Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-10-06 / 79. szám

a-------ÓI IFIOSÄG Tanácsok a silózáshoz Egri Viktor, államdíjas író ko­médiájának bemutatója a ko­máromi Magyar Területi Szín­házban. s A komáromi Magyar Területi Szín- ** há2 az idei évadot csehszlovákiai magyar tró, Egri Viktor komédiájának bemutatásával kezdte. Kicsit szorongó várakozással ültünk be a nézőtérre, hi­szen ez az első alkalom a felszabadulás óta, hogy hazánkban magyar szerző művét, magyar együttes mutatja be. A komáromi színház hermadízben nyitot­ta meg kapuit az idén, de mindeddig nem termett száméra gyümölcs a cseh­szlovákjai magyar irodalom fiatal fáján. A drámaírás, a színpadi irodalom terén Egri Viktor az egyedüli író és csaknem minden évben jelentkezik egy darabbal, melyben művészi eszközökkel, bátran veti fel társadalmunk égető problémáit. A Közős úf nagyszerű alakjaira még nagyon jő emlékezünk. Találóan, me-v részen beszélt népeink egyik kérdésé* nek kérdéseiről és sokat használt a kö­zös út. Ezután Hűség címmel írt üzemi környezetben játszó drámát, éi azon­ban nem került bemutatásra, csak a Fáklya hasábjain jelent meg. A Hűség dramaturgiai szempontból lazább volt és problematikája sem közelítette meg a Közös út-ét. Egri Viktor legújabb múve, a Pün­kösdi királyság, elég hosszú utat tett meg a különféle hivatalok, dramaturgok kezén, míg eljutott a közönséghez Ko mérőmben 1954. október 2-án. Nem egyszerű a feledet, amelyet a szerző a Pünkösdi királyságban meg­oldott. De lássuk előbb röviden a komédia tartóimát: Drámai mőck 1 indul az első felvo­nás. Süveges, a szövetkezet elnöke, úgy képzeli el a vezetést, hogy visz- szautasítja durva hangon a tapasztalt állatgondozó (Kosztka) és a kertész (Csulka) 'tanácsait. Kicsit felenged a hangulat, mikor megjelennek a színen a fiatalok: Virág Gergely most jött ha­za ez iskolából és első útja kedvesé­hez Süveges leányához vezet. Vele van két barátja is, akik a Hadsereggel E- gyüttmüködő Szövetség ejtőernyős gya­korlataira igyekeznek a közeibe. Süveges Hlevativel, a helyi nemzeti bizottság elnökével a városba megy ü- lésre. A szövetkezet vezetőségéből csak Kormos é6 Hattok, a régi jegyzőből lett könyvelő marad a faluban. A komédia akkor kezdődik, mikor beront a színre Fűrész, ez ügyefogyott harangozó, aki a közelben gyakorlatozó ejtőernyősöket az „Amerika hangja" által annyiszor beígért „felszabadítás­nak” nézi és lélekszakadva elmondja Körmösnének, aki örörmljjongva kirán­gatja az irodából férjét és a könyve­lőt ez „örömhírre”. Előbb hitetlenked­nek, de miikor megpillantják a magas­ban köröző repülőgépet, beugranak ez együgyű harangozó hírének. Gergely pillanatok alatt felméri a helyzetet és melléjük szegődik, hogy kiugrassza a A tiatalok dalolva szórakoznak az öreg fa alatt. Marika (Lőrincz Margit) bátorságra bíztatja Gergelyt, (Konrád József) s a bíztaást mosolyogva hall­gatja Ilus (Ferenczy Anna). dókba Persze előfordulhat ilyesmi. De ami ezután következik, aljasságok, falusi reakciót. Ilonka valóban azt hiszi, hogy árulő lett a kedvese. A második felvonásban boldogan du­hajkodik Kormos és Hattala, aljas vá­gyaikat, terveiket, örömüket kiöntik Gergely előtt. Osztozkodnak a hata­lomban, mindegyikük több vagyont •szeretne húzni a vélt változásból és ezért gyakran csúnyán összevesznek és egymás szemébe vágják aljas múltju­kat. Gergely javaslatára próbára teszik a szövetkezet dolgozóit és egyenként kikérdezik őket, akarják-e a közöst. Bambán, megdöbbenéssel tapasztalják, hogy az egyszerű' emberek mennyire összenőttek a szövetkezettel. Egyetlen áruló akadt csak, a szélikekas Varjú Abris. * A harmadik felvon' ben Gergely hí­vására, megjátszva a nyugati ejtőer­nyősöket, befutnak barátai és sok ko­mikus perc után leleplezik az árulókat, a nép ellenségeit. Hazaérkezik a város­ból Süveges is ' az események hatása alatt beismeri hibáit és Kosztkát ajánl­ja maga helyett elnöknek. A komédia befejző jelenlétében egymásra találnak a fiatalok is. Ennyit vázlatosan a tartalomról. Egiri Viktor darabjában erősen keve­redik a drámai elem a komikummal, a szatírával. A szerző járatlan úton in­dult el, mégis célhoz ért. Hasznos, szó­rakoztató, bátorhangú komédiát alko­tott, mely szerte ez országban sok-sok tanulságos és szórakoztató percet fog még szerezni dolgozóinknak. Ez nem ezt jelenti, hogy a Pünkösdi királyság hibátlan, de egybevetve az egész komédiát irodalmunk nyeresége, melynek fogyatékosságaiból és erényei­ből tanulni fognak, nemcsak a nézők, hanem a szatíra nehéz útján lépegető írók is. Bizonyára sok emberben felvetődik a kérdés, hogy napjainkban, falvaink- ban megeshet e hasonló história, reá­lis e a mű alapgondolata? Ügy gondo­lom, ez nem is lehet ennél a komédiá­nál központi kérdés. Meg is történhet, meg nem is. A Pünkösdi királyságnak szerintem lényege az a számtalan reá­lis vonás, amely a felnagyítás mellett a szatirikus torzítás ellenére, e jókedv­re derítő komikum közben ott bújkál minden szó mögött, finden esemény­ben. Vegyük esek például azt, hogy el tudja-e bolondítani az ügyefogyott ha­rangozó az ezer hájjal megkent, megát évekig leplezni tudó ellenséget, holmi .ejtőernyős mesével. Az ellenség sokkal ravaszabb, sokkal raffináltebb, mint­sem, hogy beugorjon hasonló kalan­kapzsiságok, jellemtelenségük rajza, a falu dolgozóinak becsületessége, bizal­ma, hűsége, olyan szép, olyan megka­pó, hogy ez felejthetetlen. Én életet, valóságot éreztem benne és úgy lát­tam, a közönség is. Szinte magam elé képzeltem azoknak az egyszerű nézők­nek a tnegszégyenülését, akiket még itt-ott félrevezetnek a nyugati rádió paradicsom életet ígérő hazugságai és ezt, hogy milyen jókedvűen tiszta szív­ből nevetnek majd a bujtogatók, ha­zugsággyártók ittmaredt, póruljárt lo­vagjainak. Úgy éreztem, hogy Gergely szerepe szürke volt, Hlavati pedig fölösleges. A színház együttese lelkesen, tehet­ségesen Oldotta meg a Pünkösdi király Gergely (Konrád József) haza jön az iskolából; jókedvűen fogadja Süvegesné (Botika Zsuzsa), llus a leánya (Ferenczy Anna) és barátnője Marika (Lórincz ság előadását. A szakemberek ezt hi­szem fején * tü a szöget, mikor ezt mondták, eddig az együtes leg­jobb teljesítményét nyújtotta Egri da­rabjának bemutatóján. Ehhez bizonyára hozzájárul a komédia maisága és a szereplő figurák közvetlen ismerete is. A jó alakítások közül kiemelkedik néhány egészen kitűnő színészi teljesít­mény. H. Budai- Mária egyszerű, meg­ható, mélyen átélt Bemáthnéja, Lelkes Magda nagyszájú, a régi világot visz- szasíró, ez egyszerű emberekét lenéző „tekintetes” Körrnósnéje, sokáig felejt­hetetlen marad. Fekete Gyula megfon­tolt, komoly paresztszerepében megtes­tesíti a szövetkezetért aggódó,' a mun­káért rajongó egyszerű falusi embert. Riszdorfer László néha bizonyt&tlan, de általában jó volt. Király Dezső kitűnő színész, de ala­kításában ibt-ott törés csúszott be és e komikus jelenetekben gyakran elsik­kadt a gyűlölt ellenség. Az ember néha nem hätte el neki, amit mondott (pél­dául, hogy akasztatni is képes lenne.) A f iatalok közül Ferenczi Anna Ilon­kája kedves, közvetlen volt, akárcsak Lórincz Margit Marikája. (Csak az u- tóbbi eltúlozza a futkosást, a jókedvű kacagásokat.) Legproblematikusabb Konrád József szerepe. Ő a komédia bonyodalmainak keverője, egy ügyes, eszes falusi le­gény, egy csúcsfondáros népi figura, aki az első pillanattól átlát a szitán és Világosan tudja, mit akar tenni. A pat­kányok aljassága azonban néha-néha dühös sistergéssel csap ki belőle. Konrád József külsőségekkel akarja ezt a ne­héz szerepet megoldani, játékából al­tjában hiányzik az átélés mélysége. Ligeti Lajos régi jegyzője néha in­kább szánalmas, mint veszedelmes. Gyurkovics Mihály Varjú Abriss jól át­gondolt. Fűrész Bence szerepében Si­pos Jenő mulatságos, jó. Husvár Ferenc, szövelkezeti elnöke erőltetett. Hangoskodása nem győzi meg a nézőt arról, hogy összeférhetet­len. beképzelt. Fazekas Imre HNB el­nöke erőtlen, nem meggyőző, Botka Zsuzsa túl fiatalos, de játéka termé­szetes, Udvardi Anna egyszerű, egy- egy mozdulatával kifejező. Egybevetve az . gész előadást: érde­kes, tenufságos, sok-sok hasonló ko­média kellene, amely odaütne, ahol egészséges, szép életünkben burjánzik a gyom. Ne feledkezzünk meg Martin Gregor jelentős rendezői munkájáról sem. Kü­lönösen a zajos, mozgalmas jeleneteket gördítette nagyszerűen. Némi bizony­talanság Gergely szerepének felfogásá­ban és a befejezésben mutatkozott. A komáromi magyar színház rövide­sen vidékre indul Egri Pünkösdi király­ságával és szerte az országban szép in agyar nyelven sok-sok derűs, tanul­ságos percet szerez dolgozóinknak. , SZŰCS BÉLA A zöld, illetőleg vizenyős takarmá­nyokat erjesztéssel is tartósíthatjuk. Ezt az eljárást besavanyításnak vagy silózásnak nevezzük. A szakszerű be- s-vanyításnak az a lényege, hogy a si­lóba töltés közben állandóan préseljük, tapossuk a nedves takarmányt, hogy levegő ne maradjon közte. Az apróra való felszecskázással is a levegő töké­letesebb kiszorítását segítjük elő. A gyorsan berakott takarmányt légmen­tesen elzárjuk. Ilymódon az eltartásra káros vajsavas és ecetsavas erjedési folyamatokat annyira gátoljuk, hogy a takarmány csak tejsavasan erjedhet. A tejsavbaktériumok elszaporodásának 25 C fok a legkedvezőbb hőmérséklete. Ezen a hőfokon azonban a többi bak­tériumok is már szaporodni kezdenek. Ezért a leghelyesebb, ha a silóba ra­kott takarmány hőmérséklete plus 20 C fok fölé nem emelkedik. Az ccetsa vas baktériumok ugyanis 25—35 C fok között, a még károsabb hatású vajsa­vas baktériumok pedig 35—45 C fok között szaporodnak el. A 45—60 C fok között ismét a tejsavképző baktériu­mok működnek, ezért ezen a magas hőmérsékleten is elég jó minőségű, sa­vanyított takarmányok készülnek. Az erjesztés a takarmányok tartó sításának igen célszerű módja és az alábbi előnnyel jár: 1. Az erjesztéskor a szénakészitéssel járó veszteségeket elkerülhetjük. Az erjedésnél is veszítenek valamit a ta­karmányok a tápláló értékükből, de ez lényegesen kevesebb, mint a szá látásnál fellépő veszteség. 2. Az erjesztés független az idöjá rástól A takarmányokat esős, nedves időben is besilózhatjuk. 3. Erjesztéssel olyan késői zöldtakar- mányokat is eltarthatunk, amelyeket ka­szálásuk késői időpontja miatt széná­vá nem száríthatunk. 4. Erjesztéssel ízletesebbé tesszük a takarmányokat. Olyan takarmányokból is jóminőségű szilázst készíthetünk, melyeket az állatok friss állapotban nem szívesen fogyasztanak el. 5. Az erjesztés folytán a takarmá­nyok keményebb részei megpuhulnak, és az állatok azokat ízék hagyása nél­kül, maradéktalanul megeszik. Az erjesztés tehát a takarmányok tartósításának a legtökéletesebb és leg­gazdaságosabb módja, amellyel állat­tenyésztésünk számára igen sok, ma még kárbamenö táplálóértéket menthe­tünk mag. A felsorolt előnyök a takar­mányok erjesztésének, silózásának az eddiginél sokkal szélesebbkörü elter­jedését indokolják meg. Az erjesztés­nek különösen nagy a jelentősége a kukoricaszár, a cukorrépafej, N nedves cukorrépaszelet és a másodtermény­nek vételt késői zöldtakarmányok el­tartásánál, mert ezek a takarmányok másképpen nem raktározhatok el. Mi nöségi takarmányt azonban csak a jó minőségű zöldtakarmányok erjesztésé­vel állíthatunk elő. Erre a célra a ke­verék züldtakarmányokat (őszi keve- réréket, zabosbükkönyt, borsós vagy somkórós csalamádét és a silókukori­cát) használhatjuk fel. A tiszta pillan­gósok egymagukban nehezebben er- jeizthetők, ezért azok közé cukorban gazdag egyéb takarmányokat keve­rünk vagy peiip az erjedést 1—2 szá­zalékos melaszos vízzel való locsolás­sal- segítjük elő. A fiatal állatok ré­szére készített minöségsilókba a zöld­takarmányok közé minden mázsára 3—5 kg finom darát is keverhetünk. A takarmányok erjesztésének há­romféle módját ismerjük: 1. a zsom­bolyai kazalban történő erjesztést, 2. «a vermelést és 3. a silózást. A zsombolyai kazalban történő er- ! jesztésnél a takarmányokat tépve vagy tépetlenül a föld felett egy megnyi­tott kazalba rakják és 50 C fok fölé való melegedésnél, beszalmázás után leföidelik. Ennél az eljárásnál azonban a káros erjedési folyamatok és a táplálóanyag-lebomlás is olyan nagy arányban lépnek fel, hogy azok az el­raktározott takarmány minőségét le­rontják és táplálóértékét is csökken­tik. A hátrányok miatt a zsombolyai kazalban való erjesztést ma már alig alkalmazzák. A vermelés és a silózás lényegében egyforma tartósítás. Közöttük csak az a különbség, hogy a vermelésnél az er­jesztendő takarmányt földbe ásott ve­rembe tesszük, a silőzásnál pedig föld- besüllyesztett pítményekbe, ú. n. si­lókba k< rül a takarmány. A két eljárás tehát lényegében ugyanaz, ezért újab- !>an nem is beszélünk veremről, hanem csak földsilóról. A silózás kikerültének előfeltétele az, hogy a takarmányt berakás előtt minél jobban felaprítsuk. A felapritást szecs- kázással végezhetjük, amihöz külön si­lótöltő szecskavágó gépeket alkalmaz­hatunk. Az erősebben kiszáradt kuko­ricaszárat lehetőleg silótöltóvel szag- gattassuk széjjel, hogy a jól felaprított takarmányt a silóba légmentesen beta­poshassuk. A siló vagy verem aljára lécráccsal befödött aknát készítünk, vagypedig 30—40 cm vastag polyvaréteget terí­tünk, mely a leszivárgó nedvességet összegyűjti, illetőleg felszívja. A siló megtöltését úgy irányítsuk, hogy a si­ló egész felületén, különösen azonban a nehezebben ülepedő széleken a tere- getés alatt állandóan, alaposan össze­tapossuk. Ügyeljünk arra is, hogy a kö­zépső rész mindig magasabb legyen, mert csak így biztosítható a jó ülepe­di a~ dós. , Csak az elegendő nedvtartalmú ta­karmányokat silózhatjuk be eredmé­nyesen, mert ezek jobban összeüleped­nek és hamarabb megerjednek. Az ap­róra való felszecskázással is a nedves, cukros anyagok kiszivárgását segítjük elő; melyen baktériumok hamarabb indítják meg működésüket. A szárazabb takarmányokat tehát sós vízzel vagy melaszos vízzel nedvesítsük meg. Arra törekedjünk, hogy a silóba rakott ta­karmány nedvességtartalma 60 százalék körül legyen. Leghelyesebb, ha száraz­takarmányokat egyéb vízenyöstakarmá- nyokkal, cukorgyári szelettel, szecs­kázott répafejjel, takarmánylevéllel stb. keverten silózzuk. A megtöltött silókat késedelem nél­kül földeljük le. Leghelyesebb, ha a silózást magát is minél rövidebb idő alatt befejezzük, hogy főleg a nyári időben a berakott takarmány kelleténél nagyobbmérvü felmelegedését elkerül­hessük. A silóréteg fölé először egy tenyérnyi vastagságú száraz szalma vagy polyvaréteget rakunk és arra 30 —40 cm-es földréteget hányunk. Egy­két napi ülepedés után a földréteget 60—80 cm-re, homokos talajon esetleg többre is vastagfthatjuk. A felület gon­dosan a szélek felé lejtős oldalakkal úgy képezzük ki, hogy arról a víz gyor­san lefolyhasson. A silók méret a besavanyítandó ta­karmány mennyiségéhez igazodik. Az ároksilónak az a nagy előnye, hogy az! a váltakozó szükségtet szerint nagyob- bíthatjuk. Általában a nagyobb siló sokkal gazdaságosabb, mert kisebb a” építési költsége és a széleken fellep romlási veszteség is kisebb. A leghe­lyesebb silóméretet úgy állapítjuk mer hogy abból az állatok naponta 10—l cm vastag erjesztett tv' a'mányrétpp- fogyasszanak el, mert különben en>b időjárás mellett a megkezdett silóm karmány megecetesedik. Vladimír Stojnár és Pavel Blazek, Veiké Pavlovicén “ V szedik és hordjak be. a gazdag almatermést

Next

/
Oldalképek
Tartalom