Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-09-11 / 72. szám

1954. szeptember 11. A cigánykérdésről Elsősorban is tisztáznunk kell; létez­nek vándorcigányok, akik kóborolnak és vannak letelepedett cigányok, akik közül sokan becsületesen megállják a helyüket az életben. Tehát teljesen téves az a leifogás, hogy a cigányok képtelenek „civilizálódni” és rendezett életmódot folytatni. A valóságban ma már gyakran tanúi vagyunk annak, hogy számtalan cigánycsalád életmódja semmiben sem különbözik a többi dol­gozó életétől. Ma már sok cigány fe­lelőségteljes állást tölt be, például Lackó Ilona elvtársnő Eperjesen a HNB tagja, Karika Gusztáv, a kassai HNB tagja, Holoubek elvtárs az első jogász- doktor a bmói hadbíróságon ügyész, Fábián Károly pedig a Nemzetbizton­sági Szervek tagja. Ezekkel ez elvtár­sakkal, valamint azokkal is, akik a fő­iskolákat látogatják, rendkívül jő ta­pasztalataink vannak. A világ tudósai már sokat foglalkoz­tak a cigányok eredetével és egész el­lentétes vélemények merültek fel. Egy azonban biztos, mégpedig az, hogy a mai cigányok Indiából származnak és a mi területünkön számításunk szerint az első évszázadban bukkantak fel. Arról, hogy a XIII. században már él­tek nálunk cigányok hiteles okirataink vannak. Hosszú évszázadokon keresz­tül szomorú volt a sorsuk. Csak a II. vi­lágháború vége hozta meg a cigányok felszabadítását. A cigányokban a kóbor, rendezetlen élet egészen ellen­tétes tulajdonságokat hozott felszínre. Egészségtelen lakásaik, életkörülmé­nyeik, rossz táplálkozásuk folytán tes­tileg fejletlenek, betegesek lettek. Amikor a cigányok rájöttek, hogy be­csületesen semmihez se jutnak, elkezd­tek csalni, furfangoskodni, megtanul­tak hazudni, lopni és jellemük egyre jobban lezüllött. Ezeket a tulajdonsá­gokat úgy magyarázzuk, hogy azok tulajdonképpen reakciót jelentenek az elnyomatás és a megalázás ellen. Az uralkodó osztály zsamokoskodása ter­melte ki a cigányokban ezeket a jel­lemvonásokat. A cigánynyelv nyelvészeti szempont­ból az indiai nyelvcsaládhoz tartozik, de nem képezi az összes cigányság közös anyanyelvét. Annyi cigány nyelv- csoport létezik, ahány országban élnek a cigányok, mert minden országban felveszik a körülöttük élő nemzetek nyelvét. Miért beszélünk most mind­erről? Azért, hogy nagyobb megértés­sel közeledjünk a mai cigányokhoz és megközelítsük a cigánykérdés megol­dását. Nálunk körülbelül 100.000 ci­gány él. Elsősorban, fontos, hegy el­tűnjenek a cigánytelepek és a cigányo­kat becsületes munkához szoktassuk, átneveljük őket és jellemüket átfor­máljuk. Az utóbbi időben már alaposan fel­dolgozták a cigánykérdés problémáit. A Tudományos Akadémia Orientális Intézete tavaly novemberben munka­konferenciát hívott össze, ahová ci­gánydolgozókat is meghívtak. Bizott­ságot állítottak össze, amely majd a cigánynyelv kutatásával foglalkozik. A munkakonferencián határozatok szület­tek, amelyeket a kormány elé terjesz­tettek és a kormány a legközelebbi időszakban fog ezzel a kérdéssel fog­lalkozni. Már eddig is rájöttünk, hogy a cigánykérdést nem oldhatjuk meg azzal, hogy automatikusan emeljük a lakosság életszínvonalát, mert a ci­gánykérdés megoldásánál sok különbö­ző körül mén yr<e kell tekintettel lenni. Nálunk a CsISz járási vezetőségei eddig szinte teljesen elnéztek e kérdés fölött. Ezt legjobban bizonyítja az a tény, hogy ezideig kevés cigány fiatalt sikerült beszervezni a CsISz-be. Most az évzáró gyűlések lefolyása alatt a cigány fiatalokkal szemben tanúsított passzív állásponton lényegesen változ­tatni kell. A CsISz járási vezetőségei­nek különösen a szepsi, rozsnyói, zse- lizi, vágsellyei, párkányi, de a többi járásban is, komolyan kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Számtalan példát lehetne felsorolni, amely bizonyítja, hogy a cigány fiatalok sok ‘helyen sze­retettel és becsületesen dolgoznak if­júsági szervezetünkben. Berki Lajos a CsISz losonci járási vezetőségének dol­gozója, egyike azoknak a funkcionáriu­soknak, kiknek igazán szívügye az ifjúság nevelése. He megnézzük a nagyabonyi CsISz szervezet munkáját, ott is azt látjuk, hogy a cigány fiata­lok lelkes odaadó tagjai a szervezet­nek, a kultúrmunkából is kiveszik ré­szüket. Az Ifjúsági Szövetség felelős minden fiatalért, tehát a cigányfiatalok neve­léséért is. Ezt mindenkor tartsák szem előttt a CsISz járási vezetőségei s ne feledjék el azt sem, hogy a cigány­fiatalok beszervezésének kérdése nem oldható meg papíron, hivatalosan. 011FIÜSÁG KARDOS ISTVÁN, képesriportja essze jövendővel komolyan vess össze jelenkori: /'/áss, alkoss, gyarapíls: s a kaza fényre derül!" (ICülcsey) Nézem, már régóta nézem, ho­gyan sietnek az iskolába. Akaratlanul is meghatódik az ember, mert szépek a gyerekek, jó érzés közöttük lenni. Szinte tisztábbnak érzem ma­gam, ártatlanabbnak, egy kicsit fiatalabbnak, egy kicsit gyerekebb- i nek. És mindez nagyon, de nagyon 6 jólesO. . . Hej, ha még egyszer első­it osztályos lehetnék. — Mondjuk, ís sóhajtjuk. Igen, most már talán mindenki másképpen csinálná. De jól van így is. Elsőosztályos ... régen volt. mégis mintha tegnap lett volna. Az út szélén, a palánknál, egy apró, barna iiúcska igyekszik. — Szinte szalad. De nem is öt nézem, a ruháját; szépen kivasalva, fehér, kihajtott inggallér, kezében új táska. Az egyik kapuból egy ' fiatal anya és egy nem egész harminc­évesnek kinéző férfi, apa, néznek utána. Nem szólnak semmit, csak nézik. Első gyerekük, harmadszor megy az iskolába, először egyedül. Mikor eltűnik a kanyarban, a két fiatal szülő összemosolyog. Most sem szólnak semmit, csak moso­lyognak ... Mit mondjak még, és főleg ki­nek? Annak, akinek leginkább szük­sége van rá, annak is csak annyit, hogy barátom, kedves barátom, ha még mindég tagadod, hogy szép ez az élet, ha még mindég kételkedel a boldogság megtalálhatóságában ezen a földön, hagyd a sötét szo­bádat, menj az utcára, emberek közé. nyisd ki a szemed, szeptem­ber van, zsong az iskola, kicsiny emberkék szorgalmasan készülnek az életre. 1. A dunaszerdahelyi magyar tannyelvű 11-éves iskola épülete. Csendes, egész­séges hely, a diákok nyugodtan tanulhatnak. 2. Szabó Magda, harmadik osztályos, szeretettel üdvözölte az iskola új tanu­lóit, az első osztályosokat. A megnyitó ünnepélyen népdalokat énekelt. Mindnyájuknak tetszett, az első osztályosoknak is. 3. Nem is oly rossz ebben az iskolában, pedig annyira ijesztgetek vele — gondolja ez a kis szőkehajú elsős. S közben Ozorai igazgató elvtársra figyel, aki az iskola rendszabályait ismerteti. 4. Nem, mi még nem az iskolába jöt­tünk, még korán lenne, hiszen az ősszel leszünk még csak négy éve­sek. Elsős bátyánkat jöttünk elkí­sérni az iskolába. 5. „Lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci cérna . . .” vidáman szál a dal, úgy­látszik a játszásban sincs hiány. 6. De jó, hogy ilyen nagy darabot cso­magolt be Anyu. Biztos számít azzal, hogy már én is dolgozom — lelken­dezik a kis Piroska Ali, a bratislavai 8-éves iskola első osztályának tanu­lója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom