Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-10-16 / 82. szám

0) IFiÚSÁG 1354. október 16. Kirándulás a Dnyeperen A ki Gogol: Tarasz Bulba könyvét ** iIvasta emlékszik rá, hogy az öreg Bulba a kievi iskolából hazaér­kező fiait azonnal Zaporozséba indí tóttá Gyors lovaikon átvágtattak a ,Jiatártalan és hullámos gyönyörű szép rnisztákon a Dnyeperig, ott kompra szálltak és háromórai ereszke. dés után a Hortíca.sziget partjaihoz értek. Itt volt a „Szecs” a szabad ko­zákok tábora. Most ugyanezen a vidéken egy au­tóbuszmegálló előtt állok. A sárgafüg. gőnyös autóbusz elején ott a felírás az útirány. Hortica, de nem hosszúba, nuszú, kardos. bőrnadrágos kozákok kapaszkodnak fel a kocsiba, hanem tarkaruhás lányok féhérnadrágos fiúk. nagy zsivaj és nevetés közepette. Va­sárnap van. kirándulni mennek. Nagy a meleg. Én is Dnyeper felé veszem az utamat. A fürdőnadrág már rajtam; felettem hétágra süt a nap Átvágok a vizierőmű félkörén, lassan, sétáim. Balra lent. 40 méteres mély­ben folyik a Dnyeper: jobbra meg — velem egy szinten — mint kisebbfajta tenger, csillog a vízgyűjtő. Ezt a rO méteres szintkülönbséget, a hajdani ,.zuhogókat" használja ki a vizierőmű A vart mentén zsiliprendszer, amin keresztül a hajók lejuthatnak Kievbő 1 — Herszonba-menet. De a betonfallal elkerített zsilip mellett, a folyam ár. jában még ott vannak a zuhogták utol­só nyomai: a nagy sziklaóriások. Köz­tük az egyik valóságos kis sziget. „Katalin karosszéke”, ahogy a nép ne. vezi. Ogy tartják. Katalin cárnö in. nen nézte végig egy karosszékből a kozákok ünnepélyes felvonulását. A partra érve jobbra fordulok a strawd felé. Messziről, látszik az Y- formáju, két oldalra nyúló ugrótorony s végig a part mentén az emberek er. deje. Mintha a víz csapott volna ki. még a száraz homok is hullámzik. Nézem, gyönyörködöm benne, már a vízből kimászva, a parti homokban, s nézném talán késő délutánig, ha elém nem ugrana egy fürge iürdőru. hás lány és nem kiabálna rám: — Kari Karlovics! Magát keressük Jöjjön gyorsan. Itt van Júra — akiről már beszéltünk. Költő, ő is verseket ír, egyetemi hallgató s amellett csóna­kos sztarsina. (ami annyit jelent, hogy a DOSZAAF — ez a mi Hadsereggel Együttműködő Szövetségünknek felél még — viziszakosztályában oktató, jo­gában áü csónakot igényelni s vezeté. sével zöldfülűeket a nyílt vízre vinni) Csónakázni is fogunk. Gyerünk! Tamillá — így hívják a lányt — kézenfogva húz maga után s én me­gyek vele, fürdőző katonák zajos csa­pata között egy csoport lány felé. Már messziről látom, ott nevet Ljúsza, mellette Bella (mindhárman harmad­éves közgazdászok) s hamiskásan néz. nek egy fehéringes, fehérpantallós, frissenkopasz fiatalemberre, aki ha­dar . .. hadonász... egyszóval nagy az izgalom... Így kezdődött. Nem nyújtom hosszúra a szót. A ruhát felkaptam magamra, mentünk a csónakok kikötőhelye felé s hosszabb hányattatás után — miközben egy másik társaság csónakján a vízgyűjtő közepén lévő Leninszigetet is megjár, tűk — végre megkapjuk a hárompár- evezős „sljupkát” (csónakot) és neki. vághattunk a kirándulásnak. Újdonsült parancsnokunk — mint ahogyan a hajóskapitányok nagy utak élőit, évszázadok óta teszik — legény­séget toborzott az evezőkhöz, lehető, leg markosat. Talált is öt diákot s mi­vel hatodik nem akadt, eltekintettek ,.vendég” voltamtól és beleegyeztek, hogy én legyek a hatodik. A legény­séggel együtt — mint hozomány -- két lány is csatlakozott hozzánk: egy 17—18 év körüli — Nádja volt a neve — még fiatalabb barátnője. így tizen- ketten voltunk a dereglyében. Az evezők kinyúltak, megmeredtek a víz felett s egy vezényszóra belekaptak a folyó zöld hátába. Jókat kellett húzni a rúdon s a verseimben néha fellelhe. tő ritmusérzékemnek is hasznát vet­tem, mert itt pontosan be kell tartani az ütemet. Néhány próbálkozás után már röpült a csónak a víz hátán; a lányok a mélyébe húzódva kuncogtak valamin s eszegették az ebéd maradó, kát. Tj gyszer csak kiáltás s az egyik lány széles szalmakalapja kire­pül. Elfújta a szél. Már-már búcsút mondtunk volna neki. de Nádja fel­állt a hajó végére és szép fejessel a kalap után vetette magát Kiváló stí­lussal úszott, hosszú karjai szinte szelték a vizet, a felszínen tutajozó kalapot a fejébe nyomta s mint egy kis motor jött utánunk Utói is ért s már bent ült a nevető lányok között. Biztatni akartém s dicsérni kezdtem az úszását, de aztán abbahagytam, mert felvilágosítottak, hogy Ukrajna egyik legjobb úszónőjét fuvarozom, aki éppen a napokban utazik ismét Kievbe a bajnokságra. A víztükör közepén hosszúkás szi­getféle szürkéllett, rajta vörös tégla, boltozat bukott a hullámok alá. Falu volt itt régen — magyarázták — s mikor az erőművet elkészítették, a feldagadt víz elárasztotta földjével együtt Előzőleg lebontották a háza kát elköltöztették másfele az egész települést, csak egy-egy pinceböltozat alapfal maradt meg. Ez is az. Menjünk el Z elfőni) lúgba! — java­solta Júra. Ez a zaporozsiak kedvenc kirándulóhelye. Az elnevezés „zöld mezőt, ligetet” jelent, úttörőtáborok bújnak itt meg egymás ■ mellett s a gyárak üdülői. A hajó orra a távolban zöldelő fák irányába fordult. Homokos part közeledett felénk, rajta napernyők vasvázai Feljebb a domb tetején házak, kertek kerítések látszottak Egy asszony vizet vitt, két telek között állt a fedeles kerekes, kút Itt-ott már kigyulladt a villany, s amikor „naszádunk" feneke a homo. kon surlódott és tovább nem mehet­tünk, hűvös szellő, a közelgő este szellője nyúlt be hideg kézzel kigom. bolt ingünk nyakán. Jurij Ivanovics kijelölte hogy kik mennek a partra s kik őrzik a sljupkát. Bejelentette hogy most Kari Karlovicsnak úgyis mint magyar írónak, megmutat egy Úttörőtábort. A zaporozsi vizierőmű elektromos központjának úttörőtábora volt ez. Egyszerre 102 qyérmék nyaralt itt öt évtől tizennégy éves korig. Most ép­pen túl a házon, a kertben szaladgál, ták le a vacsorát; idehallatszott a zsi­vaj. Két téglaépület volt a szállás, s néhány faház egészítette ki: az egyik teljes egészében az úttörőszoba volt. Itt kapott helyet a rádió, a könyvtár, a faliújságok, a képek. Az udvaron körhinta forgott olyan erős. hogy mi is ráállhattunk; volt ott' billiard, hinta, homokozó, padok ... Énekszót hallottam az egyik csoport felől Egy tanítónő vezetésével énekel­gettek a gyerekek. Odaültem közéjük néztem és hallgattam őket- Ünnepéi i; re készültek, annak az énekszámait próbálták. Aztán táncolni kezdtek Előbb egy pöttöm gyerek, a legkiseb­bekből lépkedett körbe, kis szökellé­sekkel harmonikaszóra, aztán jött egy másik, aki a földre térdelt s fejét egész a sarkáig hajtogatva, balett, táncot mutatott he. A végén két tíz­éves lány vált ki a csoportból: ők már eseményt, történetet táncoltak el: ősz. szevesztek egy ostoron, kibékültek egy szem cukron, végül az egyik övéből hámott vetett a másikra, s lovacskázva kifutottak a körből. Ügy járták el ezt a táncot,.annyi szívvel, finomsággal, hogy önkénytelenül megkérdeztem, hol tanulják ezt? — Az iskolában■ Népi táncot ts népdalt minden iskolában tanítanak, de ezek még szakkörösök is. Éles füttyszó hasított át a lombok között, a főépület felől. „Esti jelen­tésre, zászlóbevonásra sorakozó!” Szét­rebbent a gyerekek hada, ki ide, ki oda a szállásra futott, hogy kezetmos- son, rendbeszedje magát s néhány perc múlva meg is jelentek piros nyakkendővel az ingükön s álltak kettős sorokban a rrionírszoba előtt. Megszólalt a harmonika s megindult a menet a disztér felé, ahol a szovjet címer felett magas árbocon vörös út. törőzászlót lengetett a szél. Négyszögben álltak fel. A napos ve­zetőnő felolvasta, kik voltak szolgálat, ban aznap, egyeseket a tábor nevében megdicsért s kijelölte a következő napi szolgálatot: a najoost, az ételfel­szolgálókat, a zászló díszőrséget, aztán jelentést kért a csoportok parancsno­kaitól, , A tábor négy csoportra oszlott, ko- rok szerint. Először a legidőseb­bek vezetője lépett ki s tisztelegve je­lentette: „Vezető elvtárs! Első csoport, 34 fő. beteg nincs a csoport alvásra kész ... majd a második, a harmadik s a végén a legkisebbek pöttöm pa­rancsnoka, egy ötéves kislány adta be a jelentést, de megszólítás nélkül. Ők még nem úttörők, nincs joguk az út­törő megszólítást használni. Majd, ha 'megnőnek. — Zászlót bevonni! Harmonika szólt és felcsendült százkét gyerek száján, kicsit hamisan, legalább tíz-tizenöt féle hangon — a szovjet himnusz. A kis torkok fújták: ,,Szálljon szabad hazánk — dicsőség fénye rád ...” a szemek pedig a vörös zászlót nézték, mely még lebbent egyet a világ négy tája felé, biztatást küldve, aztán le­ereszkedett az ének időtartama alatt. Indulót játszott a harmonikás és a gyerekek elmasíroztak a szálláshelyre. Magunkra maradtunk. Meghatódottan néztem az árbocot, melyre naponta két alkalommal százkét gyerek néz. s a fiatal fenyőtörzsön látja lobogni a haza, a szovjetország boldog fiatalsá­ga jelképeit. Már hazafelé mentünk a város vil­lanyfényben úszó főútvonalán, szí­vünkben a szép délután emlékével, de én még mindig őket láttam, rájuk gondoltam — s rájuk gondolok- ma is, ha meglátom az úttörők zászlaját JOBBÁGY KÁROLY (A Szabad Ifjúságból) HIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIItll|llllllf|||||||tHIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIHI|||||Hllltlllllllllll|IIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIII«lllllltllllllll||||lH||tlH „ ■ lllllllllllllllllllllltl..........I ■ Ml I .............. ■ M Hill 111M 11 f 111M111II111II11111 Ilii II11 Ilii ■ IIIIII III M11 Ml ■ III I lllillll Milyen férjet válasszak? Ez a komoly kérdés foglalkoz­tatja a leggyakrabban a fiatal lányo­kat Ne is csodálkozzunk rajta, hiszen ez életbevágó kérdés, amelynek sze­rencsés megoldása döntő kihatású a nő egész életére, boldogságára. A Iá. nyak naqyobb része leginkább a lá­nyok társaságában veti fel nyíltan ezt a kérd' t. Még sokan nem fejlődtek oda hogy édesanyjukkal, vagy közeli rokonukkal őszintén társalogjanak er­ről a kérdésről. így hát rendszerint a barátnők véleménye hat a lányok íz­lésére legjobban. Később azonban, amikor a fiatal lány komoly ismeretséget köt egy fia. tál emberrel, ami rövidesen mély sze­relemmé fejlődik, elszakadnak a öa. rátnők befolyásától. Kimélyül Ízlésük, rendszerint azután érlelődik meg ben­nük, hogy miért is tartják ezt vagy azt a fiút rokonszenvesnek. A kapitalista társadalomban a lá­nyokat a falvakon és városokban egy. aránt olyan elzártan nevelték a szü­lők, mini a melegágy i növényeket. Sok esetben ennek a rosszirányú ne­velésnek volt köszönhető az is, hogy a fiatal lányok „szerencsétlenü” jár. tak. A burzsoázia „tisztességes” lányai az erkölcstelen, szennyes, ponyvare­gények romantikus légkörében épí­tett feite gvárraikban élték le leány, éveiket. Hamis erkölcsi alapon, kon. vencionális hazugságok közepette, na­gyon távol álltak a mindennapi élet. tői. Ezt hangoztatták az akkori realista írók Mikszáth Kálmán csaknem minden írásában, így például az „Ela­dó birtok” című elbeszélésében is ta­lálkozunk egy szenvedélyes ponyvare. qényolvasó kisasszonnyal, akinek meg. tetszik egy fiatalember, beleszeret, mert azt hiszi róla, hogy vakmerő, gyilkolni kész, senkitől sem félő, útonálló rabló. Mert szerinte ez volt az igazi és romantikus férfi. Később, amikor megtudja, hogy a férfi egy előkelő földbirtokos, rombadőlt álmán nagyon elkeseredik. A leányiskolákban felszínes, hival­kodó iskolai képzettséget nyújtottak. Ezeknek az iskoláknak azonban alig vették hasznát az akkori lányok, ’lem is az volt a főcél, hogy a lányok tud. janak miamit és hozzá tudjanak szólni egyes dolgokhoz, mert hisz éppen ezt tiltotta a rendszer is, amikor nem adott jogot a nőknek, nem tette e. gyenlőkké a férfiakkal. Nem ezekben az iskolákban, leginkább azért adták a szülök a lányokat (aki ugyan tehet­te ) mert itt elzárva tartották őket, ál. landó erkölcsi prédikációt vertek a fe. jükbe. Azt hitték, hogy ezzel vissza­fejlesztik a fiatal lány nemi ébrede. zéseit, stb. Ezzel a helytelen nevelés­sel sok esetben visszafelé süt el a fegyver. A leányintézetek növendé­keiből nem sikerült kiirtani a leg. szebb, legnemesebb érzéseket, ném si­került őket megfásult „öreg ifjakká” neveim. Innen az is, hogy alkalom­adtán keveset gondolkoztak azon, hogy bele.e kóstoljanak a tütott gyümölcs­be. Ma már nehezen képzeljük el azt a leánytipust, aki otthon ül, egy kicsit zongorázik, egy keveset franci­ául beszél, hideg vízbe nem teszi a kezét és finomkodó előkelősége tiltja, ★ ★ '+• & 3 I- •- ’ Őszi divat Őszi kabát, pepita puha anyagból, férfi tallérral, bő újakkal és ferdén vágott zsebekkel. A zsebeket pántrész fejezi be. A kabát igen fiatalos és jól kihasználható. Öves kiskabát, álló gallérrésszel. A zsebeket pántrész helyettesíti. VWWWÖT Torták A tortákat meleg, de nem forró sü­tőben, mérsékelt tűzön, de jól meg kel' sütni, s azután mindjárt szitára borítani, mert így nem esnek össze. Csokoládétorta 15 dkg vajat habosra keverünk 6 cojás sárgájával. Lassanként hozzáve- gyitünk 15 dkg cukrot és így 20—25 percig keverjük Hozzáteszünk még 4 szelet reszelt csokoládét, hat tojás keményre vert habját és négy deka lisztet. Megsütjük, he kihűlt, ketté­vágjuk és megtöltjük tejszínhabbal, vagy csokoládékrémmel. Kívül csoko- ládémázzal, vagy tejszínhabbal vonjuk be. A hozzávaló csokoládékrém a kö- vetkezőgéppen készül. 4 tojás sárgá­jából, 15 dkg cukorból gőzön sűrű k-émet főzünk. Három szelet reszelt csokoládét habosra keverünk 10 dkg vajjal, aztán összekeverjük a félig kihűlt krémmel. Dobostorta Hat tojás sárgájából, 12 dkg por­cukorból, a hat tojás keményre vert habjából és 12 dkg lisztből piskóta tésztát keverünk és 5—7 egyforma nagyságú tortalapot sütünk belőle. He kihűlnek, a következő krémmel tölt­jük meg: 20 dkg porcukrot, 6 tojás, kevés vaníliát, 6 szelet reszelt csoko­ládét forró vízzel telt fazék fölött ad­dig íkevergetünk, míg kellőleg meg- sürűsödik. Langyosra lehűtve bele­teszünk 20 dkg simára kevert vajat. A töltelékkel megkenjük a torta ol­dalát is, a tetejét pedig pörkölt cu- kormázzel vonjuk be. A torta felvá­gása ügy sikerül legjobban, ha a leg­felső lapot e cukormázzal egészen kü­lön vonjuk be és ezt egy nagyon éles, nedves forró késsel rögtön felszele­teljük és így helyezzük rá a torta te­tejére. hogy igazi érzelmeit, önálló gondola- tait nyíltan kimondja. A kizsákmányolt társadalmi rétegek lányai teljesen eltérőek voltak az úri lányoktól. Mindig reálisabbak voltak. Az élet ridegsége, a nélkülözés és a megalázás hamar megérlelte őket. Azok, akik könyvhöz jutottak, a leányregények romantikájába mene­kültek- Gazdagság, pénz és ékszerek után vágyakoztftk. Ez az ábrándozás sokszor lelki beteggé tette őket. De beszéljünk általánosságban a dol­gokról. Még manapság is találkozunk hasonló esetekkel, hogy a fiatal lá­nyok szívesen olvassák az értéktelen, kiagyalt történeteket, mint a mai rea­lista müveket. Még ma is akadnak lá­nyok. akik gyakran egész valószínűt, len elgondolásokat képzelnek leendő férjükről és értéktelen tulajdonságok­kal ruházzák fel „ideáljukat”. Ezek a lányok a ponyvaregények hősei alak­jában, képzelik el imádottjaikat. És a CsISz.szervezet legfontosabb feladata, hogy felszámolja a tudatlanságot, megismertesse a fiatal lányokkal az igazi népből jövő szocialista kultúráti Csak a könyveken keresztül vezethet„ jük ki lányainkat falun a maradiság- ból. Sok CsISz-szervezetben mellőzik a lányokat. A tagság nem követ el mindent, hogy bevonja őket a szerve„ zeti életbe. Igaz, nem is könnyű fel­adat. Hosszú, fáradságos munkát kö­veié!, amíg addig jutunk, hogy a Iá. nyok is úgy látogassák a kultúrott­hon! és az ifjúsági összejöveteleket, mint ahogyan azt a mai fejlődés meg. követeli. (Folytatjuk)' Kézimunka kötött kabát Kb. 40 dkg zefírfonel kettőzött szá­lából 2 és fele kötőtűvel kötjük. 16 cm széles csípőrészét 1 síma és 1 for­dított váltakozásával készítjük, majd e munka színén sírna, visszáján fordí­tott sorokkal kötünk tovább. Az oldal­vonalakon egyenletesen szaporítunk a hónaljig. Itt abbahagyjuk a munkát és 1 szemmel az ujjakat kezdjük köt­ni. Most minden sor ©lején szaporí­tunk 1 szemet addig, míg elérjük a fél üjjbőséget, utána szabás szerint kötünk tovább a hónaljig. Itt a fel­sőrész szemeit is a tűre vesszük és az újakkal együtt kötjük tovább sza­bás szerint fogyasztva. Elejét a pa­tentkötéses rész után két részben köt­jük tovább. A középvonal felett — 15 cm egyenes után — minden 4. sor­ban 1 szemmel fogyasztjuk a nyakki­vágást. Összeállítás után az ujjak szé­lére 12 cm-es visszahajló kézelőt kö­tünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom