizánok. Egyre többen csatlakoztak a felkeléshez. 0 ktober 26-án és 27-én Beszter­cebányán volt a felkelés vezetői­nek konferenciája. 28-án reggel 7 órakor tért haza Balázsi község For­radalmi Nemzeti Bizottságának elnöke Tíz órakor már németek özönlötték e! a falut. A meariedt lakosság a he­gyekbe menekült. A németek golyó, záporral búcsúztatták őket. Két napig vihar elöHi csend volt. A harmadik nap kimutatták a foguk fehérjét. Em­bereket hurcoltak el, nőket gyaláztak meg. öt nap múlva visszavonultak. Újra csend lett. A partizánerők oszta­gai lejöttek u faluba élelemért, ruhá­ért. Elfoglalták a falut Vonkurov em­berei és elzárták az utat a németek elöl. Januárban megérkezett a várva-várt segítség Szovjet repülőgépek élelmet, melegruhát hoztak. A lakosság a vá- rosba járt vásárolni a partizánoknak, természetesen csak a nők. A németek sokszor elfogták őket. pénzt, élelmet elszedték s megverve, meggydázva engedték őket tovább. Nehéz, véres harc volt A nők éppenolyan hősök voltak, mint a férfiak. A német zsarnokok mindent elkö­vettek, hogy a partizánokat lecsalják a hegyekből, akik nagyon pusztították az amúgyis gyenge s már-már harc­képtelen egységeiket. Nem ijedtek meg a legkegyetlenebb eszközöktől sem. Március 15-én este a falu szélén lévő házakat felgyújtották. A lakosság, sőt a partizánok is a tűz oltására siettek. Akit a németek elfogtak, az kegyet­len halálát lelte. Fiatal gyerekek, asz- szonyok, partizánok haltak meg a bar­bár, kegyetlen nacikezektől. Húszadi­kán tudták csak a németek teljesen elfogldni a falut. ..Munkájukat” azon­nal megkezdték. Összeterelték a falu népét. Slobodník István nehéz beteg­ségben szenvedett, nem bírt felkelni. A németek ntm könyörültek. A sú­lyos beteget a helyszínen agyonlőtték. Borzalmas jelenet A/l egkezdődött a hajsza. A fejü- két vesztett fenevadakat üldö­zőbe vették s megmaradt seregüket szétmorzsolták. Huszonnegyedikén végre megérkezett a Vörös Hadsereg. Nem lehet azt az örömöt, azt a bol­dogságot leírni. A megüszkösödött há­zak között örömkönnyeket hullajtó, agyongyötört, megkínzott, de felszaba­dult emberek kezdték meg az új éle­tet. Ez a régi falu rövid története. Már más itt az élet, mások az emberek. A szenvedés az emlékekben él s az új falu házaiban, melyeket szlovák, cseh. magyar, román brigádosok építettek újjá. már boldog és szabad emberek születnek és növekednek. FECSÓ PÁL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom