Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-10-16 / 82. szám

— ÚJ IFJÚSÁG 1954., október 16. ^osoh^csoKíKi6K5H-8<^ciKTO^<^cscjKS<^<s<^»<a<»e*íeh<ss0SGH3»®soH^áö<i»csoK»OBa Az indiai vendég dala Lányi Viktor magyar szövege- Andnntino J. Rimszkij-Korstakov zenéje P Dús bércét km-ese rei íik messze Dé - íen FsfJrá";i gyöngyi* Zi»|-ló ler-ger­h, fiatal barátom, — szólt Williams bankár úr ahhoz a fiatalemberhez, aki vele szem­ben ült a fotelben s lábát az előtte lévő széken -pihentette. — Nem, Chawean úr. hallgasson csak figyelmesen és igyekezzék valamit elsajátítani Ön meg­kérte Loty lányom kezét. Ez annyit jelent, hogy a vöm akit lenni. S ennek következtében pénzhez akar jutni. Néhány pillanattal előbb arra a kérdé­semre, hogy van.e valami va­gyona, azt válaszolta, hogy sze­gény s egész vagyona mindösz- sze kétszáz dollárt tesz ki. Williams szétvetette lábát oz asztalon és folytatta: — Ön azt állítja, hogy valamikor én is szegény voltam s még kétszáz dollárom sem volt. Nem taga­dom, de azt is meg'kell jegyez­nem, hogy a maga korában már jelentős pénzösszeggel rendel­keztem. Ezt pedig úgy tudtam elérni, hogy eszem volt, ami magának hiányzik. Úgy tűnik, mintha fészkelOdne. ne zavar­tassa magát. Még figyelmezte­tem, hogy erős néger a szol­gánk. Hallgasson meg figyelme­sen s vigyen rólam példát. Mi­kor tizenhatéves voltam, meg. látogattam nagybácsimat Neb. raskában. Hogy pénzhez jussak, rábeszéltem nagybácsimat, hogy azt a négert, akit meg akartak lincselni, az (I birtokán lincsel­hessék meg. Rendben van, a négert nagybácsim birtokán lincselték meg, de aki szemta­núja akart lenni, fizetnie kel­lett, mert a helyet kerítéssel vettük körül. A beléptidijat én szedtem, s mikor a négert fel­akasztották, a beszedett pénzt magamhoz vettem s még az este tovább álltam. A felakasztott néger szerencsét hozott szá­momra. A pénzen északon föl­det vásároltam és elhíresztel­tem, hogy ásás közben az egyik helyen aranyra leltem. A földet előnyösen eladtam, a pénzt fél­retettem. Említésre sem érde­mes. hogy a félrevezetettek egyike később belém Hitt, mert az a fevolvergolyó, amely jobb­karom csontját ütötte át, két. ezer dollár bevételt jelentett számomra a sebesülés jóvátétele címén. Meggyógyulásom után minden pénzem annak a vallási társa­ságnak részvényeibe fektettem, amely az indiánok lakta földte­rületen volt hivatott templo­mokat építeni. Száz dollárért tiszteletbeli díszoklevelet osz­tottunk, de egyetlen templomot sem építettünk fel. A társaság kénytelen volt be­jelenteni a csődöt. Akkor jelen­tette be amikor egy héttel előbb a vallási társaság részvé­nyeit kicseréltem marhabőrre szóló utalványokkal, amelyek­nek ára éppen emelkedőben volt. Marhabőrök árusítására léte­sítettem vállalatot, amely bőven jövedelmezett, mert később készpénz ellenében adtam el es hitelben vásároltam. Vagyonomat Kanadában ‘öbb bankban helyeztem el és beje­lentettem a csődöt. Becsuktak, de a törvényszéki tárgyaláson olyan furcsákat beszéltem, hogy a törvényszéki orvosok bolond­nak nyilvánítottak és a bíróság felmentett. Előbb azonban a je­lenlévők közt gyűjtést rendez­tek. Ez a pénz elegendő volt arra. hogy Kanadába utazhassak az ott elhelyezett pénzemért. A gazdag brooklyni Hamelst úr leányával megszöktem San Franciskába és így kénytelen volt feleségül adni hozzám mert megfenyegettem, hogy San Ern nciskóban addig fogok vele együtt élni, amíg nem küldhe­Őrizze meg nyugalmát és felel­jen kérdéseimre: — Tett-e már valaha valami érdemlegeset? — Nem. — Vagyona van? — Nincs. — Igényt tart a leányom ke­zére? — Igen. — A leányom szereti önt? — Wen. ­— Nos, felteszem az utolsó kérdést: Mennyi pénz van ma­gánál? — Negyvenhat dollár! — Rendben van, félóránál többet tárgyaltam önnel. Pénz. kérdésben kért tőlem tanácsot. Harminc dollárt kapok öntől. Egy perc — egy dollár. — Bocsánat. Williams úr — tiltakozott a fiatalember. — Semmi bocsánat, — szólt mosolyogva Williams úr és órá­jára tekintett, — harmincegy dollárt kanok, ismét eltelt egy perc. Amikor a meglepődött Cha­wean úr kifizette a kért össze­get. Williams úr öntelten meg­szólalt. — Most pedig engedje meg, hogy felszólítsam: Hagyja el a házamat, mert ellenkező eset­ben kénytelen leszek önt eltá­volítani. •— S az ön leánya? — kér­dezte a fiatalember az ajtóból. — A lányomat nem adom tökfilkóhoz, — jelentette ki nyugodtan Williams úr; — hagyja el a házamat, különben saját fogait lesz szerencséje nyéldesni. — Szép vöm lenne, — mond­ta Williams úr leányának, ami­kor Chawean úr eltávozott, — a te kérőd kivételesen buta em­ber, akinek sohasem lesz esze. — Tehát — válaszolt Loty kisasszony — nincs rá remény, hogy a férjem lehet. — Ilyen körülmények között ez lehetetlen. Amíg valamiféle bölcs cselekedettel nem bizo­nyítja be képességeit, nincs semmi reménye. Williams úr a nagybácsija földjén meglincselt néger eseté­ről mesélt lányának, elmondott mindent, amiről közte és Cha­wean úr közt szó esett. S még hozzátette: — Eleget mondtam az élet számára! Másnap Williams úr üzleti útra ment. Amikor egy hét múlva visz- szatért, íróasztalán a következő levelet találta: Mélyen tisztelt uram! Nagyon köszönöm azt a taná­csot, amelyet egy héttel előbb abban a bizonyos' pénzkérdés­ben adott. Az ön példája any- nyira magával ragadott, hogy tqvollétében Kanadába szöktem leányával, pénztárából minden készpénzt és értékpapírt ma­gammal vittem. Az ön Chaweanja Alatta ez állt: Drága apukám! Kérjük áldásodat s egyben értesítünk, hogy a kasszakulcsol nem tudtuk megtalálni, ezért nitroglycerinnel nyitottuk fel. Lotyd­tem a folyóiratokba azt a szen­zációs hírt, hogy leánya tör­vénytelen gyermeknek az any­ja. Látja. Chawean úr, ilyen vol­tam én, míg ön ezidáig semmit sem cselekedett, amiből arra le­hetne következtetni, hogy értel­mes ember. Ön azt állítja, hogy megmeri, tette leányom életét, amikor nemrégen egy kiránduláson a csónakból a tengerbe esett. Ez ugyan szép dolog, de ez az ön számára semmi gyakorlati hasz­not nem jelent, mert amint mondja teljesen tönkretette va­donatúj cipőjét. Hogy belesze­retett a, leányomba? Hát en szenvedjek ezért, olyan ember­nek legyek az apósa, mint ön; akinek egy csöpp esze sincs? Látom, már megint nyugta­lankodik a fotelben, kérem ont, SZ. MIHALKOV: A csalogány és a varjú Nagy ünnepségre Készül az erdő dalos népe. A csalogány huszonöt éve Dalol mindenki örömére. Egy halom dísztáviratot És üdvözlő lapot kapott. Kihordani sem győzi már A posta-hordó gerlepár. A büszke sas is gratulál. Koncertet ád a madarak kara, Utána társas gála-vacsora. Az ünnepeltet sorban felköszöntik. A felköszöntőt persze dalba öntik. A lelkes ünneplő sereg Viharos éljent csicsereg. Csupán az irigy vészmadár, A varjú károg: — kár, de kár, Hogy nincs igazság mostanában Az erdő-filharmóniában. Én negyven éve károgok, Már tudhatnák a karnagyok. Hogy ércesebben cseng a hangom S előkelőbb a dalos-rangom! A süketfajd is megdicsért És ő sem érti, hogy miért Ünnepük ezt a tökmagot, Amikor — én is itt vagyok!? * Az ünneprontó károgás Nem kimondott madár-szokás Van emberben is egynéhány, Ki károg — mert nem csalogány Fordította: GERÉNYI TIBOR Szovjet technika — tudomány Nyikoláj Ivanovics Pirogov 1. Többek közt ez fűződik a kitűnő orosz sebészorvos mun­kásságához. 8. Hosszú ideig. 9. Dunántúli község. 10. Felém. 11. Hannibal... portás (Hanni­bal a kapuk előtt). 12. BÁL. 14. Fordított villa! 15. Rajzoló­művésznő. 17. Stafétabotot ad á+ 18. Kipusztítással kapcsolat, ban emlegetik. 19. Ver. 20. Ide­gen férfinév. 21. Helyet foglal. 22. Balaton. 23. Minden!!! 24. Létezik. 25. Kemény táblába foglalják a könyvet. 27. Kicsoda — oroszul. 29. Minket — néme. tűi. 31. Genitivus rövidítése. „2. Ilyen film is van. Függőleges: ; 1. A függ. 3. sz. idején nagy érdemeket szerzett Pirogov ez­zel. Itt jött rá arra az elszomo­rító tapasztalatra, hogy a kór. házakban végzett sikeres műté­tek is — sterilizáció hiányában — halálos kimenetelűek. 2. Ma­gyar festőművész. 3. 1852— 1856.ig zajlott le Oroszország és Törökország között. 4. LAE. 5. Magyar király. 6. Harci eszköz. 7. Személyén keresztül. 13. Ne­kem esni. 16. Mekkái asszony. 17. Ruhát csinálni. 25. Bizonyos fajta hangot hallat. 26. Hová — oroszul. 28. Teodor rövidebb ne­ve. 30. Jugoszláv város. Beküldendő a három kiemelt szövegrész megfejtése. (Megfejtése 10 pont). Rejtvénypályázati felhívás Az Üj Ifjúság szerkesztősége a Szovjet Barátság Hónapja e- Iőkészületeinek idején nagyará­nyú rejtvényversenyt indít, a- melyre benevezhet valamennyi olvasónk. A verseny jelszava: Ismerd meg a Szovjetuniót. Rejtvényversenyünket november végén zárjuk. Azok lesznek a győztesek, akik a verseny ideje alatt a legtöbb pontszámot gyűjtötték. JUTALMAK: , 1. díj: Öt kötet értékes szép- irodalmi mű. 2. díj: Három kötet könyv. 3. díj: Két kötet könyv. 4. —10. díj Egy-egy kötet könyv. Minél többen kapcsolódjatok be a versenybe, hogy a győz­tesek között lehessetek. ★ Tudod-e... 1. ... hogyan hívják azt a há­rom szovjet karikatúra raj­zolót, akiket „Kukrinikszi” né­ven ismer a világ? 2. ...hogy ki volt R jepin? 3 ... hogy kit nevez a szovjet nép a „kertek varázslójá­nak" ? 4. ... hogy mikor alakult meg a Komszomol ? 5. ... hogy mikor alakult meg a Szovjetunióban a pionír­szervezet? (Megfejtése 2-2 pont) Tudod-e, melyik híres szovjet írókat ábrázolja fenti két ké­pünk? »Megfejtése 3—3 pont) Kérjük rejtvénymegfejtőinket, hogy megfejtéseik beküldésekor feltűnően írják rá a borítékra: REJTVÉNYMEGFEJTÉS. száll e*óc* • OJ IFJÚSÁG — a CslSz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik hetenként kétszer. Kiadja a Smena a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala, Bratislava, Prazska 9. — Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő Szőke lózsef - Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava Prazska 9. Telefon 227-17, 237-OÍ — Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — Előfizetés egy évre 30 — Kés, félévre 15 — Kés — SB(*S Bratislava száma 419-211-0617 — Hirlapbélyeg engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányító postahivatal Bratislava 2. — Irányító szám 1400-1. — Terjeszti a Postaszolgálat. — Ren del és eket minden postahivatal és minder kézbesítő átvesz. D-51627 ID*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom