Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-31 / 60. szám

oi moste

1954. iOTins 51.

I Vili. Nemzetközi Filmfesztivál ünnepélyes

befejezése

Emlékezés Petőfire

Vasárnap, július 25-én befejeződött Karlovy Varyban a VIII. Nemzetközi Filmfesztivál.

A filmfesztivál befejezése e fesztivál! mozgóképszínházban folyt le. Az ünnepségen részt vettek Antonin Zápo- tocky, köztársasági elnök, 'Václav Ko- pecky, közművelődésügyi miniszter, Jindfich Uher, földművelésügyi miniszter, e miniszterelnök helyettese, Václev Dávid külügyminiszter, Josef Krosnár, Karé! Polacek, Antonín Pospísil és Josef Reitmeyer miniszterek, valamint a prágai diplomáciai testület tagjai. Továbbá jelen voltak' a CsKP kerületi bizottságának és karlovy vary-i nemzeti bizottság, a Központi Szakszervezeti Tanács és a CsISz képviselői, az országos tömegszervezetek; valamint a kulturális és művészszövetségek képviselői. a nemzeti- és érdemes művészek, az államdíjasok, valamint politikai és kulturális életünk kiváló dolgozói. Jelen voltak a VIII Nemzetközi Filmfesztivál összes külföldi küldöttségei, továbbá a Világ Béketanács képviselője, Jorge Zalemea író, e Nemzetközi Békedíjjal kitüntetet« költő. Nazim H kmet és mások.

A műsort Jirí Marek, a Csehszlovák Állami Film államdíjas igazgatója nyitotta meg, aki a Csehszlovák Állami Film nevében szívélyesen üdvözölte az ünnepélyes aktus részvevőit. Utána Jindfich Uher földművelésügyi miniszter, mini6zterelnökhelyette6 beszélt a csehszlovák kormány képviseletében és beszédében értékelte a fesztivál nagy hozzájárulását a világbéke megszilárdításához és megőrzéséhez.

Az ünnepi műsor további részében kihirdették a karlovy-vary-i filmbemutató gv’lzteseit. Az 1954-es karlovy. vary-i VIII. Nemzetközi Filmfesztivál nagy díjával két filmalkotást jutalmaztak: a „Hű barátok” című szovjet színesfilmet é6 a „Föld sója” című amerikai filmet. A nagydíjat, egy kristályglóbuszt, a „Hű barátok” című film főszereplőjének, Vaszilij Merkurievov kétszeres Sztálin-díjas művésznek és á „Föld sója” című film szereplőjének Rossaura Revueltas, mexikói színésznőnek Jindfich Uher földművelésügy: miniszter, miniszterelnökhelyettes ad- td> át.

A filmfesztivál eredményeit A. M. Brousil tanár, a nemzetközi filmbizottság elnöke hirdette ki. Beszédét egy békehatározattal fejezte ki, amelyben a VIII. Nemzetközi Filmfesztivál részvevői azzal fordulnak az egé6z világ filtndolgozőfhoz, hogy a filmművészet további fejlődése érdekében minden e- rejükkel a béke ügyét szolgálják.

A karlovy-vary-i filmfesztivál eredményei

A karlovy-vary-i Vili. Nemzetközi Filmfesztivál nagydíjával két alkotást jutalmaztak: a „Hü barátok” című szovjet filmet és a „Föld sója" című amerikai filmet. Mindkét mű művészi értékével é6 gondolatvilágával megvalósítja a fesztivál küldetését. A nagydíjért folyó versenyben a szovjet és az amerikai film egysége szerencsésen képviseli az összes becsületes emberek hőn Óhajtott egységét a békéért, a nemzetek közötti barátságért, az emberiség nemes céljaiért folytatott harcban. A béke-díjjal két filmet jutalmaztak: a Német Demokratikus Köztársaság „Ernst Thälmann osztályának fia” című filmjét, amely élethűen fejezi ki a fasizmus elleni harcot és a „Hirosima gyermekei” című japán filmet, amely megrázőan tárja elénk az a t om bomba t á m ad ás következményeit.

A nemzetek közötti barátság-díjával „A békéért és barátságért” filmet jutalmazták, amely a szovjet és román filmművészet közös alkotása. A film bemutatja ez egész világ ifjú embereinek lelkes szövetségét, akik eljöttek Bukarestbe az ifjúság és diákság IV. Világtalálkozójára, hogy megvédjék e békét és a világ nemzetei között megerősítsék a barátságot. A szocialista haladásért folytatott harc díjával a „Kerestem az igazságot" című lengyel filmet és a „Két akre föld” című indiai filmet jutalmazták.

A munka-díjjal az „Életjel” című magyar filmet jutalmazták, amely megrázó drámaisággal ecseteli az egész ország népének a vízzel elárasztott bánya bányászainak megmentésére irányuló igyekezetét és az új igazságos szocialista rendszer humanizmusát. A szabadságharc díjával a „Szeptemberi hősök” című bolgár filmet és „A 270- es magaslat bevétele” című kínai filmet jutalmazták.

Az új emberért folytatott harc díjával a „Frone” című csehszlovák színes művészfilmet jutalmazták.

A történelmi filmért járó díjat a „Magyar Tanácsköztársaság” című magyar dokumentáris film kapta. Az életrajzfilmért járó díjjal a „Július Fu- csík” című csehszlovák fűmet jutalmazták. A zenei filmért járó díjjal „Liang San-po és C.u ling-chai" című kínai operettfilmet jutalmazták.

. szövegkönyv alapján forgatott rövidfilmért járó díjjal „Az arany” és „A hóvihar" című román dokumentáris filmet jutalmaztak. A filmvígjátékért járó díjjal a ,Jön a cirkusz” című csehszlovák ját'kfilmet jutalmazták. Az oktatófilmért járó díjjal az „Akvárium" című magyar filmet jutalmazták, amely gyönyörű példája a tudományos tartalom és művészi forma ' tökéletes összhangjának. A bábfilmért járó díjjal .Svejk, a jó katona viszontagságai” című csehszlovák filmet jutalmazták, amelynek rendezője Jirí Trnka.

Különleges m-gtisztelő elismerésben részesült a „Töretlen föld” című szlovák és a „Kürtös unokái” című román film. Továbbá a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a „Korea békekró- nikáje filmen” című filmje és még más filmek is.

A színésznői teljesítményért járó díjjal Rossaura Revueltas, mexikói színésznőt jutalmazta meg a bizottság.

Jelenet a „Jó napot elefánt” című olasz filmből.

Képünkön a román állami filmgyártás egy szatirikus víg játékából látunk

egy jelenetet.

„Nevét idézik, de szellemét nem, az él és gyújt szívekben, észrevétlen. mint a futótűz korhadó avarban, terjed titokban és nő láthatatlan."

A Petőfit meghamisító, eszméit elhallgató és tudatosan félremagyarázó hivatalos irodalomfelfogássa! szemben voltak egyesek, akik a feudal-kapitalista népelnvomó uralom idejében is megértették és hirdetni merték a XTX. század legnagyobb magyar költőiének népfelszabadító forradalmi követelésekkel teli. igazi mondanivalóiát. Juhász Gvula. a szemfényvesztő Petőfi-ünneplés közben fenyeget'! hangon utal arra a korra, amelyben a babona, máglya, bamba gazság helvett Petőfi gondolata, a világszabadság fog uralkodni. Ma már nincs szükségünk arra. hogy meghamisítsuk, vagy elkendőzzük a költő szociális fel- szabadulását követek' eszméit. Halálának 105-ik évfordulóján emlékezzünk mtívére. idézzük fel azt az embert, aki rövid életében olyan következetesen, tűrhetetlenül harcolt az igazságért.’ az emberiség boldogságáért.

Petőfi ellen sok vád hangzott el: kíméletlen, különcködő, tiszteletlen volt. Ha azonban írásait lapozgatjuk, rájövünk, hogv hibái tulajdonképpen burkolt erények s minden beképzel és nélkül, helyes önismerettel írhatta önmagáról: nálam nemesebb gondolkodású és érzésű embert nem ismerek.”

Elvonuló. visszahúzódó gyermek vo't. Egvesek gőgnek, különcködésnek tulajdonítják, hogv nem szívesen ment labdázni azokkal az iskolatársai- va'. akik szegénysége miatt megalázták. Ezzé' szemben csodálatos, hrrtv miiven szenvedé'i'-e’ és biztos érzékkel keresi és választja ki va'ód; társ-Jt akikhez azután elszakíthatatlan barátság fűzi mindaddig, míg elveivel nem e'lenkezik. Örök emlékű állít például Kupis Vilmosnak, akirő' nem tudunk mást. mint hogv katonatársa, és barátia volt a Gollner-gyalog- ezredben.

Összeférhetetlenséggel is vádolják Valóban soha össze nem fért a hazugsággal. hitvány képmutatíssa', igazságtalansággal és azonnal odaütött — még ha barátairól volt is szó és magának fájt legjobban — ahol ezeknek leehaivánvabb érnvékát észrevette.

Jókai sokkal inkább elérzékenvült meghatottsággal, mint gyöngéd szem- rehánvással emh’ti meg. hogv Petőfi zsarnoka volt annak, akit szeretett. Természetes, hogv barátaitól követelte meg leginkább az elvhfíséget. _ igazmondást: s a szabadság szeretetét, oá- tor kiállást akár zsarnoki módon is. igénvelte tőlük.

Miiven elkeseredés, csalódás vált.

(Halálának 105-ik évfordulójára)

háttá ki Petőfiből legnagyobb jótevője. a költők fejedelme, Vörösmarty ellen írt lángoló sorokat: „Nem én téptem le homlokodról Magad tépted le a babért.”

Ezért hálátlansággal, tiszteletlenséggel vádolták. Pedig egyik legmeggyőzőbb bizonyítéka annak, hogy nem alkudott meg, hogy következetesen harcolt elveiért és ebben a tekintetben nem ismert sem barátot, sem ellenséget. ‘„Kész vagyok és mindenkor kész leszek sokkal nagyobbakat is tenni éi-tetek. szentséges elveim” — írta erről az esetről.

Nagyon érdekes és Petőfire rendkívül jellemző a Jókaival való' össze- veszésének története — Jókait nem ismerte többé. De egv alkalommal egy esküdtszéki tárgyaláson Jókai beszéde után ígv szólt: „Én teljes mértékben osztom az előttem szólott esküdt űr véleményét.” Már akkor csak előttem szólott esküdt úr voltam Petőfire nézve — írja Jókai — de azért a dolog érdekében mégis csatlakozott hozzám.” Majd így folytatja emlékezését: „Az esküdtek szavazata magát az elnököt is meglepte. Bosszúsága nagy volt miatta: s ennek kifejezést is adott előttünk. — Hja, hogyha Petőfi Jókaival összefog, akkor minden embernek félrecsavarják a fejét. — Erre Petőfi először az elnökön nézett végig, azután én rajtam: s azt mondá, rámszegezve a tekintetét: én az esküdt urat nem ismerem, hanem azt tudom, hogy igaza van: a telkemből beszélt.” Egv lakomán azután — Budavár bevétele után — Jókai azokra a körökre mondott felköszöntöt, akik maid ezután adják életüket a hazáért. Petőfi itt újra tegezve válaszolt: „Köszönöm. hogv én értem is ittál.” Ezzel szembeállíthatjuk Petőfi igaz. őszinte, sírigtartó barátságát a kor másik kimagasló egyéniségéhez. Arany Jánoshoz. Mi fűzte olyan elszakítha- tatlanul ezt a két- szellemóriást? Eszméiknek közössége, emberi és költői programmjuk azonossága. Rokonlelkek voltak, s tartalmas ba'átságukban egymás támaszai, ösztönzői a nép jogainak kivívásában, emberi mivoltának elismertetésében.

Petőfi költészete és élete töréstő1 mentes, felfelé ívelő pályát mutat. Az igazságért, a nép felemeléséért, demokratikus jogainak kivívásáért folytatott küzdelem hatja át minden sorát. életének minden napját, s ezektől az eredményektől soha egy pillanatra sem tért el. A kard és a lant, a harc és a költészet nála egybeolvad. Verseit, e harcos legényeket állítja csatasorba:

„Rongyos legények, de vitézek, Mind bátran harcol, bátran vág, S a katonának bátorsága Teszi díszét, nem a ruhák.”

Még szerelmes verseiben is a szabadság szent tüzének lobogása hatja át. S ez a kettő lelkesíti, ez tölti ki életét, melyet a haza oltárára helyez, áldozatul a boldog jövőért,

•„Egvik kezemben, édes szender- gően '

Szelíden hullámzó kebele.

Másik kezemben imakön wem: a . Szabadságháborúk története.” Nemzeti történetünk egvik legragyogóbb napján, március 15-én ver-^ seivel és tetteivel viszi mozgásba a tö- ‘ megeket, s szavának, igéző tekintete- nek ki bír ellenállni?

Tettre ifjak, tettre végre,

Verjük le a lakatot.

Mit sajtónkra e szentségre,

Istentelen kéz rakott

S ha jő a zsoldos ellen.

Majd bevárjuk, mit tészen;

S inkább szurony a szívekben.

Mint bilincs a kezeken!”

S a tömeg egyként követte a szabadságtól megmámorosodva a költőt, s a későbbiek folvamán nem habozott fegyvert ragadni és életét áldozni a haza szabadsága' érdekében.

A diadalmas hónapokat azonban szomorúbb események követték. A győztes és gyászos csaták forgatagában van ideje a költőnek, hogv a tő- nemesi, reakciós vezetés mellett a szabadságharc igazi hősének, a nép soraiból kikerült közkatonának az érdemeit hangoztassa.

Még a legszörnvűbb napokban is, sorozatos csatavesztések után sem törik meg hite, s lángoló harci optimizmussal hirdeti, hogy a megkezdett harcot félúton abbahagyni nem szabad:

„Előre hát. óh nemzetem, ne állj meg,

Hogy állanái meg pályád közepén?

Félútadon vagy, föl értél a hegyre,

S könnyű már annak, aki völgybe mén.

Elő, elő a zászlóval kezedben!

Egész Európa, te utánad jő;

Te vagv hazám, most a világ vezére.. .

Mily nagv szerep, milyen lelkesítő!”- szabadságharc végső bukását már nem érte meg; 105 évvel ezelőtt, július 31_én Igtták utoljára, amint a segesvári vesztett csatatér szörnyű gyászosságában is festői látványát szemlélte. Vájjon mit gondolt, mit érzett akkor a költő, aki élete célját, legszebb reményeit rombadőlni látta? Vagy talán még akkor is hitt valami csodában, az elnyomott népek összefogásában? Nem tudjuk. De sokszor megjósolt és kivánt halálával betetőzte életművét, amely azóta is fényesen világítva mutatja a haladás útját, nemcsak saját nemzetének, hanem az őt megértő nemzetek hosszú sorának is az egész világon.

HIDEGHÉTHY ERZSÉBET

A ián oki fiatalok

A mai napon eltűntek a borús felhők az égről és valódi júliusi nap volt. Ideje már, hagy megemberelje magát az idő. mert a termény telt kalászai a föld felé bólogatnak. Sokszor csak egy.két órát lehetett aratni, mert az idő, hogy hatalmát bizonyítsa, közbelépett és megakadályozta a Iá_ zas munkát. Legtöbbször délután jött a zápor és az éjszaka már langyos, holdvilágos mit. Ilyenkor aztán kevés ember akadt, ki ágyba vágyott volna. Megindultak a gépek, zúgott arató- cséplőgép, viUant a sarló. Lemaradni a munkában senki sem akart. A mai napon azonban megjött a szép idő. Kora hajnaltól lehetett dolgozni, s így alkonyaikor bár fáradtan, de mégis vidáman hazatérhettek, hogy az estét mással töltsék el.

Jánokon vagyunk, a szepsi járás egyik községében. A nap vörös korongja már csúszik lefelé a látóhatár szélén s utolsó sugarával végigsimogatja a mezőről hazatérőket. Az utcán játszadozó gyerekek örömrivalgással fogadják a hazatérőket, s anyjuk szoknyájába kapaszkodva, együtt indulnak tovább. Itt is, ott is fiatalok csoportját láthatjuk. Vállukon gereblye, kasza, a lányok kezében sarló és vizeskorsó. Nevetgélve, vidáman jönnek végig a falun, mindenki saját lakása felé igyekszik. A mosolyra megvan minden okuk. Az a húsz fiatal CsISz.tag, akik az aratási munkálatokban segítenek a helyi egységes földművesszövetkezetnek, nem hoztak szégyent szervezetükre. A járási versenyben az elsők között állnak.

A fiatalok csoportjától itt is — ott is elválik egy-egy fiatal, ezek már hazaérkeztek. A továbbhaladok utá-'

nuk kiáltanak egy-egy vidám megjegyzést.

— Aztán ne úgy öltözködj, mint egy menyasszony — kiáltja egy eltávozó fiú után egy karcsú, barna kislány. S mintha csak magának mondaná, hozzáteszi, hogy — ez a jog minket illet.

Csak ez kell a fiúknak. Ez válóban nagyszerű alkalom a csipkelődésre, már miért hálasztanák él.

— Pártában maradsz, te Ica :— jegyzi meg egy jóképű barna fiú.

— Még ákkof se, ha rád várnék, de ily bolondot csak nem teszek — és sokaijélentően kacsint a barátnőjére.

— Kellett ez neked Jani, jegyzik meg a többiek nevetve. Jani meg- vákarja a tarkóját — nektek nem érdemes semmit se mondani, az utolsó szó úgyis a tiétek.

— No, csak hallgassatok, — szól közbe nevetve egy szőke kislány. — Rosszabbak vagytok néha. mint száz pletykás vénasszony.

Nevetve, tréfálkozva érnek haza. A szürkület egyre erősebb lesz. A hold sápadt korongja is megjelent az égen, de napnyugaton még vörös az ég alja. A falu kultúrházában fény villan. Gyülekezik az ifjúság. Mire téljescn besötétedik, együtt vannak mindnyájan. A Parasztifjúság Nemzetközi Találkozójáról folyik a szó.

Gyönyöríl a járás vándorzászlaja — jegyzi meg egy sötétszemű kislány. Meg kell nyernünk. — Erre aztán mindenki beszélni kezd, pedig nehéz dolog, mert ■a szepsi járásban 16 szervezet kapcsolódott be a versenybe és mindegyik ' teljes erejével dolgozik, hogy a zászló birtokosa legyen.

— Akarni kell és a mienk lesz — mondja Stromp elvtárs, a helyi CsISzszervezet elnöke. A munkában jól haladnak és szép eredményeket érnek el a jánoki fiatalok. De ők más téren is akarnak dolgozni. Az aratási munkálatok ellenére is tudnak maguknak annyi időt szakítani, hogy esténként összegyűlve, , kultúrműsorra készüljenek.

A teremben felhangzik a dal, népdalok, indulók váltogatják egymást.- Az ablak alatt egyre többen állnak meg. Hallgatják a fiatalokat. Egy idősebb bácsi is ott van a kíváncsiak között. Először csak a fejével bólogat, majd ujjaival üti a taktust, de később már ő kezdi:

,,Akkor szép az erdő, mikor zöld

mikor a vadgalamb benne költ ...’*

Száll a dal, s a kíváncsiskodók is együtt énekelnek a fiatalokkal. A végén a bácsi énekel egyedül, a fiatalok tapssal jutalmazzák meg. Ba- juszpedrés közben huncutul kacsint s mintha nemis dal, hanem saját kívánsága volna, úgy kezdi el. .. „Ha még egyszer húsz esztendős lehetnék ...” Sóhajt egy nagyot — no mulassatok, majd aratás után, meglátjuk, hogy mit tudtok. No de Murika, ha hamisít fogsz a pódiumon mondani, felmegyek oszt meglátod, mi lesz.

— A fiatalok jót nevetnek s megkezdik a rövid egyfelvonásos darabok próbáját. Az aratás befejezésére esz- t'rádműsorral készülnek. Megszólal a zongora is, népitángot tanulnak. To- bák Mária, Vámos Ica, Veres Mária nemcsak a munkában járnak elől, hanem itt is, a népi kultúra terjesztésében. A jánoki CsISz-szervezetnek sok értékes tagja van. Tobák János, Tass József, Tass János, Nagy Laci tudják, hocfy mi a kötelességük. Meg. találták a helyes utat, a vidámabb boldogabb élet felé. f. P.