Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-08 / 97. szám

ÍI! IFIftS&G ■ A csehszlovák-orosz kapcsolatok hagyományainak prágai kiállításán 15ü4. december fl. 1954. december 5-én, vasárnap ért véget' egy értékes kiállítás, melyet Melantrich könyvkiadó vállalat rende­zett a prágai Vencel-tér egyik palo­tájának mezzaninjában, a könyvkia­dó székházéban. A kiállítás célja az volt, hogy bemutassa a csehszlovák- orosz kan solatok hagyományait, úgy. ahogyan azok a történelem során a- lakultak. s ezeket fényképekkel, fest­ményekkel, eredeti okmányokkal, tér­képekkel és egyéb módon tette szem- léltetővé. A kiállítás több magyar vo­natkozási anyagot is tartalmazott. ■ A kiállítás első része az ószláv kul- túrközpontok érintkezési tradícióira mutatott rá. Foglalkozott a Vence' legendával, mely a X. és XI. század során eljutott Kiev és Novgorod tá­jaira is. Vosztikov, orosz tudós mu­tatott rá a jelentőségére, ó is adta ki annak egyik kéziratát 1897-ben. Ezt a kéziratot ma a moszkvai Lenin- könyvtár őrzi. Ugyancsak ismertette a kiállítás a cseh és orosz érintkezés legrégibb okmányait, s ezek közöti Nestor orosz korrajzát 996-ból. A ki­állítás idéz is belőle egy részletet mely éppen Oroszország és Közép- Európa — köztük a magyarság — szí­vélyes kapcsolataira utal, Vlagyimir baráti kapcsolatára a cseh Oldrich- al, a ladomeri Boleszlavval és a ma­gyar Istvánnal. A kiállítás több ok- ^mányt és adatot tartalmazott prágai 'Jeromos oroszországi útjáról (1412) Skorina Ferenc híres orosz orvos prá­gai működéséről (1517—19) és hátra­hagyott okmányairól Láttunk egy ér­tékes térképet is a kiállításon, a cseh és orosz gazdasági kapcsolatokról amely kimutatta Oroszország mindama városát, ahol cseh ércpénz'ket talál­tak. Adatokat tartalmaz a kiállítás Nagy Péter csehországi látogatásairól is (négyszer fordult meg hazánkban), aki Karlove Vary-i és Teplice-i gyógy­kezeltetését arra használta fel, hogy érintkezést keressen a cseh sz .llemi és üzleti világgal, ő tette lehetővé Kupecky János, a híres festő orosz- országi tartózkodását is. Egy másik részen a kiállítás a cseh megújhódás előtti kor orosz vonatko­zásaival foglalkozott, különösen Dob- rovszky Józseffel, aki Havlícek után az első cseh intellektuel volt, olyan, aki saját élményei alapján ismerte és ismertette az oroszországi viszonyo­kat (1792 -93). A kiállítás harmadik részében a na­póleoni háborúk dokumentumait ta­láljuk (1799-1800 és 1813), 1. Sán­dor, orosz cár köszönőlevelét, amelyet a cseh néphez intézett a sebesült o- rosz katonák iránt tanúsított maga­tartásáért, verseket és leveleket a csehek és az orosz katonaság között kialakult bánságról, és J. Schmidt, prágai festő Szuvorov generális por­tréját. Történelmileg és politikailag helye­sen recenzálja a kiállítás azt a for­dulatot, amelyet az 1830-as év váltót* ki az orosz, cseh és szlovák kapcso­latokban. Ebben az időben ugyanis az orosz cárizmus deszpotikus módon főj-, tóttá vérbe a lengyel forradalmat, melynek sok híres egyénisége mene­kült később a magyar földre és vett részt az 1848-as magyar forradalom­ban is. Ez az év nagy kihatással volt a cseh és szlovák nép ruszofil érzel­meire, mert kiderült, hogy éles határ­vonalat kell vonni a cári politika s az orosz népi tömegek akarata között. Az új nézet tehát kikao"so!ta a cár iránti abszolút hódolatot és a kap­csolatok fejlesztését a népi tömegek felé irányította. Ennek az iránynak voltak főképviselői a tudós Safari'- és Celakovsky a költő. Ebben az irány­ban és ebben az értelemben dolgozott Ján Kollár, Karol Havlícek és Jung- mann is. A kiállítás az 1848-as forradalmi év eseményeivel kapcsolatban ismerteti J. V., Fric munkáját, különösképpen az emigrációban töltött munkásságát, aki biztosra vette már akkor (és azt több cikkében már éreztette), hogy Orosz­országban szociális forradalom fog bekövetkezni. Felfigyeltetett a kiál­lítás a cseh radikális demokratáknak az 1848-as magyar szabadságharc mel­letti állásfoglalásra, akik már akko­riban elitélték az orosz intervenciót. Külön feliratban hívta fel a kiállítás a látogatók figyelmét arra, hogy a cseh radikális demokraták már akkor bíztak az új forradalmi orosz tö­megben, amely nem vállalt közösséget az intervencióban.. Maradtak emlékek az osztrák-magyar kiegyezés idejéből is, amelyek cseh és orosz kapcsolatra v AWAA/WVWW\AAA/W‘yVWW\ArAAy'A/'uWVWW'yVW,/‘VWWWVory-7W'V'VW / < Uj épületet kap a lévai múzeum A kőcsipkés vár közelében, egy Ősrégi klastrom nehéz boltozata alatt egybesüritsödik az elmúlt századok sok-sok emléke. A szigo­rú falak, amelyek hajdan olvasót morzsolgató barátokkal néztek far­kasszemet. megszépülnek és meg- ifjódnak. Ünnepi köntöst Öltenek a termek, festék és mészszagot le­helnek. Űj padló kerül az öreg, szúrágta deszkák helyébe. Fűré­szelt fenffők friss gyanta ülata száll. A szorgos emberek kopácsolásat még visszazengik a falak, de nem­sokára elhal majd a zaj. A fa­lakra képek, Ősrégi fegyverek, a csillogó vitrinekbe, szekrényekbe az elmúlt évszázadok ezernyi em­léke kerül. Léva járási múzeuma új, megfeleli’ he’yre költözik, hogy még hasznosabban, méltóbban szolgálja a népet. Ahogy belépünk a múzeumba, barázdált arcú, idős ember kö­szönti ránk a jó napot. Huliák Pál, a múzeum igazgatója. Ezer- kilencszáznegyvenhatban került a múzeum élére és nagyobbára neki köszönhető, hogy tetté vált a gon­dolat, s a dolgozók egy új. nagy­szerűen felszerelt múzeumot avat­hatnak . fel rövidesen. A város közkedvelt „Pali bácsi”-ja, aki 41 évig tanította a serdü'ő ifjúsá­got. ma is tovább oktat, de most már a múzeumban. Szépségre és okosságra neveli az egész város, az egész járás népét. . . Vosi üt ül szemközt velünk. Keze a karosszék támláján nyug­szik, s ránk emeli nyílt tekintetét. Ajkáról lassúdon buggyan a szó Alkonyúló élete kedves témájáról, a múzeumról beszél. ■ . — A múzeum létesítésének ter­ve — mujKdja, — a múlt század nyolcvanas éveiben vetődött fel elOször. De amilyen hirtelen lob­bant magasba a lelkesedés lángja, lyan gyorsan ki is hamvadt. s maradt minden a régiben. Egy fél évszázadnak kellett tovatűnnie, hcg;.i Kit/ lelkes ember munkára betetőzésképpen valóra váljon c má- rum megalapításának gondola­ta Kik voltak ezek a ikrünk’ Az (gyik Kriek Jenő képezdei ta­nár, s a másik Mécsey József pos­tamester. Mécse?/ szenvedélyesen gyűjtötte a régiségeket. Gazdag néolin-kora- beli kő- és csontqyűjfem.my.t néprajzi és képgyűjtemény.'., lammt könyvtárát. " múzeumnak cjáv.dckozta. Ez volt tehát az }Hap ami idővel egyre bővült, gyara­podott. . . A második vü ágháború évei — folytatta szavait Huliák Pál — a múzeumot is megtépázták, s Mád­ban jómagam fogtam hozzá ujjú- teremtéséhez. Fáradozásomat siker koronázta. Hiszen ma már ott tor­iunk. hogy új, megfelelőbb helyre költözhet a múzeum. Terjeszke- ünk, terebélyesedünk, s örül a szi­vem, hogy az álom, a terv immó- valósággá lett. . . Huliák Pál a továbbikban a múzeum értékeiről beszélt. — Értékes keltakori pénz, cse­rép, valamint kuruckori fegyver­gyűjteményünk van, amelyek Lé­va körmiekéről származnak. To­vábbá kőzetek, öreg fóliánsok, okmányok s néprajzi munkák emelik a 'gyűjtemény múzeális ér­tékét. Különösen büszkék vagyunk kétitárunk• két nagyszerű darab­jára. egy XVI-ik századbeli Grü­newald képre, amely egyedülálló Európában, s egy eredeti Van Dyck alkotásra. Á képek értéke — folytatta szavait — több mil­lió koronára rúg. Ezzel kacsolato- san meg kell emlékeznem, uro’ a képkiállításról is, amelyet a múlt év decemberében rendeztünk. Sikere volt. Több ezren látogatták meg. Hiszem, hogy a megnyíló múzeum iránt is ilyen nagy lesf az érdeklődés, s magam és mások is örömmel nyugtázhatjuk majd munkánk nem volt hiábavaló! így beszél az öreg Huliák Pál. aki még ma is fiatalosan mozog, tervez és néz a jövőbe, s aki azt szeretné, ha a múzeum a lévai nép, a lévai dolgozók otthonává válna. DÉNES GYÖRGY utalnak és az orosz irodalom és mű­vészet megtermékenyítő hatására. A. cseh és szlovák szellemi életben ha­tást gyakoroltak Csehov, Tolsztoj, Goncsárov drámái és írásai, mert sze­repel a kiállítás anyagában számos színházi plakát, amelyek azt bizonyít­ják. hogy orosz szerzők darabjai ér­deklődésre találtak a cseh színházak­ban. Az 1878—1905-ös években még jobban megerősödött az új forradalmi Oroszországba vetett hit és ezt a kiállítás helyesen érzékelteti. Bemu­tatja a Budoucnost 1880. március 10-i számát, amelyben cikket írt Cserni-. sevszkij érdemeiről, akiről akkoriban áz a téves hit terjedt el, hogy már meghalt. A kiállított több) lap csak igazolja azt. hogy az öntudatra éb­redő munkásság milyen éber'szemmel követett minden forradalmi megmoz­dulást Oroszországban. Az 1905-ös forradalommal kapcso­latban, melyet a cárizmus vérbefoj- tott, szintén bő kiállítási anyagot ta­láltunk, amelyek már arról tanúskod­nak, hogy a forradalom hatása inkább a csehek és szlovákok dolgozó töme­geit érintették. A kiállítás ismertette Zápotocky elvtárs könyvét 1? (Bourli- vy rok, 19Q5), amely éppen ezzel a témakörrel foglalkozik. Képekben és írásokban láthattuk az orosz bolsevik frakció 1912-es prágai konferenciáját is, melyen, mint ismeretes, maga Le­nin is résztvett. Meggyőzően doku­mentálja a- kiállítás a;.t a hatást, a- melyet az 1917-es Nagy Októberi Forradalom a cseh és szlovák dolgo­zók tömegeiben kiváltott, mert hiszen megvalósult a csehszlovák és orosz kapcsolatok ébrentartóinak régi álma: a forradalmi Oroszországi Meg kell emlékezni még arról a kiállítási a- nyagről, amely a III. Internacionáléra kiküldött csehszlovák delegációval foglalkozott és közölte dr. Smeral, Zápotocky, Hybes, Olbrecht, Malírová fényképeit, akik az 1920-as kongresz- szuson dolgozóinkat képviselték és dr. Smeral fotókópián megőrzött, Kreml­be szóló, bebocsátási engedélyét Az ezután következő időről már nem tar­talmazott dokumentumokat a kiállí­tás, hiszen ma már a csehszlovák-' orosz kapcsolat nem csupán tradíció, de élő valóság. A kiállítás rendezőjét, a prágai Me­lantrich céget elismerés : 11 éti azért, hogy az anyagot, amelyet különböző múzeumokból, képtárakból és egyéb forrásokból' válogatott össze, ily át­tekinthető módon csoportosította és ezzel lehetővé tette, hogy a kiállí- ás jelentősége a csehszlovák-szovjet barátság hónapjának záró aktusaként — mint azt utólag lemérhetjük — ünnepi lehessen. Sok iskola,, amely a prágai kiállítást feldolgozta — dolgozati tárgyként dol­gozta fel, hogy mit látott a csehszlo­vák-orosz kapcsolatok tradíciójának prágai kiállításán. Talán hiányos volt a . kiállítás anya1 ga, hogy nem talált a látogató doku­mentumokat az eperjesi és kassai szovjetek működéséről és hogy nem öleli fel a kiállítás a cseh és szlovák kommunisták munkáját a Magyar Ta­nácsköztársaságban. Mind a két tény a forradalmi Oroszország és az 1917- es szovjetoroszországi forradalom nemzetközi kihatása volt. Mindezek azonban kisebb megállapítások, ame­lyek igazán nem akarják lerontani a kiállítás összeállítóinak nehéz és fá­radságos munkáját. Kár, hogy a ki­állítást nem előzte meg olyan nagy­méretű propaganda (csak egyszerű neonfény jelezte a kapu alatt)', ami­lyet ez a tanulságos kiállítás meg­érdemelt volna. MÄRTONVÖLGY1 LÁSZLÓ , kultur hírek ^ A TYEATR című szovjet folyóirat * egyik legutóbbi száma összefoglaló cikket közöl azokról a klasszikus szndarabokró', amelyeket a szovjet színházaknak előadásra aján'. A ja­vasolt színdarabok között, négy ma­gyar darab is szerepelt: a Bánk Bán, a' Liliomfi, a Körtvélyesi csíny és az Úri-muri. Chaplin két fia — Sidney és Char- J> les — a főszereplői a legújabb nyu- s gatnémet filmnek. A film tenden- < ctdja nyíltan amerikaellenes, címe: > „Columbus felfedezi Krawinkel” -t. s Két leszerelt amerikai közlegényt ját­szanak. Egy nácigyanus őrnaggyal együtt „kiterjesztik fennhatóságukat' egy szolid bajor városkára, és beren­deznek egy hamisítatlan amerikai csapszéket — különféle bizarr auto­matákkal, obszcén nyakkendőkkel és whisky-adagoló szökőkúttal. A fil­met Alexander Paal (Pál Sándor) 5 egykori budapesti fotoriporter ren­> dezte. Szóljatok népem dalai (A Csehszlovákiai Magyar Népi Együttesnek.) A dalt, mely ajkatokról szárnyra kelt, egy asszonyéhoz hasonlítanám. Mert olyan szépen csak ö énekelt, — ha engem altatott el — jó anyám. Ily gyönyörűt a népnek csak az ad, kinek szíve az övével dobban, " aki üdezöld népi sarj marad, melyben holnap még száz virág fogan. Ezer színben pompázó illatos rét dalos madarak hangjával tele; nincs oly zengő és tündéri szép, mint, amit ti küldtetek szívem felé. Egy gyöngéd dal, egy csöppnyi édesség, kis csacsogó kristályvizű patak ifjú keblemnek tengernyi szépség volt, míg szép, szilaj dalaid szóltak. Szóljatok tovább népem dalai, a költőknél ékesebben zengtek, a ti lantotoknak a húrjai szebben szólnak, mint a Byron énekekl » TÖRÖK ELEMÉR Kristina bemutatója a Nemzeti Színházban A csehszlovák-szovjet barátsági hó­nap keretén belül a bratislavai Nem­zeti Színház, szombaton, december 4-én színre hozta Matusková: Kristina című darabját. A cselekmény egy nyugat-sziovákiai falucskában játszó­dik !e az 1944—45-Ö& években és rámutat egy szlovák burzsoa család felbomlására. Kristina otthagyja a családot, hogy gyermekét az új tiszta társadalomban szabad emberré nevelje Kristina szerelmével Ondrissal. (Vlado Durdík) wm Jelenet a 4. képből. Katrena (Vilma Jamnická) és Kristina (M. Bancíková). Képünkön Adáni Valuchovic (K. Skovaj) és Pavel (Fr. Kramár) édesany­jukkal együtt (Hana Melicková).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom