Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-09-01 / 69. szám

4

lW4. szefitteiStter 1.

Gyöngyös-ruhában

azánk egyik legtermékenyebb vidékét „Morva-Slováckónak” nevezik. Ez a néprajzüag rendkívül érdekés. gazdag vidék, főleg zöldségéi szőlőtermeléséről híres. Bratislavá. bál indulva, a Kúty-Veseli n/M. vasútvonalon érjük el Bzenec városkát, „Morva-Slovácko" központját, melyet a „szorgalmas kezek" városaként is emlegetnek. Bzenec, e hó 14—15-én mezőgazdasági kiállítással egybekötött aratási ünnepségek színhelye volt. — Messze vidékről ide özönlöttek a kör. nyék mezőgazdasági dolgozói, az állami gazdaságokból, szövetkezeikből, a mezi'ígazdasági kutatóintézetekből és magángazdálkodók is.

Bzenec, ünnepi köntösben, minden tekintetben fegyelmezetten, bámulatos szervezettséggel várta a vendégeket.

Leírhatatlan öröm. boldogság ragyog az arcokon. Felvirágozott, kidíszített kocsikon hozzák a termést. A környék szövetkezetei már teljesítették beadási kötelezettségüket. Olvassuk a kimuta. tási tábláról, hogy a zeravicei EFSz 172 százalékra, Temice, Sirovín, Mo- rdvsky Pisek is 100 százalékra ünnepélyesen teljesítette kötelezettségét. Hagyományos viseletekben jöttek, hogy együtt ünnepeljenek, kicseréljék tapasztalataikat, vásároljanak és kissé szórakozzanak. Gyönyörűek a visele- tek. a pazar hímzések, csipkék, a gyöngyökkel kivarrt kalapok, a csillogó párták és kötények. Sajnos nem állhattunk meg, hogy tüzetesebben megfigyeljük a népművészet csodás alkotásait — mert a festőién szép visele. tekbe öltözött zenészcsoportok pattogó indulói egyetlen vidám, örömteljes menetté olvasztja a tarka embertömeget. Nem állhatunk meg — a kastély felé menetelünk. A kastélyba, amely régente a feudális urak rablovára volt. Most, amint halljuk, a szőlőtermelő szövetkezet központi épületét találjuk a kastélyban, ezenkívül egy gyümölcs feldolgozási \ szakiskolát, a kastély parkját pedig sportközponttá alakították át. — Megtekintjük a borpincét, — mely már egymaga is látványosság. Olyan széles a Pince, hogy lovas kocsival meg lehet benne

rolnak, amit szem-száj megkíván. Ruházattól kezdve, konyháberendezés,

játék, könyv, élelmiszer, minden kapható itt. Nagyban folyik a vásár. A híres morvái kolbász messzire szaglik — folyik a bor. Most már összekeveredtek a különböző falubeliek, össze, fogódzkodnak a lányok, legények — dalolnak, táncolnak — nevetnek. Az idősebbek az asztalok köré ülnek, előveszik a „jó hazait”, kínálgatnak, ismerkednek. Beszélnek eredményeikről nehézségeikről — sikereikről. Csak úgy röpködnek a számok, az adatok. „A mi EFSz-ünkben ennyi...” — Hát maguknál, hogy ...” — „Maga nénike, miért nincs népviseletben" — kérdem egy idősebb nénikét, miután végighallgattam tudományos előadásnak beillő fejtegetéseit arról, hogy mennyire beváltak náluk a szovjet mezőgazdasági módszerek és most már az egész fiatal növendék-tehenek tőgyét is masszírozzák — mennyire emelték így a tejhozamot. „Mi meg akarjuk őrizni hagyományainkat, nálunk mindig a fiatal leányok, fiúknak adjuk át az ünnepi népviseletet — mi öregek már csak egyszerűbb ünneplőben is megvagyunk”. „De hallotta-e már a mi falunk — nenkovicei gyermekzenekarunkat? — kérdi a nénike tőlem és büszkén elvezet a Park másik végébe, ahol a történelmi nevezetességű 950 és 650 éves hársfa alatt, 10—16 éves fiúk, leányokból álló zenekar vígan játszotta: hogy „Táncolj, táncolj, forogjál...”

Ragyogó fiatal lányok, hajfürtjeiket- szigorúan lefogja a ráncokba húzott csipkefőkötő, rövid, rakott szoknyács- kában, fürgén ropják a táncot.

Nyakukban ott lóg a vásárfia — a tükrös mézeskalácsszív.

