Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-09-18 / 74. szám

Ol IFIÖSÄC 1954. szeptember 1! Harmincnégyéves a Rudé Právo 1920. szeptember 21-én jelent meg a Rodé Právo. Harmincnégy év telt el a lap megjelenésétől, amelyre pártunk, munkásosztályunk cs ez egész dolgozó népünk szeretettel néz és büszkeség tölt el mindezért, amellyel a Rudé Právo hozzájárult a burzsoázia veresé­géhez és a nép győzelméhez. A Rudé Právo harmincnégy éve — harminc­négy év harcot jelent — harcot a mun­kásosztály útjáért, harcos egységéért, harcot a kapitalista támadással szem­ben, harcot a Népfrontért a fasizmus ellen, harcot a köztársaság védelméért és végül a fasizmus veresége után a nép győzelmének a népi demokratikus rendszer megerősítésért harcolt. Har­mincnégy éves harcot jelent az igaz­ságért, békéért, szocializmusért. Ha­zánkban több száz folyóirat és politika: lap jelent meg, de a dolgozók érdekei­ért az egy Rudé Právo, a munkásosz­tály és a Csehszlovák Kommunista Párt központi lépje narcolt. A Rudé Právo (VörŐ6 Jog) megjelenésétől kezdve se­gített a párt szervezésében, körülötte nevelkedett fe! az új osztályöntudatos munkásság, amely már 1920-ig is erős magva volt a szociáldemokrata párt baloldali szárnyának. Nagy mértékben hozzájárult a párt bolsevizálásához és ez V. pártkongresszus előkészítéséhez, ahol a párt élére Gottwald elvtársat választották. Nagy érdemeket szerzett e Rudé Právo — Marx. Engels. Lenin, Sztálin tanainak terjesztésében, propa­gálásában. Oldalain nevelkedett fel a pártfunkcionáriusok egész nemzedéke. Megismerkedtek a marxizmus-leniniz- mus elméletével és ennek gyakorlati megvalósításával. A Rudé Právo a munkásságot' osztályöntudatra nevelte, meggyőzte a munkásosztályt * forra­dalmi osztályherc szükségességéről, hogy csak a burzsoázia megsemmisíté­se után lehet elérni a nép boldogságát. A Rudé Právo fáradhatatlan hirdetője volt a Nagy Októberi Szocialista For­radalomnak, történelmi jelentőségének. A Rudé Právo ez igazságot terjesztet­te a Szovjetunióról akkor, mikor a jobboldali szociáldemokraták becsmé­relték a Szovjetuniót és igyekeztek elidegeníteni a munkásosztályt a Szov­jetuniótól. A Rudé Právo következetes harcot folytatott, a német nácizmus győzelmétől felbuzdult cseh fasizmus ellen, mikor „az erős demokrácia" jel­szava alatt támadást indított * dolgo­zók demokratikus jogai ellen. Amikor « csehszlovák reakció elárulta a köz­társaságot és szégyenteljesén kapitu­lált a hitleri' "Németország előtt, akkor a Rudé Právo illegalitásban, nehéz kö­rülmények között buzdította a nemze­tet az ellenállásra. Segített a pártnak szervezni az ellenállást a német meg­szállókkal szemben. Ügy ahogy a Rudé Právot szerették és támogatták a cseh­szlovák dolgozók, segítségük nélkül nem tudott volna megjelenni — úgy gyűlölte a burzsoázia, amely minden eszközt felhasznált arra, hogy ezt a harcot elhallgattassa és lehetetlenné tegye megjelenését. A dolgozók bizal­mára és segítségére támaszkodva min­den akadályt legyőzött. A német meg­szállók sem tudták elhallgattatni, en­nek ellenére, — hogy bármilyen rész­vétel a Rudé Právo terjesztésében, ha­lált : jelentett. Ha a Rudé Právo törté­netével foglalkozunk, ismernünk kell a harmincnégy év előtti osztályviszonyo­kat. Az első világháború, az entente (Anglia, Franciaország) hatalmak győ­zelmével és a központi hatalmak (Né­metország, Ausztria) vereségével vég­ződött. De az első világháború világ- történelmi jelentőségű eseménnyel fe­jeződött be, az imperializmus lánca leggyengébb helyén zétszakedt. A cári Oroszországban kitört a proletárforre- dalom, amellyel új korszak kezdődött az emberiség történetében. Az októberi forradalom nagy hatást gyakorolt a mi munkásosztályunkra is, úgy szociális, mint nemzeti felszabadí­tó harcára. A csehszlovák szociálde­mokrata párt mindjárt a forradalom után, 1918-ban, uralkodó párttá lett. Vezetői Soukup, Habrman, Winter a Kramár-féle nurzsoá kabinet tagjai let­tek. Az 1919-es községi választásokon a szocialista pártok több mint 50 szá­zalékot szereztek még. A szociálde­mokrata Vlastimi! Tusár lett a minisz­terelnök. A munkásságot jelentéktelen engedményekkel megnyugtatták — Ígérték a nagyüzemek szocializálását, de szocializálás helyett a köztársaság­ból burzsoá államot építettek ki. 1920- ben a szociáldemokrata párt XIII. kongresszusán kiéleződik a párton be­lüli ellentét és a oaloldali ellenzék tá­madja a párt vezetőségének áruló po­litikáját. A , baloldal megerősödése és a munkásosztály balretolódása, majd a jobboldadi vezetőség árulása tette szükségessé, hogy a „Právo lidu" című lep helyett egy új központi lapot ad­janak ki, a Rudé Právo-t. 1920 szeptemberében a prágai mun­kásság megszállja a Hybern-utcában a Népiház-at. A jobboldali szerkesztőség Nemec képviselő föszerkesztöségével új Právo lidu-t ad ki, amelyet a mun­kások tudatosan „bílé právo"-nek ne­veznek. A baloldal a „Steré Právo Li­du” lapot adta ki a reformistákkal szemben. Leleplező harcot folytatott a vezetőség ellen, perbe fogták és be­szüntették. Utolsó száma szeptember 19-én jelent meg. Két napig rém je­lent meg a baloldal lapja, csak szep­tember 20-án este megjelent „Vecer- ník Rudého Práva”. 1920 szeptember 21-én, a korareggeli órákban megjelent a Rudé Právo első száma, amelyben háromszor fel volt tüntetve, hogy a Rudé Právo J szociáldemokrata párt központi lapja. A baloldal lapja volt, amely képviselte a párt óriási többsé­gét. Főszerkesztőj. Dr. Bohumil Smera! lett, akinek nagy érdeme, hogy a szo­ciáldemokrata munkásság megtalálta az utat a kommunista párthoz. Politi­kai szerkesztő. Ivan Olbracht és Filip Dobrovsky elvtársak, parlamenti szer­kesztő Václav Vacek elvtárs, riport­szerkesztő Antonín Baucek elvtárs, kultúrrovat munkatársai Antonín Me- cek, Jozef Hóra költő, Mária Meyerová. Felelős szerkesztő Bohuslav Novotny elvtárs volt. A felszabadulás után, 1945-ben a Rudé Právo segített a köztársaság új­jáépítésének megszervezésében és se­gített leleplezni a burzsoá reakció mes­terkedéseit, amelyek a népi demokra­tikus rendszer ellen irányultak. Mind­ezeket a feladatokat csak úgy tudta megoldani, hogy közvetlen kapcsolat­ban állt a néppel és a párttal és a párt a legnagyobb figyelemmel kisérte a Rudé Právo munkáját. HAMAR KÁLMÁN Vüazáró cikk a „Hősiességről*‘ Hogyan lehet az emberből hős? A hősiek öröme Szeptember 5-én, vasárnap Király fikarcsán zajlott le a dunaszerdahelyi írás szövetkezeti kiállítása. Ezzel a kiállítással találkozott az ifjúság járási .ultúrversenye is. Tizenhárom ifjúsági kultúregyüttes műsora szórakoztatta a járás szövet- •.ezeteseit. A kultúrversenv elsO helyzetűje a bősi ifjúsági kultúregyütte> ett. ^ Képünkön Gyuris elvtars, a tárási CslSz-titkár átadja az első díjat a bős fjúsági kultúegyüttes vezetőjének. Az a vita, amely Tan elvtárs cikke nyomán indult meg lapunk hasábjain a hősiességről sok érdekes tényt ho­zott a felszínre. Maga a kérdés érde­kes, izgatja ifjúságunk fantáziáját. Hiszen aligha van olyan fiatal, aki ne szeretne hős lenni, aki gyáva kukac­módra szeretné leélni életét. „Az il- Íúság”-ot mindig az eszményi élmé­nyek utáni feszült vágyakozás jellem, zi.... törekvés a csodálatosra, a re­gényesen hősiesre” — írja Kalinyin elvtárs. Es ez így is van. Ám mégis! A vita azt is megmutatta hogy ifjú­ságunk körében nagyon ködösen él még a hős képe. Meglepd, hogy még a diákfiatalok, az egyetemisták sem tud­tak tiszta elképzelést festeni arról hogy ki a hős, és milyen lelki tulaj­donságokkal rendelkezik. Sőt, peda­gógusaink, ifjúsági funkcionáriusaink, is zavarba jöttek, amikor Tarr evtárs a kérdést felvetette. Mindez azt mutatja, hogy nagyon is időszerű a kérdéssel foglalkozni Próbáljunk hát válaszolni a felmerült kérdésekre. * * * Mi jellemzi az erős akaratú em­bert? Ezt a kérdést a vita során nem egy fiatal felvetette. Szinte ösztönösen megérezték, hogy az erős akaratnak van némi köze a hősiességhez. Hiszen Mereszjevet, az egy igaz embert ép­pen erős akarata tette elsősorban hős. sé! Vagy gondoljunk Korcsaginra, ami. kor lemond az öngyilkosság gondola tárói és az életet választotta „Tudjál élni akkor is, amikor az élet elvisel­hetetlenné válik számodra.” Valamikor a múltban azt hirdették, hogy az erős akarat valami csodás tulajdonság. A tudomány azonban megállapította: az akaraterő az em­ber jellembeli: tulajdonsága, nem cső. dálatos, hanem a nevelés eredménye Maga a burzsoázia is kinevelt az ifjú­ságban néhány akarati tulajdonságot: a kitartást, a szívósságot, de a jellem, az erős jellem összes tulajdonságait nem nevelhette ki. Hiszen ha ezt meg­tette volna, ezek az emberek megdön­tötték volna a bitrzsoá rendet. Kit nevezhetünk ma erős akaratú embernek ? Azt az embert, akinek élete'célja a szocializmusért folyó harc, aki minden erejével a munkás- osztály, a dolgozók ügyének győzel­mén fáradozik, azt az embert, aki ké­pes leküzdeni az útjába kerülő ösz- szes nehézségeket, akadályokat. Ah- hoz, hogy az ember akaratereje meg­nyilvánuljon, elsősorban az előtte álló cél világos felismerése szükséges. — Szükséges tehát, a cél helyes meg­választására, de ugyanakkor az esz­közök és az út helyes megválasztása is, amelyek a cél eléréséhez szüksége­sek. A termelőmunkában, a tanulásban és a CsISz mozgalmi életében meg­számlálhatatlan példát találunk arra, hogy sokszor megvan az elhatározás, az óhaj s mégsem érünk célhoz. En­nek az oka az, hogy nem választottuk ki elég gondosan a feladat megvalósí­táshoz szükséges eszközöket. Az erős akaratú embert tehát nem csak a cél helyes megválasztása jellemzi. Jellem­zi az út és az eszközök kijelölése is, amelyek a cél eléréséhez szükségesek és amely alapján, minden lehetőséget felmérve, tervet készít. De sok az olyan ember is, aki lel­kesedik, tervezget s mégsem nevezhe­tő erős akaratának. Az erős akaratéi embert elsősorban nem az elhatáro­zás, a tervezgetés. hanem a cselekvés jellemzi. Hiszen minden elhatározás­nak csak akkor van értelme, ha azt végre is hajtják. Vannak álmodozó típusú emberek akik mindent megterveznek, de so­l'. a sem rielekszetiek, ezek természete­sen nem erős akaratú emberek. Csak az, aki minden akadály és nehézség ellenére végrehajtja a maga elé célul kitűzött feladatokat, csak az nevez­hető erős akaratú embernek. Már maga a céltudatosság is hatal­mas erőt kölcsönöz az embernek cse­lekedeteihez. Ahhoz azonban, hogy szilárd, céltudatos harcosok legyünk, kommunista világnézetre van szüksé­günk. Hiszen e nélkül lehetetlen he­lyes célt magunk elé tűzni. A kom­munista ember céltudatosságára jel­lemző. hogy a legnehezebb helyzetben sem veszti el a győzelembe vetett ki­tét, hogy mindig eltölti a nép ügye legyőzhetetlenségének tudata. A cél. tudatos ember mindig maga előtt látja a holnap örömeit, amelyért harcba in­dult. „A hdnap örömeiért éltünk, — írta Fucsík. — azért mentünk a csa­tába, azért halunk meg.” Az ember jelleme, akarata, nem egyszerre formálódik ki. De minden Halai köteles maga elé célt állítani, s amely felé szenvedélyesen, állandóan törekednie kell. Sok azonban még az olyan fiatal, aki nem tudja tettekre váltani szavait, aki becsületesen dől. gozik, de amikor akadályokba ütközik amikor nem megy minden simán, visz• száriad, meghátrál, mert nincs meg­határozott életcéljuk, életpályájuk. Az életpálya megválasztása nem jelenti csupán a megfelelő, a kedvelt szakma megválasztását. Az ember eszmény­képet, ideált is választ magának, aki­nek tulajdonságait szorgalommal, ki­tartással igyekszik megközelíteni. A CsISz.szervezeteknek segítséget kell nyújtaniok fiataljainknak ahhoz, hogy példaképet válasszanak maguk­nak, hogy életpályájukat, szakmáju­kat megszeressék. Segíteni nekik na­ponta. hogy helyesen tervezzék az •életüket, jövőjüket. De nemcsak az eszményképek kiválasztásában, hanem abban is segíteni kell a fiatalokat, hogy megtalálják az utat céljaik megvaló­sításához. Mi az állhatatosság, szívósság és el­lenállóképesség? — De nem elegendő csupán az életcél, a példakép helyes megválasztása, állhatatosan törekedni kell megvalósítására, arra, hogy a pél. önképhez hasonló emberré váljunk. Állhatatosság az, ha a kitűzött célt minden körülmények közt megvalósít­juk. A szocializmus építése nagy szí­vósságot, kitartást követel a mi né­pünktől. egész ifjúságunktól. Ezért a CsISz egyik legfontosabb feladata a fiatalokat állhatatosságra nevelni. Az állhatatos ember nem kediietlenedik el az első sikertelenségtől, nem hátrál meg az első akadály elől. „Igazi ká. derek csak a nehézségek elleni harc­ban kovácsólódnak ki” — mondta Sztálin elvtárs. Az állhatatosság döntő előfeltétele a sikeres CsJSz munkának is. Sok olyan fiatalt ismerünk, aki szívesen elvállal minden megbízatást, nagy lel­kesedéssel fog hozzá a munkához, de ha nem úgy megy rögtön minden, mint a karikacsapás, elkedvetlenedik. De találkozunk olyanokkal is, akiknek a sikertől a fejükbe száll a dicsőség, elbizakodottá lesznek. A CsISz funk­cionáriusok feladata, hogy az ilyen elbizakodott fiatalokkal szemben ható. rozottan alkalmazzák a kritika fegy­verét. Azokat viszont, akik könnyen elcsüggednek, akik nem. elég kitartóak a munkában, a harcban, bátorítani, segíteni kell. Állhatatossá csak úgy válhat az em­ber. ha kv'rtja öntudatából a kafiita. Hzmus csökevényeit, a rendetlensé­get. a hanyagságot, a gondatlanságot és pontatlanságot, a lomposságot és az ideges kapkodást., valamint azt, hogy a cselekvést vitákkal, a munkát fecse­géssel helyettesítsék: ha kiirtja magá­kéi a hailnmosságot arra, hogy min­denhez hozzáfog, de semmit sem fe­jez be. Ezt a kapkodásra, idegességre, kétségbeesésre való hajlamot a CsISz. vezetők példadó, nyugodt, határozott és fegyelmezett magatartásukkal kü­szöbölhetik ki. Ha valami nem sikerül tízszer, akkor tizenegyedszer is meg kell próbálni. Kezdeni a kis ügyek, ben, mert. aki itt nem tud állhatatos lenni, nem lesz az a nagy ügyekben sem elég kitartó. Az állhatatosság a belső fegyelme, zettség eredménye. A fegyelmezett embernek uralkodnia kell érzésein, in. dulatain, szenvedélyein. Pavel Kor. csagin az egyik taggyűlésen azt ma- gyarázta társainak: „ Az ember irá. nyitja szokásait s nem a szokások irá. nyitják az embert.” Cvetajev, az egyik komszomolista erre felszólalt: „Be­szél, de 0 maga dohányzik! Dohány­zik. Tudja-e, hogy a dohányzás árt ez egészségének? Tudja. De, hogy abba­hagyja, arra nincs elég ereje”. — Kor- csagin lassan kivette szájából a ciga­rettát, ,eltaposta és halkan így szólt: „Többet nem fogok dohányozni. Üres garas az értéke annak, aki nem tudja összetörni rossz szokásait.” A szocializmus építése nagy ellen- állóképességet, szívósságot követel minden fiataltól. Az erkölcsi ellenálló- képesség kifejlesztése azt. követeli az embertől, hogy ne mindig azt tegye, ami jól esik, - hanem azt, ami szüksé. ges. A tűző napban menetelő katoná­nak jobb lenne ez autón ülni s még­sem telepszik fel a menetet kísérő au. tóra, még akkor sem, ha a lába viz. hólyagos lett. Az ellenállóképesség fejlesztésében óriási szerepe van a sportnak, a test­edzésnek. Felhozhatjuk itt Szuvorov. nak, a legendáshírű orosz hadvezérnek a példáját, aki gyenge testalkatú gye­rek volt. Mégis, már fiatal korában el­határozta., hogy katona lesz. Ennek érdekében rendszeresen edzette ma. gát. Télen.nyáron hidegvízben mos­dott, nem viselt meleg ruhát, mm aludt puha ágyon. Egyszer ősszel —- írják az életrajzában, — zuhogó eső. ben eltűnt hazulról, s csak este került elő teljesen átázva. — Hol jártál -j- kérdezték a háziak. — Lovagoltam az esőben, mert a katonának minden időjáráshoz hozzá kell szoknia. Ha edzettekké, szívósákká akarunk válni, nekünk is ' kitartó munkával kell azt önmagunkban kifejlesztenünk. A CsISz-szervezetek élete korlátlan lehetőséget ad. A lelkes CslSz.tagok rendszeresen sportolnak és kirándul­nak. Igaz, sok CslSz-szervezetben minderre még nem fordítanak kellő gondot. Különösen a lányok sportolá. sát hanyagolják el s a fiúk sportolása is igen egyoldalú, csupán a futballból áll. Viszont ha kirándulásokat szer­veznek, vagy autóbusszal mennek, vagy csak nagyon közeire mennek. Úgy gondoljuk, hogy a CsISz-fiatalok nem mankón járó hadirokkantak, hogy megijedjenek a távolságtól és fárad, ságtól. Ezen a téren is vegyünk példát a komszomolistáktól, akik szombat dél­után munka után 10—15-ös csoportok, ban nekivágnak a hegyeknek és hosz- szútávolságú kirándulásra indulnak. Útközben meglátogatják a kolhozokat, ahol kultúrműsort és politikai beszá­molói tartanak, szénapajtában alsza­nak, majd reggel tovább mennek. „A ' Komszomolnak hozzá kell szoktatni a fiatalságot a fizikai keménységhez. A kujbisevi klíma bő lehetőséget ad er­re. Olyan időben, mint amilyen ma is van, jól lehet edzeni magunkat. Pél. dáül az ember kirándidást tesz szom­battól vasárnap'estig és visz magával egy kis szárított kenyeret. Ez edzi az embert!...” — írja Kalinyin. (Folytatjuk.) KaÜnciák-est Párkányban Este félhét van. A párkányi Nép- i könyvtár előtt kékinges fiúk és lányok csoportja áll. Az autóbuszra váró em­berek és a járókelők kíváncsian nézege­tik a vidám fiatalokat és a járókelők közül egy asszony megkérdezi, hogy mire gyülekezik ez a sok fiatal. Az e- gyik kékinges lány válaszol neki: — Ide a könyvtárba megyünk tudniillik, a könyvtár vezetősége elő­adást tart Kalinciak „Restauráció” cí­mű könyvéről és a nagy író életéről. — S maguk honnan valók édeseim? — Mi a magyar tizenegyéves iskola tanulói vagyunk és műsorral fogjuk szórakoztatni a közönséget. Beléptünk a könyvtárba. A nagyte­rem főfala Zápotocky elvtárs képével, jelszavaikkal és népi demokratikus országok zászlóivá! díszes. A könyvtár vezetői, Bitter és Krivosudská clvtárs- nök kedves arccal fogadják az iskolás ifjúságot. Kevéssel 7 óra után megte­lik a könyvtár nagyterme az érdeklő­dőkkel. A közönséget Laczo elvtársnö üdvözli. Utána Zachovai Viktória szavalata hangzik el. A vers után Bitter elvtárs­nő Kalinciak életét, műveit ismerteti szlovák nyelven, magyar nyelven pedig Brigán tanító elvtárs. Beszél a „Res­tauráció” tartalmáról, a régi és új vá­lasztásokról és jellemzi a regény alak­jait. Szlovák nyelven Krivosudská elv­társnő mondja el ugyanezeket és For­gács Ilona a szlovák tizenegyéves is­kola tanulója részletet olvas fel a re­gényből. Ezután Utly tanító elvtárs vitát indít. Elsőnek Novosadská Anna, 65 éves munkásasszony szól arról, hogyan vá­lasztottak valamikor és hogyan most. Vavesz Berta nyugalmazott tanítónő arról beszél, hogy az ő korában kinek volt szavazati joga. Sok hozzászóló volt még ,akik főként Kalinciak irodalmi ér­tékét méltatták. A vita után a magyar tizenegyéves iskola műsora következett. Először a tánccsoport lépett fel. Utána az örök­ké vidám Fiam János népdalokat adott elő Barna Sándor harmonika kíséreté­vel. A műsort az énekkar fellépése zár­ta be. , Az est befejezése után Laczo elv­társnő köszönetét mondott a diákság­nak a tartalmas hozzájárulásáért, va­lamint a közönségnek a pontos meg­jelenéséért és minden látogató őszinte érdeklődéséért. A közönség megelége­detten hagyta el a könyvtár helyiségét az értékes előadás után. A hazatérő diákok csoportja felé halkan száll a dal a csillagos éjszakában: Üj életre ébredt már a nép... GARAMI BORBÁLA, magyar 11 éves iskola, Párkány

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom