Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-10-23 / 84. szám

Ül IFÍÚSÁS 1954. október 23. A polonézek és mazurkák nagymestere 1832. fehruár 26. A párizsi, zsúfo­lásig megtelt Pleyel-teremben nem akar szűnni a taps. Most adja első párizsi hangversenyét egy új, fiatal zeneszerző és zongoraművész. A hall­gatók sorában ott van a XIX. század két zeneóriása. Liszt Ferenc és Felix Mendelsohn .s. Alighogy a művész ujjaj megérintik a billentyűket, mind­ketten felismerik, hogy új tehetség­gel gyarapodott a muzsika világa. Csodálatosan szép hangok törnek elő újjai alól, játékának varázsa magával ragadja Párizs nagyigényű hallgatósá­gát. ilyen élvezetben1 még nekik sincs gyakran részük. Nem tudnak betelni a muzsiké és játék nagyszerűségével A fiatal művész: Frederic Chopin. i* 1810-ben szülcLett a Varsó melletti Zelazova Wola-ban. Apja francié szár­mazású volt. anyja lengyel. Törékeny tesialkatú, gyenge kis teremtés volt s három . lánytestvére mellett. >% a fiú, volt a leglányosabb. Miután Mt- kolej Chopin tanári állást kapott a varsói egyetemen, az egész cseiád Varsóba költözött. A kis Frederic zenei adottsága .még egész kicsikorában megmutatkozott. Már mint gyerek a zenében találja minden örömét, játszik és játszik, a zenével és e zenében él. Alig nyolc éves, amikor először lép fel nyilvános hangversenyen. Már ekkor megtudja, mi a siker. Ö az est középpontja, mindenki köréje seregük, pedig ez esten neves ffflnött művészek is sze­repelnek. A zenében tovább képezi magát és még egész fiatalon iátja, hogy csakis a zene lehet életének célja. Zongorá­zik és komponál, muzsikájába adja lányos természetének finomságát és szenvedélyes, viharos indulatokkal telt lelkének minden melegét. Tizenhét éves csupán, amikor már szép szerzeményekre tekinthet vissza. Az F-moll polonéz, a B-dtjr variációk, mazurkák, walzerek, s nemsokára megírja halhatatlan F-moll zongora- versenyét. Mindenben elüt korának fiatal em­bereitől. A cigarettafüsttől valósággal rosszul van, nem bírja az Ítélt, egy pohárke bortól megfáju! a feje. So­kat betegeskedik s mindig többet kö- hécsel. * A bécsi szerződés értelmében Len­gyelország cári uralom alá került. A lengyel ' hazafiak szenvedtek, nem tud­tak és nem is akartak beletörődei a cári igába. A fiatal lengyel diákokat fűtötte a hazaszeretet lángja. Termé­szetesen Chopin is, mint 'gaz lengyel FREDERIC CHOPIN barátaival, mi ven Varsóval? Ezt kér­dezi, de muzsikában, a híres, szép „Forradalmi etüd”-jében így ad ki­fejezést érzéseinek, így alkotja egy­más után halhatatlan műveit. * A XIX. században Párizs volt a művészet középpontja. Itt élt a szá­zad nagyjainak nagy része, franciák és külföldiek egyaránt. írók és fes­tők, muzsikusok és költők, mintha találkát adtak volna egymásnak itt, a francia forradalom bölcsőjében. Itt volt Alfred de Musset, Berlioz, V'ctor Hugo, Baudelaire, ifj. Dumas, Balzac, itt volt Heine, Delacroix, Liszt Fe­renc, Miczkiewicz, Mendelsohn és Meyerbeer. Ebbe a társaságba csep­pent be a szomorú és beteges len­gyel művész. Honfitársán, Miczkiawi- czen kívül Delacroixhoz, a híres fes­tőhöz és Liszthez vonzódott a leg­jobban és igaz barátokra talált ben­nük. A művészek barátságának esek Chopin halála vetett végett. Liszthez hasonlóan. Chopin is igen zárkózott természetű volt. Szeretett egyedül lenni, álmodozni. Ezekből ez álmodozásokból fakadtak gyönyörű­szép alkotásai, mezurkái, polonézai, nocturnói, walzerjai. Minden érzését, gondolatát és szenvedélyét muzsiká­val fejezi ki. Párizs hamarosan megkedveli ezi a félénk, nőies, beteges fiatalembert. Kitárulnak előtte a szalonok ajtajai, férfiak és nők versengenek barátságá­ért. Híres lett. FREDE.RIC CHOPIN szülCmza ZekKooa Wolában hazafi csatlakozni akart hozzájuk. De barátai tudták, hogy mi rejlik benne és tudták, hogy Chopinnek nem fegy­verrel a kezében kell harcolnia, neki muzsikájával kell képviselni Lengyel- országot á. világ előtt. Lengyelország forrott, ott nem lehetett nyugodtan ülni és komponálni. Barátai unszol­ták, hogy hagyja el Lengyelországot, utazzon külföldre, de ő nem akart menni. Hogy is mehet ő el ekkor, amikor a haza bajban van, amikor minden fiatal fegyvert ragad és vérét áldozza hazája szabadságáért? Nem, ö sem mehet el. De barátai nem hagyták őt nyugton s igyekeztek neki megmagyarázni, hogy ő zenéjével fog dicsőséget szerezni a lengyel hazának. Chopin hónapokig viaskodott magával. Érezte, megérezte korai halálát, s azt is, hogy ha egyszer elmegy, soha többé nem tér vissza hazájába. Ön- kénytelenül is arra gondolt, milyen rémes lesz messze idegenben, távol hazájától, szüleitől, barátaitól meg­halnia. Már-már elhatározta megát az indulásra, de ismét visszariadt. De barátai nem hallgattak rá. Rá­beszélésük eredményeként elérkezett az a ködös reggel, amikor Chopintől elbúcsúztak. Egy zacskóba varrt ma­rék lengyel földet adtak neki búcsú­zóul, hogy mindig emlékezzen a len­gyel hazára. Chopin első útja Becsbe vezet. Csakhamar szomorú hír jut e fülébe. A"'forradalmat leverték és a cár ka­tonái elfoglalták Varsót. Szörnyű ké­pek gyötrik. Mi történt családjával, Sajátságos stílusban alkotja műveit. A lengyel népdalokból gyökeredzett dallamai hihetetlenül finomak és kife­jezők. Betegsége ellenére szüntelenül dolgozik, komponál, nem is tud más­ként csinálni. Érzéseit ki kell fejez- 'nie, muzsikába kell öntenie, különben megfulladna. A zene. jelenti számára a levegőt, ezért él, hogy alkothasson. És alkot. Egymásután születnek va- r'ázserejű szerzeményei. Hangversenyei valóságos ünnepnap- számba mentek. A jegyeket hónapok­kal előbb elkapkodták. A Pleyel-ter- met — jobban kivilágították, mint máskor, a lépcsőket szebb szőnyegek­kel borították be s az egész épületet virágokkal és pálmákkal díszítették fel. A zenekedvelő franciák így fe- fejték ki tiszteletüket és szeretetüket a lengyel zeneszerző iránt. Hírneve egyre nő. I. Miklós cár fel­kéri, hogy adjon hangversenyt a cári udvarban. Visszautasítja, azzal a meg- okolással, hogy őt a cári uralom emigrációba kergette és ha ő maga nem is harcolt fegyverrel a kezében a lengyel forradalmárok soraiban, tiszta szívéből a forradalmat pártolta. * Chopint magával sodorja Párizs vi­haros élete. A leghíresebb muzsiku­sok, írók, festők bizalmas barátai. Dolgozik, minduntalan dolgozik, de érzi, hogy több van benne, mint amennyit zenéjével kifejez, hogy va­lami hajtóerőre lenne szüksége, hogy valami nagyot alkosson, hogy muzsi­ka formájában kiöntsön, kiszakítson magából mindent: fájdalmat, érzést, szenvedélyt... És megtalálta ezt a hajtóerőt. George Sand volt. * Amint Chopin férfialakba született nő volt, úgy George Sand nőalakba született férfi volt. Nadrágban járt, erős italost ivott és erős cigarettá­kat szívott. Amikor Chopin megismer­te, két nagy gyermek anyja és Fran­ciaország elismert írónője volt. Míg Chopin minduntalan a halál gondola­tával foglalkozott, George Sand sze­rette az életet, ki akarta élvezni az utolsó cseppig. Merő ellentéte Cho- pinnak. És Chopin menthetetlenül be­leszeretett. * George Sand két gyermekével együtt Chopinhoz költözött. Feltette magá­ban, hogy életét Chopin meggyógyl- tásának szenteli. Eleinte jót is tett Chopinnek a meleg családi otthon, a gondos ápolás, a nyugodt, gondtalan légkör. A George Sanddal töltött években alkotja — saját bevallása szerint is — legjobb darabjait. Az első években örömét, boldogságát, a későbbi évek folyamán pedig bánatát, fájdalmát váltja fel muzsikára. George befolyá­sa alatt születik az As-dúr polonéz. a B-mol! szonáta, a H-moll^ szonáta, a Bölcsődei, az F-moll fantázia, a nocturnok, etűdök, mazurkák, balladák és scherzók egész sora. De, ami együttlétükre jellemző, Chopin egy művét sem ajánlotta George Sandnak. Egészségi állapota egyre rosszab­bodik. Az orvosok déli éghajlatot ta­nácsolnak. George Sand elhatározta, hogy a telet nem töltik Párizsban. Egy Spanyolországhoz közeleső sziget­re, Majorcáre utaznak, ahol egy Val- demosa nevű régi kolostorban vesz­nek ki lakást. Bár Chopin állapota egy kicsit javult, szobáját még sem hagyhatja el. Testét betegség gyötri, de ő szétroncsolt, beteg tüdővel is dolgozik és halhatatlan szerzeménye­ket alkot. Befejezi egy régebben megkezdett balladáját, két polonézt és két nocturnot. Egy nehéz beteg­ségi rohama után, halálérzetében meg­írja a Gyászindulö-t. Talán különösnek tűnik, hogy a Majorcán alkotott müveiben nem tük­röződik vissza a sziget egzotikus szépsége, bája és varázsa. De hiszen mit látott mindebből" Chopin ? Ö csak szobája ablakából láthatta a pábna- és cédrusfaerdőket, a narancs- és citromfaligeteket és a szigetet mosó, morongó tengert. Ő a lengyel falva­kat, erdőket és mezőket látta szemei e'"tt. * Az elkövetkező években felváltva hol Párizsban, hol Nohantban élnek. Ezekben az években nyilvánul meg és forr ki legerőteljesebben Chopin kivá­ló tehetsége, zeneszerzői géniusza. * Azonban a kellemes, otthonias kör­nyezet lassan pokollá változik Chopin számára. Az évek múltával mindjob­ban kiéleződik az ellentét a férfias, erős George Sand és a nőies, finom Chopin között. George Sand megelé­gelte e betegápoló szerepét Chopin mellett. Már elfelejtette, hogy életét az ő meggyógyításának akarta szen­telni. Zajos, mozgalmas életre vágyott, s mit nyújthatott neki Chopin, ez a testben-lélekben összetört beteg em­ber? Csak alkalmat keresett, hogy elhagyhassa. Tíz évi együttlét után elváltak. * Chopint nem is annyira fájdalmasan érintette az elválás, mint kellemetle­nül. Megszokta a kényelmet s azt, hogy tartozik valakihez. Most egy­szerre egyedül maradt. Elhagyottnak érezte megát. S szinte meglepődik, hogy milyen rossz anyagi helyzetben találja megát. Mégegyszer megízleli a sikert, az ünneplést. Londonban Viktória király­nő előtt ad hangversenyt., játszik Manchesterben, majd Skóciában Gias- gowban és Edinburghban. Sikert-si- kerre arat, de betegsége egyre jobban kínozza, nagyon árt neki az angliai nedves levegő. Visszafelé még egy hangversenyt ad Londonban, de olyan rosszul érzi megát, hogy egyedül nem bír felmenni a lépcsőkön, fel kell őt vinni a hangversenyterembe. Óriási sikere van, a közönség tombol, s ahogy Chopin .a zongorára támaszkod­va meghajol, vércsepp esik a zongora fehér billentyűire. Ez az utolsó hang­versenye. * 1849. október 30. Párizs. Először hangzanak fel a Gyászinduló taktusai. A koporsó fölött, Chopin végrende­letben meghagyott kívánságára élének­lik Mozart „Requiem”-jét. Azután lengyel honfitársai rászórják azt a marék lengyel földet Chopin koporsó­jára, amit annakidején,, amikor örökre elhagyta hazáját, barátai búcsúzóul adtak neki. Nemcsak tökéletes zongoraművész, zseniális zeneszerző volt — mondotta róla Liszt Ferenc — hanem még sok­kal több — Chopin volt. GERŰ KATALIN (ßumeAaufy Valódi történet után írta: JANUS EMIL Trabke Helmut nyugatnémet könyv­kiadó nyugtalanul járkált fel és alá. A reggeli nem ízlett neki, hálóöltönye akadályozta a mozgásban, a szőnyeg széle makacsul beleakadozott papu­csába — ma minden más volt, mart máskor. Mogorván, felesége kérdésére feleletet sem advr ment dolgozószo­bájába. Miért kellett ennek megtörténnie — gondolta. Az ember él, dolgozik, örül az életnek — és akkor jön az ostoba balszerencse és az egészet el­rontja. Minden tegnap kezdődött. Az ő la­kásában. Trabke Helmut házában egy lövés dördült el. Ige. . egy valóságos lövés. Aztán egy második, harmadik... A lövéseket üvegcsörömpölés követte. Trabke kifutott 3 szobájából és majd kővé dermedt. Egy berrikád mögött, melyet két szék képezett, feküdt a földön Rudi, az ő egyetlen, forjón szeretett fia. Fején papírsisok, kezében p:szto!y. A szoba jobbsarka teleszórva az állótükör szilánkjaival, az ablakon két lyuk tátong, a kalit­kában holtan fekszik a kanári. Az első pillanatban Trabke Heimu- tot elfutotta a méreg. De a pisztoly fekete torka és fiának fenyegető sze­me arra kényszerítették, hogy gyor­san az ajtó mögé vonuljon vissza. A halálra!jedt apa csak egy keskeny nyílást hagyott ez ajtón és kívülről kezdte rábeszélni a hadfit, hogy tegye le a fegyvert. „Papa, te igazán kedves fickó vagy, de nem érted, mi az a háború. De én értem, idenézz!” Bum, bum, dsuin! A másfélméter átmérőjű elegáns ál- lólámpábé! nem maradt egyéb, mint a hosszú szár és ez üvegszilánkok a padlón. Felhangzott Rudi 06engő kacagása. „Ne ijedj meg, papa, téaed nem bántalak — az én golyóim csak a vörösöket találják”. Végül is a kis gengszter engedett hozzátartozói kérésének, akik a lár­mára. összefutottak és elállt a tűz. A pisztoly átkerült az apa kezébe. Trabke úr nem szokta fiát meg- büntetni. Azt tartotta, hogy a gye- , reknek szabadon kell fejlődnie. De azt nem akarta, hogy a fiából katona legyen. Bármilyen különösen is hang- I zik, a kiadó egészen más elvek és , tradíciók szerint nevelte gyermekét.! mint amilyenek ma Nyugat-Németor- j szágban uralkodnak. Trabke nem ékért; ! új háborút. Még csak nem is gondolt ’ ! rá. A gyermekkönyveket és elbeszé­léseket gondosan válogatta ki fiának. 1 Azoknak a könyveknek, amelyek kia­dásában megjelentek, több mint 90 ! százaléka meg volt tiltva, Rudi szá- , mára. / Fia könyvtára nagyobbrészt olyan j könyvekből állott, amelyek ott, odaát, | Kelet-Németországbam jelentek meg. ahol olyan dolgok történtek, melye­ket Trabke nem érteti. Ö nem okürt semmit sem tudni arról az életről, amely a Német Demokratikus Köztár­saságban folyik. A politika nem ne­kem való — szokta mondani. Ő csak kiadó volt és ő kiadott minden köny­vet, amelyik zsebének hasznot je'en- tett. De a keletnémet kiadók könyveit szívesen olvasta. Sőt, gyakran olvasóit fiának Vitalij Bianki szovjet író ..Er­dei újság”-jáből. amely oly csodála­tosan beszél a gyermekeknek a ter­mészetről. Igen, Trabke Helmutnek volt oka arra, hogy gondolkozzon. Mély pár- násszékben ült és nem vette észre, hogy cigarettájából a hamu a szék támlájára esett és hálókebátjának az ujját beszennyezte. Felesége lépett a szobába. Röpke pillantást vetett a karcsú, még fiatal Helgára és felébredt töprengéséből. „Helmut! — szólt a felesége. Rudi szobáját át kell néznünk. Ma reggel mesélte a nagymamának, hogy eltette az öt legnagyobb golyót, hogy Schan­ke Henzit, a barátod soffőrjének a fiát lelőjje. Az a fiú ingerkedett vele és megvert parancsnoknak nevezte őt. Összeverekedtek és Rudi húzta a rövidebbet. Azért akarja, ahogy ma­gát kifejezte, ezt a vörös soffőrt les­ből lelőni. „Félek, hogy valamit elkövet. Teg­nap rám, saját apjára célzott”. Átkutatták Rudi szobáját, ahonnan egy egész fegyvertár került eto. Vol­tak ott tankok, páncélautók és ágyúk, rendesen működő játékszerek, amelye­ket Helga férje tudta nélkül vásárolt a gyereknek. De találtak két piszto'vt és több csomag töltényt is. amelyek ismeretlen módon kerültek az ifjabb Trabke íróasztalának a fiókjába. Amint Rudi hazajött az iskolából, apja magához hívta a dolgozósz má­jába. A gyerek felmászott egy székre és várakozóan tekintett apjára. Ho­gyan is kezdjem — gondolkozott Trabke tépelődve. Hogyan vegye rá Rudit, hogy mindent elmondjon? A gondolatok egymást kergették agyá­ban. Rudi azonban váratlanul apja se­gítségére sietett. „Tudod, papi! Alaposan elintéztük máma e vörös Hanzit!” Trabke lélekzete elszorult: Mi tör­ténhetett már megint? „Reggel korábban mentünk és min­dent előkészítettünk. Amikor rnár mindnyájan a padben ültünk és Hat:zi a tollát a tintatartóbe mártotta, egy nagy durranás — és tinta Hanzmek az orrába és a szemébe freccsent. Csuda jót nevettünk, amikor a meg­ijedt soffőrgyerek szörnyű tintásén, bőgve szaladt ki ez osztályból!” „Rudi, meséld el nekem, honnan vetted a pisztolyt!” „De, papa, ne vedd el! Add becsü­letszavadat, hogy nem fogod elvenni!” „Jó, jó, Rudi, de először mondd meg, hogy honnan .. „Ismered Ottót? Azt a görbét. Az egyik szemére megvakult, amikor egy régi feu-kettőt a levegőbe eresztett. „A Posse fiát gondolod? Ismerem”. „Nohát őtőle kaptam a pisztolyokat egy páncélosért cserébe. Ö mondta, hogy az embernek úgy kell tudni lőni, hogy mindig biztosan találjon. Bor­zasztó kapzsi. Azt is mondta, hogy Németországnak rövidesen ismét lesz­nek katonái. De, ha nem tudunk lőni, nem vesznek be bennünket”. „De, miért ölted meg a kanárit?” „Ejnye pepi, de nehéz felfogásod ven! A kanári olyan kicsi! Egyszer lőttem és nem találtam. De azután közelebb mentem és ekkor már talál­tam. Az embernek egy kanárimadarat is el kell találni messziről. Ez van a könyvekben”. „Melyik könyvben olvastad ezt Ru­di? Megvan az a könyv?” „Természetesen papa, mindig ma­gammal hordom. Borzasztó érdekes könyv. — Egy katona hazajött Ko­reából. Elment egy régi barátját meg­látogatni. Az, azonban nem volt ott­hon. Ekkor Bob szörnyű mérges iett, megivott egy üveg whiskyt aztán ki­húzta a pisztolyát és elkezdett lövöl­dözni a szobában. Szétlőtt két lám­pát, agyonlőtte a kanárit és a macs­kát. Aztán felfutott a lépcsőn és agyonlőtte a kutyát és a négy szom­szédot. Amikor a rend rség odafutott és le akarta tartóztatni. Bob Smiles lelőtt két rendőrt (ugysnis mester'ö- vész volt), a többi pedig elfutott. Aztán Bob tiszt lett. Remek, papi, nem igaz?” „Rudi, mutasd azt a könyvet! Mi­féle gazember ad ki iskolásgyermekek számára ilyen könyveket?” A gyerek kihúzott táskájából egy vékony kis könyvet és apjának nyúj­totta. Trabke Helmut a borítólapra nézett, amelyen egy hetyke fiúcska kérkedett khakiuniformisban, kezében pisztollyal. Kinyitotta az első oldalon, szemével gyorsan átfutotta a sorokat. Feje erőtlenül esett a szék támlájára. Lent ez állott: Trabke Helmut kia­dása. (A „Tägliche Rundschau”-ból) Felhívás A Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes újabb tagokat vesz fel. E célból a következő helyeken és időben lesznek megtartva a fel­vételi vizsgák: BRATISLAVÄB.AN: 1954 X. 26. és 27-én 9—15 óráig az Ifjúsági színházban (Divadlo mladych) Dunajská 48 sz. alatt NYITRÁN: 1954 XI. 2. és 3-án 9—15 óráig a Csemadok kerületi tit­kárságán Sztálin-tér 14. sz. alatt. LOSONCON: 1954 XI. 2. és 3-án 9—15 óráig a Vigadó nagytermében TORNALJÄN: 1954. XI. 4. és 5-én 9—15 óráig a Csémadok járás' titkárságán Osvetovy dóm). KASSÁN: 1954 XI. 2. és 3-án 9—15 óráig a Csemadok helyicsoport kultúrhelyiségében, ul. Národného povstania 30/1. KIRÄLYHELMECEN: 1954 XI. 4. és 5-én 9—15 óráig a Népmíive- lödés házában (Osvetovy dóm). írásbeli jelentkezéseket küldje be minden érdeklődő e hó végé g t> következő címre1 NÉPES igazgatóságának, Hody-galántai járás. A jelentkezőknek felvétel esetén megtérítjük a teljes útiköltséget. Magyar dolgozók! Jelentkezzetek a Csehszlovákia; első magyar hiva­tásos népművészeti együttesbe, ahol rendes ellátásotokról, fizetésetekre' és szakmai képzésiekről gondoskodva lesz. Az énekesektől és táncosoktól csak rátermettséget, adottságot, jő hallást és ritmusérzéket követelünk meg, a zenészeknél feltétel a jő kottaismeret. Az együttes igazgatósága

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom