Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-10-30 / 86. szám

4 1954. október 30. 0l IFJÚSÁG ' Muzslán hírét vették, hogy szom­baton este szüreti mulatságot rendez­nek a fiaté,'ok Nem mondom, szüret után jói esik egy kis mutatás éles, újbor mellett. Bár e bor még ekkor zavaros, nem forrta ki magát, az íze sem olyan minit kéne, édes is és sa­vanyítás is. de azért, ha ez ember többet iszik belőle e kelletnél, bizony megérzi az erejét. Meg ám, de még mennyire. Szóval a bortermő vidékeken — sőt másutt is — azt tartják, hogy a szü­ret csak akkor szüret, he őzt méltó­képpen meg is ünnepük, vagyis fel­szentelik az új bort. mert az is csak egyszer vem egy évben. S ez az ün­nep nem más, mint víg szüreti mu­latság, ahol ki-ki a maga módja sze­rint vígad, egész hajnal hasadtáig. Persze a szüreti mulatságot egy-két érdekes, mondhatnám tetszetős és szórakoztató, esemény ts megelőzi. Hogy milyen ez az esemény, az már vidékenként változik. Meri más ám a szokás Bodrogközben, mint mondjuk Csallóközben, és más Leleszen, mint Muzslán. Leleszen például a szüreti mulatság éppen olyan mint a többi mulatság. S ha egy kis eltérés van is a kettő között, az oly kicsi, omit megemlíteni sem érdemes. Mert Le­lesz«) hol vannak már a régi népi szokások és a gazdag hagyományok? Esetleg egy-két öreg csikós. vagy csordás őrzi még. de ők is csak n- kább a szívük mélyén. De Muzslán ott még él valami az emberi szívekben, a népi szokásokból és viseltetekből. Bár már lassan ott is feledésbe merül. Már erősen alkonyatfelé hajlott a ne,p, amikor az öreg Mészáros bácsi kocsija a dere6 és a fekete után be­gördült a kultűrház elé. Lassan a tíz magyar ruhába öltö­zött csőszlány is megérkezik. Már csak a bíró és a bírómé hiánvzk, h így megkezdhessék a felvonulást. A ze­nészek is itt vannak, felhangolják he­gedűjüket, cimbalmukat, kopott bőgő­jüket, nehogy indulás előtt kelljen ez­zel is bajlódni, vagy éppen majd út­közben. Az öreg Czombos bácsi. a banda vezére, elei kenyere javát cim­balmával kereste meg, szereti a ren­det és a fegyelmet. Azt tartja, hogy az ember mielőtt munkába indul, szedje rendbe a szerszámját. így van ez rendjén. A távoli dombok mögül már "sak egy arasznyira látszott a nap vörös korongja, amikor elindul a kocsi és utána a nagy stráfszekér. A kocsin foglal helyet a bíró és a bíróné, mert a szüreti mulatságon ők az urak. A bíró fekete csizmában, fe­hér ingben, fekete nadráaben és 'ej- biban, a bíróné fehér, bő rakott szok­nyában, hímzett ködmönben, fején színes pártával feszít a kocsin. A stráfszekéren foglal helyet a tíz csősz- lány, akik szintén népiiruhát viselnek, ők viszik e koszorút, mely majd úgy éjfél tájban árverezésre kerül. E sze­kéren ülnek e zenészek is. Megindul a menet, s utána a ki­váncsi víg gyermeksereg, akik mire bejárják a falut, megtízszereződik. Ez valóságos ünnepnap számukra és más­nap, harmadnap, egy hét, még két hét múlva is csak erről beszélnek. De nemeseik ■ ők. hanem a felnőttek is, mert a szüreti mulatság nagy ese­mény ám a falu életében, kiváltkép. ha jő volt a szőlőtermés és he tele vannak a boroshordók. S azok meg tele vannak, mert az idén kedvező volt az idő a szőlőre. Miből áll ez ilyen felvonulásféle ? Végigjárják a falut, hogy minden házba megvigyék a hírt. hogy véqet- ért a szüret és hogy az este nagy­szerű táncmulatság lesz, édes újbor mellett. Persze a zene egész úton szól, a pásztorlányok énekelnek és néha a kocsis is. azaz Mészáros bács' is rázendít egy ropogós magyar csár­dásra, melyet szíve mélyéből érzéssé' zeng belé e közelgő esti csendbe A házak előtt vidémeroú emberek bá­mészkodnak és tudomásul veszik, hogy este szüreti bál lesz, melyen minden­kit szívesen fogadnak. A menet pedig tovább halad, a zene szól, a dal száll messze, kitudja merre? Ütközben megérdeklckiöm Mészáros bácsitól, a szövetkezet egyik legjobb dolgozó iától, hogy az ő legénykorábam milyenek voltak e szüreti mulatságok — Akikor kírem még égisz rrás Nagyobb ... Egv darabig hallgat, gyorsabb ép- tekre nógatja a lovakat, s majd -á- gyújt qörbeszárú pipájára és tovább főlytet le a mondókéját. — Akkor még égisz más volt a szüret1 mulatság Nyóc szekér is vöt. meg aztán húsz-harminc pár loves'e- gény pendetvben és lobogós-uj.iú ing­ben, ’széleskarimájú kalapban, csősz- bottal « kezükben kísírtík a menetet De ma épppn hogy van. de azért nem mondom, még ez is va'oimi. mert más­utt már pz sincs. A mai La tail ok már szíqvelltk az effélét Pedig nincs ezen semmi szígvelmi való Újra elhallgat és egy jót húz lite­res bütyköséből és rázendít egy úje'rh. régi betvárdalra Az est lila palástja -már lehullt a falucskára, mire a díszmenet odaért, ahonnét elindult. Még elhangzott há­rom dal. melyet már együtt zengett a pásztoriánvokkal a kultűrház előtt váraikoző embersereg is Utána bevo­nulunk. ősszeölelkezve a tánchelyiség­be.’ hogy megkezdjék a táncmulatsá­got. A teremben úgy két méter magas­ságban kifeszített dróton szölőfü "ok csünqenek. közöttük színes pántUrák és sároaszínű levelek. Fent a s.zí*pndon vannak a zené­szek A színpad bal sarkában a o'röi esztai mellette a bíró és bíróné ül­dögél. A bíró Sutcz Géza. 18 éves Itat­na fiú. a CshSz-szervezet elnöke A bíróné Fülöp Lili. szegény munkás- ember lánya, a szövetkezet do'gozó- nője. ■ Pa tó Mára. a f iatal széparcú szőke lányka a Cs'Sz-.szervezet titkárnője Ő a szervezője és rendezője a szüreti mulatsáqnck Lelkes és 'eszes lány fi is a szövetkezetben dolgozik. S m rd- hetom. hogv szeretik és t'sztelik őt a muzslai fiatalok Megszólal a hegedű, cimbalom. a saxofnp és a nagybőgő Édesen és lágyan cseng a muzsika hangja Tánc­ra perdülnek a fiatalok, suhognak a szoknyák, ropják a ropogós megver csárdást A csöszlányok is ráncolnak, de csillogó szemükkel állandóén V- gyelmek Viová/nak e csüngő, henv'os. ízletes húsú s/n'őőirtökrp. A zenészek most tangót játszanak. A csoszlánvok figyelnek. S most eqvszerre két sípszó hasít bele a leveqöhe Megveti az első ../so­vány" Két csőszlány keroncsípve veze­ti e ..zsiványt” a bírói aszta' elé. Abbamarad a tánc, s mindenki a színpad felé néz. — Mi a neved ? — kérd' e bíró. — Barát István — feleli a „zsi- vány”. —Mit loptál ? — Csek egy fürt szőlőt, instá'om bíró uram — Egy fürt szőlőt? Es kiéből? — Kérem alázattal, csak egy Fürt szőlőt akasztottam le a bíró úr öt holdjából. — Igen? Hát ide figyeli, te semmi- rekelő. Fizetsz tíz koronát és most ez egyszer elmehetsz. De he még egy­szer rajtakapnak lopáson, dupláját fi­zeted. A „zsivámy” kifizeti a tíz koronát és tovább táncol, mintha mi sem tör­tént volna. Persze vannak ügyes „zsiványok” is. akiket nem kapnak rajté a „lopáson” Az ilyen táncosok aztán tovább tán­colnak és újra lopnak. He rajtakap­ták e lopáson, ő is ugyanúgy jár, mint Barát István S ez így megy egészen éjfélig. Itt nincs kivétel, akii lop, annak fizetni kell. S bizony éj­félig bőven akad dolga a bírónak. Annyira le van kötve a bíráskodással, hoqy még táncolni sem mehet. S a ..felesége” is csak akkor, ha az illető, akinek kedve szottyan megforgatni! a bírónőt, húsz koronát fizet egy tán­cért. De e tánc után köteles vissza­vinni a bírói asztalhoz a btrónét. Ez uló' még a legjobb barát, sőt még a 'est vér sem húzhatja ki magát. Éjfélre már mindenkinek meghozza kedvét ez új bor. Del. dalt követ. — Csárdást reggelin — hangzik in­nen is. onnan is És szó' a csárdás, mely még jobban tűzbe hozza az em­bereket. mert a magyar ember 'eg- kedvesebb tánca a csárdás. Ezt tudja ö legjobban iám!, úgy 'stenigezából. szívből igazán A szomszéd teremben jócskán fogy az új bor. körbe-körbe járnak a <ie- mizsonok. a legények isznak, az iire- qek kocintanek és nrndenki dalol. „Megugratták Hortobágyon A karámból egy csikót. Ellopták a szeretőmet Azt sem tudom, hogy ki volt” . .. — Czombos komám húzd rá azt, hogy . .. „Deres már a határ Őszül a vén betyár” ... — Csek húzd, meg húzd, hadd sza­kadjon meg a hú-od1 fsaik he.ngoébn és érzéssel, hedd hallják meg a he­tedik szomszédban is. hogy van "ég haovomány. hoqv é' még a szívekben e dráqa kincs melyet ős enk hegetek ránk — Wáltje Barát István, magosra °melve poharát. Éjfél A bíró feláll asztalától, csen­det int és kihirdeti az árverezést. A koszorú, mely most árverezésre ke­rül. öt kí’ó sző'őKót és egv "t°két­éves borból áll Hetven korona kikiál­tás: ára — Hetven korona először, — kiált­ja a bíró. — Nvócven — harsogja Rartit, s 'befizet’ a tíz koronát e keíaípba. — Nvócvanöt., — hallatszik egy újabb hang. — Izázcqy — jelentkezik egy ú- jabh vevő. — Száztíz — kiáltja most má* a oárt elnöke is. S ez így folyik máefé’ órán keresztül, míg végül is a bíró lezárja az árverezést s annak ítélt a koszorút, aki leautoiiára tóért rá egy tízest. S ez nem más. mint a párt elnöke, five lett a koszorú A koszorú átadása után újra kez­dődik e mo’etsáq és tart addig, amíg mindenki meg nem únja. A legén vek és az emberek most már esek inkább ös6zeöle'kezve dalolnak. A zenészek csárdást húznak. Csárdást, mert min­denki azt aker táncolni. Abban lehet megforgatni a menyecskéket és a szép lányokat No meg aztán a legények itt mutatják meq hogv ki tudja szeb­ben járni a maqyar csárdást. Viert Muzslán nagy dicsőség ám az, aki a iegiobb csárdástáncoló. Az a fénye a bálnak és kiváltkép a szüreti mulat­ságnak. TÖRÖK ELEMÉR PETRIK JÓZSEF: Séta közben Ha már a kövér borágon érettek a terhes fürtök, mért ne volna kívánságom: leszakítani egy fürtöt. Ha a lombból kikacsingat már az alma pimssága, miért titkolnám vágyamat? Beleharapok húsába. S ha szívem virágoságy lett melegétől szép szemednek, mért ne. mért ne mondanám meg hogy szeretlek, hogv szeretlek. RÉTI JÓZSEF: Emlékszel? Mosoly, könny és forró csók Égett az arcodon, Mikor búcsúztunk. Emlékével? az állomáson. Nehéz volt De szívemben öröm raovogoli Szerelem s béke ez a célunl S ezt nem szavakkal, Tettekkel megvédő indultunk. Ha a münchenelőtti köztársaságban szó szerint értelmezték volna a vá­lasztási jogot, akkor azt mondhat­nánk, hogv igen széleskörű, demokra­tikus jogrendszer volt érvényben. Az. 1920. évi alkotmány kimondta, hogy a Nemzetgyűlésbe való választások „általános, egyenlő, egyenes és tit­kos szavazati jog alapján mennek végbe... ” A valóságban azonban mindez másképp festett. Hogyan nevezhetjük általános sza­vazati jognak azt a jogot, amelvbő1 száz- és százezer polgár ki volt zár­va. Nézzük csak például a korhatái miatt való korlátozásokat. Az első köztársaság idején a Nemzetgyűlés két úgynevezett kamarából állott. A képviselőházból és a szenátusból. En­nek a rendszernek az volt az értel­me. hogv az uralkodó burzsoázia ér­dekeinek megfelelően fékezzék a tör­vényhozó tevékenységet Ugyancsak ezt a célt szolgálták a két kamara kölcsönös viszonyáról és hatásköré­rt}! szóló különböző bonyolult előírá­sok is. De tériünk csak vissza a kor­határhoz: a képviselöházba csak az szavazhatott, aki 21. életévét betöl­tötte, s megválasztható csak a 30 éven felüli polgár volt. A szenátusba való választásoknál még magasabb volt a korhatár. A szenátusba. — ameiv 150 tagból állott — csak az a pol­gár szavazhatott, aki már betöltötte 26. életévét, megválasztani pedig csak azt lehetett, aki 45. életévét betöl­tötte. De nemcsak erről a korlátozásról van szó. Mikor az 1925-ös választás után kitűnt, hogv a CsKP több mint egy millió szavazatot kapott, a bur­zsoázia 1927-ben gyorsan hozta az 56-os számú törvénvt melynek érte1- mében a fegyveres testületek tagjai­tól megvonják a szavazati jogot. Ezt azzal magyarázták, hogy az állam ér­deke megköveteli, hogy a hadsereg mentesítve legven a politikai harcok­tól. A valóságban azonban miről is volt szó? A burzsoázia jól tudta hogv a? ifjúság mindig szívesen ma­gáévá teszi a haladó, forradalmi gon­dolatokat. Ezért szabták olv magasia a korhatárt, ezért vonták meg a . szavazati iogot a hadsered tagjaitól ahol t /ezerszámra tp'iesitették kato­nai szolgálatukat a munkás- és pa­rasztinak, akik sohasem adták volna szavazatukat az uralkodó úri pár­tokra. És hogyan lehetett egyenlő sza­vazati iogról beszélni az első köztár­saságban, amikor a köztársaság egyes részeiben pé'dául 56 százalékkal több s/.avazat volt szükséges egv képvisel’ megválasztásához, mint a köztársásc“ más vidékén. A szavazás valódi ered­ményeinek ilvnemű elferdítéséhez a burzsoázia az úgynevezett választási geometriát használta fel. Ennek a lényege abból állt hogv az országot, a választás valószínű °redményeit fi­gyelembe véve úgynevezett válasz­tási kerületekre osztották fel. még­pedig űgv hogv minden választási kerü’etre. tekintet nélkül $ lakosok számára, előre meghatározott számú képviselő jutott. Hogv ezt világosan lássuk, három konkrét példát muta­tunk be. A Prága—A. választási kerülethez néhánv prágai kerület tartozott, aho1 a lakosság túlnyomó részét a bur­zsoázia és kispolgárság alkotta, to­vábbá egves délcsehországi járások, ahol az agrárpárt számíthatott nag\ számú választóval A louni választási kerület proletár .járásokból állott; ide tartozott Kladno, Most. Duchcov, Horni Litvinov, stb. Az ungvári vá­lasztási kerület Kárpát-Ukrajnát fog­lalta magában. S most jönnek a számok! — Az 1925-ös választásoknál a Prága—A. kerületben 22.100 választó, vagyis 35.147 lakos, a louni kerületben 28.228 választó, vagyis 45.498 lakos, az ungvári kerületben 32.498 választó, vagvis 64.376 lakos jutott egv kép- vi élői mandátumra. Ezek a számok világosan bizonyít­ják, hogy a louni választási kerület­ben egy képviselő megválasztásához több mint 6.000 szavazattal többre volt szükség, mint a prágai A. vá- 'asztási kerületben, az ungvári kerü­letben pedig, ahol a választóknak csaknem a fele a CsKP-ra szavazott. 13 ezerrel több szavazat volt szük­séges. Ezekből a számokból még az is kitűnik, hogy Prágában a lakosság­nak körülbelül kétharmada vett részt a választásokban, míg Ungváron a lakosság fele szavazott. Kérdezzük^ hogyan lehetett ez, hiszen az első köztársaságban létezett már az álta­lános szavazási kötelezettség. Ezt csakis azzal magyarázhatjuk, hogy Kárpát- Ukrajnában ezer és ezer vá­lasztót szándékosan kihagytak a vá­lasztási iegvzékbő] továbbá, hogv a dolgozók ezrei, akik munka után az ország nyugati részébe vándoroltak nem élhettek szavazati jogukkal, me:i szavazni csak az állandó lakhelyen lehetett, ott vezethették be a szava­zók jegyzékébe. És hogy lehetett beszélni szabad szavazati jogról ott, ahol a választó­kat minden haladó, forradalmi meg­nyilvánulásért büntető eljárás, vagy legalábbis a munkából való elbocsáj- tás veszélye fenyegetett? Milyen sza­badságról lehetett szó ott, ahol az uralkodó burzsoázia tartotta kezében a meggyőzés eszközeit — a sajtót, rá­diót, filmet, az iskolákat és az egy­házat és nem riadtak vissza a csen. dőrszuronvok használatától, sőt a bör­tönök megtöltésétől sem? A burzsoá- . zia nem tétovázott, hogy — ahol le­hetett — szavazatokat vásároljon, vagv hogv belelövessen a tömegbe, ha már a többi meggvő/zési eszközzel nem boldogultak. Ilyen feltételek mellett a ..demokratikus” választási iogról szóló beszédek csupán a tö­megek félrevezetésére és becsapására szolgáltak. Ebben az összes burzsoá és áruló reformista „szocialista” párt megegyezett. Csakis Csehszlovákia Kommunista Pártja harcolt követke­zetesen a dolgozó nép szabadságáért és demokratikus jogaiért — azokért az elvekért, amelvek csak a mi. népi demokratikus köztársaságunkban ju­tottak győzelemre, s amelyeket 1948- ban foglaltak új alkotmányunkba. Csak ha a múltra visszaemléke­zünk. akkor tudjuk valóban érté­kelni azt. hogv mit is jelentenek al­kotmányunk szavai, és hogv az utol­só pontig, a gyakorlatban is minden úgv van. ahogyan azt alkotmányunk meghatározza. Miután a Május 9.-i Alkotmány kimondja, hogy a képvi­selőtestületekbe való választások ál­talános. egyenlő, egvenes és titkos úton történik, a nemzeti bizottságok, ba. a Nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások­ról szóló törvények ezt a jogot a leg­részletesebben taglalják. Az általános szavazati jog azt ie- lenti. hogv a köztársaság minden pol­gára. ha a választás napján 18. élet­évét betöltötte, szavazásra jogosult, s ha 21. életévét betöltötte, meg is választható. Nem létezik semminemű korlátozás sem vagyoni, felekezeti, faji. szociális, vagy bármilyen más okok miatt A törvény csupán két esetben vonja meg a szavazati jogot: azoktól a polgároktól, akiket polgári jogaik megfosztására ítélték (ezek közé tartozik a szavazati jog is) és azoktól, akiket elmebajuk miatt fosz­tottak meg jogaiktól. És mit ieient az, hogy a szavazati iog egyenlő? A törvény szerint, min­den 35.. ezer lakosú választási kerü­letre-egy képviselői mandátum jut. — Ez azt ie'enti. hogv a poteár szava­zatának ugyanolyan értéke van a köztársaság bármely részében. Álla­munk egész területé a lakosság szá­ma alapján egyenlő választási kerü­letekre . van ’ felosztva, ami minden választási geometriát kizár. Ha egyes kerületekben nagyszámú lakosság él, aszerint választják meg a képviselő­ket is, mindig egv és ugyanazon elv alapján- 35 ezer lakos, egy válasz­tási kerület. így például a bratislavai és nvitrai kerület (Bratislava nélkül), miután lakosaik száma egyenlő, ugyanannyi — 20 — képviselt vá. 'ászt a Nemzetgyűlésbe, míg a leg­kisebb szlovákiai kerület, az eperjesi, csupán 12-t. Az egvenes szavazati jog azt bi­zonyítja, hogy minden polgár közvet- 'enül, nem pedig más választók út. ián. adia le szavazatát, senkinek a .nevében” nem lehet szavazni. (Mint oé'dául az Egyesült Államokban, ahol a közvetett választások megkönnyítik a burzsoázia részére a választás el­lenőrzését és lehetővé teszik, hogy „saját embereiket” állítsák a válasz­tási urnák elé.) Ugyancsak törvény biztosítja ná­lunk a szavazás titkos lefolyását. — ■\zon az elkerített területen, ahol a szavazó polgárnak jogában áll saját tetszése és elhatározása szerint javí­tani a szavazó-cédulán, rajtakívül senki nem lehet jelen. * * * Ez tehát az általános, egyenlő, egvenes választási jog. Ezeknek az elveknek csak az olyan államban van értelme és jelentősége, csak ott tart- iák be teljes mértékben, ahol mind­örökre eltávdlították a kapitalisták uralmát. Emellett nem szabad meg­feledkeznünk választási rendszerünk egv másik demokratikus előnyéről sem — a képviselői tisztségre, vagy a nemzeti bizottsági tagságra való je­lölési módról, és arról hogv a képvi­selő megválasztásával még nem ér véget a képviselő és a polgárság kap­csolata, hanem ióformán csak akkor kezdődik ettől a perctől kezdve ugyanis a megválasztott képviselő a nép állandó ellenőrzése alatt áM s bármikor visszahívható tisztségétől. A mi választási rendszerünk to- ábbi tanúbizonysága annak. hogy nálunk valóban a da'rS'-z.ó nép ural­kodik. J. JÁVOR Néhány szó a választójogról

Next

/
Oldalképek
Tartalom