Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-17 / 91. szám

01IFIÚSÁG 1954. november 17. A SZOVJET KORMÁNY JAVASOLJA: Hívják össze november 29-re az európai államok értekezletét az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása érdekében A Szovjetunió külügyminisz­tériuma november 13-án meg­küldte a Szovjetunióval diplo­máciai kapcsolatban álló euró­pai országoknak a szovjet kor­mány azonos tartalmú jegyzé­keit, az európai kollektív biz­tonsági rendszer megteremté­sének kérdésével foglalkozó összeurópai értekezlet összehí­vása ügyében. A jegyzék párizsi egyezmé­nyekkel foglalkozva megalapít­ja, hogy • ezek a Németországra vonatkozó nemzetközi egyez­mények megszegésével előirá­nyozzák a militarizmus feltá­masztását Nyugat-Németország- ban, előirányozzák a nyugatné­met fegyveres erők felállítását és Nyugat-Németország bevo­nását néhány állam más euró­pai államokkal szembenálló ka­tonai csoportosulásaiba. Nyugat-Németországban o- lyan hadsereg létesül, amely­nek létszáma már a legköze­lebbi időben eléri az 500.000— 520.000 embert, s amely tekin­télyes légi- és páncélos kötelé­kekkel, továbbá saját kato.iai törzskarokkal fog rendelkezni. A német militaristák már most sem titkolják, hogy a nyugatnémet hadseregnek a londoni és párizsi egyezmé­nyekben előírt létszámát csu­pán alapnak tekintik még nagyobb létszámú fegyveres erők megteremtéséhez. A szovjet kormány — foly­tatja a jegyzék — már felhív­ta a német probléma rendezé­séért felelős államok figyelmét arra a komoly veszélyre, amely a militarizmus nyugatnémetor­szági feltámasztásával és Nyu- gat-Németországnak katonai Amint az köztudomású, mind- ezideig nem sikerült létrehozni az érdekelt országok között kellő megegyezést e fontos problémákban. Pedig az európai népek biztonságá­nak érdekei azt követelik, hogy az európai fejlődés ne a német militarizmus feltá­masztásának és európai ál­lamok egymással szembenál­csoportosulásokba való bevoná­sával kapcsolatos. Egyes álla­mok más európai államokkal szemben álló ilyen katonai cso­portosulásainak létrehozása — amint a történelem tapasztala­tai mutatták — a közöttük fennálló viszonyok kiéleződésé­re. végeredményben háborúra vezet. Nehogy olyan helyzet álljon elő, amelyben Európa idősza­konként véres és pusztító há­borúk színtere lesz, amelyek sok millió emberáldozatot köve­telnek az európai államok né­peitől és felbecsülhetetlen anya- g' rombolásokat okoznak, elengedhetetlenül szükséges Európában olyan biztonsági rendszert teremteni, amely­nek tagja lenne minden eu­rópai állam, függetlenül tár­sadalmi és állami berendez­kedésétől Ebben az esetben megszűn­nék a német egység helyreál­lítása útján tornyosuló jelenle­gi legfőbb akadály, amely azok­ban a tervekben ölt testet, a- melyek Nyugat-Németországnak militarista állammá való átala­kítására és támadó katonai cso­portosulásokba való bevonására irányulnak. ló katonai tömbjei létrehozá­sának útján, hanem az ösz- szes európai államok, tehát mind a nagy, mind a kis ál­lamok méltányos érdekeinek figyelembevételén alapuló összeurópai biztonsági rend­szer megteremtésének útján haladjon. Azok a tprvek, amelyeket a londoni és párizsi értekezletek készítettek elő a német milita­rizmus helyreállítására és az újrafel fegyverzett Nyugat-Né­metország katonai csoportosu­lásokba való bevonására, szük­ségképpen még bonyolultabbá teszik az európai helyzetet. E tervek végrehajtása feltétlenül kiélezi a viszonyokat az euró­pai államok között, a fegyver­kezési verseny fokozódását és az európai népek vállára nehe­zedő háborús kiadási terhek ''é- nyeges növekedését idézi elő Ezzel összefüggésben egészen természetes lesz, ha a békesze­rető európai népek kénytelenek lesznek újabb intézkedéseket tenni biztonságuk biztosítására A szovjet kormány ebből ki­indulva úgy véli, hogy az eu­rópai kollektív biztonsági -end- szer létrehozása kérdésében minden további halogatás nél­kül össze kell hívni mindazok­nak az európai államoknak ér­tekezletét az Amerikai Egye­sült Államok bevonásával, ame­lyek részt óhajtanak venni e- zen az értekezleten. Tekintettel arra a különleges felelősségre, amely a nemzet­közi béke és biztonság fenntar­tása terén az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaira há­rul, a szovjet kormány kívána­tosnak tartja, hogy a Kínai Népköztársaság elküldje megfi­gyelőjét erre az értekezletre. A szovjet kormány javasolja, hogy ezt az értekezletet ó- lyó év november 29-ére Moszkvába, vagy Párizsba hívják össze. Az értekezlet összehívásának elhalasztása célszerűtlen volna, mivel néhány európai országban decemberben már megkezdődik a párizsi egyezmények ratifiká­lása kérdésének megvizsgálá­sa Az említett egyezmények ratifikálása nagy mértékben bo­nyolítaná az egész európai hely­zetet és aláásná a megoldatlan európai problémák, mindenek­előtt a német kérdés rendezé­sének lehetőségét. Ezt nevezik Bonnban az „ifjúságnak nyújtott segíi ségnek“ A legutóbbi években több mint 12.000 ifjú békehurcóst és hazafit tartóztattak le Nyugat-Németországban. Az EJD alkotmányellenes betil­tásával igyekszik Adenauer a fiatal hazafiakat elnémí­tani. * * * Hogy a bonni urak mit akarnak mindezzel elérni, nyilvánvaló: 232.500 ifjú né­metet csaltak 1945 óta a francia gyarmati hadseregbe, ezek közül kereken 46.000- en estek el. * * * 500-000 ifjú németet adott el ágyútölteléknek Adenauer az amerikai imperialistáknak a londoni kilenchutalmí kon­ferencián. A nyugatnémet ifjúság kénytelen „piacra dobni” vérét az amerikai es nyugatnémet imperialisták haszna érdekében. . . . -De az ifjúság soha­sem egyezik bele Adenauer terveibe. * * * Adenauer ebben az év­ben csak a külföldi meg­szálló csapatokra 9600 mil­lió márkát költ. ami a bon­ni államháztartás 34.5 szá­zalékát teszi ki. (A „Junge Welt”-böl. )j A Mongol Népköztársaság egyik legnagyobb textilüzeméből Ulan- Bátorban. Képünkön egy mongol fiatal szövőnőt látunk a szö­vőállvány előtt. 75 ország diákküldöttei a Szovjetunióban 1954 augusztusában a Nem­zetközi Diákszövetség (NDSZ) évi tanácsülést tartott. Szokás ez minden évben az NDSZ fennállása óta és ilyen alka­lommal — a földkerekség min­den részérül diákvezetök sereg­lenek össze, hogy megvitassák a diákélet fontos kérdéseit. így volt ez most is, mégis ez év­ben az ülés iránti érdeklődést már külön előre fokozta az a tény, hogy ez alkalommal - az NDSZ történetében először az évi tanácsülés Moszkvában került megrendezésre. Az ülés augusztus 20-án kezdődött, de már napokkal előtte vonattal, hajón és repü­lőgépen szakadatlanul érkeztek a különféle diákküldöttségek a világ minden részéből. Nehéz lénne itt az összes országot felsorolni, ahonnan a részvevők Összejöttek. Többek között az európai Országokból: magyarok', angolok, franciák, németek, o- laszok, lengyelek, csehszlová­kok, dánók, finnek, románok és bolgárok; Ázsiából: kínaiak, indiaiak, indonéziaiak, vietna­miak, burmaiak és japánok; az amerikai kontinensről: ka- _ nadaiak, amerikaiak, mexikóiak, kubaiak, kolumbiaiak, brazilok, argentinok és csileiek; Afriká­ból pedig az arab és a néger diákok mellett a Délafrikai línló diákjai is képviselve vol­tak. Tagadhatatlan, az ilyenfajta összéjeövetel nem mindennapi jelenség. S ha ez igaz. akkor azt is el kell ismerni, hogy egy ilyen együttes komoly munkát tud végezni. így is történt. Augusztus 20-26, amíg a megbeszélések tartottak, a nemzetközi diákmozgalom egy sor fontos kérdésében jelentős határozatok születtek. A megegyezés persze nem volt mindig könnyű. Éles vitá­ban nem volt hiány és emiatt az egyes illések még a késő éjszakai órákba, is elnyúltak. A vita során nem ritkán heves szócsaták kerekedtek, ahol az igazság kiharcolása nem kis erőfeszítést igényelt. És ezen nem is lehet csodálkozni. Sőt képtelenség volt azt hinni, hogy ahol 75 országból mintegy 260 díákküldött jön össze, ott minden kérdésben azonnal meg lehet teremteni az összhangot­Ahol sok különféle ember találkozik, ott a vélemények is különbözőék az egyes kérdé­sekben. S ekkor már csak a kölcsönös jóakaraton múlik, hogy sikerül-e a teljes össz­hangot megteremteni. A moszk­vai tanácsülés eredményei meg­mutatják, hogy a részvevük részéről nem volt hiány a megegyezésre való törekvésben, és ez a törekvés sikeres volt. Ezt bizonyltja a tanács tagjai által egyhangú lelkesedéssel el­fogadóit határozat is, mely a bevezetőben többek között rá­mutat arra. hogy „a ill. Diák Világkongresszus (1953) óta el­telt évben a nemzetközi diák- mozgalom térén általánosságban jellemző volt a diákokat sújtó problémák fokozott felismerése és a diákmozgalom növekvő fellendülése. Az elmúlt év ta­núja volt számos olyan diák- megmozdulásnak, melyek arra irányultak, hogy biztosítsák a mindenki számára nyitva álló demokratikus oktatást, vala­mint a tanulmányi és életvi­szonyok megjavítását. A gyar­mati és függő országok diákjai — a többi diákok által támo­gatva — aktívan síkraszálltak a nemzeti függetlenségért, nemzeti oktatásért és a nem­zeti kultúráért. A diákok együttműködése a lakosság egyéb rétegeivel különösen ta­pasz’"iható volt szociális kér­désekbe;; és a béke megőrzé­séért folytatott akcióban. Kü­lönösen fontos megemlíteni azt a tényt, hogy a különböző or­szágok diákjai közötti együtt­működés és kapcsolatok jelen­tősen kiterjedtek, ami további reményeket jelent — világ di­áktársadalma fejlődése számá­ra”. Ezzel kapcsolatban a tanács­ülés határozata kimondja, hogy „a diákok érdekeinek és szük­ségleteinek kielégítéséért, vala­mint a barátság nemzetközi diák együttműködés megerősí­téséért folytatott tevékenység­nek az elkövetkező évben az NDSz, az országos- és helyi diákszervezetek fő feladatává kell válnia és valahányszor az NDSz részére szükségessé válik, hogy fellépjen a demokratikus . szabadságjogok, nemzetközi füg­getlenség, a béke. vagy a diákok érdekei védelmére, egyidejűleg \ a legkülönfélébb eszközök se­gítségével világosan rá kell mu­tatni a megtett lépések és a diákok érdekei mögött fennálló kapcsolatokra. A hasonló jelle­gű diákakciókat az NDSz kiad­ványaiban is közölni kell. EÍ lehet mondani, hogy e Programm megvalósítása már a tanácsülésen megkezdődött. A megbeszélések folyamán az üléstermekben, de nem ritkán az étteremben folytatott baráti beszélgetések alkalmával is, egymásután merülték fel a leg­különfélébb javaslatok, melyek mind a különböző országok di­ákjai közötti kapcsolatok kiszé­lesítését célozták­Különösen sok javaslat hang­zott el a sport terén és számos nemzetközi diák sporttalálko­zóra nézve született megegye­zés. De emellett nem kevésbbé jelentősek az olyan kezdemé­nyezések, mint például — kü­lönféle országok azonos egyete­mei vagy fakultásai között lé­tesítendő levelező kapcsolat és tudományos anyagcsere; nem­zetközi diákkonferenciák és sze­mináriumok szervezése az elkö­vetkező tanév folyamán, nem­zetközi diák tudományos és kültúrversenyek szervezése stb. Nem kétséges, hogy e tárgya­lások és megbeszélések ered­ményeként az egyes delegátu­sok gazdag programmal és le­hetőségekkel megrakott tar­sollyal térnek vissza hazájukba s ennek megefelelüen az elkö­vetkező tanév a nemzetközi diákmozgalom további fellen­dülése jegyében fog lezajlani. PATAKI JÁNOS, NDSz VB tagja. ERED CAMPBELL A seprő hasznos valami. Se­gítségünkre van a tisztaság fenntartásában. A seprőt — mint jelképet ragadták ma­gukhoz az Egyesült Államokban a gengszterek, a csalók és a politikusok. A seprőt Mc Carthynak hív­ják. Ki az a Mc Carthy? Hogy ö maga mennyire átlépi a „megengedett mértéket" a leg­jobban bizonyítja az a tény, hogy 1951-ben Benton szená­tor 10 pontból álló vádiratot terjesztett ’’el ellene, de Mr Carthy jőbarátja, az igazság­ügyminiszter a vádat elejtette. Ez a vádirat leleplezi a „sep­rő” lényegét. Megvilágítja a Wisconsin! zugb?ró kisded játékait, aki visszaélt hivatali jogával és hamis tanúvallomást tett. Meg­világítja a „háborús hőst" és annak a Spellman kardinálisnak a kegyence, aki sok ezer és ezer embert a halálba kerge­tett. Megvilágítja a „hazafi" képét, aki letagadja az adóit, a „tisztaság harcosát”, aki még amerikai fogalmak szerint is a legpiszkosabb üzleteket bonyo­lítja le és minden lelkiismeret- furdalás nélkül minden oldal­ról megvesztegethető. Mc Carthy első „jövedelmét”, mint politikusihas a Pepsi Cola cégtől kapta 20.000 dollár ösz- szegben, 10.000 dollárt foga­dott el a Lustron cégtől, hogy a szenátusban érdekeit képvi­selje. így kezdte. Ma már mesz­sze jár attól a kis kerületi bí­rótól, és már nem is az a Pep­si Cola és a Lustron-Company megfizetett szenátora, ma már a legnagyobb politikai strébe­rekhez tartozik, az ő ujjaín ke­resztül mentek a Tsanghaisek megvesztegetési fond meg­számlálhatatlan milliói. Kinek szolgál az a „seprő”? Természetesen a monopolisták­nak. Szükségük van erre a vá­sári kikiáltóra, aki fülsiketítő ordításával világgá kürtölí a kommunista veszélyről koholt nagy hazugságot, aki arra hi­vatott, hogy háborús tömeg- hisztériát idézzen elő, félelmet keltsen és a tömegek figyel­mét elhárítsa, miközben a mil­liárdosok annál zavartalanébbu! űzhessék jövedelmező háborús üzleteiket. így néz ki a „seprő". Ilyen demagóg és gangszter erköl­csöt prédikál. Ilyen Mc Carthy, a mai amerikai politikusok °- gyike. Ő nem is valaki — ha­nem valami, a fasizálás és kor­rupció eszköze. Hogy az amerikai népnek mi a véleménye róla, azt bizonyít­ja, az a közvélemény, hogy Wis- consinban, ahonnan Mc Carthy származik, 225.000 aláírást gyűjtöttek össze azok, akik azt vallják, hogy Mc Carthynak „menni kell". Ez az akció azonban nem járt sikerrel, mert a monopó­liumoknak a választásoknál szükségük van erre a porfelve- rőre. Az őrjöngő dervisek ÉRIK FRIEDLÁNDER „Rossz időjárás miatt 14 nap­pal elnapoljuk a választáso­kat”, ezt hirdették 1953. de­cember 31»én Teheránban a hangszórók. Zahedi miniszerelnök az utol­só percben így határozott, mi­vel úgy találta, hogy a válasz­tások nincsenek kellőképpen „előkészítve”. A perzsíai sah, akit a nép 1- üldözött, röviddel visszatérése Után feloszlatta a képvis'előhá- zat és új választásokat ígért. Ezáltal, mint ahogy azt a New York Times bevallotta „el akar­ták érni, hogy töröljék a per­zsa olaj államosítását és kül­földi olajtrösztökkel kössenek szerződést. Az újságokat azon­nal elkobozták. Azokat a kép­viselőket, akik ném hódoltak be Zahedi akaratának, azonnal le­tartóztatták. Az államcsíny óta érvényben lévő rögtönbirásko- dást (statárium) még megerő­sítették. Az utcákon csak úgy gyilkolták a szakszervezeti ve­zetőket, újságírókat, és értel­miségieket, akik Irán gazdasági önállóságáért síkra szálltak, vagypedig a rendőrségi kihall­gatások folyamán halálra kínoz­ták őket. Zahedi generális hó­hérjai is belátták, hogy a Tu- dekpárt, azaz a dolgozók párt­ja mindazok ellenére, hogy e- veken keresztül illegalitásban működött Iránban, a legerősebb politikai szervezet. Miután az amerikai felfor- gatők elérték a törvényes mó­don megválasztott Mossadek elnök bukását, majd felszerel­ték a gangszter-bandákat, csak azután kezdhették meg chica­gói recept szerint a választáso­kat. Minden választási helyiség előtt fegyveres katonák álltak. A7 utcákat is gangszter-bandák uralták. A rendőrség csak arra szorítkozott, hogy az áldozato­kat a temetőbe vagy pedig a fogházba „kísérte“, Ezek a szörnyűségek három napig tar­tottak, jelentette Love, az ame­rikai levelező Teheránból. Shaban Dschafi, egy boxbaj- nok különösen kitett magáért. „Ez a feketeszakálas bandita késekkel, láncokkal felszerelt társaival együtt egyik válasz­tási helyiségből a másikba ment és üldözték azokat a válasz­tókat, akikről azt feltételezték, hogy a kormány ellen szavaz­nak, az ilyeneket egész egysze­rűen lebunkózták és leszúrták. A boxbajnoknál megvoltak a „demokrata-gyanús alakok" fényképei. A „Városi kávéház” előtti választási helyiség előtt álltak a gangszterek és már kész — kitöltött választási cé­dulákat nyomtak az emberek markába. Teherautókon cipeltek be embereket, akik „borravaló ellenében“ az urna elé járul­ták és „szavaztak". Maga a Wall Street hivatalos lapja a „Times” is elismerte, hogy az iráni választások való­ban hamisak. De persze nem tagadhatták le, hogy a 300.000 választási jogosult közül csak 70.000 adta le a szavazatát. Természetesen csakis a Za­hedi-kormányra leadott szava­zatokat értékelték ki. Az amerikai „választási si­ker" Perzsiában megmutatta a perzsa népnek és a világ köz­véleményének, hogy a sah és az ő Zahedije, akit Fritzroy Mc Lean „bűzlő banálisnak és pisz­kos spekulánsnak” nevezett, hogy csak a Wall Street bábjai. „Az iráni népet nem köti sem­miféle megállapodás, melyet a mostani kormánnyal kötött. A zok a szerződések, amelyek az iráni olaj államosítása ellen irá­nyulnak — érvénytelenek“ — jelentette ki Kashani, a nép vezére. Amint ismeretes, az Egyesült Államok Tábrisban kémközpon- tot állítottak fel, amely a Kau­kázus ellen irányul, míg a ké­mek hadparancsnoksága Tehe­ránban székel. Az amerikai urak több mint 55 millió dollár megvesztegeté­si díjat fizettek ki Zahedi vé­res álamcsínje óta, hogy meg­törjék a nép ellenállását és az olajat Rockefellernek és társai­nak szolgáltassák ki. Még soha se álltak olyan messze céljuk­tól mint ma. Ezt láttuk Tehe- [ ránban május elsején, ahol a | katonadiktatúra ellenére ezer | és ezer dolgozó a szabadság és függetlenség mellett tüntetett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom