Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-13 / 90. szám

TESTNEVELÉS* * NEWIETVÉDEIEM Fiatal tehetségeket keresünk Mi a helyzet a nemzetközi labdarúgásban? Vittorio Pozzo érdekes cikke egy olasz lapban Vittorio Pozzo, a világszerte ismert labdarúgó szakértő érde­kes helyzetképet ad a nemzetközi labdarúgásról a „La Stam- pa” című olasz lapban. „A nemzetközi labdarúgás jelenle­gi időszaka igen érdekes képet mu­tat — írja a többi között. — Vannak válogatott együttesek, amelyek egyre- másra játszák nemzetközi mérkőzései­ket, vannak olyanok, amelyek csak szemlélői a dolgoknak, utoljára azok, amelyek egyáltalában nem csinálnak semmit. A labdarúgó világbajnokság befejezése után Nyugat-Németország, Svájc, Franciaország, Belgium, Ma­gyarország, Ausztria, Svédország, Nor­végia, Dánia, Anglia — jóllehet utób­bi csak határain belül — és végül a Szovjetunió is több válogatott mér­kőzést játszott. A nemzetközi mérkőzésekről való távolmaradásával Spanyolország tűnik ki különösen. Brazília sem akar be­lenyugodni a Magyarországtól elszen­vedett vereségbe és egyelőre nem is gondolnak nemzetek közötti váloga­tott labdarúgó mérkőzésre. Olaszor­szág szívesen játszana, de jelenleg nem talál ellenfelet, pedig már meg­kereséssel fordult több országhoz is. De mindenünnen elutasító választ ka­pott. Az olasz válogatottnak decem­berig kell várni, amíg ellenfele lesz, ekkor érkezik ugyanis európai ven­dégszereplésre Argentina csapata és első mérkőzését olasz földön vívja meg. Két jelenség emelkedik ki külö­nösen a nemzetközi labdarúgásban — állapítja meg a továbbiakban Pozzo. — Az első a világbajnok nyugatnéme­tek egymásutáni két veresége, a má­sik pedig, hogy a Szovjetunió válo­gatottja diadalmasan ismét megjelent a nemzetközi küzdőtéren. Amikor a világbajnokság Nyugat-Németország győzelmével ért véget, az egész lab­darúgó világ meglepődött. A győze­lem igazság szerint Magyarországot illette vglna meg, éppen úgy, mint négy esztendővel ezelőtt Rio de Ja- neiróban Braziliát. A magyarok azon­ban a döntő mérkőzésre testileg és szellemileg már fáradtan álltak ki és így szenvedték el a vereséget. 1950- ben a brazilok azért roppantak össze a végküzdelemben, mert azt hitték magukról, hogy felsőbbrendű embe­rek. 1954-ben a magyarok egyszerűen csak azért maradtak alul, mert csu­pán emberi lények, akik alá vannak vetve azoknak az erkölcsi és fizikai törvényeknek, amelyek a sportban éppen úgy érvényesülnek, mint álta­lában az életben. A nyugatnémet csa­patnak a belgáktól elszenvedett 2:0­N agy szerű sikert arattak a fiatal bratislavai jégkorongozók Slovan Bratislava — CWKS Varsava 4:2 (2:0, 1:0, 1:2) A varsói CWKS jégkorongozói, akik csehszlovákiai útjukon - osztravai és olomouci szereplésük után, amelynek során az osztravai csapatot 3:2-re legyőzték, a Krídla Vlasti-val pedig 3:3 arányú döntetlent értek el, Bra- tislavában nagy érdeklődéssel várták. Kedden este több mint nyolcezer né­ző jelent meg a bratislavai Téli-sta- diónban, akik az ezidei jégkorong- idény megnyitásán szép küzdelmet láttak. Míg az egyik oldalon ki kell e- melnünk a fiatal bratislavai csapat szén teljesítményét és meg kell ál­lapítanunk különösen a második ötö­sének fejlődését, másrészt meg kell állapítani a lengyel jégkorongozók nagy fejlődését is. Míg az elűző é- vekben a lengyel csapatok Eilig tud­tak érvényesülni a mieinkkel szem­ben, most megmutatták, hogy ez a sportág is a szovjet válogatottak já­tékából szerzett tapasztalatok alapján a Lengyel Népköztársaságban állan­dóan fejlődik. Habár a lengyel had­sereg csapatában többnyire idOsebb Az Angliában portyázó Moszkvai Spartak első mérkőzésén az Arsenal- lal találkozott. A mérkőzés iránt óriá­si érdeklődés volt. A találkozó kitűnő küzdelmet hozott, annak ellenére, hogy mélyen átázott pályán került sorra a mérkőzés. Az Arsenal hátsó jégkorongozók játszanak, kedden este megmutatták, hogy a korszerű jég­korong játékot jól megtanulták. Csu­pán a góllövésben és az Utókezelés­ben gyengébbek még. A lengyel jég­korongozók ezt a fogyatékosságukat még az idén megszüntethetik, mert erre alkalmuk lesz a tervbevett nem­zetközi mérkőzéseken. A Slovan ŰNiV csapatában, amely az idén az országos versenyben is résztvesz, meglepetést szereztek ki­váló harckészségükkel különösen a fiatalok: Stetina, Schulz, Gábris, Starsi és Valach. akik a már régi tapasztalattal bíró BoUardtal és Star­si II-vel az első pillanattól kezdve végig harcrakész egységet alkottak, A csapatnak nagv erőssége volt a nyugodtan védO Jendek, aki nemrég jött vissza az ÜDA-ból. A lengyel hadsereg csapatában jó teljesítményt nyújtott Koczab kapus, a védelemben Chodakowski és No- wák, a csatárok közül Jezak. Wiecek és Wrobel volt a legjobb. sorai egy ideig eredményesen álltak ellent a gyors támadásoknak, de vé­gül is kénytelenek voltak meghajolni a nagyobb tudás előtt. A gólokat Po- ramonov és Szimonjan, illetve Logie lőtték. ás és a franciák elleni 3:l-es vere­ségét némileg csak az szépíti, hogy egyetlen alkalommal sem tudtak vi­lágbajnoki tizenegyükkel a pályára lépni. A másik igen fontos jelenség a Szovjetunió nemzetközi színrelépése. A szovjet válogatott első szereplését a helsinki olimpián nem kisérte si­ker. De a szerzett tapasztalatokból a szovjet labdarúgósport vezetői levon­ták a tanulságot és munkához láttak. Tavaly a Szovjetunióban tett látoga­tásom végén mondották a szovjet ve­zetők: hamarosan lesz majd jó vá­logatottunk. S ez a válogatott legu­tóbb igen ékes bizonyítékát adta ere­jének. 7:0-ra győzött a svéd együt­tes ellen, amely pedig arról ismert, hogyha vereséget szenved, akkor az rendszerint igen kisarányú. Az újabb erőpróba is nagyszerűen sikerült a szovjet válogatottnak, Moszkvában l:l-re mérkőzött a mindenható Ma­gyarországgal, majd bajnokcsapata, a Moszkvai Dinamó lehengerelte az Ar­senal együttesét. Bebizonyosodott e- zekkel az eredményekkel, hogy a szovjet labdarúgás néhány éven át való magábazárkódása nem a tehe­tetlenség jele volt, hanem a tanulás időszaka. Most azután megmozdult és megmozdulása feltétlenül felkelti világszerte a szakértők érdeklődését.” SPORTHÍREK ♦ November 17-én Belgrádban játszik a Budapesti Honvéd. A Bp. Hönvéd labdarúgó csapata no­vember 17-én, szerdán Belgrádban a Partizán együttesével mérkőzik. A magyar csapat november 15-én utazik el a jugoszláv fővárosba, és onnan november 19-én tér vissza. A mérkőzés visszavágójára jövő év tavaszán kerül sor Budapesten. ♦ Szepesi—Kocián Éva győzel­me Belgrádban. A jugoszláv nem­zetközi asztaltenisz versenyen az utolsó játszmák során magyar si­ker született. A vegyespárosban a Szepesi—Kocián Éva kettős 3:0 arányban legyőzte a Harangozó (jugoszláv)—R. Rowe (angol) párt, s ezzel megszerezte az első helyet. A férfipáros döntőjét a Harangozó —Dolinái- kettős nyerte a Leach— Flisberg pár ellen. ♦ Krídla Vlasti—Spartak Prága Sokolovo 1:0 (0:0). Olomoucban szerdán nagy meglepetés szüle­tett. A Köztársasági Bajnokság él­lovasa és a bajnoki cím legesé­lyesebbje vereséget szenvedett. Ezzel az Osztravai Bányász előtt már csak gólaránnyal vezet a prá­gai csapat, de nyomában van a Vörös Csillag is, amely egy pont­tal van elmaradva mögötte. Ha Spartak Prága Sokolovo vereséget szenved, az Osztravai Bányász és a Bratislavai Vörös Csillag is meg­előzheti és ebben az esetben az ODA és a Slovan Bratislava is be­leszólhat az elsőség kérdésébe. JV/emréq mégcsak ritkán fordult *■'elő, hogy csehszlovák atléta a világ legjobbjai közé küzdötte fel magát. Néhány év alatt azonban na­gyon megváltozott e téren is a hely­zet. Jungwirth, Skobla, Lánsky — valamennyien az ifjúsági sportjáté­kok versenyein tiintek fel — ma a világ élvonalához tartoznak. A; if­júság tömegeiből nőttek fel, innét in­dultak és ma a nevüket mindenütt ismerik. Sportsikereikkel öregbítették köztársaságunk jó hírnevét. Edzőik sokat foglalkoztak velük, a sport­egyesületek törődtek velük és min­denben támogatták ükét. Az eredmé­nyek nem is maradtak el. Ebben a tevékenységünkben tovább kell ha­ladnunk. Újabb és újabb fiatal te­hetségeket kell keresnünk az ifjúság tömegeiből. Hogy sok tehetséges fia­tal van, arról meggyőződhetünk, a falusi és városi pályákon egyaránt. Az ifjúság lelkesen figyeli az új ed­zési módszereket, amelyeknek segít­ségével élsportolóink a kimagasló eredményeket elérték. Mennyi öröm volt az elmúlt va­sárnap például a SSD DA bratisla­vai pályáján. A versenyeken több fiatal tehetséges sportoló tűnt fel Ezekről akarunk most néhány szót mondani. A súlylökésben igen jó tel­jesítménnyel győzött a fiatal Mórav- cik Eredménye 14.42 méter és ugyan 0 55.36 métert dobott gerellyel. Mindkettő igen kiváló teljesítmény. Maravcik mégcsak kezdd. Csak kedv­telésből sportol, nem is űz egy ál­landó sportágat, és nincs is techni­kája. vagypedig stílusa. Olyan stí­lussal dob. amilyent a filmen vagy a képeken látott. Erre vonatkozóan kevés tanácsot kapott s ezek a ta­nácsok is nélkülözték a szakismere­teket. Egy' másik fiú, a 12 éves Hummel Í3S cm-t ugrott magasba. Erre a korra ez is igen kitűnő telje­sítmény. Kellemes meglepetést szer­zett Sloboda is, ez a 14 éves fiú, aki 168 cm-t ugrott. Stílusuk sok hibát• tartalmaz, ennek ellenére mé­gis nagy sikert értek el. Elképzelhe­tő, hogy helyes irányítással és stí­lussal milyen eredmények elérésére lehetnek képesek ezek a fiatalok. A legnagyobb sikert talán Guszarov aratta, — de ez semmit sem von le a többiek kiváló eredményéből — aki új ifjúsági csehszlovák csúcsot futott a 90 m-es gátfutásban. Nagy tehetség. Az (1 stílusa sem kielégítő. Taníttatásra van szüksége. Helyes vezetés mellett bizonyára sok sikert szerez még hazánknak. Ehhez min­den lehetősége és fettétele megvan, így folytathatnánk tovább az eddig feltűnt fiatal versenyzők névsorát. Tehetségek mindenütt akadnak, csak sokszor a vezetők nem figyel­nek fel rájuk és így elkallódnak. Hogy a tehetséges fiatalok feltűnje­nek és hogy kiválaszthassuk őket, különböze versenyeket rendezzünk az ifjúság számára. Ilyen versenyek a tanulóifjúság és az ifjúság sportjáté­kai, amelyekben a sportélet a na­Gusarov pókban indul meg. Sok fiatal fiú és .leány jut így sportolási lehetőségek­hez, szakszerű vezetéshez. Ki kell választanunk az iskolákból a munkaerőtartalékok otthonából és más helyekrO a tehetséges fiatal sportolókat, hogy fejlődésüket biz­tosíthassuk. Összeállították Ausztria ellen a‘magyar válogatottat Vasárnap, e hó 14-én bonyolítják le a Magyarország-Ausztria nem­zetközi labdarúgómérkőzést. Magyarország erre a nagy mérkőzésré Pus­kás és Lóránt nélkülk énytelen kiállni, mert mindketten sérültek. A helyü­ket betöltő játékosok azonban jó formát mutattak a bajnoki és az elő­készületi mérkőzéseken. A két válogatott valószínű a következő felállí­tásban lép a pályára: MAGYARORSZAG: Grosics — Bu- zánszky Kárpáti, Lantos — Bozsik, Szojka — Sándor, Kocsis, Hidegkúti, Palotás (Czibor), Fenyvesi. AUSZTRIA: Schmied — Koslicek, Kollmann, Barschandt — Ocwirck, Koller — Horak, Körner I., Wagner, Hanappi, Golnhuber. A „B” csapatok szombaton mérik össsze erejüket Bécsben. Ezeknek ez lesz a felállításuk: MAGYARORSZÁG: Geller — Ko­vács II., Börzsei, Dalnoki, — Kovács I., Dékány — Tóth II., Csordás, Virág, Szusza, Tóth M. AUSZTRIA: Pelikán — Umgeher, Röckl, Nickler — Stadelmaier, Swo- boda — Halla, Kominek, Mieszler, Brousek. Haummer. Londoni Arsenal—Moszkvai Spartak 1:2 (1:1) Sikerhez vezető út Kovács Bandi 16 éves, nyurga, markos legényke volt, amikor először lépett az úszoda területére. Kíván­csian forgatta fejét jobbra-balra, tág- ranyílt szemmel nézegette a szökO- kutakkal övezett medencét, amelybe éppen akkor eresztették bele a vi­zet. A reggeli napsütésben alig egy­két fürdővendég napozott, olvasott, hevert a pádon. Többnyire pocakos bácsik, egy-két barnára sült nő, kö­rülöttük néhány viháncoló kisgyer­mek. Ilyen hát a fürdőtelep. Az úszoda. Ahol a versenyeket, tartják. Bandi szíve nagyot dobbant. Az is lehet, hogy ma igazi versenyzőt lát. Amolyan hős félét, aki a világ úszóit sorra megveri. Az új' mesék király­fiát, aki dicsőséget, hírnevet szerez hazájának. Vájjon milyen is lehet egy ilyen úszóbajnok? Biztosan nem közönséges akárki. De Bármerre te- kintgetett, ilyet seholsem látott. Amint így nézdelődött, egyszerre csak ráreccsent egy mérges hang: — No, mi lesz, nem azért hozta­lak el, hogy tétlenül lopd a napot! Még mielőtt azonban folytatnánk történetünket, lássuk csak, ki is ez a Kovács Bandi. Hogy került az úszodába? Vegyük csak sorjában a történteket. Ogy történt a dolog, hogy csütör­tökön napnyugtakor apjával a pén­teki hetivásárra készítették elő a nagylbtülcot, amikor a folyóparton nagy csikorgással megállt egy szekér Hát ez meg ki lehet? Amint nagy nyögve lekászálódott a szekérről, megismerték. Kovács Estván volt, a Bandi körösztapja. — EIgyüttem a fiúért, mert megest beállt a nyavalya a derkamba. Ho­mokot fuvarozunk a városba, Add kölcsön a fiút, a fele napszámot meg­kapja. Éjféltájt indulunk. Bandi szeme felcsillant. Ritkán ju­tott a városba, mert itt a révnél bi­zony akadt munka elég. Ha pedig nem volt forgalom, akkor meg ha­lásztak. Keze. válla, dereka meg­szokta már a munkát, a körhálót, az evezőt. Sovány, inas testén úgy ját­szottak az izmok, mint a napsütötte homokban hancúrozó kígyók. Egész napon át a folyó mellett buzgólko- dott. Ha kimelegedett, ledobta ruhá­ját és nagyokat úszott, fürdött, lu­bickolt a vízben. Szerette a vizet. Teste megedződött, mert már kora­tavasszal, alig hogy a hóié lecsurgott, bemerészkedett a még jéghideg fo­lyóba. Szerette a vizet, mint afféle folyóparti gyerek. Ügy bukott alá, mint a réce. amikor vadássza a ha­lat. A csendes öbölben lefektetett fenékhorgot, varsát sem húzta ki, hanem elcsúszott a meder aljára és úgy nézte meg. akadt-e zsákmány. Néha ötven métert is megtett a víz alatt. Olykor csupán szórakozásból átúszott a túlsó oldalra, de a víz áramlásával szemben, hogy messzire le ne vigye a víz. Gyakran pedig leúszott a kétóra járásnyira fekvő tanyára, megkérdezni, kell-e csuka, harcsa vagy másféle hal. Visszafelé futva tette meg az utat a parton. Csak úgy mezítláb, fürdőnadrágban. Napbarnított testén nem fogott se az eső. se a szél. Amikor a télen léket vágtak a holtágon, beleesett a vízbe. Mire hazaért, jégpáncéllá fagyott rajta a ruha, de fel se vette. A betegséget, fáradtságot nem ■ismerte. Most is, az egésznapi munka után félve leste, elengedi-e az apja. Fél napszámért? Már hogyne en­gedné! Tömérdek pénz ez egy ré­vészházban. Rossz időben három hé­tig is beletelik, míg megkeresi. Öreg 0 már ugyan, de egyedül is ellátja a ladikot, hadd menjen a fiú. El is mentek. Megrakták finom fo­lyóparti homokkal a kocsit és éjfél­tájt elindultak. A nehéz szekér vé­gignyikorogta az utat. Az öreg elbó­biskolt a bakon, a fiú pedig pokrócba burkolózva nézegette a csillagokat. Álrr&dozOtt a városról. Reggelre be­értek. Amikor a két fáradt ló behúzta a nehéz terhet a kapun, a fürdő tele­pen reggeli álmossággal indult a für­dőélet. Egy-két korai vendég, csend. nyugalom. Bandi ámulva nézte, ö azt hallotta, hogy az ilyen városi für­dőkben nagy a zsivaj, lárma. Most pedig már nyolc óra múlt, szépen süt a nap, mégis alig egy-két ember van a telepen. Pedig a már félig telt me­dencében milyen szép kéken csillog a víz. A másik medence már megtelt. Ö már hajnalban megfürdik a folyó­ban, ebbe a szép tiszta vízbe pedig senki se megy bele. A víz csalogatóan fodrozódott, szinte belekivánkozott. És ekkor szólt rá morcosán az öreg. Bandi az ülésdeszka alól szénát szórt a lovak elé, majd nekifohász­kodott, akárcsak az öreg, beleköpött a markába és serényen nekiláttak a dolognak. A játszótérre kell lehányni a homokot. Ebben a homokban ját­szanak majd az apró városi lurkók. .Gyönyörű, pergő, kristályosán csillogó homok. Öröm nézni. Ide hozták a fo­lyópart varázsát. A napon már jól ki­száradt. orrdós. így lapáttal leszórni szinte játék. Az öreg Estván bátyának mégis belenyilalt az oldala. Eloldal- gott a telepfelügyelő lakása felé, aki szegről-végről rokona. Hátha meg­kínálja egy kupicával. Ráfér egy kis rokoni figyelmesség. A gyerek majd egyedül is lehányja a homokot. Dol­gos gyerek, erejéből is futja, meg se látszik rajta, hogy nem aludt. Szórja, teríti a homokot. Karcsú dereka haj­ladozik, mint a fiatal jegenye törzse. Teste szinte örül a munkának. Hom­lokát kissé ellepi a verejték, de nem is a munkától, inkább a már melegen tűző júniusi napsugártól. Fürgén mo­zog egyedül is leszórja a homokot. Hadd kúrálja az öreg az oldalfájását a kupica pálinkával. Neki úgy sem kellene. Egyszer már megitatták egy pohárkával, amikor beleesett a folyón vágott lékbe, de akkor sem ízlett. Éget­te, marta a torkát fenemód. Prüszkölt is tőle eleget. Megfogadta, hogy ő pá­linkát többet nem iszik. Inkább meg- fürödne a vízben. Jól esne a kis test­mozgás után. Amikor az öreg István bátyó lehör- pintette az atyafiság bizonyítékát al­kotó jófajta diópálinkát, a felügyelő is odabaktatott vele a szekérhez. — Megnézi, milyen a homok. A hónuk szép. Szinte kisugározza a folyóparti napsütést. Ügyes ember az öreg Ko­vács. Érdeklődéssel nézte a tempós mozdulatokkal dolgozó jól megtermett gyereket. Napbarnított arcából becsü­letet sugároz a szeme. Hm. Ilyen gye­rek kellene mellé. Szorgalmas, nem kell hajtani, becsületes. A fürdőtele­pen is akad munka elég. Ő már öreg­szik, a telep pedig egyre növekedik. Most is új medencét építenek, július végére meglesz. El kellene egy kis segítség. — Ez hát a Tercsi fia? — Ez. (Folytatás következik)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom