Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-28 / 59. szám

4

ÚJ IFJÚSÁG

1954. Július 28.

Képek a Vili. Filmfesztiválról

1. Jelenet a „Rákóczi hadnagya” című legújabb magyar filmből.

Hazai filmgyártásunk a „Játszik a cirkusz” című legfrissebb alkotásával megérdemelten nagy és őszinte sikert aratott.

E vígjáték története — a mutatványok kerete — igen egyszerű. A Slavia | cirkusz — hétfői szünnapját tartja — j ez is szocialista vívmányaink egyike, — hogy a vasárnap duplán elfoglalt artisták és cirkuszi munkások pihenhes- sene. a hét egy napján. De baj van, mert erről a péntekről hétfőre helyezett szünnapról nem tud a földművelés- ügyi minisztérium kultúrreferense, aki már három hónappal ezelőtt egy előadásra lefoglalt« a cirkuszt és most autóbuszokon vidékről elhozta a nézőket. A cirkusz igazgatója természetesen ellenkezik, de aztán belátja, hogy az idesereglett vidékieket nem foszthatja meg «z örömtől és megindul a hajsza a városban az artisták és a technikai személyzet után. Az emberek összeszedése persze sok apró kalanddal jár, akad bürokrata, aki végig ellenzi az előadás megtartását, de a legtöbben az első hívásra megszakítják pihenőjüket és a cirkuszban megkezdődhet a műsor.

Gazdag és látványos ez a film. Kitűnően szórakoztatja nézőit, egyik ámulatból a másikba esnek és nem győzik csodálni a vászonról áradó derűt és a testi ügyesség könnyedségét és kellemét.

A bátorság és a hazaszeretet nagy filmje

Két film beszél mesterien az ember legnemesebb tulajdonságairól, a harc közben tanúsítóit bátorságról és hazaszeretetről. Az egyik film szovjet alkotás, a másik kínai. A szovjet film a „Bátorság iskolája” Arkadij Gajdar „Iskola” című regényéből készült és e'mondja, hogyan válik a fiatal Borisz í >rikov a Nagy Októberi Forradalom

esztendejében a forradalom harcosává, majd később a párt tagjává. Borisz útja nem egyenes, tele van göröngyökkel és buktatókkal, botladozik és hibázik, de éppen ez teszi oly emberivé I alakját.

Borisz megtalálja a helyes utat, mert nemes szándékok vezetik és az ifjúból a forradalom forrószívű katonájává érik, aki méltó lesz arra, hogy a párt soraiba felvegyék. A regény és a film hőse a szocializmus épitőinek első nemzedékéhez tartozik, azok közé az emberek közé, akik később lerakják az új társadalmi rend alapját.

„A 270. számú magaslat elfoglalása”

Ez a film az 1949-ben Észak-Kínában folyó népi felszabadító harcnak egy drámai momentumokban bővelkedő fejezetét hozza a néző elé, teljesen hiteles történetek alapján. A Szenszí tartományban lévő Szent-hegynek elfoglalásáról van szó, amelyet kuomíntang banditák tartanak a kezükben. A meredek sziklabérc megmászhatatlannak és bevehetetlennek tűnik, de hét önként jelentkező katonának hallatlan erőfeszítéssel mégis sikerűi megmászni a b, rcet és így az ellenség hátába kerülvén, lehetővé tenni a csapattestnek, hogy a magaslatot megrohamozza és elfoglalhassa.

Ez a film megmutatja, milyen emberséges a felszabadító moz, alom kínai harcosa, emberi magatartásával vérontás nélkül maga mellé tudja állítani a kuomíntang bandavezérek oldalán álló és leterrorizált, minden eszmény nélkül harcoló katonák javát. Ez a film nemcsak eszmei tartalmával, hanem a hazaflság, a kommunista magatartás művészi ábrázolásával is lebilincselj a nézőt. Ebben a tekintetben a népi demokráciák filmművészete sokat tanulhat a kínaiaktól.

A koravénekről

Nem a test korai elhasználódása, ha. I nem a lélek, az értelem borai elvé• nülése az ember életének legfőbb veszélye. Figyeljék csak, átadom a szót egy cserepedti fiatalnak.

„— Tisztelt elvtársak és kultúrtár- saíc. megmondom ahogy van. igen helytelennek tartom az elhangzott felszólalást. Az elvtársak úgy beszélnek, mintha a világon csupán harminc és negyvenéves emberek élnének. Rólunk, akik még nem vagyunk _ húsz évesek és nem tudjuk, hogy Alsófalun milyenek voltak a régi május elsejék, teljesen megfeledkeznek, mintha nem is léteznénk. Én kérem ezt felháborítónak tartom és az összes pionírok nevében tiltakozom.’’

De tovább nem idézem. A kedves olvasó mindebből bizonyára megtudta, hogy mindezt egy pionír mondta, valamilyen gyűlésen. Talán vissza is hőköli a szavak láttán. De semmi ijedelem, ami igaz, az igaz. mindezt egy cseperedő pionír, egy rügynyi kis ember mondta él. Szabó Béla könyvében. Nem az íróval akaivk itt vitatkozni. mert Szabó Béla úgy írta meg ahogy van, mert nálunk vannak ilyen pionírok.

— De hisz ez nagyszerű! — kiált fel örömében az olvasó. S tapsol, vígad, derűsen maga elé néz, hogy nálunk ilyen nagy szerit gyerekek, pionírok nőnek fel. Markáé dörzsölve, maga élé mormolja:

— Lám, lám mégis csak tettünk valamicskét. Ha már mi ilyenek is vagyunk, de majd ők! ök majd felépítik a szocializmust. Csak tárjunk türelemmel, ez a pár évecske majd csak valahogy elmúlik ... — s már kedve lenne áldomást inni. annyira bizt" 'tak látja a diadalt.

jVTos, én azt mondom, hogy ne

■L ’ várjunk. Mert az ilyen pioníroktól nem sokat várhatunk. Nekik már nem kell nőni, öle már most ráírni nadrágban is öreg emberek. De milyen öregek ? Még semmihez sem étiének s már is mindenről felnőttként beszélnek, józan megfontoltsággal nyilatkoznak. Olyanok, akikben semmi természetesség, semmi gyermeki csíny, rajongás, kedves tapasztalatlanság, Olyanok, akiknek a nyakába rakták a felnőttek minden gondi’t. baját, problémáját, és megrakó1'! ifjúságukat, nyűgbe fogták leikük szabadon szárnyaló fantáziáját.

Szerencsére kevés az ilyen gyermek. De mi lesz velük? Terhei, nyűgei lesznek az új társadalomnak, annak a rendnek, amely az ember számára nemcsak anyagi és társadalmi szabadságot ad, hanem szabad teret enged minden egyén emberies természetének. a legnemesebb emberi érzelmeknek. A rideg számítás és a csupasz ész emberei ilyen rendet nem tudnak megteremteni, még ha egytől-egyig zsenik és táltosok lesznek is. Mert nem lesz szívükben mély érzelem. az ész mellől hiányzik majd a meleg megértés. Enélkül vedig az ember nem ember, csak bolondul, nagyszerűen megszerkesztett csoda.

gép. Pontosan olyan, amilyenről nehány kergült tőkés mindig álmodott, hogy félelem nélkül a gépe mellé állítsa. vagy katonazubbonyba bujtassa. Hát keli nekünk az ilyen ember ? Láthattuk, Hitler mire ment velük. Meghalni, azt tudtak, de győzni nem. Mert nem volt bennük érzés, csak a tőkésektől engedélyezett, mert hiányzott minden mesterségesen kitenyésztett fasisztából az érzelem.

Nem! Nekünk nem ilyen emberek kellenek. Mi ilyen nevelési célt sohasem tűztünk pedagógusaink, pionír- vezetőink elé. „Ezt a rezonőrkődést nemcsak, hogy fejlesztenünk nem szabad, hanem még inkább mindjárt el kell fojtanunk csírájában; ez kiégeti a gyermekben az élet, a szeretet és az irgalmasság forrásait, ez a tulajdonság a gyermeket koravénné és falábakon járó óriássá teszi-— írja Bjelinszkij a nagy orosz irodalmár és pedagógus.

Tkji a teendő ? Előttem egy szülő

■L**- levele, belőle az értelem, a szív és a szeretet hangja szól, tanácsot ad: „igyekezzünk, hogy a mi gyermekeink a szép, vidám gyermekkorból nőjje- nek bele a felnőttek világába és az izgalmas kalandokat, nagy elhatározd, sokat vigyék át a felnőttek alkotó, az életet megszépítő munkáiba”. Nem kell, hogy az ember filozófus legyen & mégis megérti, hogy ennek a szerető szívű szülőnek igaza van. A gyermek legyen ízig-vérig gyermek, a maga csintalan fioánkodásával, tapasztalatlanságával, könnyelműségével, kó- péságáial. Hiszen a gyermek jósága, vagy rosszasága nem ezeken múlik. Csak arra ügyeljünk, hogy huncutsága. kópésága ne legyen ártalmas s ne viselje magán a mindent megvetés, a mindent lenézés jeleit. Ne vonjuk meg tőlük a kaland, a fantasztikum gyönyörét. Hanem éppen ebbe, ezekbe ágyazzuk be a való élet elemeit, tanulságait. S minél kevesebb erkölcsi tételt, száraz igazmondást közöljünk velük. A gyermek mindenről, ami a felnőttre se ártalmas, tudhat, kél, hogy tudjon. Csak — s ezen a csákón múlik minden. — máskép, a fantáziájára hatva, képszerűen (megelevenítve) kél

" vele közölni. Éppen eme oknál fogva helytelen, hogy néhány iskolánk túlbuzgó, de nevelés, hez nem sokat értő tanítója Üi Szót olvastat a gyermekekkel, (sőt az egyik helyen a járási Földműves Újságot) s Sztálin idézeteket magdtat be a fiatalokkal. Bjelinszkij i'tlösen megfelel az ilyen nevelésnek. „A gyermekek azonban csupán tapasztalatlanok és könnyelműek, de egyáltalán nem ostobák is — és teljes szívből nevetnek az ő bölcs iskolamestereiken.” De áll ez a mi tankönyveink nagy részére is, ahol sokkal több az erkölcsi és politikai tétel, mint az élet, az erkölcsöt és politikumot sugárzó éet.

A pedagógia régi megállapítása az, hogy a nevelőnek, az oktatónak, min. dig tekintettel kell lenni a gyermek növekedési, értelmi fokára. Legyünk türémesek, tartsuk be ezt a pedagógiai aranyigazságot, igazítsuk ehhez

nevelői és oktatói munkánk ütemét. A megfontolt nevelő nem adja Egri Viktor „Márton elindult” című regényét csitrikorban a lány, és kamasz- korban a fiú kezébe. Jó és hasznos könyv, de vár vele a nevelő, s csak akkor ajánlja, ha már a gyermek átlépett ezen a fejlődési szakaszon. Hiszen a gyermek „még csak okoskodni tud” — s ez az élet terméketlen virága — de képtelen az értelmes gondolkodásra, pedig ez jelenti az élét igazi termékeny virágát.”

C e kedves jó babákat, se száj. *^kózó papagályokat nem akarunk a gyermekekből nevelni. Ma különösen tudnia kell ezt a nevelőknek,^ a pionírvezetöknek, az íróknak és újságszerkesztőinknek. íróinknak tud- niok kell, hogy a koravén fiatal ugyan egyik típusa ifjúságunknak, de nem pozitív hős, díszhajtás. De a szülőktől is függ. Bosszantó hallgatni néhány szülő balga csacsogását a gyermekével;

— Mondd drága Puncilonkóm, mi leszel, ha nagy leszel?

— Sztahanovista — vágja rá a gyermek gagyogva és összevonja a szemöldökét.

— S mondd meg szépen a bácsinak, hogyan fogsz dolgozni ? No mond szépen édes aranyom.

— Szovjet módra ...

— S miért fogsz szovjet módra dolgozni édes porontyom ?

— A kommunizmusért.

— S mi lesz a kommunizmusban?

— Ott mindenki szabad lesz -- mondja a gyermek s bosszúsan elfordítja a fejét. „Hogy ezek a felnőttek milyen ostobák” — gondolja, hiszen már százszor elmondtam és mégis mindig megkérdezik.

A szülő meg puffad a büszkeségtől és várja, valósággal eseng érte, hogy az ember nagy jövőt jósoljon az ő eszes kis fiacskájának. S az embernek muszáj dicsérőszavakat mondani. Muszáj, mert ha mást mond, a szülő úgyse hiszi el, sőt megvádolja, hogy irigyli eszes kis-fiacskáját. Hiszen 0 szentül meg van győződve, hogy fiából nagy ember lesz.

Én is! Csak nem erről, hanem az ellenkezőjéről. Ha ezt a gyereket így nevelik fel, jó lesz, ha közepes munkás lesz belőle, mert. Ö nem lakatos, nak, vagy esztergályosnak fog tanulni, hanem sztahanovistának. A szakma elsajátítását viszont fölösleges nyűgnek fogja tartani. Nincs bosszantóbb, mint amikor maga a szülő tanítja meg alig gagyogó gyermekét minden frázisra. aztán reggeltől estig mindén ismerős előtt elszajkóztatja vele.

C enki se higyje, nem a vén *m- bér bosszankodása, zsörtölődése szólt belőlem, amikor ezt írtam. De nem lehet szó nélkül nézni, hogy né. hány nevelő és szülő hogyan faragna beszélőgépet, lelketlen, egyéniség és értelemnélküli figurát éppen a legértelmesebb gyermekeinkből. Ezért ír. tam. Levelem nem címeztem egyetlen emberhez. De ha valaki mégis úgy véli, hogy neki szól. ám legyen. Nem tiltakozom. Néki írtam.

SZŐKE JÓZSEF

A berencsi dombokon

Olyan hatalmas táblaföldek nyújtóznak a berencsi határben, hogy az embernek ugyancsak erőltetni kell a szemét, hogy egyik végükről a másikra ellásson. Bizony ezerherminc hektár ta- gosított parcella nem kicsiség. Ha valaki be akarná járni, ajánlatos előtte távgyaloglő edzést tartani. De azért, ha izomlázt is kap utána az ember, érdemes itt szétnézni. Érdemes, mert az embernek örül a lelke, ha látja a gondosan megművelt, (idén zöldelő kukoricát, krumolit, rizst, a széleslevelű dohányt és a dombok hajlatain messzeségbe futó gabonakeresztek sorát. Boldogok is a berencsi szövetkezet tagjai! Itt lesz mit aprítani a tejbe. De a leg-, fontosabb az, hogy megmutatjuk a szövetkezet ellenségeinek és annak a néhány ingad zónák, akik még nem bíznak a szövetkezetben, hogy közös gazdálkodásban a becsületes, jólvégzett munka mennyivel gyümölcsözőbb, mintha egyedül kellene kínlódni azon a néhány hektár földjén — mondja a szövetkezet elnöke, Cigány Imre elvtárs.

A domb tetején két méltóságteljesen mozgó aratócséplőgép tűnt fel. Feljebb érve, a távolban megpillantottunk négy kévekötözőgépet is. Tempósan, egyenletesen dolgoztak. Egyre kisebb és kisebb lett a még lábonálló búza területe. Feléjük irányítottuk lépteinket. Útközben az elnök már elmondta, hogy a kévekötözőgépeken négy diák: Lőrinc Vencel, Lőrinc Pál; Ördög Tibor és Pintér Jeremiás — akik Nyitrán járnak gimnáziumba — dolgozik. Mindegyikükkel nagyon elégedettek és egy kicsit büszkék is rájuk, hogy nekik ilye.., a szövetkezetét szívügyüknek tekintő fiaik vannak, akik az iskolaév letelt« utál Hazajönnek és erejüket, fiatalos lelkesedésüket a szövetkezet megerősítésének szentelik.

Amint közelebb érünk, látjuk, hogy az egyik traktor megáll. A kévekötözőgép üléséről egy porosercű fiú ugrik le és gyorsan rángatni kezdi az összebo- gozodó spárgát.

— Mi baj Vencel? — szólítja meg Imre bácsi.

— Semmi különös, csak a spárga gabalyodott össze és a gép nem tud rendesen kötni — feleli, s közben már rendesen befűzi a spárgát. — Mehetünk — kiáltja a traktorosnak.

Sietniök kell, mert a sarkukban már ott van a másik nép is, de azért még annyi ideje van, hogy észrevesz engem.

— Aratni jöttél? — kiélt rám, kivillantva fehér fogait. — No, gyere ülj fel!

Mit tehettem, el kellett fogadnom a szíves meghívás.. így eztán a kévekötözőgép himbálódzó ülésén ismerkedtem meg Lőrinc Vincével. Elmondta, hogy most érettségizett. Főiskolára szeretne menni. Jelentkezését az orvosi fakultásra adta be. Felvételi vizsgán is volt már, sikerült a felvételi, — de a fakultásra nem vették fel, hogy miért, ezt ő maga sem tudja. Egy kicsit bántja a dolog, láttam rajta, d« aztán felülkerekedett benne a fiatalság optimizmusa.

— Elvégre, nem muszáj nekem orvosnak lennem. Elmehetnék pedagógiai főiskolára is, de több mint valószínű, mezőgazdasági főiskolára iratkozom be

— mondja nemcsak nekem, hanem önmagának is, nyugtatólag.

— Igazad van Lőrinc elvtárs, menj csak mezőgazdasági pályára. Nagy szükség van és lesz is mezőgazdaság; szakemberekre. Te — ahogy mondod

— izereted a földet, szereted a felüt, hiszen itt nőttél fel. Nos, szeretetedet legjobban azzal fogod kifejezni, ha a fentemlített pályára mégy.

i De az idő halad és a búza fogy! Még egy fordulat és készen vagyunk! Utána 1 az árpába állnak be. Azt még a délután elvágják, fent az aratöcséplőgép is befejezi és estére befejezik az aratást.

Leállnak a gépek. Egy kicsit körültisztogatják. Egy csoportban vagyunk mindnyájan, így alkalmam van megismerni a többieket Is. Ök még nem végezték el az iskolát, most utolsó évesek. A beszélgetés közben kicsúszott s számon az a kérdés, hogy mi ösztönözte őket arra, hogy nyári szünidejüket aratás, a! töltsék el. Megrökönyödve néznek rám.

— Hát, segítenünk kell! Hiszen a mienk is a szövetkezet — mondja Lőrinc Pál egyszerűen, de ügy, hogy ebben a pár szóban benne volt szíve minden melegsége.

Cigány elvtárs szerető szemmel nézi a verejtékesarcú fiatalokat. Csendesen megszólal.

— Segítenek is minden igyekezetükkel. S oroszlánrészük van nekik is abban, hogy már 10 vagon búzát és 3 vagon árpát beadhattunk.

— Ugyan, ne dicsérjen bennünket, Imre bácsi — szabadkoznak a fiúk szélesen. jóízűen nevetve.

— Hát ami igaz, áz igaz! — üti hátba az egyik°t. — No, de gyerünk, mert az idő szalad.

Felbúgnak a traktorok, a fiúk elhelyezkednek az ülésen s elindulnak. Az egyik még lekiált a gépről. — Imre bácsi, a cséplésnél is számítsanak ám

ránk!

— Jól van fiam, beosztunk benneteket oda is — és a szeme megtelik nagy-nagy melegséggel, ahogy nézi a távolodó gépeken ülő fiúkat. Néhány pillanatig csend szakad ránk. Nézzük e távolodókat.

KOVÁCS ZOLTÁN

2. Képünkön egy lengyel filming játék fiatal kőműveslányait láthatjuk.

Nagy sikert aratott a „Kegyetlen tenger” című angol filmdráma.

Nagy sikerek a Filmfesztiválon