Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-06 / 88. szám

1954; november fi. «..-f1,---A-*' Mfc WW • ÓI IFJÚSÁG Minap egy rendszerint rosz- szulértesült ismerősömbe üt­köztem az utcán. Megragadta kabátomat, fülemhez hajolt ás titokzatos ábrázattal ezt sut­togta: — Hallotta?! Megoldódott• a repülő csészealjak titka. Peru fölött lezuhant egy közülük és miden kiderült. Akkorra, mint a városligeti cirkusz és olyan fémbOl van amilyen itt, a Földön, nincs is. Sajnos, piló­tája és utasai már nem éltek. Kocsonyás állapotban találták meg' Okét a csodálatos és szá­munkra érthetetlen szerkezetű gépben. Mindegy: így történt! És most már nem lehet vita: a csészealj egy idegen boly go­ról jött. A pápa azonnal fel­szólította a világ népeit ne bántsák ezeket a Marsról, vagy Vénuszról érkezett élőlényeket, mert valószínűleg jószándékkál látogattak meg minket. ; . ; Megírhatja! „Veszélyben a haza!" Bedőltem neki és íme, meg­írtam. Mert néhány hete is­mét sűrűbben írnak a repülő csészealjakról, e sok rejtelem­mel körülködösített égi-léqi tü­neményekről. Miután ezek a hírlapi kacsák nemzetségébe tartozó „gépmadarak” az el­múlt hét-nyolc év alatt az amerikai ideg és hideg háború pocsolyás berkeiben jó kövérre híztak — nem árt ha egy ki­csit a begyükbe nézünk. A háborús uszítok előbb azt kürtölték világgá, hogy az Amerika fölött „észlelt" repü­lő csészealjak a szovjet légierő legújabb típusú, ellenállhatat­lan repülőgépei. Vagyis: ve­szélyben a haza és minden pénzt fegyverkezésre. A hadi­anyag gyárosok óriási megren­deléseket kaptak és páncél szekrényeikbe csak úgy ömlött a pénz. Később aztán kicsit változ­tattak taktikájukon, mert a világméreteket öltő béke harc láttára egyre kevésbbé talált hitelre az a hírverés, hogy a Szovjetunió meg akarná tá­madni Amerikát. Ezért hivata­los amerikai helyekről egyrészt mély hallgatással, másrészt a- lattomos elejtett megjegyzé­sekkel amúgy sejteni engedték, hogy egy idegen bolygó lakói­nak táinadásával is számolni lehet. Ezzel a minden ténybeli támpontot nélkülöző ürüggyel próbáltak újabb tápot adni a háborús hisztériának, amelynek felszítása természetesen tovább­ra is a béketábor országai ellen irányult. A repvlőcsészeáljak körül tá­madt és támasztott zene-bona így nagyon kapóra jött az óriási hadianyag szállításokon hízó tőkéseknek. Arnold pilóta esete a csészealjakkal De nézzük, minek köszönhe­tik a repülOcsészeadjak inkább prózai, mint költői elnevezé­süket. Ezzel egyben a belőlük táplálkozó hírverés körülmé­nyeire is fény derül. 1947 júniusában történt, hogy Kennet Arnold, egy ame­rikai légiforgalmi társaság pi­lótája feldúlva szállt ki gépé­ből. Még a friss élmény hatá­sa alatt minden porcikájában remegve elmondta, hogy Wa­REPÜLŐ CSÉSZEALJAK?... shington állam fölött a Raj- ner-hegy köze iben repült, a- mikor hirtelen kilenc hatalmas izzókorong tűnt a szemébe. Vadlibák módjára, szabályos, ékalakú kötelékbe süvítettek feléje, és még fél sem ocsúdott ámulatából amikor 1800 kilo­méteres sebességgel húztak el gépétől nem messze. — Olyan formájuk volt, mint a csészealjaknak — tette még hozzá, s ezzel önkényt el énül is olyan nevel adott a tüne­ménynek, amely a hozzá fűzött fantasztikus állításokat azon- nyomban nevetségessé tette. Az amerikai újságok egy­másra licitálva, szenzációsabb- nál szenzációsabb tonnában tá­lalták Arnold pilóta esetét a csészealjakkal. , Több sem. kellett. Akit po­fonütöttek és csillagokat, látott, aki felöntölt a garatra, vagy álmatlanul töltötte az éjszakát és pettyek táncoltak a szeme előtt — könm/üszerrel újság­cikk középpontjába kerülhetett, ha közölte hogy ekkor és °k- kor, itt és itt ennyi meg ennyi repülőcsészealjat látott. De gyakran valóban láttak valami tenyérformájú dolgot. Volt. aki csak egyet, mások meg seregestül. Volt, amikor a rejtélyes findzsaaljak tanács­talanul imbolyogtak, máskor meg 40 ezer kilométeres sebes­séggel röppentek tox:a. Hol ró­zsaszínben játszó fényben csil- lámlottak. hold zöldesen, vagy ezüstösen Látták őket éjjel és nappal, korong és szögletes, szivar és cigaretta zsemlye és kiflialakúnak, keskenynek és szélesnek, három-száz méter között, minden méretben, stb. Általában zajtalanul közleked­tek, de egyes szem és fültanuk előtt dörgéssel, zúgással, vijjo­gással, vagy sziszegéssel is megnyilatkoztak. Mantell kapitány utolsó felszállása Mantel kapitány utolsó fel­szállása. Az újságok állandó rovatot nyitottak a repülő csészealjak­nak. De már-már kezdett meg­csappanni az ■érdeklődés irán­tuk, amikor különös 'eset tör­tént. 1948 január 7-én, a kora dél­utáni órákban Madisonville, amerikai város fölött megjelent egy hatalmas izzó korong és miután néhány percig ide-oda csellengett — tovább állt. Szá­zak és ezrek voltak szemtanúi a szokatlan látványnak. Fél óra múlva egy távolabbi ka­tonai repülőtér fölött tűnt fél a korong s itt hol vörös, hol zöld színben szikrázott. Hegy katonai gép éppen gya­korló repülést végzett a közel­ben. Thomas Mantel kapitány, a raj vezetője rádión parancsot kapott a repülőtérről, kövesse az „idegen tárgyat” és adjon részletesebb leírást róla. Man­tel a felhők fölé húzta gépét és üldözőbe vette a furcsa jószá­got. , — Már jobban látom —, je­lentette csakhamar — olyan, mintha fémből volna... és óriási nagy. Most emelkedni kezd. Nemsokára ezt közölte: — Még mindig fölöttem van. Tartja a sebességemet, de talán valamivel gyorsabb is. Most 1)500 méterre emelkedem. Ha nem tudom megközelíteni, ab­bahagyom üldözését, Ezek voltak Mantel kapitány utolsó szavai. A repülőtér ismé­telt rádióhivására sem jött vá­lasz A kapitány holttestét még aznap megtalálták a lezuhant gép mellett, mintegy 130 kilo­méterre a repülőtértől. A bal­esetről felvett jegyzőkönyv úgs ízólt. hogy a gép már a levegő, ben részeire hullott. anélkül azonban hogy robbanásnak bár­minemű nyomása is kimutatható lett volna rajtuk. „Marslakók a Földön" A gép titokzatos széthullása még csak fokozta a rejtélyt. Hiszen olyasmi történt, aminek nem tudták magyarázatát adni. Hogy egy repülőgép a levegő­ben ne robbanás következtében hullna szét?... Ez már mégis­csak sok.’ A háború propagandistái hir­telen észbekaptak. A felzakla­tott kedélyek még csakugyan zgu idegen bolygó támadására landolhatnak! Hiszen már a ■<b orú előtt sok szó esett az úgynevezett halálsugárról ame­lyet csak rá kell irányítani az Csakugyan tervezés alatt vannak olyan repülőgépek, amelyek korongalakúak. Két felhőréteg között olykor „alagút” képződik. Ha ezen tör át a napfény egv mélyebbre fekvő felhőrétegre, korongalaku fényfoltot idéz elő rajta. Számos észlelt repülőcsészealj­ról utólag kiderült, hogy me­teoritek voltak. Ilyen „hulló­csillag” néven ismert meteori­kus tűzjelenségeknek voltak so­kan szemtanúi hazánkban hét­főn hajnalban. Mit nézték még repülő csészealjnak? Gömbvillámokat, csillogó jégkristályokká fagyott felhőfoszlányokat, lökhajtásos repülő­gépeknek napfényben tükröződő szárnyát és gomolyokká sza­kadozó .gáz-sugarakat stb. Repülő psészealj a Vénusz bolygóról. A jó ég tudja, mit fab­rikált össze Adamski amerikai s/élhámos, hogy e technikai halandzsát, mint vénuszi csészealj fényképét tálalhassa olva­sói elé. v Légköri tünemények, mint „repülő csészealjak“ MELEG LEVEGŐ kivilágított VAROS 1. Ha a föld felszínén a levegő erősebben és gyorsabban melegszik fel, mint a magasabb légréteg, két meleg (ritka) légréteg között egy hidegebb (sűrűbb) légréteg alakul ki. Ez a jelenség idézi elő a délibábot, amely úgy jön létre, hogy az alsó meleg légréteg a fényt eihajlítja, a felső meleg lég­réteg pedig visszaveri. így á kivilágított város fényei alakju­kat változtató, mozgó foltokban mutatkoznak az égen, s eze­ket nézték gyakran repülő csészealjnak. Ä Repülő csészealjak légköri tüneménye Washington felett Nemcsak látták, hanem a radarkészülék képernyője is kimu­tatta. 2. A meleg légréteg áramlása következtében a város vissza­vert fényfoltjai olykor hihetetlen sebességgel mozognak. A: erős légáramlás szétnyújtja a fénypászmát. amely nagy se­bességgel mozgó fényesen kivilágított repülőgéphez hasonlít­hat. B: gyengébb légáramlás esetén a fényfolt lökhajtásos gépre emlékeztet. C: szélcsendben a visszavert fények rend szerint korongalakúak. ellenséges repülőgépre, hogy motorja megbénuljon s így a gép lezuhanjon. A halálsugár ugyan még csak a jámbor óha­jok világában létezik, de a fel­izgatott amerikai tömegek köny- nyen elhihetik, hogy valamely idegen bolygó fejlett technikájú lakói birtokában vannak ilyen csodafegyverek. S akkor a pá­nik veszedelmes méreteket ölt­het. Annál inkább tarthattak pá­niktól, mert még nagyonis élénk emlékezetükben élhetett, mi­lyen óriási rémületet keltett 1938-ban az egyik newyorki rádióállomás „Marslakók a Földön" című hangjátéka. Ar­ról volt szó benne hogy a Marslakók támadást indítottak a Föld ellen, és most kaszáló halálugrásaikkal pusztítva, gyil­kolva nyomulnak előre. Renge­tegen, akik adás közben kap­csolták be rádiójukat, az iszonytató jajveszékeléssel és egyéb rémséges zajoklcal „fű­szerezett" rádiójátékot, valósá­gos helyszíni közvetítésnek vélték elvesztették fejüket, és sokan öngyilkosságban kerestek menedéket a „kegyetlen” Mars­lakók elől. Régi égi-légi tünemények Valahogyan az volt a hely­zet, hogy a háborúuszítók úgy járhatnak, mint o mesebeli bű­vészinas, aki szabadjára erggz- tette a palackba zárt szellemet, és aztán már nem tudta vissza­parancsolni őt. Miután a repülő csészealjak­kal is állandó rémlátást keltet­tek a tömegekben, Mantell ka­pitány lezuhanása után min­dent elkövettek, hogy a repülő­gép állítólagos titokzatos szét­hullásáról szóló hírek ne ta­láljanak hitelre. Ezért jobbnak látták, ha természetes, kézen­fekvő magyarázatát adják a csészealj-tüneménynek. Egyszerre eszükbe jutott, hogy már a XV f. században és időről-időre azóta is észleltek, feljegyeztek, hasonló jelensége­ket s ezek miben sem külön­böztek természetükben mai utó­daiktól. A múlt háború idején is gyakran feltünedeztek, s a szembenálló felekben mindan­nyiszor kölcsönösen olyan gya­nú ébredt, hogy az ellenség újfajta repülőgép konstrukció­jával állnak szemben. Ezek a feltevések a háború után egy­szerre szertefoszlottak, s ma már tudjuk, milyen körülmé­nyek között jöhet létre repülő csészealjnak nevezett tünemény. Szinte valamennyi esetben lég­köri jelenségek következmé­nyeképpen. (Néhány fajtáját a „Légköri tünemények, mint re­pülő csészealjak” című ábránk szemlélteti■) Pergőtűz a délibábra Igen ám, de kiderült, hogy a» repülő csészealjak nemcsak szabadszemmel láthatók. Ra­darral is kimutathatók! Ho­gyan? Hát mégis repülőszerke- zetek? Mert addig úgy tudták, hogy a radar készülékből kibo- csájtott rövid rádióhullámok csak szilárd, vagy. cseppfolyós áramvezető anyagokról verőd­nek vissza. Éppen visszaverő­dés teszi lehetővé, hogy segít- . ségükkel akár többszáz kilo­méter távolságból is megálla­píthassák például repülőgépek közeledtét, sebességét, haladási mogasságát és irányát. Mindez a radar készülék fokbeosztással ellátott ernyőjéről olvasható le, amelyen a távoli tárgy helyzete fény villámlás formájában jele­nik meg. Akkor hát — ha a csészeal­jak valóban nem repülőeszkö­zök. csak arról lehet szó, hogy bizonyos légköri körülmények között a rövid radarhullámok is úgy viselkednek, mint a fényT hullámok! Ez ■ be is bizonyoso­dott. hiszen ugyanúgy egyenes vonalban terjednek és csak hullámhosszaságukban, illetve rezgésszámokban különböznek egymástól. Mint ahogy a déli­báb a távolságuk miatt nem lát­ható tárgyakat (várost. házat, hajót, stb.) lebegve, megket- tflzve. vagy megváltozott alak­ban teszi légtükrözéssel látha­tóvá. ugyanúgy radar délibáb is van. Ilyen radar-tükrözés miatt esett meg a műit háborúban, hogy a Földközi-tengeren egy angol flottáraj összepontosított tűz alá vett egy célpontot, men a radar kimutatta. Mi másnak nézhették volna a tenger kellős közepén, mint ellenséges hajó- köteléknek! Ejnye, be furcsa ellenség, hogy vissza sem lő! És meg se moccan! A hajaszála sem görbült meg a radar kém- ernyőjén ! Amikor odahajóztak, ellen­ségnek sehol semmi nyoma sem volt: csak a tenger végtelen­sége tárult szemük elé. Aztán rájöttek: Málta-sziget légi tü­körképét próbálták elsüllyesz­teni. 1952 júliusában Washingtont tréfálta meg a radardélibáb: repülő csészealjak egész seregét látták elszállni az amerikai fő­város fölött, s a radar ernyő­jén is. Nosza, repülőgépeket utánuk! Semmit sem találtak, így hát le sem Ülhették őket. Sem itt. sem másutt. Két esészealjas könyv Kiderült a csészealjak teljes ártatlansága és a felzaklatott kedélyek kissé lecsillapodtak. Ehhez kenétes lelkek is hozzá­járultak. Mert most úgy kez­dik forgatni a mesét, hogy re­pülő csészealjak igenis vannak: Földünk sorsa iránt. Különösen az atomenergia felszabadítása idegen bolygóról jöttek, ahol tele vannak aggodalommal váltott ki na'gy nyugtalanságot az idegen bolygó lakói között és most résen állnak, nehogy va­lami helyrehozhatatlan hülye­séget kövessü^y el. Attól tar­tanak, hogy addig játszunk az atommal, míg egy szép napon az egész Földet — úgy ahogy van — a levegőbe röpítjük: Keyhoe amerikai őrnagy „Repülő csészealjak a világűr­ből" címmel egész könyvet szentel ennek az ájtatos elkép­zelésnek, de egyelőre nem tud­ja megállapítani, melyik boly­góról is patronálják, ennyi fél­téssel Földünket. Nem tudja? Hát a Vénuszról! — mondják honfitársai: Desmond Leslie és George Adavlski „Repülő csészealjak szálltak le a Földre” ' című könyvükben. Mister Adamski — szokásos ebédelőtti sétáját ^végezvén, a kaliforniai sivatagban — talál­kozott is egy vénuszi csészealj­jal és annak ifjú sí-nadrágos utasával. „Haja a vattáig ért... Mindjárt az első pillanatban rádöbbentem arra — írja Mister Adamski, — hogy más világról való emberi lé/ly áll előttem... Jobbját nyújtotta, jelezve, hogy kezet akar fogni velem.” Meglátni és szót érteni vele — egy pillanat müve volt. Mert hát gondolatátvitel is van a vi­lágon! Adamski úr így az első intrádára megértette, hogy az ifjú egyenesen a Vénuszról jött. Mégis mi járatban? Hogy tájé­kozódjék kisded atomjátékaink­ról, mert a Vénuszon úgy lát­ják; kés, villa, olló és atom nem gyermek kezébe való. Hogy a dolognak nagyobb hitele legyen, Mister Adamski csészealj fényképeit is közli könyvében. Egyelőre még nem bizonyos, mit eszkábált össze, hogy annak fényképét vénuszi csészealjnak tálalhassa. E9y azonban bizonyos: az egész his­tóriát az újjából szopta, viszont óriási üzletet csinált vele, mert csészealjas könyve úgy fogy, mint a cukor. Emellett vendég­lője is fellendült, mert Mister Adamski nemcsak ,,filozófus, tudós, professzor és csészealj­kutató” — mint nemes at*y- szerüséggel hirdeti magáról, — hanem mellékesen egy turista­szálló tulajdonosa is. Bizonyos értelemben mégis szó liehet repülő csészealjak­ról. No, nem csészék alá való tányérokra gondolunk, amelyek bizonyos nézeteltérések folya- mányaképpen olykor kisebb re- pülöutakra indulnak . A delta- és csupaszárnyú repülőgépek után csakugyan foglalkoznak olyan gépek megszerkesztésével, amelyek korongalakúak. Fegyverkezési verseny a Föld és a Vénusz között? Ez legyen a legnagyobb gondunk! GÁSPÁR LÁSZLÓ A „Szabad Ifjúság”rból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom