Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-21 / 57. szám

ÓI IFJÚSÁG 1954. július 21. Szervezeti életünkből Légy jó gazda A mezőgazdasági termelés oroszlán- része az állami gazdaságokra esik. lüz a megállapítás főleg az állattenyésztés­re vonatkozik. Például a sertéshús­beadást túlnyomó részben az állami gazdaságok viselik. Az ipari és más kultúrnövények termesztése legna­gyobb mértékben szintén az' állami gazdaságokra hárul. A te- aelés természetesen a régihez viszonyítva az állami gazdaságokban megváltozott körülmények közt folvik Az elhagyatott puszták, majorok az utóbbi években nagv fejlődésen men­tek keresztül. A fejlődés azonban, mondhatjuk csakis a termelés terén mutatkozik. Kultúrtéren bizony még általában elmarad. Pedig most máj megvan arra a mód, hogy az állami gazdaságokban is fejlett sport- és ku1- túrális életet éljenek a fiatalok. Ez a feladat főleg a CsISz üzemi szerveze­teire hárul, Van olyan üzemi szerve­zet az állami Gazdaságokban, amely­nek 30—40 tagja is van. Ennyi fiatal közösen nagy teljesítményre képes Fel tudja virágoztatni az állami gaz­daságban úgy a kultúrmunkát, mint a sporttevékenységet és a termeli! munkát is jól meg tudják szervezni Például a nagymegyeri állami gazda­ságnak kultúrcsoportja és jól működő CsISz-szervezete van. Magában Nagy- megyeren, elmondhatjuk, nem dolgozik jól a falusi CsISz-szervezet és kultúr­ház sims a községben. Tei-mészetes, ha a nagymegyeri állami gazdaságban a termelés nem érne el olyan magas fokot, akkor nem jutott volna pénz kultúrház építésére, nem tudták volna berendezni a termet és nem lett vol­na klubhelyiségük sem a fiataloknak Ugyanez vonatkozik a szentmiklósi ál­lami gazdaságra, Bajcsra és Deákira is, ahol most építenek korszerű kul- túrházat az állami gazdaság dolgozói számára. Lehet kultúrházat építeni mindenhol, ha van miből felépíteni Az építési költségeket nem a pap zse­béből húzzák elő. De ha figyelembe vesszük az itt felsorolt állami gazda­ságok üzemi CsISz-szervezeteit, akkor azt látjuk, hogy ha némelykor még felmerülnek bizonyos hibák, — mert hiszen a hibák könnyen előadódnak — a fiatalok mégis oszlopos tagjai a gaz­daságnak. A munka mindig haszonnal jár, csak attól függ, hogy mikép vé­gezzük. A kultúrház, a sporttevékeny ség pedig szintén hozzátartozik a jó termelő munkához, egyik sem lehet el a másik nélkül. Az állami gazdaságok sok esetben a falutól vagy várostól meglehetős nagy távolságra terülnek el. Vannak azonban a város közelében is állami gazdaságok, mint például Ipolyságon, vagy a szabadkai állami gazdaság Rimaszombatnál. A nagyfödémesi pe­dig éppen a falu közepén van. Ilyen helyeken könnyebben megy a szerve­zeti munka, mert a falu, a város mégis csak hatással van az üzemi szerve­zetre. A csenkei, szentgyörgyhalmi vagy szarvaspusztai állami gazdaságok messze esnek a legközelebbi falutól. Müven unalmas volt ilven helyen a: élet. Nemcsak a fiatalokat ülte agyon, az unalom, de még az idősebbeket ts. Hétköznap kijutott a munkából min­denkinek és nem nagyon értek iá unatkozni, este pedig örültek, ha ágyba kerültek, mert a fáradtságot kj akarták pihenni, de vasárnap, ünnep­nap mégis csak munkaszünetnek sió mított és az állatgondozáson kívül nem végeztek túlságos nagv munkát. Télen szintén kevés munka volt a mezőgaz­daságban is. ilvenkor szörnyű volt .tt az unalom, itt nem azt állítjuk, hogy az emberek vagv a fiatalok egyáltalá­ban nem találtak valami szórakozási lehetőséget. Télen például beültek egy szobába, beszélgettek, nyáron pedig a házuk előtt tanyáztak, el csodálkoztál? az eperfa termésén, megbeszélték hogy melyik kocsi a legjobb a gazda­ságiján, mi lesz ha elfogy a liszt, mert ez nagy gondot rkozott a szegény embernek, a gyerekek pedig esetleg szidták a szegény tanyai tanítót, akit a sors odaüldözött. Mit is lehetett volna tenni a régi világban az uradal­makon. Néhanapján egy-egy tánc mulatságot rendeztek, ha áz intéző megengedte, hogy erre a célra felhasz­nálják a dohánysimítót. De emberi kulturális és politikai életet mégsem éltek. Könyvet, újságot minden szö­kőévben csak egyszer láttak és úgy érezte itt magát az uradalmon minden fiatal, mint egv rakás szerencsétlen­ség. Ez meg is látszott az uradalmak­ban nevelkedett fiatalokon, ha jók is voltak, dolgosak is, szóraértük. de mégis elütöttek a többi falusi, vagy a városi fiataloktól. Ezen a téren első­sorban az üzemi CsISz-szervezetek V az üzemi szakszervezet változtatta meg a helyzetet. Mozi, színielőadás villanyvilágítás, vízvezeték egyáltalán nem újság az állami gazdaságokon. Sőt sportcsapattal is rendelkeznek. A csú- zi állami gazdaságban pedig még strandfürdő is van. Az állami gazdaságokban az üzemi szervezeteknek azonban még jobban ki kellene venni részüket a munká­ból. Tekintettel arra is, hogv az ipar­ból, hivatalokból sokan mennek visz- sza a mezőgazdaságba. így az állami gazdaságokba is. Ezért a legfőbb fel­adat az, hogy ezekkel a visszatérő egyénekkel megkedveltessék a mező- gazdasági munkát. Még gazdagabb sport- és kultúrtevékenységet fejtsenek ki és hassanak oda, hogy a mezőgaz­daságba visszatértek is résztvegyenek a sportban és a kul túrmunkában. Ez­által is kellemesebbé teszik az ottani környezetet és a visszatértek is job­ban érzik majd magukat. Azonkívül minden fiatal sajátítsa el a mezőgazdasági tudományokat, állan­dóan bővítsék szaktudásukat és a gya­korlati munka »mellett ne becsüljék le az elméleti tudásukat sem és gyara­pítsák azt. Röviden ez lenne az álla­mi gazdaságok üzemi CsISz-szerveze- teinek feladata. Az állami gazdaságok a mezőgazda­ságok oszlopai, a fiatalok pedig válja­nak az állami gazdaságok legjobb munkásaivá. BAGOTA ISTVÁN Segítenek a katonák Veszélyes a Duna áradása. Ha az értékeket idejében mentjük a víz elől, akkor csökken a veszély. A mentési munkálatokba hadseregünk katonái is beavat­koztak és sikerült a termést megmenteni az ár elől. A pionírok figyelmébe Azon pionírok részére, akik a szün­idő alatt Pardubicében maradnak, a pardubicei ke- ületi pionírotthon gazdag és tarka programmot készített elő. Az otthon dolgozószobáiban és műhelyei­ben* megkezdték nyári működésüket az érdekkörök. A pionírok a Július Fu- cíkról elnevezett kultúrteremben tudo­mányos és technikai beszélgetéseken és filmelőadásokon vesznek részt. A szép időt kirándulásokra és sportolásra használják fel. iiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiMimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiniiiiiiiiiimii Együttmű ködünk a Csemadokkal, nagyobb , az eredményünk | Csilizradvány a Csallóköz egyik I kis faluja. Ebben a kis faluban még i semmi nevezetes esemény nem tör- | tént és nem beszéltek róla semmi \ különöset. 1953 áprilisában neveze- \ tes esemény történt a faluban, i megalakult a CsISz szervezet. Jó l alapokra fektették a szervezetet, j ezért jól működött. Pedig a csoport- í nak csak 18 tagja volt, no de ! mindegy, nem a létszám adja meg j az alapszervezet erejét. A CsISz KB XI. plenáris ülése új: i lendületet hozott a szervezet éle- ! tébe. A vezetőség a plenáris ülés ; határozataiból kiindulva sokkal na- i gyobb súlyt fektetett a szervezeti j munkára, mint eddig. Nem is ma- i radt el az eredmény! Megmutatko- ; zott ez »okszor, különösen a válasz- i tásoknál. Most nemrég egy háromfelvoná- j sós színdarabot adtak elő a fiata­lok. Nagy sikert értek el vele, so­kan megnézték az előadást. Az elő­adás körül érdemet szerzett Berec elvtárs, a Csemadok helyi csoport­jának elnöke, valamint Bartalos Rozália tanítónő, akik a színdara­bot betanították. A fiatalok látva a színdarab nagy sikerét, még jobban nekibuzdultak a kultúrmunkának. A kultúrműsor betanulása mellett nem feledkeztek meg más munká­ról sem. Állandóan emelik az alap­szervezet létszámát. Ma már 41 aktív tagja van az alapszervezet- fi%k, és az EFSz-t a nagy mun­kák elvégzésében segítik. A Csilizradványi alapszervezet működése példaadó. BEKE ÁRPÁD, CsISz járási dolgozója Nagymegyer A dunaszerdahelyi szlovák nyelvű 11 éves középiskolában működő CsISz- szervezet egész éven át eredményesen dolgozott. Ügy a kultúrmunka* mint a sportolás terén komoly munkát fejtett ki. A felsőbb tagozat tanulói, különö­sen a 10. és 11-ik osztályból elhatá­rozták, hogy a nyári vakáció ideje alatt sem tétlenkednek, hanem bekapcso­lódnak a termelésbe. Hogy szavukat állják, a lándori állami gazdaságos mentek brigádmunkára. A brigád ve­zetője Csibrély István, » pedagógiai vezetője Anda Tibor. Csibrély István a 10-ik osztály ki­tüntetett tanulója. Nemcsak a tanu­lásban tűnt ki, hanem- a szervezetben is hasznos munkát végzett, ezért az iskola igazgatósága őt jelölte ki bri- gádvezetönek. Anda Tibor, a vásárúti nyolcéves középiskola tanítója. Fiatal, 20 éves, de nem első ízben megy brigádmun­kára. 1952-ben már a Szövetségi Va­sútvonalon is 300—400 százalékra tel­jesítette a tervet. A brigádosok már június 30-ón el­indultak munkahelyükre, hogy 1-én frissen munkához lássanak. Indulás előtt La ran elvtárs azt a kívánságát nyilvánította, hogy bárcsak olyan eredményt érnének el ezen a brigá­don, mint 1952-ben a Szövetségi Va­sútvonal építésénél, ahonnan 16 él­munkás és 4 munkahős tért vissza. —. Baran elvtárs most is a legkiválóbb munkát akarja végezni. Beszélgettünk még Zárecky, Zsemle. Zsigmund elv- társnőkkel, Mikulec, Závorsek. Fucsek elvtársakkal, kik mindnyájan egv han­gon beszéltek, mindnyájan a szép eredményes munka elvégzéséért dol­goznak LOVEL ZOLTÁN Dunaszerdahely. Finn vendégek Karlovy Varyban Karlovy Varyban most tartják a Vili. nemzetközi film- fesztivált. Bemutat­ták a „Fehér bö­lény” című finn új­donságot is, amely nagy sikert aratott. A filmet Erik Blom­berg rendezte, a képen pedig Mirla- mi Kousmanent lát­juk, a film egyik főszereplőjét. KITTENBERGER KÁLMÁN : támad az orrszarvú Valamikor azt hittük, hogy az orr­szarvú a legveszedelmesebb afrikai Vad. Amikor először jártam Afrikában, mindenki figyelmeztetett, hogy legyek nagyon óvatos, ha kifaruval, vagy orr­szarvúval találkozom. Nekem is sokáig az volt a meggyőződésem, hogy az elefánt valósággal veszélytelen vad az orrszarvúhoz képest. Már első vadá­szataimon mogorva, nyugalmat és ma­gányt szerető állatnak ismertem meg az orrszarvút, amely rendesén egyedül vagy párosán található. A legtöbb, amit együtt láttam, hármas csoport volt, amely rendszerint az öreg bikából, a tehénből és egy borjúból állt. A ki- faru szeme végtelenül gyenge, szag­lása azonban kitűnő és a vadásztól /d- vö legkisebb széllöfuvallat elegendő ahhoz, hogy hangos felhorkanással fel­pattanjon déli álmából. Ilyenkor hor- kanva-fújtatva próbál tájékozódni: hol is az ellenség, majd vágtatva el­indul, mint eby dübörgő páncélos. Legtöbbször egyenesen nekiront a va­dásznak, pedig talán nem is akar sem­mi rosszat, csak ostoba kíváncsiságból vette arra futásának irányát. És ez a ro íz szokása okozza sok esetben a vesztét. Számomra, bevallom, nem volt ne­héz dolog az orrszarvút nyílt terepen becserkészni és elejteni■ Ez gyenge sport s alig egyéb, mint veszélytelen céllövészet. De be kell vallanom azt is hogy komoly idegpróba is veszéyes mulatság ha valaki sűrű bozótban igyekszik nyomon követni az orr­szarvút s ott akar vele megküzdeni Volt idő, amikor az orrszarvúak na­gyon az idegeimre mentek, s egyre többet szerepeltek maláriás lázálma­imban. igaz, hogy elejtett orrszarvúim nyolcvan százalékát sűrű bozótban, vagy buja aljnövényes erdőkben lőt­tem, azokon a vidékeken sok volt <’ bennszülöttek mérgezett nyilaitól meg­sebzett kifaru. Sokszor találtam a le­lőtt zsákmányban régi nyílhegyet és gyakran találtam rajtuk mérgezett nyíl okozta csúnya, gennyes sebhelye­ket. Az ilyen sebzett állat természe­tesen sokkal rosszabb indulaté, mint a nem háborgatott vad. Egyébként ű az volt a megfigyelésem, hogy az orr­szarvú, a sok veszélyes afrikai vad között is a legingerlékenyebb. Táma­dását azonban nagyon könnyű vissza­verni, ellentétben a támadó oroszlán­nal, vagy kivált a bivallyal, amely az üldözőbe vett vadászt véreb módjára követi. Az én vadászataim során mindössze egyetlen egy esetben sebezte meg sú­lyosabban az orrszarvú egyik embere­met. Ez a baleset a Ruvanna-sztep- pén történt. A tüskés akácok erdejéből váratlanul ránk tört a kifaru. Gond- tanul, rossz széllel mentünk, mert az említett erdőcske mellett sohasem lát. tunk kifarunyomot. Puskáimat újonc fegyverhordozók vitték, s amikor a t'madó nekünk rontott, hiába dobtam hátra a kis 22-es Winchesteremet, hogy helyébe kézhez kapjam a dupla cordite-expresst, a puskahordozó ad­digra már kereket oldott vele. így az. tán én is rohantam a tövises bozót felé, hogy egyik puskámat elcsípjem és kikerüljek a kifaru szimatjából. Gyakorlatban embereim rossz széllel szaladtak a nyílt mezőn, hozzá több­szörös vastag sárgarézből készült nyak- és karpereceik csörögtek-zörögtek s a támadó orrszarvú a sok csilingelő dísz irányába futott. A tövises bozótban végre megkap­tam puskámat, de abban a pillanatban már láttam, hogy egyik emberemet a kifaru feldönti és végigtipor rajta. A fegyver ólomhegyű lövedékkel volt töltve, de persze nem értem rá, hegy áttöltések, hanem olyan gyorsan, ahogy csak tudtam, az orrszarvú oldalába küldtem’a tölténytár öt lövését. A ki­faru az utolsó két lövésnél felsivított és eltűnt egy bozótosban. Rosszat sejt­ve, rohantam letiport emberem felé, de leírhatatlan volt az örömöm, ami­kor halottnak vélt emberemet feltá­molyogni láttam. Merő vér volt, de kiderült, hogy sérülése sokkal köny. nyebb, mint gondoltuk. A kifaru szarva csak a lábikráját hasította fel, de a döfés nem volt telitalálat, így a seb nem volt nagyon mély. Ez a dö­fés döntötte fel emberemet s téved­tünk, amikor úgy láttuk, hogy a dü­börgő vad keresztülhalad rajta. A seb hamar begyógyult s csak egy hatal­mas forradás mutatta a kaland emlé­két. A másnap megtalált vén orrszarvú- bika húsából a sebesült kapta a leg­jobb falatokat és mondhatom, hogg nagyon ízlett neki... Egy másik alkalommal magam ke. rültem igen csiklandós helyzetbe. -- Ezen q, napon hajnalban túlságosan erős kininmámorra ébredtem. Ez a- érzés a legutálatosabb az összes „macs- kanyöszörök" között: az embernek zúg a füle, reszket a keze. Mégis el­indultam az aznapra tervezett bivaly- vadászatra, de oly an kedv tel énül es furcsán éreztem magam, mintha teljes biztonsággal tudtam volna a bekövet- kezendőket. Elefántfüves területen nyomoztam egy bivalybikát, amikor egyszerre, mintha valami súgta volna hogy „balra nézz!” Álig négy lépés­nyire tőlem egy kifaru-bikát pillantok meg, amely éppen leszegte a fejét hogy fújva-prüszkölve nekem rohan­jon. A pillanat századrésze alatt átem- kázott az agyamon, hogy a puskába be­töltött lövedék aligha üti át a kopo­nyát, de töltényt váltani lehetetlen­ség volt, nem tehettem mást, gyor-srn célba kaptam a homlokát és lőttem Mintha villám érte volna, úgy esett össze. Most már volt időm, sebesen egy acélburkolatú golyót csúsztattam £ csőbe és mégegyszer fültövön lőttem Másnap jobb előjelekkel indult n vadászat. Ojra orrszarvúnyomokat ta­láltunk. Gyakran elvesztettük a csa­pást, mert olyan óriási vadtömeg járt arra, hogy a gazellák, gnük, zebrák éles patáikkal szinte fölszántották az egész szteppét. Egy helyen újra el- vesztettük az orrszarvú nyomát és széjjelszéledtünk, hogy megkeressük az elveszett csapást. Én a parti sűrű­ség felé tartottam, ahol csakhamar megpillanottam egy szürke tömeget, amiben a kifarut ismertem fel. Nyom­ban szólt a puska. A halálra sebzett vad félém tartott,Ugy-két lépéssel ei~ ugrottam útjából és gyors egymás­utánban három lövést küldtem a vál- lapjába, mire az embereimtől, akik egy vékony fára kapaszkodtak előle, alig *qy-két lépésnyire összeesett. Leraktam magamról puskát és lát­csövet, amikor embereim figyelmeztet­tek, hogy a bozótos szélén ott lapul egy kis orrszarvú. Két emberemmel megközelítettük és rávetettük magun­kat. A kis állat bár már eléggé fejlett volt, rövid küszködés után hatalmunk­ba került és erős szanszeverina-rostok- ból készülf kötelekkel egy fához kö­töttük, míg a többi emberem elő nem került. Mialatt az öreg kifaru-téh&n szarvát kifejtettük, előszállingóztak szétszéledt embereim. (A szarv egyéb­ként 78 centiméter hosszú, tehát élég szép példány volt.) A kis fogolynak liánokból ketrecet tököltünk össze és úgy vittük, sok nehézséggel sátramhoz, ahová késő éjjel érkeztünk. Másnap már útban voltunk a Ruvanna-szteppe félé az értékes kis orrszarvúval. Örö­möm azonban rövid ideig tartott. Alig értük el állandó táborhelyemet s alig engedtük ki ketrecéből rabunkat, a fiatal orrszarvút reszketés fogta el, nehezen lélekzett és egy-két perc múlva kimúlt. — Megszakadt a szíve — mondt ik az embereim s megvallom, nekem is nagyon fájt érte a szívem. Arra törekszünk, hogy sokat végezzünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom