Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-07-07 / 53. szám
1PM iúlius 7 9---------------------------------ói iFíúsáe----------------------------------A CsKP X. kongresszusa határozatai teljesítésének biztosítása Szlovákiában köztársaság alkotmányának kiadása után a Szlovák Nemzeti Tanács jogkör nélkül maradt és semilyen kérdésbe sincs beleszólása. Ez a Szlovák Nemzeti Tanács passzivitására vezetett és jellemző, hogy éppen a CsKP vezetőségében lévő elvtársaknak kellett a Szlovák Nemzeti Tanácsot figyelmez- tetniök jogkörére és arra, hogy ajp ügyek egész sorát a Szlovák Nemzeti Tanács törvényeivel kell rendezni. Hasonló a helyzet a Megbízottak Testületében is. Helyesen megszervezett munkával a Megbízottak Testületé a nehéziparon, közlekedésen, az állambiztonságon és védelmen kívül az egész gazdasági életet úgy irányíthatja, ahogy azt megkövetelik a különleges viszonyok Szlovákiában, természetesen nem sértve emellett az egységes tervet és az egységes gazdaságot. Az egyes minisztériumok és megbízotti hivatalok jogköréről, a különféle ügyekben való illetékességéről szóló viták és súrlódások feleslegesek és a pártnak harcolnia kell ellenük. Emellett jellemző', hogy kevés elvtárs fordul e kérdésekben a pártszervekhez és kéri ki a párt döntését. A pártkongresszuson beszéltem a bur- zsoá-nacionalizmus megnyilvánulásairól, az állami fegyelemnek a begyűjtésnél, a feketevágásoknál, az építkezéseken való be nem tartása iránti közömbösségről és az elvtársak előtt ezek a kérdések általánosan ismertek. Mi azonban a kultúra terén is látjuk a burzsoá-nacionalista megnyilvánulásokat. Az egyes irodalmárok között mutatkozó ellentétek szintén abból származnak, hogy némelyik kérdés az elvtársak előtt nem világos és hogy az elvtársak a Szlovákiai írószövetségben is kompromisszumokra készek bármilyen fasisztával, ha az irodalmár és iró. Megnyilvánul ez például egyes cikkekben is. így például összehasonlítják Milo Urbant, a hlinkás Gárdista szerkesztőjét Peter Jilemnickyvel, aki a megszállás egész ideje alatt koncentrációs táborban ült. Emellett meg kell mondani, hogy Milo Urban még nem számolt le múltjával, nem végzett semmilyen önbírálatot és hogy újonnan készülő regényében is a Hlinka-gárdát, a hivatásos gonosztevők bandáját nemzeti gárdának merészeli nevezni. Úgy vélem, nem ártana több óvatosságot tanúsítani az áldatlan múlttal való kapcsolat terén néhány szlovák Írónál is, valamint kultúréle- tünk egyéb képviselőinél is. Tiszteljük az értelmiséget. A szlovák irodalom a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság fennállásának néhány éve alatt szinte csodákat tett. Irodalmunk, népünk művelése fejlesztésére óriási értékeket fordítottunk. Azonban nem engedjük, hogy az irodalom leple alatt irodalmunkba, az esztrádák programm- jaiba számunkra idegen, lényegében ellenséges ideológiát csempésszenek be. Prágai felszólaláséin után a bratislavai értelmiség körében vitatkoztak arról, hogy miért nem' szólaltam fel egyben a cseh sovinizmus ellen is. Ebből látható, hogy éppen a szlovák értelmiségnek bizonyos része mily kevéssé érti meg a nemzetiségi kérdés lényegét. Nekünk, szlovákiai kommunistáknak kötelességünk harcolni a burzsoá-nacionalizmus jelenségei ellen és legyenek biztosak, hogy a cseh elvtársak keresztülvitték és továbbra is keresztül viszik az internacionalizmus elveit és ha valahol felmerülnek a sovinizmus jelenségei, ott is erélyesen közbelépnek. Magától értetődő, hogy a velünk szemben ellenséges ideológiák ellen folytatott harccal kapcsolatban állandóan javítani kell a párt összetételét. Meg kell tisztítani a pártot a karrieristáktól, az opportunistáktól, a velünk szemben ellenséges ideológiák hordozóitól, mert a pártot az teszi erőssé, hogy szüntelenül megtisztítja magát az opportunista és idegen elemektől. Ezért szüntelenül harcolni kell pártunk tisztaságáért és ideológiai egységéért. Emellett természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a marxizmus-leni- nizmus ereje jótékony kihatással van az emberek gondolatvilágának átalakítására is. Sokan, akiknek tegnap a szocializmus gondola- • »a idegen volt. ma népi demokratikus rendőrünk híveivé válnak. Másként nem vol- a lehetséges megteremteni népünk erköl\ politikai egységét. Nem fogjuk ezért üldözni a kismunkásokat, parasztokat, értelmiségieket, akik formálisan tagjai voltak a Hlinka-gárdának vagy Hlinka szlovák néppártjának és akik ma becsületesen dolgoznak és megteszik kötelességüket népi demokratikus rendszerünk iránt. Ez érvényes a régi értelmiségre is, amely a fasiszta állam alatt a gazdasági életben szolgált -vagy pedig állami szolgálatban állott. Mindezeket mai állásfoglalásuk és igazi munkájuk alapján fogjuk értékelni. Másként van ez a pártban, ahol a fasiszta szervezetekben való tagságot az úgynevezett Szlovák Állam alatt vagy a fasiszta állami gépezetben végzett munkát, az ellenállásban való részvétellel kapcsolatban külön és jelenlegi párttevékenységük alapján kell értékelniök az illetékes pártszerveknek A párt megjavítja összetételéi az alkalmatlan párttagok kizárásával és új, öntudatos munkások, parasztok és értelmiségiek felvételével a párttagjelöltek közé és jelöltségük alatt az alapfokú pártoktatásban öntudatos kommunistákat nevel belőlük. A párttagok oktatásával emeljük a tagok politikai öntudatosságát és a pártszervezetek színvonalát azon feladatok színvonalára, amelyek ma pártunk előtt állanak. Az új káderekről való gondoskodás a párt, valamint állami gépezetben minden egyes pártalapszervezet és valamennyi pártszerv egyik alapvető kötelessége. Szüntelenül emelni kell az összes párttagok politikai és szakmai színvonalát. A pártnak biztosítania kell a régi értelmiséggel, a mérnökökkel, szakemberekkel való kapcsolatot és biztosítania kell politikai fejlődésüket akkor is, ha nem párttagok. Az állami gépezetbe vagy a gazdasági szervek vezetőségébe kiemelt munkás elvtársakat szakbelileg képezni kell úgy, hogy ne váljanak játékszerré a szakemberek kezeiben. A párt új alapszabályzata jogot ad nekünk, hogy ellenőrizzük az üzemek igazgatását. Az elvtársaktól, a pártmunkásoktól ez is nagy politikai és szakbeli tudást követel meg, hogy az üzemek igazgatásának ellenőrzése ne vezessen arra, hogy az igazgatót a pártszervezet helyettesítse. A falvakon a szocializmus építésével és az EFSz-ek felépítésével kapcsolatban a járási párttitkárok és a községekben lévő egyes kommunisták számára szükségessé válik, hogy segítsék és irányítsák az EFSz-eket. Ehhez szükséges, hogy értsék a parasztproblémákat. Ez nem csekély feladat és sokkal több figyelmet kell ennek szentelni az eddiginél. Az államapparátusban dolgozó elvtársak- nak újra meg újra tudatosítaniuk kell, hogy az állami apparátusnak a pártpolitika hazánk szocialista építésére irányuló fő irányvonalának megbízható végrehajtójává kell válnia. Gazdaságunk állandóan növekedik. A gazdaság irányitásának problémái egyre bonyolultabbakká válnak. Sokoldalúan fejlődik a termelés és a kultúra is. Állami apparátusunk, a nemzeti bizottságok appará-: tusa azért vannak, hogy biztosítsák és védelmezzék ezeket az építő és nevelő feladatokat; Népi demokratikus rendszerünk és egész állami gépezetünk erőforrása éppen abban rejlik, hogy a munkásosztály legjobb és leg- öntudatosabb része — a Kommunista Párt irányítja. A párt határozza meg a politikát és a kormányhatározatok teljesítését és kulturális téren nagyrészt a gazdasági szakaszon és az állam irányításában dolgozó kommiwiistáknak feladatát. Ezért az állami hivatalokban lévő párttagok kötelessége, hogy szüntelenül ellenőrizzék az egyes pártós a kormányhatározatok teljesítését és emellett ne avatkozzanak be a hivatal felelős vezetőjének jogkörébe. Segíteniük kell a hiányosságok leleplezését, támogatniuk kell a becsületes embereket és követelniük kell a párt- és kormányhatározatok megvalósítását. Szüntelenül harcolniuk kell a bürokratizmus ellen munkahelyükön, harcolniuk kell a határozatok megkerülése ellen, az ellen, hogy a párthatározatokat mindenki a maga módján magyarázza, kiforgassa, vagy a készített tervekben és mérlegekben megkerülje. Világos, hogy ha felelősek vagyunk mindazért, ami a köztársaságban történik, ha a párt az állami apparátus segítségével irányítja államunk és a tömegszervezetek tevékenységét, akkor ez minden egyes felelős dolgozótól megköveteli, hogy tanuljon, tanuljon politikailag és szakmabelileg, hogy az előttünk álló feladatokat meg tudjuk valósítani. A X. pártkongresszus határozatainak biztosításához tovább kell javítani a párt tömegpolitikai munkáját, pártunk tagjainak százezreit a szocializmus építése gondolata hordozóinak, a pártonkívüli munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek millióival kell körülvenni. Becsületes munkánkkal bizalmat kell keltenünk bennük a párt iránt, népi demokratikus rendszerünk híveivé, a szocializmushoz vezető útunk híveivé kell nevelnünk őket, akik készek úgy dolgozni, ahogy azt a párt megköveteli. A népet erkölcsi-politikai egységre vezetni, annyit jelent, hogy szeretetre kell nevelnünk ügyünk iránt és készségre, hogy áldozatokat hozzon a szocializmus építésének érdekében. A párthatározatok teljesítésére tovább kell fejleszteni a pártszervekben és szervezetekben a bírálatot és az önbirálatot. A bírálatnak konkrétnek kell lennie, meg kell mutatnia, hol és mit végeztek helytelenül. A bírálat éles lehet és névre kell szólnia, a párttagokat nevelni kell és nem agyonütni. A bírálatnak kifogásolnia kell hiányosságainkat és hibáinkat és a kommunistákat arra kell vezetnie, hogy a hibák többé ne ismétlődjenek meg, hogy a hiányosságokat rugalmasan kiküszöböljük. Szükséges, hogy a pártban világos legyen, hogy a bírálat nem olyan divat, amelyet ideiglenesen bevezettünk a pártszervezetekbe,, hanem politikánk egyik alapelve, nagyon éles fegyver, és nagyon szükséges a hiányosságok kiküszöböléséhez, de e fegyverrel nem szabad visszaélni. Minden kritikának nem kell és nem szabad mindjárt fegyelmi és más intézkedésekre vezetnie Néhol olyan a helyzet, hogy a pártszervezetekben félnek a bírálattól. Gyakran fél az, aki bírál, hogy a megbírált megsértődik vagy bírálatának valamilyen következményei lesznek és gyakran fél a megbírált is, hogy elveszti tekintélyét. Néha az igazságos bírálatban is személye elleni támadást lát. Szükséges, hogy az elvtársak úgy tekintsék a bírálatot, mint a munkájukban nyújtott segítséget; kell, hogy a bírálaton elgondolkodjanak, hogy önbírálatot is gyakoroljanak. A párt előtt nem lehet tit- kolódzni. Ha a kommunistának a párthoz való viszonya becsületes, akkor a párt előtt feltárja saját hibáit és hiányosságait és becsületes munkával igyekszik őket helyrehozni. Igaz, hogy a bírálat joga nem jelent pletykálkodásra való jogot. Vannak még olyan zavaros elemek, amelyek visszaélnek a bírálattal, rágalmazásra használják fel és amelyek feltételezéseiket igazságnak és az állításokat bizonyítéknak tartják. A pártnak saját szervei segítségével ki kell vizsgálnia a bírálat jogosultságát és a becsületes párttagokat és funkcionáriusokat meg kell vé-: delmeznie a pletykák és ellenséges rágalmak ellen, amelyeket osztályellenségeink is terjeszthetnek. A CsKP X. kongresszusának határozatai kiemelik a vezetés kollektív voltának kérdését. A személyi kultuszt összeegyeztethetetlennek nyilvánítják a marxizmus-leninizmus- sal. Lenin elvtárs arra tanit bennünket, hogy a szervek kollektivitásának mindig jó munkamegszervezéssel kell társulnia, amely biztosítja a szervek előtt álló feladatok gyors és pontos teljesítését és hangsúlyozza a határozatok teljesítéséért viselt személyes felelősséget. Erre emlékeztet a fontos lenini tanítás is: „Közösen megtárgyalni, egyénileg felelni.” Emellett szükséges, hogy helyes viszony legyen a kollektíva és a pártapparátus között. A pártapparátus sohasem helyettesítheti a párt kollektív szervét. A pártgépezetben dolgozó elvtársakban olyan embereket kell látni, akik megvalósítják a pártszervek akaratát és akik ellenőrzik a párt- határozatok teljesítését. Másrészt a pártgépezet dolgozóinak, a titkároknak, az osztályok vezetőinek sohasem szabad visszatérniük a múlthoz, amikor a párt apparátusa gyakran helyettesítette a párt választott szerveit, a kollektívát. Szükséges, hogy pártszerveink tárgyalásai ne merüljenek ki hosz- szú és meddő vitákban. A pártszervek ülésének előkészítéséhez szükséges anyagot gondosan kell kidolgozni, világosan és érthetően, táblázatokat kell mellékelni, amelyeket felelős dolgozók írtak alá, akik kezeskednek a kimutatások helyességéért. Párt- szerveinknek operatívan kell dolgozniuk, több kérdést kell megoldaniuk annál, amennyit ma a kerületi vagy járási párt- bizottságban gyakran megoldani lehetséges. Az üléseknek rövideknek kell lenniök, az elvtársaknak tökéletesen ismerniük kell az anyagot stb. Lenin elvtárs maga ad példát a munka helyes megszervezésének művészetében, munkanapjának beosztásában. Érdekes, hogy azok az ülések, amelyeket ő vezetett, mindig pontosan megállapított időben kezdődtek. Lenin elvtárs az üléseken mondott hosszú beszédeket felesleges időpazarlásnak tartotta. Kell, hogy kádereink állandóan tanulják a párt- és állami munka lenini stílusát, hogy a forradalmi fejlődést összekapcsolják a bolsevik tárgyilagossággal, amely fegyelmet, pontosságot és nagy teljesítményt igényel. A kollektíva fogalmával összeegyeztethetetlen a személyi kultusz. A párttag, álljon bármilyen helyen, akkor erős, ha teljesíti a kollektíva akaratát, ha teljesíti a párt akaratát. Egy párttagnak sem, egy elvtársnak sem szabad, sem fent, sem pedig lent megsértenie a pártszervek határozatait és akaratát. Az egyén bárhol is álljon, akkor, bölcs, ha kollektíva bölcseségére. ha a párt bölcseségére támaszkodik, ha teljesíti a párt akaratát. A párt nagy, és minden tagjának jogában áll büszkének lenni arra, hogy a párthoz tartozik, nincs jogában azonban az, hogy a párt fölé emelje magát, nincs joga hogy a pártszerv fölé vagy a pártszervek mellé egyenértékűként állítsa magát. A személyi kultusznak általunk való visz- szautasítása nem jelenti az egyes vezető elvtársak tekintélyének csökkentését. A párt és az összes párttagok mélyen tisztelik azokat az elvtársakat, akik egész életüket a pártnak szentelték. Szeretetükkel és tiszteletükkel veszik őket körül. Nincs megtiszte- Iőbb a vezető elvtárs számára, mint munkájának elismerése párttagok által. Elvtársak mi köze van azonban a vezető elv társ tekintélyének azokhoz a formaiságokhoz, ovációkhoz és rivalgáshoz, amellyel minden alkalommal fogadják. Nem, ennek semmi köze sincs a tekintélyhez, ellenkezőleg, ez a személyi kultusz ápolása. Olyan kultusz ápolása, amelynek sohasem volt helye a munkásmozgalomban, amely nem marxista és nem lenini. Elvtársak, beszédem végéhez érkezem. Felszólalásomban nem tartottam szükségesnek, hogy mindenről beszéljek és kimerítsem a X. pártkongresszus egész problematikáját. Megismétlem azt, amit bevezetőmben mondtam. A X. kongresszus határozatainak részletes áttanulmányozása és belőlük gyakorlati tevékenységünkre a következtetések levonása minden egyes párttag kötelessége. Legyünk tudatában feladataink, sikereink nagyságának, de tudatosítsuk hiányosságainkat is. Ha kiemeljük sikereinket, ezt azért tesszük, hogy visszatekintsünk elvégzett munkánkra és hogy a sikerek fényében lássuk hiányosságainkat is. Nem kommunista dolog a sikerekkel dicsekedni, de kommunista dolog látni a hiányosságokat, beismerni hibáinkat és ezeket rendszeresen és következetesen helyrehozni. Világosan áll előttünk a X. pártkongreszzus által kitűzött út, amely népünk boldogságához és jólétünkhöz vezet. Haladjunk bátran ezen az úton, küszöböljük ki az útunk- ban álló akadályokat. A kongresszus által kitűzött út Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanítására támaszkodik. Ezt az utat Gottwald elvtársunk építette és ezen az úton vezetett bennünket. Ezen az úton vezet bennünket a jövőben is Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nemzeteink boldogsága, népünk jóléte felé.
