Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-07-24 / 58. szám
6 1954. július 24 Ol IFJÚSÁG A Vili. Nemzetközi Filmfesztiválról A karlove-vary-i „Moszkva” száló, a VIII. Nemzetközi Filmfesztivál színhelye.-- _ a fesztivál alkalmából iinne pi estet rendeztek> amelyen számos külföldi vengég is résztvett, közöttükNazim Hikmet, békedíjjal kitüntetett nagy török költő. A munkában .is megállják helyüket A múlt hónap húszadikán Vág- selvén ifjúsági kultúrversenyt rendeztek, melyen részt vett a járás minden kultúrcsoport.ia. — Az volt ám a szép nap — műn. dogatják itt is ott is visszaemlékezve a közelmúltra. Olyan volt Vágsellye, mint egv tarka virágos rét. A fiatalok különböző népviseletben úgy festettek. mint megannyi tarka vadvirág A fiatalság,' erő, szépség ott csillogott a mosolyukban. Megérkezett végre a verseny időpontja. Megkezdődött az ének, a tán- De szép is volt az. mikor fiataljaink népművészetünk kincseskamrá,jábó kiragdtak egy-egy gyöngyszemet mintha csak azt mondták volna: rtéz- zétek. erre is képes a nép! Volt ereje kastélyokon győzedelmeskedni. szembeszállni az elnyomókkal, van ereje palotákat építeni, de mai a maga számára. Ha kell. tud kegyetlen lenni, tud erOs akarattal küzdeni dolgozni egv célért és tud gyöngén finom lenni. Hallgasd csak a népda lókat. Vidám duhajság, szelíd bánat erős szatíra, finom gúny. minden minden meg van bennük. Lehet-e va- 'ami ennél szebb? Van-e nagyobb mű' vész, mint a nép ? Szép volt ez az ifjúsági nap. Változatos műsorszámai ajatt bizony sok ] néninek a szemében ott 'áthattuk a ■ meghatottság könnyét, de utána, mintha fe!h”k közül bukkanna ki a nap. a mosoly fénve je’ent meg -v arcokon, és sok ember önkénytelenül is azt suttogta maga elé. hogy: de szép is az é’et. Ezek a részletek foglalkoztattak míg repített a vonat Deáki felé. Kiváncsi voltam, hogyan dolgoznak - deáki állami gazdaság fiataljai, akik a járási versenyen elsők lettek. Fölszán tott fö'dek, aranyló búzakeresztek. csattogó cséplőgépek között vitt a vonat. A hullámzó búzatengerben egy ön- kötöz’Jgép dolgozott. Vidám barnaarvú fiú ült rajta, majd e'tünt. elrabolta szemem elül a sebesség. A cséplőgépek körül itt is, ott ;s feltűnt egy-egy babos kendS, megmegcsillant a napsugár egy-egv szőke fürtön. Majd fák között suhatunk t i s a fékek csikorgása jelezte, hogy megérkeztünk. Végigballagtam a falun, csendes volt minden. Csak a házak előtt hancúrozó gyerekek kacagása hallatszott, mintha valahol messze valaki ezüst csengővel csengetett volna. A felnőttek most mind harcban vannak, harcban a több jobb kényéi ért. Erősen tűzött a napsugár és lángolón sziporkázott fénve a fák páros levelén. így jutottam el az állami gazdaság majorjához. Itt is csendes volt minden, szinte kihaltnak látszott a porta Az istállók köi'ül láthatott az embe- egy két öregebb bácsit, kik az állató kát gondozták. Mindenki kint van a mezőn, senki se bírná elviselni. hogv valaki rámondja, hogv fél a munkától. A fiatalok meg különösen. Miéri is maradnának otthon, hiszen ha nehéz is a munka, de szép. Az irodák is üresek, innen is mindenki a mezőre ment segíteni. A fiatalok különböző helyeken dolgoznak, széjjelszórtan, nehéz őket megtalálni. Míg az arányló tarlót iárom, megtelik a szívem, a nyár, a munka, az élet szépségével. Ilvenko: önkéntt lenül is gyermekkorom Jt eszembe, mikor kíváncsian forgolód- t m az urasági cséplőgépek körül. - Most is nehéz, most is verejték es -1 hom!ok. de nem áll ott a nádpálcas intéz” vagv kasznár. aki pálcájával kergette, munkára bíztatta a kifáradt, kiéhezett béreseket. Ezeknek már csak az emléke él. Ilyenkor, ha mindez eszünkbe jut, elborul a homlokunk s még erősebben szorítja meg a villa nyelét. fogát összeszorítia s csak a szíve dobogja: soha, ide soha vissza nem jönnek. Amerre a szem ellát, mindenütt 'e- aratott búzamezővel találkozik. Itt is, ott is barnállanak a cséplőgépek testei s fölötte szürkésen lebeg a por. Az gvik gépnél fiatal lányokat látok. - Rövidujjú blúzok alól elöbarnállik jó! lesült, kct dolgos karjuk. A kendő- lüket menyecskésen kötötték fel. — Fel-fel sikoitanak. am'knr a szalma megszúrja telt lábuk szárát s nevetnek, tiszta szívből, boldogan. Ezek a táncosok — kapom a felvilágosítási. Most is ligv hajlik a csípőjük, mint a nádszál. Akik ígv tudnak dől,gozm, azok táncolni is tudhatnak s bizony ilyen lányokkal meg lehet nverni a versenyt, akár kultúr, akár munka- versenvről legyen is szó. Sajnos nem lehet velük beszélgetni, mert a munka sürgős, nem szabad "két feltartani. Egy-egy vidám mo- solvt dobnak felénk s vígan rakosgat, iák a szalmát az elevátorok alól. Hej, r'e tudja ropni a csárdást Ka- 'ózsi Rózsika, Beszédes Bori. Grédi Ilonka és a többiek. Hogv riszálják a szoknyájukat. A munka sem megv nekik gvengébben. Megvan hozzá az erő, a kedv s ami a legfontosabb az akarat. Ezek a fiatalok a gazdaság büszkeségei. Nem hoztak ők szégyent gazdaságukra. CsISz szervezetükre a ver. senvben sem és nem kell szégyenkezni miattuk a munkában sem. Mert ahogy hallottam és ahogy magam is tapasztaltam, a kultúrcsoport tagjai egyúttal a gazdaság legjobb dolgozói, is. H' rváth Miskának is ég a munka a keze. alatt. Az önkötöző gépen dolgozik. Talán őt láttuk a vonatból is. Szép ő most is és szép nvalka fekve csizmájában, mikor mosolyogva, i-opja a verbunkos legnehezebb figuráit. Beszédes Frici és Román Elek a műhelyben dolgoznak, de éjjel fölpattannak Zetoriaikra és segítenek a traktorosoknak a tarlóhántásban. Ke. vesebbet pihennek, de nekik ott kell lenni, ahol szükség van fiatalos .munkaakarásra. Rájuk ne mondjon senki rosszat. De nem is mondhat. A deáki állami gazdaság büsz,ke lehet a fiatal, jaira. Mostanában ritkán jönnek össze a kultúrgárda tagjai, mert nehéz a munka. fárasztó s a pihenésre nagy szükség van. — Vasárnaponként azért összegyűlnek s tangóharmonika hangja mellett száll a dal, ropják a táncot, így szórakozva tanulják meg a legnehezebb táncokat is. hogy újabb dicsőséget arassanak. F. ?■ ★ ★ ★ Megszokta jól a panaszkodást ötven sötét, bús év alatt s hiába fordult meg a világ, hümmögőnek csak megmaradt. Ul a hordón, pipázik, bólint, felnéz a kalapja alól: — Rossz a traktor — szól, — nincsen ember s majdnem összedől már az ól. A ézcJ a mezői Nézd, a mezőt, ha nem művelik eldurvul, gaz s gyom tanyája lest csak sas kering néha fölötte, hogyha éhesen prédára les. Elvesz a föld, ha nem ápolják, elvesz az ember, ha nem tanul, parlagon hevert éti lelkét, és egyhelyben topog konokul. Haszontalan mezővé válik, virágot vagy kenyeret nem ad. Ápold a lelked, ápold tested, mert azé az élet, ki halad! FECSÓ PÁL Felkapja fejét: — Mit? Hogy bajok? Sosem volt ilyen rend mint most! .la igaz, jó az ól már s tegnap kitüntették a traktorost. VERES JÁNOS ó1 sitár, Gerencsér szomszédságá- ^ ban fekszik. Nyitrától kanyargós, szerpentinekkel nyolc kilométer oda az út. S mint ahogy a dal is mondja, a csitári hármas vagy nevezzük sátoros hegyeknek, a lábánál terül el. így nagyságra nem nagy faJu. Mindössze haiszáz lakása van. A falut magát szépnek nem mondhatjuk, bár maga a környék szemetkápráztató. — Északtól délkeletig húzódik a háromcsúcsú, süvegalakú, itt-ott kopaszon tarkáló csitári hegylánc. A hegy dere. kától a lábáig majd a tovább folytatódó dombokon szülő és gyümölcstermelés folyik. S ahogy a csitáriak mondják, .a csitári bor kérem, az olyan, hogy ab- búl egy félliter untig élig egy embernek". Mások a tokaji borhoz hasonlítják „mert kérem szépen a mi he. gyünk és vidékünk azonos a tokajival” — mondja nagybüszkén egy öreg atyafi. Ha azonos, azonos, hagytam rá, mert nem akartam kedvét szegni. Ha ő ezt állítja, lehet, hogy van is benne valami igazság. S hogy a szavának súlya legyen, be is invitál a szobájába -- mely alacsony, közepén mestergerendás, apró ablakos, barátságos szoba volt, — egy pohár borra. — No mit szól hozzá ? — Hát jó. Jó, pedig ez még csak kétéves — mondja. — Kétéves ? — Annyi bíz’ a. C ezzel be is fejeztük a borról ^ szóló disputát. Kiballagtunk a; ‘cóira, majd a temetőn keresztül, A csitári hegyek alatt m&ly a falu közepén van, egyenesen a szövetkezet méhészeti kertiébe mentünk. Mincér Mihály, a szövetkezet elnöke reggel óta itt dolgozik. Kinn a földeken már kevés a munka, a tavaszi vet'eményeket már rég megmunkálták. Az aratással is végeztek. Már csak a cséplés van hátra, azt még nem kezdhetik meg, mivel a termés a sok esőzés miatt egy kicsit nedves. Különben, ha nem ez az esős nyár, már a csépléssel is a vége felé járnának, vizesen meg nem akarnak csépelni, men attól félnek, hogy sok szem benn m.j rad a kalászban, amivel magukat az államot is megcsonkítanák. így eg., pár napot még várnak, hadd száradjon ki a termés. Most már úgyis !1 idő van, szép tiszta az égbolt, eső-e egyhamar nemigen van kilátás. S ez valamennyinket nagy örömmel tölt d Mert, ami sok, az sok, s bizony az esőből ez éven .jól kijutott. A csitári határ négyszáz hektár. ^ nyi. Nem sok az egész. Ebben benne van a rét, legelő és a szőlő is A határt nyolc dűlőre osztották fel. Hogy miért nyolcra, ennek megvan a magyarázata és a gazdáságossága is. A magyarázata az, hogy itt még nem mindenki szövetkezeti tag. És ami még jobban elszomorító, a kis- és középparasztok közül egy sem lépett be a szövetkezetbe. Ezek az emberek még mindig a kevéske földjükön gürcölnek. A földet többnyire tehénkékkel dolgozzák be. A szövetkezetbe csak a teljesen földnélküliek léptek be, akik a múltban napszámosok, cselédek és béresek voltak. S ezeket a i'olt cselédeket, földnélküli jánosokat, akik ma teljes egészében magukénak érzik a szövetkezetei, a kevés földdel rendelkező gazdák, lenézik. Sajnos, meg kell mondanunk, ha fáj is, de ez így van. És ami a legfájóbb az, hogy ezen sem a járási nemzeti bizottság, sem a helyi nemzeti bizottság, vagy más hivatalos szervek, nem igyekeztek segíteni és még most sem igyekeznek. Pedig ezek az emberek, akik a szövetkezet negyven hektárnyi föld. jén dolgoznak, becsületes munkások Mondom, becsületes munkások. Keen sik az utat, hogy megnyerjék maguknak azokat, akik nem jó szemmel néznek rájuk, mert, hogy ezek egy talpalatnyi földet sem adtak a szövetkezetnek. Az igaz, hogu ezek a cselédek, nap- számosok, földet nem adtak, de adtak ettől sokkal többet! A szívüket adták a szövetkezetnek, amit ti is láthattok csitári kis- és középparasztor csak persze ezt nem akarjátok megérteni. Hörzik Baltazár, Gug József, Szóród András, Balkó József, a volt cselédek, akik a Braun földjén robotoltak és nyomorogtak, ma otthonra találtak a szövetkezetben, egy új otthonra, amelyért becsületesen, nehézségeket nem ismerve, küzdenek és dolgoznak. És ők azt akarják, hogy ti is otthonra leljetek és könnyebben éljetek a szövetkezetben. Ti is részesei legyetek annak, amit a csitári szövetkezet nyújt. Ne tizenhét mázsás terméshozamotok legyen egy hektárról, hanem huszonnégy, mint a szövetkezet földjein. Ne gürcöljetek reggeltől késő estig, kevéske földjeiteken családotokkal együtt és ne kínozzátok szegény tehénkéiteket, amikor más lehetőségek, — százszor- jobbak az előzőektől, — nyünak számotokra ogadjátok el a becsületesen dolgozó szövetkezeti tagok baráti kézszorítását és kéz a kézben építsetek a régi Csitárból új, szocialista Csitárt. Kezdjetek új életet. Vessetek véget a régi tespedésnek, mert ma nem a föld, a vagyon, a rang szabja meg, ki az ember, hanem az, hogy mit tesz és ki, hogy dolgozik. És ők dolgoznak. A csitári szövetkezet a kezdeti nehézségeken már túi van, kivéve a fentemlített súlyos mulasztásokat, amelyben elsősorban a helyi nemzeti bizottság a ludas. A szövetkezet ezévi költségvetése szerint 94.000 koronát fizet ki a tagságnak. 74.000 koronát pedig a további belterjes gazdálkodásra fektet be A számítás szerint ez évben 22 korona esik egy munkaegységre, ami szép jövedelmet és boldogabb megélhetési biztosít a szövetkezet dolgozóinak. Amíg az egyéni gazdálkodók közül négyen sem teljesítették a beszolgál- tatási kötelezettséget, addig a szövetkezet ezidáig száz százalékra teljesítette a beszolgáltatást. A szövetkezet különösen nagy jövedelmet vár a terménybej, cukorrépából és a dohányból. A dohánytörést már meg is kezdték, amely olyan szép, nagylevelű, hogy rossz szemnek kár megnézni. A csitári dombok nemcsak a szőlőtermelésnek kedveznek, hanem a gyümölcsöknek is. Szép jövedelmet, vár a szövetkezet a háromszáz gyümölcsfa terméséből is. Ez évben megkezdték a földieper termelését is egy hektárnyi területen, ami jövőre már bő termést hoz. ki ismeri Csitár vidékét, természeti szépségét és gazdagságát, az egy percig sem kételkedik abban, hogy egy pár év múlva a csitári hegyek alatt virágzó szövetkezeti gazdaság létesül. Természetesen ez csak ak. kor lesz valóság, ha Csitár népe összefog, egy családba tömörül s azon az úton halad, mint most ez a húsz szövetk zeti tag. S ehhez a munkához kell, hogy hozzájáruljon a falusi fiatalság is, akik ezidáig még semmit sem tettek. Csitár úgy néz ki, mintha ott nem is élnének fiatalok, pedig huszonöt CslSz-tagja van a falunak, ezek között fiatal kommunisták is, akik, ha akarnak, sokat, nagyon sokat segíthetnek a falu dolgozó parasztjainak. S hogy eddig miért aludtak, azt nem tudom. Sem kultúrtéren, sem szervezési, de még gazdasági téren egy centiméterrel sem segítették elő a falu fejlődését. Miért'? Feleljetek rá csitári fiatalok. Mozduljatok meg hát végre ti is, mert sok függ tőletek is.-. TÖRÖK ELEMÉR. Arca barna, mint Gömör röge, ökle pihen, mint buzogány. A káka szárán csomót ker?s, — hitetlen kissé és pogány. Most megfogom: — Bátyám, hiába, — mondom — mát « szövetkezet körül nagy bajok vannak! ennek, vélem, jó vége nem lehet. /-Jz öreg Suba