Amikor a hangszórók jelentették hogy megkezdődött a fajállatok bemutatása és a díjak kiosztása, mindenki odasereglett. nem győztem vo'. na lejegyezni a sok szakszerű megjegyzést, amikor a faj-apaállatokat bemutatták. A mellettem álló férfi megjegyzéseiből arra mertem következtetni. hogy zootechnikus. a végén kiderült, hogy vasesztergályos, igen, ez a he.

Bzenicei leányok népviseletben.

fordulni. A kastélyban nyert elhelyezést a Városi Múzeum is. Kissé elfá- rádva a sok benyomástól, a sok színtől, tarkaságtól, visszavonultam a múzeumba és az elsárgult okiratokat kezdtem böngészni.

Végigvonult előttem a kastély 1231- ig visszanyúló története, az egymás, után váltakozó hűbérurak levelei, felfigyelünk a magyar vonatkozásokra, Révai Borbála történetére, a Bocskainkra,

Érdekes, figyeljük csak, 1634-ben valami gróf Pruskovsky milyen „mun- kakötelezettségeket ró a lakosságra"

Itt látunk egy „megállapodást", melynek „pontjai" kellőképpen rávilágítanak arra, hogy a feudális urak hogyan szipolyoztáíc ki a népet. Például Bzenec község lakossága köteles volt ingyen• a ,.várépítéshez köveket hordani”, a „malom mellett gátat emelni”, az előírt „robot” mellett hetenként még két napot ledolgozni”, „karácsonyra ... stb- fát hordani”, „20 fiatalembert a vadászatoknál az ura- ságok rendelkezésére bocsájtani”, ebből és ebből az alkalomból ennyi és ennyi bort átadni...” Természetesen nem sorolhatjuk fel. hogy „nemes *s nemzetes Kristóf lovag úr vagy Václav Krnpáé úr mi mindent olvasott rá a szeO'ny jobbágyokra.

intről behallatszik a vidám nótaszó — mulatozás. Megyek fullaszt a múlt légköre. Csak még gyorsan elolvasom, hogy lS4S-ban Reichenbach gróf idején engedték el a jobbágyi kötelezettségeket — de ne gondoljuk, hogy „ingyen”. Dehogy — „reverzálist íratott alá, hogy ki milyér. „áron" szabadulhat fel a jobbágyi kötelezettség alól.

Féllélékzek amikor kilépek a friss. <zabad levegőre.

Muzsikaszó, tánc, ragyogó jókedv mindenütt. A nemzeti vállalatok el. irúsitósátrai szegélyezik a park sétányait. Szabad boldog emberek vásályes. ma mindannyian felfogjuk, hogy milyen fontossággal bír a mezőgaz. daság és a mezőgazdasági termelés emelése és kivétel nélkül foglalkozunk mezőgazdasági kérdésekkel és ha kell mindnyájan a segítségére sietünk.

Renkívül tanulságosak voltak azál- latok bemutatását kísérő magyarázó- tok és Kaulner elvtársnő, a Munka- érdemrenddel kitüntetett fejőnü vezetése mellett lefolytatott fe.jési verseny. Sok nézője akadt a bortermelők, méhészek, vadászok sátrainak, a tej és konzervipar kiállított termékei, nek és a Mezőgazdasági Kutatóintézetek rendkívüli körültekintéssel megrendezett kiállításainak.

A bzenci mezőgazdasági ünnepségek valóban megmutatták, hogy milyen módon lehet sikerrel teljesíteni a mezőgazdasági termelés emelésére vonatkozó határozatokat.

* * *

ok új ismerettel és benyomással gazdagodva elhagytuk a kastély parkját. Az országúton éppen égy búcsújáró menet közeledett. Bzenec híres zarándokhely volt. Ma is éppen búcsú volt.

Csupa vén anyóka totyogott a pap után. Fiatalokat nem látunk a menetben. „Égbekiáltóan” szegényes me. net haladt előttünk.

Zsolozsmájuk erőtlenül hangzott a verőfényes tiszta légben, kántálásukat egyre jobban elnyomta a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok mozgalmi dala, amely himnusszá erősödve mindent túlharsogott.

A búcsúsokat csakhamar elnyelte a porfelhő.

A kastély kijáratánál állók is mindannyian elnémultak, elgondolkodtak, megértették, a Múlt sompolygott itt mellettük, a Jövő — távlatait itt látjuk a Mezőgazdasági kiállításon, a szocialista falu kiépítésében, a szocialista munkaközösségben. M. M.

\

A Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulóiénak bratislavai ünnepségei

Antonín Zápotocky köztársasági elnök beszéde

(Folytatát « 2. oldalról)

Az ötévé« terv során jelentősen fokozódott a fiatal munkások neveléséről való gondoskodás, megnőtt az állami munkaerőtartaíék tanintézeteinek és központjainak, valamint a fiatal munkások nevelését szolgáló egyéb szakiskoláknak a száma. Emelkedett az ipariskolák száma is, tanulóiknak száma pedig több mint négyszeresére nőtt az ötéves terv kezdeti időszakához képestA termelés, a foglalkoztatottság és az életszínvonal emelkedése k' fejezésre jutott a népesedés kedvező alakulásában is. Szlovákia lakosságának száma 1949-ben 3 millió 447000 volt, 1953-ban 3 millió

628.000-re emelkedett.

A lakosság számának kedvező alakulása annak köszönhető, hogy jelentősen emelkedett a születések és csökkent a halálozások száma. 1937-ben ezer lakosra 22.6 élve született csecsemő és 14 haláleset jutott, 1953-ban az arány- szám 27-1 élve született gyermek és csak 9-8 haláleset voltA termelés növekedése és Szlovákia iparosítása a kulturális színvonal gvndeddig páratlan emelkedésére vezetett. Ezt legjobban az iskolai képzettség adatai bizonyítják- 1937-ben 529-000 tanuló szerzett népiskolai, csupán 71.000 polgári iskolai és 29 000 középiskolai végzettséget. 1954 ben csupán 133 ezer tanuló elégedett meg alapfokú képesítéssel, 307.000 végezte el a nyolcosztályos (volt polgári) iskolát,

73.000 diák pedig a tizenegyéves (volt közép-) iskolát.

A háború előtt az ipariskoláknak Szlovákiában 1945. 1948-ban

pedig 3-364 diákjuk volt 1954-ben ez a szám 14-831-re emelkedett.

De nem untatom önöket, elvtársak, számadatokkal. Hisz ezek az adatok minden téren, gazdasági ás kulturális életünk minden szakaszán óriási fellendülésről tanúskodnak és azt mutatják, hogy Szlovákia dolgozó népe a cseh néppel karöltve, feltartóztathatatlanul halad előre a fejlődés útján közös államunkban, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban- A szlovák nép elmaradottságának, nyomorának és kizsákmányolásának ide,te, a külföldi és hazai urak, grófok, mágnások, stb uralmának évei régen elmúltak. A legendás hősök, betyárok, Jánosíkok helyett, akik azáltal, hogy a gazdagokat megsarcolták és a zsákmányt a szegényeknek adták, a kastélyokat

felgyújtották és maguk az akasztófán pusztultak, bosszút álltak azokért a jogtalanságokért, visszaélésekért és gaztettekért, amelyeket az urak a szegények ellen elkövettek, a szlovák nemzetnek ma másfajta hősei vannak: a munka hősei. A sztahanovista teljesítmények mesterei az iparban, a nagy terméshozamok mesterei a mezőgazdaságban. A munkaversenyben álló dolgozók száma 1953 végén meghaladta a foglalkoztatottak számának 54 százalékát, a megvalósított újítójavaslatok száma 1953-ban 40.5 százalékkal volt nagyobb 1949-hez viszonyítva. Az elmúlt három öv folyamán Szlovákia 303 legjobb dolgozója kapott magas állami kitüntetést, közülük tizenegyen Köztársasági Érdemrendet, harmincnégyen a Munka Érdemrendjét. (Viharos taps-)

A munkának ezek az új hősei a népgazdaság minden szakaszán fejlesztik a termelést, növelik a munka termelékenységét, gyarapítják a nemzeti jövedelmet és így nem egyesek, hanem az egész nép jobb és boldogabb jövőjét alapozzák meg.

Ezért mérlegünk, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulóján vonunk meg, örvendetes számadás. Arról győz meg bennünket, hogy az országépités új útja. amelyen megindultunk, helyes út. Arról tanúskodik, hogy csakis a szocializmus építésével érhettük el eddigi sikereinket és ugyanezen az úton legyőzhetjük minden még meglévő fogyatékbsságunkat.

Ennek tanulságát elsősorban s mezőgazdasági termelés szakaszán kell levonnunk. Szlovákia ipara soha sem virágozhatott volna fel eny- nyire, soha sem vethetett volna véget a hagyományos munkanélküli ségnek, a belőle következő nyomorúságos béreknek és a szlovákiai dolgozó nép nélkülözéseinek, ha kapitalista jellegű maradt volna. Csakis az ipari termelés társadalmasítása szabadíthatott meg bennünket a munkanélküliségtől, az éhségtől és a robottól. Ugyanez érvényes a mezőgazdasági termelésre is. Ha biztosítani akarjuk a nemzet és a nép jólétét, belterjesebbé kell tennünk, gépesítenünk kell és növelnünk kell a munka termelékenységét. Ezt csakis a mezőgazdaság szocializálásának útján érhetjük el. Ezért az egységes földművesszövetkezetek további fejlesztése Szlová kiában a helyes mezőgazdasági politikának és a falu jólétének alapvető kérdése. (Taps.)

Csehszlovákia Kommunista Párt jának X. kongresszusa világos irányelveket tűzött ki a nép anyagi és kulturális színvonalának további emelésére, az ipari és mezőgazdasági termelés műszaki fejlettségének további növelése útján. A X. párt- kongresszus határozatai élénk visszhangra találtak hazánk dolgozóinak körében és ez arról tanúskodik, hogy a kommunista párt helyes politikát folytat, A kommunista párt szorgosan igyekszik továbbfejleszteni a nemzeti felszabadító harc eredményeit. Szilárdítja barátságunkat és szövetségünket a Szovjetunió népeivel, a népi demokra - tikus országokkal és az egész világ haladó erőivel. Erősbíti a csehek és szlovákok testvéri szövetségét, fejleszti a népi demokratikus alapelveket, amelyeken Csehszlovák Köztársaságunk felépült.

A sikeres nemzeti bizottsági választások eredményeképpen tovább szilárdítjuk kapcsolatunkat a néppel, híven a megszállás idején megalakult első illegális forradalmi nemzeti bizottságok hagyományaihoz. Ezek a nemzeti bizottságok igen fontos és jelentős szerepei játszottak Szlovákiában a fegyveres felkelés előkészítésének és végrehajtásának idején.

Azáltal, hogy leszámoltunk az árulók, a burzsoá-nacionalisták és más kártevők klikkjeivel, még jobban megszilárdítottuk népi demokratikus rendszerünket. Csehszlovákia Kommunista Pártja köré tömörül a Nemzeti Arcvonalban nemzetünk minden becsületes és haladó ereje, áthatva attól az őszinte vágytól és akarattól, hogy hozzájáruljon országunk új, jobb életének építéséhez.

A Nemzeti Arcvonai kifejezésre juttatja szilárd egységünket és azt az együttes akaratunkat, hogy felépítsük hazánkban a szocializmust és ezzel biztosítsuk mindnyájunk egyre növekvő szükségleteinek és igényeinek kielégítését. (Taps, éljenzés.)

Felszabadult hazánk békés or szágépítő munkájának sikerei bizonyít ják, hogy a szlovák és a cseh nép rendületlenül és híven áll a béke őrségén. El van szánva rá, hogy megvédje kiharcolt szabadságát és függetlenségét, hű maradjon a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékéhez és eszméjéhez, hű maradjon a Csehszlovák Köztársasághoz, hű maradjon a Szovjetunió iránti barátságunkhoz, hű maradjon a szocializmus és a béke ügyéhez!

KEDVES VENDÉGEINK

E hó tizennegyedike felejthetetlen , emlékké válik egységünk életében. Reggel felsorakoztunk ez ezred sora- kozőhelyén, ahol kellemes meglepetés várt bennünket. Seldbauer tiszt elvtárs tudatta velünk, hogy egységünket nagy megtisztelés várje a mai nép délutánján. A Kínai Néphadsereg tánc és ének- együttese látogat el hozzánk. Katonáink hatalmas lelkesedésben törtek ki. Mindenki izgalmasan várta a délutánt.

Katonáink megértették e nap jelentőségét. Megértették ezt, hogy mily hatalmas erővel bír a kínai nép, mely ledöntötte az ezeréves kínai falat. Megértették a valóságot, hogy valamikor könyvet is csak keveset lehetett kapni amely a kínai nép életéről beszélt és a népek úgy képzelték el a világ ,e távoli táját és népét, mint valami mesebeli világrészt, ahol gazdag kincsekkel és kulikkal körülvett maharadzsák élnek, akik hatalmas falakkal ez úgynevezett kínai fallal vették körül országukat, hogy az idegen kultúra ne tudjon behatolni hozzáj_k és a kínaiak tudományukat se terjesszék. De az csak addig tartott, amíg a Szovjet Hadsereg fel nem szabadított bennünket és a párt nem nyitotta ki népünk szemét és nem tanított meg bennünket új életet élni. Ugyanúgy Kína nép millióit Kína Kommunista Pártja és Mao Ce-tung tanította, mint akkor minket vezetett és tanított Gsehszlovákie Kommunista Pártja és Gottwald elvtárs. Kína Kommunista Pártié és Mao Ce-tung tanította meg Kína sok milliós lakosságát ismerni a szabadságot és hősiesen harcolni érte. A felszabadulás óta már sokai hallottunk a kínai néphadsereg hősies harcáról, melyet hazája felszabadítása érdekében a kapitalista országok és a kínai étnyomók ellen vívott,

Sokat olvashattunk az újságokban a kínai önkéntesek önfeláldozó harcairól, melyet Korea népével közösen folytattak az amerikaiak és Li Szin-men hordái ellen, hogy felszabadítsák Korea elnyomott népét.

Ä hős kínai harcosok győzedelmeskedtek, nem áldozták fel hiába életüket, mert a több, mint hatszáz millió kínai nép fölött már nem a maharadzsák uralkodnak, hanem Kína Kommunista Pártja és Mao Ce-tung vezetése mellett a nép vette kezébe a hatalmat.

E hó 14-én az a megtiszteltetés ért, hogy e hatalmas nép fiai és leányai meglátogatták a nyári kiképző táborunkat. Délután egy órakor már felhangzott ez emfiteáterben a katonák lelkes beszéde, akik örömteljesen várták kedves vendégeinket. De nemcsak mi katonák vártuk a vendégeket, hanem ott voltak a környék falvak lakói is. Eljöttek Zólyomból, Kékkőről, Se- nohrádról és a többi falvakból és városokból a civilek, hogy meghallgassák e hatalmas nép fiait, akik elhozták hozzánk bemutatni népi táncaikat és népdalaikat.

Fél három órakor jelentette a helyi rádió, hogy a vendégek már a táborunk határán vannak. Rövid időn belül már hallottuk az autóbusz ismerős hangját, majd az egyik domb mögül felbukkant az első autóbusz és pár percen belül lelkes hurrá és hosszantartó taps zúdult fel, amikor az első autó utasai kiszálltak. Kínai fiúk és lányok örömteljes integetéssel fogadták üdvözlésünket.

Vendégeink a színpadra léptek. Ku- csera tábornok ünnepélyes köszöntőjében a kínai nép hősi harcáról beszélt és kihangsúlyozta, hogy e látogatás népeink örök barátságának a tanujele.

Kucsera tábornok meleg szavaira a kínai tánc- és énekegyüttes vezetője egy tábornok válaszolt. Beszédében hangsúlyozta, hogy mennyire kellemesen érintette őket, mint katonákat a csehszlovák katonák lelkes fogadtatása, továbbá kihangsúlyozta, hogy Kína ma már nem a gazdag maharadzsák és nyomorult kulik országa, hanem a munkásoké, akik egy újabb é6 szebb jövőt építenek és keményen, mint a bástya a béke frontján állnak.

Megkezdődött a műsor. Az első szám a „Hősök menete” című dal volt, mely a Jang Ce-kiang folyó átkeléséről szólt és erről, hogy Mao C^tung nevével ajkukon hogyan mentek harcba a hős katonák. Felzúgott a szűnni nem akaró taps és katonáink tetszésük jeléül vi- rágkoszorűkat adtak át a kínai énekeseknek. A következő ének címe a „Fel- szabadulás" volt. Kezdetben szomorúan szólt az ének. Az elnyomott kínai parasztról beszélt, de később már vígan zengett, amikor a párt a felszabadító harcba és békés építő munkára hívta fel a parasztokat.

Vendégeink hatalmas sikert arattak az „Irány Prága”, cseh harci dal és „Tencuj, tancuj” szlovák népdal éneklésével, melyben a szólót Szu Sen-la énekesnő énekelte. Az ének befejezésével hatalmas tapsvihar zúgott fel.

Kedves vendégeink fellépése mindenkinek tetszett. Mindenki megértette e látogatás mélyebb értelmét és azt, hogy Kína és Csehszlovákia népeit ugyanaz a cé! vezeti, a béke és szocializmus felépítése. Megértettük, hogy Kína és Csehszlovákia katonasága, habár távol egymástól is, mi itt Közép-Európában, ők pedig Távol-Keleten, de mégis egymás mellett állunk a béke őrségén.

VARGA ERNŐ