Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-10 / 54. szám

1954 iűliuP 10. 01 IFJÚSÁG Hozzászólások a „Tegyük meg hát44 vitához Diószeg magyar lakossága mindig nagy érdeklődést mutatott a magyar kulturális élet iránt. 1945-ig is nagy könyvtárunk volt, melyet nagy szám­ban látogatott az olvasni szerető ma­gyar lakosság. A magyar könyvállo­mány egyrésze a háború alatt tönkre ment. a helybeli könyvtár hiányát ma már helyre hozhatnánk, hiszen a la­kosság is megfelelő érdeklődést mutat a magyar könyvek iránt. Különösen a csehszlovákiai magyar írók művei érdekelné közönségünket. Természe­tesen közszeretetnek örvendenének a klasszikus magyar írók és a jelen­legi magyarországi írók művei is; Ol­vasótáborunk azonban aránylag kicsi, mivel a magyar könyvek propagálása gyenge, süt mondhatnánk azt is, hogy magyar könyveket egyáltalában nem propagálnak. Elég itt rámutatni arra a tényre, hogy a helyi Kniha n. v. kirakatában vannak ugyan magyar könyvek, de hä az üzletbe belépi) vá­sárló tájékozatlan, akkor az is marad, mert az elárusító nőtől a magyar és a magyarra fordított irodalomról sem­miféle felvilágosítást nem kap. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy az üz­letvezetőül) magyarul egyáltalában nem tud. Igaz. hogy a Slovenská Kniha által kibo-sájtott könyvismertetőben a szlo­vák könyvek mellett a magyar köny­veknek is figyelmet szentelnek. Ezek a kis propaganda füzetek azonban a könyvesboltból ritkán kerülnek meg­felelő helyre. Gyakori eset. hogy csak az elemi iskola alsóbb osztályainak tanulói kapják a „Knihától” jutalom­ként. Természetes a gyermekeket a füzetben elsősorban a képek érdeklik és persze a gyermekek nem fogják felhívni a felnőttek figyelmét a könyv- újdonságokra. így nem növelhetjük az olvasótábort. A helybeli könyvtár eléggé látoga­tott, de a könyvtáros sem dicsekedhet azzal, hogy jól propagálja a könyve­ket. Azt ajánlanánk tehát, hogy a Slovenská Kniha propaganda füzetét a megfelelő helyeken terjessze. A. köny­vesboltban pedig valamilyen formá­ban hívják fel az olvasók figyelmét a magyar és szlovák könyvújdonsá­gokra. A diószegi magyar tanítók Eddig arról volt szó, hogy szinte or­szágos viszonylatban tény az, amit Török Elemér „Tegyük meg hát” című cikkében megállapított. Vagyis: könyv­tárainkban a csehszlovákiai magyar íróktól alig van könyv, drágák a hazai magyar könyvek és az olvasóknak ál­talában gyenge a kapcsolatuk a hazai magyar irodalommal. Erről vitázunk. Keressük a hibákat. Es keressük a megoldást is. A vitának eddig az az eredménye, hogy rámutattunk a SÍ-venská kniha szervezési és propaganda munkájának hiányosságaira, melyek valóban orszá­gos jellegűek. A könyvtárosi munka fogyatékosságait is feltártuk. A meg­oldás jó részét tehát “zek nyomán fel­lelhetjük. Valamiről azonban elfeledkeztünk. Mégpedig a csehszlovákiai magyar .rók és dolgozók között fennállt kapcsolat- "roT. Ezen a téren is akad javítani való. Ritzkó elvtárs a múltkori hozzászólá­sában már említette azt a jelenséget, hogy „nem ismerik a dolgozók íróinkat” És ez Így is van. Hibás e téren a Slo­venská kniha — kétségtelen. Hibásak a könyvtárosok — ez is igaz. De hibá­sak az írók is. Vagy pontosabban meg­fogalmazva: maga az Írót- Szövetsége! Hány Irodalmi vitaestet rendeztek eddig vidéken? Egyet sem! Eddig ilyesmi csak Bratislavában volt. Hány­szor jelentek meg Íróink a vidéki kul- túrversenyeken ? Ritkán. És akkor Is csak úgy, mint szerkesztőségük „kriti­kusai”, de sohasem gazdagították sze­mélyes közreműködéseikkel a műsort. Hát az üzemi és falusi „Könyvhetek” alkalmával milyen munkát végzett az írók Szövetsége? E téren bizony csak az üzem) propagandisták és a falusi tanítók dolgoztak ezideig. Az olvasó­köröket meglátogatták íróink? Itt-ott. Váratlanul, egy kis „riportanyagért”, de sohasem úgy, hogy a kör felkészül­hetett volna a látogatásukra. És hány irodalmi kört szerveztek íróink ? Nem tudunk egyről sem, pedig már hallot­tunk arról, hogy hogy a Szovjetunió­ban milyen szép eredményeket értek el az irodalmi körök. Ezek a fájó hiányok, melyeket íróinknál — főleg fiatal íróinknál — tapasztalhatunk, nem utolsó sorban élet és munkakörülményeikkel magya­rázhatók. Legyünk igazságosak: a bra- tislavai hivatalszobák, de még a szer­kesztőségek sem alkalmasak arra, hogy íróink az említett hibákat orvosolhas­sák, közben pedig az épülő ország nagy élményeivel is megajándékozzanak ben­nünket. Ez utóbbi tisztára irodalmi probléma igaz, de érinti az olvasót is, mert az Is látja, hogv fiatal íróink al­kotótevékenysége, fejlődésük üteme nem olyan gyors, mint ahogy azt re­mélték. Sürgősen változtatni kell tehát nemcsak a Slovenská kniha és a könyv­tárosok munkamódszerén, de az írók Szövetségének megrönzött szokásain is. A tábortűz mégis meglesz A pionírvezetőnek találékonynak kell lennie. Néha megesik, hogy valami­lyen akciót, műsort szépen előkészí­tünk, közben rosszra fordul az idő s terveink füstbe mennek. Főleg a nyá­ri időszakban gyakoriak az ilyen ese­tek. A pionírvezetőnek ebben a hely­zetben is fel kell találnia magát. Ha­sonló esetről szól G. Szavinyíkova írá­sa, amely példaként szolgálhat minden pionírvezető számára és ezért közöl­jük belőle a következő részletet. .. Ha a pionírvezető nem tudja belevinni a gyermekekkel való mun­kába az alkotás tüzet, akkor az üdvös elgondolások csupán elképzelések ma­radnak. Hiába viseli akkor a pionír­vezető nevet. Fontos, hogy magát a vezetőt is szórakoztassa a munka, hogy szeresse a gyerekeket, ismerje lelki­világukat. Ha a raj játszik, játszón együtt a gyermekekkel. Ha útra ké­szülnek. érezze magát utasnak, új földrészek kutatójának. Ha síelni men­nek, menjen velük. Tudjon úszni, modellt készíteni, ismerjen sok-sok dalt, mesét. Az ilyen vezetőt szeretik a gyerekek! Idén nyáron, az egyik városi tábor, ban éjszakai tábortüzet akartak ren­dezni a szigeten. Ezt a titokzatos ne­vet adták neki: Sz. B. T. (Szigeti Ba­ráti Társaság). Vezetőséget választot­tak és minden iskolába meghívót küld­tek. Ez állt a levélben: Ha barátokkal akarsz éjszakai tábortűznél találkozni, gyere el 11 órakor az iskolába. Sz. B. T. vezetősége. A gyerekek lelkesen azon gondolkoztak, vájjon hogyan te hetnék ezt a találkozót minél érdeke­sebbé. Elhatározták, hogy koszorúkat készítenek a bajnokok számára (meri különböző versenyeket terveztek kunyhót állítanak fel a Szigeti Baráti Társaság zászlajával és még számtalan más ötlet merült fel. Ezekben az előkészületekben a gye rekekkel együtt vett részt a vezető is Azon a napon, amikorra a tábortüzet tervezték, már jókor kiment a szi­getre egy csapat pionír, hogy megte­gye az előkészületeket. A többi gyer­mek egyenesen az iskolából ment vol na a szigetre. De estére váratlanul rosszra fordult az idő, megeredt az eső. Szél rázta a fákat, zápor csapott az arcukba. A pionírok azonban megbeszélt időben ott voltak az isko■ Iában. A? egész első emelet megtelt gyerekekkel. A vezető látta, hogy a tábortüzet nem lehet megmlósítani. Mit tegyen? Mondja le az egészet? Hasonló esetben gyakran tesznek így és elrontják a mulatságot. Ám a ve­zető máskép döntött. Tudta, hogy minden kérdésben a pionírokkal együtt kell határoznia, nehogy megrendüljön a gyerekek bizalma a csapattal szem. ben. Azonnal összehívta a vezetőséget és így szólt hozzájuk: „Gyerekek < Társaink a szigeten vannak. Haladék­talanul meg kell szerveznünk a men­tő-expedíciót." Hooy felragyogott a gyerekek sze­me! Mindegyik első akart lenni! _ A nagyobb pionírok elmentek a tanító, koros zomolistával, de a vezetőség együtt maradt. A pionírvezető aztán azt ajánlotta a pioníroknak, döntsék el maguk, megtartják-e a tábortüzet, igen, vagy nem. A vezetőség tanács­kozott és úo-‘ döntött, hogy a tábor­tüzet majd máskor fogják megvalósí­tani. Ezután az iskolában mindnyájan megvárták a mentőexpedíció vissza.. térését. Megbízást adtak a meteoroló­gusoknak, figyeljék az időjárást, áz időjárásjelentést, valamint a mentő- expedíció lefolyásáról szóló tudósítást hangszórón át közölték a gyerekekkel. Milyen meglepően hangzottak ezek a szavak: „Az Sz. B. T. vezetőség rend­kívüli közleménye. Társaink megme­nekültek. Minden értékünk biztonság­ban." Az utcán öml i az eső, de az isko­lában balalajka és ének szólt. A gye­rekek h. 'ata ünnepien emelkedett volt. Mindenki tudta: A tábortűz meg­lesz. Ha nem is éppen ma. de feltét­lenül meglesz. Másnap bejött az egyik lány édes. anyja az iskolába. — Mivel szórakoztatják itt a gyere­keket, hogy az én lányom nem akar vidéki táborba menni? Kezemben a beutalás, de ő egyre csak sir .. íme egy példa arra. hogy mennyire magához tudja kötni a pionírvezető . gyerekeket ha ő maga is velük örü és ha tudatában van annak, hogy 1 látéknuk milyen óriási a nevelŐhatásu Nem lehet jó vezető az, aki közöm­bös ,'s gépiesen végzi a pionírmunkát. Mindezek a szemrehányások, hibáz- tatások pedig jogosultak. Fiatal íróink sorában sokatigéró tehetségeket látha­tunk; elvesztésük nagy nemzeti kár lenne. De jogosultak azért is, mert a történelem folyamán még soha annyi erkölcsi és anyagi lehetőséget nem adtak íróinknak a dolgozók nevelésé­hez és irányításához — mint ma. íz Írók még soha annyi segítséget, meg­érdemelt, vagy előlegezett bizalmat nem kaptak — mint most, népi de­mokráciánktól. A csehszlovákiai ma­gyar irodalomért tehát elsősorban ók felelősek s csak aztán a Slovenská kniha és a könyvtárosok. A hiányok felszámolása, a csehszlo­vákiai magyar irodalom felvirágoztatá­sa valamennyiünk érdeke, hisszük te­hát, hogy az írók Szövetsége is kive­szi ebből a munkából a nr>ga részét. Az üzenet: tegyük meg hát! — ne­kik is szól! HAJDO ANDRÁS Foglalkoztunk az Űj Ifjúság 48. szá­mában megjelent ,,Tegyük meg hát" című cikk problémájával és a Slo­venská Kniha válaszával is. Valóban igaz az az állítás, hogy jcevés az ér­deklődés a hazánkban élő magyar, írók művei iránt. Mi lehet ennek az oka? A Slovenská Kniha nemzeti vállalat valóban megteszi azt. amit elegendő­nek lát. és kiadja a „könyvujdonsá- gok” című füzetet. Csak most az a kérdés, hogy ki olvassa ezt el? A főhiba pedig az, hogy a könyv­tárak sem szerzik be új íróink köny­veit. Azzal indokolják, hogy a dolgo­zók nem olvassák őket. — A somorgai járásban sok könyvtár van. de egyet­lenegy könyvtáros sem vásárol a csehszlovákiai magyar írók könyvei­ből. Nem ismerhetik és nem olvashat­ják például Petrőci novelláit, vagy Bábi és Dénes verseit, amikor azok üzleteink polcán porosodnak. Nagy érdeklődést tánusítanak pél­dául Veres Péter „Három nemzedék", ,.Szegények szerelme" és „Almáskert" című könyvei iránt. A szovjet írok művei iránt is nagy az érdeklődés. A magyar fordításban megjelent szlovák írók könyveit is egyre többen olvas, sák. Meg kell ismertetni és meg kell sze­rettetni íróink alkotásait a navról- napra szélesedő olvasótáborral és ezen a téren a főfeladat a vidéki és a vá­rosi könyvtárakra hárul. A sotnorjai könyvesbolt dolgozói ■Qtulélt Nagy köházak közt fut, zenél, suhan a júliusi szél s elhozza nekem minden évben a termő földek illatát. Villanást megtorpan léptem s behunyt szemmel felidézem gyermekéveim sok nyarát. Emlékeinket, hogy vonzza, mily döbbentő közelhozza a szálló illat. Oh szagok! Átölel, befon a varázs, falum határában vagyok, köröttem súlyos asztagok, az élet: aratás ... ,Nyisd ki babám az ajtót‘ Ha tudomásom lett volna arról, hogy szemrevaló kislány a somor- jai könyvtáros, meglehet, hogy el. énekeltem volna ezt a népdalt, de mindenesetre eredmény nélkül. Így a könyvtáros személye szá­momra homályban maradt. Az ajtón hatalmas tábla jelzi, hogy 16—19 óráig nyitva. Valóban négykor nyitva volt a könyvtár. Elintéztem a dolgaimat és félöttől hat óráig azzal szórakoztam, hogy a könyvtárost vái tam. Igaz, hogy ezalatt az idő alatt csak öten-hatan keresték, de ez nem lehet indok a távolmaradásra. Nagyon helyes volna, ha a könyvtárosok nemcsak azért töltenék be ezt a helyet, mert elvállalták, vagy mert beül­tették Őket oda. hanem igyekezné­nek feladatuknak is eleget tenni. A könyvtár necsak ,,dísz” legyen, mint ezt Somorján tapasztaltam, hanem valóban a nép szórakozását és tanulását biztosítsa. F. P. Néhány szó a vidéki lapokról a nyár, ORDÖDY KATALIN Egyik előző számunkban foglalkoz­tunk az ógyallai járásban megjelenő „Üj Földműves” című újsággal. Ebben az újságban mutatkozó hiányosságok nem egyedülállóak, más magyar újsá­gokban is megtalálhatók. Mai számunkban a nagymegyeri já­rásban megjelenő „Szocialista Falu” című újság egyik számát ismertetjük. 1954. április 30-án megjelent számá­nak minden cikkében találhatunk olyan mondatokat, amelyeknek se vége, se hossza. Ez egyaránt vonatkozik terje­delmükre és értelmükre is. Idézünk néhányat. A „Május 1. a dolgozók ünnepe” cí­mű cikkben olvassuk: „Ezen anapon fiatalok és öregek lép­nek fel tüntetni városaink és falvaink utcáin s megmutatni így szilárd aka­ratukat, kiépíteni a szocializmust ná­lunk, kinyilvánítani . szeretetünket és odaadásunkat a mi szülő Csehszlovák Kommunista Pártunk iránt, amely a dolgozó népet már több évtizeden át vezeti állandóan előre mindnyájunk szebb és jobb életéért”. Egy másik mondat: „Már előkészületben ezen a valóság­ban legdemokratikusabb választásokra, amelyeket nem lehet összehasonlítani a kapitalista államokban történő vá­lasztásokkal a mi Kommunista Pártunk által vezetett dolgozó népünk még job­ban tömörül a kormány és a nemzeti arcvonalhoz a munkások, szövetkeze- tesek, kis- és középparasztok és dol­gozó értelmiség szétválaszthatatlan egységébe”. Az alábbi két mondat elrettentő példa arra, hogyan lehet megtépázni szép anyanyelvűnket. „1954 május 16. napján lakosságunk nemzetiségi, felekezeti és nemre való külömbség nélkül daáll a szavazó lá­dához, hogy átadják szavazatukat a nemzeti bizottságba jelöltekre, akiket a Nemzeti Arcvonal javasolt a politi­kailag legfejlettebb munkások, szövet- kezetesek és többi dolgozók soraiból, akik oly felelős munkájuk mellett tel­jes mértékben tudják érvényesíteni p rtunk és kormányunk múlt évi szept. 15-i határozatait azaz állandóan emel­ni dolgozóink anyagi, kulturális élet- színvonalát”. Beszélhetünk itt legalább némi kö­vetkezetességről, alaposságról? Aligha! Mennyi gondolat értelmetlen összesű­rítése egyetlen mondatban! Milyen ha­tással lehetnek hasonló cikkek az ol­vasókra? Vagy elolvassa végig és be­lefájdul a feje amíg sikerül az értel­met kibogoznia, vagy az egyszerűbb megoldást választja és sarokba dobja az újságot. S ez indokolt is lenne. Fontos ismételten leszögeznünk, hogy a járási lapok nagyon felelősségteljes feladatot teljesítenek. Ezért nem elé­gedhetünk meg azzal, hogy a rendel­kezésre álló néhány oldalt bármiféle anyaggal tölt ük ki. S ami szintén lé­nyeges: e közölt cikkek helyesírási szempontból is kifogástalanok legye­nek. Ez alapvető követelmény. Csupán egy-két dolgot említünk. Az egyik helyen „nemzeti arcvonal” (kis­betűvel), néhány sorra! lejjebb már „Nemzeti Arcvonal", „Szavazó láda” — láda, amely szavaz ..........fiatalok és öregek lépnek fel tüntetni városaink és falvaink utcáin ...”. Fellépni lehet a színpadon — ezt pedig színészek te­szik. Egy másik helyen olvassuk: „...a nemzeti bizottságokba történő válasz­tások az építkezési sikerek felett a la­kosság büszkeségének nyilatkozata le­gyen ..Mi eddig még nem hallottuk a lakosság büszkeségét nyilatkozni, le­het, hogy a cikk írója ebben megelő­zött bennünket. „Május elsején a világ dolgozói ün­nepén, milliók és milliók mutatják meg erejüket a felfegyverzett kizsákmá­nyoló rendszer diktatúrájával szemben, amely erő először győzött Oroszor­szágban az Októberi Szocialista Forra­dalomban”. Nyakatekert mondat, amely­nek értelmét elég kibogozni, ha egy­általán lehetséges. „Mind ezen hiányosságok vagy pe­dig, akik félvállról veszik a munkát, ezért kétségtelen, hogy a gazdaság is jelentős károkat szenved”. Ez a mon­da* értelménél fogva rejtvénynek ;s beillene. Nem hihető, hogy ez egyszerű olvasó megértse, mit akar a sorok író­ja mondani. Az itt felsorolt hibák egyetlen olda­lon találhatók meg. De lehetetlen len­ne egyetlen cikkben minden hibát fel­sorolni. Ezen az oldalon hét cikket helyez­tek el. A hét közül öt cikk utolsó mondatai parancsoló hangon szólnak az olvasóhoz. Ezenkívül a cikkekben sok a frázis. Ez nagyon ártalmas je­lenség. A frázisokat rendszerint ott pillog tátják leginkább, ahol hiányoz­nak a konkrétumok, vagypedig a meg­lévő hiányosságokat akarják palástolni. A cikkek frázisszerűsége ellen komo­lyan harcolni kell. Ez nemcsak untatja az olvasót, hanem ellenszenvet vált ki belőle. Az olvasó neon a levegőben lógó nagy szavakra kivánosi, nanem az egy­szerű valóságra. Helyesebb nyíltan rá­mutatni a hiányosságokra, mint azokat frázisokkal, mellveréssel fedni. Az a cikkíró, aki a szocializmust, mánkat dicsőítő szólamokkal, nagy, de üres szavakkal akar tartalmat adni Írásá­nak, — tö.b kárt, mint hasznot tesz írásával. Az egyszerű embereket sent lehet nagy szavakkal ámítani s erre nincs is szükség. írj’ nk egyszerűen, felesleges szólamok nélkül. Ideje, hogy a vidéki lapokban mu­tatkozó hiány sságoket is mielőbb fel­számoljuk. Ez mindenekelőtt a járások feladata lesz. Egyetlen járás vezetősé­ge számára sem lehet közömbös, hogy milyen újságot adnak olvasóik kezébe. A sajtó hatalmas fegyver, amelyet si­keresen használhatunk szebb holna­punkért vívott harcukban. Ezt a fegy­vert azonban gondosan kell ápolnunk, hogy sikeresen alkalmazhassuk. Amely járás ezt elhanyagolja, vagy közömbös iránta, az közömbösségével akaratlanul is kártékony munkát végez. ZSÍLKA LÁSZLÓ Ukrán és magyar népművészek fellépése Kassán Kassán, július 3—4-én, a Csehszlovák-Szovjet Barátság Szövet sége által rendezett — már hagyományossá vált — nyári bé­ke-ünnepségek keretein belül a szabadtéri színpadon fellépett csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes és az ukrán ének- és táncegyüttes is. Képünkön a dunántúli „üveges tánc' bői látunk egy jelenetet. A kassai szabadtéri színpadon a béke-ünnepségek keretén b feliépet az ukrán táncegyüttes is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom