Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-05-08 / 36. szám
ÓI IFJÚSÁG 1954. május 8. A párkányi járás kezdeményezése A MUNKA-ÉRDEMREND VISELŐJE A párkánv! járásban sajtókonferenciát tartottak ez üj Ifjúság olvasói és levelezői részére. Arról volt szó, hogy a járáí' an hogyan értékelik az Oj Ifjúságot. Előbbre vi_>zi-e az alapszervezetek életét, léhet-e belőle tanulni, milyen a nyelvezete és a technikai szerkesztése. A konferenciára olyan fiatal munkások és értelmiségiek jöttek össze, akik szívükön viselik az ifjúság sorsát és mindent megtesznek, hogy az Oj Ifjúság színvonala emelkedjen. A CsISz nyitrai kerületi titkársága is képviseltette magát. A konferenciát a CsISz párkányi járási bizottságának indítvánv ra szervezték meg és a szervezést külön ki kell értékelni. Leszögezhetjük, hogy a járási bizottság mindennel törődik és minden alkalmat megragad arra, hogy a fiatalok javát szolgálja. A szervezéssel kapcsolatosan senkitől sem vártak támogatást, tudták, hogy helyesen cselekszenek és sajit kezdeményezésükből szervezték meg a sajtókonferenciát. Az Oj Ifjúság szerkesztősége és a CsISz nyitrai kerületi titkársága is csak akkor értesült az ügyről, amikor már mindent nyélbeütöttek. A szerkesztőség örömmel értesült arról, hogy mi készül a párkányi járásban. Jó lenne, ha a párkányi járás kezdeményezését a többi járás is követné. A konferencia sikeres volt. A szerkesztőség világos képet nyert arról, hogy mit kell még tenni az olvasók érdekében. Figyelmeztettek bennünket hibáinkra, de egyben elismerték érdemeinket is. A szerkesztőség kiküldötte ismertette a jelenlevőkkel, hogy miért fontos minél több levelet és tudósítást Imi a szerkesztősöm ->k. A levelezők rendszeres tudósításai nemcsak az újságnak segítenem, hanem javítanak a járási CsISz szervezet munkáján is. Azonkívül részletesen megmagyarázta, miképpen kell helyesen megírni egy sajtótudósítást vagy egy levelet. Érdemes megemlékezni arról, hogy az előadás alatt sokan jegyzeteket készítettek, ebből arra következtetünk, hogy ezentúl a szerkesztőségbe több levél érkezik a párkányi járásból. A vita is igen értékes volt. Sajnos, nem áll módunkban minden felszólalás tartalmát külön-külön kiértékelni és közölni. Kiragadjuk Pompos Ede felszólalását. „Sokat tanulunk az Oj Ifjúságból — mondotta. Elsősorban nagyon tetszik nekünk a lap nyelvezete, stílusa és he ol ássuk az újságot, akkor javul a nyelvtudásunk. Szeretnénk, ha a lapban gyakrabban hoznának novellákat, elbeszéléseket és tudományos cikkeket. Hogy mennyire szeretjük az Oj Ifjúságot, azt azzal is bizonyítjuk, hogy a mi iskolánkban ötven előfizetője van. Természetesen ezentúl még több előfizetőt szerzünk. Alig várjuk a postást, hogy mikor hozzá már az Oj Ifjúságot és ha kézhez kapjuk, akkor addig nem tesszük le, míg az utolsó sorig végig nem olvastuk”. Pompos Ede végül még arra figyelmeztetet bennünket, hogy a levelekre pontosabban válaszoljunk. Szelecky elvtárs, mezőgazdasági munkás. Pádról jött el a konferenciára, ő is nagyon szereti az Oj Ifjúságot. Azt javasolta, hogy olyan falvakról is írjunk, melyekről eddig még nem írtak az újságok. Pádról se írt eddig még egy lap se, csak az Oj Ifjúság, az ottaniak ezért szerették meg az újságot. Kihangsúlyozta, hogy a lap segíti az elapszervezet fejlődését, közösen fogják ezentúl megbeszélni a lap tartalmát és vállalta, hogy öt új előfizetőt szerez az Üj Ifjúságnak. A karvai mezőgazdasági iskolában minden tanuló előfizet az Oj Ifjúságra. Azért rendelték meg, — mondotta az iskola kiküldötte, mert az újság tetszik a tanulóknak, különösen a technikai része, jó :rások jelennek meg benne. Az újságot mindenki örömmel olvassa, alig várjuk, hogy ké-hez kapjuk. Vas elvtárs, a köbölkút! traktorállomásról jött a konferenciára és a következőket mondotta: „Ezentúl mi is írunk leveleket ez Oj Ifjúságnak. Tapasztalatból tudjuk, hogyha levelezésben állunk az Oj Ifjúsággal, ekkor a levelek által könnyebben tudjuk megoldani a helybeli problémákat is. Nagyon fontos, hogy sok levelet írjunk az Oj Ifjúságnak — hangoztatta továbbá, mert he az újságban valakit megbírálunk, akkor —, mint ahogy ajt már eddi'' is tapasztaltuk. . — mindig megjavul a munkája”. Kifogásolta, hogy a lapot sokszor rendszertelenül kapják kézhez. Varga Imrének, a köbölkuti CsISz szervezet elnökének is ugyanez a véleménye. Karakán elvtárs Szőgyénből jött és azt javasolta, hogy az alepszervezeteknél időközökben vitassáK meg az Oj Ifjúság tartalmát. Ez a javaslat általános helyeslésre talált. Továbbá azt javasolta, hogy minden olvasó szerezzen minél több előfizetőt az Oj Ifjúság számára, de alapos meggyőző munkával és nem úgy, ahogy eddig történt, akkor az előfizetők pontosan fogják fizetni az előfizetési díjat. Nagyra értékelte az Oj Ifjúság tartalmát és technikai szerkesztését. Ígéretet tett, hogy Szőgyénből ezentúl rendszer"« levelezőkre számíthat az Oj Ifjúság szerkesztősége. Fontos lenne — jelentette ki, ha végre bevezetnék és rendszeresítenék, hogy az alapszervezetek állandóan tudósításokkal látnák el a szerkesztőséget. Sokan szólaltak fel Bátorkesziről, Béláról, a szlovák ti négyéves iskolából és még mások. A felszólalásokból sokat tanult a szerkesztőség. A felszólalók érdeme is lesz, hogy a jövőben még sokkal jobb lesz az újság. A konferenciát Dobey elvtárs, a bá- torkeczi CsISz szervezet tagja zárta le. Rámutatott a konferencia jelentőségére és szavaiból arra következtetünk, hogy a párkányi járásból ezentúl sokkal több levelezője lesz az Oj ifjúságnak. Dohay elvtäre arra nézve is tett ígéretet, hogy Bátorkeszin, a járás egyik legnagyobb községében sok előfizetőt és levelezőt szereznek az Oj Ifjúság számára. A CsISz párkányi járási bizottsága és a párkányi járási fiatalok azzal, hogy megszervezték ezt a konferenciát, valóban komoly lépést tettek. Ezzel is bebizonyították, hogy ^enjáró harcosai a n i társadalmi rendszerünknek, példás CsISz-tagok és jól végzik munkájukat. BAGOTA ISTVÁN £llllt llltllt III II IHMItlIII Ilit Hilt II llllllltllllllf III lllll II Ilii Ilit llllllllllllfllllllll III c A választás elé 1 Sok száz évig férge voltunk 1 verejltéktől ázott földnek. I Jogunk nem volt, csak azoknak, | | akik rajltunk élősködtek. I Övék volt a gyár, a mező, I értük izzadt munkásnépünk, 1 s ha több kenyeret kértünk, I korbács toldta sovány bérünk. | Egységünket tudatosan | sok-sok pártra forgácsolták, I korteshad és csendőrsorfal | jogainkat így nyirbálták. | Vezetőket zsarnokaink I maguk közül választottak, | kik csendőrhaddal törtek ránk, ha | I kerestük az igazunkat. 1 Csak egy párt volt, mely mint anya,! I ha a gyermeke lépni kezdett, I egyengette rögös utunk, ] nevelt, védett és szervezett. | Jogainkat most ő védi: | kommunisták szilárd pártja | azért készül boldog népünk 1 szabadon a választásra. | Kezünkben a sorsunk rúdja, { tettekké forrt akatásunk; | ki bátran harcol holnapunkért I arra adjuk szavazatunk. HARASZTI GYULAI •IIIIMIIIIIIIIIMItlIIIIIIIIIIHIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIimillllllllllHltlIlllllllltmttlII z Bratisiavában, a Bartoskova és Trnavská utcán épült új lakásokba, már a nyár folyamán tíz-tíz család költözik be. Ezek a családok hálával gondolnak majd Török Pálra, akit Antonin Zápotocky, köztársasági elnök május elseje előestéjén a Munka- érdemrenddel tüntetett ki. Május 3-án Török Pál eljött a Trnavská utcán lévő munkahelyére, ahol mind az 0 munkacsoportja, mind az építkező többi dolgozói örömmel fogadták. Török Pál a szívélyes fogadtatásra <gy válaszolt: „Az én kitüntetésem buzdítás az egész munkacsoport szamára. A megtiszteltetést az egész kollektív sikerének tekintem.” Lelkesen beszélt prágai tartózkodásáról, ahol alkalma volt együtt lenni Antonín Zá- potocky köztársasági elnökkel és Viliam Siroky miniszterelnökkel. Ebből az alkalomból hangsúlyozta, hogy u csoport teljesíti szülő pártunk X. kongresszusára tett felajánlásait, hogy december 19-ig, Antonín zápotocky köztársasági elnök születésnapjáig 440 lakásegységet építenek. HAJDÜ ANDRÁS ZSELIZI TÜDÓSÍTÓNK ÍRJA: 2 ergenyei fiatalok jelöltje Zámecsník Antal elvtárs építllmun- kás. A múlt évben szerelt le. A ter- genyei CsISz-szervezet alelnöke .Tisztségét becsülettel teljesíti. Példás, jó munkás. Tevékenysége, magatartása biztosíték arra, hogy jól fogja képviselni a község lakosságát az új nemzeti bizottságban. Körülbelül ennyit mond Zámecs- ník elvtársról a választó-bizottság jegyzőkönyve. De ha arra gondolunk, hogy a választások jelszava ez: „Legjobb dolgozókat az új nemzeti bizottságokba!", akkor mindjárt fokozottabb érdeklődéssel igyekszünk utánajárni, hogy mégis, vájjon miért éppen Zá- mecsník elvtársat jelölték a terge- nyeiek? Hamarosan mindent megtudunk. Zámecsnik elvtárs jó katona volt. Altiszti iskolát végzett. Sokat tanult, látott, tapasztalt katonáskodása algtt. A tergenyeiek még hozzáteszik: „meg is férfiasodott." Ez az észrevételük helyes is, mert amikor Zámecsnik elvtárs visszatért a katonaságtól, azon gondolkozott, hogy vájjon mennyit látnak a község fiataljai a körülöttük alakuló, épülő, új világból? — Nem szégyen az, de meg kell mondani: bizony a tergenyei fiatalok nagyon keveset vettek észre az épülő új világból. Meg nem is nagyon törődtek véle. A fiatalok nem tudták, hogy mit, hogyan csináljanak. Azt, hoqy „miért” kellene, azt ük is érezték, szerettek is volna már egyszer „tenni” valamit, de mindig csak az „akaratnál” maradt. így hát nem is történt soha semmi. Bántotta, nagyon bántotta ez Zámecsnik elvtársat. Még katonáskodása alatt az egyik ünnepélyen egy Majakovszkij verset hallott. Egyik sorá-t valahogy nagyon jói megjegyezte: ,,Az egyes embe- hmo'-g csak cincogás”. Erre gondolt akkor is, amikor leszerelt és szétnézett otthon. Először hát társak után nézett. Jurák elvtárs is akkor szerelt le. A fiatal Gyugos Jancsit is érdekelték a dolgok. Hozzáláttak, ment is aztán minden ... Tergenyén is vonzó és izgalmas lett az ifjúság élete. A nagyszerű tettek szinte ünnepekké avatták a' CsISz- szervezet gyűléseit. Mindig több és több fiatalban keltették fel a vágyat: én is tenni akarok valamit... vegyetek magatok közé! Ünnep lett hát minden CslSz-gyülésbül: az új tagok felvételének ünnepe. Ma már a né- hányszáz lakosú Tergenyén 40 tagú CsISz-szervezet működik. Él, harcol a jövőért. Harcolnak is, mert a múlt bosz- szút akar állni rajtuk. Az elkorhadt, lerombolt régi világ emberei túlontúl sokáig tartották magukat. A tergenyei fiatalok munkája végleg megtörte om.- ladozó hatalmukat. A múlt sötét alakjai így hát a rombolás fegyveréhez nyúltak: az új kul- túrházba új rádiói szereltek fel a fiatalok — ők hát betörtek, ellopták a rádiót, a vezetékeket szétszaggatták A reakció azt szeretné, ha a fiatalok műveletlenek, buták maradnának. De ezt a CsISz-szervezet nem engedi es nem engedi Zámesnik elvtárs sem. Már tudják: azért is új rádiót vesznek, de ezentúl éberebbek lesznek. Azóta pedig esténként még több fiatal gyűl össze a tergenyei kultúr- házban, tanulni, szórakozni, beszélgetni ... Az idősebbek is szívesen, tó szívvel figyelik, segítik ükét. Ha ott ülnétek közöttük, hallanátok miről folyik a szó:.. . a jövőről . : Mostanában: a választásokról.. orról. hogy aki építeni, alkotni akar, az Zámecsnik Antira szaixtz ... Bemutatták a jelölteket A 10. agitáeiós központból meghívókat küldtek a 80 és a 81-es körzet agitárorainak, hogy ott megismerkedjenek körzetük jelöltjeivel. A 10. agitáeiós központ a Zizka-utcai iskolában van. Az agitátorok az iskolaudvaron gyülekeztek. Szép napos idü voH, kár lett volna előbb bemenni az előadó terembe. Az udvar végében nagyobb sziklás domb alkotja a kerítést, itt telepedtünk le. No, de nem kellett sokat várnunk, ha nem is pontosan, de tűrheti! késéssel megnyitották a gyűlést. A megnyitó után bemutatkoztak a jelöltek. Először Jancula elvtárs, a bratislavai botanikus kert könyvelője emelkedett fel helyéről s életéről, munkájáról beszélt. Édesapja bányász volt, heten voltak testvérek. Küzdelmes, nehéz ifjúságot élt át, A Nemzeti Arcvonal kiváló munkájáért jelölte. Jancula elvtárs szorgalmasan veszi ki részét a társadalmi munkából is. Fáradhatatlan munkájával közös célunkért, jobb tövünkért harcol. Beszédéből kitűnik, hogy nem a szó, hanem a tett embere. Rövidre fogja mondanivalóját, s ezért elnézést kér: nem szokott hozzá, hogy nyilvánosság előtt beszéljen. Inkább tegvenek fel kérdéseket — kéri a jelenlévőket. S az agitátorok nem maradnak adósak kérése teljesítésében. Egymásután szállnak felé a kérdések. Ez természetes. hisz az agitátorok mindent tudni akarnak a jelöltről. Bizonyos tapasztalattal is rendelkeznek, ugvanis már egynéhányszor meglátogatták a körzetükben lakó választókat. Tudják hogy mit akarnak tudni a választók a jelöltről, ismerik kérdéseiket. Az egyik agitátor állítása szerint a leggyakoribb kérdés: _ „Miért éppen őt jelölték”? Ezt kérdezték Jancula elvtárstól is. A kérdés kicsit zavarba hozta Jancula elvtársat, s egy ideig csak hallgatással válaszolt. Ügy érezte, nem öt illeti a válasz. Az agitáeiós központ vezetője helyesen tette, hogy Jancula elvtárs helyett, ü adta meg a választ. Elmondotta, hogy Jancula elvtárs kiváló dolgozó, munkatársa s körzete dolgozói szeretik és megbíznák benne, s minden adottsága megvan hozzá, hogy a nemzeti bizottságban hasznos munkát végezzen; ezért jelöli őt a Nemzeti Arcvonal. Ezután Jancula elvtárs bővebben tájékoztatta az agitátorokat saját munkaköréről, eddigi életéről s ezzel kiegészítette a feleletet. Utána Ondrovcák elvtárs mutatkozott be. Kisparaszt családból származik. Keserves ifjúságot élt átí Négy éves korában elvesztette az édesapját, tizennégyéves korában pedig az édesanyját. Mindössze hat elemit végezhetett, nem volt senki, aki gondját viselte volna, megélhetéséről magának kellett gondoskodnia. Először -segédmunkás, majd kőművesinas lett. Sokat nélkülözött s még többet szenvedett. Sorsa akkor sem fordult jobbra, mikor felszabadult és mester lett. A kőművesek az első köztársaság idejében alig dolgoztak hét hónapot az évből. Télen abból kellett élniök, amit nyáron megvontak maguktól és félretettek. De legtöbbször még hét hónapra sem jutott munka. Munkanélküliség volt. Volt olyan év, hogy csak egy-kéi hónapig dolgozhatott. Ilyenkor, — ha ugyan kapott — mindenféle alkalmi munkát vállalt. Csomagokat hordott az állomásról, fát vágott. kisebb javításokat végzett... 1945-ben harcos múltja után megtalálta a helyét, belépett a pártba. Az üzemi bizottság elnökéül választották munkatársai. Munkáját példásan végzi. Jelenleg az építkezési vállalatnál mint biztonsági technikus dolgozik. Egyik fő feladatának az emberek felvilágosítását és meggyőzését tartja- Választóit jól ismeri, szeretik őt. — Pontosan ismeri kerületének építkezési tervét, s erről is beszámol az agitátoroknak. Elmondja, hogy kerületében nagy kultúrpark épül, mely egészen a Hegyi-parkig terjed. Itt létesítik az állatkertet is. A kerületben is több út épül. Bratislava ezévi költségvetése a tavalyi tizenkét millió koronával szemben harminckilenc millió koronát munkáslakások építésére for dít. Ebből az összegből bőven jut a kerületre is. Modern, központi-fűté- ses munkáslakások épülnek a kerületében. Ha megválasztják, a nép akaratát. a nép hatalmát fogja gyakorolni a nemzeti bizottságban. Ki fogja szélesíteni a népi megbízottak hálózatát, hogy tudomást szerezzen a választók kívánságairól. Ezenkívül gyakran meg is látogatja választóit s elbeszélget velük. Minden hónapban egyszer pedig közös megbeszélést tart választóival Így minden esetleges panaszról, sérelemről vagy óhajról tudomása lesz, s a választói legnagyobb megelégedésére orvosolni, illetve teljesíteni tudja azokat. Ez a szoros kapocs, a közös munka biztosítani fogja az új nemzeti bizottságok sikeres munkáját a választók megelégedését. Utolsónak Krivár elvtárs mutatkozott be. ö a legidősebb a jelöltek között, úgy a hatvanadikat taposhatja, A bratislavai villamosművek dolgozója már a harmincharmadik éve. — Ezelőtt a Patronkában volt gyári munkás. Bátor, harcos múltja van. Elvtársaival a munkásság érdekeiért küzdött. Ezért többször elbocsátották a gyárból, munka nélkül maradt. Miután részletesen elmondta életrajzát, .egyszerre többen is kérték, hogy meséljen valamit régi élményeiről. - Életrajzába ugyanis több élményét is beleszőtte, például beszélt a Patronka munkásainak a kizsákmányolókkal vívott harcáról, s a maró gúny, mellyel a kapitalista rendszert illette, a hallgatókat többször megnevettette és tapsra ragadta. Krivár elvtárs nem kérette magát, szívesen beszélt: 1921-ben le akarták szállítani á béreket. A gyárban a szociáldemokraták a bérleszálíitás mellett agitáltak. Nem lehet mást tenni — mondották — bele kell egyezni. Máskép > cselekedtek a kommunisták. Gyűlésre hívták össze a gyár dolgozóit, s a bérleszállítás ellen tiltakoztak. A gyűlés idejét először a munkaidő után hét órára tűzték ki, de közben megváltoztatták az időpontot s a déli szünet alatt tartották meg. A gyűlésen minden munkás megjelent. Megbeszélték a teendőket. Közben a szociáldemokraták elárulták az esti gyűlés időpontját. (A változásról nem tudtak, mert hirtelen, öt perccel a gyűlés előtt történt.) A főmérnök a rendőrökért telefonált. - Munka után egvszercsak látják, hogy a gyár előtt sok rendőr és szuronvos katona lődörög. — Mit akartok fiúk — szólította meg az egyik katonát Krivár elvtárs. — Valami gyűlés lesz itt, azért jöttünk — válaszolt a katona. — No, akkor elkéstetek, aat t»ár régen megtartottuk ... Másnap a-z egyik ügyeskeztí munkás egy akasztófát rajzolt a falra, melyen a főmérnök lógott... Ettől úgy megijedt, a főmérnök, hogy egy ideig be sem merte tenni a lábát a gyárba. Ezután a régi május elsejékről mesélt. A május elsejei ünnepségen rendőrök kisérték mind a két oldalon a felvonulókat. Tehát nem kellett félnünk — jegyezte meg gúnyosan — szuronnyal védtek bennünket. A szónoknak a csendőrségen be kellett mutatnia beszédét, s csak azt mondhatta el, amit a cenzúra meghagyott belőle. Ha beszéde közben eltért a láttamo- zott beszédtől, a mögötte álló rendőrtiszt figyelmeztette. Ha másodszor is eltért a cenzúráit beszédtől, már vitték is.. . így volt ee régek .. Krivár et views vissaaemlékezései jé anyagot adtak az agitátoroknak. Lesz miről beszélniük a választókkal. Megismerték őket, tudják múltjukat, jelenüket. Rá tudnak világítani a műit és a jelen közötti összehasonlíthatatlan különbségre és az előttünk álló feladatokra. A körzet választóinak legnagyobb része ismeri a jelölteket, s akik nem ismerik, megismerik őket az agitátorokon keresztül, s két nap múlva az agitáeiós központokban személyesen is. Az agitátorok feladata, hogy jó munkájukkal biztosítsák minden választó részvételét a jelöltekkel való beszélgetésen, hogy május 16-án minden választó olyan jelöltekre szavazhasson, akiket ismer, s akikről tudják, hogy a nemzeti bizottságokban az ő érdekeiket fogják képviselni. Nagy — de nem nehéz feladat ez, hisz a dolgozók széles tömegei tudják, hogy népi demokráciánk a dolgozók érdekeiért harcol, szebb hoina púkért küzd. *. T.