Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-08 / 36. szám

ÓI IFJÚSÁG 1954. május 8. A párkányi járás kezdeményezése A MUNKA-ÉRDEMREND VISELŐJE A párkánv! járásban sajtókonferen­ciát tartottak ez üj Ifjúság olvasói és levelezői részére. Arról volt szó, hogy a járáí' an hogyan értékelik az Oj If­júságot. Előbbre vi_>zi-e az alapszerve­zetek életét, léhet-e belőle tanulni, milyen a nyelvezete és a technikai szerkesztése. A konferenciára olyan fiatal munkások és értelmiségiek jöt­tek össze, akik szívükön viselik az if­júság sorsát és mindent megtesznek, hogy az Oj Ifjúság színvonala emel­kedjen. A CsISz nyitrai kerületi titkár­sága is képviseltette magát. A konfe­renciát a CsISz párkányi járási bizott­ságának indítvánv ra szervezték meg és a szervezést külön ki kell értékel­ni. Leszögezhetjük, hogy a járási bi­zottság mindennel törődik és minden alkalmat megragad arra, hogy a fia­talok javát szolgálja. A szervezéssel kapcsolatosan senkitől sem vártak tá­mogatást, tudták, hogy helyesen cse­lekszenek és sajit kezdeményezésük­ből szervezték meg a sajtókonferen­ciát. Az Oj Ifjúság szerkesztősége és a CsISz nyitrai kerületi titkársága is csak akkor értesült az ügyről, amikor már mindent nyélbeütöttek. A szer­kesztőség örömmel értesült arról, hogy mi készül a párkányi járásban. Jó len­ne, ha a párkányi járás kezdeménye­zését a többi járás is követné. A konferencia sikeres volt. A szer­kesztőség világos képet nyert arról, hogy mit kell még tenni az olvasók érdekében. Figyelmeztettek bennünket hibáinkra, de egyben elismerték érde­meinket is. A szerkesztőség kiküldötte ismertette a jelenlevőkkel, hogy miért fontos minél több levelet és tudósítást Imi a szerkesztősöm ->k. A levelezők rendszeres tudósításai nemcsak az új­ságnak segítenem, hanem javítanak a járási CsISz szervezet munkáján is. Azonkívül részletesen megmagyarázta, miképpen kell helyesen megírni egy sajtótudósítást vagy egy levelet. Érdemes megemlékezni arról, hogy az előadás alatt sokan jegyzeteket készí­tettek, ebből arra következtetünk, hogy ezentúl a szerkesztőségbe több levél érkezik a párkányi járásból. A vita is igen értékes volt. Sajnos, nem áll módunkban minden felszóla­lás tartalmát külön-külön kiértékelni és közölni. Kiragadjuk Pompos Ede felszólalását. „Sokat tanulunk az Oj Ifjúságból — mondotta. Elsősorban nagyon tetszik nekünk a lap nyelveze­te, stílusa és he ol ássuk az újságot, akkor javul a nyelvtudásunk. Szeret­nénk, ha a lapban gyakrabban hozná­nak novellákat, elbeszéléseket és tudo­mányos cikkeket. Hogy mennyire sze­retjük az Oj Ifjúságot, azt azzal is bi­zonyítjuk, hogy a mi iskolánkban öt­ven előfizetője van. Természetesen ezentúl még több előfizetőt szerzünk. Alig várjuk a postást, hogy mikor hozzá már az Oj Ifjúságot és ha kéz­hez kapjuk, akkor addig nem tesszük le, míg az utolsó sorig végig nem ol­vastuk”. Pompos Ede végül még arra figyelmeztetet bennünket, hogy a le­velekre pontosabban válaszoljunk. Szelecky elvtárs, mezőgazdasági munkás. Pádról jött el a konferenciá­ra, ő is nagyon szereti az Oj Ifjúságot. Azt javasolta, hogy olyan falvakról is írjunk, melyekről eddig még nem ír­tak az újságok. Pádról se írt eddig még egy lap se, csak az Oj Ifjúság, az ottaniak ezért szerették meg az újsá­got. Kihangsúlyozta, hogy a lap segíti az elapszervezet fejlődését, közösen fogják ezentúl megbeszélni a lap tar­talmát és vállalta, hogy öt új előfize­tőt szerez az Üj Ifjúságnak. A karvai mezőgazdasági iskolában minden tanuló előfizet az Oj Ifjúságra. Azért rendelték meg, — mondotta az iskola kiküldötte, mert az újság tetszik a tanulóknak, különösen a technikai része, jó :rások jelennek meg benne. Az újságot mindenki örömmel olvassa, alig várjuk, hogy ké-hez kapjuk. Vas elvtárs, a köbölkút! traktorállo­másról jött a konferenciára és a kö­vetkezőket mondotta: „Ezentúl mi is írunk leveleket ez Oj Ifjúságnak. Ta­pasztalatból tudjuk, hogyha levelezés­ben állunk az Oj Ifjúsággal, ekkor a levelek által könnyebben tudjuk meg­oldani a helybeli problémákat is. Na­gyon fontos, hogy sok levelet írjunk az Oj Ifjúságnak — hangoztatta to­vábbá, mert he az újságban valakit megbírálunk, akkor —, mint ahogy ajt már eddi'' is tapasztaltuk. . — mindig megjavul a munkája”. Kifogásolta, hogy a lapot sokszor rendszertelenül kapják kézhez. Varga Imrének, a köbölkuti CsISz szervezet elnökének is ugyanez a véleménye. Karakán elvtárs Szőgyénből jött és azt javasolta, hogy az alepszervezeteknél időközökben vitassáK meg az Oj Ifjú­ság tartalmát. Ez a javaslat általános helyeslésre talált. Továbbá azt java­solta, hogy minden olvasó szerezzen minél több előfizetőt az Oj Ifjúság számára, de alapos meggyőző munká­val és nem úgy, ahogy eddig történt, akkor az előfizetők pontosan fog­ják fizetni az előfizetési díjat. Nagyra értékelte az Oj Ifjúság tartalmát és technikai szerkesztését. Ígéretet tett, hogy Szőgyénből ezentúl rendszer"« levelezőkre számíthat az Oj Ifjúság szerkesztősége. Fontos lenne — jelen­tette ki, ha végre bevezetnék és rend­szeresítenék, hogy az alapszervezetek állandóan tudósításokkal látnák el a szerkesztőséget. Sokan szólaltak fel Bátorkesziről, Béláról, a szlovák ti négyéves iskolá­ból és még mások. A felszólalásokból sokat tanult a szerkesztőség. A felszó­lalók érdeme is lesz, hogy a jövőben még sokkal jobb lesz az újság. A konferenciát Dobey elvtárs, a bá- torkeczi CsISz szervezet tagja zárta le. Rámutatott a konferencia jelentőségé­re és szavaiból arra következtetünk, hogy a párkányi járásból ezentúl sok­kal több levelezője lesz az Oj ifjúság­nak. Dohay elvtäre arra nézve is tett ígéretet, hogy Bátorkeszin, a járás egyik legnagyobb községében sok elő­fizetőt és levelezőt szereznek az Oj Ifjúság számára. A CsISz párkányi járási bizottsága és a párkányi járási fiatalok azzal, hogy megszervezték ezt a konferenciát, valóban komoly lépést tettek. Ezzel is bebizonyították, hogy ^enjáró harco­sai a n i társadalmi rendszerünknek, példás CsISz-tagok és jól végzik mun­kájukat. BAGOTA ISTVÁN £llllt llltllt III II IHMItlIII Ilit Hilt II llllllltllllllf III lllll II Ilii Ilit llllllllllllfllllllll III c A választás elé 1 Sok száz évig férge voltunk 1 verejltéktől ázott földnek. I Jogunk nem volt, csak azoknak, | | akik rajltunk élősködtek. I Övék volt a gyár, a mező, I értük izzadt munkásnépünk, 1 s ha több kenyeret kértünk, I korbács toldta sovány bérünk. | Egységünket tudatosan | sok-sok pártra forgácsolták, I korteshad és csendőrsorfal | jogainkat így nyirbálták. | Vezetőket zsarnokaink I maguk közül választottak, | kik csendőrhaddal törtek ránk, ha | I kerestük az igazunkat. 1 Csak egy párt volt, mely mint anya,! I ha a gyermeke lépni kezdett, I egyengette rögös utunk, ] nevelt, védett és szervezett. | Jogainkat most ő védi: | kommunisták szilárd pártja | azért készül boldog népünk 1 szabadon a választásra. | Kezünkben a sorsunk rúdja, { tettekké forrt akatásunk; | ki bátran harcol holnapunkért I arra adjuk szavazatunk. HARASZTI GYULAI •IIIIMIIIIIIIIIMItlIIIIIIIIIIHIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIimillllllllllHltlIlllllllltmttlII z Bratisiavában, a Bartoskova és Trnavská utcán épült új lakásokba, már a nyár folyamán tíz-tíz család költözik be. Ezek a családok hálával gondolnak majd Török Pálra, akit Antonin Zápotocky, köztársasági el­nök május elseje előestéjén a Munka- érdemrenddel tüntetett ki. Május 3-án Török Pál eljött a Trnavská utcán lévő munkahelyére, ahol mind az 0 munkacsoportja, mind az építkező többi dolgozói örömmel fogadták. Török Pál a szívélyes fogadtatásra <gy válaszolt: „Az én kitüntetésem buzdítás az egész munkacsoport sza­mára. A megtiszteltetést az egész kol­lektív sikerének tekintem.” Lelkesen beszélt prágai tartózkodásáról, ahol al­kalma volt együtt lenni Antonín Zá- potocky köztársasági elnökkel és Vi­liam Siroky miniszterelnökkel. Ebből az alkalomból hangsúlyozta, hogy u csoport teljesíti szülő pártunk X. kongresszusára tett felajánlásait, hogy december 19-ig, Antonín zápotocky köztársasági elnök születésnapjáig 440 lakásegységet építenek. HAJDÜ ANDRÁS ZSELIZI TÜDÓSÍTÓNK ÍRJA: 2 ergenyei fiatalok jelöltje Zámecsník Antal elvtárs építllmun- kás. A múlt évben szerelt le. A ter- genyei CsISz-szervezet alelnöke .Tiszt­ségét becsülettel teljesíti. Példás, jó munkás. Tevékenysége, magatartása biztosíték arra, hogy jól fogja képvi­selni a község lakosságát az új nem­zeti bizottságban. Körülbelül ennyit mond Zámecs- ník elvtársról a választó-bizottság jegyzőkönyve. De ha arra gondolunk, hogy a választások jelszava ez: „Leg­jobb dolgozókat az új nemzeti bizott­ságokba!", akkor mindjárt fokozottabb érdeklődéssel igyekszünk utánajárni, hogy mégis, vájjon miért éppen Zá- mecsník elvtársat jelölték a terge- nyeiek? Hamarosan mindent megtudunk. Zámecsnik elvtárs jó katona volt. Al­tiszti iskolát végzett. Sokat tanult, látott, tapasztalt katonáskodása algtt. A tergenyeiek még hozzáteszik: „meg is férfiasodott." Ez az észrevételük he­lyes is, mert amikor Zámecsnik elv­társ visszatért a katonaságtól, azon gondolkozott, hogy vájjon mennyit lát­nak a község fiataljai a körülöttük alakuló, épülő, új világból? — Nem szégyen az, de meg kell mondani: bizony a tergenyei fiatalok nagyon keveset vettek észre az épülő új vi­lágból. Meg nem is nagyon törődtek véle. A fiatalok nem tudták, hogy mit, hogyan csináljanak. Azt, hoqy „miért” kellene, azt ük is érezték, szerettek is volna már egyszer „tenni” valamit, de mindig csak az „akarat­nál” maradt. így hát nem is történt soha semmi. Bántotta, nagyon bán­totta ez Zámecsnik elvtársat. Még katonáskodása alatt az egyik ünne­pélyen egy Majakovszkij verset hal­lott. Egyik sorá-t valahogy nagyon jói megjegyezte: ,,Az egyes embe- hmo'-g csak cincogás”. Erre gondolt akkor is, amikor leszerelt és szétnézett otthon. Először hát társak után nézett. Jurák elvtárs is akkor szerelt le. A fiatal Gyugos Jancsit is érdekelték a dol­gok. Hozzáláttak, ment is aztán min­den ... Tergenyén is vonzó és izgalmas lett az ifjúság élete. A nagyszerű tettek szinte ünnepekké avatták a' CsISz- szervezet gyűléseit. Mindig több és több fiatalban keltették fel a vágyat: én is tenni akarok valamit... vegye­tek magatok közé! Ünnep lett hát minden CslSz-gyülésbül: az új tagok felvételének ünnepe. Ma már a né- hányszáz lakosú Tergenyén 40 tagú CsISz-szervezet működik. Él, harcol a jövőért. Harcolnak is, mert a múlt bosz- szút akar állni rajtuk. Az elkorhadt, lerombolt régi világ emberei túlontúl sokáig tartották magukat. A tergenyei fiatalok munkája végleg megtörte om.- ladozó hatalmukat. A múlt sötét alakjai így hát a rom­bolás fegyveréhez nyúltak: az új kul- túrházba új rádiói szereltek fel a fia­talok — ők hát betörtek, ellopták a rádiót, a vezetékeket szétszaggatták A reakció azt szeretné, ha a fiatalok műveletlenek, buták maradnának. De ezt a CsISz-szervezet nem engedi es nem engedi Zámesnik elvtárs sem. Már tudják: azért is új rádiót vesznek, de ezentúl éberebbek lesznek. Azóta pedig esténként még több fiatal gyűl össze a tergenyei kultúr- házban, tanulni, szórakozni, beszél­getni ... Az idősebbek is szívesen, tó szívvel figyelik, segítik ükét. Ha ott ülnétek közöttük, hallanátok miről folyik a szó:.. . a jövőről . : Mostanában: a választásokról.. or­ról. hogy aki építeni, alkotni akar, az Zámecsnik Antira szaixtz ... Bemutatták a jelölteket A 10. agitáeiós központból meg­hívókat küldtek a 80 és a 81-es kör­zet agitárorainak, hogy ott megismer­kedjenek körzetük jelöltjeivel. A 10. agitáeiós központ a Zizka-utcai is­kolában van. Az agitátorok az iskola­udvaron gyülekeztek. Szép napos idü voH, kár lett volna előbb bemenni az előadó terembe. Az udvar végében nagyobb sziklás domb alkotja a kerí­tést, itt telepedtünk le. No, de nem kellett sokat várnunk, ha nem is pon­tosan, de tűrheti! késéssel megnyitot­ták a gyűlést. A megnyitó után be­mutatkoztak a jelöltek. Először Jan­cula elvtárs, a bratislavai botanikus kert könyvelője emelkedett fel he­lyéről s életéről, munkájáról beszélt. Édesapja bányász volt, heten voltak testvérek. Küzdelmes, nehéz ifjúságot élt át, A Nemzeti Arcvonal kiváló munkájáért jelölte. Jancula elvtárs szorgalmasan veszi ki részét a társa­dalmi munkából is. Fáradhatatlan munkájával közös célunkért, jobb tö­vünkért harcol. Beszédéből kitűnik, hogy nem a szó, hanem a tett em­bere. Rövidre fogja mondanivalóját, s ezért elnézést kér: nem szokott hoz­zá, hogy nyilvánosság előtt beszéljen. Inkább tegvenek fel kérdéseket — kéri a jelenlévőket. S az agitátorok nem maradnak adó­sak kérése teljesítésében. Egymásután szállnak felé a kérdések. Ez természe­tes. hisz az agitátorok mindent tudni akarnak a jelöltről. Bizonyos tapasz­talattal is rendelkeznek, ugvanis már egynéhányszor meglátogatták a kör­zetükben lakó választókat. Tudják hogy mit akarnak tudni a választók a jelöltről, ismerik kérdéseiket. Az egyik agitátor állítása szerint a leggyako­ribb kérdés: _ „Miért éppen őt jelöl­ték”? Ezt kérdezték Jancula elvtárs­tól is. A kérdés kicsit zavarba hozta Jancula elvtársat, s egy ideig csak hallgatással válaszolt. Ügy érezte, nem öt illeti a válasz. Az agitáeiós központ vezetője helyesen tette, hogy Jancula elvtárs helyett, ü adta meg a választ. Elmondotta, hogy Jancula elv­társ kiváló dolgozó, munkatársa s körzete dolgozói szeretik és megbíz­nák benne, s minden adottsága meg­van hozzá, hogy a nemzeti bizottság­ban hasznos munkát végezzen; ezért jelöli őt a Nemzeti Arcvonal. Ezután Jancula elvtárs bővebben tájékoztatta az agitátorokat saját munkaköréről, eddigi életéről s ezzel kiegészítette a feleletet. Utána Ondrovcák elvtárs mutatko­zott be. Kisparaszt családból szárma­zik. Keserves ifjúságot élt átí Négy éves korában elvesztette az édesapját, tizennégyéves korában pedig az édes­anyját. Mindössze hat elemit végez­hetett, nem volt senki, aki gondját viselte volna, megélhetéséről magának kellett gondoskodnia. Először -segéd­munkás, majd kőművesinas lett. So­kat nélkülözött s még többet szenve­dett. Sorsa akkor sem fordult jobbra, mikor felszabadult és mester lett. A kőművesek az első köztársaság idejé­ben alig dolgoztak hét hónapot az év­ből. Télen abból kellett élniök, amit nyáron megvontak maguktól és fél­retettek. De legtöbbször még hét hó­napra sem jutott munka. Munkanél­küliség volt. Volt olyan év, hogy csak egy-kéi hónapig dolgozhatott. Ilyen­kor, — ha ugyan kapott — minden­féle alkalmi munkát vállalt. Csoma­gokat hordott az állomásról, fát vá­gott. kisebb javításokat végzett... 1945-ben harcos múltja után meg­találta a helyét, belépett a pártba. Az üzemi bizottság elnökéül választották munkatársai. Munkáját példásan vég­zi. Jelenleg az építkezési vállalatnál mint biztonsági technikus dolgozik. Egyik fő feladatának az emberek felvilágosítását és meggyőzését tartja- Választóit jól ismeri, szeretik őt. — Pontosan ismeri kerületének építke­zési tervét, s erről is beszámol az agi­tátoroknak. Elmondja, hogy kerüle­tében nagy kultúrpark épül, mely egészen a Hegyi-parkig terjed. Itt lé­tesítik az állatkertet is. A kerületben is több út épül. Bratislava ezévi költ­ségvetése a tavalyi tizenkét millió ko­ronával szemben harminckilenc millió koronát munkáslakások építésére for dít. Ebből az összegből bőven jut a kerületre is. Modern, központi-fűté- ses munkáslakások épülnek a kerüle­tében. Ha megválasztják, a nép aka­ratát. a nép hatalmát fogja gyakorolni a nemzeti bizottságban. Ki fogja szé­lesíteni a népi megbízottak hálózatát, hogy tudomást szerezzen a választók kívánságairól. Ezenkívül gyakran meg is látogatja választóit s elbeszélget ve­lük. Minden hónapban egyszer pedig közös megbeszélést tart választóival Így minden esetleges panaszról, sére­lemről vagy óhajról tudomása lesz, s a választói legnagyobb megelégedé­sére orvosolni, illetve teljesíteni tudja azokat. Ez a szoros kapocs, a közös munka biztosítani fogja az új nem­zeti bizottságok sikeres munkáját a választók megelégedését. Utolsónak Krivár elvtárs mutatko­zott be. ö a legidősebb a jelöltek kö­zött, úgy a hatvanadikat taposhatja, A bratislavai villamosművek dolgo­zója már a harmincharmadik éve. — Ezelőtt a Patronkában volt gyári mun­kás. Bátor, harcos múltja van. Elv­társaival a munkásság érdekeiért küz­dött. Ezért többször elbocsátották a gyárból, munka nélkül maradt. Miután részletesen elmondta életraj­zát, .egyszerre többen is kérték, hogy meséljen valamit régi élményeiről. - Életrajzába ugyanis több élményét is beleszőtte, például beszélt a Patronka munkásainak a kizsákmányolókkal ví­vott harcáról, s a maró gúny, mellyel a kapitalista rendszert illette, a hallga­tókat többször megnevettette és taps­ra ragadta. Krivár elvtárs nem kérette magát, szívesen beszélt: 1921-ben le akarták szállítani á bé­reket. A gyárban a szociáldemokraták a bérleszálíitás mellett agitáltak. Nem lehet mást tenni — mondották — bele kell egyezni. Máskép > cselekedtek a kommunisták. Gyűlésre hívták össze a gyár dolgozóit, s a bérleszállítás el­len tiltakoztak. A gyűlés idejét elő­ször a munkaidő után hét órára tűz­ték ki, de közben megváltoztatták az időpontot s a déli szünet alatt tar­tották meg. A gyűlésen minden mun­kás megjelent. Megbeszélték a teen­dőket. Közben a szociáldemokraták el­árulták az esti gyűlés időpontját. (A változásról nem tudtak, mert hirtelen, öt perccel a gyűlés előtt történt.) A főmérnök a rendőrökért telefonált. - Munka után egvszercsak látják, hogy a gyár előtt sok rendőr és szuronvos katona lődörög. — Mit akartok fiúk — szólította meg az egyik katonát Krivár elvtárs. — Valami gyűlés lesz itt, azért jöt­tünk — válaszolt a katona. — No, akkor elkéstetek, aat t»ár régen megtartottuk ... Másnap a-z egyik ügyeskeztí mun­kás egy akasztófát rajzolt a falra, me­lyen a főmérnök lógott... Ettől úgy megijedt, a főmérnök, hogy egy ideig be sem merte tenni a lábát a gyárba. Ezután a régi május elsejékről me­sélt. A május elsejei ünnepségen rendőrök kisérték mind a két oldalon a felvonulókat. Tehát nem kellett fél­nünk — jegyezte meg gúnyosan — szuronnyal védtek bennünket. A szó­noknak a csendőrségen be kellett mu­tatnia beszédét, s csak azt mondhatta el, amit a cenzúra meghagyott belőle. Ha beszéde közben eltért a láttamo- zott beszédtől, a mögötte álló rendőr­tiszt figyelmeztette. Ha másodszor is eltért a cenzúráit beszédtől, már vit­ték is.. . így volt ee régek .. Krivár et views vissaaemlékezései jé anyagot adtak az agitátoroknak. Lesz miről beszélniük a választókkal. Meg­ismerték őket, tudják múltjukat, je­lenüket. Rá tudnak világítani a műit és a jelen közötti összehasonlíthatat­lan különbségre és az előttünk álló feladatokra. A körzet választóinak leg­nagyobb része ismeri a jelölteket, s akik nem ismerik, megismerik őket az agitátorokon keresztül, s két nap múlva az agitáeiós központokban sze­mélyesen is. Az agitátorok feladata, hogy jó munkájukkal biztosítsák min­den választó részvételét a jelöltekkel való beszélgetésen, hogy május 16-án minden választó olyan jelöltekre sza­vazhasson, akiket ismer, s akikről tud­ják, hogy a nemzeti bizottságokban az ő érdekeiket fogják képviselni. Nagy — de nem nehéz feladat ez, hisz a dolgozók széles tömegei tudják, hogy népi demokráciánk a dolgozók érde­keiért harcol, szebb hoina púkért küzd. *. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom