Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-09-25 / 76. szám

T I 4 Ol IFlOSÄG 1 QfM c;7pnfnmh°’’ ?fj jß&CO>,toC'$to0'lcfy‘ \ z elmúlt napokban napokban új, ** színes szovjet film került film­színházainkba: „A hajó parancsnoka'’. A film tárgyát a szovjet tengerészek életéből meríti. Tartalma a következő: Andrej Viszotin. fiatal tengerésztiszt Leningrádból távoli kikötőbe érkezik. A „Derzsavnij” torpédohajó parancsno­kává nevezték ki. Viszotin elődje be­csületes tiszt volt, de nem volt kezde­ményező, parancs nélkül nem tett meg semmit sem. Parancsnoksága alatt a nagymultú Derzsavnljnak megkopott a régi dicsősége. Viszotint maga az ad­mirális bízta meg azzal a feladattal, hogy a hajónak szereze vissza régi di­csőségét, s hódítsa vissza a hajó szá­mára a flottában az első helyek egyi­két. Viszotin tökéletes rendet teremt a hajón, arra törekszik, hogy a legény­ség és a hajó tisztikarának harci fel- készültségét fokozza. Ugyanannál a flottánál, amelynél Vi­szotin teljesít szolgálatot, szolgál a ba­rátja, Igor Szvetov. A „Bátor” hájó pa­rancsnoka. Mindenki példás parancs­noknak tartja, s a hajóját legjobbnak a flottában. No, de Viszotin észreveszi, hogy Szvetov sikreit helytelen módsze­rekkel érte el. Szvetov Viszotin barát­ja, meg van győződve arról, hogy az alárendelteket rá kell kényszeríteni ar­ra, hogy megszokják a vasfegyelmet és a parancsnok abszolút hatalmát. Ezzel ellentétben Viszotinnak az a nézete, hogy a parancsnoknak olyan tengerészeket kell nevelnie, akik a pa­rancsot nemcsak azért teljesítik, mert azt a szolgálati szabályzat megköveteli tőlük, hanem azért, mert azt belső kö­vetelménynek, szükségletnek érzik. A két nézet konfliktusa, Viszotin kapitány elvének igazolásáért vívott harca a film témája. A film alkotói (L. Zajcev, G. Szkul- szkij, G. Koltunov). A fő problémán kí­vül még számos kérdést is megoldanak. Igen érdekes epizód Sztyebalev tenge­rész története, aki a „Bátor” hajón tel­jesít szolgálatot. Sztyebalev hanyag, nem teljesíti lelkiismeretesen a köte­lességét. Szvetov nem foglalkozik ve­le, nem törődik a nevelésével, s nem ér­dekli őt Sztyebalev belső élete sem. „Javíthatatlan” viselkedéséért, hanyag­ságáért eltávolítja a hajóról. Viszotin, akinek meggyőződése, hogy helyes módszerrel minden embert át lehet ne­velni, magához fogadja Sztyebalevot a \ . ★ ★ IRODALMI HÍREK A MOST KEZDŐDŐ VELENCEI ZE­NEI FESZTIVÁLON — mint az olasz lapok jelentik, az első koncert műso­rát kizárólag Bartók Béla műveiből ál­lították össze. A román táncok, a III. zongoraverseny és a zenekari Concerto szerepelnek a Bartók műsorban. A III. zongoraverseny szólistája Kentner La­jos lesz. A La Fenice színházban szín- rekerülő koncertet Sergiu Celibidache vezényli. Az egyik kamarazene-esten megszólaltatják Lajtha László egyik trióját. VA” ZOLTÁN „TIZENHAT ÉV FEGY- HáZBAN” című könyve az utolsó he­tekben három külföldi kiadásban jelent meg, kínaiul, németül és mongol nyel­ven. hajóra, Szvetov ezért megsértődik és azt gondolja, hogy barátja csak azért vette fel az általa elbocsátott tenge­részt, hogy felettes parancsnokainak kedveskedjen és őt a háttérba szorít­sa. Szvetov Viszotin iránti ellenséges magatartása nég jobban fokozódik, mi­kor megtudja, hogy Viszotin még lány­korában szerette a feleségét, Tatjánát. A film alkotóinak gondolata, amint láthatjuk, nagyon figyelemreméltó és tanulságos. Nem pusztán katonai prob­lémát vet fel, ennél sokkal többet. Kár, hogy a film nem mutatja be eléggé Viszotin nevelő munkáját és ; módszerét. Viszotin nem szavakkal, hanem tettekkel győzi le barátját Szve- tovot, de ezt a film nem igen mutatja be. A rendezők ennek a hibának tuda­tában a színészek alakításával igyekez­ték kifejezni Viszotin nézetének és módszerének helyességét. A film egyes alakjai igen kifejező- ek. Szembeötlő vonásokat találunk Vi­szotin kapitány alakjában. Becsületes magatartása, figyelmes fzeme, csendes és kellemes hangja, megnyerő egyé­nisége igaz embert tár elénk Alakjál Michail Kuzmecov rajzolta meg, akit a Karlove Vary-i filmfesztiválról igen jól ismerjük. Az elbizakodott Szvetov alakját A. Verbickij rajzolta meg. Szve­tov elhamarkodottan, meggondolás nél­kül cselekszik, hibái helytelen nézeté­ből származnak. „A hajó parancsnoka” című film ér­dekesen beszéli el a szovjet tengeré­szek életét. Megtaláljuk benne az orosz hajóflotta hősi tradícióit, amelyek a szovjet embereket a büszkeség érzésé­vel töltik el. A szovjet nép nagyon sze­reti saját tengeri erejét és ezért min­den eszközzel segíti és támogatja fej­lődését. Dolgozó népünk szintén megszerette a szovjet tengerész filmeket. „A hajó parancsnoka” című új szovjet film a szovjet filmművészet új hajtása jogo­san nyeri el nézőink tetszését. B. T. Michail Kuzmecov alakította Viszotint „A hajó kapitánya” című színes szovjet filmben. Képünkön Michail Kuzmecov kitűnő alakítását láthatjuk FRAffO KRÁL JDarti zápiclal Béke, szívünk drága álma bár kenyerünk alig van, de jaj annak, ki vártánkra tolvaj szívvel besurran. Zsong a Duna, zeng a Tátra, szlovák arcán hevület, bátran világgá kiáltja: szabadság, jog, becsület! Lobogónkat ifjak ökle lengesd újra bérc felett, igazság: Jánosík földje ármányt mindig büntetett. Zsong a Duna, zeng a Tátra, szlovák arcán hevület; bátran világgá kiáltja: szabadság, jog, becsület! Veréb foga szomjas vérre, karma bőrünk nyúzná le, a fasizmus kigyómélfje hiába hullt $zívünkbe. Zsong a Duna, zeng a Tátra, szlovák arcán hevület, bátran világgá kiáltja: szabadság, jog, becsület! Ford. SIPOS GYŐZŐ VERES JÁNOS ^zgyforwáH égi Ne hidd, hogy csak az új paloták s szénnel telt csillék fontosak most, kis dologban is hozzájárulsz a nép-gazdagitó békeharchoz. Az anyacsavar és bádogedény úgy, mint egy szekér görögdinnye ugyancsak kell s azonos tűzzel égj minden dologr- tekintve. Mindegy, hogy tán a Duna partján, vagy Vepor tövén feszül izmod, s hogy lóherét kaszálsz, vagy kicsiny diákjaid írni tanítod. A cél egy: legyen minden s bőven s haladjunk órjás lépésekkel. Vágyad — ha elvégzel valamit — mint tőrt tukjába, ó ne tedd el! Hogy hűségedet bebizonyítsd, erre most minden perc alkalom. S használd ki jól, bár forró nyárban, vagy téli kobaltkék hajnalon. mié ke zés A Béke Vüágtanács határozata értelmében 1954-ben az egész békesze retö, müveit világ ünnepélyesen meg­emlékezik Aristophanes 2400. születési évfordulójáról. Ki volt Aristophanes? Görög író volt, aki hivatását magasra tűzte ki: nevetségessététel útján erkölcsi javí­tásra törekedett. A nevettetés minden módjának föltétien ura, a legszellemesebb s legvaskosabb természetességű komikusa a világirodalomnak. Arany János fordításában még ma is igen élvezetes olvasmányt nyújtanak darab­jai. A legismertebbek: „A felhők” című, a nevelésről szól, a ,.Darazsakat" a pereskedési mánia ellen írta. A „Béke” című darabját a békehangulat érdekében írta és a „Madarak”-ban kirriutatja az imperializmus csődjét. /Q rislopUanesre M ialatt az egész világ megemlék. szik Aristophanes 2400. szüle­tésnapjáról a newyorki Művészeti Akadémia azt a határozatot hozta, hogy Aristophanes „Nőuralom" című komédiájából 130 sort kell törölni a cenzúrának. Ez a tény kellőképpen megvilágítja a maccarthyzmus befolyását az akadé­miai szabadságra. Vájjon milyen „felforgató” versek­ről van szó, melyeket a newyorki Mű­vészeti Akadémia törlése ítéli? Miről szól az a 2346 évvel ezelőtt ért és elő­adott komédia, amely mégis ,,át van itatva kommunista eszmékkel” — le­galább is az amerikai akadémia véle­ménye szerird. Aristophanest darabját először időszámításunk előtt 392-ben adták elő, tizenkét évvel a pelepon- nesosi háború befejezése után. A le­győzött és megalázott athénaiak nehe­zen viselték a spártaiak uralmát es ezért szívesen hitelt adtak a demagóg gok és háborús úszítók beszédeinek, akik új kalandokba hajszolták őket. 395-ben szövetségbe léptek Thébával, Korinthtal a spártaiak ellen. Ez az új háború 392-ig tartott. Athén erkölcsi, leg teljesen lezüllött, az ország siral­mas állapotban tengődött, olyan urak ■voltak a kormány élén. akik vajmi keveset törődtek a közügyekkel és csak az. érdekelte őket, hogyan töltsék meg pgnzeszsákjaikat. Éz az általános helyzet nagyon el­keserítette Aristophanest. Már 35 éve bátran kiállt és a békéért harcolt. Tá­madta az élősdieket, a fegyverkereske­dőket, a besúgókat, a rossz bírákat és mindazokat, akik tönkretették a nép életét, téveszméket hirdetnek és bű­nöző szenvedélyeket szítanak. Aris­tophanes úgy érezte, hogy minden re­ménye odaveszett. Ha megpróbálná megjavítani „a démost”, melyet rossz vezérek félrevezettek, már eleve vesz­tett csatát jelentene; ezért szatírájá­ban más formához fordul, tréfásan le­festi, milyen siralmas állapotban látja az államot és mennyire elégedetlen a kormánnyal: képzelete a nők politiká­ját vetíti elénk. ' , „Miért ne bíznánk a kormányzást a nőkre, mikor a nőkre bízzuk házunk védelmét és vezetését?” „Gondoljunk arra, hogy a nők elsősorban anyák és ezért majd szívükön fekszik a kato­nák védelme”. Az asszonyok ragasztott szakálakkal, férfi ruhában, kora hajnalban a parla. mentben találkoznak; követelik, hogy adják át az asszonyoknak az állam ve. zetését, mivel zsákutcába kerültek. „Nem haladunk előre se a vitorlákkal, sem pedig az evezőlapátokkal”. „.4 törvényeket, mintha részeg bolondok hozták volna". És tulajdonképpen mi ennek az oka* „Mérges vagyok és rel- háborítónak tartom — mondja Prara- gora az összeesküvés feje — hogy mi játszódik itt le ebben az államban. Mert látom, hogy mindig rossz vezére, két választanak; ha közülük valaki egy napig jó, akkor tíz nap múlva rossz lesz. Ha máshoz fordulunk, ak­kor minden bizonnyal még rosszabbra találunk...” A megvesztegetett vezé­rek és kizsákmányolok miatt olyan szegény a nép és ezek miatt él olyan nyomorúságban. A nők elhatározzák, hogy harcolni fognak ez eV.en az igaz­ságtalanság ellen: „Mondom, mindnyá. jan tegyétek össze vaqyonotokat, osz­tozkodjatok rajta és éljetek a közös vagyonból; ne legyen az egyik gazdag, a másik szegény; az egyiknek ne le­gyen hatalmas gazdasága, a másiknak viszont annyija se, ahová eltemes­sék ...” — „Már nem lesznek bíróságok ...” — És kérem mire volna jó a bíró­ság? — Különböző ügyes-bajos dolgok intézésére. Elsősorban a következő esetre gondolok: ha az adós például le­tagadja adósságát. — Hát honnan venne kölcsönt, ha minden közös lenne. — És nem lesznek tolvajok? — Miért lopnák azt, ami a saját tu lajdanuk?” * * * íme. ez itt a corpus delicti — fan­tázia, melyet a nagy költő képzelt el, hogy szatirikus formába dönthesse az athéni politikáról vallott véleményét. Felszabadító elképzelések egy meg­gyötört, elárult nép számára. Az athéni költőt csak a nép jóléte foglalkoztatta. Negyvenéves alkotó munkája folyamán különböző költői formában fejezte ki mondanivalóját. De minden alkotásának központjában: a szenvedő ember áll. Éppen ezért támadja azokat, akik aláássák az emberi jellemet, támadja a kalandorokat, a karieristákat, a csa­lókat, az erkölcscsőszöket, a rossz bí­rákat, „azokat a pókokat, akik meg­mételyezik a becsületes polgárokat”, a besúgókat, akik szapülásból és cselszö­vésekből táplálkoznak. Leleplezi tetteiket és a dolgozók ér­dekében elitéli viselkedésüket. Megértjük tehát, hogy ma is akad­nak emberek, akiket Aristophanes nyugtalanít azzal, amit 24 évszázaddal ezelőtt írt. „Ezek az emberek — az Aristophanes alakjaira gondolunk — úgy festenek, mint ahogy az emberek abban az időben és 1954-ben is meg­ismerjük őket” — jegyzi meg Maurice Lacroix a „Békevédelem" című lap­ban. Ezért a becsületes és rendes embe­rek. akik szeretik a békét, az alkotó munkát, akik Szeretik az emberiséget és harcolnak az emberek boldogságá. ért, érdeklődéssel fordulnak a nagfr athéni költő műveihez. (A „Lettres Francaises” nyomán) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom